Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

Vi LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIX. ÉVFOLY ^198^SZAM Ära: 2,20 forint 1985. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT PEST MEGYEI 73 ut IZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ES I MEGYEI TIMACS LIPJI MA: Átültetve (3. olsfal) Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (7. oldal) Családi fészek vagy tűzfészek ? (8. oldal) Utoljára: medve (12, oldal) Szimpózium Budapesten Biotechnológia Biotechnológiai szimpóziu­mot tartottak pénteken Buda­pesten, az Állatorvostudomá- nyi Egyetemen. A hazai és külföldi szakemberek a tudo­mányterület legújabb ered­ményeit és a jövőben várható lehetőségeit tekintették át. A résztvevők emlékeztette« arra, hogy napjaink tudomá­nyos technikai fejlődésének egyik legdinamikusabb eleme a biotechnológia. Széles körű elterjedését mindenekelőtt a vegyipari technológiák korsze­rűsítése. majd az elektronika és a számítástechnika fel- használása eredményezte. Czinege Lajos látogatása Kapuzárás előtt az OMÉK-on Czinege Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese ma el­látogatott az OMÉK-ra. A kiállítás főbejáratánál Schrif- fert Ferenc, a BNV igazgatója és Szabó Ferenc mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes fogadta. A kor­mány elnökhelyettese tájékoz­tatást hallgatott meg a kiállí­tás rendezvényeiről, esemé­nyeiről, majd körsétára in­dult. Ugyancsak tegnapi esemény volt az a rendezvény, amelyen a gabonaipar szakemberei tá­jékoztatták az érdeklődőket. ZÖLDSÉGELVE H amvas gyümölcsök, fenséges ízű szőlőfür­tök, ezer színben pompázó zöldségféléi: ter­melői mellőzték a hamvas- ságot, a fenségességet, az ezer színt; nyersek voltak, egyértelműek. Megtehették, ezért hívták őket. Kister­melők ankétjét rendezték meg-Cseműn, s mi más le­hetett volna a — hivatalos — téma, mint a zöldség­gyümölcs útja a termelők­től a fogyasztókig. A véle­mények azonban hamar túlléptek a hivatalos akarat jelölte témakorlátokon; mindenről szó került. Min­denről, ami rontja a terme­lői közérzetet, ami értet­lenséget, felháborodást kelt, ami évről évre csök­kenti a termelési kedvet, ami föihagyat a fáradozás­sal, mert úgy véli az érin­tett, nem érdemes dolgoz­nia, vagy filléreket lát — nem könnyű! — munkája fejében, vagy ami még rosszabb, a szeme láttára megy tönkre az, amit ő és a természet közös igyeke­zettel teremtett. Miben összegezhető a sokféle — olykor tagadha­tatlanul indulatos — véle­mény? Levonva azt, hogy a termelő mindenkor egy kicsit elfogult — azaz olyan értékesítési lehetőség, olyan ár soha nem lesz, amire azt mondaná, tökéletes —, a vélemények sűrítménye szerint változatlanul szer­vezetlen, irányítatlan mind a termelés, mind a felvá­sárlás-értékesítés, ahogy valaki megfogalmazta, „tel­jes az anarchia”, mert az egyik napon szemernyi sem kell abból az áruból, amiért másnap hajbakap- nak a különböző felvásár­lók. S megtörténik az is, a felvásárlók beszélik rá a termelőt, szedjen nagyobb mennyiséget, az sem baj, ha nem teljesen piacérett az áru, s amikor ott tor­nyosul a zöldféle, a gyü­mölcs, a beígérkezett átve­vőre várva, az megjön nagy késedelemmel, s fity­málni kezdi, ilyen-olyan az, mert így, mert úgy, lát­szik, ürügyet keres, ne kell­jen átvennie. „Kérem, bo­londot csinálnak az ember­ből”, mondta az ankéten másvalaki, nagy helyeslés közepette, s ha ezt csak egy, vagy egynéhány csémői érezné így, akkor sem len­ne jd dolog, ám rámond­hatnánk, szerencsétlen vé­letlenek összetalálkozásá­nak következménye. Saj­nos, kistermelők serege érezte, érzi ezen a nyáron is, hogy bolondot csinálnak belőle, s a termelőn túl, mit gondoljon a vásárló, a fogyasztó, belőle mit csi­nálnak? A megye egészen más tá­ján,. Kosdon került bele a jegyzetfüzetbe — ott is, kedélyeket csillapítandó, fórumot szerveztek a kis­termelőknek. mintha fóru­mok oldanák meg azt, amit nem is rossz jövedelmet él­vező emberek tehetetlen- kednek el... —, hogy a kistermelő kiszolgáltatott­sága soha nem volt akko­ra, mint a legutóbbi evek­ben ...! Figyelmet érdem­lő vélemény. Amint figyel­met érdemel, ha Csőváron három napig húzzák-ha- lasztják a szerződéses (!) málna átvételét, ha a váci piacon a viszonteladók fü­tyülnek a számukra meg­határozott vásárlási időre, vesznek akkor, amikor a kedvük tartja, s a házáasz- szony üres kosárral ténfe- reg, meghökkentő ártáblá­kat lát, mert olyan kevés az áru, pedig volt, sok volt, csak éppen elkált nagy té­telben, hogy azután fölbuk­kanjon kövér haszonnal megtoldottan itt, ott, amott... Igaz, hirdetések tudatták, szedd magad ala­pon az Alagi Állami Gaz­daságban, Pomázon, a Mun­katerápiás Intézet gyümöl­csösének két kerületében, termelőszövetkezeti táblá­kon Foton kajszi-, ősziba­rack vásárolható, de..., bár a megoldás, a szedd magad nem jogosulatlan — a világ sok táján ismerik —, az áru, amihez ezen a módon lehetett hozzájutni, nem volt drága és ugyan­akkor jó minőségűnek bi­zonyult, az ilyesmire még­sem lehet a háztartásoknak berendezkedniük. S főként nem általában, zöldségre, gyümölcsre átfogóan értve, álságosán kevesen ter­melnek ma már — a fogyasztói igényekkel összevetve — zöldséget, gyümölcsöt, s túlságosan sokan üzletelnek az áruval! Ott a baj, hogy valójában a termelés környezetével, közgazdasági közegével senki sem törődik igazán — kivéve magát a termelőt, de éppen ő tehet ebben a legkevesebbet —, hanem az adott árumennyiséggel folyik a bűvészkedés, mire a háziasszony kosarába ke­rül valami, gyakran há­rom-négy kézen is átmegy, s ezek a kezek bizony több- letforintokért mozdul­nak ... Zöldségéivé jó a húsleves, de nem jó, ha hí- mező-hámozó látszatfelvá­sárlók, látszatkereskedők zöldségeinek szóban, tett­ben termelőnek, vevőnek. Végül is el kellene dönte­ni, ki a fontos? A termelő, a vásárló? Avagy azok, akik bűvészkedve úgy fő- zőcskázik azt a jelképes húslevest, hogy mire észbe­kapunk, a hús is, a zöldség is az ő tányérjukon lesz, nekünk meg a lé marad...?.' M. O. I Köztudott, hogy ez az ágazat sokáig a viták kereszttüzében állt. A felhasználók gyakran joggal kifogásolták termékeik minősegét. Azt, hogy időköz­ben némi változások történ­tek, a kiállítás is bizonyítja. A bemutató azért is hasznos a sokat próbált ágazatnak; mert egy helyen, mutatós Kö­rülmények közepette bizonyít­hatta, mi mindent tettek ed­dig termékeik minőségének javítása érdekében. A Buda-* pesti és Pest Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat a búzakorpával es a bú- zacsírával van jelen a gabo- naipar közös kiállítási terüle­tén. Nagy érdeklődés kísérte a Buda-Flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, .valamint a Budakalászi Hostien Ter-< melési Rendszer önálló kiállí­tását is. A textilipari nagy­üzem 30 gazdasággal együtt­működve 5 ezer hektáron ter­melteti meg a számára nél­külözhetetlen alapanyagot, a rostlent. A növény agrotechni­kai eljárásának folyamatos fejlesztésével nagyüzemi al­kalmazhatóságuk segítségével a Buda-Flax kiemelten foglalkozik. A termelőket a legkorszerűbb , külföldi neme- sítésű vetőmaggal, speciális összetételű műtrágyával is el­látják. Úgyanakkor új nö­vényvédő és gyomirtó szere­ket honosítanak meg. Sikere­sen oldották meg a korábban kézi munkán alapuló t.ermesz- téstechnológia teljes körű gé­pesítését. Tegnap rendezték meg az OMÉK-on Bulgária nemzeti napiét, az ifjúsági találkozót és az erdészeti szakemberek tanácskozását. Átadták a vá­sár díjait. Pavócsi László mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, a ki­állítás főbizottságának elnöke elmondta, hogy 56 nagydíjat, 37 teljesítménydíjat, 8 mi­niszteri díjat és 3 különdíjat adtak át. A zsűri emellett a sikeres nemzetközi együt.mű­ködésért 25 díjat adományo­zott. A kiállítók eredményeit további 252 arany-, 243 ezüst-, 250 bronzéremmel, továbbá 332 oklevéllel ismerték el. A díjakat Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter adta át. (Kapuzárás előtti összeállí­tásunk a hetedik oldalon ta­lálhatód B. Z. Esőre szomjas a határ Őszre készülnek a gazdaságok A kedvező napsütéses idő­járást kihasználva, jó ütem- bén, halad a szalma begyűj­tése a táblákról és az ezt kö­vető tarlóhántás is a vége felé közeledik. Helyenként már megkezdődött a silókukorica betakarítása és most van a lucerna harmadik kaszálásá­nak időszaka is. A kapások, a kukorica, a napraforgó, a cu­korrépa, a burgonya azonban nagyon várják az esőt. Ugyan­akkor már az őszi vetésekre is gondolnak a mezőgazdasági nagyüzemekben és szórják a mű- és. a szerves trágyát is. Az augusztusban lehullott .csapadék sokat segített. A pá- tyi Zsámbéki-Medence Tér-* melőszövetkezetben meggyor­sította a talajmunkát. A kö­zépkorai kukoricára azonban kissé későn érkezett az égi áldás, mégis elfogadható ten­geritermésre számítanak a gazdaságban. A kombájnokat ismét a műhelybe vitték és alapos át­vizsgálás után, szeptemberben hozzákezdenek a 600 hektár­nyi napraforgó betakarításá­hoz, s a jövő héten kezdenek hozzá a csaknem 610 hektár silókukorica vágásához, amely a háztáji és a közös gazda­ság szarvasmarha-állományá­nak a legtöbb tömegtakar- mányt adja. Az 1400 hektárról learatott búzaterület talajmunkái Pá- tyon is a vége felé közeled­nek. Most szórják a szerves és a folyékony műtrágyát. A napokban kezdtek hozzá a magvaváló sampion őszi­barack szedéséhez is, a ter­més azonban fele a tavalyid nak. Átvételi gondok nem akadályozzák a folyamatos munkát, s a Debreceni Kon­zervgyár is zavartalanul szállít. Az albertirsai és dánszent- miklósi Micsurin Tsz-ben a kalászosok betakarítása után a 160 hektár őszibarack sze­désén van a sor. A várható 100 vagonnyi termésből már csak 20 van a fán. A barack­szüretben lengyel diákok is segítenek. Ezt követően a szil­va szedésére kerül sor, de saj­nos a téli és a kora tavaszi fagyok miatt, a tervezettnek csak 10 százaléka termett. Ezért a tavalyinál magasabb a felvásárlási ár, és szebb, da­rabosabb a szilva is. B. Z. Pályázat a nagymarosi vízlépcső környékének rendezésére légy szebb, kellemesebb legyen A Dunakanyarban a regio­nális területrendezési terv szerint Visegrád és Nagyma­ros az üdülőkörzetnek komp­lex idegenforgalmi szolgálta­tásokat nyújtó központja lesz, s emellett a tartós üdülés­nek már kialakult és tovább­fejlesztendő bázisa. A terve­zett vízlépcsőn átvezetendő közúti híd a két település és a Dunakanyar börzsönyi és pilisi tájegysége között is je­lentős forgalmi változásokat eredményez a közvetlen köz­lekedési kapcsolat megte­remtésével. Ezzel kedvezőbb lehetőséget teremt a) főváro­siaknak hétvégi kirándulásra, hosszabb üdülésre, s a leendő vízlépcső vonzóbbá teszi ezt a körzetet a távolabbi hazai és a nemzetközi turizmus részére is. Mindehhez fontos követel­mény, hogy a vízlépcső mű­ködését meghatározó hidroló­giai, vízierőmű-technológiai és egyéb műszaki tervek meg­változtatása nélkül olyan épí­tészeti megoldásokat alkal­mazzanak, amelyek ezt o ha­talmas létesítményt és köz­vetlen környezetét harmoni­kusan és esztétikusán beil­lesztik a tájba. Ezért most az Építési és Városfejlesztési Minisztérium az érintett tár­cákkal, országos főhatóságok­kal, megyei szervekkel közö­sen pályázatot hirdetett a nagymarosi vízlépcső és a parti létesítmények építészeti kialakításának és környezetük rendezésének megtervezésére. A tervezőknek a tájesztéti­kai követelményeknek meg­felelően kerülniük kell, hogy a partokon a terepből kiemel­kedő létesítmények bántóan tagolják a tájat, és ipartelepi benyomást keltsenek. Ezért fontos az is, hogy a vízi erő­műtől ne távvezetékoszlopo­kon, hanem föld alatti kábé­paM SS aasssag SSSS»8 I ' - . leken vezessék el az elektro­mos energiát a bal parton a szobi síkságig, a jobb parton pedig a dömösi malom­patakig. A folyóban épülő iker hajózsilip, a vízi erőmű, a duzzasztómű, a felette átve­zető közúti híd, a darupálya és a hajózsilipet kísérő úgy­nevezett elválasztó sziget he­lye, mérete, szerkezete és anyaga állítja a legtöbb mű­szaki i és funkcionális kötött­séget az építészek elé. Ám e kötöttség mellett is lehetőség nyílik arra, hogy a vízi erőmű homlokzatának, a közúti híd lámpasorának és korlátjának esztétikus kialakításával, a vízbén álló egyéb szerkeze­tek burkolatának, színezésé­nek megválasztásával, az el­választó sziget növényzetével megteremtsék a tájjal harmo­nizáló látvány építészeti fel­tételeit. Jóval szabadabb kezet kap­nak a tervezők a vízlépcső­höz csatlakozó kiszolgáló üzemépületek, , a készenléti la­kótelep, a közúti hálózat, az üdülési és a sportigények ki­elégítéséhez szükséges közös­ségi létesítmények megformá­lására, hogy ezek az építmé­nyek egymással és a tájjal harmonikus egységet alkossa­nak. A vízlépcső építésekor a visegrádi oldalon ideigle­nes mederbe terelik a Dunát, majd a beruházás utolsó sza­kaszában megszüntetik, fel­töltik ezt az átmeneti medret. Ennek helyén egyebek között kedvező lehetőség nyílik egy termál idegenforgalmi köz­pont kialakítására és sportlé­tesítmények építésére. Fontos feladat az is, hogy a pályázók a parti zöld területek kiala­kításáról, parkosításáról rész­letes tájrendezési javaslatot készítsenek. A pályázati kiírást már át­vehetik az érdekeltek, az ÉVM műszaki tervezési és építőipari főosztályán, s a kész terveket legkésőbb no­vember 25-ig kell beküldeni postán az Országos Vízügyi Beruházási Vállalatnak. A leg­jobb munkák díjazására és megvásárlására több mint egymillió forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legké­sőbb december végén hirdeti ki a pályázat eredményét. r» a I Lehet akár víz, akár olaj vagy benzin, pontosan rßlVäinfllOS SZlSlliSiZÖ- kimutatja, hogy a tartályban még mennyi talál- B u *1 ható a folyadékból. E folyadékszint jelző ké­szülékekből közel tíz éve szállítanak szovjet megrendelésre a törökbálinti Omüv Műszer és Vasipari Kisszövetkezetből. Képünkön Dóza Józsefné folyamatos szintjelzőt állít össze. Erdősi Agnes felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom