Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

A Kiill intézkedett Lesz konyha, étkező, öltöző Az egész úgy kezdődött, hogy a KÖJÁL ellenőrzést tartott még az év elején a Papírfeldolgozó Ipari Szövet­kezet sülysápi telepén, s az ott talált rossz tárgyi felté­telek és egészségügyi prob­lémák miatt letiltotta a hely­ben: ebédeltetést. Azóta a í'élszáz dolgozónak a MAV- állomás közelében, de a mun­kahelytől távol kell étkeznie, pedig az odia-vissza út már magában kitölti az ebédidő felét. Voltak, akik azt hitték, hogy ezért megszünteti a szö­vetkezet a sülysápi telepet. Nem így történt! Ennek ta­núi a telepen dolgozók, a helybéliek, s magunk is, mert ott jártunk, s a követ­kezőiket láttuk, hallottuk ... A fóti Építő és Szolgáltató Kisszövetkezettől dolgozott ott egy önjáró bárdaru, nyer­gében Pikier Tamással, s míg ő emelte a súlyos vasszerke- zetekst, mások a magasban az öss zeil les ztéss el fogla 1 koztak, tűrve a tűző napsugarakat, a betonpadlóból sugárzó for­rós ágot ... — A vállalat fóti tmk-üze- mének vezetője vagyok. Itt egy 330 négyzetméter alap- területű szociális létesítmény épül, amiben lesz konyha, étkező, női-férfi öltöző és zu­hanyozó, kéziraktár, tisztító­szer-tároló. A szövetkezet sa­ját beruházásában készül ez az AGROPANEL rendszerű vasvázas létesítmény. — De nem ez az egyetlen amivel dicsekedhet a sülysá­pi telep — magyarázta Nagy Kálmán, s körbevezetett, hogy Szabás után ellenőrzik A Cegléd és Környéke Háziipari Szövetkezet nyáregyházi részlegében az idén főleg munkaruhákat varrnak. Macska Marianna és Epres Józsefné szabás után, mielőtt munkatárs­nőikhez kerülne, ellenőrzik a fehér alapanyagú munkásnad­rágok pontosságát. Hancsovszki János felvétele Termoszban a leendő csikók Bob herceg már nyugdíjas A karanténban békésen szá- lazza a lucemaszénát és szemezi, ropogtatja a zabot a Franciaországból impor­tált négy nehéz hidegvérű mén és a legjobbnak tartott hazai félvéreik mellett az elitnek számító fakó négyes is. Az országos versenyekről ismert fogat ugyanis részt vesz a közeljövőben megnyí­ló Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár protokolláris bemutató­ján. Persze, rajtuk kívül még 12 négyes fogat emeli az ünnep­ség színvonalát, csupán a válogatott keret három egysé­ge hiányzik majd, akik ab­ban az időben idegenben nemzetközi versenyeken vesz­nek részt. A karanténban tartott va­lamennyi, különösen értékes apaállatot az Állattenyésztési Közös Vállalat Dóra majori telepe az OMÉK-on is bemu­tatja, de láthatók lesznek ott a mélyhűtött és átültetett embriókból született üllői il­letőségű borjak és lombik- bárányok is. A kiállítás után a hidegvé­rű francia mének dunántúli tenyésztelepekre kerülnek. A ragyogóan fényes szőrű, „nyugdíjas korú’’ magyar fél­vérek, élükön a 20 éves Bob herceggel a Dóra majori tele­pen maradnak, ahol a sper­mák hűtésének egyedülálló lehetőségét teremtették meg. A „csikómagot’’ tehát gondo­san hűtve termoszban viszik a tenyésztelepekre. Az értékes tenyészállatok a boxokban szabadon mozog­hatnak, persze az eleven jó­szág mozgásigénye jóval na­gyobb, naponta néhányszor körültrappolják a telep _ út­jait, természetesen futószáron. Most éppen Bucsi Katalin, a főiskolát végzett állattenyész­tő viharzik el az egyiknek a hátán a kitaposott úton. Sze­lídek ezek a jószágok, a nyugtalan természetűeket ki­selejtezik, a rossz tulajdon- *ág, tudjuk, örökölhető. A párját ritkítóan szép versenypálya túlsó sarkán nagy fedett lovarda épül, az építkezés szorosan összefügg a falurádió egyik hírével: a hazai lótenyésztés színvonala elmaradt a kívánalmaktól, a nemzeti adottságoktól, úgy kell a fejlesztés tempóját megszabni, hogy az belátható időn belül a nemzetek rang­sorában a fogathajtó sporthoz hasonlóan az élvonalba ke­rüljön. Ezt a célt szolgálja az a nemzetközi lovaskongresszus is, amelyet a jövő évben tar­tanak meg és ebből a népes, jeles szakemberekből álló ta­lálkozóból kiveszi a részét a síkvidók utolérhetetlen szép­ségű lovasparadicsoma, a Dóra major is. Az apajpusztai fogathajtó versenyen részt vett osztrák „sógorok” is itt készültek fel, heteket töltöttek a festői szépségű majorban, amely végeredményben valutaterme­lő hely is lehetne. A ma-gyar származású lovak már otthon, a légkondicionált istállókban pihenik ki az akadály- és ma- ratonhajtás fáradalmait. A gondos szállítás is temperált, kényelmes kamionokban tör­ténik. Indokolt is az óvatos­ság, hiszen egy négyes fogat fenntartási költsége évenként egymillió forint. Csak tőke­erős közös gazdaság és a tő­kés országok gazdag pénzem­berei tudják fedezni a költ­séges sport tetemes kiadásait. íHih Magyarországon egy-egy él­vonalbeli versenyző általában tíz lóval foglalkozik, azok közül néhányat mindig érté­kesítenek. Nagy az idegenbe­li érdeklődés a honi lovak iránt, így térül meg részben a gazdaságoknak a horribilis összegeket felemésztő költség. Azonban a nemzetközi hír­névnek örvendő versenyzők a „háztájiban” is foglalkoznak csikóneveléssel, ott persze a munka legnagyobb része a családra hárul. De ez már a hírnévvel jár ... Kiss Sándor szavait a látnivalóval bizo­nyítsa. Közben elmondta, megmutogatta, hogy mit lá­tunk: az egész létesítmény udvarát a két kijárathoz ve­zető utakat lebetonozták, kül­ső munkahelyi világítást sze­reltek fel, ugyancsak a szövet­kezet saját beruházásában készült el tavaly egy 333 négyzetméteres készáru- és alapanyagraktár másfél mil­lióért. A régi malomépület­ből 300 négyzetméteres két­szintes munkahelyet alakítot­tak ki. A valamivel nagyobb, AG­ROPANEL rendszerben épült üzemcsarnok már három éve termel, gépekkel betelepítve, mi-nt például a bobinázónak nevezett, amelyen papírteker­cseket gyártanak telexgépek­hez, kompúterekhez, pénztár­gépekhez. Az üzemcsarnokba azóta újabb berendezések is kerültek. A régi munkahe­lyet, amelyet egy bikaistálló­ból alakítottak ki annak ide­jén, félig lebontották, s majd ha teljesen eltüntetik a föld színéről, helyére épül a mos­tani szociális létesítmény iker­testvére, de ott újabb üzem­csarnokot alakítanak ki, s akkor nyilván vehet még föl dolgozókat a szövetkezet. Ez­zel az utolsó beruházással 700 négyzetméterre növeke­dik az üzemépületek területe. Amikor azt kérdeztük, miért éppen szombaton dolgoznak a szociális létesítményen, el­mondta Nagy Kálmán, hogy szakcsoportot alakítottak, s ő meg Játékos Imret Deb­receni István, Richter Gábor, Fácán Béla, Demjén Ferenc és Cselőte István elvállalták, hogy hasonló munkát végez­nek a szövetkezet számára hétvégeken, pénteken, szom­baton és vasárnap. Ez már a tizenhatodik létesítmény, amit tető alá hoznak. A szakcso­portra pedig azért volt szük­ség, mert a szövetkezetnek nem érné meg a nagy távol­ság miatt rendes munkaidő­ben a kivitelezés. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Erdők hűvösében Kirándulás helyett dolgoznak Nos, a súlysápiaknak azt hiszem mindegy, hogy m-i módon készül el a szociális épület, a lényeg, hogy hama­rosan kifogástalan körülmé­nyek között tölthetik el ebéd­jüket, s tisztálkodhanak ha­zamenetel előtt... A. L. A Áramszünet Áramszünet lesz Monoron a Deák Ferenc utcában au­gusztus 5-től 16-ig a munka­napokon, reggel 7-től 16 óráig, a hálózat építése miatt. Nem érinti az áramszünet a 24 és 26 lakásos épülettömbö­ket és a tüdőgondozót. Mostanában igazán nem panaszkodhatnak a kirándul­ni, lubickolni vágyók, leg­alábbis az időjárásra nem! A nekibuzdult kánikulában jól­esik egy futó zápor hozta hű­vösség, nedvesség, vagy egy kis árnyék a napernyő, ne­tán a fák lombkoronája alatt. Apropó, lombkorona és ár­nyék ... Vajon mindenkinek ugyanazt jelenti az erdő, ilyenkor nyár derekán? A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyolc olyan .erdészeti üzemében dolgoznak most is, mint ami­lyen a monori. A nyolc egy­ségből négyben nagy fafel­dolgozó tevékenység folyik. Nagykőrösön kizárólag fafel­dolgozás történik, Pusztava- cson pedig van erdészet is, majdnem olyan akkora, mint Monoron. Tiszafüreden és Abádszalókon is foglalkoznak fafeldolgozással, utóbbi hely­ségben erdészekednek is. Szolnokon, ahol a NEFAG központja van, szintén ter­mel az erdészetben egy faipa­ri üzem. A négy nagyobb faipari üzem modern, jelen­tős termékkibocsátó képessé­gű, a késztermékeket az ösz- szes többihez viszonyítva ma­gasabb szinten állítják elő. A kisebb fagyártmányüze- mek, amelyekből kettő van a monori igazgatóság területén' — Csévharaszton és Tápiá- szecsőn egy-egy — eredeti céljuknak megfelelően nyers­termékeket állítanak elő, olyan gyenge minőségű fákból, amelyeknek távolabbi üze­mekbe történő szállítása már nem volt gazdaságos. Magáról a monori üzem­igazgatóságról is részletes és érdekes adatokat kaptunk Szöőr Levente üzemigazgató jóvoltából. 1 — A monori üzemigazga­tóság 27 község . határában terül el a volt monori, daba- si és nagykátai járás egy-egy részén, s ez 10 és fél ezer hektár erdőt jelent. Működé­si területünk átmérője 95 ki­lométer (!), ezen a nagy te­rületen 165 fizikai munkás és alkalmazott dolgozik. Évente 40—50 ezer köbméter fát termelünk ki és értéke­sítünk, s 180—220 hektár erdőt ültetünk. Ezzel el is mondtam, hogy mi a fő te­vékenységünk, Majd arról beszélgettünk, hogy a csévharaszti és a tá- piószecsői fagyártmányüzem miért csak félkész termékeket állít elő zömmel. Elmondta, hogy a nemes fákat, mint a tölgyfélék, csak elég kis te­rületen tudják újra erdősíte­ni, mert azoknak a fajták­nak nagy a termőhelyi igé­nye. Ez egyszerűbben fogal­mazva azt jelenti, hogy rit­kábban kell ültetni a nemes nyárt, akácot, tölgyet. Mégis megéri nemes fákat telepíteni, mert mig például a közönséges akác egy adott területükön 160—180 köbmé­ter fatömeget hoz egy hektá­ron, addig a nemesített akác, amely sudáran nő, s iparilag is jobban hasznosítható, 250 —300 köbméter fát ad ugyan­akkora területen és persze sokkal jobb a minősége is. Ám ezek az új telepítésű nemes erdők csak 30—40 év múlva érik el jelentősebb mennyiségben a vágásérett­séget. Addig pedig a szeré­nyebb minőségű fával kell gazdálkodni, amelynek „for­gási sebessége” jóval gyor­sabb, bár értéke gyengébb, hozama kisebb. ■» — Az itteni termőhelyeken főleg nemesayár/a-f a jókból hozunk létre erdőket, vala­mint akácból és fenyőből. A nemesített akácot a ceglédi társerdészettől kapjuk. Ter­mészetesen az erdészetek mindenütt törekednek, hogy nemes fával váltsák fel a gyengébb hozamú és minősé­gű kommersz fajokat. Az al­földi homokon a kocsányos tölgy a legnemesebb fa, de éppen mert a legnagyobb a termőhelyi igénye, évtizedes átlagban 10 hektárt tudunk ültetni, csak az utóbbi két esztendőben sikerült 25—30 hektárt ültetni. Viszont lehet, hogy a következő években egy hektárt sem tudunk majd betelepíteni ebből a nemes fából — mondta Szöőr Le­vente, s a munka után az ér­te járó javadalmazásról, s a termelt forintmilliókról be­szélgettünk. m Elmondta az igazgató, hogy a majd’ 170 dolgozó 10 mil­lió 800 ezer forint nyereséget produkált legutóbb. Ez szép szám, a további összehasonlí­tások már belső, vállalati módosítás következményeit tükrözik. Azonos tevékeny­ségből ebben az évben 3 és fél milliós nyereséget tervez­nek létrehozni, ebből már 2 millió 200 ezer forintot meg­termeltek az első negyedév­ben. Tehát vezetők és beosztot­tak egyaránt érdekeltek a nyereséges termelésben. Eh­hez pedig a munkát jól el kell végezni; kihagyni, félre­tenni semmit nem lehet, mert amit meg nem csinál­tak, az előbb-utóbb vissza­köszön ... Aszódi László Antal JÓ. Jó?! IZ ét napja próbálkozom ‘ * egy bizonyos számot meghívni telefonon. Mi­vel tudom, hogy a keresett személy melyik időpontban tartózkodik a helyén biz­tosan, körülbelül másfél­két órával előtte akkorra kérem a kapcsolást: — Jó! Jegyeztem — nyugtat meg egy kellemes női hang. Első nap három­negyed óra késéssel sem kapom a kért számot. Né­hányszor sürgetem, majd töröltetem. Jó — hallom mindannyiszor a vonal túl­só végén. Második nap csaknem további másfél órát vá­rok, közben sürgetek, eny- nyi idő alatt autóbusszal is megjárnám oda-vissza az utat. Végül ismét elfogy az idő és a türelmem. Ké­rem a hívás törlését. Jó, jó! — mondja a központos Jó? ! V. J. Azért gondolkodjunk rajta... Csak a bor meg a sör hullámzik Pestről jövet már észre sem veszi az ember, hogy túl­haladt a város határán, Stein­metz kapitány szobra impo­zánsan emelkedik ki a 4-es út—vasút kereszteződésében. Mintegy városkapu nyit utat a hely Vecsésre, hazánk leg­népesebb nagyközségébe. Mint Budapest bármely ke­rületében láthatók az új la­kótelepek, Vecsésen is sze­münkbe tűnik a 4-es út ékes­ségeként is épült OTP-lakóte- lep. S ha netán hirtelenjében sorolni kellene, négy megállót ismernek a-vecsésiek ezen az útszakaszon. Az elsőt — mert a lakótelep miatt létesítették — úgy is nevezik; van egy, az, mivel ősidők óta cukrász-' da volt a Koltói Anna utcá­nál „cukrászda” — s az Üllő felőli utolsót „szövetkezed­ként emlegetik. Szándékosan hagytuk ki a Pest felőli másodikat, „Ve- csés, strandfürdő” — ez a ne­ve. A gyanútlan idegen még olvashatja is. A téglakeríté­sen robusztus betűk erősítik meg: Strandfürdő. A buszról betekintve láthatja a táblát is, ott a kifeszített láncon, a medence felett: Mélyvíz! A medence azonban csapadékon kívül évek óta nem látott vi­zet. Van ott még valami, a strand teraszára nyílóan, az utca felőli bejárónál: a „Kis­írni’ám”. Amolyan cukrászdá­nak, uzsonnázóhelynek ké­szült 1964-ben, hogy hűsítőt, kávét süteményt, szendvi­cset s. algáljanak ki a strand­vendég 'knek. Nos, ez a Kis- hullám télen, nyáron zavar­talanul működik a nem léte­ző strand területén. Tehát leszáll az utas pon­tosan a nevén nevezett: OTP- lakóteleper. a „Strandfürdő”- nél, s mari, mehet a Kíshul- lámba. Bor, sör, pálinka van bőven. Hogy a strandolásról miért kell lemondania? Az ma is kérdés, de ezt a kér­dést egyre többen teszik fel. Felüdülés, sportolás, tömeg­sport, ilyen és hasonló fogal­mak jutnak az ember eszébe. Mert ilyen célokat is szolgált ez a fürdő. Tudni kell, hogy 1935-ben épült, akkor igen módernnek számított. Vecsésen akkor még — nem lévén vízvezeték — saját fúrott kútból kapta a friss vizet és a szomszédsá­gában lévő 200 négyszögölnyi telken létesített emésztőrend­szerbe került az elhasznált strandvíz. Hosszú évekig volt, különö­sen kisgyerekes családok kel­lemes nyári pihenője, hely a kikapcsolódásra. A tömeg­sportmozgalom is hasznát vette. Élt a lehetőséggel a felsőtelepi általános iskola vezetése és tanrendjükbe is beiktatták az úszásoktatást. Követte példájukat más tan­intézet és mások is szívesen vettek a strandon úszóleckét. Csakhogy ez már a múlté. Miért? Keressük a feleletet évek óta. Nincs mód az üze­meltetésre — így lehet össze­foglalni a válaszokat. De ma már van egészséges vezetékes víz. Igen, lehet, hogy nem ké­pes „pazarlásig” termelni a hálózat. Kiépültek a szenny­vízcsatornák is, kapacitásuk viszont — úgy mondják — szűkös ahhoz, hogy elvezes­sék a strand vizét. Így áll tótágast a vecsési strand ügye a nyár kellős kö­zepén. Pedig kiutat minden­képpen kellene találni. Nép- gazdasági érdek is, hogy lé­tesítmények ne kallódjanak el, különösen, ha önfenntar­tók is tudnának lenni, s jó üzleti szellemmel a strand még hasznot is hozhatna, ha mint a múltban — s ez az ifjúság számára sem közöm­bös — nyár esti tömegren­dezvényeknek is helyet ad­hatna. A szép rangos örökséget jobban meg kellene becsülni. Ezzel is szolgálnánk az ifjú­ság jogos igényét, a sportolás, szórakozás ügyét. Egy víz nélküli medence ország-világ szeme láttára, naponta szám­talanszor strandfürdőként em­legetve vajon nem luxus? Fekete Gizella Megjegyzésünk: írá­^ sunknak gond&Iatébrcsz- ^ tés a célja, még ha itt-ott í indulatos megjegyzésre ad 7 is okot. Tudjuk, egészen ^ biztos, hogy Ve esésen ma ^ ennél sürgetőbb feladatok £ elvégzését is későbbre kell ^ halasztani pénzhiány miatt. ^ Am ebben a nagyközségben 6 volt múltja, rangja a tár- > sadalmi összefogásnak. Ak- ^ kor is, amikor nemcsak a ^ tanács, az egyes helybeliek ^ pénztárcája is vékonyabb 5t volt... (ISSN 0133—2851 (Monort Hírlap'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom