Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985. AUGUSZTUS 13., KEDD 3 Számítógépbe táplálják Különféle vállalatok ezerféle adatának egész tömegét táplál­ják számítógépbe gyors asszonykezek a Comporgan Rendszer­ház tápiószentmártoni elektronikus adatrögzítő részlegében. Bár három műszakban kell dolgozni, a többségében a mező- gazdaságból idekerült asszonyok és lányok hamar megszok­ták és megszerették ezt a munkát. Felvételünkön Mózes Ist­vánná adatrögzítő. Erdős! Agnes felvétele Nyár a talált tárgyak osztályán Feledékeny útitársak Dinnyeszüret Kisasszony havában Miénknek valljuk ezt a tájat... Olyan, mint egy tisztességes szerencsejáték A MUQSZ jubileuma Emléktábla-avatás Negyven évvel ezelőtt, 1945. augusztus 12-én tartottá fel- szabadulás utáni első közgyű­lését, s egyben alakuló ülését a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A jubileum alkal­mából hétfőn emléktáblát avat­tak fel az alapítás helyszínén, az Ügyvédi Kamara Szemere utcai dísztermében. Az ünnepi eseményen Ne­mes György Rózsa Ferenc-dí- jas újságíró, a MÜOSZ első vá­lasztmányának tagja, az Élet és Irodalom nyugalmazott fő- szerkesztője avatóbeszédében felidézte a néhány évtizeddel ezelőtt történteket, amikor fel­mentették az addigi tisztikart, amely ideiglenesen a Nemze­ti Bizottság jóváhagyásával működött. Szakasits Árpád lett az új szövetség elnöke, s társ­elnökké választották Darvas Józsefet, Horváth Mártont és Mihályfi Ernőt. Az Újságírók Szanatóriumi Egyesületének el­nöke Kállai Gyula volt. Az akkor megválasztott 36 tagú választmány egykori tag­ja beszédében a többi között kiemelte: a negyvenes évek végének, az ötvenes évek ele­jének megtorpanása után, 1957- től új korszak kezdődött. Ma aligha van a szövetségnek olyan tagja, aki ne érzékelné, mit jelent a demokrácia a sajtóban, s ne tudná, hogy a tömegek bizalmát csak a tisz­tességes tájékoztatás őrzi meg. Az elhallgatás, a torzítás, min­denféle hírmanipuláció éppúgy méltatlan a szocialista sajtó­hoz, mint a burzsoá sajtó bot­ránykeverő, öncélú szenzáció­hajszolásának utánzása. Ezt követően a MUOSZ ne­vében koszorút helyezett el az emléktáblán Megyeri Károly főtitkár és Kapalyag Imre fő­titkár-helyettes; a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala ko­szorúját Németh Jenő elnök- helyettes és Gelléri Miklós fő­osztályvezető helyezte el. A szakszervezetek képviseletében Lux János, a Nyomda-, a Pa­píripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, valamint Simon László, a Mű­vészeti Szakszervezetek Szö­vetsége Központi Vezetőségé­nek titkára koszorúzott. Az avatóünnepségen jelen volt Karvalics László, az MSZMP KB agitációs és pro­pagandaosztályának helyettes vezetője. Hazánkban a vásárok tör­ténete évszázadokra nyúlik vissza, arra az időre, amikor az adásvételt még sokada- lomnak nevezték. Ezt váltot­ták fel idővel a kirakodó vá­sárok a vásártartási joggal rendelkező helységekben, el­sősorban a szabad városok­ban. Az első mezőgazdasági jel­legű állatkiállítást a gróf Széchenyi Istváii által alapí­tott Lófuttató Társaság ren­dezte 1829-ben. A társaság később jókora ingatlant vá­sárolt a Károlyiaktól a mai Üllői út sarkán és itt, a Köz­telken rendezte meg a mező- gazdasági kiállításokat és vá­sárokat. Idővel a társaság felvette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet, s ő lett a főrendezője a felsza­badulásig többé-kevésbé rend­szeresen megtartott mezőgaz­dasági kiállításoknak, vásá­roknak. Jelmezes lovasjáték Lapozgatva a vásárok kró­nikáját, megannyi „premier­re” bukkanunk. Az első kül­földi kiállítót — egy osztrák juhtenyésztőt — 1841-ben üd­vözölhettük hazánkban. Az el­ső Gazdasági, Termény-, Ál­lat- és Gépkiállítást 1857 jú­liusában rendezték; ettől szá­mítja hivatalosan a tárca a mezőgazdasági kiállítások tör­ténetét, Az első — mai érte­lemben vett — tenyészállat­vásárt 1881 májusában tartot­ták, a ferencvárosi Marha­vásártéren. Első ízben itt tűz­tek ki pénzjutalmat a legjobb A nyári utazási és idegen- forgalmi szezonban 30—35 szá­zalékkal emelkedett a pálya­udvarokon és vonatokon fe­lejtett tárgyak száma. Az utóbbi, hetekben, hónapokban nagy tételekben szállították be a vonatokon hagyott strand­cikkeket, horgászbotokat, ke­rékpárokat, kalapokat, eser­nyőket és szemüvegeket a budapesti Keleti pályaudva­ron, valamint a debreceni, miskolci, pécsi, szegedi és szombathelyi vasútállomáson lévő talált tárgyak osztályá­ra. Az ország említett hat pályaudvarát jelölték ki arra, hogy ott a gazdátlan tárgya­kat összegyűjtsék és jogos tu­lajdonosaiknak visszaadják. ■ A Keleti pályaudvar talált tárgyak osztályán elmondták, hogy a hozzájuk tartozó vas­útvonalakon az idén csaknem 1500 feledékeny utas holmi­ját találták meg. A legszóra- kozottabbak a nemzetközi expressz vonatokon utazók, de gyakran veszítik el útihoimi- jukat a naponta munkába já­ró ingázók is. Az elhagyott holmik általá­ban nem túlzottan értékesek, de esetenként meglepő ritka­ságok is előfordulnak. Talál­szarvasmarhák és juhok dí­jazására: 100, illetve 25 arany tízfrankost. Volt vásár tehát a Köztel­ken és a Marhavásártéren, a Városligetben és a Tattersall- ban, mígnem végleges helyére, a Pongrác út és a Ligettelki dűlő kereszteződéséhez került. A lázas gyorsasággal meg­kezdett építkezéseket azonban hosszú időre félbeszakította az első világháború. Csak 1921-ben sikerült itt megren­dezni az első tenyészállat­kiállítást és -vásárt. Hanem mai szemmel nézve furcsa rendezvény lehetett! Volt jelmezes lovasjáték és nyeretlen lovak díjlovaglása, pólólovak bírálata — küllem, testalkat, gyorsaság és vág­tamunka alapján —, kutyaki­állítás és solymászati bemuta­tó, jelen volt a teljes magyar nagybirtokosság és arisztokrá­cia, csak a mezőgazdasági dolgozó, a parasztember hiányzott. 1938. március 23—28.: díja­zással egybekötött Országos Mezőgazdasági Kiállítás és XLVII. Tenyészállatvásár — hirdették a korabeli újságok. A vásár elnöke vitéz Teleky Béla gróf, szenzációja ped'g a kotorék- és patkányfogó­verseny volt. A díjazott te­nyészállatok többnyire ura­dalmakból kerültek a kiállí­tásra, nagy ritkán jutott egy- egy díj valamelyik vármegyei állattenyésztő egyesület kol­lektívájának. 1944-ben a rendezőknek már csak tenyészállatvásárra futotta az erejükből — mező- gazdasági kiállítás nélkül. A tak már egy tételben 20 ki­logramm kaviárt., számtalan gyermekkocsit is bevittek. A gazdátlan holmit egy hó­napig azon a pályaudvaron őrzik, ahol a megtalálók lead­ták. Ezt követően a területi­leg illetékes talált tárgyak osztályán még további két hónapig tárolják az elhagyott holmit. Megfigyelések szerint száz gondatlan utas közül mindössze tíz jár utána elve­szett csomagjának. Jó tudni, hogy nemcsak a központi ke­zel őségeken, hanem az or­szág bármelyik pályaudvarán lehet érdeklődni az eltűnt tár­gyak után. Három hónap elteltével a gazdátlan csomagokat a MÁV felajánlja megvételre a Bizo­mányi Áruháznak. Ami nem kel el, arra nyilvános árveré­sen keresnek vevőt. A figyelmetlen utasoknak, ha pontosan . leírják elhagyott csomagjuk tártál riiát, a MÁV egy esztendeig megtéríti a már eladott tárgy értékét. Nem kérhetnek kártérítést azok, akiknek gazdátlanul ha­gyott csomagját sem a Bizo­mányi Áruház nem vette meg, és árverésen sem keltek el. Ezeket a MÉH vállalat veszi meg ömlesztve, kilónként. vásári katalógus első ízben tüntette fel az 1921—1942 kö­zötti vásárokon nagydíjat nyert állattenyésztők névsorát. A listán ilyen nevek szere­peltek: gróf Esterházy Fe­renc, gróf Apponyi Károly, herceg Festetics György és Tasziló. Gépek sokasága A felszabadulás persze e téren is gyökeres változáso­kat hozott. A vásárról eltűn­tek a nagybirtokosok és ver­senyistálló-tulajdonosok, a rendezvény azzá vált, aminek a nép állama szánta: a me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri termékek, a legjobban be­vált termelési módszerek se­regszemléjévé. Olyan bemu­tatóvá, amely egyszerre adott hű képet dolgozó parasztsá­gunk változó életéről és a tu­dományos eredmények gya­korlati alkalmazásáról. Már az első kiállítások is megmutatták, hogyan szaba­dított fel a gép egyre több embert a nehéz testi munka nyűge alól. 1958-ban már mutatkoztak a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájának ered­ményei. A kiállításon minden addiginál nagyobb helyet ka­pott az állattenyésztés, a fej­lődő élelmiszeripar és a zöld­ségtermesztés. A nemzetközi gépkiállításon a baráti orszá­gok 140-féle mezőgazdasági nagygépe érzékeltette paraszt­ságunk előtt a nagyüzemi gazdálkodás járható útját. Mint összegömbölyödött, fé­nyeszöld színű, tüske nélküli sünök, úgy lapulnak mozdu­latlanul indáik tövében a hamvas görögdinnyék itt, a ceglédi Lenin Termelőszövet­kezet határában. Amerre a szem ellát, munkautak szab­dalta, poros dinnyetábla, egyenletesen sík ez a föld, akár egy hatalmas, morzsák­tól még meg nem tisztított asztallap. A látóhatárt pásztá­zó tekifttet nemigen ütközik akadályba, legfeljebb a szór­ványosan emelt dinnyekupa­cokba, távoli fák kontúrjába, messzi tanyák kékesfehér szi­luettjébe. Porzik a dűlőét s a szedők szapora- lába nyomán porzik az út menti akácbokor, a cí­mereket bontó kukoricatábla. Porzik a föld, fejünk felett az ég. Porzik itt minden. Nyele família — Négy hete kapott utoljá­ra kiadós vizet ez a föld — kesereg Pádár Dávid s János bátyja hozzáteszi: az éjjel ugyan esett valami víz, de mi­nek? A dinnyék nem növe­kednek már, legtöbbje meg­sült, megfonnyadt, apró ma­radt. Nézzen csak ide ... Lehajol s egy fejlődésének félútján megállt gyümölcsöt szakít le indájáról. Megkopog­tatja — mintha üreges fát ve­regetne, olyan hangot szorít a csenevész dinnyéből. — Látja, el van száradva a szára is. A nagy meleg csak a gombabetegségek szaporodá­sát segítette, a mi jövedel­münket pedig megcsapolta. Jó esetben a tervezett mennyi­ség harmadát fizeti az idén ez a húszhektáros tábla. Napbarnított arcuk, s a dél­előtti, bőrük alá ivódott por kortalanná teszi a Pádár test­véreket. Éveik Számát amúgy sem forgatják . gondolataik­ban: erősek, kitartóak, nyűhe- tetlenek, bírják a munkát. S a dinnyések íratlan törvénye szerint korra való tekintet nélkül becsületesek. A ceglédi határban nyolc, a Heves megyei Csány község­ből ide származott dinnyésfa­Később döntés született, hogy a kiállításokat ötéven­ként rendezik. Fél évtizeden­ként valóban volt miről szá­mot adni, s megjelölni a to­vábbi fejlődés irányát. A szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzemek évről évre erősödtek; 1970-ben hazánk élelmiszerki­vitele már 22—23 százalékát adta az ország összes export­jának. A 68. OMÉK évében ünne­peltük hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulóját. Ezt az időszakot jellemzi az iparsze­rű termelési rendszerek szé­les körű elterjedése, s a ma­gas színvonalú termelési sza­kosodás. Világcégek A vásáron egymást érték a szakember-találkozók és a komplex gépbemutatók. Gaz­dagodott a kulturális és sport- program: az egyre több né­zőt vonzó lovasjátékok és fo­gatbemutatók mellett műsoros karneválokra, ifjúsági‘és szö­vetkezeti napokra, kertbarát­találkozókra várták az érdex- lődőket. A látogatók száma nőttön- nőtt, s 1970-ben túlhaladta az egymilliót. Öt évvel később már egy és negyed millió lá­togató között sorsolták ki a látogatók nagydíját, a hízott disznót. A 68. OMÉK-on a hét európai szocialista orszá­gon kívül nyolc európai tőkés állam 42 kiállítója is elhozta termékeit. Aztán megjelentek és he­lyet kértek maguknak a vi­lágcégek: az NSZK-beli BASF vegyigyár, a svájci Ciba- Geigy, a nyugatnémet Hoechst AG, a kanadai Holsteiu- Friesian Áss., és az angol Shell és mások. Ügy találták: érdemes.' Nyiri Éva mília termel görög- és sárga­dinnyét több mint száz hektá­ron. A Pádár családból jó né­hány esztendeje — vagy in­kább évtizede? — négyen vál­lalták ezt az életformát, két fivér és két nőtestvér. Közü­lük az öcs, Pádár Dávid ad- dig-addig járt le tavasztól ké­ső őszig e széles határra, míg 1966-ban végleg letelepedett: a közeli Újszilváson talált ma­gának olyan asszonyt, aki vál­lalta a nehéz posztot, aki egy ízig-vérig dinnyés fa'esége lett. Kemény munka Apánk, nagyapánk, d8 még a dédszülénk is dinnyeter­mesztéssel foglalkozott életé­ben — gombolyítja beszélge­tésünk fonalát Pádár Dávid. — Emlékszem, alig-gyermek voltam még, amikor először jöttünk Ceglédre, ha jól tu­dom, 1946-ban. Szüleim meg­ismerték, megszerették ezt a tájat, az embereket, tőlük örö­költük mindezt. Meg a szor­gosságot, a munkabírást. Egyik nélkül sem dinnyés a dinnyés: itt kora tavasztól szeptember végéig éjjel-nap­pal keményen kell dolgoznia annak, aki gyarapodni akar. A palántaneveléstől az utolsó dinnye leszedéséig, elszállítá­sáig mindenről nekünk kell gondoskodnunk. — Nagyon jő partnerünk ebben a Lenin Termelőszövet­kezet — veszi át a szót fivére. — A szerződés úgy szól, hogy a költségek harminc százaléka minket terhel, de ilyen arány­ban részesülünk a jövedelem­ből is. Nem a téesz tehet róla, hogy az idén bizony sovány lesz jussunk, hiszen az „idő­járásfelelős” nem téesztag s még csak nem is alkalma­zott ... Szóval, a tervezett 50 vagonnyi dinnye helyett jó, ha 14—15 vagon gyümölcsöt érté­kesíthetünk az idén. Hogy az ebből származó jö­vedelem sok-e vagy kevés? Nem firtatom. S nem hiszem, hogy erről szívesen beszélné­nek, ők, akiknek vérükben van a munka, a sorsot jobbító, mindennapi tevékenység. Tény, nem élnek rosszul. Há­romszobás lakás, autó van az újszilvási Pádár-portán s a testvérek sem adták alább ha­sonló vagyonnál. Dávid két Aranyérmet háromszor is nyert már az elmúlt évek so­rán, az idén pedig a szövetke­zet Kiváló Brigádja címet ér­demelte ki a Sasad Tsz 28-as telepének 13 tagú Dózsa György szocialista brigádja. E kis közösség látja el — a munkaszervezéstől az anyag- beszerzésig, a megrendeléstől a késztermék átadásáig — az asztalosipari tevékenységet folytató pesterzsébeti telep minden ügyintézését. Munká­jukat 12 év összehangoltsága, egye takarása, önzetlensége és ötletgazdagsága emelte a ki­váló szocialista brigád rangjá­ra. Évente több kommunista műszak, sok ezer forintot jö­vedelmező és még többet meg­takarító felajánlások, s mind­ezeken kívül számos patronált intézmény: óvoda, iskola és szociális otthon berendezése őr­zi a kezük munkáját. És az idei tervük sem ma­rad el semmiben a múlt évi­től. Győzik ötlettel és kitartás­sal. Ez évben — külső megbí­zás helyett — maguk végzik el, a telep más brigádjaival együtt, munkahelyük központi fűtésépek szerelését, méghozzá egy már működő, gőzfejlesztő kazán bekapcsolásával. Ez benne az ötlet és a takarékos­ság alapja. Mindezeken túl még marad­nak a patronált intézmények, s talán több idő jut majd az idén a közös rendezvényekre is. Sándor János, a brigád ve­zetője szerint 1985-ben is meg­pályázták a kiváló címet. tizenéves lánya ceglédi közép­iskolába jár, jó tanulók, sze­retnének Dózsa városában gyökeret ereszteni. — Sokat segítenek ilyenkor, dinnyeszüret idején is — szól édesapjuk —, de nem hiszem, hogy bármelyikük is vállalná ezt a kemény életet. A diny- nyések csak télen pihennek, erőt gyűjtenek a kora tavaszi hajrához. S a legszebb évsza­kokban el sem mozdulhat a föld, a termés mellől. Nekem — az anyagiakat tekintve — nem elérhetetlen akár Florida sem, de akár hiszi, akár nem, még a közeli Tiszát sem lát­tam, évek óta. Tisztes szenvedély Hirtelen megszakad a fény: egy apró, ám növekvő felhő takarta el a napot. A dinnyé­ket kupacokba hordó, kör­nyékbeli tanyasi fiúk szapo­rábban kapkodják kezüket, lá­bukat. mert ha itt éri őket az eső... ] — Évente több mint há­romezer órát dolgozunk — folytatja Pádár Dávid —, szó­val, nem is olyan magas az az órabér. Lassan tűnő egészsé­günket pedig sohasem kapjuk vissza. Lassan tűnő egészség. A he­tekig tartó, kora tavaszi gyep- kockázás a gerincet görbíti, a hajnali, éjszakai hidegek az ízületeket merevítik. S a ka­pálás ... nos, minden szezon­ban háromszor, négyszer kerül kézbe a kapa. De nem marad­hat el a vegyszerezés, az inda­hajtogatás sem, a termés be­takarításáról — csak kézzel lehet szedni a dinnyét! — már nem is szólva. — Minden évben lutri a dinnye — egyenesedik föl az egyik gyümölcskupac mellől Pádár János. — Sok múlik az időjáráson, nagyon sok. Az idén szinte ráfizettünk, de nem adjuk föl. Olyan szenve­dély ez, mint egy tisztességes szerencsejáték, melyben, ha veszít is az ember, örömét leli s bizakodik: majd legköze­lebb ... Szavait félbeszakítja egy kö­zeledő teherautó: a szállítók érkeztek. S holnap már a ma szedett, a csányi dinnyések termelte gyümölcsöt eheti a ceglédi fogyasztó. B. I. A. Szinte mindenben hasonlít az előbbiekhez a szövetkezet másik kiváló kitüntetést nyert Zipernowsky brigádja. Abban is, hogy már háromszor vol­tak aranykoszorúsok, és hogy szintén 13 tagot számlálnak. Ám míg a Dózsa brigád há­rom férfi kivételével a szeb­bik nem képviselőiből áll, ad­dig a Zipernowskyban 11 fér­fi képezi a derékhadat, és ez nemi véletlen. A villamos be­rendezések biztonságtechnikai felülvizsgálata, a nagyfeszült­ségű szerelékek közelében, rá­adásul veszélyes vegyi üze­mekben, mind férfi munkaerőt igényelnek. Persze nemcsak a munka ve­szélye nagy, hanem a felelős­sége is, amelyben a brigádta­gok egyenlően osztoznak. Mert például az érintésvédelmi mé­réseknél adminisztratív ható­sági feladatkört is ellátnak. Azon túl, hogy minden év­ben jelentős mértékben túltel­jesítik előirányzott tervüket és milliós nagyságrendű nyeresé­get produkálnak, ők is élenjár­nak a társadalmi munkában. Kommunista műszakjaik nagy részével a budaörsi, a budake­szi és a gyömrői gyermekintéz­ményeket támogatják. Az ő ke­zük munkáját dicséri számta­lan korszerű fénycsöves vilá­gító berendezés ezekben az is­kolákban. Az idei tervüket ők sem ad­ják alább: Ambrus Gyula bri­gádvezető sem titkolja, ismét a kiváló címre pályáznak. S. T. E. Az ßiE®C-ek története A Lófuttató Társaság kezdte Szocialista brigádok a Sasadban Osztozva a felelősségijén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom