Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

***** Wtll'l! #■ 1985. AUGUSZTUS 12., HÉTtfö Ősszel a vásznon Filmbemutatók Hatvannégy játék- és har­mincöt rövidfilmet mutat be a MOKÉP az őszi évadban. Többek között a moziközönség elé kerül kilenc magyar és ti­zenhárom szovjet alkotás, s a kicsinyeket nyolc mesesorozat örvendezteti meg. A szocialista országok film­jei közül figyelemre méltó az NDK-ban készült, a Megjele­nés kötelező című alkotás. No­vember 7-én vetítik először az Utószó című szovjet filmdrá­mát. A műben egy lányát Moszkvában meglátogató öreg­ember és veje kapcsolatát kö­vethetik nyomon a nézők. A Fergeteges középcsatár cí­mű olasz filmbohózatot szep­tember 26-tól mutatják be. Igazi kalandfilmet vetítenek október 24-től a mozik. Az el­tűnt frigyláda fosztogatói amerikai alkotás; Steven Spielberg rendezte, akinek Cápa című művét jelenleg is vetítik. A filmben egy fiatal archeológus ősi, mágikus ere­jűnek tartott frigyláda megke­resésére indul. November má­sodik felében játsszák a Break című, ugyancsak amerikai ze­nés produkciót. STv-FIGYELŐ A Klapka-Iégió. Klapka Györgyöt, a szabadságharc honvédtábornokát iskolai ta­nulmányaiból ki-ki úgy is­merheti, mint Komárom várá­nak hős védőjét. Némi fejtö­rés után még az is eszébe juthat a reá emlékezőnek, hogy ezt az erősséget a vilá­gosi fegyverletétel után még hat hétig védte, s onnan si­keres tárgyalások után kül­földre távozhatott. Későbbi sorsa már korántsem ennyire közhelyszerűen él a köztu­datban. Azt, hogy Kossuthtal és Teleki Lászlóval együtt 1859-ben megalakította az emigráció vezető szervét, a Magyar Nemzeti Igazgatósá­got, nyilván már sokkal ke­vesebben tudják, s ugyanígy azt sem, hogy 1867-ben haza­tért, és itthon a Deák-párt egyik közismert képviselője lett. Hajdúfy Miklós, televíziónk­nak ez a történelem iránt oly fogékony rendezője mégis eb­ben az akcióban látta meg a nagy témát, s tapasztalha- tólag úgy beíeszerelmesedett, hogy egyszál maga végzett el mindent, ami csak a forgatás­a múltat A XIV. század végén épült, majd az I16I6—W között Perényi Péter nádor által újjáépíttetett ónodi vár feltárásának és helyreállításának munkálataiban a KISZ által szervezett környezetvédelmi építőtábor tagjai is segítenek az idén. A másfél évtizedre tervezett munkálato­kat az Országos Műemléki Felügyelőség irányítja. Kozma István felvétele hoz kell. Tehát ö írta meg a forgatókönyvet, ő tervezte a díszleteket, és az csak termé­szetes, hogy a dirigálást sem engedte át másnak. Mondani sem kell, hogy Klapkát, ezt a különben egyáltalán nem sziklaszilárd karakterű hadfit — az 1850- es években írt, zömükben ön­igazoló emlékirataiból inga- tagságának jelei igen jól ki­tetszenek — természetesen Jó- kai-hősként látja, és a majd két órán át tartó képes-han­gos meséjében annak is lát­tatta. S mivel ilyen patyolat jel­leművé formálta központi hő­sét, a köréje rendelt egyen­ruhás és nem egyenruhát vi­selő más szereplők is hason­lóképpen árnyalatlanok ma­radtak. Akit Hajdúfy pokróc durvaságú katonának képzelt el, az oly töményen volt ilyen, mini egy lexikon cím­szava (lásd Szabó Gáspár sze­repében Koncz Gábort), akit pedig csavaros eszű jogász­nak szánt (lásd Simonyi Ernő szerepében Mensáros Lász­lót), az meg folyton-folyvást paragrafusokat idézve patvar- kodott. Még az egyetlen fon­tosabb női alakként látható Törőcsik Mari is oly élettele­nül tudta csak megidézni a felvidéki birtokosnővé vénült Szidóniát, hogy nagy tragi- kán.kra szinte rá sem ismer­tünk. M(Ríl6ZCk Utáll mondani sem kell, hogy ez a Klapka- féle légiós akció sem neki­buzdult kezdeteivel, sem fá­sult — értelmetlenségbe tor­kolló — befejezésével nem tudott magával ragadni, igazi drámaként megrázni. Bizony nagy kár ezért a manapság már szokatlan el- sematizálásért. Annál is in­kább az, mert a különben hol a radikálisok, hol meg a Bé­kepárt oldalán feltűnő, nagy hadi tálentumú Klapka azok­ban az 1850-es, 1860-as évek­ben is úgy közeledett s távo­lodott Kossuthhoz.Kossuthtó!, hogy szinte tálcán kínálja ma­gát egy valóságos dráma iz- gatóan érdekes központi alak­jául. Ennek papírra vetésé­hez azonban kevés a minap tapasztalt, kamaszos lelkületű rajongás; egy árnyaltabb Klapka-képhez ennél sokkal több kritika, alaposabb jel­lemelemzés kell. És nyilván több — hozzáértő — közre­működő ... Akácz László . őrömapa a kalocsai lakodalmas előadásából. Hagyományőrzők országos találkozója Messzire hangzott az énekszó Nagy volt a nyüzsgés a gödöllői művelődési központ háza tájékán. Egymás után érkeztek az autóbuszok. Sok­szoknyás asszonyok sürögtek-forogtak az előtérben. Ti­zennyolc hagyományőrző együttes érkezett az ország kü­lönböző vidékeiről. Rajtuk kívül kilencven népművész kapott meghívót a találkozóra. Öröklődik Immár kilencedik alkalom­mal rendezték meg a hét vé­gén a hagyományőrzők talál­kozóját Gödöllőn. Sokan isme­rősként érkeztek, mások is­merkedtek a hellyel és a töb­biekkel. Minden korosztály képviseltette magát hazánk valamennyi tájegységének népművészetét felvonultatva. A hagyományőrzés fogalma meglehetősen tág: a népmű­vészettől, az énektől, a tánc­tól, a viselettől a szokásokig sok minden beletartozik. Egy már letűnt életforma elevene­dik meg szemünk előtt a be­mutatókon, mai köntösben. A színpadra lépők elhozták szű- kebb közösségük jellegzetes .életét. Az énekek általános emberi érzelmekről szólanak; szerelemről, bánatról, munká­ról, mulatásról. Tetten érhet­jük, miként,* .lehet megőrizve níegtartón a múlt örökségeit átmenteni a mába. Összemér­hetjük, hogy mennyire szol­gálja a divatáramlatot egy-egy csoport bemutatkozása és mennyire fakad mélyről, az egyéniség igazi lényéből. Az együttesek tevékenységét jó néhány esztendeje szemmel kísérve biztató kép bontako­zik ki: megfogadják a szak­mai zsűri tanácsait — még ha a kritika nem is esik jól — egy könyv, amely­nek tartalma közelről érinti megyénket, hiszen hazánkban legtöbben Pest megyéből jár­nak be a városokba dolgozni vagy a városokból ki, vidék­re. Érdeke] tehát bennünket Böhm Antal és Pál László könyve, amelyet az MSZMP Társadalomtudományi Intéze­te és a Kossuth Kiadó jelen­tetett meg, Társadalmunk in­gázói — az ingázók társadal­ma címmel. Mindkettőjüknek kutatási területe az ingázók társadalma. Korábban már publikáltak erről a témáról Bejáró munkások címmel. A mostani tanulmányukban azonban alaposabban, széle­sebben és átfogóbban vizsgál­ják a hazai és a külföldi in­gázók társadalmát. Mindenekelőtt az ingázás társadalmi és gazdasági hát­terét1 igyekeznek feltárni, az ingázás kialakulásának okait kutatni. Az ingázás nem mai keletű, nem is a szocializmus sajátossága, hanem az iparo­sodással, a városiasodással jár együtt. Ugyanis a feuda­lizmusban a város és kör­nyéke még nem különül el, míg a tőkés társadalomban a településtípusoknak különféle- sége, egyenlőtlensége jön lét­re. Megjelenik a nagyipar, amelynek munkaerőre van szüksége, s ezt a faluról to­borozza, de nem teremti meg az ipar helyén munkásainak a letelepedési lehetőséget. Vagyis kialakul a bejárók rétege. Az iparosodás fokozó­dásával, a mezőgazdaság kor­szerűsödésével pedig csak nö­vekszik az iparban, a város­ban munkát keresők száma. Ez történt hazánkban is az elmúlt negyven esztendő alatt. Könyv a bejáró munkásokról Az ingázók társadalma Az ingázó tulajdonsága, hogy munkahelye a városban, az ipari létesítményekben van, míg továbbra is odahaza, fa­lun lakik. Mindez azért történik így, mert az ingázók nem tudnak vagy nem akarnak városokba költözni, inkább vállalják a bejárást. Az ingázás tehát a mezőgazdaság és az ipar fej­lődésének terméke. Az ingázó átmeneti helyzetben van, egv része ugyanis törekedik rá, hogy városban települjön le, míg mások maradnak falun, különösen, ha a falu is mo­dernizálódik, s már helyben biztosítja mindazt, amit ko­rábban a város is nyújtani tudott. A szerzők mindennek alapján megállapítják, hogy az ingázás nem valamiféle magyar jelenség, hanem az ipari társadalmak kialakulá­sának terméke — világjelen­ség. Megnyilvánulásai az ipa­ri fejlődés dinamizmusától függnek, s országonként, sőt megyénként különböznek egy­mástól. A szerzők ezután a külföl­di ingázást veszik szemügyre. Betekintést engednek a len­gyel helyzetbe, majd az NDK- beli és más országok jelensé­geit vizsgálják, s végül a szovjet viszonyokat elemzik. A Szovjetunióra a gyors vá­rosiasodás a jellemző, nagy agglomerációs területek jön­nek létre. Erre példát is em­lítenek: a Szovjetunió 68 nagyvárosi agglomerációjának lakói az összes városi lako­soknak a 45 százalékát jelen­tik. Csak a Moszkvába na­ponta bejárók száma megha­ladja a félmilliót. Mennyien ingáznak ' ma­napság hazánkban? Erre is magadják a választ, mégpedig úgy, hogy az ingázás kialaku­lását kísérik nyomon. Megál­lapítják, hogy ez a réteg még a század elején kialakult, de tömegméreteket a két világ­háború között öltött. Főleg a fővárosba tódultak a szegé­nyek, s akik nem tudtak la­kást szerezni Budapesten, azok a környékén telepedtek le, így jöttek létre olyan köz­ségek, mint Gyál, így duzzadt fel Érd, Vecsés és más Pest környéki község lakossága. Az 1930-as népszámlálás már 141 ezer ipari ingázót rögzített, csak a fővárosba naponként mintegy hatvanezren jártak be dolgozni. A felszabadulás után, mivel felgyorsult az iparosodás, s az ipar változat­lanul a fővárosban és néhány nagyvárosban tömörült, meg­nőtt az ingázók száma. Csak 1949—1954 között 360 ezer dolgozó lépett át a mezőgaz­daságból az iparba, majd az 1960-as években újabb nagy hullámmal bővült az ingázók száma. Az évtized végére Is­mét 360 ezren kerestek mun­kát az iparban, s ezzel mint­egy másfélszeresére nőtt az ingázók rétege. Ez az időszak — mint ismert — a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének ideje, s a parasztság rétegeiből sokan választottak más pályát. Az 1980-as nép- számláláskor már 1 millió 218 ezer a bejáró és 270 ezer a távolsági ingázó hazánkban. Ezt követően a szerzők az ingázók társadalmi összetéte­lét vizsgálják, demográfiai és ágazati tagozódásukat, von­záskörzetüket. A legnagyobb a Budapest körüli agglomerá­ció. A legtöbb probléma is itt merül fel. Érdről a hely­ben lakók 74 százaléka jár el dolgozni. Budapest agglome­rációs hatása Pest megye egé­szére rányomja bélyegét. A kommunális ellátottság elma­radottabb, mint más megyé­ben, mert az egy lakosra ju­tó beruházás összege mind­össze 42 százaléka volt a megyék átlagának. (Az összeg főleg a fővárosban marad.) Pest megye lakásellátottsága is meglehetősen rossz, az át­lagnál nagyobb a lakáshiány, s igen nagy az albérlők, ágyrajárók, a szükséglaká­sokban lakók száma. A tövádbiakban a társada­lomszerkezetet és az ingázás összefüggéseit elemzik, az in­gázók főbb típusait ismerte­tik, például a bejárók, a ki­járók, a távolsági ingázók tí­pusait. Végül az ingázó élet­forma néhány kérdését vetik fel. A tendencia az, hogy fo­kozatosan javul, tartalmasab­bá válik a munkahelyi és la­kóhelyi életük, lassan, de ve­szítenek hátrányos helyzetük­ből. Nagyon jó könyv a szerző­páros munkája, mert ráirá­nyítja a figyelmet az ingá­zók társadalmára, amelyhez hazánk lakosságának több mint 15 százaléka tartozik. Gáli Sándor Előadás után, fáradtan, csiszolnak a stíluson, az elő­adásmódon. A szombati bemutatók és az éjfélig tartó táncház után va­sárnap kora reggel már nagy volt az élet a művelődési köz­pontban. A népművészek mes­terei készülődtek a délelőtti gálára. Az előtérben megnéz­hettük az V. Galga menti ta­lálkozóról készült szép fotóki­állítást, belelapozhattunk a ház saját kiadványaiba, ame­lyek a népművészet témakö­réhez kapcsolódnak. Bemuta­tó, könyvvásár, tánctanítás és sorolhatnánk a számtalan, a főműsorhoz kapcsolódó prog­ramot. Miközben a szakmai tanácskozáson mindenki sokat tanulhatott. Andrásfalvy Ber­talan néprajzkutató a csoport- vezetőik felelőssége, a tiszta forrásból való merítés alapkö­vetelményt! mellett elmondot­ta, hogy számára a legszimpa­tikusabb; egyre több helyen a legkisebbek is bekapcsolód­nak a munkába. Köztudott, hogy a bagiaknál az óvodá­soktól a legidősebbekig min­denki szívesen vesz részt eb­ben a tevékenységben. egyre többen veszik elő a ré­gi ruhákat — veszi át a szót a leánya. — Ügy érzem, a hu­szadik szárad szegényebb lett azzal, hogy az emberek leve­tették népviseletüket. Messziről feltűnik a kalo­csaiak szép viselete. — Én tulajdonképpen Vén Ferenc népművész párja va­gyok — mondja Cselik Mária kalocsai pedagógus. — Drág- szélen már 1949-ben megala­kult a hagyományőrző csoport. Így aztán sikerült nagyon sok szépséget megmenteni. Idő­közben tanultam, majd a ka­locsai együtteshez kerültem. Legnagyobb örömöm, hogy át­adhatom mindezt a gyerekek­nek, a tanítványaimnak. Las­sú csárdást és frisset tánco­lunk, nem lehet elfáradni tánc közben, ha valaki azt nagyon szereti. — Szintén a kalocsai együt­teshez tartozom — kapcsoló­dik a beszélgetéshez Kiss Ist­vánná. A lakodalmast adjuk elő. Másodszor vagyok itt Gö­döllőn, mindig nagyon jól ér­zem magam. Történetek A büfében az asztal körül a dombháziak beszélgetnek ed­digi élményeikről. Tar Géza, Holló Ernő és a nyugdíjas tsz-' elnök Elek Bertalan elmond­ják részletésen, milyen is volt hajdanán a sorozás, amit szín­padon eljátszanak. Kis Bene­dek Sándornak rengeteg törté­nete van. Nagyapjától hallott Vidróczki-meséi kifogyhatat­lanok. Aki csak tehette, megnézte a népművészek gáláját. A színpadon láthattuk ismét a kartali Bercczki Jánost, Da­rázs Jánosnét, Urban Jánost és feleségét, amint vidáman ropták a csárdást. Maglódról, Ceglédbercelről érkeztek még Pest megyéből. A csoportok közül a bagiak és a mandeiek képviselték megyénket. Egye­dül azt sajnáltuk, hogy a Népművelési Intézet nem hív­ta meg a tápiószecsőieket, akik a tápióságot képviselhet­ték volna előadásaikkal. Erdőst Katalin Több helyszín Miközben több helyszínen az események zajlottak, ki-ki választhatott, miben vegyen részt. Megpróbáltunk pilla­natfelvételeket készíteni, hogy érzékeltessük: az ország kü­lönböző részein lakók találtak itt egymásra. Maczkó Mária túrái ifjú népművész a tükör előtt igaz­gatta szoknyáit. Édesanyja, Maczkó Mihályné nagy gond­dal fonta a haját, kötötte meg a hólyagos kalárist (fehér-pi­ros gyöngysor). — Persze hogy büszke va­gyok a lányomra — válaszol­ta kérdésünkre és már sorol­ta is, hogyan volt fiatalasz- szony korában. — Mást vet­tünk fel az ünnepekre és mást a különböző eseményekre. Örülök, hogy most a lányo­mon láthatom ezt a viseletét, amit úgy szerettem mindig. — Ma már a lakodalmakra vagy a nagyobb ünnepekre Izményi életképek a színpadon. Veress Jenő felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom