Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985. AUGUSZTUS 13., KEDD r * Uj Móra-kiadványok Rejtvény, tréfás fejtörők A vakáció utolsó napjaira is több érdokes olvasnivalót je­lentetett meg a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. A kíná­latban regények, fantasztikus írások és hasznos tudnivalók­kal megismertető kötetek egy­aránt helyet kaptak. A magyar népi gyermekköl­tészet alkotásait adja közre az Ákom, bakom, berkenye című kötet. A gazdagon illusztrált könyvben megjelent dajkarí­meket, mondókákat, népszo­kásokat és köszöntőket Nya- kasné Túri Klára válogatta. A kötetben — amely hasznos ké­zikönyvként szolgálhat szü­lőknek, pedagógusoknak egy­aránt — több száz találós kér­dés, betű- és szó tagrejtvény is helyet kapott, tréfás fejtö­rők szórakoztatják a gyerme­keket. A Búvár zsebkönyvek új. da­rabja Különös állatok címmel jelent meg. A kötet írója. Ka­ráéi Ilona különböző állattör­zsekből válogatva mutatja be a legérdekesebb fajokat, cso­portjuk óriásait és törpéit, az álcázás művészeit éppúgy, mint a külsejükkel rémisztő „szörnyeket”, vagy a nősté­nyüket csalogató szép példá­nyokat. A belga Casterman kiadó sárkányokról szóló művészeti könyvében — amely a Musée en herbe sorozatban jelent meg —• 30 különféle sárkány­ábrázolás vagy annak részle­te látható. A Móra Kiadó gon­dozásában most közreadott könyvben a gyerekek közelről is megismerkedhetnek a hol félelmetes, hol rokonszenves fenevaddal. Képzőművészeti rövidfilmszemle Az idén, szeptember 24—26. között Szolnokon rendezi meg a Magyar Képző- és Iparmű­vészek, valamint a Magyar Film- és Tv-Művészek Szövet­sége az V. országos képzőmű­vészeti rövidfilmszemlét. A célja, hogy átfogó képet adjon az 1982 óta eltelt időszakban készült képzőművészeti témá­jú rövidfilmekről. Emellett a bemutatók során értékelik: az ©gyes filmek mennyire szol­gálják a képzőművészeti isme­retterjesztést, a művészeti ér­tékek megőrzését. A háromna­pos rendezvény szervezője és házigazdája a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat. A vetítéseken legnagyobb számban a Mafilm Népszerű, Tudományos és Oktatófilm Stúdiója, valamint a Magyar Televízió képzőművészeti osz­tálya által benevezett alkotá­sokat tekinthetik meg az ér­deklődők. Nemzetközi mesterkurzus a kastélyban Történelmi zene a boltívek alatt História est magistra vitae, vagyis a történelem az élet tanítómestere — mondogatták a régi rómaiak. Nem vélet­lenül idézzük a mondást, amikor a ráckevei Savoyai- kastély varázslatát csodáljuk. A historikus hely különös hangulatot áraszt. A barokk építészet szépsége vetekszik a kiszűrődő zenével, a Duna- part nyári hangulatával. Musica Antiqua apud Da- nubium, a magas szintű régi zenei stúdium résztvevői im­már második alkalommal vették birtokba a kastélyt. Van-e ideálisabb hangver­senyterem, mint a barokk park? Van-e harmonikusabb környezet a zene szerelmesei­nek? Hazai és a világ vala­mennyi részéről érkező mű­vészpalánták találkoztak a boltívek alatt, hogy Európa- faírű zeneprofesszorok csi­szolják tudásukat.' Mindany- nyían a barokk s az azt meg­előző korszakok, a régmúlt idők zenéjének kutatói, fel- idézői, megszólaltató!. A historikus muzsika Milyen a korhű barokk zene? Hogyan szólal meg ere­deti hangzásában a viola da gamba, a barokk cselló és a csembaló, a blockflőte? Számtalan zenetörténeti kér­dés, amelyre egy hétig Rác­kevén keresik a választ a történelmi időkben oly tá­voli, ám a huszadik századi ember számára egyre kedve- ■ sebb emlékekben. ' — A történelmi zene, a musica antiqua egyre inkább reneszánszát éli korunkban — mondja Kecskés András lant­művész, a nemzetközi mester- kurzus vezetője. — Huszon­három esztendeje kezdtem foglalkozni a régi hangzás- világgal. Azóta legnagyobb örömömre bevonult a hang­versenyéletbe. Ügy tűnik, megnyertük a nagyérdemű tetszését is. Mert mi más lenne számunkra a legfonto­sabb, mint hogy a közönség szívébe fogadja ezt a zenét, ezt a stílust. — Testvérmúzsák találkoz­nak Ráckevén. Melyek azok a társművészetek, amelyek segítségével mindjobban el­mélyedhetnek tanulmányaik­ban? — Nemigen hiszek abban, hogy a huszadik század vége felé a szűk szakosodás a célravezető. Ahhoz, hogy át­fogó képet kaphassunk a dol­gokról, kicsit polihisztornak kell lennünk. Ez nem zárja ki, hogy ugyanakkor egy te­rületen mozogjunk úgy iga­zán otthonosan. Az irodalmi alkotások, a történelem, a tánc, a kor képzőművészeté­nek tanulmányozása nélkül vajmi kevés eredménnyel művelhetjük saját területűn- k-GÍ A könyvtárakban órákig bújjunk a régi históriás köny­veket. E céltudatos kutatás eredményeképpen egyre több korabeli zenei vonatkozásra bukkantunk. Jó lenne, ha valamiféle összehangolt bú­várkodás valósulna meg. Ez ideig ugyanis az a jellemző, hogy minden szakterület gaz­dája csakis a sajátját cédu- lázza. Az irodalmár például mégoly zenei utalásra buk­kanhat, felfedezését a legtöbb esetben nem továbbítja. Hagyja, hogy a zenész vala­mikor rátaláljon. Nem olcsó mulatság — Európa több országá­ból, mi több, a tengeren túl­ról is jöttek az érdeklődők. Miként terjedt el a kurzus híre? — Harmincnyolcán érkez­tek hozzánk külföldről; Nyu- gat-Európa szinte valameny- nyi országából, a tengeren­túlról. Ebben az esztendőben először jöttek Erdélyből és a Felvidékről. Hosszú ideig a régi zene fogalma alatt az európai művészetet értették Itt az ideje, hogy tudatosít­suk: éppoly gazdag és feltá­rásra érdemes a közép-kelet- európai és a régi keleti mu­zsika is. Tizenöt a hazai résztvevők száma. — Meglepő, hogy itthonról ilyen kevesen jelentkeztek. — Ez korántsem a csekély érdeklődést tükrözi. Tavaly, a kísérleti évben számtalan kedvezményt kaptunk. Most önköltségesek vagyunk. Bi­zony nem éppen olcsó mulat­ság az egyhetes itt tartóz­kodás. Jövőre megpróbálunk egy kis támogatást szerez­ni. Érdemes végignézni a fog­lalkozásvezető tanárok név­sorát. A kubai születésű Jósé Vazquez Zürichben, Bécsben tanítja a barokk csellózást, a budapesti Kertész István, Dobozy Borbála, Tódy Ilona Éva, a szombathelyi Németh Pál neves külföldi zeneművé­szeti főiskolákon tanulmá­nyozták a műfajok csínját­bínját. A blockflőte (csőr- fuvola) mestere Clement Ra- movs Ljubljanából jött. Új­donság, a régi táncok lépései­nek elsajátítása, amelyet a bécsi Isabella Schwärzler- Peschek vezet. — Színvonalában gyengébb külföldi kurzus sokkal drá­gább, mint az itteni — fejte­geti Kertész István hegedű- művész. — A hazai részt­vevők számára valóban jó lenne valamilyen támogatás, hiszen az egy hét alatt ren­geteget tanulhatnának. Az együtt muzsikálás öröme, az esti hangversenyek, a barokk kastély varázsa teszi emléke zetessé mindannyiunknak az itt töltött napokat. — Hangszergondunk volt — kapcsolódik a beszélgetés' hez Dobozy Borbála. — Sze rencsére Tódy Ilona Éva el­hozta a csellóját. Ugyanak­kor segítségünkre sietett az Óbudai Zeneiskola is. így aztán semmi sem akadályoz­za munkánkat. Egy kis házi muzsika — A képzőművészet, a zene és a filozófia egymásra ha­tása foglalkoztat az utóbbi években — feleli érdeklődé' sünkre Jósé Vazquez. Szá­momra a régi zene oktatása és művelése, intellektuális és lélektani feltöltődési, gazda­godást jelent. — Jóformán semmit sem tudtam a tanfolyamról szól a ljubljanai Clement Ramovs. Telepakoltam négy bőröndöt kottával, irodalom­mal. Örülök, hogy összejöttek a historikus zene tanítói, hí­vei, szerelmesei. Kell-e szebb nyári élmény, mint hogy együt muzsikálhatunk a cso­dálatos barokk kastély park' jában ? Erdős! Katalin Kettőt egy csapásra Iskolát avatnak Pilisszántón Ahol ma még önkéntes ta­karítóbrigádok dolgoznak, tün­tetik el az építkezés nyomait, ugyanott három nap múlva ünnepségre gyülekeznek majd az emberek. Amikor a pilis­szántói általános iskola avatá­sán átvágják a szalagot, akkor nemcsak a község kisdiákjai lelnek otthonra, hanem a falu lakossága is. A tanuláson kí­vül a szabadidő eltöltésének helyszíne lesz az új intézmény. Akár általános művelődési központnak is nevezhetnénk. Régen időszerű Pilisszántón, a szlovákok lakta, hegyektől öleit, csodá­latos fekvésű településen na­gyon időszerű volt az új isko­la megépítése, A régiben ál­datlan körülmények uralkod­tak: a zsibongóból, a felvonu­lási épületből alakítottak ki szükségtantermeket, a poli­technikai műhelynek a műve­lődési házban szorítottak he­lyet és a gyerekek a tanács nagytermébe jártak ebédelni. Több szülő a szomszédos pi- lisvörösvári, vagy budapesti iskolákba íratta be a gyerekét. A fehérre vakolt, piros cse­réptetős épület úgy simul be­le a környezetbe, mintha nem is a pilisvörösvári költségve­tési üzem, hanem maga a ter­mészet teremtette volna. A belseje is olyan, mint amilyen­nek a XX. század vége felé minden hasonló intézmény­nek lennie kellene. A világos falak, a barnára pácolt fake­retek harmóniáját feltűnően kirajzolja az egymásba érő ablakokon bevágó fény. A földszinten a tantermek, a 300 adagos melegítőkonyha, az emeleten újabb helyiségek, előadók, valamint a tanári és az igazgatói szoba kapott he­lyet. Minden körülmény adott, a fakultációnak és az intenzív szlovák nyelvoktatásnak. Ezután következik az igazi meglepetés: a hangulatos te­tőtér. A tágas folyosóról rög­tön a könyvtárszobába toppá nunk, amelyet egy függöny el­húzásával ketté lehet osztani Ez már a szabadidős elfoglalt­ságok egyik helyszíne lesz, csakúgy, mint a belőle nyíló másik terem. Ugyanezen szinten teremtették meg az audiovizuális oktatás feltéte­leit. Középen hangszigetelt stúdió, jobbra az ének-zene terem, balra a nyelvi labor. A napközisek is külön teremhez jutnak, akár a szakkörök; sőt, az egyik helyiségben fotóla­bort is berendezhetnek. — Az építkezés úgy indult, hogy négy új tanteremmel, három előadóval és egy nap­közis foglalkoztatóval megold­juk az oktatási gondokat mondja Nyers Lászlóné ta­nácselnök. — A tervekben az is szerepelt, hogy majd vala­mikor kihasználjuk a tetőteret is. Már túl voltunk az alapo­záson, amikor arra gondol tunk: miért ne intéznénk el egy füst alatt a kettőt? Főleg Rádiófigyelő NÉHÁNY ÉVE már a ma­gyar üzemekben is találkoz­hatunk külföldi dolgozókkal, elsősorban kubaiakkal és len­gyelekkel. Vendégmunkások ők is, bár a szó egészen mást jelent, mint nyugati társaik esetében. Farkas Zoltán ri­portjából képet kaphattunk it­teni életükről, s arról, hogy a vállalatoknak miért éri mega külföldiek foglalkoztatása. A kubai lányok és asszo­nyok államközi szerződés alap­ján érkeznek hazánkba, hogy itt szakmát tanuljanak és gya­korlatot szerezzenek. Egy most épülő óriási textilipari kombi­nát várja majd őket otthon. Fizetésük — megfelelő telje­sítmények esetén — semmivel sem marad el magyar társai­kétól, igaz, ennek egy bizonyos hányadát haza kell utalniuk. A lengyel munkások — el­sősorban magasan kvalifikált szakmunkások — többnyire ipari üzemekben dolgoznak, mint például a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál vagy a bá­nyászatban. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalatnál is mintegy 250 lengyel munkás száll le naponta a bányába, ök a fizetésüket otthonról kapják saját munkaadójuktól. Bérüket KGST-szabványok alapján ál­lapítják meg, általában 6—8 rubel az órabér. A riportokból annyi egyér­telműen kiderült, hogy válla­lataink nem azért foglalkoz­tatják a külföldieket, mert ez olcsóbb lenne, mint a hazai munkaerő. Sokkal inkább kényszerről van szó: o munka­erőhiány kényszeréről. Mert igaz, hogy egy magyar textil­munkás kevesebbe kerül, mint egy kubai, de ha az utóbbiak munkáját is a meglevő ma­gyar dolgozókkal végeztetnénk el, akkor az ő többlet teljesít­ményükért fizetett bér költsé­gei már rendkívül magasak lennének. Ennél már olcsóbb a vendégmunka a képzési költ­ségekkel és a szociális kiadá­sokkal együtt is. Az oroszlányi bányákban is kénytelenek vállalni a másfél­szer drágább lengyel munkaerő foglalkoztatásával járó terhe­ket. A dolgozóknak most tíz százaléka lengyel, ha holnap­tól nem lennének, az évi 500 ezer tonnával kevesebb szenet jelentene. MAGYAROKSZÄGON tehát egészen mást jelent vendég- munkásnak lenni, mint a tőkés országokban. Szó sincs itt ala­csonyabb rendű, rosszabbul fi zetett munkáról, mostoha élet- körülményekről. S még arról sem, hogy a hazai munkáméi küliség hajtotta volna ide a külföldieket. Hiszen a kubai lányok között olyan is van, aki az egyetemet cserélte föl á ke­lenföldi textilgyárral. A len­gyel bányászoknak sem kel­lene attól tartaniok, hogy ott­hon nem akadna számukra munka. Igaz, itt némileg job­ban keresnek, ezért vállalják a családtól való távollétet. A szóhoz, hogy vendégmun­kás, egy rosszízű jelentés ta­padt, s ezért egy kicsit sze­mérmesen használtuk a ná­lunk dolgozó külföldiekkel kapcsolatban. A riportból nyert kép alapján azonban bátran élhetünk a kifejezéssel, mert az eredeti értelmét nyerte visz- sza. M. N. P. azért, mert a művelődési ház is leromlott állapotban van, pedig jól működnek a külön­böző szakkörök és csoportok. Közöttük több hagyományőrző együttes, amelyek feladatuk­nak érzik a nemzetiségi lét ébren tartását. Tehát nemcsak a szórakozás, a művelődés le­hetőségeinek tágítása a cél, hanem az is, hogy az együvé tartozás érzését tápláljuk. Be az ablakon — Tudtuk, hogy sok nehéz­séggel találjuk szemközt ma­gunkat, mégis belevágtunk — folytatja a tanácselnök. — Megterveztettük a tetőtér be­építését, anyagokért szalad­gáltunk, s ha kidobtak az aj­tón, visszamásztunk az abla­kon. A saját fejlesztési ala­punkból és a megyei támoga­tásból összehozott milliókat bankhitellel egészítettük ki, no és azzal a több mint 3 mil­lió forint értékű társadalmi munkával, amellyel az isko­láért mindenre kész lakosság járult hozzá az építkezéshez. Miután a jó szándék szakér­telem nélkül semmit sem ér, szerződést kötöttünk a KÖZ- BER-rel, amely magára vál­lalta a bonyolítást, az ellenőr­zést, s mindvégig képviselte az érdekeinket. Huszonöt hónap és rengeteg munka, törődés kellett ahhoz, hogy szeptem­bertől minden igényt kielégí­tő környezetben tanulhassa­nak a gyerekek. Amint az is­kola belakja az épületet, sor kerülhet arra, hogy a szabad­idős tevékenységeknek is ott­hont adjon a ház. Ügy számít­juk, hogy ennek a jövő év ele­jén érkezik el az ideje. A kétezres lélekszámú tele­pülésen meglepően sok művé­szeti csoport működik. Mind­egyik korosztálynak van pél dául népi együttese. A jó hírű pávakör mellett egy ifjúsági és egy gyermekcsoport ápolja a nemzetiségi hagyományokat. Van ifjúsági klub, amely a klasszikus recept szerint szer­veződött: néhány fiatal zene­kart alapított, amely köré ba­ráti társaság tömörült. Műkö­dik még bábszakkör, képző- művészeti kör és gyermek tor- na klub. — Biztosan furcsán hangzik, de a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy végre olyan helyre költözhetünk, ahol nem okoz gondot a fűtés, a taka­rítás — mondja Agócs Attila szobrászművész, a művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója, aki egyébként a szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapítói­nak egyike, tanácstag és a HNF helyi elnöke. — A műve­lődési házban ugyanis csupán a nagyterem és a pinceklub áll rendelkezésünkre és mind­egyik csoport maga után taka­rít, hogy a következőnek át­adhassa a helyet. Most vi­szont lesz mihez kötődni, még- jobban összemelegedhet a tár­saság. Ügy gondolom, hogy nem elsősorban a klubok szá­mát kell szaporítani, hanem inkább a minőséget kell erősí­teni. Ez nem jelenti azt, hogy ne indítanánk új csoportokat: szeretnénk honismerettel és régészettel is foglalkozni. Mindez most elérhető közel­ségbe került. Több generáció Hamarosan megkezdődik a tanítás, és arra sem kell már sokáig várni, hogy a pilisszán- tóiak állandó vendégek legye­nek a szép épületben. Van abban valami meghitt, hogy oda, ahová a gyerekek isko­lába, szakkörökre járnak, ese­tenként belátogathatnak a szü­lők, az idősebbek is, hogy éne­keljenek, táncoljanak, beszél­gessenek, vagy éppen olvas­gassanak a közös iskolai-köz­ségi könyvtárban. Ha azt is hozzászámítjuk, hogy a né­hány száz méteres körzetben együtt található a tanácsháza,' az egészségház, az óvoda, a sportpálya és az általános mű­velődési intézménnyé fejleszt­hető Iskola, akkor tulajdon­képpen egy, a hagyományait őrző, ugyanakkor változó, fej­lődő falu központja bontako­zik ki a szemünk előtt. Kövess László Lakodalmas Galgamácsán A januárban alakult MÄV Tours — a vasút utazási irodája — bemutatta első, egy napra tervezett programját. A Keleti pá­lyaudvarról induló, úgynevezett termes és étkezőkocsikból ösz- szeállított különvonat Galgamácsára viszi a turistákat. Itt a tájházban a Galgamácsai Hagyományőrző Együttes és a Gal- gahevizi Pávakör tagjai a Jánosi-zenekar kíséretével igazi fa­lusi lakodalmat játszanak el, bevonva a vigasságba a turistá­kat is. Felső képünkön: a vendégeket színes palóc viseletben fogadják az állomáson. Alsó képünkön: a tájház kapujában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom