Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

1985. JÚLIUS 31.. SZERDA Zsámbéki szombatok és hétköznapok Kiállítóte r m e k b ő l Magyar filmek külföldön Ügy ment minden, mint a mesében Élő néphagyomány Bicskei Gábor úgy ül a kis irodában, mint a mesebeli ki­rályfi, aki az imént húzta le lábáról a félig elkopott vas­csizmát, miután megküzdött hét veszedelemmel. Jobban mondva hét hét viharos ese­ményeivel, mert ennyi ideig tartott a Zsámbéki szombatok rendezvénysorozata. Vesződ- ségek és sikerek élményei ke­verednek azzal az ólmos fá­radtsággal, amelyet 14—16 órás munkanapokon él meg az ember. A gondolatok még csa­ponganak, idő kell hozzá, hogy kicsengjen, halványuljon a fe­szültség. Mátyás Irén — ahogy Bicskei Gábor gyakorta szólít­ja: igazgatóm és feleségem — ugyancsak kilúgozva dől hátra karosszékében. Amikor három esztendeje először hangzott fel a Zsám­béki szombatok szignálja a templomrom előtti színpadon, akkor még nem lehetett tudni, hogy mire lesz elég az elszánt­ság, a lelkesedés. Most már világos, hogy többre, mint amit a reális — közöttük anyagi — számítások ígértek. A község már nemcsak in­cselkedik a kultúrával, hanem kikanyarított belőle magának egy darabot, amelyet sajátjá­nak tudhat. A lapos pénztár­ca ellenére az idén 23 színvo­nalas rendezvényt állítottak ki. Megdőlt számítások — Néha mi is úgy éreztük, hogy csak a mesékben történ­hetnek meg olyan dolgok, amelyek Zsámbékon lejátszód­tak — mondja Mátyás Irén. — Az előadásokat elhomályosító élmény volt látni, átélni azt, hogy mennyien mozdultak meg a sikerért. Például a fia­talok, az ifjúsági klub tagjai, akikre szelességük miatt so­káig rossz szemmel néztek a falu lakói. Esténként ők cipel­ték, állították helyükre a több száz széket, s az idén már maguk szervezték meg a munkájukat. Korábban tisztes távolból figyelték az előadáso­kat, közben beszélgettek, ciga­rettáztak, most pedig még a kórushangversenyre is beül­tek. Kívánhat-e ennél többet egy népművelő? — Segédhadaink között ott voltak a környékbeli üzemek, intézmények, amelyek a gaz­dálkodással, a napi munka megannyi gondjával birkózva is mellénk álltak — teszi hoz­zá Bicskei Gábor. — A PEMÜ zsámbéki gyára, a toki, a zsámbéki termelőszövetkeze­tek, a pártbizottság, a tanács felvállalta a Zsámbéki szom­batok ügyét. A Volán 20. sz. Vállalat színházi járatokat in­dított, késő este is hazavitte az embereket a környező telepü­lésekre és Budapestre. Sőt. akadt olyan látogatónk, aki­nek a Széna téri forgalmi iro­dában hívták fel a figyelmét az előadásokra. Vagy a gond­nokunk, Katona Pálné, akinek a bokros teendői mellett arra is jutott energiája, hogy kül­földi turistákat invitáljon be a virágkötészeti kiállításra. Már eltemették Aki valaha műsort szerkesz­tett, ha csak az általános isko­lában is, az megérti, hogy mennyi törődésbe, izgalomba kerül, míg elérkezik a bemu­tató napja. Váratlan, kiszámít­hatatlan fejleményekben Zsámbékon sem volt hiány. A Bicskei-házaspár azonban nem adta meg magát. A július 43-i játéknapra hirdetett előadást például kétszer is eltemették gondolatban, mégis sikerült a lehetetlen. Először a Stúdió K. mondta le a fellépést, azután kútba esett a Kecskeméti Ka­tona József Színház és az Egyetemi Színpad közös pro­dukciója a Paraszt dekameron is. Ebben a helyzetben, az utolsó pillanatban is sikerült színészeket szerződtetni. — Rossz előjelekkel indult a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház előadása is — mondja Mátyás Irén. — Fel- spannolva jöttek a művészek, a rendező, hogy illő környe­zetben játsszák el Ratkó Jó­zsef: Segítsd a királyt című drámáját. A fővilágosító lel­kendezve borult a nyakamba .Aföjöjtt pcöipébep,. .b.p.gy. a. sza­bad téren végre kedvére ki­csiholhatja azokat a villámo­kat, amelyeknek fontos dra­maturgiai szerepük van a da­rabban. Ám olyan viharos szél karcolt a Nyakas hegy felől, hogy a művelődési házban kellett megtartani az előadást. A siker még így sem maradt el, mert a kisebb térben még jobban fölfokozódtak a drá­mabéli konfliktusok. Ha akadtak ezenkívül is meleg helyzetek, azok a kö­zönség, a szervezők hitét, lel­kesedését . nem ingatták meg. Annál is inkább, mert a Zsámbéki szombatok rangot vívtak ki maguknak: - neves társulatok, évente visszatérő együttesek, csoportok vállal­nak fellépéseket. Még be sem fejeződött a rendezvénysoro­zat, amikor a győri színház és a filharmonikusok bejelent­keztek a következő szezonra. Magnóra vették A sikert az is jelzi, hogy 7 hét alatt 3 ezernél több fizető né­ző volt kíváncsi az előadások­ra, nem számítva a különböző kiállítások, s az egyéb progra­mok látogatóit. A művelődési ház szerény bevételre is szert tett, amellyel megtámogathat­ja költségvetését. A Zsámbéki szombatokból tehát profitál­hatnak a zsámbéki hétközna­pok és elsősorban nem anyagi szempontból. Erre gondolha­tott Bicskei Gábor is, amikor a búcsúkézfogás után vissza­ült az íróasztalához köszönő­leveleket körmölni az összes közreműködőnek, miközben felesége az irathalmazra állí­tott kazettás magnóról hall­gatta a Zsámbéki szombatok szignálját, s halkan dúdolta a dallamot. Kövess László Aszódon a Petőfi Múzeum és a gödöllői művelődési köz­pont rendezésében minden év május 15. és szeptember 15. között tekinthető meg a Kor­társ Képzőművészeti Gyűjte­mény állandó kiállítása. Gö­döllőn augusztus 10-ig látha­tó a Volt egyszer egy fiúott­hon című művelődéstörténeti jellegű kiállítás. A szellemi honalapítás ál­landó folyamat, csak kezdete van és újabb állomásai, me­lyek közül számunkra külö­nösen fontos és az országos példa erejével hathat az aszódi Kortárs Képzőművé­szeti Gyűjtemény. Több ok­ból. Egyrészt, mert szép pél­dát mutat az önzetlen össze­fogásból, mely ezúttal a gö­döllői művelődési központot és az aszódi Petőfi Múzeu­mot dicséri. Felemelő az anyag szerkesztettsége, mely a néphagyomány vonzásköré­hez igazítja a kollekciót. Iga­zán különleges Boda Gábor Pásztorkútja, mely ember és oszlop, térben testesült idő. A tavaly elhunyt, jobb sors­ra érdemes szobrászművész kiállítását rendezte meg a gödöllői művelődési központ. Táblaképek biennáléja Második alkalommal rendezték meg Szegeden a táblaképfes­tészeti bicmnálét. A szegedi múzeum képtárában és az Ifjúsá­gi Házban megnyitott tárlaton 160 művész 176 festményét ál­lították ki. A gyűjtemény húsz olyan alkotó műtárgyait tartalmaz­za, akik a falusi, várost folklórhoz kapcsolódnak, s a népművészet tiszta forrásai alapján fogalmazzák szobor­rá, képpé gondolataikat, más­más stiláris eszközzel. A köl­tő Bari Károlyt nemcsak verseiben, képein is drámai mesélőkedv hajtja, Földi Pé­ter világa gyöngyöző képze­letragyogás, s Bada Márta színpompája a jelen szemé­lyes drámájából merít. Más korosztályok, más események. Az anyag mégis rendkívül egységes, még akkor is, ha Tóth Menyhért rajzának, Tóth László Bartólc-emlékezé- sének, Schéner Mihály Há­romkirályainak, Németh Miklós, Honty Márta, Kátai Mihály, Haraszty István al­kotásainak eltérő az ízlése, iskolázottsága. Nem is annyi­ra ötletességével, sokkal in­kább mélységével emelkedik ki Samu Géza Néném vajat köpül című faplasztikája, mely néprajzi elemek él­ményszerű felhasználásával folytatja Munkácsy Mihály Köpülő asszonyának üzenetét. Messze Szabolcsban, Ibrány- ban és a mi megyénkben is megszületett egy, a település­hez minőségben és léptékben is méltó új képzőművészet] gyűjtemény, az esztétikai köz­nevelés új iskolája. Polónyi Péter érdeme, hogy a gödöllői helytörténeti gyűj­teményben az egykori Szent István fiúotthon emlékeit, tárgyait felvonultatja. Ne té­vesszen meg senkit az alapí­tó évszám, az 1935-ös dátu­ma. Az intézmény a Horthy- rendszer körülményei között is elszigetelten bár, de tény­legesen segítette szűk adott­ságai között, makarenkós módszerekkel, a sokgyerme­kes szegény családok gyer­mekeit a szabó, cipész, aszta­los, takács, kovács, lakatos, nyomdász szakmák elsajátí­tásában. A mikroközösség az emlékek és a tárgyi adatok tanúsága szerint jó pedagó­giai légkört teremtett — így emlékeznek a gödöllői peda­gógiai hősköltemény egykori igazgatójára, a ma is élő Szentimrey Lászlóra többen az egykori tanítványok kö­zül. Losonci Miklós Három alkotás Három alkotás képviseli * • magyar filmművészetet a lo- carnói filmfesztiválon. Az au­gusztus 8. és 18. között megren­dezendő seregszemlén Szabó István Reál ezredes és Makk Károly Játszani kell című pro­dukcióját mutatják be. A filmkritikusok nemzetközi szervezetének, a Fipresci-nek a szekciójában Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk cí­mű alkotását vetítik. A feszti­válon mindhárom rendező részt vesz. Digitális lemezen Brockes-passió A Hungaroton hanglemez- gyártó vállalat Händel szüle­tésének 300. évfordulója alkal­mából ^emezen rögzíti a zene­szerző- "egyik kevésbé ismert művét, a Brockes-passiót. E művétől világon eddig egyszer vették Tel lemezre, mintegy 10 esztendővel ezelőtt. A Hunga­roton most az egyik legkor­szerűbb, digitális technikával készíti el az albumot. A felvételt megelőzően au­gusztus 12-én hangversenyen szólaltatják meg a művet Szombathelyen, a Savaria Mú­zeum nagytermében. A főbb szerepeket Zádori Mária, Far­kas Katalin, Bártfai-Barta Éva, Lax Éva, Martin Kliet- mann (Ausztria), Guy de Mey (Belgium), Bandi János, Drew Minter (Amerikai Egyesült Ál­lamok) és Gáti István énekli. Közreműködik a hallei városi énekkar és a Capella Savaria. Vezényel Nicholas McGegan (Anglia). A hangversenyt kö­vetően, augusztus 14-én kez­dődnek meg a mű felvételei a szombathelyi múzeumban. Nemzetközi tábor A vonósoké a szó Két rangos zenei esemény­sorozatnak ad otthont au­gusztusban Nyírbátor. Augusz­tus 3-án a nemzetközi ifjúsá­gi vonószenei tábor, augusz­tus 10-én pedig a nyírbátori zenei napok programjai kez­dődnek meg. A most kilencedik alkalom­mal nyíló nemzetközi ifjúsá­gi vonószenei táborban tizen­nyolc tagú nemzetközi tanári kar irányításával nyolc or­szágból — Bulgáriából. Cseh­szlovákiából, Lengyelország­ból, az NDK-ból, Romániából, Svájcból, a Szovjetunióból és hazánkból — érkezett. ZENEI PANORÁMA Fényűzően feldúsult muzsika JÓ néhány évvel ezelőtt nem tartoztam a Liszt Ferenc Ka­marazenekar híveinek táborá­ba: előadásmódjukat angolo­san hűvösnek, műértelmezésü­ket — ha szabad ezzel a kife­jezéssel élnem — professzoro- s .adálékosnak éreztem, rá- a jl ezt az attitűdöt szá­momra nem mindig hitelesí­tette a végeredmény, a pro­dukció. Elismertem, jól kép­zett zenészek egytől egyig, szorgalmas és alapos muzsiku­sok, de nem tolongtam a kon­certjeikre. És ha mégis elmen­tem, valami hiányérzet, salak­mindig maradt az élmény al­ján, nevezetesen az, hogy a precíz, de kissé lélek nélküli analízissel nem sikerült le­jutniuk a mű titkáig, abba a mélységbe, ahol már nem az előadóművész felfogása, elkép­zelései, hanem a mű öntörvé­nyei az irányadók. Különös egybejátszás ez, és lényegében csak hajszálnyi eltérésekről van szó. Arról, hogy a mű ve­zesse kézenfogva a zenészt és ne fordítva. A művész képes legyen arra. hogy elfeledtesse velünk: ő, X. Y. üj a dobogón és hegedül vagy zongorázik. Az élményt adó koncerteken az ember hamar belefeledke­zik a darab szépségeibe, és csak később gondol hálával arra. aki mindezt elővarázsol­ta. Szóval a kamarazenekart il­letően voltak fenntartásaim, de ez már régen volt, és most is csak azért tettem ezeket szóvá, mert egyszerűen lenyű­göz az a változás, gazdagság, ami az utóbbi években elő­adásmódjukban tapasztalható. Akkoriban — hogy a hasonla­tok mankójára támaszkodjak —, úgy dolgoztak, mint a sváj­ci órák világhírű, miniciózu- san pontos mesterei, ma in­kább a klasszikus japán táj­képfestők modorában, akik intuícióval ragadták meg a táj lényegét, és ezt az intuíciót társították az egyszerre pre­cíz és nagyvonalú hűséggel, valóságossággal. Változásaik közül szembe­tűnő emberi gyarapodásuk, gazdagodásuk is. Állításomat semmi egyébbel nem tudom alátámasztani, mint tartal­makban fényűzően feldúsult zenéjükkel. A két legutóbbi koncertjük után ismét feltettem itthon egyik legkorábbi lemezüket, és amolyan emlékezetkontroll- ként végighallgattam. Megbi­zonyosodhattam: a kezdetek­től maratoni távot tettek meg. Hogy miért fontos mindez? Mert a változások számon tar­tása talán lényegesebb, mint a pillanatnyi magaslatok és erények, hívebben jellemzik a tehetség karakterét. A természet hamisítatlan, üde szépsége teszi, hogy a vác- rátóti botanikus kertet mu­zsikálásra elsőrangúan alkal­mas helyszínnek találjuk. És valóban az is. Amerre a szem ellát, mindenütt gondozott fák, zöld pázsit hívogat. A háttér­ben a kastélyszerű épület a ré­gi kamaramuzsikálások han­gulatát idézi. Csak egy a baj, hogy a pazar hangzásokat mint harmatot a napsugár, úgy itat­ja fel a végtelenbe táguló levegőég. Legutóbb, a Pest Megyei Ta­nács díszudvarában is ezt a műsort adták. És ami ott, a vi­szonylag zárt térben olyan saj- góan szép volt, hogy magunk­ban azt dadogtuk: vajon mi lehet erre szó, itt, a nyílt ter­mészetben elillant. A műsorválasztás a kama­razenekarra jellemzően gondos volt. A XVII—XX. század pil­lérei közt ívelt át a muzsika. A vonóshangszer-kultúra itá­liai fénykorának mestere, Be­nedetto Marcello, több későb­bi nagyságnak volt ihlető elő­képe. Művei viszont a nagy- közönség körében kevésbé is­mertek. Megszólaltatták őt csakúgy, mint követői közül a kivételes muzikalitással meg­áldott Boccherinit. A német hangszeres zene nagyjai közé számít Pachelbel. Tőle a Kánon és Gigue csen­dült fel. A zenetörténet panteonjá­ban előkelő helyet foglal el a Nagy Francia Enciklopédia ze­nei szerkesztője, korának egyik legjelentősebb zeneelmélet-tu­dósa és komponistája. Rameau, a harmóniai gondolkodás aty­ja. A Tyúk című műve hang­utánzó effektusait mosolyt csa­logató játékossággal idézte fel. A továbbiakban csupa nagy név és egy sor miniatűr re­mekmű következett: Haydn szerenádja, Rossini szonátája, Mozart D-dúr szerenádja. Csajkovszkij vonósszerenád­jának Keringő tétele lélekzet- elállítóan szép volt. Ilyen ere­dendő tisztaságában ritkán hallani. Az ember eltűnődik: lám, most zuhatagként fut le a húrokon a vonó, majd fegyel­mezetten, negyedenként araszol felfelé és a változások feszült­ségéből születik meg bennünk ez az áradó zsongás. A Liszt Ferenc Kamarazene- kar pillanatnyilag művészete zenitjén áll. S hogy miféle ne­gyedik dimenzióban teljesed­het ki tovább, nehéz lenne megjósolni, hiszen öntörvényű művészekről van szó. Weiner Leó I. divertimentójának itt elhangzott részleteiben min­denesetre ismét felsejlett va­lami új: az életszeretet, léte­zés értelmébe vetett hit. Fan­táziátlan korokban ilyesmire apellálni pukkasztóan nevet­séges és kételyekkel megtűz­delt korunkban ezt az életér­zést másokba átplántálni bor­zasztóan nehéz. Pedig az em­berek^ vágynak arra, hogy ben­nük új életre keljen akár a hitetlenség hitével ölélkezve is. Végezetül. Strauss Pizzicato­polkája és a Radetzky induló után a közönség tapsát egy Ragtime paródiával köszönték meg. Ám a koncert kellemes hangulatában a távolról érke­zettek nem sokáig lubickolhat­tak, egészen prózai dolgokra kellett váltaniuk: vajon el- érik-e a budapesti vonatot. Jó lenne, ha máskor, összehan­goltabb szervezéssel az efféle gondokat levennék a válluk­ról. Szobon, a Rév u. 5. sz. alatt haszonárutelepet nyitottunk meg Értékesítünk lemezárukat, csöveket, betonacélokat, zártszelvényeket, .fürdőkádat, mosdót, WC-kagylót, csempét, burkolólapokat oadlószönyeget, továbbhordósro alkalmas ruhaneműt kg-os árban és egyéb haszonórukat Nyitva: hétfőtől csütörtökig 7-től 16 óráig, pénteken 7-től 15 óráig. Szombaton zárva. Várjuk kedves vásárlóinkat I Budapest és Vidéke MÉH Nyersanyag hasznosító Vállalat Vác, Rádl u. t. telefon: (27) 10-664. Nagy Emőke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom