Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

A PEST MEGYEI * HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1985. AUGUSZTUS J., C3ÜTÜRTÖK Jobb minőség, javuló körülmények Ősszel építik az alagútkemencét A minap termelési értekez­letet tartottak a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat nagykőrösi üzemének, dolgo­zói. A megbeszélés az elmúlt fél évet yolt hivatott elemez­ni, s egyben sort kerítettek arra is, hogy a tapasztalatok ismeretében meghatározzák az elkövetkező hónapok leg­fontosabb tennivalóit. Házi jellegű Nincs még egy munkahely a városban, amelynek ügyei olyan sok embert érintenének egyszerre, mint a kenyérgyá­riaké. Munkájuk milyenségé­ben nap mint nap érdekeltek vagyunk, nem véletlen, hogy a város lakossága mindig megkülönböztetett figyelem­mel kíséri az itteniek tényke­dését. Én úgy hiszem, az idén sem volt okunk arra, hogy valami­ért is szemrehányással illessük a pékeket. Mindent elkövet­tek, hogy készítményeiket örökké változó igényeinkhez igazítsák; kielégítő mennyi­ségben és minőségben juttat­ták azokat asztalunkra. A félév alatt 627 tonna ke­nyeret sütöttek, 4,8 tonnával többet, mint tavaly ilyenkor. A kenyérfogyasztás általáno­sai^ „csökkenő. .tendenciája is­meretében ez a kismérvű emelkedés is meglepő, bár a magyarázat kézenfekvő. Az igen finom egy- és kétkilós házi jellegű termékek iránt megnőtt a kereslet. A péksü­teményeknek viszont egyre kisebb a forgalmuk, ez most is észrevehető volt; a terve­zetthez képest 77 ezerrel keve­sebb péksüteményre tartottak igényt a város üzletei. A\ ke­nyérgyáriak e téren történt le­maradásában közrejátszott az is, hogy a Toldi iskola mindig friss meleg áruja iránt jóval nagyobb az érdeklődés, más­részt a fogyasztói igények is átcsoportosultak, előnybe he­lyezve egyéb sütőipari termé­keket. A korábban elkezdődött, s még néhány hónapig tartó re­konstrukciós munka következ­ménye, hogy az üzem zsemle­morzsa-készítési terve csak alig 32 százalék erejéig való­sult meg. A szárítóberendezést ugyanis már lebontották, szep­tember elején hasonló sorsra jut az öreg G 2-es kemence is. aminek helyére új, nagy­teljesítményű alagútkemen­cét állítanak munkába. A ter­vek szerint karácsony ünnepi kenyerünket már ezen a be­rendezésen sütik. Minőségi bérezés Mostanában tehát nehéz időszakot élnek át a kenyér­gyáriak, hiszen a majdnem év végéig tartó építkezések köze­pette" kell dolgozniuk, cseppet sem lazítva a termelés üte­mén. S hogy jól gazdálkodnak idejükkel, azt bizonyítja az is, hogy féléves túlórakeretüknek csak alig 35 százalékát kellett igénybe venniük. Jó, jó, mond­hatjuk, de mi lesz ezután? Az aggályokat eloszlatandó Fehér Sándor üzemvezető a követke­zőket fűzi hozzá: — A kemencebontást, -be­építést nem véletlenül időzí­tettük szeptemberre. akkor már a Toldi tanműhelye is dolgozni kezd. Addigra az új intenzív dagasztógépet, opti­kai mérleget és a lengyel gyorsdagasztíít munkába állít­juk. A nagy műszaki átalakí­tások miatt a fogyasztók sze­mernyi hátrányt sem szenved­hetnek. Jelenleg ott tartunk, hogy megtörtént a gáz bevezetése, megépült a kazánház, a vállal­kozók rendben, folyamatosan veszik sorra a tennivalókat. Az elmondottakon kívül is te­temes munka van még hátra. Tmk-műhelyt, autógarázst, ét­kezőt kell építeni. Nagyon örülünk, hogy egy hűtőkam­rával is bővül műszaki felsze­relésünk, a leveles készítmé­nyek tárolására eddig három darab 1100 literes hűtőgép szolgált. Annyi bizonyos, a korábbi állapotokhoz képest sok tekin­tetben óriási előbbrelépést je­lent az üzemi mércével mérve igen nagy volumenű beruhá­zás. Javulnak a dolgozók munkakörülményei, hiszen ügyes, modern gépek segítik majd őket ténykedésükben. A termékek minőségében is to­vábbi pozitív változásra lehet számítani, ami nemcsak a fo­gyasztók, de a kenyérgyár szempontjából is igen előnyös tényező; a pékségek s az ál­lami szektor között ugyanis éles a verseny. — Az idei feladataink lé­nyegében azonosak az eljöven­dő évekéivel. Amikor az igé­nyek maximális kielégítését emlegetjük, azt a gyakorlat­ban is nagyon komolyan gon­doljuk. A házi jellegű kenyér termelését tovább kívánjuk növelni, és minél több új ter­mékkel akarunk jelentkezni, ezek esélyeit aktív piackuta­tással mérjük fel. A napokban megérkeztek az idei búzából készült liszt első szállítmányai, megvolt a pró­basütés. A legóvatosabb szak­ember véleménye is az, a nyersanyag nem rosszabb, mint a tavalyi. A jó liszt per­sze még nem minden, emberi tényezőktől is sok függ, például az, tudjuk-e tovább javítani a minőséget — mondja az üzem­vezető. — Ennek érdekében változ­tattunk az úgynevezett minő­ségi bérezésen: a korábbi 15 forint helyett 20 forinttal ösz­tönözzük dolgozóink jó mun­káját. Ugyancsak emeltük, na­ponta 15-től 22 forintig a me- legségi pótlékot, s ebben az évben bevezettük az óránkén­ti 8 forintos vasárnapi pótlé­kot is. Tehát anyagilag is igyekszünk előmozdítani, hogy dolgozóink lelkiismeretesebben és elégedetten lássák el fel­adataikat. Egyébként az idén is gyara­podtunk, örömmel fogadtuk a két friss bizonyítványos mun katárs érkezését, rövidesen pe­dig négy, ugyancsak a Toldi­ban végzett leány kezdi meg munkáját nálunk. Társadalmi munkában — Mint köztudott, vállala­tunknál vezetőváltás történt. Ez nem okozott az irányítás­ban váratlan nehézségeket. Az új igazgatót bizalommal fo­gadta üzemünk is, reális el­képzeléseivel, terveivel egyet ért a kollektíva. A legfonto sabb, hogy az. emberek meg­értik, hogy a beruházás ide­jén nehezebb lesz a munká­juk. Olyannyira megértőek, hogy felajánlották, hogy tár­sadalmi munkában segítséget is adnak, hogy mihamarabb valóra váljanak céljaink. Miklay Jenő Szakács az igazgató Hegyen-völgyön át, kitartóan Nyársapáti úttörők vándor- táboroztak a Mecsekben. S hogyan jutott az úttörőcsapat ehhez a lehetőséghez? — kér­deztük Kovács Gizellát. —- Az Országos Úttörőel­nökség írja ki az ezzel kap­csolatos pályázatot, mondja a nyársapáti Erdei Ferenc Ál­talános Iskola igazgatója. Az 1983—84-es tanévben meg­nyertük és úttörőink a Bükk- hegységben vándortáboroztak, ahol olyan minőségben telje­sítették a túrát, hogy újabb választási lehetőséget nyer­tek, így mecseki túrára me­hettek. Ez a túra 150 km-es gya­loglást jelent, ehhez még na­ponta 5—10 km-es közbeeső túra tartozott. Huszonhárom úttörővel indultunk az idén a vándortáborba. Az indulás előtti készületekben sajnos két kollégánk beteg lett. így én vállaltam a vándortáborozás levezetését. 0k ’SP* — Erre azért volt szükség, mert a gyerekek, akik maguk választották ezt az útvonalat, nagyon készültek, így nem mondhattuk vissza a kirán­dulást ... Én a szakács sze- .repét vállaltam, táborvezető helyettesem Vincepap Ignácné volt. Túravezetőnk Víg Ká­roly, a Haladás Mg. Tsz vil­lanyszerelője. Végigkísért jitunkon községi orvosunk, dr. Gyárfás Sándor és két lelkes rajvezető, Kiss Tamásné Do­bozi Julianna és Székely Ró­zsa. — Voltak-e nehézségek a túra során? — Gyönyörű táborhelyen jártunk, ajánljuk más csapa­toknak is. A gyerekeknek is nagyon tetszett, annak ellené­re, hogy talán a nyár legcsa­padékosabb időszakát fogtuk ki. A 12 napból csupán 2 na­pon nem túráztunk esőben. A hátizsákok 10—15 kg-ot nyom­tak — sok esetben az étkezés­hez való alapanyag adta a súlyt — ilyen terhekkel is he­gyen-völgyön, erdőn-mezőn át kitartóan gyalogoltak egyik állomáshelyről a másikra. Laktunk kollégiumban, kő­épületben, sátortáborban, er­dőrengeteg közepén Tripam- merfán. Csodálatos erdőségtől, Íregyek tői övezett f aluban Óbányán, vagyis nagyon vál­tozatos helyeken. Az időjárás viszontagságai és az alföldi síksághoz szo- kottság ellenére fáradhatatla­nul vándorolt a csapat. Ét­vágyuk felért a sáskarajéval. Lucskosan, sárosán, éhesen érkeztek a táborhelyre, ahol kész ebéd fogadta őket. Az ebéd elköltése után 10 perc elteltével mintha nem is ván­doroltunk volna ... Minden­ki hozzálátott saját holmija rendbetételéhez, mostak, ci pőt súroltak, mert az esőn út­vonal megtette hatását. Ezek után közbeeső túrákra in­dultak, a vándorlást igazoló helyekre. Volt idő megfigyelni a ter­mészet növény- és állatvüá-, gát, és az adott táborhelyek nevezetességeit. A vidám tá­borélet mellett segédkeztek a tűzrakásban, főzési előkészü­letekben, több helyen a víz­nyerő hely is a forrás volt. Hősiesen teljesítették az éj­szakai őrséget is. Az őrsi zászlókat mindvégig megvédelmezték, sőt Zobák- pusztán még szereztek is hoz­zá egyet a szomszédos tábor alvó őrseitől. A bázishelyeket mindig úgy hagyták maguk mögött, hogy a maximális 5 pontot minde­nütt megérdemelték. A hosszú túra végén meg­mártózhattak a Dombai-tóban. és nehéz eldönteni, hogy szí­vesen indultak-e haza. vagy pedig szívesen maradtak vol­na még a gyerekek. Ha lehetőségünk lesz rá a következő években, ezt a tá­borozási formát folytatni sze­retnénk ... Tóth Istvánná SPORTHÍREK«!!? Asztaütenisz-baj'nokság Mint már hírt adtunk róla, több korcsoportban is véget ért az 1984/85-ös évi Pest megyei asztalitenisz-csapatbaj­nokság. Sárral leapasztva kell tárolni Kisüstön fő a papramorgó A körösi ember mindig igyekezett megfogni - minden fillért. Nem hagyott veszen­dőbe semmit. A selejt, hulla­dékgyümölcsöt, a szőlőtörkölyt és a seprőt kifőzte pálinká­nak. Régen 20 pálinkafőző volt Nagykőrösön. Később megnyílt a nagy A hőskortél napjainkig Akik fényt adtak a városnak Nemrégiben megírtuk, hogy háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1910-ben gyulladtak ki Nagykőrösön a villanylám- pák. Még emlékszem azokra az időkre, amikor, ha a nagy­mama besötétedés után men­ni akart valahova, a kisuno- ka beüvegezett kézilámpát vitt előtte, mert az oszlopok­ra szerelt petróleumlámpák egymástól távol voltak, sok lámpának pedig kiégett a be­le. A villanytelepet a város a Siemens—Schuckert, nagy né­met vállalat magyarországi gyárával csináltatta, amely bérbevétel útján 50 évig üze­meltette a telepet. A nagykőrösiek nagyon örültek a villanynak, mind­járt sok százan bevezettet­ték, s többen villanymotoro­kat állíttattak be üzemeikbe. A bevezetéskor főleg az idő­sebb háztulajdonosok biztat­ták a szerelőket, hogy a vi­lágítás jó világos legyen, ezért azok a legtöbb helyen 60-as és 100-as égőket raktak be a lámpákba. Nem sokat számított akkor az áramfo­gyasztás, nagyon olcsó volt. A pesti gyár a telep meg­indulásakor, 1910 májusában szakemberét, Kövesi Dezsőt küldte Nagykőrösre üzemve­zetőnek, aki a városba köl­tözött, s évekig vezette a te­lepet nagy igyekezettel, a la­kosság kívánságait szem előtt tartva. Lendületes fejlődés ak­kor indult, amikor 1915-ben Kövesi Dezső üzemvezető más beosztást kapott és a vállalat egyik legjobb szak­embere: Hugyecz István jött Nagykőrösre, aki mögött el­ismert szakmai múlt állt, s aki később a nevét szülőfalu­ja nevére: Rétságira magya­rosította. Gyerekkorában la­katosipart tanult, de elvégez­te a szakiskolákat, s olyan gyakorlati tudásra tett szert, hogy később felvették a mér­nöki kamarába is. Rétsági István átsegítette a várost a háborús éveken, a háború után pedig a nagy te­lep felújítását vezette. Házi­lag kezdte gyártani a fa vil­lanyoszlopok helyébe a vas­oszlopokat. Külön részleg fel­állításával segítette a lakos­ságot az üzemek és a kerté­szetek villamosításában. 1926- ban a város vette kezelésbe a villanytelepet, s Rétsági Ist­vánt eredményes munkája el­ismeréseképpen a városi köz­gyűlés egyhangúlag üzem­igazgatónak választotta meg. mH UíS Hozzáfogott a villanytelep áramszolgáltatásának a vá­ros és környékére s a kör­nyékbeli községekoe való ki- terjesztéséhez. Eredményes tárgyalások után — előjogot szerezve Kecskeméttel szem­ben — 1927-ben Lajosmizsé- re, majd 1929-ben Örkénybe vezették ki a körösi áramot. Nagykőrös 1935-ben ünne­pelte a villanyvilágítás szü­letésének 25. évfordulóját, ami egybeesett Rétsági Ist­ván üzemigazgató szolgálatá­nak 25. évfordulójával. A vá­ros díszközgyűlésen ünnepel­te Rétsági István eredményes munkálkodását, az ünneplés­ben a Siemens—Schuckert Művek vezetősége is részt vett. A díszközgyűlésen Dezső Kázmér polgármester méltat­ta Rétsági István érdemeit. Rétsági István továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott a villanytelepen, de jött a má­sodik világháború és az utá­na következő nehéz idők, amelyek egészségét aláásták. Közvetlenül a felszabadulás után nyugdíjba vonult. A fel- szabadulást követően össze­fogással indult meg a vil­lanytelep. Akkori főbb dolgo­zói: Bugyi József, Kaszap András, Kis Ambrus, Kis László, Kis Mihály, Lővy Im­re, id. Papp András, Társi László, Giczi Pál és Verbó László voltak. Rétsági István 1948-ban, 58 éves korában halt meg. A villanytelep hőskorának utolsó mohikánja: Bugyi Jó­zsef szép öregségben, nyug­díjban van. Még kijárogat a szőlőjébe. Elmondta, hogy 1944. november másodikén a bevonuló szovjet csapatok mindjárt felszólították őket, hogy indítsák meg a villany­telepet. Vittek üzemanyagot, s a leállt motorok beindulá­sához sűrített levegőt is hoz­tak Szentesről. így indították meg, sok nehézséggel, foko­zatosan az áramszolgáltatást a városban. A villanytelepet 1948-ban államosították. Az elkövetke­ző 37 esztendőt számos ve­zető neve fémjelzi, sorrend­ben: Beretvás Károly, Mezei Béla, Erdélyi László, Vajda György — aki ma a DÉ- MÁSZ vezérigazgatója —, Farkas Ferenc, Rovó István s napjainkban Monostori Jó­zsef. Az államosítás után az áramszolgáltatást a Dél-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat biztosítja Nagykőrös városa számára. Kopa László központi szeszfőzde, majd az is megszűnt, s csak a szőlő- és pincegazdaság főzött hul­ladékanyagokból pálinkát a termelőknek, a volt téglagyá­ri telepén. Amikor lehetőséget adtak magán szeszfőzdék nyi­tására, három nagykőrösi kisiparos: Botocska Dezső, Szilágyi László és Sámóczi László elhatározta, hogy ilyen szükségüzemet létesít. Bo­tocska Dezső sikeresen el­végezte a szeszipari tanfolya­mot is. A múlt év nyarán a kon­zervgyár kettes telepe mel­lett egymillió 200 ezer forint költséggel felépítették kor­szerű pálinkafőző üzemüket, két kisüsttel és finoAiítóval. Augusztusban megkezdték a munkát. . A pálinkát főzetők egymást követték, vidékről is sokan jöttek és tavaszig majdnem 500 főzetőt szolgál­tak ki finom, 52 fokos pálin­kával. Volt, aki 2 litert főze­tett, s volt aki több százat. Persze az új üzem sem aranybánya. Rengeteg ki­adással dolgoznak. Csak az SZTK-járulék havonta 4800 forint. Az idei főzetésre meg­kezdődtek a jelentkezések. Az üzemet augusztusban indít­ják. Most még közeli idő­pontra lehet főzetést lekötni, A legkényelmesebb pálin- kafőzetést nyújtják. A főzető elviszi a cefrét, otthagyja, s amikor kész, mehet érte. A szeszfőzde falán ki van függesztve, hogyan kell ke­zelni a cefrét, hogy jó pálin­ka váljék belőle. A cefre­anyagot mosva, tiszta hordó­ba kell gyűjteni; a gyümöl­csöt meg kell darálni, hogy összeérjen, s a barack- és szilvamagokat lehetőleg ki kell szedni belőle, mert azok ciántartalmúak. Vétek, hogy sokan nem főzik ki pálinká­nak a szőlőtörkölyt és a sep­rőt sem. A törkölyt sárral letapasztva kell eltartani a kifőzésig. A pálinkafőzésre már szá­mos előjegyzés van a főzdé- ben. A termelők szerint egyes helyeken, a vörösszil­vából jó termés van. Tavaly még Lajosmizséröl, Török- szentmiklósról és Budapestről is hoztak kifőznivalót. K. L. Férfi ifjúsági végeredmény: X. Szentendrei Petőfi I. 28 21 — 1 42 2. Zsámbéki TSZ SK 22 17 — 5 34 3. Váci Izzó MTE 22 IS — 7 3« 4. Gödi Tsz SK 22 14 — 8 28 5. Gödöllői SC 22 14 — 8 28 6. Ceglédi VSE 22 14 — 8 28 7. Ferihegy SE (Vecsés) 22 12 — 1# 21 8. Szentendrei Petőfi II. 22 10 — 12 29 9. Nk. ügy. Kinizsi 22 8 — 14 16 10. Veresegyházi KSK 22 4 — 18 8 11. Örbottyáni KSK 22 4 — 18 6 12. Aszódi Spartacus 22 2 — 20 4 Az előző évekével megegye­ző volt, hogy ősszel az ifjú« ságfak - a fekiőttcsapatokkal párhuzamosan mérkőztek. Az eltérés az volt, hogy tavasz- szal a felnőttek külön, az if­júságiak pedig a nagyobb megyebeli utazások és költ­ségcsökkentés miatt több csa­patta! összevontan játszottak I—1 előre kijelölt helyen. A körösieknek e kategóriában’ javulásra van szükségük. Probléma, hogy többen — kö­zépiskolába kerülve — abba­hagyták a rendszeres asztali­teniszezést. A serdülő fiúk már ősszel is alig, tavasszal- pedig már szinte csak lányok szerepel­tek. Lelkesen küzdöttek, de az eredmény a következő években várható. A mostani végeredmény ez volt: 1. Szent­endrei Petőfi I. 54; 2. Feri­hegy SE (Vecsés) II. 48; 3. Szentendrei Petőfi 11. 46; 4. Ferihegy SE (Vecsés) I. 46; 5. Ceglédi VSE I. 38; 6. Szent­endrei Petőfi III. 32; 7. Gö­döllői SC 1. 30; 8. Váci Izzó MTE 1. 28; 9. Ceglédi VSE II. 26; 10. Gödöllői SC II. 26; 11. Váci Izzó MTE II. 12; 12. Ceglédi VSE 111. 12; 13. Nagy­kőrösi Konzervgyár Kinizsi 1. 10; 14. örbottyáni KSK 8; 15. Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi II. 4 ponttal. E sportág híreihez tartozik még, hogy a múlt évben lét­rejött nemzetközi sportbarát­ság keretében augusztus 16- tól 20-ig testvérmegyénkben: a Német Demokratikus Köz­társaságban Suhl megyg Schmalkalden nevű városá­ban vendégszerepei nemzet­közi sporttalálkozón a Kini­zsi asztalitenisz-küldöttsége. Dunaújvárosi vendégek Űjabb vidéki sportolók ed­zőtáboroznak városunkban: Július 29-től augusztus 10-ig a Dunaújvárosi Kohász SE serdülő labdarúgói készülnek az ősszel kezdődő új bajno­ki idényre. Labdafogó A Mészáros János Mező- gazdasági Termelőszövetkezet egyik brigádja tavasszal lab­dafogó dróthálót készített és állított fel a Petőfi Sándor Általános Iskola szabadtéri bitumenes kézilabdapályáján. Az intézmény tanulói és dol­gozói ezúton is köszönik a nekik nyújtott segítséget. S. Z. ISSN 0133—3708 si Híriőfr»'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom