Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

6 1985. AUGUSZTUS 11., SZERDA If} lért am, maid lövök A csaló ácsmester Az egyik károsult szerint az ácsmester kiegyensúlyozott, korrekt szakember benyomá­sát keltette. Valóban nem volt az arcára írva. hogy kisebb- nagyobb megszakításokkal már tizenöt esztendőt töltött börtönben, mielőtt legújabb kalandjaihoz hozzákezdett. A többszörösen büntetett előéletű Erdélyi Mihály ezút­tal Göd-felsőn folytatta üzel- meit. Mihelyt legutóbbi bün­tetését letöltötte, máris mun­kához látott. Ezalatt persze a nála megszokott tevékenységet kell érteni. Ábevet használt Sétálgatott a településen, és kiválasztott magának egy épü­lőfélben levő házat. Beszélge­tett az építkezővel, akinek felajánlotta, hogy megcsinálja az ácsmunkákat, az anyagbe­szerzést is vállalja. Az aján­lat kedvezőnek látszott — hi­szen ném könnyű szakembert és anyagot szerezni —, így rövid úton létrejött az egyez­ség. Történetünk főszereplője ez alkalommal valódi neve he­lyett mint Horváth Péter mu­tatkozott be. és felvett két részi jtben összesen kilencezer forint előleget. — Anyám átvételi elismer­vényt kért tőle, de nagyon megsértődött emiatt. Azt mondta, hogy ilyen bizalmat­lanságot eddig még sehol sem tapasztalt — vallotta az épít­kező. Az elismervényt, végül megírta, de az anyagok leszál­lítását halogatta az ácsmester. Igaz, életjelt azért adott ma­gáról. Egy téglarakásra ceru­zával felírta: Itt jártam, majd jövök. Horváth. De nem jött, csak egy táv­iratot küdött Kiss telepvezető aláírással, közölve azt. hogy az építőanyagok elfogytak. Ekkor már á ntégrénŰelo Tü­relme is elfogyott, és a vál­lalkozó keresésére indult. Si­került is a nyomára bukkan­nia, és az érdemes férfiú vé­gül — az erélyes követelésnek engedve — visszafizette a fel­vett előleget. Nagy volt a bizalom Az építkező örült, hogy visszakapta a pénzét, és részé­ről befejezettnek tekintve az ügyet, nem tett feljelentést a csaló ellen. Ezzel pedig sike­rült volna elejét vennie an­nak, hogy Erdélyi Mihály to­vább folytassa üzelmeit. így azonban a vállalkozó szellemű szakember újabb körsétára indult az épülőfél Bén levő házak között. Egyik helyen „biztató ígéretet kapott, és amikor három hét múlva — megbeszélés szerint — visz- szatért, sikerült nyélbe ütnie az üzletet. Felmérést készített, és en nek alapján megállapodtak ab­ban, hogy milyen anyagok kel lenek a tetőablak, az erkély­ajtó, a lambéria elkészítésé­hez. Vállalta, hogy kapcsola­tai révén mindezeket gyorsan és jutányos áron megszerzi. Ismét csak azt kell hangsú­lyoznunk. hogy a többszörösen büntetett előéletű ember nagy bizalmat élvezett. Több rész­letben összesen 59 ezer forint előleget vett fel a megrende­lőtől, de nem szállított sem­mit. Elvesztette türelmét Amikor pedig az építtető megpróbálta az anyagot és a munkát követelni, hűlt helyét találta a mesternek. Egyszer éppen a Balatonnál nyaralt, máskor állítólag külföldön, majd a kórházban kezeltette a betegségét. A megkárosított ember végül elvesztette a tü­relmét és megtette a feljelen­tést. Amikor Erdélyi Mihályt őrizetbe vették, még hetvenöt kiló kukoricát is lefoglaltak a lakásán, amit a helybeli ter­mel őszöv etkeze fSEJJSSS 1 sze'- dett. A Váci Városi, Bíróság két rendbeli, nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás és egyrendbeli lopás bűntet­téért Erdélyi Mihályt — mint többszörösen visszaesőt — két év és nyolc hónap jegyházban letöltendő — szabadságvesz­tésre ítélte, és további három esztendőre a közügyek gyakor­lásától eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. Gál Judit Joes tanácsok A családi pótlék kifizetése imsnkaheBy­vólteztcstás esetés* © Ä gépfcocsiáiaiány a nttinkaviszDny megszisnteféséveS szintén érvényét veszti ffi összészámíthaíók-e az egymást követő biztosítási idők? László Bertalanná vecsési (Tó utca 7.) lakos 1935. feb­ruár 10-én lépett be az Észak- Pest Megyei Sütőipari Vállalat (Kerepestarcsa, Szabadság út 102.) vecsési kirendeltségéhez. Mivel egyedülálló, a 2 kiskorú gyermeke után a csal'di pótlé­kot a saját jogán kapja. Olva­sónk azt írja levelében, hogy a február havi családi pótlék ki­fizetését a vállalat megtagad­ta. azzal az indokkal, mivel február 10-én lépett be a vál­lalathoz, nem illeti meg őt a családi pótlék. Előző vállalata azért nem fizetett, mert csak' kilenc napot dolgozott náluk februárban és áthárította a családi pótlék kifizetését a je­lenlegi vállalatára. Ebben a vi­tás ügyben kéri tanácsunkat, ki köteles fizetni és ha nem jár, miért nem illeti meg őt a családi pótlék. Általános szabály, hogy csa­ládi pótlék arra a naptári hó­napra jár, amelyben a dolgozó legalább 21 napot biztosítás­ban, illetőleg családi pótlékra jogosító egyéb jogviszonyban töltött. A dolgozók egyes cso­portjaira azonban a jogszabá­lyok még további feltételek fennállását is megkövetelik. Jelen esetben munkaviszony­ban dolgozó olvasónkról van szó, ezért a reá vonatkozó sza­bályokat ismertetjük. Munka- viszony alapján a 21 napi biz­tosításban töltött idő arra a naptári hónapra ad jogot csa­ládi pótlékra, amelyben a biz­tosított dolgozó a megállapo­dás szerinti vagy tényleges munkaideje a munkakörére jógszabálybarT meghatározott teljes mitnkaíkö felébeléri. ÖT- vasónk'annyiban, hogy a mun­kakörére megállapított mun­kaidőt ledolgozta, azokon a na­pokon, amikor munkát vég­zett. Kérdés, dolgozott-e 21 na­pot, vagyis volt-e ennyi bizto­sításban töltött ideje. Február­ban olvasónk az előző munka­helyén levele szerint 9 napot, másnaptól azonban a jelenlegi munkahelyén folytatta a mun­kát. Az viszont nem állapítha­tó meg, hogy a teljes munka­idő legalább felét ledolgozta-e. Ha igen, szerintünk teljesítet­te a másik törvény feltételeit is, vagyis február hónapra is megvolt a 21 napi biztosítás­ban eltöltött ideje. A jogsza­bály szerint ugyanis, ha a biz­tosítottnak a naptári hónap­ban, jelen esetben februárban egymást követően több bizto­sítással járó jogviszonya van, a családi pótlékra jogosultság­hoz szükséges időt azonban önállóan egyik jogviszonyban sem szerezte meg, azokat az időket, amelyek a jogosultság szempontjából figyelembe ve­hetők, egybe kell . számítani. Számításunk szerint a két munkaviszonyban tehát telje­sítetté olvasónk a feltételeket. Nincs utalás a levélben arra sem, hogy erre a hónapra eset­leg az apa kapta volna meg a családi pótlékot, mert egyedül­állóvá február hónapban vált olvasónk. Nem látunk tehát semmiféle kizáró okot, a ren­delkezésünkre álló adatok sze­rint, hogy L. B.-nét ne illetné meg február hónapra a csalá­di pótlék. Olvasónk panasszal élt már a munkáltatónál, mi­vel a sérelem nem nyert or­voslást, a Pest Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatóság­hoz, a társadalombiztosítási bi­zottsághoz (Bp. VIII., Mező I. u. 19/a) forduljon sürgősen fel­szólalással.-Levelét mi is oda küldjük. 0 A dolgozó saját gépjár­müve használatáért járó díj­ra való jogosultsága a munka- viszony megszűnésével fel­mondás nélkül megszűnik. K. Pál ócsai olvasónk saját gépjárműve szolgálati haszná­latáért átalánydíjban részesült. Munkaviszonya felmondás út­ján július 31. napján meg­szűnt. A felmondás ideje alatt 30 napra a munka alól felmen, tétték; -Érte az’ időre- ’átalányt nem kapott. Sérelmezi a mun­káltató eljárását. Panaszát a vállalati munkaügyi döntőbi­zottság is elutasította. Olva­sónk kérdezi, mit tehet. Joga van a munkaügyi bí­rósághoz keresettel fordulni, de nincs értelme, mert ott is elutasításra számíthat. A jog­szabály egyértelműen csak a munkaviszony keretében, an­nak fennállása alatt és a mun­kakörhöz kapcsolódóan teszi lehetővé gépkocsihasználati díj, illetve átalány fizetését. A korlott jegyzőkönyvvezető, a tájékozódáshoz nélkülözhetet­len hivatalos közlönyök stb.) biztosítása egyébként, csakúgy, mint az mdb-k működésének segítése, munkáltatói köteles­ség. A már említett útmutató rámutat: a szakszervezeti bi­zottságoknak viszont arra kell ügyelniük, hogy a munkálta­tók eleget is tegyenek e köte­lezettségüknek. Szakmai hozzáértés Szólhatnánk még a megyék­ben szervezett munkajogi bi­zottságokról, amelyek változa­tos eszközökkel segítik az mdb-k működését; a szakmai hozzáértést elmélyítő tovább­képző tanfolyamokról; és per­sze a szakszervezet munkahelyi szervének szerepéről és fele­lősségéről. De hely hiányában már csak a munkaügyi döntő­bizottság és a szakszervezeti jogsegélyszolgálat együttműkö­désének fontosságára utalunk. Sajnos még mindig gyakran előfordul, hogy a saját vállala­tával munkaügyi konfliktusba keveredő dolgozó szakszerű (és ingyenes) jogi képviselet nél­kül marad, mert nem tudott a jogsegélyszolgálat létezéséről, vagy a szolgálat nem tudott a jogvitáról. Ezek az önmaguk­ban is furcsa hivatkozások azonban egy csapásra tárgy­talanná válnak, ha a döntő­bizottság minden egyes hozzá benyújtott ügyről azonnal ér­tesíti a jogsegélyszolgálatot, mint már teszi is néhány he­lyen. Ha ez a rokonszenves gyakorlat általános lesz, a munkaügyi viták további csök­kenésére számíthatunk. Kéri Tamás munkaviszony megszűnésével, tehát a gépjármű használa­táért járó díjazásra való jogo­sultság is megszűnik. Mivel olvasónk a két hónapi felmon­dási időből egy hónapra a munka alól a kollektív szer­ződés értelmében fel lett ment­ve, így erre a hónapra már nem illeti meg az átalány. Egyébként az a körülmény, hogy erre a munkáltató nem hivatkozott a felmondó levél­ben, teljesen közömbös, az átalány fizetésére vonatkozó megállapodás felmondására külön nincs szükség. ~k Ingyenes jogi tanácsadást _ au­gusztus hónaptól minden csütör­tökön tartunk 5—7-ig a Hírlapki­adó Vállalat székházában. (Blaha Lujza tér 3.) Br. M. J. TÍZ nap RENDELETÉI Az utakról szóló 37/1983. (VIII. 1.) MT rendelet a közút használatával, kezelésével kap- csolaban több fontos módosítá­sát tartalmazza a 34/1962. (IX. 6.) Korm. számú rendeletnek. (Magyar Közlöny 30. szám.) Az átképzési támogatásról a 10/1985. (VIII. 1.) ME, a kitün­tetésekről, ezek adományozási rendjéről a 11/1985. (VIII. 1.) MÉM, és a szakmunkástanu­lók képzésével kapcsolatos egyes jövedelemszabályozási kérdésekről a 20/1985. (VIII. 1.) PM számú rendeletek ren­delkeznek ugyanitt. Az utazási valntacllátásrói szóló 433/1931. MNB. számú közlemény is a Magyar Köz­löny 30. számában jelent meg, és itt olvashatják az érdekel­tek az alsó- és középfokú ne­velési-oktatási intézmények dolgozói1'munkabéréről kiadott 7/1985. ÍVÍII. 1.) ÁBMH szá­mú módosító rendelkezését. Qenfött a Legfelsőbb Bíróság A részeg fcapiiány A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a Buda­pest és egy közeli város között közlekedő vízibuszon alkohol- szondával ellenőrizte a hajó személyzetét. A szonda elszí- neződött, ezért mindnyájukat vérvételre előállították. A ha­jó kapitányánál a véralkohol­vizsgálat 1,48 ezrelék értéket mutatott ki. Mint kiderült, dé­li 12 órától este fél 8-ig három üveg sört és egy deci bort fo- gyasztotté Két társa is alkoho­los állapotban volt. A kapi­tányt ittas járművezetés miatt pénzbüntetésre ítélték, ezen­kívül a gépi meghajtású vízi jármű vezetésétől egy évre el­tiltották. Egyben fegyelmi büntetésül elbocsátották. A határozat szerint azzal, hogy a vízibuszt ittasan vezette, és beosztottjai is ittasak voltak, megszegte a hajózási, vala­mint a belvízi szolgálati sza­bályzatot. A legsúlyosabb fe­gyelmi büntetést az is indo­kolta, hogy alkoholfogyasztás miatt igen sok halálos kime­netelű üzemi baleset történt, sőt az eset előtt egy ittas ha­jóvezetés tömegszerencsétlen­séget okozott. A fegyelmi büntetés hatá­lyon kívül helyezéséért a ha­jóvezető a munkaügyi döntő­bizottsághoz fordult, amely kérelmének részben helyt adott, és a büntetést egyévi időtartamra — változatlan alapbérrel — fedélzetmesteri munkakörbe való áthelyezésre változtatta. Ezt egyebek; közt azzal indokolta, hogy a rend­őrjárőr szerint az alkoholfo­gyasztás. ellenére a vezető tel­jes cseíekvőképességgéh ren­delkezett. Hasonló panasz ko­rábban nem volt ellene, mun­kájával kapcsolatban kifogás nem merült fel. Ezért az elbo­csátásról szóló fegyelmi ■ bün­tetés túl súlyos. Á munkaügyi" donfŐ^tzöttság határozata ellen a vállalat a munkaügyi bíróságon kerese­tet nyújtott be, de elutasítot­ták. Törvényességi óvásra azonban az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helybenhagyta. A határozat indoklása szerint a hajóvezető nemcsak beosztott­jai italozását tűrte el, hanem saját ittasságával a rábízott utasok életét, a nagyértékű vízibusz épségét és a vízi köz­lekedés rendjét veszélyeztette; E vétségeivel az azonnali ha­tályú elbocsátásról szóló fe­gyelmi büntetés áll arányban. K. S. (Fekete sarok Ittas vezetésért... ... a következők járművezetői engedélyét vonták be a kö­zelmúltban: Kertész József autószerelő. Pécel, Vörösmarty u. 1., 1 év 4 hónap, Horváth Lőrinc gépkocsivezető, Pécel, Rákos u. 33., 1 év 2 hónapra, Dorp Gábor szakács, Galgamácsa, Kossuth L. u. 74., 1 év 2 hónapra, Horváth István eladó, Bag, Epreskert u. 10., 1 év 2 hónapra, Gurnyik Nándor szerelő, Gödöllő, János u. 13., 1 év 7 hónapra, Kanalas Péter, hőszigetelő, Gödöllő, Puskás Tivadar u. 13., 1 évre, Szira Mihály, nyugdíjas, Vác- szentlászló, Nyárfa u. 24., 1 évre, Thén Árpád magánkereske­dő. Isaszeg, Somogyi Béla u. 24., 1 év 6 hónapra, Gregus Mi­hály betanított munkás, Galgahévíz, Május 1. u. 10., 2 év 2 hó­napra, Szabó József traktoros, Szada, Kossuth L. u. 29., 3 hó­napra, GodoT János gépszerelő, Zsámbok, Túrái u. 36., 4 hó­napra, Svehla Mihály traktoros, Kartal, Mátyás király u. 21., 5 hónapra, Danics Gyula gépkocsivezető, Főt, Tóth. Árpád u. 28. „B” kategóriájú járművezetésből 1 évre, Vancsur Dezső portás, Fót, Baross G. u. 27., 2 évre, Földi János kőműves, Dunakeszi, Felszabadulás u. 3., 1 év 3 hónapra, Bottük Béla üzletvezető, Vác, Vám u. 10., 2 hónapra, Kiss-Tóth Károly MÁV-dolgozó, Szob, Csákhegy-tanya, 2 hónapra, Koreny Pál segédmunkás, Csornád, József A. u. 27., 2 hónapra, Lázár Lajos nyugdíjas. Perőcsény, Felszabadulás u. 37., 2 hónapra, Gazsik János betanított munkás, Örbottyán, Petőfi u. 67., 2 hónapra, Baksza Márton traktorom, Csornád, Kossuth u. 100., 2 hónapra, Jaki János gépkocsivezető, Göd. Árpád u 74., 1 év 3 hónapra, Szedlák Istvánné előadó, Dunaharaszti, Eötvös u 72., 6 hónapra, Fábián István nyugdíjas. Szigethaiom. Fiumei u 159.. 2 hónap­ra, Gulyás György Csaba telepvezető, Dunaharaszti, Szondi u. 76, 2 hónapra. Tányéros Mihály gépkocsivezető. Rád, Kertész u. 3., 2 hónapra, Dosztál Ferenc boltvezető, Vác. Nógrádi u. 0519/10., 2 hónapra, Adamccz László esztergályos. Örbottyán, Rákóczi u 232.. 2 hónapra, Gyurcsik József gépkocsivezető, Szokolya. Liget u. 6., 1 évre, Uevoczi Kálmán, vontatóveze­tő Kösd. Esze T. u 8.. 1 év 5 hónapra. Lamos Sándor -bá'’ os, Gyál, Körösi u. 55., 1 évre. Krizsán Zoltán üzemmérnök, Da- bas, Ady E. u. 23., 1 év 8 hónapra. Az is szócska már jelzi, hogy ezek a „sajátos társadalmasí- tott igazságszolgáltató szervek” eddig is jól vizsgáztak. Nem kis dolog, hogy az ország 6500 mdb-je egy év alatt kereken negyvenezer munkaügyi vitát döntött el első fokon, s határo­zataik 70 százalékával a bíró­ságoknak már nem is kellett foglalkozniuk; a vesztes fél be­látta, hogy az esetleges perben nem lennének esélyei. negyvenezer vita Hosszan fejtegethetnénk a döntőbizottságok munkájának színvonala, megalapozott ha-' tározataik. illetve a munka­ügyi viták számának alakulása közötti összefüggést, arra a lo­gikus következtetésre jutva, hogy minél jobban dolgoznak a döntőbizottságok, annál ke­vesebb a munkaügyi vita, Ezt igazolják a tények, hiszen ko­rábban évi 50—60 ezer ügy ke­rült e bizottságok elé, s a mai negyvenezres szám már a csök­kenés mutatója. Bár a mdb-tisztségviselők körültekintő kiválasztásán igen sok múlik, hiba lenne azt hin­ni, hogy ezzel már megterem­tettük a munkaügyi döntőbi­zottságok működésének felté­teleit is. Az akadálytalan mű­ködéshez szükséges személyi.és dologi feltételek (például ál­landó tárgyalóhelyiség, gya­kelése mellett — ajánlatos megismerni a dolgozók véle­ményét. A mérce rendkívül magas, jogszabály várja el a döntő- bizottsági tisztségviselőktől, hogy a helyi körülményeket jól ismerő, hosszú ideje a válla­latnál dolgozó olyan emberek legyenek, akik ismert és meg­becsült tagjai a kollektívának, akiket — életmódjuk, élet- szemléletük miatt — tisztelnek dolgozótársaik, s adnak a véle­ményűkre. S még ez sem elég, a gyakorlatban nélkülözhetet­len, hogy a megválasztottak megfelelő szakmai ismeretek­kel rendelkezzenek, s tárgyila­gosan foglaljanak állást az elé­jük kerülő kérdésekben. Tehát érthető, miért célsze­rű a tisztségviselők kiválasz­tásához máris hozzákezdeni. A mérce magasra állítása azon­ban nem okvetlenül jelenti azt, hogy a jelenleg működő mun­kaügyi döntőbizottsági tisztség- viselőket félre kell állítani; ahol a munkaügyi vitákat ed­dig is szakszerűen és ember­ségesen bírálták el, akár az egész „stábot” újra lehet vá­lasztani. Természetesen, ha tár­sadalmi tisztségük további el­látására bennük is megvan a hajlandóság. A lényeg az. hogy a munkaügyi viták magas szín­vonalú intézésének az el­következő öt évre is megfele­lő személyi garanciája legyen. Az őszi hónapokban — a szakszervezeti választásokkal egy időben — kerül sor a mun­kaügyi döntőbizottságok tiszt­ségviselőinek megválasztására. A választások előkészítéséhez már most célszerű hozzáfogni, hiszen a döntőbizottságok — dr. Nagy László egyetemi ta­nár szavait idézve — minden munkaügyi vita első fokú elbí­rálói. Igazságos, törvényes dön­téseik hozzájárulnak a szak- szervezeti érdekvédelmi tevé­kenységhez, biztosítják a dol­gozók jogos igényeinek, érde­keinek érvényesülését. Ugyan­akkor elősegítik a jó minősé­gű, fegyelmezett munkát kívá­nd és becsülő légkör kialakí­tását. Ezzel kedvezően befo­lyásolják a vállalat, intézmény zavartalan működését, a helyes és törvényes vezetési módsze­rek gyakorlását. Személyi feltételek Ahhoz, hogy így legyen, mindenekelőtt a megfelelő sze­mélyi feltételekről kell gon­doskodni. A SZOT és az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hiva­tal rijpst megjelent útmutatója kiemeli, hogy a munkáltató és a szakszervezet munkahelyi szerve által együttesen jelölés­re kerülő mdb-tisztségviselők személyének kiválasztása előtt — az: addig működő döntőbi­zottság tevékenységének érté­Municaügyi döntőbizottságok ütdcpcisra itiirs©

Next

/
Oldalképek
Tartalom