Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
A PEST MEGYEI * HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1985. AUGUSZTUS J., C3ÜTÜRTÖK Jobb minőség, javuló körülmények Ősszel építik az alagútkemencét A minap termelési értekezletet tartottak a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat nagykőrösi üzemének, dolgozói. A megbeszélés az elmúlt fél évet yolt hivatott elemezni, s egyben sort kerítettek arra is, hogy a tapasztalatok ismeretében meghatározzák az elkövetkező hónapok legfontosabb tennivalóit. Házi jellegű Nincs még egy munkahely a városban, amelynek ügyei olyan sok embert érintenének egyszerre, mint a kenyérgyáriaké. Munkájuk milyenségében nap mint nap érdekeltek vagyunk, nem véletlen, hogy a város lakossága mindig megkülönböztetett figyelemmel kíséri az itteniek ténykedését. Én úgy hiszem, az idén sem volt okunk arra, hogy valamiért is szemrehányással illessük a pékeket. Mindent elkövettek, hogy készítményeiket örökké változó igényeinkhez igazítsák; kielégítő mennyiségben és minőségben juttatták azokat asztalunkra. A félév alatt 627 tonna kenyeret sütöttek, 4,8 tonnával többet, mint tavaly ilyenkor. A kenyérfogyasztás általánosai^ „csökkenő. .tendenciája ismeretében ez a kismérvű emelkedés is meglepő, bár a magyarázat kézenfekvő. Az igen finom egy- és kétkilós házi jellegű termékek iránt megnőtt a kereslet. A péksüteményeknek viszont egyre kisebb a forgalmuk, ez most is észrevehető volt; a tervezetthez képest 77 ezerrel kevesebb péksüteményre tartottak igényt a város üzletei. A\ kenyérgyáriak e téren történt lemaradásában közrejátszott az is, hogy a Toldi iskola mindig friss meleg áruja iránt jóval nagyobb az érdeklődés, másrészt a fogyasztói igények is átcsoportosultak, előnybe helyezve egyéb sütőipari termékeket. A korábban elkezdődött, s még néhány hónapig tartó rekonstrukciós munka következménye, hogy az üzem zsemlemorzsa-készítési terve csak alig 32 százalék erejéig valósult meg. A szárítóberendezést ugyanis már lebontották, szeptember elején hasonló sorsra jut az öreg G 2-es kemence is. aminek helyére új, nagyteljesítményű alagútkemencét állítanak munkába. A tervek szerint karácsony ünnepi kenyerünket már ezen a berendezésen sütik. Minőségi bérezés Mostanában tehát nehéz időszakot élnek át a kenyérgyáriak, hiszen a majdnem év végéig tartó építkezések közepette" kell dolgozniuk, cseppet sem lazítva a termelés ütemén. S hogy jól gazdálkodnak idejükkel, azt bizonyítja az is, hogy féléves túlórakeretüknek csak alig 35 százalékát kellett igénybe venniük. Jó, jó, mondhatjuk, de mi lesz ezután? Az aggályokat eloszlatandó Fehér Sándor üzemvezető a következőket fűzi hozzá: — A kemencebontást, -beépítést nem véletlenül időzítettük szeptemberre. akkor már a Toldi tanműhelye is dolgozni kezd. Addigra az új intenzív dagasztógépet, optikai mérleget és a lengyel gyorsdagasztíít munkába állítjuk. A nagy műszaki átalakítások miatt a fogyasztók szemernyi hátrányt sem szenvedhetnek. Jelenleg ott tartunk, hogy megtörtént a gáz bevezetése, megépült a kazánház, a vállalkozók rendben, folyamatosan veszik sorra a tennivalókat. Az elmondottakon kívül is tetemes munka van még hátra. Tmk-műhelyt, autógarázst, étkezőt kell építeni. Nagyon örülünk, hogy egy hűtőkamrával is bővül műszaki felszerelésünk, a leveles készítmények tárolására eddig három darab 1100 literes hűtőgép szolgált. Annyi bizonyos, a korábbi állapotokhoz képest sok tekintetben óriási előbbrelépést jelent az üzemi mércével mérve igen nagy volumenű beruházás. Javulnak a dolgozók munkakörülményei, hiszen ügyes, modern gépek segítik majd őket ténykedésükben. A termékek minőségében is további pozitív változásra lehet számítani, ami nemcsak a fogyasztók, de a kenyérgyár szempontjából is igen előnyös tényező; a pékségek s az állami szektor között ugyanis éles a verseny. — Az idei feladataink lényegében azonosak az eljövendő évekéivel. Amikor az igények maximális kielégítését emlegetjük, azt a gyakorlatban is nagyon komolyan gondoljuk. A házi jellegű kenyér termelését tovább kívánjuk növelni, és minél több új termékkel akarunk jelentkezni, ezek esélyeit aktív piackutatással mérjük fel. A napokban megérkeztek az idei búzából készült liszt első szállítmányai, megvolt a próbasütés. A legóvatosabb szakember véleménye is az, a nyersanyag nem rosszabb, mint a tavalyi. A jó liszt persze még nem minden, emberi tényezőktől is sok függ, például az, tudjuk-e tovább javítani a minőséget — mondja az üzemvezető. — Ennek érdekében változtattunk az úgynevezett minőségi bérezésen: a korábbi 15 forint helyett 20 forinttal ösztönözzük dolgozóink jó munkáját. Ugyancsak emeltük, naponta 15-től 22 forintig a me- legségi pótlékot, s ebben az évben bevezettük az óránkénti 8 forintos vasárnapi pótlékot is. Tehát anyagilag is igyekszünk előmozdítani, hogy dolgozóink lelkiismeretesebben és elégedetten lássák el feladataikat. Egyébként az idén is gyarapodtunk, örömmel fogadtuk a két friss bizonyítványos mun katárs érkezését, rövidesen pedig négy, ugyancsak a Toldiban végzett leány kezdi meg munkáját nálunk. Társadalmi munkában — Mint köztudott, vállalatunknál vezetőváltás történt. Ez nem okozott az irányításban váratlan nehézségeket. Az új igazgatót bizalommal fogadta üzemünk is, reális elképzeléseivel, terveivel egyet ért a kollektíva. A legfonto sabb, hogy az. emberek megértik, hogy a beruházás idején nehezebb lesz a munkájuk. Olyannyira megértőek, hogy felajánlották, hogy társadalmi munkában segítséget is adnak, hogy mihamarabb valóra váljanak céljaink. Miklay Jenő Szakács az igazgató Hegyen-völgyön át, kitartóan Nyársapáti úttörők vándor- táboroztak a Mecsekben. S hogyan jutott az úttörőcsapat ehhez a lehetőséghez? — kérdeztük Kovács Gizellát. —- Az Országos Úttörőelnökség írja ki az ezzel kapcsolatos pályázatot, mondja a nyársapáti Erdei Ferenc Általános Iskola igazgatója. Az 1983—84-es tanévben megnyertük és úttörőink a Bükk- hegységben vándortáboroztak, ahol olyan minőségben teljesítették a túrát, hogy újabb választási lehetőséget nyertek, így mecseki túrára mehettek. Ez a túra 150 km-es gyaloglást jelent, ehhez még naponta 5—10 km-es közbeeső túra tartozott. Huszonhárom úttörővel indultunk az idén a vándortáborba. Az indulás előtti készületekben sajnos két kollégánk beteg lett. így én vállaltam a vándortáborozás levezetését. 0k ’SP* — Erre azért volt szükség, mert a gyerekek, akik maguk választották ezt az útvonalat, nagyon készültek, így nem mondhattuk vissza a kirándulást ... Én a szakács sze- .repét vállaltam, táborvezető helyettesem Vincepap Ignácné volt. Túravezetőnk Víg Károly, a Haladás Mg. Tsz villanyszerelője. Végigkísért jitunkon községi orvosunk, dr. Gyárfás Sándor és két lelkes rajvezető, Kiss Tamásné Dobozi Julianna és Székely Rózsa. — Voltak-e nehézségek a túra során? — Gyönyörű táborhelyen jártunk, ajánljuk más csapatoknak is. A gyerekeknek is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy talán a nyár legcsapadékosabb időszakát fogtuk ki. A 12 napból csupán 2 napon nem túráztunk esőben. A hátizsákok 10—15 kg-ot nyomtak — sok esetben az étkezéshez való alapanyag adta a súlyt — ilyen terhekkel is hegyen-völgyön, erdőn-mezőn át kitartóan gyalogoltak egyik állomáshelyről a másikra. Laktunk kollégiumban, kőépületben, sátortáborban, erdőrengeteg közepén Tripam- merfán. Csodálatos erdőségtől, Íregyek tői övezett f aluban Óbányán, vagyis nagyon változatos helyeken. Az időjárás viszontagságai és az alföldi síksághoz szo- kottság ellenére fáradhatatlanul vándorolt a csapat. Étvágyuk felért a sáskarajéval. Lucskosan, sárosán, éhesen érkeztek a táborhelyre, ahol kész ebéd fogadta őket. Az ebéd elköltése után 10 perc elteltével mintha nem is vándoroltunk volna ... Mindenki hozzálátott saját holmija rendbetételéhez, mostak, ci pőt súroltak, mert az esőn útvonal megtette hatását. Ezek után közbeeső túrákra indultak, a vándorlást igazoló helyekre. Volt idő megfigyelni a természet növény- és állatvüá-, gát, és az adott táborhelyek nevezetességeit. A vidám táborélet mellett segédkeztek a tűzrakásban, főzési előkészületekben, több helyen a víznyerő hely is a forrás volt. Hősiesen teljesítették az éjszakai őrséget is. Az őrsi zászlókat mindvégig megvédelmezték, sőt Zobák- pusztán még szereztek is hozzá egyet a szomszédos tábor alvó őrseitől. A bázishelyeket mindig úgy hagyták maguk mögött, hogy a maximális 5 pontot mindenütt megérdemelték. A hosszú túra végén megmártózhattak a Dombai-tóban. és nehéz eldönteni, hogy szívesen indultak-e haza. vagy pedig szívesen maradtak volna még a gyerekek. Ha lehetőségünk lesz rá a következő években, ezt a táborozási formát folytatni szeretnénk ... Tóth Istvánná SPORTHÍREK«!!? Asztaütenisz-baj'nokság Mint már hírt adtunk róla, több korcsoportban is véget ért az 1984/85-ös évi Pest megyei asztalitenisz-csapatbajnokság. Sárral leapasztva kell tárolni Kisüstön fő a papramorgó A körösi ember mindig igyekezett megfogni - minden fillért. Nem hagyott veszendőbe semmit. A selejt, hulladékgyümölcsöt, a szőlőtörkölyt és a seprőt kifőzte pálinkának. Régen 20 pálinkafőző volt Nagykőrösön. Később megnyílt a nagy A hőskortél napjainkig Akik fényt adtak a városnak Nemrégiben megírtuk, hogy háromnegyed évszázaddal ezelőtt, 1910-ben gyulladtak ki Nagykőrösön a villanylám- pák. Még emlékszem azokra az időkre, amikor, ha a nagymama besötétedés után menni akart valahova, a kisuno- ka beüvegezett kézilámpát vitt előtte, mert az oszlopokra szerelt petróleumlámpák egymástól távol voltak, sok lámpának pedig kiégett a bele. A villanytelepet a város a Siemens—Schuckert, nagy német vállalat magyarországi gyárával csináltatta, amely bérbevétel útján 50 évig üzemeltette a telepet. A nagykőrösiek nagyon örültek a villanynak, mindjárt sok százan bevezettették, s többen villanymotorokat állíttattak be üzemeikbe. A bevezetéskor főleg az idősebb háztulajdonosok biztatták a szerelőket, hogy a világítás jó világos legyen, ezért azok a legtöbb helyen 60-as és 100-as égőket raktak be a lámpákba. Nem sokat számított akkor az áramfogyasztás, nagyon olcsó volt. A pesti gyár a telep megindulásakor, 1910 májusában szakemberét, Kövesi Dezsőt küldte Nagykőrösre üzemvezetőnek, aki a városba költözött, s évekig vezette a telepet nagy igyekezettel, a lakosság kívánságait szem előtt tartva. Lendületes fejlődés akkor indult, amikor 1915-ben Kövesi Dezső üzemvezető más beosztást kapott és a vállalat egyik legjobb szakembere: Hugyecz István jött Nagykőrösre, aki mögött elismert szakmai múlt állt, s aki később a nevét szülőfaluja nevére: Rétságira magyarosította. Gyerekkorában lakatosipart tanult, de elvégezte a szakiskolákat, s olyan gyakorlati tudásra tett szert, hogy később felvették a mérnöki kamarába is. Rétsági István átsegítette a várost a háborús éveken, a háború után pedig a nagy telep felújítását vezette. Házilag kezdte gyártani a fa villanyoszlopok helyébe a vasoszlopokat. Külön részleg felállításával segítette a lakosságot az üzemek és a kertészetek villamosításában. 1926- ban a város vette kezelésbe a villanytelepet, s Rétsági Istvánt eredményes munkája elismeréseképpen a városi közgyűlés egyhangúlag üzemigazgatónak választotta meg. mH UíS Hozzáfogott a villanytelep áramszolgáltatásának a város és környékére s a környékbeli községekoe való ki- terjesztéséhez. Eredményes tárgyalások után — előjogot szerezve Kecskeméttel szemben — 1927-ben Lajosmizsé- re, majd 1929-ben Örkénybe vezették ki a körösi áramot. Nagykőrös 1935-ben ünnepelte a villanyvilágítás születésének 25. évfordulóját, ami egybeesett Rétsági István üzemigazgató szolgálatának 25. évfordulójával. A város díszközgyűlésen ünnepelte Rétsági István eredményes munkálkodását, az ünneplésben a Siemens—Schuckert Művek vezetősége is részt vett. A díszközgyűlésen Dezső Kázmér polgármester méltatta Rétsági István érdemeit. Rétsági István továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott a villanytelepen, de jött a második világháború és az utána következő nehéz idők, amelyek egészségét aláásták. Közvetlenül a felszabadulás után nyugdíjba vonult. A fel- szabadulást követően összefogással indult meg a villanytelep. Akkori főbb dolgozói: Bugyi József, Kaszap András, Kis Ambrus, Kis László, Kis Mihály, Lővy Imre, id. Papp András, Társi László, Giczi Pál és Verbó László voltak. Rétsági István 1948-ban, 58 éves korában halt meg. A villanytelep hőskorának utolsó mohikánja: Bugyi József szép öregségben, nyugdíjban van. Még kijárogat a szőlőjébe. Elmondta, hogy 1944. november másodikén a bevonuló szovjet csapatok mindjárt felszólították őket, hogy indítsák meg a villanytelepet. Vittek üzemanyagot, s a leállt motorok beindulásához sűrített levegőt is hoztak Szentesről. így indították meg, sok nehézséggel, fokozatosan az áramszolgáltatást a városban. A villanytelepet 1948-ban államosították. Az elkövetkező 37 esztendőt számos vezető neve fémjelzi, sorrendben: Beretvás Károly, Mezei Béla, Erdélyi László, Vajda György — aki ma a DÉ- MÁSZ vezérigazgatója —, Farkas Ferenc, Rovó István s napjainkban Monostori József. Az államosítás után az áramszolgáltatást a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat biztosítja Nagykőrös városa számára. Kopa László központi szeszfőzde, majd az is megszűnt, s csak a szőlő- és pincegazdaság főzött hulladékanyagokból pálinkát a termelőknek, a volt téglagyári telepén. Amikor lehetőséget adtak magán szeszfőzdék nyitására, három nagykőrösi kisiparos: Botocska Dezső, Szilágyi László és Sámóczi László elhatározta, hogy ilyen szükségüzemet létesít. Botocska Dezső sikeresen elvégezte a szeszipari tanfolyamot is. A múlt év nyarán a konzervgyár kettes telepe mellett egymillió 200 ezer forint költséggel felépítették korszerű pálinkafőző üzemüket, két kisüsttel és finoAiítóval. Augusztusban megkezdték a munkát. . A pálinkát főzetők egymást követték, vidékről is sokan jöttek és tavaszig majdnem 500 főzetőt szolgáltak ki finom, 52 fokos pálinkával. Volt, aki 2 litert főzetett, s volt aki több százat. Persze az új üzem sem aranybánya. Rengeteg kiadással dolgoznak. Csak az SZTK-járulék havonta 4800 forint. Az idei főzetésre megkezdődtek a jelentkezések. Az üzemet augusztusban indítják. Most még közeli időpontra lehet főzetést lekötni, A legkényelmesebb pálin- kafőzetést nyújtják. A főzető elviszi a cefrét, otthagyja, s amikor kész, mehet érte. A szeszfőzde falán ki van függesztve, hogyan kell kezelni a cefrét, hogy jó pálinka váljék belőle. A cefreanyagot mosva, tiszta hordóba kell gyűjteni; a gyümölcsöt meg kell darálni, hogy összeérjen, s a barack- és szilvamagokat lehetőleg ki kell szedni belőle, mert azok ciántartalmúak. Vétek, hogy sokan nem főzik ki pálinkának a szőlőtörkölyt és a seprőt sem. A törkölyt sárral letapasztva kell eltartani a kifőzésig. A pálinkafőzésre már számos előjegyzés van a főzdé- ben. A termelők szerint egyes helyeken, a vörösszilvából jó termés van. Tavaly még Lajosmizséröl, Török- szentmiklósról és Budapestről is hoztak kifőznivalót. K. L. Férfi ifjúsági végeredmény: X. Szentendrei Petőfi I. 28 21 — 1 42 2. Zsámbéki TSZ SK 22 17 — 5 34 3. Váci Izzó MTE 22 IS — 7 3« 4. Gödi Tsz SK 22 14 — 8 28 5. Gödöllői SC 22 14 — 8 28 6. Ceglédi VSE 22 14 — 8 28 7. Ferihegy SE (Vecsés) 22 12 — 1# 21 8. Szentendrei Petőfi II. 22 10 — 12 29 9. Nk. ügy. Kinizsi 22 8 — 14 16 10. Veresegyházi KSK 22 4 — 18 8 11. Örbottyáni KSK 22 4 — 18 6 12. Aszódi Spartacus 22 2 — 20 4 Az előző évekével megegyező volt, hogy ősszel az ifjú« ságfak - a fekiőttcsapatokkal párhuzamosan mérkőztek. Az eltérés az volt, hogy tavasz- szal a felnőttek külön, az ifjúságiak pedig a nagyobb megyebeli utazások és költségcsökkentés miatt több csapatta! összevontan játszottak I—1 előre kijelölt helyen. A körösieknek e kategóriában’ javulásra van szükségük. Probléma, hogy többen — középiskolába kerülve — abbahagyták a rendszeres asztaliteniszezést. A serdülő fiúk már ősszel is alig, tavasszal- pedig már szinte csak lányok szerepeltek. Lelkesen küzdöttek, de az eredmény a következő években várható. A mostani végeredmény ez volt: 1. Szentendrei Petőfi I. 54; 2. Ferihegy SE (Vecsés) II. 48; 3. Szentendrei Petőfi 11. 46; 4. Ferihegy SE (Vecsés) I. 46; 5. Ceglédi VSE I. 38; 6. Szentendrei Petőfi III. 32; 7. Gödöllői SC 1. 30; 8. Váci Izzó MTE 1. 28; 9. Ceglédi VSE II. 26; 10. Gödöllői SC II. 26; 11. Váci Izzó MTE II. 12; 12. Ceglédi VSE 111. 12; 13. Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi 1. 10; 14. örbottyáni KSK 8; 15. Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi II. 4 ponttal. E sportág híreihez tartozik még, hogy a múlt évben létrejött nemzetközi sportbarátság keretében augusztus 16- tól 20-ig testvérmegyénkben: a Német Demokratikus Köztársaságban Suhl megyg Schmalkalden nevű városában vendégszerepei nemzetközi sporttalálkozón a Kinizsi asztalitenisz-küldöttsége. Dunaújvárosi vendégek Űjabb vidéki sportolók edzőtáboroznak városunkban: Július 29-től augusztus 10-ig a Dunaújvárosi Kohász SE serdülő labdarúgói készülnek az ősszel kezdődő új bajnoki idényre. Labdafogó A Mészáros János Mező- gazdasági Termelőszövetkezet egyik brigádja tavasszal labdafogó dróthálót készített és állított fel a Petőfi Sándor Általános Iskola szabadtéri bitumenes kézilabdapályáján. Az intézmény tanulói és dolgozói ezúton is köszönik a nekik nyújtott segítséget. S. Z. ISSN 0133—3708 si Híriőfr»'