Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

1985. JÚLIUS 10., SZERDA Sokadszor próbálom újra leírni a véle­ményemet. Alakítom így és úgy is. Szentend­rén, kinn a helyszínen vizsgálgattam: igaza lehet-e Békésiné Szűcs Irénnek, aki hosszú levwoen panaszolja, hogyan dúlta fel nyu­galmukat az erkélyük alá épített autóbusz- megálló. Állásfoglalásomat sok minden be­folyásolja. Míg írom e sorokat, fülsiketítő fékcsikorgás zökkent ki gondolataimból. S ahogy folytatom az írást, egymás után csa­pódó autóajtók sértik a dobhártyámat: a nyomda öntödéjéből most szállítják a szala­gokon az elkészült újságot, hangos puffa­nással ejtve a kötegeltet a szállítóautó mély gyomrába. Am ez nem ugyanaz a zaj, mint Szent­endrén a Lukács fivérek útján, ahol éjsza­kánként és hajnalonként az alvó lakosságot riasztják fel a járművek. A néma csendben még nagyobb a zaj hatása, és jó idegzetű embernek kell ahhcz lenm, hogy az első in­dulás után még álomba merüljön valaki. Én értem Békésiné Szűcs Irén panaszát, mert sok-sok esztendőn át csuktam be ablakun­kat, megpróbálva a lehetetlent, kívül rekesz- teni a Villányi útról a Budaörsi útra kanya­rodó 40-es autóbusz fékcsikorgását, majd fel­túrázását a forduló ;iután. Jött azonban rosz- szabb idő is: építették a BAH-csomópon- tot, azt a felüljárót, amit sokezren áhítattal vártak — csak mi, az ott élők átkoztuk el naponta. Magam is százszor ismételtem: nagy lakbért fizetünk, miért kell elszenvednünk a kibírhatatlan lármát, a rendeletszegést, mert éjszaka nem lett volna szabad bizonyos zaj­szint fölött dolgozni. Ki törődött volna a hi­vatalos szervek közül a zajszinttel, amikor sürgős volt a munka ... Azután az ablakunk szintjén (az első emeleten laktunk) kezdtek íutkározni az autók az elkészült felüljárón. Ha kinéztünk, már nem a régi parkban gyö­nyörködhettünk, hanem a kék, a zöld, a fe­hér, a fekete, a tiszta és a mocskos autók hadában ... Szóval, ha valaki, akkor én tudom, mit érezhetnek azok a szentendreiek, akik ma­dárcsicsergés helyett a fékező autóbusz hang­jára ébrednek hajnali 4 órakor. Este pedig fél tizenegykor még nem lehet nyugodni... Ha ilyen egyértelmű a dolog, miért aka­dok el az írásban ismételten? Azért, mert a mi véleményünkre sem figyelt senki? Fel­épült a BAH-csomópont, tovább siklanak a felüljárón a kíméletlen járművek: fékez­nek, gyorsítanak, olykor dudálnak, pedig nem is lenne szabad. A közértbe is hajnalonként szállítják az árut, s mintha nem-is egy ra1*- kományf dobálnának a földre, hanem több- száz szállítmány ládáját, üvegét... Ha ott szenvednek, szenvedjenek Szentendrén is? Szó sincs erről. Álltam a Lukács fivérek útja 67-es számú ház előtt a csodálatos napsütésben, szemem minduntalan a táyoli pilisi hegyekre tévedt, a tágas térre, a közelben zsivajgó gyermek­hadra — mily zavartalanul élvezik a szün­időt! Csodálatos a pan'oráma, a lakótelep folytatódó építkezésével egyelőiben. Mert a Lukács fivérek útja — bár lakott — csak részben épült fel. Újabb és újabb családokat fogad majd a házsor, de tisztes távolságban állnak egymástól az épületek, nem fogják el a kilátást, szabad teret hagynak a kellemes élethez. Már jelenleg is annyian élnek itt, hátha még befejeződik az építkezés! Szükség van autóbuszra, nem mindenkinek áll még autó a háza előtt. Már csak az a kérdés, itt kel- lett-e kialakítani a megállóhelyet, vagy ahol Békésiné Szűcs Irén írta: ötven méterrel arrébb is tehették volna. Lehet, hogy igaza van, de merre legyen az az ötven méter? A város felé? — akkor a másik ház elé ke­rül,- onnan érkezne a panasz. Vagy a később építendő ABC helyén, a rét felé, ahogyan levélírónk javasolta? Mondván: akkor nem zavart volna senkit — legfeljebb a réten le­gelésző teheneket... Valószínű, ezt a pana­szos sem gondolta komolyan, miért fektetne egy vállalat pénzt rét melletti megállóba, ahol a javaslattevő szerint is csupán állatok van­nak? Néhány hónappal ezelőtt Perőcsényből írt szerkesztőségünknek valaki, kérte, segítsünk nagy gondjukban. Egyszer már sikerrel jár­tunk. őrzi is a megsárgult újságcikket: ott kaptak autóbusz-megállót, ahol oly nagy szükségük volt rá és most ismét kellene... A gyáliak ügyében is hányszor cikkez­tünk: hosszabbítsák meg két megállóval az autóbusz-végállomást, sok ezer ember kényel­mét szolgálná. Perőcsénvben, Gyálon és még hány településen vetődik fel az autóbusz szükségessége: sűrítsék a járatokat, állítsanak be több járművet, szaporítsák a megálló­kat... vigyék ki a kék autóbuszt több agg­lomerációs helységbe ... Minden bizonnyal egy-egy kérés teljesülése, amely sok ezer, oly­kor csak több száz dolgozó kényelmét szol­gálja, van, akinek kényelmetlenséget okoz. Azt írja Békásiné Szűcs Irén levélírónk is: egy autóbusz jöttére 20-30 ember vár. Haj­nali négy órától húszpercenként — tessék csak kiszámítani, hány utazó kényelmét biz­tosítja a szóban forgó járat. Ki vitatkozna azon, hogy a panasz jogos? Sok pénzt fizettek ki az ott élők az örök­lakásért, s mindezt nem azért, hogy pihenni se tudjanak. \bba pedig végképp nem sza­bad beletörődni, hogy az autóbuszokra vára­kozók kedvükre szemeteljenek vagy eső esetén a lépcsőházba menekülve, szemét­dombnak használják más otthonának elő­rrsr .***«. ír, terét. A panaszos azt írja: a legvégső fó­rumig is elmennek, hogy odébb tétessék az autóbusz-megállót. Jó lenne, ha szerencsével járnának. Természetesen csak úgy, hogy he­lyettük más se károsodjon. S ez a nagy kérdés! Lehet-e közösségi ér­deket úgy védeni, hogy az minden esetben konfliktus nélkül egyezzen az egyéni érde­kekkel? Ha hidat újítanak fel, a közlekedők hónapokig szenvednek miatta. Ha vízveze­téket fektetnek le, hónapokig bukdácsolnak az ott élők a feldúlt utakon ... Csak a tá­voli tanyákon lakók élvezhetnek zavartalan nyugalmat. Városokban a technika teszi könnyebbé életünket. És ugyanez a technika néha keserűséget is okoz. fiit írja Békésiné Szűcs Irén: Gyerme­keink részére egyedüli szabad levegőt jelen­tett, ha a ház elé lementek, most már ezt sem lehet, mert balesetveszélyessé vált a buszmegálló miatt, sajnos tankcsapdára ha­sonlít. Ennek rendbetételére sincs a városi tanácsnak pénze ... A helyszínen járva, a csodálatos környe­zetben úgy vettem észre, a rét nagy játszási lehetőséget rejt, fogócskára, ugrálásra csá­bítja a gyermekeket, játszhatnak kedvük­re. .. S ami az építkezést illeti — azt nehéz elfogadni, hogy épp olyan embert sért az építkezés felfordulása, aki nemrégen köl­tözhetett hasonló csatatér után szép ottho­nába. Álljon le a munka? Ne szaporodjanak az otthonok? Akik épp úgy kuporgafták fo­rintjaikat, mint a már beköltözőitek, mond­janak le a lakásról, nehogy a már lakás­hoz jutottaknak kényelmetlen legyen a fel­fordulás? Ahonnan azonban már levonultak a mun­kások, ott történhetne valami. Mégpedig a la­kók összefogásával. Ügy, mint másutt, ahol az ottélők szeretik környezetüket. Maguknak szépítenék, tennék kellemesebbé a ház kör­nyékét: egy-egy fa, virágos sor — ahová a tanács valóban adhatna pihenőpadot — még a mainál is meghittebbé tehetné a Lukács fivérek útjának már befejezett részűt. Egy dologról nem ír Béfeésiiné Szűcs Irén — de ezzel mi hozakodunk elő: mielőtt kialakí­tották volna az autóbusz megállóhelyét, az il­letékeseknek meg kellett volna beszélniük az érin tetteikkel. Lehet, vita alakult volna ki, né­zetek csaptak volna össü;, de a döntést min­denki magáénak érezhette volna, mert a többség álláspontja győzött. Így pedig ki tudja hányadszor foglalkozik ezzel a kérdéssel a vá­rosi tanács. Mák a pest megyei Tanács műszaki osz­tályához, a szentendrei pártbizottsághoz, az OTP-hez, a Köjálhoz, ... s mint levélírónk mondja: a legfelső fórumokig viszik panaszu­kat. Mert senki nem győzte meg őket, hogy megállna az élet, ha a Lukács fivérek útján lakó sértettek gondolatmenetét követnénk. Nem szárnyalhatna a levegőben repülőgép, mert zajt csinál. Nem húzhatnának fel ma­gas lakóépületeket, mert nem biztosítják a családi házakhoz hasonló békét. Megszűnne az ipar fejlesztése, mert ahol üzemet telepíte­nek, félteni kell a környezetet. Zaj és levegőszennyezés kíséri mindennap­jainkat. Harcolunk ellene, harcolnunk is kell ellene, amennyire csak ésszerű. Azonban sem­miképpen úgy, hogy kitiltsuk környezetünk­ből azt, ami ezreknek jó. Korábban mindezt megírtuk, de levélírónk azzal a cikkel sem értett egyet, azt állította, hogy szerzője nem győződött meg a hely­zetről. Meggyőződött, de ő sem mondhatott mást, mint amit a szakemberek: ami után más közösségek oly sok évig hiába áhítoznak, azt a Lukács fivérek útján elérték. Az autóbusz azonban a házak között közlekedik, ott is áffi mag. Helyezhetnék néhány méternél errébb vagy arrább a megállót, de ott is emberek él­nek, hogyan tehetnének hát mindenki ked­vére? Sági Ágnes SCár, hogy nem lehet fürödni Üdülők a Duna bal partján Vác hangulatos utcáival fogadja a Dunakanyarba érkezőt. A városon túl, a Szob felé elágazó út men­tén fenyvessel borított domb mögül csillan elő a Duna tükre, s a Kompkütö-szi- gct. Verőcemaroson lépcsők futnak le a Dunára, sátrak élénk színei tarkállnak a túlparton. A Dunakanyar talán még szebb, mint a Ba'iaton vi­déke — kockáztatják meg a táj szerelmesei, majd só­hajtva hozzáteszik: —Saj­nos, nem olyan praktikus. Mert bizony a Duna vizét ma már senki sem ajánlja fürdésre. Szennyezett és kiszámíthatatlanul veszé­lyes. A verőcemarosi Express tá­borban korszerű fürdőmeden­ce pótolja a hiányt. Kényel­mes motelszobák várják a ha­zai és a külföldi fiatalokat, de a főépületben szállodai e he­lyezésre is számíthatnak a na­gyobb kényelmet óhajtók. Drága a ketn? Nyári kínálat az autópiacán A nagymarosi kemping társalgója Magyar Árpád, a Pest-Budai Vendéglátóipari Vállalat itt működő önkiszolgáló éttermé­nek helyettes vezetője szerint az üdülési főszezont késleltet­te az időjárás. Reggel és este 400 adag ételt szolgálnak ki, s annak, hogy délben csak 200 ebéd fogy el. annak egyszerű az oka; a vendégek járják a környéket, kirándulnak, utaz­nak. Az Express területén ezek a számok még nem a csúcsfor­galmat tükrözik. Arról, hogy olcsó-e vagy mérsékelt árú az itteni nya­ralás, a kérdezettek többsége más üdültetési formákhoz vi­szonyít, s az előbbire szavaz. Bár néhányan azt is megjegy­zik: a riápi 13Ú forint azért érzékenyen érinti a diákzsebet, bár igaz, háromszori étkezés jár érte. A gyulai 5. sz. általános is­kola tanulóit Varga Sándor gépkocsivezető szállította ide autóbusszal. Találkozásunk alkalmával épp amiatt zsör­tölődött.! hogy a visegrádi vár­hoz indulva, oöa-vissza 600 forintot számítottak volna az átkelésért a váci kompon. Ezenkívül még a személyi át­kelési díjat is meg kell fizet­ni. Ügy döntöttek: inkább Bu­dapest egyik hídján mennek át, így jobban járnak. Ccer.das, otthonos Egyedül a strandolás lehe­tősége hiányzik a Duna-tours Nagymaros melletti kemping­jében is, hiába épült a part­ra. Igaz, a szemközti kis hor­dalékszigetig azért be-beúsz- kálnak a vendégek, de a süp­pedő iszap is veszélyes, s ez­Társadalmi összefogással épül Szob mellett a dunakeszi úttörök tá­bora. Jövőre már Itt Ilyen faházakban nyaralhatnak a gyerekek. Erdős! Ágnes felvételei zel sokat kockáztatnak, Macz- kó Lajosné kempingvezetőt nyugtalanítják. A parti fűzfák szegélyezte, kertre emlékeztető területen gyümölcsfák alatt építik fel sátraikat a turisták. Ha érik az alexander körte, jó étvágy- gyai ízlelgetik. A kemping­vezető irodájához Néró, a szi­gorú tekintetű házőrző előtt vezet az út. A kutya nagy­szerű érzékkel dönti el. kire kell morognia, s kinek kell akár farkat is csóválni, s ha már odabent megegyeztek a vendéggel, nyugodt léptekkel utána is cammog a gazdájának és vendégének, amint a motel­szobát átadják. A kétágyas kétszázba, a háromágyas há­romszáz forintba kerül na­ponta, s ez utóbbinál nem drá­gább a négyágyas faház sem. Csaknem minden aitó fölött fecskefészek. A Dunán hajók húznak el, a visegrádi vár, mintha az ember feje fölött lebegne. Meggondolandó; ha valaki viszonylag olcsón és nyugodtan akarja tölteni a szabadságát, esetleg ide vo­nuljon el. A nyár elején több­nyire általános és középisko­lás diákok töltenek itt 2—3 napot, s csaknem ennyiti a Bu­dapest—Ba’aton irányába ha­ladó külföldiek. Érdekessége a helynek, hogy innen a legtöb­ben Egerbe utaznak. Mint Maczkó Lajosné mondja: kü­lönösen a hollandok és a své­dek szeretik ezt a helyet. Zebegényi nyár Ebben az Időszakban — hasonlóan a korábbi évekhez — Igen sok használt kocsit kínálnak eladásra, azonban az árak továbbra is magasak. A temérdek kocsit csak egy-két vásárló nézegeti. A zebegényi SZOT-üdülő- ben Nagy Tamás üdülővezető közli, hogy egy négytagú csa­lád két hétre szóló beutalója 2920 forintba kerül. Ezért na­pi háromszori étkezés, kényel­mes elhelyezés jár. és még sokféle olyan szolgáltatás, ami azt bizonyítja, hogy ma is ez a legkedvezőbb üdülési forma. Más kérdés, hogy nem köny­Kettcn az Exprcss-lábor főépülete előtt nyű beutalóhoz jutni. Zebe- gényben is csak 55 vendéget tudnak egyszerre fogadni. Az üdülőnek van sportpályája, gyermek fürdőmedencéje, könyvtára. Függetlenített mun­katárs szervezi a kirándulá­sokat, a vetélkedőket, a tánc­esteket és a csehszlovákiai tú­rát. Közvetlenül a Duna part­ján ébredni, kora reggel a Szőnyi István által csodált és megfestett színeket élvezni, Zebegényben nyaralni szép és feledhetetlen élmény. Csak hát a Dunában itt sem lehet fürödni. Kovács T. István * Igazuk van - és mégsem

Next

/
Oldalképek
Tartalom