Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP 11 Az orvos A rendelésnek már vége. az asszisztensnő éppen a naplót zár­ja le:, ma negyvenhét beteg volt. Az orvos már átöltözött, táská­jába teszi azoknak a kartonját, akikhez most indul. Ebben akasz­tom meg, hogy egy másfajta in­dulásról — pályájáról — kérde­zősködjem. Dr. Körösi László el­mosolyodik. — Tudatosan körzeti orvosnak készültem. Bár az egyetemen megismertem a medikus „közvé­leményt”, ez sem térített el. Az­óta is azt tartom, hogy színes, érdekes, változatos munka. Apám vegyész volt, természettudomá­nyos beállítottságú ember, és nagy, híve volt az egészséges élet­módnak. Az ő példája és hatása minden bizonnyal közrejátszott pályaválasztásomban. Az elhatá­rozásom második gimnazista ko­romban született meg, s olyan erős volt, hogy az addigi négyes bizonyítványomat jelesre javítot­tam ... Nem hagyhatjuk ki a kérdést az egészséges életmódról, hiszen kisportolt alkatán s az arcán még napi fáradtságot sem lehet észre­venni. — Apám példáján hamar meg­értettem, hogy ezt a feladatot egyéni akciókkal nem lehet meg­oldani. Mert akárhogy vesszük, ő mégiscsak egyéni küzdő volt — tolója meg még az előbbi gon­dolatot. — Csakis a társadalmi összefogás segíthet. Ezért a duna­újvárosi kórházban kötelezően eltöltött idő után, amint Baracs- ra kerültem körzeti orvosnak, el­ső dolgom volt: fölmérni az em­berek egészségi állapotát. Külön figyelemmel foglalkoztam a ma­gas vérnyomásúakkal, a cukro­sokkal, a kövér emberekkel — fölvettem a harcot a meggyőzés eszközével. Szünetet tart, mint aki befe­jezte a gondolatsort, aztán .mégis megszólal: — Voltak eredményeim, de ku­darcom több akadt. Át akarom venni a szót, hogy bizonyára emiatt jött el, de he­vesen tiltakozik: — Majd egy évig győzködött a család, hogy egyezzem bele, jöj­jünk közelebb „szülőföldünkhöz”, az 1847. október 18-án, amikor d megyeháza közgyűlési . termében és udvaraiban Kossuth Lajost Pest-Pi- lis-Solt-Kiskun Vármegye ország- gyűlési követévé választották, őt. Ballát javasolták Kossuth ellenjelölt­jeként követnek. Bállá azonban, ami­kor a közgyűlés tagjai a nevét kiál­tották, szót kért és — a megyegyű­lési jegyzőkönyv szavait idézve — „hálás köszönetét nyilvánítván sze­mélye eránt kitüntetett ezen bizoda- lomért, határozottan kinyilatkoztatta, miként a követséget, bár ha megvá- Igszatnék is, semmi esetben sem vál­lalná, s ezt tenni a fennforgó körül­ményekben nemcsak szükségesnek és hasznosnak a megyére, hanem a haza közboldogságának előmozdítása vé­gett polgári kötelességének tartja." SZEMERE PAL, a jóformán elfe­lejtett költő, esztéta és kritikus mint megyei alügyész szintén rendelkezett a házban szolgálati szállással. És ez a lakás arra mindenesetre jó volt, hogy Szemere vendégeként itt, lak­jon 1328-ban és 1829-ben Kazinczy Ferenc. Nyilvánvalóan szívesen vet­te a vendéglátást a „szent öreg” (Ka­zinczy ekkor már 69—70 éves volt), mert sovány erszényéből aligha fu­totta volna arra, hogy fogadóban szálljon meg. Hiszen Karacs Teréz visszaemlékezése szerint Szemere la­kásán a kandalló füzénél sütött ma­gának vacsorára kolbászt. Kazinczy elragadtatással írt a me­gyeháza közgyűlési termének szép­ségéről: „Szebb és nagyobb gyűlési palota a hazában nincs: hossza ti­zenegy öl, szélessége hét, galéria fut­ja körül a négy falat. A szálát (ter­met) nagy festések ékesítik.” Más al­kalommal pedig a következő dicsé­retet vetette róla papírra: „Ha vala­mi, Pesten a Vármegye gyűlési pa­lotája érdemli a látást; artistái (mű­vészi) és históriai tekintetben egy­szersmind,” Ez a közgyűlési terem abban az épülettömbben van, amely az első udvart kelet felé zárja le. fgy alkot ez az udvar gyönyörű építészeti együttest: Az utca felé ifj. Zitter- barth Mátyás legnagyobb szabású és pestiek vagyunk. így fogadtam el az állást itt, Százhalombattán. Ennek már tizenhárom eszten­deje. Ezért aztán nyugodtan be­vallhatom, hogy megszenvedtem a kezdeti esztendőket. Erősen kö­tődtem ahhoz a közösséghez, ahol kilenc évet dolgoztam, s ahol na­gyon megbecsülték az orvost. — Hirtelen kitér a múlt időből, rámnéz és úgy folytatja: — Bizo­nyos értelemben kötődöm még ma is, szinte minden hét végén odajárunk, Baracson van, a hét­végi házunk... Ahányszor orvossal beszélge­tek, mindig eszembe jut a meg­kopott-szép gondolat: pszichote­rápiás szemlélet, azaz — az egész embert gyógyítani. — Ezt Baracson jobban meg tudtam valósítani — jelenti ki határozottan. — A falusi körzeti orvos sokkal inkább gazdája az egészségügynek. Ez okozta nálam az első csalódást. Nagyobb a mű­szerezettség, jobb az egészségügyi ellátás Százhalombattán. A falusi körzeti orvos azonban nagyon szoros kapcsolatot alakít ki az emberekkel, hiszen az unokától a nagypapáig mindenkivel foglal­kozik. Városi körülmények között ez már sokat változik. A gyere­kekkel a gyerekgyógyász, a dol­gozókkal az üzemorvos is törő­dik. Eleinte próbáltam ugyanaz­zal a szemlélettel dolgozni, mint Baracson, de nem ment. Akkori­ban nagy tempóban építették még ezt a várost, több ezren. A körzeti orvosi munkát hárman láttuk el. Saját lakásunkon ügyeltünk. Ez a gond csak az SZTK átadásával oldódott meg, 1977-ben ... HOSSZÚ ideig volt szakszerve­zeti tisztségviselő és pártalapszer- vezeti titkár. A jó kollegiális vi­szony ugyanis alapja az egységes szemléletnek — mármint, hogy az adott betegséget egyformán ke­zeljék! Ezt azért is, nehéz volt megoldani," hiszen sok helyről ke­rültek ide orvosok. Ma már harmincán vagyunk. Részt venni egy hagyományok nélküli új szervezet kialakításá­ban — elmondhatatlanul nehéz munka volt... De sikeres ... VENNES ARANKA legsikeresebb alkotása, az U alakú földszinti árkádsor és felette két sor­ban szép rendben az oszlopok sora. A lezárás pedig Hild János remek­műve, amely a közgyűlési termet fogadja magába. A közgyűlési terem­nek a falai sok olyan esemény tanúi voltak, amelyek a magyar műveltség és politika történetének lapjaira van­nak felírva. 1840. január 17-én a megyei köz­gyűlésen Liszt Ferenc személyesen nyújtotta át francia nyelvű levelét, amelyben 1500 pengő forintot aján­lott fel arra a célra, hogy ezzel egy Pesten létesítendő konzervatórium alapjait megvesse. Utána felolvasták a levél döcögő stílusú magyar fordí­tását is, amely szerint „Liszt Ferenc Művész hazánkfia” szükségesnek ta­lálta „egy hangászat képző Nemzeti Intézet (Conservatorium) létre hozá­sát” és ezért erre a célra nagy hang­versenyt adott, melynek jövedelmét e célra felajánlja. — A megyegyűlés köszönettel fogadta a nemes ajándé­kot. Itt, ebben a teremben szólalt fel Széchenyi és Kossuth minden aktuá­lis kérdésben. (De legjobb akarattal sem lehet azt mondani, hogy teljes lett volna köztük az összhang.) Sok­szor csaptak össze. De mégis: itt ne­vezte Kossuth Lajos 1840. november 19-én, a vármegyei közgyűlésen Szé­chenyi Istvánt a legnagyobb magyar­A LEGHÍRESEBB és talán azt is mondhatjuk, legdöntőbb esemény azonban Kossuth Lajos Pest megye} követté választása volt. A közgyűlés már 1847, szeptember 2-án megvitaW ta a követi utasításokat. Ezek minff: egy kötelezeőn megszabták a köve­teknek, hogy az országgyűlés tárgya­lásai során miként foglaljanak állást a fontos politikai kérdésekben. A kö­veti utasítások főbb pontjai ezek vol­tak: a követek törekedjenek arra, hogy az országgyűlés az alkotmá­nyosság teljes álláspontjára helyez­kedjék, foglaljanak állást a személyes szabadság és jogbiztonság biztosítása és a népnek politikai jogokkal való felruházása mellett. Ila hívnák... A szépre nyitott emberek « Vajon hányán emlékezünk még ? első tanítónk nevére, arcára, ha- í ja színére? Aki előtt e kérdésre f évtizedek múltával is megjelenik Y. egy mosoly, egy gesztus, ha fülé- ^ be cseng egy sokat ismételt mon- ^ dat. az bizonyosan többet kapott ^ az első pedagógustól, mint be- 4 vezetést a betűk, számok birodal- í mába. í Ilyen tanító Farmoson Derényi | Emiiné, Jutka néni. A feiszaba- ^ duiás utáni generációk az ő ke- ^ ze alatt ismerkedtek a betűvetés­ül sei, ám ennél jóval többet adott ^ a gyerekeknek. Németóráin, tánc- ^ tanfolyamain, a külföldre veze- ■/ tett kirándulásokon kitágította a p világot nekik. Földművesek, két- /// lakiak fiaiból, lányaiból minden í szépre nyitott embereket nevelt. A szívükhöz nőit Derényi Emiiné több mint húsz esztendeig vezette a jelképes tiszte­letdíj mellett a farmosi művelődési házat, amelynek különös története van. A szájhagyomány szerint a há­zat még a felszabadulás előtt kezdte Generációkat nevelt Derényi Emiiné Az október 18-i követválasztő me­gyegyűlést nagy szervezkedés előzte meg. Az országgyűlési ellenzék ve­zérkara, különösen pedig Batthyány Lajos úgy vélekedett, hogy Kossuth­nak, akinek szuggesztív szónoki ké­pességét még legnagyobb ellenségei sem vonhatták kétségbe, a pozsonyi országgyűlésben van a helye. Ennek a célnak az elérésére befolyását, pénzét nem kímélve, megszervezte, hogy a választójogú megyei nemes­ség szegényebbik része, amely más­kor tunyaságból vagy pénzmag hí­ján nem vett részt a közgyűléseken, most eljöjjön a szavazásra. Állító­lag nagyon sok pénzébe került a szervezkedés, pedig csak az utazást, szállást és ellátást fizette a zsebé­ből. A választás előtti napon minden esetre a Pest megyei nemességnek olyan tömege lepte el Pest utcáit, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Másnap, 18-án az ellenzéki közne­messég már napkeltekor jószerével megtöltötte a közgyűlési termet és a Városház utca felőli nagy udvart. (A Kossuth-eilenes választók későn éb­redtek; a közgyűlési teremben- már alig jutott nekik hely, a Semmelweis utca felőli udvarban gyülekeztek.) AMIKOR a közgyűlést Földváry Gábor megnyitotta, már moccanni sem lehetett a teremben. Mindjárt a követválaszással kezdődött a napi­rend. Az egyik követjelöltet, Szent- királyi Móricot, a jegyzőkönyv sza­vai szerint „tökéletes közérzelemmel” megválasztották. Amikor azonban a másik követre került a sor, Földváry Gábor elnök kijelentette, hogy „mi­vel a terembe való bejövetele előtt tapasztalta, miként a Karok és Ren­deknek nevezetes része a teremnek szűk volta miatt az udvarban fog­lalt légyen helyet és őket határozati jogaikkal való élésben a másik követ elválasztására nézve sem lehetne tör­vényesen akadályozni”, a választási szavazatszedés útján kell megejteni. A szavazás reggel 9 órától este 6 óráig tartott, a besötétedés miatt vé­építeni, illetve szervezte erre a far- mosiakat, Kovács tisztelendő, ö mái nem érhette meg az avatást, mert villám sújtotta agyon, de az embe­rek befejezték a munkát. Az egész falu vetette a vályogot, fuvarozott, vakolt, meszelt. Nem csoda hát, hogy a farmosiaknak különösen a szivük­höz nőtt a művelődési ház, amelyet a felszabadulás után ismét csak a kezük munkájával hoztak rendbe. — A hatvanas évek elején vettem át a ház vezetését — meséli Jutka néni. és észreveszem, hogy már en­nek puszta említésétől is könnyes lesz a szeme. — Csodálatos dolgokat csináltunk annak idején. Klubok, szakkörök működtek a házban, de a legnagyobb sikere mindig a kon­certeknek és színházi előadásoknak volt. Ezek varázsát az adta, hogy szerepelt benne a falu apraja-nagy- ja. Emlékszem egy János vitéz-elő­adásra, ahol a helybeli gyermekze­nekar kísért. A karmester távol volt. én kucorogtam a súgólyukban, és énekeltem Iluska helyett is, aki­nek nem volt hangja, de remekül játszott. Vezényelni nem tudtam, de Tomival, a zenekar első hegedűsé­vel megoldottuk a dolgot. Madzagot kötöttem a karjára, s megrántottam, ha be kellett lépniük. Jól ment min­den a második felvonás közepéig, ak. kor azonban hiába cibáltam a pertli végét, csend maradt. Tomi, a min­denségit. elaludtál?, gondoltam ma­gamban, hát akkor látom a gyereket négykézláb a zenekari árokban: ki­rántottam a kezéből a vonót. Takarékosan A minimális költségvetéssel dol­gozó ház szinte soha nem volt ráfi­zetéses. A szakkörökhöz, klubfoglal­kozásokhoz szükséges pénzt behozta a különféle szórakoztató programok bevétele Jutka. nénit szerették a házban fellépő művészek is, talán elszántságát, tiszteletet parancsoló hitét, lelkesedését értékelték. „Mű­vész úr, nincs pénzünk, jöjjön el ingyen! Nekem sincs, Jutka néni, le­gyen fél gázsi!" — Ekkora késeket szedtem össze a fiúktól, diszkó előtt — nyitja vagy félméternyire kezeit. — Édes gyere­kem, add ide ezt a Jutka néninek, tudod, nincs otthon ilyen! Minek gül fáklyák mellett. Nyáry Pál má­sodalispán a közgyűlési teremben gyertyafénynél hirdette ki az ered­ményt: Bállá Endrére — idézett el­utasító nyilatkozata ellenére — 1314 szavazat esett, Kossuthra 2948, tehát több, mint a kétszerese. Leírhatatlan lelkesedés mellett a két követ letette az esküt; a jelenlevők közül sokan úgy érezték, hogy Magyarország tör­ténetében új fejezet kezdődött. Ezek a kiragadott események csak halványan érzékeltetik a régi megye­háza történelmi szerepét. Ha néhány lépéssel tovább megyünk, az ódon épületnek ahhoz a részéhez érünk, ahol egykor a vármegyei ítélőszék (sedria) osztotta az igazságot. Mert a régi időben az igazságszolgáltatást is a megye gyakorolta. Itt a harma­dik'(és részben a második udvar le­bontott szárnyában) voltak a bör­töncellák, sőt itt volt a siralomház is. Innen késérték a halálra ítélt ra­bokat a vérpadhoz vagy a bitófához. Sok halálos ítélet született meg itt a komor falak mögött. Hogy csak két egykor híres esetet említsek: innen kísérték a vesztő­helyre gróf Beleznay Sámuelt, aki Pilisen saját apját ölte meg és ugyan­innen Bogár Imrét, a gulyásbojtárból lett nevezetes betyárt. Mind a két esetben ezernyi tömeg tolongott az utcán, hogy lássa őket... NEM VITÁS, hogy a Vármegyehá­za évszázadokon át a kiváltságos ne­mesek fellegvára és bizonyos fokig az osztályuralom védőbástyája volt. De azt sem lehet elfelejteni, hogy a Pestre telepített sok német között a török uralom utáni időkben — amint Takács Sándor írja — a ma­gyarok Mekkája lett. Mint magányos magyar sziget emelkedett ki a körü­lötte zajgó német világból. Ezért el­ismerés illeti. De ennél még nagyobb érdeme a magyar felvilágosodás, még inkább pedig a reformkor mozgal­maiban. közvetve pedig a független­séget célul maga elé tűző politikában és a művelődésben betöltött ösztönző és támogató szerepe. TARR LÁSZLÓ Felépítik újra a művelődési házat Erdösi Agnes felvételei keresitek a bajt, drága fiaim, mond­tam nekik, és soha nem is volt prob­léma. A diszkó kellett, mert az hoz­ta a pénzt. Jutka néni minden megtakarított forintot vitt a takarékba, gyűjtötte a pénzt, hogy külföldre vihesse a ze­nekaros, táncos gyerekeket, hogy ju­talmat fizethessen a személyzetnek. Ha csak száz székre volt keret, ad­dig ment, amíg a termelőszövetkezet vagy a környékbeli vállalatok vala­melyike nem sajnálta meg, s nem toldotta százzal-százzal. Amikor Derényi Emiiné utódjának, Nagy Erzsébetnek átadta a ház ve­zetését, 176 ezer forint volt az egy­számlájukon az OTP-ben. ■——Bútorbemutató és -vásár volt a nagyteremben akkor, 1982 szep­temberében — mondja, és már nem is próbálja visszatartani könnyeit. — Tisztán, rendesen adtam át a mű­velődési házat. A saját berendezési tárgyaink az épület másik részében voltak, hogy legyen hely a bútorok­nak. Erzsiké másnap kezdett volna az új munkakörben, de reggelre csak üszkös romok maradtak a ház­ból. Tűz pusztította el a farmosi mű­velődési ház saroképületének egy részét. A farmosiak úgy álltak a ro­mok körül, mintha saját házukat emésztette volna fel a tűz. Az öre­gek, akik annak idején maguk dol­goztak érte. sírtak, de megrendül­tén, döbbenten álltak a fiatalok is. Még füstöltek a romok, amikor el­határozták. ki tudja, hányadszor, is­mét felépítik ezt a házat. Gyűjtötte a tanács a pénzt, bár ezekben az években készült a falu erejét jócs­kán meghaladó beruházás, az álta­lános iskola. Jelképpé vált A józan ész azt diktálta volna, hogy az elavult művelődési ház he­lyett inkább az iskola mellé épít­senek tornatermet, és használják az oktatási intézményt kettős funkció­ban. Ez a javaslat mindenhol egyet­értésre talált volna, csak Farmoson nem, ahol a művelődési ház nem egyszerűen egy intézmény, hanem jelkép, fogalom. A ház készül, hét közben vaká­ciózó középiskolások, délutáni vagy éjszakai műszakban ' dolgozó szak­munkások délelőtt építik, szombat, vasárnap több tucat ember serény­kedik. Jutka néni nem megy oda. Mint tanácstag, szervezi a társadal­mi munkásokét, de ő maga még nem nézte meg az építkezést. Apró sérel­mei vannak, amikről nem szívesen beszél. Ügy tűnik, a legfájóbb, hogy nem is hívják, hngv hasz.nosítsa év­tizedes tapasztalatát, kapcsolatait. Igaz, hogv már elmúlt hetvenéves, de lelkesedése akár a húszéveseké, energiáit nem köti le teljesen a ta- nácstagságy , Hiszen évtizedeken át több ember munkakörét látta el. ta­nított az iskolában, különórákat ve­zetett, irányította a művelődési há­zat. — Lesz itt újra pezsgő élet. ha be­fejeződik az építkezés — mondja szemét töröigetve. — Most is van, hi­szen megtalálják a módját, hol mű­ködhetnek a szakkörök, hol lehet vetíteni. M. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom