Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

1985. AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ 5 Beszédes ruhák öltözködésével a nő nem­csak érzelmi beállítottságát árulja el, hanem azt is, milyen partnerről álmodik, milyen a férfiideál ja — állítja a ham­burgi egyetem által közzétett tanulmány. Szerzője természe­tesen nő, eredeti szakmájára nézve varrónő, aki későbbi szociológiai tanulmányai során a nők öltözködési szokásaival foglalkozott, s doktori disszer­tációjában foglalta össze kuta­tásainak eredményeit. Elke Drengwitz asszony hat különféle mentalitást külön­böztet meg. Sportos, tárgyila­gos természetre vall a hosz- Nzúnadrág, a rakottszoknya— pulóver, az ingruha. A haladó- extravagáns beállítottságú asz- szonyok öltözködési jelszava: minden megengedhető, ami tet­szik. A reprezentatív hölgyek a ruha—kiskabát együtteseket, a kosztümöket kedvelik. A ro­mantikus lelkületűek puha, la­za esésű ruhákat, fodros blú­zokat hordanak. A feminista nő alakját kihangsúlyozó ru­hákat, blúzokat és pulóvere­ket visel, míg az emancipált- dinamikus asszonyok nadrág­kosztümben és blézerben jár­nak a legszívesebben. A mindenkori öltözékével a nő jelzést ad a külvilágnak arról, hogy milyen a termé­szete, mik személyiségének sa­játságos jegyei. A romantikus érzelmű nők ruhája azt jelzi, hogy viselőjük érzékeny, ál­modozó, idealista. A feminis­ta nő azt a benyomást akarja kelteni, hogy kedves, barátko­zó, társaságot kedvelő. Az öltözék ugyanakkor azt is tudatja a külvilággal, mi­lyen az illető férfiideálja. A haladó-extravagáns ruha azt jelzi, hogy viselője elnéző, tü­relmes, azonos érzelmi beállí­tottságú partner után vágyik. A reprezentatív hölgy-stílus kedvelője pedig egy minden ízében lovagias férfira szeret­ne akadni. A hamburgi szociológusnő szerint a nők öltözködési ma­gatartása mélyen a múlt ha­gyományaiban gyökerezik. Ugyanakkor a női öltözködés és az érzelemvilág összefüggé­sének tanulmányozásában a tudomány messze elmaradt a 'livatházak és a női folyóira­tok mögött. A varrónő-szociológus úgy véli, hogy a férfiak sincsenek fásképpen az öltözködéssel, fixnek tudományos kutatása azonban még várat magára. Napko% bái isa A Nap tevékenységének megismerése világszerte fontos fel­adata napjaink csillagászatának. Ezért a Föld különböző pont­jain, több száz megfigyelő állomás végez programszerű ész­leléseket. Ilyen — a párizsi Világ Adatközpont koordinálása szerint zajló — észlelési munkában vesz részt az MTA Nap­fizikai Obszervatóriuma is. A jelenleg folyó munkában a föl­di megfigyelések mellett részt vett az amerikai űrrepülőgép le­génysége is. A várható eredmények ígéretesek, mert az űr­ben és a Földön egy időben készült fotográfiák összevethetők lesznek. Kis község a Duna mentén Javukra vált a közösködés Külön tanulmányt érdemelne a közös tanácsú községek kapcsolata. Sokféle érzelem és indulat gyűjtőmedre egy ilyes­fajta, törvény által szentesített együttélés. Kimondjuk vagy sem, szinte mindig fellelhető benne egy picinyke, büszkeség­gel párosuló kissebbrendűségi érzés (hiszen mi valamikor ön­állóak voltunk!), némi féltékenység, s persze ezek mellett jó adag egészséges lokálpatriotizmus, bőségesen kamatoztatható tenni- és megmutatniakarás. Szimbiózis Kiskunlacháza és Aporka másfél évtizede él egy fedél alatt. Az egymástól alig né­hány kilométerre lévő telepü­léseket 1970 július elsejétől közös tanács igazgatja, irá­nyítja. Utólag persze logikus­nak tűnik a döntés, de akko­riban, amikor megszületett, az áporkaiak félve néztek a kö­zösködés elé. Jut-e majd. rá­juk is idő, energia, pénz a nagyobb szomszéd mellett? — kérdezgették egymástól. — Szimbiózis ez a javából — vallja Berényi János, az új tanácselnök, aki maga is áporkai lakos. —- Tényleg, nem okozott gondot a lacháziaknak, hogy a szomszéd vár lakója az új elnök? — Ugyan — int le nevetve , ismernek engem Lacházán Is jó egy évtizede. Komolyra fordítva azonban a szót: Ápor- ka valóban sokat nyert a kö­zösködés révén. A tények Berényi Jánost Igazolják. Az 51-es útra két ponton Is kapaszkodó község szépen fejlődött az elmúlt másfél évtizedben. Valamikor például három kiépített utcá­ja volt, s ezek közül is csak a falun végigkanyargó, a főút­vonal szerepét betöltő Petőfi utcán lehetett száraz lábbal átkelni, mivel csak itt volt szilárd burkolat. Járda is csak a Petőfi utcát kísérte. Elgondolások — Négy új utca található ma Aporkán, javított kavicságya- zatú valamennyi,'Betonlapok- bői — itt-ott döngölt salakból — járdák is épültek lakossági ^unkával. Sokat javult az energiaellá­tás. A villanyhálózat rekonst­rukciója folytán a régebbi ket­tő mellé öt új transzformátort helyeztek üzembe. így ma nincs zárolt körzet a község­ben. — Űj művelődési ház épült, s nem régi az óvoda sem. So­kat változott a kereskedelmi ellátás — előnyére. A bolt ki­csi volt és ósdi — meséli a ta­nácselnök — valamikor még a Hangya szövetkezet üzlete működött benne. Az Afész tá­mogatásával mini ABC épült, amely — mivel a lakosság szá­ma nemigen növekszik — hoszú távon képes kielégíteni az igényeket. Presszó és cuk­rászda azonban, ahol a fiata­lok is szórakozhatnának — nincs. Ennél nagyobb gondot okoz az orvosi rendelő álla­pota. Mindössze három kis helyiségből áll, s a várakozók egy-egy járványos idő­szakban, amikor sok a beteg, az utcára szorulnak. Az egyet­len kezelőn is hárman osztoz­nak, mert a körzeti orvos mel­lett itt fogad a gyermekgondo­zónő és a nővédelmi tanács­adó. A VII. ötéves tervben jó lenne új otthont adni a rende­lőnek, a régi épületet pedig valami más célra hasznosíta­Egyenrangúak Az elmúlt években Aporká- ról nemigen vándoroltak el a fiatalok, inkább helyben igye­keztek megtalálni számításu­kat. Házépítéshez telket azon­ban egyre nehezebben tudtak vásárolni, hiszen tanácsi par­cellázás nem volt a község­ben. Készült ugyan egy kisa­játítási terv, de ez olyan kis földet hagyott a fóliázással, korai zöldségtermesztéssel fog­lalkozó őslakosoknak, hogy jövedelmük került volna ve­szélybe, ha végrehajtják. Űj terv készült, amelynek ered­ményeként 37 közművesített parcellát adnak át — tartós használatra — építkezni szán­dékozó fiataloknak. Aporka valóban nem kiseb­bik szomszéd, hanem egyen­rangú partnere Lacházának. Egészséges együttélés ez a ja­vából. H. J. Pilisszentlászfői percek, kis pihenővel Az Apát-kúti-patak partján Mint ottfelejtett virágcsokor, pompázik a Visegrádi­hegység, s a Duna ölelte völgy mélyén a falu, Pilis- szentlászló. A háztetők tarkállnak, a kis utcák girbe­gurbán kapaszkodnak fölfelé, vagy éppen sietnek alá. Ott, lenn a völgyben szunnyadnak a kertek, nyarat búcsúztatva, őszt idézve múlatják az időt. S itt, a falu fölött, az alávezető parti betonúton és tovább, az erdők mélye felé ritkul a csend. Néhol moccan ott valami a műút túlfelén: olykor rozsdabarna foltként olvad a zöldbe egy-egy szarvas sziluettje. felső tagozatos nebulókat a szülők ellenkezése ellenére; s hogy hetente két alkalom­mal - jön ki orvos Szentend­réről, ám komolyabb baj esetén, vagy felülvizsgálatra menet már az amúgy is ke­vés táppénzből váltja meg menetjegyét a központi ren­delőbe utalt vagy kénysze­rült beteg... Párbeszéd a pultnál A völgyteknőtoen békésen pihen a község. Félúton va­kítóan fehér épület köszön: Kniznica, azaz — mint a szlovák főnév alá magyarul írták — Klubkönyvtár. Zárt ajtaja láttán kissé röstel- kedem, ám lenn, a falu fő­terén hallottak nyomán meg­enyhül az önszigor, mert megtudom, hetek is eltelnek ilyenkor, míg megfordul a kulcs a zárban. A szent- lászlói emberek korán kelnek, későn fekszenek, s mire ha­zarántja őket munkájuk után az autóbusz, öreg este van. Így mondja a zöldséges­üzlet vezetője, a nevét sze­mérmesen eltitkoló, szép sze­mű, szép arcú asszonyka. Két vevő érkezése között szó esik azért másról is a kicsi, alig boltban. Arakról, vadkárok­ról, uborkavészről. Meg szor­galomról, hűségről; mert az itteni nép őseitől örökölte a szorgalmat és a tisztes mun­kát. Hallgatom az asszonykát a falu megtartó erejéről, arról, hogy innen nemigen vándo­rolnak tova az emberek. Nemzedékek élnek az ősi hajlékok falai között, vagy új otthonokat teremtenek a kö­vetkező nemzedékeknek. Ezért érdemelnének a szentlász- lóiak több figyelmet a felső szintű elöljárók részéről, lett légyen szó iskoláról, művelő­désről, orvosi ellátásról, köz­lekedésről. Folytatás a tanácson Szavait gondosan megőr­zőm s viszem a szemközti tanácsházára, ott pedig elren­dezem Tóth Sándor megbízott tanácstitkár asztalán. Igazá­ból Leányfalun gyakorolja ezt a tisztséget a fiatal férfi, itt, Pilisszentlászlón csak szeptemberig akkreditálták. Tóth Sándor Igyekszik, de sok újat nem tud mondani a községről. Hogy kevés az ivóvíz, sok a vad, még több az okozott kár; hogy itt áll az újjáépített, bővített is­kola, mégis ízbégre viszik a Buszozás Pestre A kellemesen hűvös, papír- szagú irodák után újra jól­esik a kinti levegő: lobogós, napfényes délelőtt van. Né­zem a fényben vibráló, kör­nyékbeli dombok, hegyek hajlott hátát, s kérdezem a főtéren autóbuszra várakozó­kat — alig vannak féltucat- nyian, többnyire tizenévesek —, ugyan, mondanák már meg, milyen nevet kapott az és az a hegy, domb, ott és ott. Sorolják: az a Rózsa­domb, emez a Szent László- hegy, Dömös irányában a Prédikálószék, Tahi felé a Vöröskő magasodik. Honnan tudják ilyen pontosan? Be­jártuk már valamennyit — felelik —, most a vakációs világgal ismerkedünk, eddig dolgoztunk az erdőgazdaság­ban, a vízműnél, akárhol. Megyünk a városba, mert csak ott talál programot a magunk korabeli. Pilisszentlászló kilencszáz- egynéhány lakosának több­sége szlovák nemzetiségű, a mai gyerekek mégsem tudnak tótul — kesereg a kocsma- pultpt támasztó bátyó, ,s ta­lálomra megszólít; e’gy biliár- dozni igyekvő sihedert. Szlo­vákul. A legény szélesen el- vigyorodik — s nem válaszol. Lenne helyük Csobog, csörgedez az Apát- kúti-patak vize, feleselne a kisdiákokkal — közvetlenül az iskola falai előtt szalad­nak a habok —, de most mélységes csend van az ud­varon is, a folyosókon is. Illetve... valahol írógép kat­tog, a hang irányába tartok. Fönn, az emeleten dolgozik egy beszámoló összeállításán Kovács Gézáné iskolaigazgató. Nem itt született, mégis böl­csőjének hiszi ezt a helyet, s ezt a tudatot plántálja a diá­kok kiteljesedő érzelem­világába hosszú évek óta. Sajnos egyre kevesebb ne­buló nevezi igazgató néninek, hiszen a tíz évvel ezelőtti körzetesítés nyomán eltűntek a felső tagozatosok a faluból. S velük együtt tovaszántak a nevelők, a pedagógus értel­miségiek is. Most, szeptem­ber 1-től negyvennyolc kis­diák zsibong majd az épület­ben — pedig akár 120 ember- palánta is kényelmesen ta­nulhatna az 1970-ben bővített iskolában. Takaros, tetővel burkolt kerekes kút hivalkodik az egyik porta bejáratánál. Hosszú, fehérre meszelt, öreg hajlék guggol Dombai Cip- riánék udvarán, előtte kisebb épület, mögötte lejtős, lapu­leveles gödör — aztán semmi. A többi látnivalót eltakarja a meredély. Kilencven esztendő Nevezetes hely ez: itt él a falu — de talán a környék — legöregebb embere, a kilencvenéves Dombai Cip- rián és nála két esztendővel fiatalabb felesége. Az öreg­ember eresz alá tett nyug- széken pihen, felesége a ben­ti ágyon bajlódik korával. Mennyi minden fér kilencven esztendőbe! Gyermekkori ro­bot, két háború, hat lő, két szekér, erdő és mező — so­rolja életét, lazán gombo­lyítja szavai fonalát, s néha el is veszti az öreg. Hat év­vel ezelőtt kaszált utoljára, akkor adott magának végleg obsitot. Most tejen él, meg amit a népes család aján­dékoz. Megtömi a szortyogós pi­pát, pöfékel és a napba néz. Szemeit nem zavarja az erős íényá már alig lát; Mesél, kapkodja az éveket, aztán el­hallgat. Zsivajgó gyerekihad jön a? úton, s épDen Ciprián bácsi udvara előtt zendí fe­nek fiaira. Táborozó kisdiá­kok menetelnek. Az öreg fe- ..léjük fordítja fejét, s két szippantás között halkan mondja: ott van a fény... Fölemeli görcsbe rándult ke­zét, s mintha integetne, a vörös nyakkendős kispajtások irányába tartja. Szeptember 13-án lennék kilencven, mondja, s hozzáteszi: ha megérem... Besze Imre Gombó Pál: ^Mfomhór Ez világlott ki az országos köztisz­tasági ankét esetében is. A miniszter- helyettes, aiki előadásában éppen a korszerű seprűkezelés oktatásának je­lentőségét taglalta, a kevés és a seprű szavak között rádőlt a szószékre és horkolni kezdett. Az ankét nyitott szemmel alvó résztvevői ekkor meg­nyugodva lehunyták szemüket és a fe­ketét felszolgáló pincér lábujjhegven helyezte melléjük a feketéspoharat, amit alva fogyasztottak el, majd szép egyenes fasorokról álmodtak. Mondom, a levegőben volt valami. A számítógépek, amelyek nem léleg- zettek, szépen elvégezték a progra­mokat, de a gépkezelők aludtak, így ők is pihenőre tértek. Egy szerkesztő­ségben, ahová helyszíni riportot dik­tált telefonba egy Szibériába kiküldött tudósító, a gyorsíró még leírta, hogy a levegő mínusz 25 fokos, de friss... majd kiesett kezéből a ceruza és soha nem fogjuk megtudni, hogy Tamara Nyizsinszkaja hogyan jellemezte a fa­gyott talajon épülő házak alapozását. Viszont a telefonszámla 65 807 forint­ra emelkedett, részben mert Szibériá­ban szorgalmas volt a munkatárs és tovább diktált, részben mert mikor abbahagyta, a központos hölgy nem bontotta a vonalat, aludt szegény, nem is csoda, mert túl sok feketét ivott. Sóvár Miklós megrögzött agglegény délután fél hatkor hazatért, feltette a konzervet melegedni, majd reggel nyolcig aludt. A lakás nem gyulladt ki. csak füstös lett és az alumínium­lábasba beleégette magát a konzerv. Ehhez képest jól járt a Legéndi család, mert csak a tévé mellett estek bele a kórba, így némi számlatöbblet­tel és derékfájással megúszták a dolgot. Ezek az alvások kivétel nélkül rossz közérzetű ébredéssel jártak, bár a tü­netek egyéninek mutatkoztak. Számo­sán fejfájásra ébredtek, mások ideges rángatódzásra, megint mások arra, hogy viszket az orruk. Revir Elekné özvegyasszony arra, hogy a szófán egy betörő alszik, ijeaten támolygott ki a fürdőszobába, kimosta szemeit, majd telefonált a rendőrségre, amely azon­nal kiszállt, a betörő börtönben éb­redt, s bár az őr székén horkolt, nem tudott kijönni, mert a lakat nem aludt. A rossz közérzet tehát nála is uralkodó volt, miközben Revir Elekné viszkető orrát vakarva nagy diadallal mesélte nőhallgatóságának az esetet és több hónapos haragos viszonyba került Szalon Jolánnal, aki közben elbóbis­kolt. oltak, mint minden járvány ese­tében. reziszténsek. Ez már al­kati dolog. Van azonban köze a foglalkozáshoz, amit az is bizonyít, hogy az igazságügy-minisztériumban mindenki serényen vitatta, fogalmazta, majd újrafogalmazta azt a törvény­tervezetet, amely hivatott vol* ren­dezni a magán-zeneiskolák és a mű- viráakészitő kisiparosok bedolgozóinak jogi helyzetét. Ugyanazon a hétvégen pedig, amikor a strandon is mindenki aludt, nyoma sem mutatkozott az ál­mosságnak azokon, akik magánlakásuk építésén dolgoztak, vedelték a sört, és dobálták a téglát, mert csecse házat akartak maguknak. V M ondhatnak nekem akármit, hogy az utóbbi napokban holmi nyu­gatról jött meleg meg hideg alakította ki az időjárást, ez nekem smafu. Afrikai eredetű volt a dolog, különben nem okozott volna álom­kórt. Nem a csecselegyek miatt, mert egy csecsét sem láttam, hanem a levegő­ben nyomakodó kipárolgások, mini- miazmák, mittudomén mik miatt, amik csak Afrikából jöhettek. A tudomá­somra jutott eseteket röviden lejegy- zem. Jómagam is álmos voltam, ezért be akartam térni egy feketére fél nyolc­kor a hétkor nyitó eszpresszóba. Egyetlen árva felszolgálőnőt találtam ott álldogálva az egység előtt, ő sírva panaszolta, hogy reggel elaludt, nem tudott felébredni. Neki kulcsa nem volt, a többiek, mint azért meg­tudtam, tovább aludtak el. Ami még hagyján, de Kovács Jó- zsefné MÁV-pénztáros akkor aludt el, amikor már kiadta a menettérti je­gyet Pécsre, ám a becsületes utas hiá­ba ébreszthette, kifizetni már nem tudta az árát, otthagyni meg bolond lett volna, hiszen a következő vára­kozó zsebrevágja. Kovácsnét a pálya­udvari ügyeletes orvos injekcióval éb­resztette fel, majd visszament az ügyeletesszobába és elaludt. A sofőrök legtöbbjében maradt any- nyi lelkierő, hogy elalvás előtt le­parkoljanak, akikben nem, azok fo­kozott éberség végett előzni kezdtek és összpontosításuk eredményeként, az ország legszomorúbb baleseti statiszti­káját hozták létre Különös mellék- termék vált itt nyilvánvalóvá: többek vérében hatalmas koffeinkoncentrációt találtak, ám a feketekávék özöne mintha csak növelte volna az álomkór hatását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom