Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

PEST « »BEG VEM 1985. AUGUSZTUS 14., SZERDA 5 Újfajta sör Az Arany hordó elnevezésű sör 20 napig eltartható válto­zata került a boltokba. A 9,80 forintért megvásárolható, fél­literes, pasztőrözött ital a szakemberek véleménye sze­rint sajátos ízével, tartós, ke­mény habjával sikerre szá­míthat a hazai sörfogyasztók népes táborában. Az • új vilá­gos sört a gazdasági társaság tizenegy áfész-tagja és a Kun­ság Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat forgalmazza. A leendő termék­skála minőségi sörei hosszabb erjesztési idejük miatt csak később kerülhetnek a palacko­zóba. Ezek között van az Arany hordó speciál és az osztrák Ottakringer sörgyártól megvásárolt licenc alapján ké­szülő Gold Fassl. Az utóbbi sör főzéséhez, a gyártási technológia tökéletes elsajátí­tásához az osztrák cég szak­emberei nyújtanak segítséget. A kistenyésztok költségei Nyúlcipőben elfutó dollárok Van és nincs Töprengek, gondolkodom. Miko» miért, hányszor mondják, .iiondjuk a nin- cset valamire. Most pél­dául azt hallom, néhány hete nem kapható tartósí­tott tej, egyik fajta sem. A hosszabb időre szóló éppúgy nem, mint a fél­tartós. Ez rossz a vevőnek, az eladónak és a gyártó­nak is, hiszen a fogyasztó nem fogyaszthatja — mint megtudtuk: átmenetileg —, a bolt elesik az árrés hoz­ta haszontól. S amíg a nincsek sorát végiggondolnám, eszembe jut — ez is mai valóság, tekintsük gödöllői realitás­nak akár —, mondom, elém villan annak a jöve- delemérdekeltségű boltve­zetőnek a szava, aki azt mondta: „Miután most már több helyről, akár kisiparosoktól is beszerez­hetjük az árut, nagyobb lett a kínálat. Több min­denre azt mondhatjuk, ami nem vagy nem mindig volt, hogy van. Egyes cikkek hiánya rövid úton meg­szűnt. Igaz, hogy tanulni kell a kereskedést, hiszen mi mindig a vevőt képvi­seljük, a pénztárcája vár­ható tartalmát kell hogy mérlegeljük a rendelésnél. Nem vállalhatunk drága árukat, mert nem biztos, hogy elfogy. Ami meg a nyakunkon marad, az sen­kinek sem jó.” Hát akkor mi az aka­dály? —ti Finom tapintású, drága fe- héx-neműt készítenek a fehér házinyulak szőréből Francia- országban. Az átvevők maga­sabb árat is fizetnek érte: 45 forint a kilónkénti tarifa, amíg a szerény szürke színű csupán 42 forintot ér. De a tenyészselejt egyedek sem maradnak a tenyésztő nya­kán, bár az igényes expor­tőrök az értékét csupán 35 forintra taksálják. Ez azonban kevés — han­goztatják az átadásra szerző­dött, nyúltenyésztők, alig té­rül meg a ráfordított költség, a tetemes munka, a bajlódás i értéke szinte már csak rá­adásnak számít. Kevesebb szerződéses Az előző évekhez viszonyít­va mintegy .30 százalékkal «csökkent“'#«®» dekát ‘ fák, 1 illetve a ' Környei Állami Gazdaság érdekkörébe tarto­zó szerződéses nyúlállomány. Ez körülbelül országos át­lag is lehetne, így futott el nyúlcipőben — hallottuk a rádióban is — több mint 20 millió dollár az előző évek 50 milliójából. — Nemcsak drága, de a nyűltartók szerint egyre rosz- szabb is a táp minősége, s ezek az agyonnemesített ál­latok elkényesedtek, érzé­kennyé váltak, orvosság nél­kül csak senyvednek, kínlód­nak, nem elég nekik így nyá­ron az árokpartok füve. Az értékes és drága szálas a szemes takarmány mellett egyre több, ásványi anyagok­kal dúsított tápot fogyaszta­nak — hangoztatja Boda Sándorné felvásárló. Ebben az évben különben még a rendkívül hideg tél is megrítkította az eléggé szel- lős ketrecek érzékeny állo­mányát. Külhoni vendégek Az átvétel zavartalanul és panasz nélkül történik, 10 éve gyakorolja a „mesterséget” Boda Sándorné. Vasárnap reggelenként nemcsak hely­ből hozzák a portékát, sok a tenyésztő Gyomron, Vasa­don és Monoran .is. A? ÓcsSíák autója már szinté hajnalban itt várakozik, alig félóra alatt még a fizetés is megtörténik, pedig esetenként 400-500 darab nyúl cserél gazdát. Nagy az idegenjárás is a telepen, japán, szovjet vendé­gek mellett megfordultak, itt nyugati államokból is. Van is látnivaló, az átvevő szinte tudományos felkészültséggel foglalkozik a galambok te­nyésztésével, természetesen szerződéses alapon. A feldol­gozást azonban nem a Kör­nyei Állami Gazdaság végzi, Törökszentmiklóson a barom­fifeldolgozó „alakítja” át, hoz­za konyhakész állapotba. A napokban színes bőrű vendégek csodálták meg az állományt és a konyhakertet is. A kenyai szakembereket a mezőgazdasági minisztérium megbízottja kísérte el némi ta­pasztalatcserére, hogy a tá­voli hazájukban is meghono­sodjon az értékes, fehérjék­ben gazdag húst adó nyúl- és galambtenyésztés. Persze, a konyhakert léte­sítésének propagálása sem marad ki majd az otthoni programból, a különben elég­gé díszes házak közeli kör­nyékét sivár kopárság jel­lemzi, ahol pedig megteremne minden, -amire a konyhán szükség van. Ezzel elősegíte­nék az étkezési kultúra fej­lődését is. A látogatást hasznosnak minősítették a vendégek, mint ahogy a hazai nyúltenyésztés növelése is népgazdasági érdek. Ármódosítás Kellene Csak hát a felvásárlási árak módosítását sem lenne szabad halogatni... Kiss Sándor A hivatallal már nehezebb Ha sikerül hintát szerezni Vincze Imre meglehetősen széles földrajzi kanyart leír­va, Gyöngyösről Budapest ál­lomás érintésével került Ceg­lédre. Fiatal ember, a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat üzemszervezője. Júniustól a 9. számú választókerület képvi­selője a városi tanácsban. A betonföldi lakótelep gondjai­ból nap mint nap kap ízelítőt. Otthona ablakából ha kitekint — mint mondja —, szemrevé­telezheti az egész kerületet, mármint a gimnázium mögött futó szalagházat. — 1979-ben adták át ezt a te­rületet. Persze rengeteg hiá­nyossággal. Készen állt ugyan jó néhány terv — többek között színvonalasan megmunkált fa­játékok elhelyezésére —, csak­hogy akkorra elfogyott a pénz. Senki nem tudta megmondani, egyáltalán lesz-e valami ezek­ből a tervekből. Először a rom­eltakarításnak álltunk neki: különféle kábelek meg beton­darabok hevertek szanaszét, no és az állig érő gazt is ki kellett irtani, mert már elvi­selhetetlenné vált a szúnyog­invázió. A tanács kérte, hogy amit lehet, próbáljunk meg önerő­ből megvalósítani. Fontos a társadalmi munka, de amikor a'apvető feladatok kerülnek «lő, igen nehézkes. Például a házak mögötti homoktalajba annak idején széles sövényt ül­tettek. Igen ám, de senki sem locsolta, anélkül pedig kipusz­tul a növény. Mára csupán írmagja maradt, egy három méternyi szakasz, amit egy nyugdíjas néni öntözgetett... Hírül vettük, hogy valahol a városban raktároznak olyan fajátékokat, amelyeknek a he­lyét még az eredeti terv is itt, a lakótelepen jelölte ki. No meg is kaptuk a favonatot meg a kígyót. Mikor a lakóbizott­ság elnökeként föltettem a kérdést: merre vannak a hiányzók, mit gondol, mit mondtak? Azt, hogy maguknál nagyon sok a gyerek, hamar tönkretennék. — Aztán egy kis pangás kö­vetkezett a telepen. Majd ami­kor szanálták azt a játszóteret, ami a Kossuth Ferenc és a Teleki utca találkozásánál állt, és elhozhattuk a berendezést, hát ez alkalommal sikerült igazából megmozgatni a lakó­kat. A fagyott földből szedtük ki a hintákat meg a többit, amiket a Közgép Volvója ci­pelt e! a szalagházunkhoz. Ez volt a legsikeresebb akciónk. • ■■s — Júniusban tanácstaggá választották. Ügy érzi, ezzel növekedett az ázsiója? — Azt hiszem, igen. De hogy mennyivel, ezt nehéz lenne ki­számítani. A párttitkárunk mondta: most már odafigyel­nek rád a városban. S mert nem vagyok tősgyökeres ceglé­di, mindössze tíz esztendeje elek itt, a választáskor kapott bizalom rendkívül sokat jelent. — Esetleg akadtak irigyel is? — Aligha. Sőt, jelölttársam volt az első, aki gratulált, — Családja miként fogadta a hírt? — A nejem megszokta már, hogy elég gyakran foglalkozom közéleti ügyekkel, még örült is neki, mert arra gondolt, hogy talán így gyorsabban, jobban meg lehet majd oldani olyan feladatokat, amelyek őt is mint teleplakót közvetlenül érintik. Oj tisztségemnek a gyerekek látják legnagyobb kárát. A munkabeosztásom miatt eddig sem tudtam túl sok időt velük tölteni, most meg gyakorlati­lag csak a hétvégék maradtak. — A telepen élőket nem­egyszer éri az a vád: közönyö­sek. Ez nem zavarta? — Hát arra nem számítot­tam, hogy a tanácstagság majd valami könnyű sétagalopp lesz. De reménykedem abban, hogy ha a játszótér építésekor sike­rült közös munkára bírni a la­kókat, sikerülhet máskor is. — Érzése szerint milyen tu­Készletek itt és ott Egyensúlyról nem beszélhetünk f ’ Talán nincs még egy olyan kereskedelmi vállalat, jjí amelyről annyi szó esett volna az elmúlt tél után, mint a ^ Tüzép. Nemhiába foglalkozott a rádió, a televízió és a ^ sajtó az árukínálatuk hiányával, hiszen ez az állami vál- f lalat hivatott a lakosság és a közületek fűtési és építési | igényeit kielégíteni. Semmilyen statisztika nem fogja ^ közölni, hogy hány telepvezetőnek károsodott az egész- | sége a krónikus szénhiány miatt. Ügy látszik, ennek a folya­matnak nem akar vége sza­kadni, mert a forró nyár kellős közepén is szinte ugyanaz a helyzet, mint a télen. Mérhe­tetlen gondot jelent az is, hogy némely építőanyagból hatal­mas készletek halmozódtak fel, mert a kínálat túlnőtt a keres­leten. Ezeknek a bajoknak az okairól kérdeztük Debreczeni Imrét, az aszódi Tüzép-telep vezetőjét. Építkezési kedv — Évekig gondot okozott a magánerős építkezésben a bá­zisanyagok: a vasgerenda, a cement, a kisméretű tégla ál­landó hiánya. Most mi a hely­zet? — Tapasztalatom szerint a Galga-völgybén erősen csök­kent az építkezési kedv. Ez többféle okra vezethető vissza. Egyrészt elfogytak az építke­zési telkek, tehát lassan telí­tődik ez a vonal is, másrészt a meglevő házak nagy többsége az elmúlt - két-három évtized alatt épült fel, ezért nem indo­kolt a tömeges lebontásuk, il­letve újjáépítésük. — A hetvenes évek közepé­től kezdve többszörösére emel­kedtek az építőanyagok árai, ezért sokan visszaléptek az építkezések elkezdésétől. Vas­betonáruból az elmúlt öt év­ben nem volt olyan választék, mint most. Alig egy évtizede szinte divattá fajult a külön* boző méretű vasbeton gerendák hiányát szidni. Ennek a hiány­nak a felszámolására célponto- sított állami beruházások in­dultak, amelyeknek az ered­ményeként látványos mennyi­ségi és minőségi változás állt be. Jelenlegi készleteink pél­dázzák ezt. Mindenféle beton- gerendánk van. Ha a hosszu­kat összeadnánk, 13 550 mé­tert kapnánk, amely éppen megfelel Aszód és Gödöllő tá­volságának. — A cementkészletünk is lajdonságaí, erényei miatt dön­töttek ön mellett a szavazók? — Csak a sejtéseimet mond­hatom el. Sokat mozgok kö­zöttük, szervezek az érdekük­ben — ezt látták. Meg talán ezért, mert hajlandó vagyok bármilyen fórumon tolmácsol­ni a véleményüket, még akkor is, ha ez nem mindenkiben kelt rokonszenvet. — Könnyen teremt kapcso­latot az emberekkel? — Igen, azt hiszem, köny- nyen. Gyakran hallgatok meg olyan panaszokat, amelyeken egyedül képtelen vagyok segí­teni. De hogy meghallgatom, talán már ez is segít. — A hivatallal is könnyen boldogul? — Ez már nem ilyen egyér­telmű. Négy esztendeje kérem, hogy bontsák már le a Rákóczi úti ABC mögött . felállított kömyezetcsúfító. faházakat. Végre-valahára eltűntek a bó­dék, csakhogy abban a pilla­natban felbukkant helyettük egy piros kalyiba. Állítólag könyvespavilon lesz. Nem a könyv ellen van kifogásom, hanem amiatt aggódom, hogy az egyik csúfságot fölváltotta a másik. Hasznos lett volna, ha a hivatal szót vált a tanácstag­gal, mielőtt a bódét letelepí­tik, — Azt nagyjából tudjuk, melyek lennének a tanácstag feladatai. S ha elvégzi, mit kap cserébe? — Nem sokat. Annyit, hogy ha mondjuk sikerül a gyere­keknek egy hintát szerezni, örülnek neki. Varga Sándor hatalmas. A raktári készlet nem fogy egyenletesen, mert kiszámíthatatlanul viszik el tő­lünk a kisebb-nagyobb meny- nyiségeket. Ügy tűnik, a taka­rékossági felhívásnak eddig nincs foganatja, mert az épít­kezéseken még mindig a régen megszokott mennyiségeket és minőséget használják fel. — Volt egy idő, amikor kis­méretű téglát hetekig nem kaptunk. Most százezres nagy­ságrendben van nálunk, sőt a napokban még várunk 35 ezer darabot. A különböző hőszige­telési eljárások népszerűsítése folytán égyre kelendőbbek az ikersejtrendszerű falazóanya­gok. Vitathatatlan előnyük el- lénére az áruk kissé borsos. Ebből a téglából 15 ezer van itt. Nehezen fogy a gázszilikát. Abból annyi készletünk van, hogy tíz közepes méretű házat lehetne vele felépíteni. Kedvelt a pala Sajnálatosnak tartják Aszó­don, hogy az olcsóbb hazai cserép eltűnt a kínálatukból. Bár az osztrák import szinte minden tulajdonságában felül­múlja a hazai fajtákat, mégis az előbbit keresik. Ez érthető, hiszen importáru lévén, kicsit drága. Pillanatnyilag akár öt­ven házra elegendő mennyisé­get is el tudnának adni ... Változásnak is tanúi lehetünk: egyre inkább a palát kezdik keresni. Az idén számos új termék­kel jelentkezik a tucatnyi fröccsöntött gyártmányt elő­állító Sztirol Műanyagfeldol­gozó Ipari Szakcsoport. A gö­döllői székhelyű üzem, amely a jászkarajenői Árpád Terme­lőszövetkezethez tartozik, ez évben megduplázza a tavalyi termelését, s mintegy húszmil­lió forint értékű gyártmányt produkál. Termékeik kelendőbbek, amióta azokat csomagolják is. Ezért nemrégiben zsugoríóliá­— Gazdag választékunk van a különböző nyílászárókból, a kétezer darabos készlet hazai, jugoszláv és csehszlovák gyárt­mányokból tevődik össze. Már hosszabb ideje nem adtunk el egyetlen műanyag ajtót sem, mert nincs rá igény. — Milyen gondok jelentkez­tek a tüzelőanyag-ellátásban? —4 A helyzet, nem tagadom, nem éppen rózsás. Az elmúlt kemény tél gyökeresen meg­változtatta az emberek gondol­kodásmódját. Mindenki igyek­szik megfelelő mennyiségű tar­talékot, gyűjteni a várható téli készleten felül. A még kint le­vő, be nem váltott utalványo­kat és a napi igényeket ismer­ve, a jelenlegi ellátás szénből nem kielégítő. Az elmúlt évek hasonló időszakában ilyenkor még prizmákban álltak a kü­lönböző Sfzéníajták. Hát az most nincs így! Kevés a lengyel szén — Mivel sok otthonban köz­ponti fűtési kazánnal tüzelnek, egyre többen szeretnének bri­kettet venni. Sajnos a hazai, -olcsóbb fajta tatai és dorogi brikettből csak minimális — két vagonnyi mennyiséget — kapunk havonta. Nem kapunk lengyel szenet. A . gyakorlatias gondolkodásúak a keletnémet brikettet veszik helyette, mert az is magas kalóriájú és pa­rázstartó. A tűzifával sincs szerencsénk, mert már hosz- szabb ideje hiánycikknek szá­mít ez is. Minden külön ma­gyarázat helyett: az első fél­évben tizenkétmillió forint ér­tékű szilárd tüzelőanyag fo­gyott el. Kovács I. Csaba zó gépet vásároltak 350 ezer forintért. Már ezzel csomagol­ják a nemrégiben kifejlesztett fali barkácspolcot, s majd azo­kat az egymáshoz illeszthető vályús barkácsalkatrész-tároló dobozokat is, amelyek szintén náluk készülnek. Felső felvételünkön: öz Bé­la műszakvezető az egyik mű­anyagtál gyártásához állítja be a fröccsöntőgépet. Alsó képünkön: Váry Zol­tán a zsugorfóliázó gépen dol­gozik. Hancsovszki János felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom