Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
mwr .Wffc» 1085. JÜLIUS8.,. HÉTFŐ Pécsi Balett a romoknál Félidőben a zsámbéki szombatok V. anyanyelvi konferencia Tankönyvsorozat készül 1 i Immáron harmadszorra csendült íel a szignál a zsámbéki romtcmplcm falai között S ezzel harmadik esztendejébe léptek a már indulásukkor is sokat ígérő zsámbéki szombatok. A romtcmplom és környéke szinte kínálja magát a szabadtéri előadásokra. Érdekes módon a Thália otthonainak gazdái csak most kezűik apránként felfedezni a hely varázsát. Nem véletlen, hogy legendák keringenek cgy-egy kiváló előadásról. S akik egyszer megíz- lelték e szépséget, visszatérnek; légyen az színész, rendező vagy nézőközönség. Szabadtéri gondok Mondhatnánk, bogy a zsám- béki szombatok mintegy felvezetik a nagy országos szabadtári programokat. Közvetlenül a színházi évad végeztével kezdődnek itt az események. Kitöltve az űrt, amikor még nem indultak be a szabadtári előadások. Ám ennek az időpontnak a kijelölését egyfajta kényszer is diktálta. A Zsámbékra szívesen jövő színházak úgymond csak ilyenkor érnek rá. Arra sajnálatosan nem futja a keret, hogy új, csakis Zsámbékra álmodott produkciókkal érkezzenek. Mi több az események szervezői csak hosszú beszélgetésekkel, szívós kitartással tudják elérni, hogy a romokhoz áron alul is elhozzák az előadásokat. (A több mint egy hónapig tartó eseménysorozatra a százezer forintos megyei támogatás, valamint a háromszázhúszezer forintos saját bevétel vajmi kevés.) Mindezekről a kuiisz- szatitkokról érdemes szó-lani, mert meghatározhatják egy jól induló kezdeményezés sorsát Félidejéhez érkezett a zsám- béihi szombatok ez évi rendez-: vénysorczata. Számtalan program várta a kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Volt, amikor elmosta az eső a szabadtéri előadást és a nyíregyházi színház beszorult a művelődési ház tálai közé. Máskor viszont semmi nem zavarta az egész napos programot. Mi az, ami az újdonságot jelenti ebben az esztendőben? Ezzel a kérdéssel fordultunk Mátyás Irénhez, a művelődési ház igazgatójához. — Elsősorban változatosabb műfajokkal szerettük volna bővíteni az idei választékot. Az eredeti elképzelésből előbb- uíóbb hagyományt kívánunk kialakítani. Azt, hogy az ország különböző helyein működő színházi társulatok a helyhez illő darabjaikkal eljöhessenek Zsámbékra, a főváros szomszédságába. Ily módon A Pécsi Balett vendégjátéka nancsovszki János felvétele színesítenénk a nyári szabadtéri kínálatot. Ehhez kapcsolódik a tájegységek bemutatkozása: .elsősorban természetesen művészeti értékeikkel. Nem zárkózunk el a jó ízléssel megszervezett árukapcsolástól sem. Szabolcs-Szatmár megye különböző üzemei például már ismerősként kopogtatnak nálunk. Nem kis öröm számunkra, hogy a környékről, a fővárosból és lassacskán az ország más részeiről is egyre többen érkeznek. A helybéliek társadalmi munkával segítik a szombatok sikerét. Szakmai szempontból újdonság, hogy a .tanítóképző főiskola .népművelés spcciáLkollégiumosai .is részt vettek' a szervezésben. A műsorok kiválasztása szempontjából pedig: először lép színre a romtemplomnál balettegyüttes. A tánc nyelvén A Pécsi Balett vendégszereplésére gyülekezett szombaton a késő esti órákban a közönség. Hogyan találták Zsámbékra? — kérdeztük Eck Imre koreográfustól, a balettkar vezetőjétől. — A zsámbákiak találtak meg bennünket. Megtetszett az ötlet, vonzott az antik kort visszaidéző környezet. Negyedszázada van együtt a Pécsi Balett társulata. Ez idő alatt sokmindennel kísérleteztünk. A romtemplomhoz úgy éreztem, hogy legjobban a két kamaradarabunk, az Énekek éneke és a Danaidák illenek. Olyan emberi érzelmeket szerettünk volna a tánc nyelvén megfogalmazni, amelyek meghatározzák a huszadik századi ember életét is. A romtemplomi atmoszféra felerősítette a balett szépségeit. Hetényi János, Brctus Mária, Uhrik Dóra, Paronai Magdolna, Lovas Pál tánca szépségekben gazdag. Nem ők tehettek róla, hogy nőmi zökkenő mégiscsak zavarta az élményt. A technikai berendezések hiányosságai mind a művészi munkát, mind a közönség hangulatát némiképp beíolyá- ■.spiták.-,*™. .. Kibontakozóban Gyerekbetegségei ellenére is ígéretesen bontakoznak Id az idei zsámbéki szombatok. Félidőben vagyunk. Még következik a kecskeméti Katona József Színház és az Egyetemi Színpad közös produkciója, a Paraszt dekameron, a debreceni Alföld Színpad bemutatkozása, a folklórest és sorolhatnánk a kapcsolódó programok sokaságát. Erdősi Katalin Elkészült az V. anyanyelvi konferencia programja. Az ötnapos rendezvény augusztus 5-én kezdődik Veszprémben Bartos György, a Magyarok Világszövetségének égisze alatt működő anyanyelvi konferencia védnökségének titkára mondta: — A konferenciák rangos eseményei az anyanyelvi mozgalomnak, amely a külországokban élő magyarság é3 az óhaza közötti kapcsolattartás intézményes formája. Ez a mozgalom, amely az 1970-ben Debrecenben megrendezett I. anyanyelvi konferenciával bontott zászlót, s azóta mind szervezettebben, sokrétűbben működik. Elsőrendű célja a magyar nyelv és kultúra megőr■ zése és tanítása az úgynevezett szórványmagyarság körében. A mostani veszprémi találkozó elé három fő feladatot tűztünk. Címszavakban: egyházaik, irodalom és művészetek, tankönyvek. Arról lesz szó, hogy ezeknek milyen szerepük van, illetve kell. hogy legyen a magyarságtudat megőrzésében, nyelvünk, kulturális értékeink ápolásában és átörökítésében a nyugati országokban, a tengerentúlra került egykori honfitársaink és leszármazottaik között. — Az egyházakról — amelyek magyarságmegtartó szerepéről már az eddigi konferenciákon is sok szó esett, de inkább egyedi beszámolókban — azért iktattunk programba most önálló napirendet, hogy jelentőségéhez mérten foglalkozhassanak ilyen irányú tevékenységükkel, hazai és külföldi nézőpontból egyaránt. — A magyar irodalom ügyével, azzal a kérdéssel, hogy az irodalomnak milyen szerepe van a világban szétszórtan élő magyarság összefogásában, közösségi tudatának fenntartásában — az anyanyelvi konferenciák eddig- -is-Jtövotkeze- :tesen foglalkoztak. A mostani, konferencia feladata az irodalom szerepének olyan vizsgálata, amelynek a vezérlő szempontja a magyar nyelv, a nemzeti kultúra és a nemzeti tudat fenntartása. — Ami a tankönyveket illeti a Pécsett, 1981-ben megrendezett IV. anyanyelvi konferencián olyan ajánlást fogalmaztak meg, hogy a jövőben kapjon nagyobb teret a magyarnak, mint második nyelvnek a tanítása. — Az V. anyanyelvi konferenciára — ezúttal első ízben — külföldi magyar egyesületek. körülbelül félszáz helyről hivatalos delegátusokat küldenek, továbbá több mint hetven egyéni részvevő jelezte érkezését. Emellett körülbelül százan vesznek részt a konferencia munkájában az anyanyelvi mozgalom hazai munkásai, olyan, a mozgalommal együttműködő társintézmények szakemberei, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Népművelési Intézet, minisztériumok, főiskolák, könyvtárak. Nyári oktatótáborok Nyílt napok Az idén nyáron a hazai egyetemeken és főiskolákon mintegy félszáz oktatótábort szerveznek több mint félezer középiskolás részvételével. Immár tizenkettedik esztendeje vehetnek részt a fizikai dolgozók gyermekei azokon a felvételi előkészítő, levelező tanfolyamokon, amelyek oktatómunkája nyaranként 10—14 napos intenzív táborokban folytatódik. A felvételeket elkészítő bizottságok egy másik, ogész országot átfogó akciója lesz augusztustól az egyetemeken és főiskolákon megrendezendő úgynevezett nyílt napok programja. Nemes György: Kilincs nélkül A hordóban az élete van Ezen a helyen általában politikai, gazdasági-társadalmi kérdésekkel foglalkozó köteteket ismertetünk, regényt, no- vellásköteíet alig vagy ritkán. Most ezt tesszük, mert úgy érezzük, hogy Nemes György Kilincs nélkül című legújabb könyve nagyon is társadalmi fogantatású. A kötetet nyitó kisrogény és a könyvet záró elbeszélés a halállal való társalgását fogja össze, -mint az abroncs a hordót. A hordóban az életem van, sok megoldatlan gondom és bánatom meg szomorúságom — vallja a kötet fülszövegében a szerző. A kor kérdései Valóban korunk kérdéseit feszegeti írásaiban Nemes György. Nagyon otthonosan mozog társadalmunk viszonyai között, ismeri az életet, napjaink problémáit, azt, ami az embereket izgatja, gondolkodásúikat, cselekedeteiket vezérli. . _Az, olvasó általában, újságcikkeiről, irodalmi, hetilapok-, ban megjelelt novelláiról ismeri az írót, csak kevesen, hűséges olvasói tudják, hogy már eddig több tucat regénye, elbeszéléskötete jelent meg. Mindig fontos dolgokról próbáltam írni: szerelemről, kisebb- nagyobb bűnökről (morális bűnökről is) és a halálról. Egyébként alighanem ez a négy témaköre van a mindenkori szépirodalomnak általá ban, nélkülem is — írja legújabb könyvéről a szerző. Igazat kell adnunk neki, mert a ■'Kilincs nélkül című kötete is'ízekről az örök emberi témákról szól nagyon lebi- lincselően. Első kisregénye egy kórházban játszódik, egy Párizsból hazatért üvegfestő haldoklását í ja meg. Közben kibontakozik cgy élet minden szépségével és emberi gyarlóságaival. Megtudjuk azt is, hogy miként vélekedik a szerző a világról, az emberekről, a társadalomról. Két testvér vitázik itt, két életforma fokozik össze, közben arcok bukkannak fel, s tűnnek el, két társadalmi létforma vívódik, közben az ember gyarlóságai is előbukkannak. S a vég az elmúláshoz, a semmibe vezető út. amelynek a végén mar azt sem tudja a főhős, hogy hol van, mi veszi körül. Tehát Imre is ugyanott hal meg, ahol ■ apuka, ugyanazt az utat járta végig, mint apuka, az elmekórházban fejezték be az életüket, pedig egyikőjük sem volt elmebeteg — írja, s ezen aztán e!meditál. Vesepecsenye Telt ház és vastaps A Szentendrei nyár egyre gazdagodó rendezvényei során szombat és vasárnap este került színre a Paraszt Dekameron. A fiatal író és rendező Vándorfi László darabja nagy tetszést aratott a közönség körében. Ahogy a kezdés előtt a rendező Ígérte, ízléses pajzán népi játékot láthatott a nézősereg. A kecskeméti Katona József Színház é3 az Egyetemi Színpad közös produkciója méltán érdemelte ki a vastapsot. II. J. Tv-figyelq KénlCtí. pompás egy név ez a Kémért! Csrúíondáros, tüstént megjegyezhető, szinte kínálja magát, hc'gy füttyös dallamra váltsuk, és ráadásul nem jelent semmit. (Kémer nevű helységünk a térképkönyv szerint nincs, csupán egy Kémes, valahol déli határfolyónk, a Dráva közelében.) Fogadná lehet rá, hogy hamarosan annyiszor és any- nyi kedvességgel fogják emlegetni, mint hajdan Baga- méryt, aki, mint köztudomású, a fagylaltját maga méri. Annak a televíziós sorozatnak a gazdái Ungvári Tamás és Polgár András írók, Bernát László dramaturg, valamint Mihályfy Sándor rendező — amely egy bizonyos Kimeri doktort, ezt a minden lében egy kanál, világ lustája magánnyomozót futtatja majd kalandról kalandra, tehát igen jó keresztapáknak bizonyultak. Ilyen minőségükben már meg is nyerték az öt menetre tervezett mérkőzésüket. Tulajdonképpen abban is igyekeztek a nézők kedvéiben járni, hogy nem csak úgy ol- fantáziázgattak, hanem egy bizonyos kor bizonyos eseményeihez kötődve szőtték-fon- ták az esedékes meséket. Nyitányként például a Ilorthy- rendszer hírhedt különítményeseinek egyik igencsak valóság illatú aranyrúd-rablását tárták elénk; pontosabban azt, hogy miként igyekszik privát vállalkozóként fölgöngyölíteni ezt a gyilkossággal tetézett bűnügyet a fellelkesült Kémen. Hanem az, hogy a csúfon, dúros és tüstént megjegyezhető titulussal életre bábásko dott hajdani jogásziból még sem lesz egy két világháború közötti magyar Derrick, bizonyos jelekből ipar előre sejthető. Mindenekelőtt az za várhatta a vadonatúj magyar krimisorozat első darabjának nézőit, hogy a népes és különben jól öltöztetett, korhűen mozgatott, egyszóval illúziókeltő szereplőgárdával annyit, de annyit szövegeltettek. Ellentétben az imént említett Derrick úrral, meg más kollégáival, a mi- doktorunk sokkal inkább mondta, mintsem tette a dolgát Ráadásul jó körülményesen, anekdotikus akkurátussággal. Figyelmünk így nem hogy fokozatosan felaj- zódott volna, hanem éppen mind alább és alább hagyott. Míg például a lóversenytéri jelenetek peregtek, bizony alkalom teremtette dramaturgokként még azon is eltűnődhettünk, hogy hol s mennyit lehetett volna nyisszantani azzal a bizonyos nagyollóval. És még egy előzetes — nyilván 3 továbbiakra is érvényes — észrevétel. Ezek a Kémeriék Ernástól, Dánátostól, Angéláitól olyan egyformán beszélnek. Mintha mindig ugyanaz a valaki szólna, oly sablonos ízzel peregnek a szavak; az egyéni zamatnak még a nyomai sem bukkannak elő a mondatokból. Pedig hát a kis miíugrász Kémerinek az cszekereke is másként kellene hogy forogjon, meg a volt évfolyamtárs, a főkapitány- helyettes is szintén a maga nyelvi törvényei szerint tár- salkodhatna. Erre azonban, úgy látszik, már végképp nem jutott figyelem, hogy azt ne mondjuk, szépírói tehetség. No, de még hátra van éppen négy folytatás. Hátha ezek majd jobban peregnek, és ár- nyaltabbak lesznek a mondó- kák is ... Hírháttér. ^ televízió belpolitikai főszerkesztcségének Hírháttér című műsora immár olyan rangot vívott ki a maga műfajéban, mint a rádióban a 168 óra. Nagyon sokan el nem mulasztható programként nézik és szeretik, s egy-egy jelentkezése után akár napokig is beszélnek róla. Egyszerűen azért van ez így, mert általában közérdekű témákat pedzegetnek benne a műsorvezetők, és nem nagyon hagyják magukat mellékútra terelni, pláne egy-egy sommás válasszal lerázni. A maguk logikája — azaz a közember gondolkodása — szerint párbajoznak; védik, bontogatják a tömegek igazát. Legutóbb a vendéglátás témakörében derítette ki Baló György, hogy mennyire másként ítél egy gyakorlati szakember, és megint mennyire nem tud elszakadni az elvek, tői, az eszményített mintáktól a főhatóság képviselője. Egyezségre nem is jutottak, a néző azonban jóérzéssel tapasztalhatta, hogy azért a maga észlelései is hangot kap- nak, mégpedig elég sarkos megfogalmazásban. Akácz László Más fogantatású kisregénye a Vesepecsenye, amely egy nyugdíjba ment funkcionáriusról szól, arról, hogy miként méretnek meg az emberek, hogyan élt, gondolkodott, amíg menő volt, amíg a politikai küzdőtéren jegyezték a nevét, miként vélekedett egykori mozgalmi társáról, akinek a halálát megérte, aki tovább tudott első vonalban maradni, holott korántsem volt olyan jó szónok, emberismerő. mint ű. Legalábbis azt gondolta magáról. A munkásból lett vezető típusát igyekezett Nemes megrajzolni, közben a társadalom arculatát mutatta meg, legalábbis annak egy kis részét. Azt, amit a hentesből lett funkcionárius magának sem mert bevallani, hogy nem volt nagy, inkább esendő ember, aki néha lódított is, hogy többnek lássák. Az én krimijeim összefoglaló cím alatt megjelent novelláiban az élet furcsaságait, az emberi gyarlóságokat írja meg szatirikus éllel, szinte mindegyik írásból kitetszik; milyen is a társadalom, hogyan élnek, gondolkodnak az emberek, miként keverednek már-már a bűn útjára. Mindegyik elbeszélését, novelláját jónak tartom, mert markánsan rajzolja meg a kort, amelyben élünk, szereplőit, az embereiket. Távozóban A kötet legjobb írásának a Távozóban címűt tartom. Az élet és a halál értelméről értekezik, arról, hogy éredmes volt-e élni, küzdeni. Furcsa is az öregkor. Az ember megéri, hogy kortársai jószerével mind eltávoztak, az ember egyedül marad, az egykori szép lányok nemcsak megöregedtek, eltes- tesedtek, összetöpörödtek, némelyikük. mint egykor a boszorkányok, megégettek, itthagytak bennünket. Eltöpreng azon is. hogy mivé lesz az ember: hamuvá, amely már nem tud sírni, nem tud jelt adni magáról. S a tanulság, amit az író levon — s ezzel egyet lehet érteni —, amíg lehet, kell jelt adni magunkról, sajnálni az életet, amely bármilyen is volt: Élet volt. Gall Sándor
