Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

1985. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK 3 Gyorsított ütemben Tuzhefygyáríás Külön tervet dolgoztak ki a konyhai villanytűzhelyek gyár­tásának növelésére az Elek- thermax gyárban. Eszerint a második fé.évben 3000-rel több villanytűzhelyet szállítanak a hazai' üzleteknek, mint az el­ső félévben, és hasonló arány­ban növelik az exportot is. Minderre azért volt szükség, mert a belföldi piacon króni­kusan hiánycikk a villanytűz­hely, és a gyár még az export- lehetőségeit sem merítette ki. A termelés növelésének felté­teleit többek között a Dunai Vasmű és az Elekthermax kö­zött kialakult hatékony együtt­működés teremtette meg. Az ennek keretében kifejlesztett jó minőségű, megfelelően zo­máncozható lemezből készítik már az év második felében a tűzhelyeket. Egyidejűleg a konstrukcióváltás is befejező­dött: a hazai piacra már ki­zárólag azonos nagyságú, energiatakarékos tűzhelyek készülnék. Programcsomagokkal segítenek Számítógépek bérben A Pénzügyminisztérium Szer­vezési és Ugyvitelgépesítési In­tézete megkezdte elektronikus könyvelő, számlázó automaták és mikroszámítógépek bérbe­adását. Az intézet a gépek üzembe állítását a szakembe­rek betanításával, az üzemel­tetést pádig programcsomagok átadásával is segíti. Az intézet a Robotron és más gépek különböző típu­saiból évenként körülbelül 800—1000 darab irodai mik­ro- és számítógépet, valamint elektronikus könyvelő, szám­lázó automata berendezést te­lepít megbízói részére. Ta­pasztalják azonban, hogy a vállalatok mind nehezebben tudják az ügyviteli munka gé­pesítésének anyagi feltételeit előteremteni. Ezért újabb szol­gáltatásként az idén a válla­lat megkezdte Robotron típu­sú elektronikus könyvelő, számiázó. automaták és mik­roszámítógépek bérbeadását. I Tervezik, hogy ezt a gépbér - [ leti konstrukciót később kiter­jesztik az irodai munkát se­gítő, a vezetési tevékenység hatékonyságát növelő és munkaerőt megtakarító egyéb irodai berendezésekre, tcchni kai eszközökre is. A gazdálko­dó szervezetek számára a li zing elsősorban azért előnyös mert beruházás nélkül jutnak a kívánt berendezésekhez. Az új berendezések alkal­mazásának meggyorsításához az intézet több mint százféle — különböző ügyviteli folya­matokra és gépekre kidolgo­zott — programcsomagot kínál a számítástechnikát bevezetni kívánó gazdasági szervezet­nek. Az eddigi tapasztalatok alapján hozáláttak olyan al­kalmazási programcsomagok kidolgozásához is, amelyek fél­kész jellegűek, vagyis az ál­talánostól eltérő körülmények közepette dolgozóknál is köny- nyen adaptálhatók. Még egyszer a sertések minőségi át vételéről A húsipar létérdeke a bizalom Ma már nemcsak szóbeszéd, hiszen az il­letékesek is megerősítettek: rövid időn belül — bár döntés még nincs, a jói értesültek ha­táridőként január 1-ct emlegetnek — beve­zetik a sertések minőség szerinti átvételét. A hír hajlatán a kistermelők zöme aggódva te­kint a jövő felé, hiszen a tervekről ugyan so­kan nyilatkoztak a rádióban, televízióban, s cikkek is jelentek meg szép számmal, a szó elrepül, az írás pedig megmarad. Mármint a hivatalos, minden mendemondát az asztal alá seprő dokumentum, amelyre egy darabig még várni kell... Addig is — megismerve több kisgazda ál­láspontját — megpróbáltunk utánajárni, ho­gyan is minősítik a sertéseket. Lévén, hogy a dolognak több sarkalatos pontja van, olya­nok, amelyek közül elég, ha csak egynél csor­bát szenved a jó szándék; a végeredmény vár­hatóan a sertéstartási kedv további csökke­nése lesz. Nagy árkülönbséggel Menjünk sorjában. Manap­ság, amikor a népgazdaság­nak a közismert okok miatt égetően szüksége van minden exportra, élesen vetődik fel a külföldön is eladható termé­kek gyártása. Régebben ha­zánkból sorra indultak a hús­szállítmányok a világ orszá­gaiba, ma viszont gyakori, hogy értékesítési gondokkal küsz­ködünk. Ebben egyebek kö­zött nagy szerepe van annak, hogy a háztájiból felvásárolt állatok döntő többsége nem felel meg a minőségi követel­ményeknek. A Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat ceglédi gyárá­ban példám a kisgazdáktól át­vett hízóknak mindössze 10— 15 százaléka tesz eleget a kül­földön is elfogadott szigorú előírásoknak, s ez azt jelen­ti, hogy minden tíz levágott disznóból átlagosan 1-2 kerül­het exportra. Ez a helyzet általában is jel­lemző, érthető hát, ha a hús­ipar illetékesei szorgalmazzák a minőség szerinti átvételt, ami azt jelenti majd. hogy a magasabb követelményeknek is megfelelő állatért többet kapjon a gazda. Az árkülönb­ségnek azonban — s ez a szak­emberek egyöntetű véleménye — viszonylag nagynak kell lennie, mert különben nem eléggé ösztönző. Hogy ponto­san hány osztályba sorolják majd a sertéseket, s mekkora eltérések lesznek ezek között, azt még nem lehet pontosan tudni... Megbízható minősítés Lépjünk tovább. Az állattar­tó, mondjuk, átad a felvásár­lónak tíz hízott disznót. A vá­góhídon azonban óránként 60 —100 darabot dolgoznak fel, ezért lényeges, hogy ezek kö­zül biztosan ki lehessen vá­lasztani a gazda jószágát, mert a minősítésre csak a vágás után kerülhet sor. Mint a Hús­ipari Tröszt szakemberei el­mondták. az elmúlt hónapok­ban több kísérletet is folytat­tak a sertések fülében rögzít­hető kis műanyag lapocskák­kal — más néven krotáliákkal —, amelyek közül eddig a kül­földiek váltak be a legjobban. A kapuvári feldolgozóban két százalék a'att, a pápai hús­kombinátban pedig nem sok­kal felette találtak csak hibás jelölést, ami mutatja, hogy van még mit tenni, de a kí­sérletek biztatóak. Mint említettük, az átvett sertéseket a vágóhidakon mi­nősítik. Ennek kétféle módsze­re terjedt el hazánkban, az egyik az úgynevezett bőrös, a másik a bőrfejtéses. A tapasz, tálatok szerint mindkettő lé­nyegében ugyanazt az ered­ményt adja. A több évtizedes minősítési gyakorlat pedig ga­rancia arra, hogy az esetleg reklamációra lehetőséget adó eltérések száma nagyon kevés lesz majd. S különben is: a kistermelőkkel való zavartalan kapcsolat a húsiparnak létér­deke, ezért — ígérik a szak­emberek — mindent elkövet­nek, hogy a bizalomnak meg­feleljenek. Létérdeke. — írtuk, s íme a bizonyíték: az azonos súlyú nagyüzemi és háztáji sertés közül az utóbbiból kö­rülbelül 5—6 kilogrammal ke­vesebb húst termelhetnek ki, Tehát itt forintokról, milliók­ról van szó. Táp igény szerint A minősítés bevezetése után elképzelhető, hogy a háztáji állattartást szervező termelő- szövetkezetek képviselői alkal­manként, az igényeknek meg­felelően ellenőrizhetik a vágó­hidakon a minősítés folyama­tát, ezzel képviselve és védve a gazdák érdekeit. Az kevésbé jöhet számításba, hogy maguk a hizlalók ballagjanak be a gyárba, végignézve és kivár­va, mikor kerülnek sorra az általuk leadott disznók. Az új rendszer után sokak­ban felmerül majd, hogy a je­lenlegi kocaállományt ki kel­lene selejtezni, mert a jobb minőségű húst adó malacok­hoz új, megfelelő genetikai adottságú szülőkre lesz szük­ség. Megyénkben esztendőn­ként 2—3 ezer vemhes kocát helyez ki a háztájiba a hús­ipar, s újabban a fedeztetésre kanokat is adnak. Ám meges­het, hogy az árkülönbség arra ösztönzi majd a gazdákat, hogy a lehető legrövidebb időn be­lül váltsanak. Mint megtud­tuk, ha azonnal nem is, deaz elkövetkező éveikben fokozato­san növelhetik a portákra ki­helyezett, kiváló húsminőséget adó utódokat világra hozó ko­cák számát, s így lehetőség van a gyors átállásra. Megkérdeztük a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalatot is: vajon a minpségi váltáshoz al­kalmazkodva milyen változá­sokat terveznek a tápok elő­állításában? Nos. bár a válasz az, hogy egyelőre semmilyet. a he'yzetct mégis megnyugta­tónak nevezhetjük. Jelenleg ugyanis az igényeknek meg­felelő mennyiségben tudják kiszolgálni a háztájit a fél­intenzív takarmánnyal, s ha a hizlalók kérik, növelni tudják a nagyüzemben már széles körben használt intenzív tápok mennyiségét is. Ezekkel ffedig az exportkövetelményeiknek megfelelő hústermelést a kis­üzemben is meg leihet alapoz­ni. Pest megyében az idén vár­hatóan 244 ezer sertést vásá­rolnak fel az állami húsipar megbízottai a háztájiból, s ez a teljes forgalom hatvan szá­zalékát adja. A tét tehát nagy: megnyerni és szilárd alapokra helyezni a gazdák bizalmát, hi­szen ez lesz, ez leliet a kulcsa a biztonságos kistermelésnek. Furuez Zoltán KNEB-vizsgálat az autó- és alkatrészforgalmazásról Kevesebbet rendeltek a kelleténél A felesleges készletek mesterséges hiányhoz vezetnek Befejeződött a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a személygépkocsi- és alkat­részforgalmazás, valamint a hazai járműjavítás helyzetét feltáró országos célvizsgála­ta. Elöregedett autók A KNEB összefoglaló je­lentése megállapítja: a ha­zai személygépjármű-állo­mány kor szerinti összetétele — évente 100 ezer autó im­portja ellenére — fokozato­san romlott, s 1983 végén az autóknak már mintegy 30 százaiéira volt öregebb a nemzetközileg még elfogadott 10 évnél. Azóta a személy­autók 7.9 éves átlagkora to­vább nőtt és 1984 végére megközelítette a 8.4 eszten­dőt. A járművek cseréje, va­lamint az autóval még nem rendelkezők igényének foko­zatos kielégítése a VII. öt­éves tervidőszakban — a szá­mítások szerint — évente mintegy 130 ezer gépkocsi behozatalát teszi szükségessé —, állapítja meg a jelentés. A személygépkocsi-állo­mány mennyiségi növekedé­sét az elmúlt öt évben nem követte arányos mennyiségű, ütemes alkatrésziimport. En­nek egyik oka, hogy az al­katrészforgalmazó vállalatok a gépkocsitulajdonosok érde­keivel ellentétben, 1984-re az előző évinél, mintegy 8 szá­zalékkal kevesebb alkatrészt és szerkezeti elemet rendel­tek az autógyáraktól, s az ellátást nehezítette az is, hogy a külföldi gyártók egy része a megrendelt alkatré­szeknek csak 85—90 százalé­kát szállította le. Magad uram... Problémák vaunak a sze­mélygépjárműveket és a pót- alkatrészeket forgalmazó cé­gek, valamint a szervizek kapcsolatában is; a forgal­mazóknak a megrendelések gyakoriságát csökkenteni kí­vánó kezdeményezésével szemben, a szervizek arra tö­rekednek, hogy a javítási fel­adatokat minél kisebb kész­letekkel oldják meg, s így növeljék gazdálkodásuk ha­tékonyságát. Az alkatrészellátási gondo­kat növelte, hogy az Afit Tröszt megszűnése után a megfelelő pénzeszközökkel rendelkező önállósult egysé­gek a javításokhoz leggyak­rabban szükséges alkatrészek­ből nagyobb készleteket rak­tároztak. Az ilyen készlet- felhalmozás más autójavító szervezetek elől vonta el a zökkenőmentes- munkához el­engedhetetlen alkatrészeket, s így sok esetben mesterséges hiányhoz is vezetett. A KNEB-vizsgálat tapasztalatai szerint a szervizek a munkák 15 százalékát c§ak akkor tud­ták elvégezni, ha az autó- tulajdonos maga szerezte be a szükséges alkatrészeket a kis­kereskedelmi hálózatból. A nagyobb mennyiségű al­katrészfelújítást akadályozza, hogy egyelőre hiányoznak a felújításhoz szükséges gépek, célszerszámok, illetve a be­szerzésükhöz szükséges pénz­eszközök. Emellett az is hát­ráltatja e. tevékenységet, hogy a javíttatok többsége még bizalmatlan a felújított alkat­részekkel szemben, s az új, illetve a felújított alkatrészek ara közötti, mindössze 10 százalékos különbség sem hat ösztönzően a megrendelőkre. Drága, tía gyenge Az alkatrészgyártásba mind nagyobb mértékben kapcsoló­dik be a magánkisipar. E termékekkel kapcsolatban azonban gyakori a panasz, hogy minőségük — a maga­sabb árak ellenére — nem éri el az importalkatrészek minőségét — állapítja meg a KNEB összefoglaló jelentése. Az alapos elemzés után a KNEB több javaslatot tett az illetékeseknek az alkatrész- forgalmazás és -felhasználás területén tapasztalt kedvezőt­len jelenségek megszüntetésé­re. Fából készülnek a házak Évente mintegy 90 millió forint értékű különféle terméket gyártanak az Architektúra Kisszövetkezetben. Az öt szakcso­porttal működő ráckevei szövetkezet egyik csoportja a Duna- bau, amely faházakat készít. Képünkön Pataki László cs Nagy Miklós asztalosok a negyven négyzetméter hasznos alapterüle­tű tetőtérbeépítésű faházak oldalfalait szerelik össze. Hancsovszki János felvétele VESZÉLYES ÉVSZAK Méltán mondják, hogy a nyár ve­szélyes évszak. Minden esztendőben számos szomorú hír támasztja alá ezt a tapasztalatot. Ilyenkor mindig több balesetről olvashatunk, mint az év más hónapjaiban és sajnálatosan megnövekszik a halálos tragédiák száma is. Az okokat vizsgálva az ese­tek döntő többségében a megbocsát­hatatlan meggondolatlanságot, a fele­lőtlenséget állapíthatjuk meg előz­ményként. Miért válhat meghatározóvá sokak­nál ez a magatartás? A véletlenszerű összetevőket leszámítva, bizonyára so­kat nyom a latban, hogy a nyár a pi­henés, a szórakozás, a kikapcsolódás legfőbb szezonja. Az emberek többsé­ge az egész évi, bizonyos fokú fegyel­mezettséget mindenképp megkövetelő munka után úgy érzi, szabadsága idején szervezete, idegrendszere akkor regenerálódik igazán, ha úgymond el­engedi magát. E felfogás jegyében haj­lamossá válnak a közösségi lét kere­teit jelentő írott és íratlan szabályok nagyvonalúbb, lazább kezelésére. S ez sajnos, apróbb és nagyobb dolgokban egyaránt megnyilvánul. Az utóbbiak körébe tartozik az a fegyelmezetlen­ség, melynek súlyos balesetek a kö­vetkezményei. Ki ne találkozott volna már nya­ranta a közutak rémeiként számon tartott vagány autósokkal, motorosok­kal? Jó időben észrevehetően meg­szaporodik a számuk. Száguldoznak — a megengedett sebességhatár fö­lött —, nemcsak az autópályákon, ha­nem lakott területen' belül, a falvak, városok keskenyebb, zsúfoltabb útjain is. Bekapcsolják nappal is a fényszó­rót. erőszakosan dudálnak, villognak a szerintük csigalassúsággal haladó ma­zsolákra, akik csak azért közlekednek, hogy akadályozzák a forgalmat. Az előzés külön téma. Ennek egyik közismert formája az úgynevezett szlalomozás. Na nem a tanpályán, ha­nem kint a forgalomban. Tíz esetben segít a szerencse, és a mindenáron előzni kívánó jármű még idejében be tud sorolni a szembejövők elől, ti­zenegyedszer azonban már nem segí­tenek a lóerők, a rutin és a közleke­dő partnerek igyekezete, elkerülhetet­len az ütközés, a tragédia, melyben főszereplőkké válnak vétlenül a sza­bályosan közlekedők is. Ugyancsak tipikus a követési távol­ság szabályainak semmibe vétele, melynek kiindulópontja szintén a ki­vagyiság, a türelmetlenség, a felületes ön- és helyzetértékelés. S itt kell szólnunk az elsőbbségadás elmulasztá­sáról is: gyakorta kiváltó oka ez is súlyos baleseteknek, közúti, vasúti ke­reszteződéseknél egyaránt. Az sem ritka, hogy még a jelzőberendezést is figyelmen kívül hagyják, úgy ítélve: ők még ügyesen átsurranhatnak a ti­loson. A vállalkozókészséget ilyen esetben a legritkábban kíséri siker. Azt is számításba kell venni — és ezt sokan elfelejtik —, hogy ilyenkor a közutakon, az utak mentén lénye­gesen több idegen, helyi ismerettel, tapasztalattal nem rendelkező bel- és külföldi turista, nyaralóvendég közle­kedik Ráadásul ők sem mentesek a szabadságidő figyelmet lazító hatása alól. Tehát potenciális veszély okozók, illetve veszélyeztetettek. Jelenlétük ezért fokozott óvatosságra int, különö­sen az üdülőterületeken. A felsorolás nem lenne teljes, ha az alkoholról, mint első számú közel­lenségről nem beszélnénk. A nyara­lás, a pihenés ideje az átlagosnál több lehetőséget kínál és teremt egy-két pohár ital elfogyasztására, még azok számára is. akiknek ez egyébként nem szokása. A vendégség, a baráti társa­ság unszolása: a csak egy pohárkával, a lehető legrosszabb tanács. Köztu­dott, hogy a legkisebb alkoholos be­folyásoltság is vezetett már számtalan esetben tragédiákhoz a közutakon. A szabály örökérvényű: ha volánhoz ül valaki, egy csepp szeszes italt sem fogyaszthat! Sajátosan nyári veszélyek közé tar­toznak a fürdőzéssel kapcsolatosak. Nagyon sok példa bizonyítja, hogy a körülmények szerencsétlen, vagy épp törvényszerű összejátszása folytán, a legsekélyebb folyó- vagy állóvízben is történhet tragikus baleset. Hát még ha növeljük is — tudatosan, vágj' meggondolatlanul — a kockázatot! Az italfogyasztás, a felhevült testtel víz­beugrás, az úszni nem tudó virtusko­dása, a kisgyermekek felügyeletének elmulasztása minden évben több eset­ben vezetett visszavonhatatlan követ­kezményekhez. Mindezek után törvényszerűen föl­vetődik a kérdés: teljességgel kiszol­gáltatottak vagyunk-e a nyár veszé­lyeinek? Az ismétlődő, konokul gya­rapodó hírek ezt látszanak alátámasz­tani, bár az illetékes rendőri és más szervek soha nem mulasztják el a megelőzést célzó figyelmeztetést. Fo­kozzák, korszerűsítik évről évre az el­lenőrzést, új és új intézkedéseket foganatosítanak. Például a Pest Me­gyei Hírlap Együtt az utakon című állandó rovatát is az a szándék ve­zérli, hogy még szélesebb rétegekhez jusson el a balesetek megelőzését szol­gáló meggyőző szó, érvelés. Bízva ab­ban, hogy mind több emberben, ol­vasónkban sikerül felkelteni, megerő­síteni a felelősség érzését, a tudatos cselekvőkészséget, a kívánatos maga­tartásformák tiszteletét. A szemtlyes példa mindig hatásos: ha mind többen és többen csatlakoz­nak a szabályokat tiszteletben tartók többséget alkotó csapatához, akkor megszűnik a fegyelmezetlenek, fele­lőtlenek lételeme, a többiek is ezt csinálják tudata. Érdemes tehát a gondtalan nyár idején is ésszerű határt szabni a la­zításnak, a kötetlenség csábításának, hogy valóban élményekben gazdagod­va, kipihenten térhessünk vissza a hétköznapok munkájához. A szép em­léket ne árnyékolja tragédia! Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom