Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
\ ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM 1S85. JÜLIUS 31., SZERDA Aratók közeli Csoniszáraz a csatorna medre — Nagyon kellene már az eső... — sóhajt a vasadi Kossuth Szakszövetkezet gépkocsivezetője, amikor, minden fékezésnél fátyolfelhőként go: molyog fel a por a szélvédő elé. — Szárad a kukorica, otthon, a kertben nem győzök locsolni, hogy legalább a paprika mutasson valamit. Egyik este is szinte elárasztottam a növényeket, aztán másnap már nyoma sem volt a víznek. .— Ez a csatorna — mutat ki a kocsi ablakán Szabó Imre főmezőgazdász — máskor csordultig van, ha lezárjuk a zsilipet. Most meg már tavasz óta csontszáraz, ha esik is, benyeli a föld. A kánikulai forróságban sem túlságosan illő dolog, hogy folyton az esőre forognak a gondolataink — hiszen az aratókhoz indulunk. S nekik már négy milliméternyi csapadék is elég ahhoz — mint vasárnap —, hogy ne -tudjanak beállni a táblába. A vasadi szakszövetkezetben az adottságok miatt másképp zajlik a nagy nyári munka, mint a nagyüzemekben — de a figyelem központja azért itt is az aratás. A fiatal főmezőgazdász is a kombájnok körül tölti ideje 'jayjf'íészét.''Amíg á"4-es"mű-: Útról n Széles útra kanyaró-, dúnk, akácok között, dűlőkön verjük a port, elmondja: három E 512-es kombájn aratja e közös gabonát, két régebbi típusú pedig a tagi földeken dolgozik. Rendszeresen besegítenek azoknak a „szomszédoknak” is,. akik rászorulnak: tavaly a bugyi Tessedik Sámuel Termelőszövetkezetben arattak le 250. hektár gabonát, de mert az ottani szövetkezet azóta alaposan gépesített, az idén már más területén voltak kölcsön a vasadi gépek. Amikor leérünk a 4-esről, nekem úgy tűnik, elvesztünk a határban: az egyik akácos lombjai alatt dinnyések tanyáznak — Hortról jöttek, az idén is szerződést kötöttek a szakszövetkezettel a dinnye- termelésre —, amott egy ék alakú gabonatábla, itt tíz sor szőlő,* kukoricaföld ... Szabó Imre azonban ismeri a területet, mint a tenyerét. — Nem kimondottan gazdaságos, hogy táblákból áll, nem is szabályos alakú táblákból a földterületünk, s hogy akácosok ékelődnek be foltokbah a művelhető részekbe. Ez — örökség. Amott, abban a kis erdőben két tanya volt, s azért telepítették hajdan az akácot, mert emiatt adómentességet élveztek. A tanyák elöregedtek, elpusztultak, s megmaradtak a fák — de őket is eltűntetni, egybefüggő nagyüzemi területet kialakítani, s a régi zöld helyett fnás'utt fásítani, hatalmas pénzbe kerülne. Az egyik 57 hektáros gabonatáblában — egy kanyarból látni — ott úszik a kékfehér monstrum. A másik ketA gombai Fáy András Tsz kombájnjai is az utolsó táblákon dolgoznak (Hancsovszki János felvétele) tő éppen a terület szélén áll, vezetőik most fejezték be az ebédet. Egy szusszanásnyi pihenő — ezt igyekszem én is kihasználni — s indulnak tovább. Mind fiatalember, akivel kezet foghatok, közöttük egy tizenéves, érdeklődő kisfiú is. Mint kiderül: Márton Jóska az apuval jött, az apu pedig a teherkocsi vezetője, s a kombájnból ürített" szemétet szállítja folyamatosan. Jóskának — aki hatodikos lesz az idén a vasadi iskolában — nagyon tetszik az aratás, főleg a gépek miatt nyüzsög. — Eddig, ma még nem álltunk! — újságolja Gál János, a traktorosok brigád- vezetője, aki most kombájnellenőr. De mond egy rossz hírt is. — A GMV-től üzentek, hogy csak három óráig veszik át a szemet. A főmezőgazdász bosszúsan legyint: — A gabona- és malomipar, mintha szándékosan fordított műszakban üzemelne az aratókkal. Tudják, hogy tíz óra előtt szinte soha nem tudunk beállni a táblába, de ők már háromkor zárórát rendelnek. És amit utána aratunk, hová tegyük? A zsebünkbe? Még a szállítókkal tanakodik, Czemmel István kom- bájnos a hűsítő szélbe tartja az arcát. Az idén másodszor arat. Tizenhárom, tizennégy órát dolgozik mostanában mindennap. Fiát, aki szeptemberben megy első osztályba, csak akkor látja, amikor a gyerek alszik — hiszen este tízkor ér haza, reggel hatkor, hétkor pedig már indul otthonról. Veres Ferenc széles nevetéssel kapcsolódik a beszélgetésbe. Amikor — porosán, feketén, izzadton — otthagyja a kombájnfülkét és mellénk lép, érezhetően magasba csap a vidámság, röpködnek a tréfák. — Tizenkilenc éve aratok már, a kombájnt lassan jobban szeretem, mint a felesé— Jé, tanár bácsi! Azt hallottam, hogy meg tetszett halni! Jó napot kívánok! — Szervusz, fiam! Kitől hallottad? — Az F. Laci mondta. Állítólag ott is volt a tanár bácsi temetésén! — Szép tőle! És mennyien voltak? Sokan? — Azt mondta 9 Loci, nagyon soGroieszk kan! Ott volt egész Üllő! — Az szép, fiam! Szép... szép... — Sajnos, tanár bácsi, én nem tudtam menni, éppen focimeccs volt. amikor temették! — Sohase bánd. fiam, ami elmúlt, elmúlt! Eddig a párbeszéd. Persze könynyesre nevettük magunkat az eseten, de az ilyen temetési hír hallatán ez talán megengedhető. Hisz régi igazság: akinek halálhírét keltik. sokáig él! Reméljük és kívánjuk. S. S. tanár úr még sokáig álljon a katedrán, s találkozzon sétái során az üllői nebulókkal. t. g. gémét! De ezt azért ne írja meg... — Ne ám, mert lesz otthon nemulass! — kacag mindenki, de Veres Ferenc csak legyint egyet: — Tudja az asszony, hogy mit kell komolyan venni. Távol, a tábla másik széléhez közeledve megáll a harmadik gép, Zöid László kombájnja. — Valami baj lehet — néz-' nek össze a többiek, s van aki segíteni indúl:, van, aki a rövid pihenő után a saját dolgához lát újra. A főmezőgazdásztól még azt is megtudom: aratóiknak a pilisi hizlaldából hordják az ebédet, annyit, hogy másfél adagnál is több jusson egy- egy emberre, s a hűtött szódavízből is mindig kell elegendőnek lennie. — Hat munkanap még, és mi is befejezzük — néz visz- sza a kocsi ablakából Szabó Imre, s aztán mindjárt az eget kémleli. — Nem tetszik nekem ez a . fülledt idő. A barométer is esett. Zivatar készülődik? Jó is lenne — meg hem is. Aratáskor minden gazdaember ilyesfajta „tudathasadásos” állapotba kerül — míg csak biztos fedél alá nem kerül leendő kenyerünk. Koblencz Zsuzsa Nyári noteszlapok Kategória, elsősegély, nyugalom Olvasónk panaszolja: sehogy nincs arányban a monori filmszínházba váltott belépőjegy ára és az érte kapott „szolgáltatás”. A kétrészesnek minősített, jócskán megemelt helyárú filmek jó, ha két órán át tartanak, sokszor még addig sem, ráadásul a moziterem belső körülményei sem olyanok, amilyeneket a pénzéért elvárna a néző. Végighallgatom a panaszt, s újra elmondom, amit a télen a mozi vezetőjével folytatott beszélgetésünkkor már leírtam: nem ők tehetnek róla. A belépőjegyek árát nem Monoron állapítják meg, a mozit sem itt minősítik ilyen vagy olyan kategóriássá, s maga az üzemvezető sem ért egyet vele, hogy januártól a filmszínház első kategóriás lett. Tudja, ennek nincsenek meg a feltételei, csupán egyetlenegy: hogy négy héten belül bemutatják az országos mozihálózatban megjelenő új filmeket. m Mint legutóbb — A cápát. Aki borzongani óhajtott, a verítékét törölgette, pedig ment a ventillátor, ezt a zúgásból tudni lehetett. Négyszer szakadt el a kópia — pedig a gépész érti a dolgát. Egyszer lett vaksötét, s egyszer kellett lámpát cserélni, mert a film egy része jó ideig ragyogó tengerpart helyett mintha barlangfolyosón játszódott volna, olyan homályos volt. És persze akadt külön műsorszám is: a szünetben az első sorokban pofonok csattantak, az ott szórakozó nézők többnyire külön és ingyenes produkcióval szolgálnak, mint ezúttal is. A balszerencsés epizódokért a bocsánatkérés, a nézők megnyugtatása, a rendzavarás elsimítása a mozi vezetőjének és alkalmazottainak dolga. Meg is teszik. S én ezért, őszintén szólva, azon az estén is sajnáltam őket. Ä borsos' béléfSojél gyet váltó nézők többsége azonban dühöng és panaszkodik, s télen is felteszi a kérdést, amikor didereg méregdrága ülőhelyén, nyáron is, amikor saját verítékében szau- názik: minek kellenek a kategorizáláshoz feltételek, ha ezeket az sem veszi figyelembe, aki megszabja? 4M W Ezt írjam meg — állít meg egy másik olvasónk — ez a téma az utcán hevert, s ő vette fel, hogy nekem átadhassa. Ment a monori Kossuth Lajos utcán egy kisgyerek, nagy biciklivel, a nagy biciklin egy nagy zsák, benne alighanem táp, vagy darált kukorica. Nehezen vonszolódott. a gyerek a kánikulában, el is dőlt a kerékpár, le is esett róla a zsák. Jöttek-mentek az autók, a fiúról már folyt a víz az erőlködéstől, de senki nem vette a fáradságot, hogy megálljon, segítsen. — És akkor jött egy autó, kiugrott belőle egy nő — meséli tovább olvasónk, s magasabbra ível a hangja, mert itt következik a dolog érdekes része. — Mit gondol, ki volt az? — El sem tudom képzelni. És akkor elhangzik egyik körzeti orvosnő neve, aki előbb a biciklit próbálta tartani, hogy a fiú ráemelhesse a zsákot, aztán, mert a gyerek nem bírta el, ő veselkedett neki — s mindezt szemrebbenés nélkül nézte, aki épp arra járt. — Ügy látszik ott tartunk, hogy az ilyesfajta segítség is csak annak jut eszébe, akinek a segítségadás, az „elsősegély” amúgy is mindennapos dolga... — fejeződik be az utcán talált történet. Van tanulsága — hát ezennel én is átadom. Pech: amikor f elszállunk a Gyömrőről Monorra tartó buszra, akkor döbbenünk rá, hogy nincs nálunk aprópénz — ez persze a strand csábításának. a főtt kukoricának, a kölcsönözhető autó-úszógumiknak köszönhető. — s a sofőr az ezerforintosból akkor sem tud visszaadni, ha a jegyek árát kivonja. IWi lesz most? — Akkor ez most nálam marad — mondja a pilóta, és elteszi az ezrest — majd ha le- szállnak, elintézzük. Tudja, nekem így biztonságosabb. Én amúgy meg is értem, csak az önbizalmam zuhan a küszöb alá, és titokban végigmérem a családot gyerekestül, strandlabdástul: melyikük lehet, aki miatt negyven egynéhány forintos viteldíjért ezer forint „letét” jár? És jól megnézem a pilótát is, ha már bizalmatlanok vagyunk, ürítsük ki a kételkedés poharát fenékig: mi van akkor, ha utunk végcéljánál én hiába reklamálom az ezresemet? W A végcél szerencsére közel van. S a sofőr arca csupa jóság. Felváltjuk az ezerforintost, kölcsönösen elnézést kérünk, udvariasan elköszönünk egymástól, az önbizalmam is helyrebillen, úgy-ahogy. De aprópénz nélkül soha többé nem szállók buszra. K. Zs, Nyugdíjas vasutasok - együtt A vártól a völgyig Jó hangulatban tértek haza A monori nyugdíjas vasutasok szakszervezetének tagjai az albertirsai társcsoporttal együtt '80 résztvevővel kirándulást szerveztek Egerbe, ahol megtekintették a város nevezetességeit, a várat, Gárdonyi sírját, a műemlék templomokat, valamint a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola könyvtárát és csillagvizsgálóját. Belső munkák miatt Zárva lesz a gyógyszertár Belső munkálatok miatt augusztus 2-án 19.30-tól augusztus 6-án 7.30-ig zárva lesz a monori főtéri gyógyszertár — tájékoztatott Varga Árpád vezető gyógyszerész. Ez idő alatt a Vörös Hadsereg úti patika az alábbiak szerint módosított nyitva tartással, illetve ügyeleti szolgálattal áll a betegek rendelkezésére: Augusztus 2-án 19.30-tól ügyeletet tartanak másnap reggelig. Augusztus 3-án és 4- én 7.30 és 13 óra között lesz nyitva. Augusztus 5-én 7.30— 19.30-ig tart az üzemidejük. Mindennap zárórától a másnap reggeli nyitásig ügyelet működik. Augusztus 6-án — kedden — helyreáll a régi rend. A betegek megértő türelmét kérik. A vasutasklub titkára iff. Molnár Elek, aki egyben a csoport elnöke is, a forróság ellenére úgy szervezte a programot, hogy mindenki jól érezze magát, s ráadásul az állomás üzemi konyhájának személyzete Herczek Kálmánné- val az élen, a lehető legfinomabb falatokat tálalta fel nekik. Délután a Szépasszony völgyébe sétáltak ki a borpincébe, ahol egri leánykával és bikavérrel várták őket. Este a közvetlen egri gyorsvonattal vidám hangulatban tértek haza az egész napos klubrendezvényről, amely nagyon jól szolgálta a két társcsoport tagjainak összeismerkedését. Hála T dvarias középkorú asz- ^ szonyság, udvarias a kérése is. Lakást szeretne venni valamelyik monori lakótelepen, s hallotta valakitől, lapunk hirdetései között az elmúlt napokban kínáltak néhányat. Ö nem tette otthon félre a régebbi számolóit, szeretné, ha mi megnéznénk neki, ki hirdetett? Sűrű a délelőttiink. kevés az időnk, felajánljuk neki, hogy foglaljon helyet, s böngéssze végig a lapokat. Sajnos nincs itt az olvasószemüvege — mondja —, de ez nekünk úgyis gyorsabban megy. Nem kívánom ingyen, meghálálom, nem maradok adós. ha sikerül — teszi hozzá nyomatékkai, s olyan természetességgel, mint régebben — állítólag — „köszönöm”-öt mondott valaki. Még szerencse, hogy a keresett hirdetést nem találtuk meg, mert akkor most a hálapénzről írhatnék glosz- szót. S ha a szerkesztő húzódozna közölni, odasúgnám.* „Nem leszek hálátlan...” V. J. Áramszünet Áramszünet lesz Monoron a Deák Ferenc utcában augusztus 5-től I6-ig a munkanapokon, reggel 7-től 16 óráig, a hálózat építése miatt. Nem érinti az áramszünet a 34 és 26 * lakásos épülettömböket és a tüdőgondozót. (ISSN 0133—2651 (Monori Hirtap) Lakatos a bíróságon Mértéktartó szigor, jó szándék ják meg megérdemelt méltó büntetésüket. Az igazságnak, az igazságosságnak munkahelyemen is mindig érvényt szerzek. — Ez az álláspont nem egyedi, egyéni, ez az üzem és a nagyobb közösség nézete, kívánsága. akarata — hangoztatja munkatársa Pataki József is. — Mi küldtük oda, mert hosszú időn át úgy ismertük meg, mint aki önmagával szemben is következetes és a jogok és kötelességek útvesztőiben mindig megtalálja — szigorú tárgyilagossággal — a helyes utat. B — Persze, az ítéletek meghozatala előtt — folytatja a népi ülnök lakatos r- mindig vannak nehéz percek, ilyenkor az érzelmeket mellőzni kell. Az ítélkezők véleménye nem mindig egyezik, de a tárgyilagos igazságkeresés során az egyetértő összhang és a nevelő szándék az ítéletben mindig érezhető. Kiss Sándor Zöldvadászhoz vezetett, ahol az üllőiek egykor híres fúvószenekara Kiss István bácsi vezetésével teli tüdővel fújta a divatos dalt: .,Zöldvadászban este muzsika szól. gyerünk egy fröccsöt igyunk babám”. m If). Dobronyovszky István sem vándormadár, szereti a munkahelyét, 16 éve megbecsült szakmunkás a Monorvi- déki Áfész lakatosüzemében, a többszörösen aranykoszorús Egyetértés szocialista brigád tagjaként. Egyben kiváló dolgozó is. 1973 óta népi ülnök Monoton, a városi jogú nagyközség bíróságán. Hegesztés közben arról faggatom, mit is jelent életében ez a kitüntető megbízatás? — Mértéktartó szigorúságot a bűnelkövetőkkel szemben, úgy, hogy mindig érezhető legyen a megbánást, a jó útra térést segítő jó szándék, persze úgy, hogy, akik fondorlatos módon csapják be, károsítják meg embertársaikat, azok kapNyolcvan éven túl a színes emlékfoszlányok közül csak a rikítóbbak, tetszetősebbek válnak maradandóbbá, azokról beszél szívesebben idősebb Dobronyovszky István is, aki közel negyven évig dolgozott a fővárosi kertészetnél, akkor, amikor a Városliget túlsó sarkán Feld Mátyás színházi műintézete mögött még sűrű erdő burjánzott. Munkahelye előkelő környezetben volt, ott ahol a „Honvéd banda szólt a Stefánián”. A fakockás borítású úton hangtalanul gurultak a főúri hölgyek gumirádlisai. mellettük az „arszlánok” büszke tartásé lovakon poroszkáltak. B A 40 év alatt persze a munkahely is változott, átkerültek — fél Üllő lánya és fia is ott dolgozott — oda. ahol a Király utca végén a szabadságos „vitéz urak” és a ligeti Liliomok a kimenős szende Jankáknak a fülébe dúdolták: „Ma este babám a fasorba I megyünk”, s a korzó persze a
