Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

Kockázat van — tej nincs Felelet a hétfői kenyérkesergőre Kiküldött tudósítónk jelenti a VIT-rol A megyei fiatalok körében Hámori Csaba és ßerecz János látogatása A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozón tartózkodó Pest megyei küldötteket hétfőn meglátogatta Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a VIT-delegáció vezetője és Berccz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a fesztivál díszvendége. A baráti hangulatú találkozón megvitatták az eddigi tapaszta­latokat, élményeket. p Tejkeringő, kenyérkcser- í gő ideje címmel tudósítás f jelent meg lapunk július ^ 29-i, hétfői számában. ff Munkatársaink vasárnap a ff Dunakanyarban tapasztal- ^ takat vetették papírra, ff Szentendrétől Visegrádig í járták az élelmiszerbolto- | kát, illetve a tejet, kenyc- ff rét árusító vendéglátó cgy- ^ segeket, arra keresve a ff választ, milyen a hétvégi ff ellátás ezen a főváros kö- ^ zeli kiemelt üdülőterülc- ^ ten. OH, ahol ezen az iga- ^ zi kánikulai vasárnapon f tízezrek kerestek felüdü- ^ lést a szép környezetben ^ lévő strandokon. Az összkép lehangoló volt. A kis boltok kenyér és tej kínálata erősen kifogásolha­tó, a papszigeti kempingben, ahol nyoicszáz vendég pihen, mindennapos gond a szénny- vízderítő ürítése. Dunabog- dányban egyetlen üzletben sem szerezhető be vasárnap tej és kenyér. Munkatársunk vasárnapi körútja csak a kórkép felvá­zolása lehetett, hiszen a boltosok keserveiről — ami miatt a Dunakanyarban üdü­lők élelmiszer-beszerzése vá­sárlás helyett, olykor várost­romnak tűnik — tudósítha­tott, de az illetékeseknek csak hétfőn, illetve tegnap tudtuk feltenni kérdéseinket a Dunakanyarral kapcsolat­ban. Jtíegenf®rgalmi áradat A terület egyik ellátója a Szentendrei Áfész. Irodáik valósággal konganak az üres­ségtől, ottjártunkkor egyet­len vezetőt sem találtunk, az ottlévő dolgozóval beszéltünk, aki ,megj.e,gyf?gte; — Mindenki tudja, hogy nincs ember a kereskede­lemben nemhogy nyáron, de télen sem. — Csak itt, Szentendrén legalább 25 eladó hiányzik az élelmiszerboltok pultjai _ mö­gül — mondja Tóth Istvánné, a szentendrei városi tanács főmunkatársa, akivel a ke­reskedelemről beszélgetünk. — A város lakosságának igé­nyeit még csak-csak ki tud­ná elégíteni üzlethálózatunk, de az évről évre növekvő idegenforgalmi áradat nyo­mását képtelen - elviselni. A szentendrei kenyérgyár kapa­citása határán van. Talán csak ha egyféle kenyeret és csak kétkilósat sütnének, el tudnák látni a körzetet, . hi­szen Pomáztól Visegrádig övék a Dunakanyar és a he­gyi települések is, csakhogy a fogyasztók nem pusztán ke­nyeret, hanem választékot is várnak. A tejellátás legna­gyobb gondja az, hogy meg­szűnt a kockázati alap _ — hangsúlyozza Tóth Istvánné, a legsúlyosabb okot —, a tejipar az üzletben megma­radt készletet nem veszi visz- sza. Ezért aztán az üzletve­zetők nem mernek kockáza­tot vállalni, inkább keveseb­bet rendelnek. Hiszen a hét közepén lehetetlen teljes biz­tonsággal tudni a vasárnapi időjárást, s ha rossz az idő, nyakukon marad sok liter tej. A megoldás a tartós vagy féltartós tej szállítása lenne, csakhogy ebből soha nincs elég. _ Mitől kiemelt üdülőkör­zet a Dunakanyar? Jelent-e ez valamilyen többletet azok számára, akik az itteni ke­reskedelemért, ellátásért fe­lelnek, illetve azt intézik? _ Természetesen, fokozott felelő sséget, sokkal több fi* gyelő tekintetet — mondja Tóth Istvánné —, de gondo­lom ön valamiféle anyagi támogatásra céloz. Nem, azt nem kapnak. De a nagyobb forgalom több bevételt is je­lent, tehát hasznot hoz a kereskedelemnek. Szerződés nélkül várni kefi A kemping szennyvízüríté­si gondjairól a PVCSV szenl- tndrei telepének helyettes ve­zetőjétől, Szinnai Gyulától kérünk felvilágosítást: — Miért kell egy ezersze­mélyes kemping vezetőjének napokig kö-nyörögnie azért, hogy elszállítsák a szennyvi­zet? Bizonyára nem kell ecsetelni, hogy milyen jár­ványveszélyes helyzetet te­remt a késlekedés! — A kemping nem kötött szerződést vállalatunkkal a szennyvízürítésre. Évek óta nem hívtak bennünket, csak az elmúlt napokban. Infor­mációm szerint a kempingek­nek saját szippantókocsijuk van. Telepünknek elsősorban a szerződéses kötelezettségek­nek kell eleget tenni. Előnyt élveznek az úttörőtáborok, il­letve a városgazdálkodási vál­lalat megbízásai. Tudjuk, hogy veszélyhelyzetet teremt­het a késlekedés, de a jár­műparkkal — nyolc kocsink­ból legföljebb hat-hét üze­mel (?!) — képtelenek va­gyunk többet és gyorsabban dolgozni. Munkatársaink így is a harmadik hétvéget töltik munkával. Ha a kemping ezután rendszeresen ' igényli szolgáltatásainkat, akkor ez minden második nap egy kocsinkat leköti. — Egyre több maszek szennyvízürítő autó is dol­gozik ezen a területen. Ez sem csökkenti a PVCSV gondjait? — Látszólag nem konkur- rencia, hiszen nagy a piac, csakhogy a kisiparosok álla­mi szerződésekre hajtanak, itt rendszerint alánk ígérnek, az áraikkal, de a kevesebb nyereséggel kecsegtető ma­gánfuvarokat nem kedvelik. Ezért van az, hogy hetvenkét óránál előbb a kempingbe sem tudunk kimenni. Az újságíró nem kívántatik A szentendrei kenyérgyár gondjairól Kerepestarcsán, a vállalat központjában Oláh András igazgatótól tudunk meg bővebbet. Az üzemben ugyanis vasárnap fotóriporte­rünknek mutattak ajtót, és hétfőn sem jártunk ugyanott több szerencsével. Igazgatói utasításra hivatkoztak: nyi­latkozattételre csak az igaz­gatónak van joga!!! — A szentendrei gyár ka­pacitáskihasználása 103 szá­zalékos, ami azt jelenti, hogy 16 óránál többet dol­gozik itt ember és gép. Csúcs­időben — júliusban és au­gusztusban — még a válla­lat más üzemeiből, Vácról és Gödöllőről is szállítunk ke­nyeret. Szombaton visszük az üzletekbe a vasárnapi péksü­teményt is. Ha a heti pihe­nőnapon mégsem kapható, azért van. mert már szomba­ton eladják. A szentendrei gyárból naponta 26 és fél tonna áru kerül ki. de talán meglepő a másik adat, hogy a körzetben dolgozó öt ma­gánpékség napi kapacitása is eléri a 13 és fél tonnát. Va­jon hová kerülnek ezek a kenyérhegyek? Horváth Imre. a dunabog- dányi tanács közelmúltban megválasztott elnöke megle­pődve hallja, hogy települé­sükön gondot jelent, misze­rint vasárnap nem lehet te­jet és kenyeret kapni a köz­ségben. Tudomása szerint ed­dig ilyen igénnyel nem éltek a helybeliek, illetve az üdü­lők. Hinnünk kell neki, bár elég nehéz elképzelni, hogy ezen a dunakanyari települé­sen, ahol hét végén több mint ezren víkandeznek, nem len­ne kapós a pékáru vagy a tej. Igaz Horváth Imre már annak is örülnek, ha az Áfész hétköznap tudna megfelelő kínálatot és körülményeket biztosítani élelmiszerboltjai­ban. A Dunakanyarban tapasz­taltakat és az illetékesektől hallottakat megosztottuk Fe­kete Lajossal, a Pest Megyei Tanács kereskedelmi osztály­vezető-helyettesével. Az osz­tály egyik munkatársa egyéb­ként cikkünk nyomán hétfőn elindult, hogy hozzánk ha­sonlóan utánajárjon a már­már krónikussá váló gon­doknak, — A kiemelt üdülőhelyi minősítés ugyan anyagi tá­mogatást nem jelent az ellá­tó vállalatoknak, de lehetősé­geinkhez mérten erkölcsi se­gítséget igyekszünk nyújtani. Az idén is összehívtuk a Dunakanyarba szállító válla­latok vezetőit. A Közép-Du- na-vidéki Intéző Bizottság Kereskedelmi Szakbizottsága is közös szezonelőkészítő tár­gyalásra hívta annak idején a Füszért, a tej-hús és a sü­tőipar vezetőit,, annak érde­kében, hogy igyekezzenek na­gyobb figyelmet fordítani a térség ellátására. Külön tár­gyaltunk a tejipar vezetőivel azért, hogy nagyobb mennyi­ségű tartós tejet kapjon a Dunakanyar. Sajnos, a jelen­legi mennyiségnél többet egyelőre nem képesek bizto­sítani, és ez a kevésnél is kevesebb. Megoldást csak az jelentene, ha a térségben dol­gozó váci tejüzem kapna egy tartóstej-elöállításra alkalmas gépsort. Ennek ára azonban 40 millió forint. A helyzet va­lóban elég rossz a Dunaka­nyarban, ám ahogy a Pest Megyei Hírlap vasárnapi tu­dósításából is kiderült, a na­gyobb élelmiszerboltok és ABC-áruházak ellátása, ha nem is mondható jónak, de legalább érezhető az igyeke­zet. Tudomásul kell ven­nünk, hogy a Dunakanyar nyári ellátásánál sokkal fon­tosabb és jelentősebb fel­adatok is állnak a népgazda­ság előtt. Anyagi támogatás­ra nem számíthatunk. Tehát ésszel és jobb szer­vezéssel, terítéssel kellene pó­tolni ami hiányzik, hiszen a Dunakanyarba látogatókat nem lehet hazaküldeni a gyenge ellátás miatt, és el- !e:i;.:non.dana a.népgazdasági érdeknek is. A helyben lakók­tól sem várható megértés, ha egyszer tejre és kenyérre, péksüteményre van szüksé­gük, magyarázattal nem érik be. Annál inkább nem, mert nem csupán a csúcsforgalom­ban, de még hét közben is sok a jogos panasz. Véleményünk szerint a Pest Megyei Tanács kereskedelmi osztályának ösz- sze kellene sürgősen hívni az érdekelt vállalatok vezetőit: lehetetlen, hogy belenyugod­janak a hangulatromboló rossz ellátásba. S ha a koc­kázati alap megszüntetése ilyen bonyodalmakat okoz, kezdeményezni kell a mi­nisztériumnál: hátha vissza­állítható a korábbi állapot, a kereskedő óvatosság helyett merje a szükséges mennyisé­A srác mosolygós szemű, vidám. Tört angolossággál mutatja: papírt aláírni. A kézmozdulat jellegzetes, de mit? A lapon mindenféle ja­pán írásjelek, s a fiú meg keresné a szavakat arra, ami leírhatatlan, az atombomba pusztításának bemutatására. Gyűrött, agyonolvasott és haj­togatott prospektust vesz elő inge kivágásából, a fedőlapon a gombafelhő. Minden olda­lon a Japán elleni atomtáma­dás áldozatainak borzalmakat tükröző fotója. Megrázó s egyben meggyőző erejű kép­sorok. Rövid tanakodás a de­legáció soraiban, aztán kéz­ről kézre jár a lap, teíe lesz a palesztin, francia, holland aláírások után a magyar til­takozók kézjegyeivel is. Nem akarunk atomháborút, nincs szükség a nukleáris fegyve­rekre. A kyotói Oru Nagao, a 18 esztendős japán egyetemis­ta. a Zengakuren szervezeté­nek tagja azt mondja: szpa- szíba. és meghajolva távozik. ★ — Tud-e ez ügyben újat mondani az egészségünket óvó? — kérdeztük dr. Búza Tibor Pest megyei kardioló­gus főorvostól. — Az az egyik fő gondom, hogy nehéz újat mondani. Hiszen a beteg ötször-hat- szor-tízszer is hallja, éveken át, hogy ne dohányozzon, vál­toztasson az étrendjén, élet­vitelén, mégsem teszi. Pedig az lenne az érdeke... © Akkor tehát reménytelen a szív- és érrendszeri bajok elleni küzdelem? — Csak egyeseknél. Igaz: A Magyar Nemzeti Klub melletti kis téren két, hétéves forma fiúcska játszik. Mind­kettőjük kezében hokiütő, s amúgy szárazon kenik a ko­rongot. Aztán egy óvatlan mozdufat, s a szemvillanás­nyi idő múlva már csak a végeredmény látható: egyikő­jük keserves sírásra fakad, kezét a szájához kapja. Másik csak nézi, meg van rettenve szegény. — Mi nye hocsem, sto ti plácses — keressük ösz- sze orosz tudásunk most (is) kincset érő aranytartalékait. A fiú felnéz, a könny csorog az arcán, elmaszatolja. hüp- pögve mondja: ja... nye... placsu ... , s újra rázendít. Kotorászunk a táskában, elő­kerül a jelvény. — Pazsalusz* ta ... a fiúcska abbahagyja a hüppögést, zavartan néz, s kisvártatva megszólal: — Bratu? — mutat még mindig zavart társára. Hát már hogy­ne lenne. Cukorka, rágógumi kerül az átizzadt markokba. — Szpasziba. A pádon veterán üldögél. sajnos, ezek az egyesek van­nak többen. Akad aki az első baljóslatú jelre megijed, s minden jó tanács, külső se­gítség nélkül, önmagától vál­toztat. Az orvos szerepe ilyen­kor többnyire csak annyi, hogy betege józan eszére apellálva, felvilágosítja őt döntésének fontosságáról. Ta­pasztalati alapon mondom: husz-huszonöt százalék a kór­házba kerülők — tehát a már tüneteket mutatók — köré­ben az egészségnevelés si­kere. S ehhez is megfelelő in­formációkat kell adni. Q Hiszen erről az ügyről rengeteget tudnak az embe­rek . .. — Igen, csak ez a tudás nem hatékony. Arról van szó, hogy ugyan ismerik a riasztó statisztikákat, de nem hisznek nekik. Talán mert vannak (ha nem is nagy számban) ellenpéldák. „A nagyapám 90 évesen is szívta a pipát, még­sem ártott meg neki, az autó ütötte el.” „A kollégám nem is dohányzott, s lám, infark­tust kapott.” Ilyeneket mon­danak, s közben nem számol­nak azzal, ami ugyancsak tény: annak a 40 éves férfi­nak, aki naponta csak 10-15 szál cigarettát szív, három­szor nagyobb esélye van az infarktusra, mint nem do­hányzó társának. Hasonló a helyzet a többi rizikófaktor­ral is, egyenként mindegyik megléte meghatározza e kór valószínűségét. O Es akiknek egyetlen rizi- kőfaktoruk sincs? Azok kö­zül senki sem kap infarktust? — Dehogynem. A szívizom- elhalásos esetek 15 százaléka ilyen embereket ér. Ebben a jelenségben azonban alkati adottságok játszanak közre. Az utóbbi időben hangoztatja a szakirodalom, hogy bizonyos jellemző reakciómódú emberek veszélyeztetebbek. Azokról van szó, akik vetélkedésnek tekin­tik az életet, a munkát, akik állandó feszültségben élnek, A jelenet láttán elmosolyo­dik, majd elnéz a távolba ... ★ A magyar delegációt a Le­nin Stadionba vezető úton a rendkívül csinos Julia Gra- duszova vezette fel. A Rosz- tov melletti Imljarszk váro­sában született lány húszesz­tendős. édesanyja tanár, édes­apja mérnök, s bátyja után most ő is ezt a hivatást vá­lasztotta. Az energetikai fő­iskola első évén már túl van. Mint elmondta, nagyon örült, hogy egyáltalán szóba került, mint hostess, s azt már ő kérte külön, hogy a magyar csapathoz kerülhessen. Hogy miért? Kereste a szavakat a válaszhoz, s nevetve mondta: mert szereti a magyar embe­reket .., ★ Kedden a fesztivál több, mint százféle programja kö­zül lehetett választani. Mint Tunyogi László, a VIT-iro- da ügyeletese elmondta, a ta­pasztalatok szerint legna­gyobb az érdeklődés a ma­gyar gála, az egzotikus orszá­gok nemzeti klubjainak prog­ramjai, valamint a cirkusz műsora iránt, de sokan hasz­nálják ki a sportolási lehető­ségeket is. Ballai Ottó akik ambiciózusak, s nagy célokra törnek. Mindezt ma, s korábban is erényként tisz­teli, tisztelte a társadalom. Régebben a stresszt tekintet­ték rizikótényezőnek, mos­tanára ez is tisztázódott. A stressz önmagában jó is lehet, arról van szó, hogy azoknál nagy a kockázat akiknek az ambíciói és a tényleges teljesítőképessége közötti különbség nagy, s eb­ből ered a szinte feloldhatat­lan feszültség. Végül is ez nyomja rá a bélyegét arra: miként reagál az illető az őt érő hatásokra, a világra. • Megrögzött káros szoká­sokon nehéz változtatni. Élet- szemléleten még nehezebb le­het. Mit tanácsol? — Nézze, nem látom értel­mét az emberek ijesztgetésé­nek. Ügy gondolom, hogy a szülőktől látott rossz példák ellenére is, lassan megválto­zik a társadalom szemlélete és felnőnek azok a generá­ciók, amelyek a sportolást, a nem dohányzást, az egészsé­ges táplálkozást, a mozgás­gazdag életmódot tekintik természetesnek. Mert az a természetes. Vagy nem? V. G. P. AIsdnémediben építik Gázvezeték Évek óta remélték az alsóné- mediek, hogy előbb-utóbb ve­zetékes gázhoz jut települé­sük. Természetes hát, hogy szí­vesen áldoztak erre. Alsónéme- di Öcsával együtt a Fegyver­es Gázkészülékgyár ócsai üze­méhez érkező vezetékről kapja majd az energiát. A fogyasztók lakásonként ti­zennyolcezer forintot fizetnek a gázvezetékért és háromezer forintot a tervezésért. A mun­kálatokat tavasszal kezdték meg, az első ütem tennivalói­nak több mint a felével már elkészültek. A kivitelezők messziről jöttek Alsónémedibe — a tiszaalpári Tiszatáj Tsz szakemberei — de jól és gyor­san dolgoznak. A földgázvezeték első részét a fűtési szezon megkezdésére szeretnék átadni az építők. A második ütem végére Alsóné- medin hétszáznegyven lakást kapcsolnak be a hálózatba. gű árut rendelni. Móza Katalin Mércpadon jár az óra A Ganz Árammérőgyár erdőkertes! üzemében szalagrcnd- szerben készülnek az egy- cs háromfázisú fogyasztásmerők­höz az óraművek. Az összeszerelés után a számlálószcrkczctc- ket mérőpadon járatják, így ellenőrizve működésük pontos­ságát. Barcsa Zsolt felvétele Minim második halál oka És ha nem nyer, aki mer ? ’f A kockázat ugyebár nagyszerű dolog — lehetőség a ff sikerre. Ám van olyasfajta rizikó is, amely nem kc- ^ es egtet ilyen reménnyel.- Ma Magyarországon minden ff második ember szív- cs érrendszeri betegségek miatt ^ veszíti életét. A kór pedig visszavezethető az okok ff többé-kevésbé szűk körére, a rizikó tényezőkre, dohány- f. zásra, az egészségtelen táplálkozásra, a mozgásszegény y ff életmódra, a magas vérnyomásra, s az ugyancsak nem f. alacsony vérzsírszintre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom