Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
rr*r « 38F1.Y Kt 1985. JÚLIUS 8.,. nCTFÖ 5 Cselekedni keli, mégpedig gyorsan (2.) Életem végéig törleszíhetem A nagykátai belvízkárok történetének és tanulságainak áttekintését folytatva vegyük közelebbről szemügyre azoknak a helyzetét, akiket személyesen érintett az elemi csapás. Az ő terveik is hosszú távra szólnak mostanában. Szedik a marosi gurulóst Biztos piacra szállítanak az idén p termeik a pros ribizli árát keveslik Itt az új termés. Gazdag és szép. Munkában a hűtíiház osztályozol. Újrakezdem mindent Czalcó István például úgy gondolta, hogy élete delére kemény munka árán nagyjából sikerült mindent elérnie. Am most, szándékán kívül, őszülő fejjel ismét kezdheti a gyűjtögetést, az építkezést. A néhány éve befejezett, gondozott családi ház egyik fala frissen ácsolt állványzattal van aládúcolva. — Két irányból jött a víz, Itt a nyoma a falon még ma is. A melléképület összedőlt, a ház főfala megrepedt, pedig megnézhetik, igazán mélyek, biztonságosak az alapok. A családdal rokonokhoz költöztünk, nem kockáztathatjuk, hogy a fejünkre szakadjon az épület. S most intézhetem az OTP-kölcsönt, le kell bontani véglegesnek hitt otthonunkat, hogy őszre tető alá hozhassunk valamit. — Miért van szüksége OTP- kölcsönre? Nem fordulhattak a biztosítóhoz? — Belvízkárra a biztosító nem fizet. Az OTP kedvezményes kölcsönét pedig 35 évig, gyakorlatilag életem végéig törleszthetem, holott egyszer már megkoplaltam az építkezést. A következő kérdés tehát adott. Az Állami Biztosító Pest Megyei Igazgatóságán érdeklődtünk először; miért nem fizetnek az árviz-tűz-vil- lám és más elemi csapástól károsultakhoz hasonlóan a belvízkárosultaknak is kártérítési összeget? Bergmann Péter, a hitelosztály vezetőhelyettese világos és egyértelmű választ adott. fi biztosító nem fizet — A belvízkockázat nem szerepel a lakossági összetett vagyonbiztosításban. A károkat csak a jelenleg érvényes feltételek mellett rendezhetjük, s hogy miért nem került a belvíz a kockázati események közé, arról csak feltételezéseink vannak, mivel a szabályzat régebbi keletű. A belvíz minden esetben csak kis, speciális fekvésű területet érint, s valószínű, hogy ha a kockázati események között szerepelne, erősen megemelné a biztosítási díjat. A magasabb összeget nem szívesen fizetnék mindazok, akiknek lakóhelyét nem fenyegeti ilyen veszély. — A földcsuszamlás, kő- és földomlás sem tartozik azok közé az elemi csapások közé, amelyek gyakran sújtanák például az alföldi településeket. A lakosság mégis zokszó nélkül fizeti ott is a biztosítási díjat, mert abban reménykedik, hogy a kártérítés minden bekövetkezhető csapás esetén megilleti a károsultat. Gondolom, a villámcsapás biztosítási összegét sem úgy számították ki, hogy mennyit kellene a cégnek fizetnie, ha valamennyi ügyfelének a házába egyszerre belecsapna a mennykő, hanem inkább valószínűségi alapon. így a belvíz esetén sem jöhet ki akkora összeg — ön mondta, hogy a belvíz viszonylag kis területet sújt —, hogy jelentős mértékben megemelje a biztosítási díjat. Véleménye szerint van-e rá remény, hogy előbb-utóbb a belvízkárral is kiegészíti az Állami Biztosító a káresemények listáját? És a nyugdíjasok? — Nagyon valószínű. Gyakorlati tapasztalatunk, hogv a lakosság újabb és újabb igényekkel jelentkezik, melyek előbb-utóbb polgárjogot nyernek és biztosíthatókká válnak. Néhány évenként összegyűlnek ezek az igények, elindul a hivatalos eljárás, s felkerülnek a listánkra. Jelenleg azonban a belvízkárosultaknak nem tudunk fizetni. Mondanunk sem kell, hogy h kártérítés összegénél — persze csak a létjogosultságot nyert elemi csapások esetén — alapvető szempont a biztosított vagyontárgy állaga, értéke. Ez a szempont az OTP-nél Is érvényesül, mégis rugalmasabban kezelik az ügyeket, mint az Állami Biztosító. A Pest megyei igazgatóságon Kovács Gyula igazgató tájékoztatott, miben tudnak segíteni a károsultaknak. — A vízügyi szakemberek és a tanács méri fel a kár értékét. Ennek alapján mérlegeljük, milyen mértékű támogatásban, hitelben részesítjük a megrongálódott épületek tulajdonosait. Esetenként az újjáépítési hitel bizonyos százalékát kamatmentesen adjuk, de az összeg többi részére sem számítunk fel 3— 3 és fél százaléknál magasabb kamatot. Az újjáépítési kölcsönt 30 év alatt kell törleszteni. Persze felvételéhez alapfeltétel, hogy az igénylő hitelképes legyen, azaz rendelkezzen biztos havi jövedelemmel. A hitel összege Tudományos kutatók segítségét vette igénybe a Soproni Állaimi Gazdaság új üdítő italának előállításához. A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet eljárásával, a tej úgynevezett ultraszűrésével létrejött tejszérumot használják föl alapanyagul. Az így keletkezett, vitaminban és ásványi anyagokban dús oldatot nemes baktérium .színtenyészettel tovább fermentálják. Ennek hatására kedvező aroma- és ízhatások függ a tönkrement érték nagyságától is. Nagykátán még nem fejeződött be a kár teljes felmérése, így még nem született döntés, hogy a hitel- nyújtásnak melyik kedvezményes fajtáját vehetik igénybe a károsultak. Az öreg, vályogfalú házikók bizony nem képviselhettek komoly vagyont. Helyettük azonban új lakást esak a napi forgalmi értéken lehet kapni. S ha a lakók esetleg nyugdíjasok, hitelképtelenek, akkor vajon miből, és hogyan teremthetnek új otthont maguknak? Holott önhibájukon kívül kerültek ilyen nehéz helyzetbe. A kérdés rendezésre vár. Ügy tűnik, az Állami Biztosító lépéskényszerben van mindazokkal a szervezetekkel és intézményekkel, melyeknek feladata megvédeni a lakosságot az elkerülhető elemi csapásoktól. Az ember küzdelme a természettel már évezredek óta tart. S mivel néha mi maradunk alul, kitaláltuk a kárpótlás, segítségnyújtás intézményeit. Miért hagyjuk hát magukra éppen a belvízkárosultakat? Márvány! Ágnes mellett B-vitaminokkal dúsul a termék. Az üdítő ital ízesítésére a mangó déligyümölcsöt használják fel, ám szamóca-ízzel és az év végén ananásszal is forgalomba hoznak a Fauna Fitt elnevezésű üdítő italból Az idén másfél millió liter Fauna Fittet készítenek, jövőre a terv: 4 millió liter. Az ital árusítását a főváros-1 ban és környékén, Valamint Északnyugat-Magyarországon megkezdték. — Nádas László jöjjön a titkárságra! A meóvezető lesz kalauzunk a Dunakeszi Hűtőház területén, ahová már a szezon első három napján csaknem 10 vagon pirosló málnászáliítmány érkezett. Várunk a titkárságon. A folyosón fehérköpenyes emberek, intézkedő termelésirányítók. — Látta valaki Nádast? — Az előbb láttam, egy darab kolbász volt a kezében — közli az irodába belépő fiatalember. Gyorsul a tempó Nádas László elnézést kér a késésért. Közben intézkednie kellett, s idevető útja alatt reggelizett. Pedig már délelőtt 10 óra van. Ilyenkor viszont nem nagyon nézik az órát, s a műszakok között is elmosódnak a határok. Akik régebben kerültek ide, megszokták már,-hogy a szezonban' felgyorsul 'a tempó, sűrűsödnek az intézni valók. Érkeznek a Dunakanyar áfé- szeitől és a termelőszövetkezeteitől a rekeszek, de jönnek szállítmányok Nógrád megye közeli községeiből is, főleg az Ipoly mellékéről. A hütőház- ban kétezer tonna málna feldolgozását tervezik az idei termésből. Az exportra induló szállítmányokra már biztos vevők várnak. A zamatos ízű gyümölcs nem sokáig marad kint a rámpán lerakott rekeszekben. Hamarosan motoros targoncákon utazik a hűvös válogatóba, onnan pedig a csikorgó telet idéző fagyasztóba, ahonnét ámulatunkra ki-be járnak az emberek télből a nyárba, elviselve a pillanatonként változó klímát. Dimitrov Sándorné osztályozza a minőséget. Megtudhatjuk tőle miért sorolják magasabb osztályba az eredeti gurulós marosit például a kicsit csúcsos végűnél, amit az átvevők Fin- dus-nak neveznek. Megkóstoltuk. Az előbbi jobb ízű is, jobban viseli a szállítást, a megmunkálást, míg a másikon hamarosan fehér bevonat keletkezik és sokkal törtebben érkezik. Fürge ujjak A termekben fürge ujjak kézimunkázzák a piros szemeket. Jól jött a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium 25 diákjának a jelentkezése. Az ügyes, szorgalmas fiatalok a 25 forintos órabért is megkereshetik Heinrich László csoportvezető irányításával, aki szerint természetes, hogy néha előfordul egy kis móka, játék, de azért a munka is megy. Párkányi Beáta három hétig akar itt dolgozni. Malomsoki Ildikó még a nyáron szét akar nézni az NDK-ban, s a költségeihez jól jön az itteni kereset. A hátországból az első vonal felé indultunk. Málnaország fővárosa előtt, Nagymaros határában találkoztunk a híres marosi gurulós termelőivel is. fiz első voiisfijsn Ki tudja, mennyi tapasztalatot gyűjtött már az élete során a 82 éves Nyalka József, aki még ma is hat-hétszáz tőről szedi le a termést, de valaha ezerkétszáz négyszögölet munkált meg. Valentin Fe- rencné gyermekkora óta metszi, kapálja minden évben a málnát. — özvegy maradtam, kicsi a nyugdíjam, szükség van a kiegészítésre — mondja, s hetvenkét évesen is 400 négyszögölnyi területről takarítja be a termést. Az Erdei Termék Vállalat átvevője 24 forintot fizet kilónként a hordós lémálnáért, 26-ot a rekeszeiért, 10 forintot a piros ribizliért. A rekeszek át’arsú’yát 1 ki’ó nyolcvan dekának számítják, szemben például a váci átvevők egy kiló harmincával, mért Itt vastagabb deszkából készültek. A ribizliért Vácott is 10 forintot fizetnek, az első osztályú málna kilója 30, a másodosztályúé 27 forint. Letkésen a szobi Afész átvevői 25 forintot adtak a termés kilójáért. A termelők főleg a piros ribizli árát keveslik. Kovács T. István Nyalka József, útban az átvevő felé. I Erdőst Agnes felvétele! A parkban körbe mentek a padok között. Majdnem mindenütt párok ültek. Tovább mentek. — Odasüss — mutatott előre Lali. — Ketten vannak. Gyerünk! Bevetették magukat. Leültek a lányok mellé. Rágyújtottak. Közelebb húzódtak a lányokhoz, beszélni kezdtek hozzájuk. A lányok összenéztek, aztán szó nélkül felálltak és ellibegtek. — Gyere, a csikók nem sírnak — vi- horászott Lali. — Marhaság — legyintett Péter. — Látod, hogy ránk se bagóznak. — Ne törődj vele. Mire indultak volna, a két lány eltűnt a parkból. Lementek a Kis Kakukkba, megittak két üveg sört. Vidámabb lett a hangulatuk. Az utca is besötétedett, csak a lámpák sárgás fénye világította meg az arcokat. Pásztázták a lányokat, asz- szonyokat, de nem volt szerencséjük. Péter már megunta a lődörgést, éhes is volt, arra gondolt, hogy mégis hazamegy. Lelépett a járdáról, hogy átvágjon az úttesten. Abban a pillanatban csikorgóit mellette a fék. Hátra- ugrott. A sofőr kihajolt, öklét rázta és káromkodott. Lali a hasát fogta, úgy röhögött. — Berezelt a pilóta. Tyű, de remek volt! Berezelt. Te, tudód, hogy ez egy jó móka? Ez a gyorsfékezés. Maradj le néhány lépést és figyeld a hatást — ha-sogta furcsa hangon Lali. G yors léptekkel előre sietett, aztán mintha gondolataiba merülne, lelépett a járdáról, de ugyanabban a pillanatban már vissza is ugrott. A fék csikorgóit. A kocsiban ülők riadtan bámultak. Alig mentek húsz lépést, Lali hátralesett Péterre és felcsapta fejét, mintha csak azt mondaná: ezt figyeld meg, koma! Beletúrt üstökébe, aztán újságot vet* elő zsebéből. Mintha olvasgatná a vaksi fényben. És amikor a kocsi alig tíz lépésnyire volt. nagy lendülettel lelépett a járdáról. Két lépést tett és már ugrott is hátra, de a volán mellett ülő nő nem taposott a pedálba, hanem a váratlanul előtte termő férfi láttán, balra kapta a kormányt. Péter a falhoz lapult, sápadtan nézte az úttestet. A kocsival szemben egy Wartburg száguldott — a következő pillanatban óriási csattanás hallatszott. A két kocsi vad erővel csapott össze és az úttest közepére fordították egymást. Kiabálás, zaj, lárma. A járókelők a kocsikhoz rohantak. A közben érkező kocsik elzárták az utcát. — Rendőr, rendőr! Hivják a mentőket! Szabadítsák ki őket! A jajveszékelés nőttön-nőtt. Péter közelebb merészkedett. Lalit nem látta sehol. Eltűnt. A Wartburgból ájult idős házaspárt segítettek ki és egy vérző arcú férfit. A Moszkvicsból összezúzott homlokú tízéves kislányt emelt ki valaki. A gyermek szeme fennakadt, szája széle habzott. A volánnál ülő nő tenyerébe temette arcát és jajgatott. — Meghalt, úristen, meghalt! Egy asszony felszakította az ajtót. — Csak elájult, nyugodjon meg — támogatta ki a nőt. — Rögtön jön a mentő. — Vizet, hozzanak vizet! Valaki kivette a kocsiból a plédet, leterítette az úttestre, ráfektették a kislányt. Homlokán mély seb tátongott. Egész teste remegett, reszketett. Az anyja letérdelt mellé. A mentőautó szirénája szétrebben- tette a bámészkodókat. A másik oldalról rendőrautó jött. Hárman ugrottak ki a kocsiból. Az egyik mellékutcából újabb rendőrkocsi fordult ki. Lezárták az utat, a bámészkodókat, az újabban érkező autókat elterelték. P éter sápadtan támolygott a fal mellett. Gyomrát hányinger gyötörte. Még mindig maga előtt látta a véres arcú férfit, a kislányt, amint ájultan, habzó szájjal fekszik a segítségére siető férfi karján. Befordult a mellékutcába, tántorogva, mintha részeg lenne. Nem vette észre honnan került mellé Lali. — Már azt hittem, ott ragadsz. Péter megtorpant. — Eredj, az istenedet, mert a hasadba mártom a bicskámat — kapott üvöltve a zsebéhez. — Megbolondultál? — ugrott hátra Lali. — Tudod, mit csináltál? — sziszegte, és Lali tekintetébe fúrta tekintetét. — Te, rohadt, te ... Lali megfordult, egy szempillantás alatt eltűnt. Futott, ahogy csak bírt. Péter zavaros tekintettel bámult utána, amíg csak el nem homályosult a szeme. Sírni nem sírt, mert a csikók nem sírnak. Vitamindús, ízletes Kapható már a Fauna Fitt L ehajolt, felemelte a forgácsba esett vésőt, aztán satuba szorította a szekrényajtót. Kivéste a zár helyét, beleillesztette, beütötte a facsavart, majd a francia csavarhúzóval ráhúzta. Kicsavarta a satut, íélre- állította az ajtót és befogta a következőt. Reggel óta ezt csinálta megállás nélkül, hogy műszak végére befejezze a kapott munkát. Homloka verítékben úszott. A por szüntelenül szállt a levegőben, arca egészen maszatos lett. Műszak végén derékig vetkőzve mosakodott a zuhanyozóban. Ekkor csapta Sajtos Lali hátba. — Szevasz, Péter. — Szevasz. — Lógunk egyet? — Nem bánom — egyezett bele Péter és pirosra dörzsölte mellét. — Várj meg a kapu előtt. Péter egykedvűen nézte a bútorgyár kapuján kisodródó embereket. Rágyújtott. Csodálkozott, hogy mindenki siet. A gyalupad mellett nyugodtan álldogáló emberek idegesen, nyugtalanul, majdnem szaladtak a villamos- megálló felé. Péternek csak néha vetettek oda egy-egy szót, de választ nem vártak. Hová rohannak ezek? — tűnődött Péter. Haza, az asszonyhoz? Vagy a kocsmába? Neki nem volt hová sietnie. Amióta az apja összeveszett az anyjával, otthon pokollá vált az élet, s nem volt kedve hazamenni. — Megyünk? — lépett mellé Lali. — Hová? — Mindegy. Gyerünk a parkba, hátha elkapunk egy pipit. Péter vállat vont. Neki mindegy, csa\; minél később érien haza. Átvágtak a mellékutcákon. Túl a Szent István park, ami Lali szerint jó vadászterület. Egy lány jött velük szemben. Lali hirtelen jobbra lépett, a lány megtorpant. — Hová, kicsikém? Gyere velünk. A lány ki akart térni, de akkor meg Péter állt elé. — Hová siet? A lány valamit sziszegett és átvágott az úttesten. A két fiú hangosan nevetett. Bába Mihályt J cóihóh nem óírnah
