Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

«rvr .

m > ti

3

1985. JCLIUS 29., HÉTFŐ

3S3 nap a föld körül

Pillantás - előre

Forró hétvége a Dunakanyarban

Milyen a világ arca közelről ?

A víz a barlangon át távozott

Gyerekkorban a képzelet varázsszőnyegén szinte mindannyian beutazzuk a világot, de ezt a szép áimot leinőtt fejjel csak keveseknek sikerül valóra váltani. Beérjük az útikönyvekkel vagy a más földrészek életét bemutató filmekkel, és hálásak vagyunk azoknak, akik a látottakat élethűen és gazdagon tarják elénk. Dr. Balázs Dénes geográfus könyvei is jól ismertek az olvasni szeretők körében. Ha nagyobb

utazást tesz, mindig beszámol nekünk, itthon maradottaknak. Alaszkától a Tűzföl- dig, Pápua Űj-Guinca, Ausztrália, Óceánia, Üj-Zéland — csak néhány könyveim munkái közül. É3 hamarosan újabbak várhatók, hiszen nemrégiben tért haza több mint egy évig tartó világkörüli útjáról. Kcrcsztül-kasul beutazta a földet, hogy újabb ismeretekkel gazdagítson minket és szeretettel müveit tudományágát.

Ki pihenéssel, ki munkával

így künnyű az Omszki tó hűvö3 vizében.

Barcza Zsolt felvétele

— A sivatagok világa című munkám után úgy terveztem, megírom Az őserdők világa és A jég világa köteteket is. Ezek a témák ösztönöztek arra, hogy ismét útnak induljak. Az ős- erdőkkal való behatóbb ismerkedést ez alkalommal a világ leghatalmasabb dzsungelvidékén, Amazóniában folytattam. Egy ízben ugyan már végigutaztam az Amazonason a torkolattól a forrásvidékig, most munkámat a perui Amazonjára, az Ucayali vidékére összpontosítottam. Ottani, magyar származású barátommal expedíciót szerveztünk. A Rio Cal- leria folyón haladtunk felfelé a brazil határig. Közben alkalmam volt megismerkedni a shipiba indiánokkal. Bár javarészt még ma is hagyományos életmódjukat folytatják — pálmalevéllel fedett cölöpházakban élnek a folyók mentén, növényeket termesztenek, halásznak, vadásznak —, őket sem hagyta érintetlenül a civilizáció.

Hsgy

a népszaporulat

' Kellemesen és'hasznosan telt’ itt az idő, nem gondoltam volna, hogy hamarosan törzsi háború dúl közöttük. Sajnos, nem ez volt az egyedüli hely, ahol viszálykodást tapasztaltam. Üj-Guincában is — ahol felkerestem régi pápua barátaimat — ugyancsak törzsi és nemzetségi harcok nehezítették utamat. Azon a vidéken, amerre jártam, csak az idén több mint százan estek áldozatául a törzsi villongásoknak.

— És mi a háborúskodás oka —, a földéhség?

— Igen. Rendkívül nagy a népszaporulat, annak ellenére, hogy magas a csecsemőhalandóság. A túlnépesedett területeken minden talpalatnyi területért harc folyik. Nyilakkal lövik egymást, és az első haláleset után visszavonulnak. Ám ekkor kezdődik a vérbosz- szú. És ez így megy a végtelenségig.

— A közelmúltban ünnepelték függetlenségük 10. évfordulóját. Változott számottevően ez idő alatt az élet?

— Városon nagyobb ütemű a civilizálódás: több gépkocsit látni, sok az új ház és sokan járnak európai jellegű ruhában. A gondolkodáson is szembetűnőbben uralkodik az anyagiasság. A falusiak és vidéki emberek azonban ma is ugyanolyan kedvesek, barátságosak, mint mikor először jártam ott. Szabadon lehet közlekedni, nem úgy, mint városon, ahol sokszorosára növekedett a bűnözés.

— Említette, hogy a jég világa témához is gyűjtött anyagot. Mi volt a legizgalmasabb látnivaló?

— Beutaztam Amerika legtávolabbi fagyos vidékeit: északon Alaszkát és Labradort, délen a Tűzföldet és Pa- tagóniát. Mindkét térségben gleccsereket jártam be és a hajdani jégkorszakokban jéggel borított területűken kutattam. Földrajzi szempontból igen érdekes volt az Argcntí- na-tónál tett látogatásom. E tóba torkollik a Perito Moreno gleccser. Érdekessége az. hogy míg a jelenlegi, melegedés! periódusban az összes gleccser visszahúzódik, ez az egyetlen, amely előre nyomul.

Valószínűleg nagyobb menv- nyiségű csapadékot kap gyűjtőterülete, ez a magyarázata.

Természeti

csoda

— A gleccser fantasztikus látvány: keresztülhúzódott egy több kilométer széles tavon és a másik oldalon sziklába ütközött. Elzárta a tavat, a j óg- dugó felduzzasztottá a vizet és az ár elöntötte a közeli tanyákat. Megpróbáltak robbantásokkal utat nyitni a víznek, de egy 200 méter vastag, egy kilométer széles tömbrő,] van szó... Végül a víz utat talált magának: kioldott egy barlangot és azon át megszökött. Több napot is töltöttem a tó partján, hiszen pillanatnyilag ez a világ egyik legnagyobb természeti csodája.

Kutatóprogramomból ezúttal sem maradhatott ki a karsztok és barlangok vizsgálata, hiszen ez legfőbb kutatási területem. Számos barlangkutató expedícióban vettem részt Venezuelában, Brazíliában és az Egyesült Alla- mokban. Utazásom egyik leg- ‘jjyümölcsőző'b'b szakasza volt' a Húsvét-szigeteken töltött egy hónap. Több napot is láva- barlangok mélyén töltöttem, hogy feltérképezzem azokat.

— Annak idején ön volt az érdi földrajzi múzeum létrehozója. Gondolom, a gyűjtemény mostani útjának köszönhetően is gazdagodik.

— Utazásom egyik sarkalatos munkaprogramja volt, hogy a külföldön kallódó magyar geográfiai muzeális értékeket felkutassam és hazahozzam.

Néhány évvel ezelőtt halt meg Brazíliában a világhírű magyar geológus, Lóczy Lajos, az Ázsia-kutató Lóczy Lajos fia. Életének java részét külföldön töltötte, kőolaj után kutatott többek között Indonéziában, Iránban és végül Brazíliában. Itt a kőolaj különösen nagy kincs, hiszen köztudott, hogy az autók jó részét is kénytelenek alkohollal üzemeltetni. Lóczy évtizedes kutatómunkával kijelölte azokat a helyeket, ahol olajra iehet számítani, és a tengerparton meg is találták az olajat. Lóczyt a Brazil Tudományos Akadémia tagjává választotta. Halála után hagyatékát özvegye gondozta, és ott létem alatt én leltároztam a tudományos értékű relikviákat, melyek nagy része ma már az érdi Magyar Földrajzi Gyűjtemény archívumában található meg. Ugyancsak hazakerült Argentínából Szabó László író. újságíró hagyatéka, ő kutatta és dolgozta fel a magyar múltat Dél-Amerikában. Ezenkívül sok értékes írásos anyag került haza Budai Parmenius István, Orosz László és Ha- raszthy Ágoston amerikai utazásairól és munkásságáról. Az Ecuadorban élő Fisch Olga értékes néprajzi tárgyakat adományozott az érdi múzeumnak.

Néhány régi kép

— Tudom, hogy nehéz az élményekből válogatni. Mégis, mi volt a legemlékezetesebb esemény?

— A századforduló után Csongrád városából sok magyar kubikos vándorolt ki a föld tőlünk legtávolabb eső szigetországába, Üj-Zélandra, a jobb megélhetés reményében. A sziget déli partvidékén, Tuataperében telepedtek meg. Leszármazottaik, unokáik, dédunokáik már nem tudnak magyarul, de kegyelettel őrzik a Magyarországról származó emlékeket, az elsárgult iratokat és fényképeket.

— A Római Klub legutóbbi jelentésében olvastam azt a megállapítást, hogy földünk jelenleg egy kormányozhatat- lan hajóra hasonlít, ön egy év alatt rengeteget látott. Egyetért ezzel a véleménnyel?

— A világban rendkívüli

méreteket öltött a polarizálódás, egyik része hihetetlen iramban fejlődik, másik része alig változik. Az ellentétek sok esetben egyetlen országban is megfigyelhetők. Pápua Űj-Guineában az egyetemeken komputerekkel dolgoznak, néhány száz kilométerre pedig még ugyancsak léteznek a régi őserdei civilizációk. Ä másik, nyomasztó eilen-,: tét közismert. A jóléti társa-' dalmakban az az emberek gondja, hogy lehetne leadni néhány fölösleges kilót, miközben száz- és százmilliók számára gond a megélhetés, egyre nagyobb tömegeket fenyeget az éhínség. Olyan feladatok ezek az emberiség előtt, melyeket rendkívül nehéz lesz megoldani.

Nagy Emőke

Hétfőn Budapesten kezdődik az Interklbcrneúka ’85 című nemzetközi számítástechnikai tanácskozás. Ugyancsak a fővárosban tartja ülését a vasasszakszervezet elnöksége, s megtárgyalják az első fél e.sztcndö tapasztalatait, valamint a kohászat és a gépipar kapcsolatát. Szentendrén zenes városnéző sétát rendeznek.

Szerdán Budapesten a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában tartják a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kibocsátó ünnepségét. Nemzetközi Schöffér-szeminárium kezdődik Kalocsán.

Csütörtökön nemzetközi ifjúsági vonószenekari tábor nyílik Nyírbátorban. A VII. ipari textilmüvé- szeti biennálé bezárja kapuit Szombathelyen.

Pénteken Szentendrén megnyitják Krizbal Alex festőművész kiállítását a művésztelepi galériában. Megkezdődik az idei matyóföldi nemzetközi néptáncfesztivál.

Szombaton Templom téri soka- dalom címmel népi és iparművészeti vásárt rendeznek Szentendrén. Ajka ad otthont a bányász- fiatalok országos találkozójának.

Vasárnap Debrecenben nyitják meg a IX. nemzetközi gyermek- rajz-kiállítást. Esztergomban nemzetközi gitárfesztivál és szeminárium indul. Szántódpusztán pedig országos kutyakiállftást rendeznek.

Befejeződtek

Magyar-NDK

tárgyalások

Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke július 27-én Budapesten tárgyalt Gerhard Schürerrel, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettesével, az Állami Tervbizottság elnökével. Aláírták a két ország közötti 1986—1990. évekre vonatkozó népgazdasági tervek egyeztetésének eredményeit tartalmazó jegyzőkönyvet.

A központi tervező szervek, a minisztériumok részvételével és a vállalatok bevonásával több éves tervegyeztető munka alapján a két ország népgazdasági céljainak és fejlesztési elképzeléseinek figyelembevételével kidolgozták az 1986—1990. évekre szóló ter-vkooPdihácTó jegyzőkönyvét.

Az 1986—1990. évi terv- egyeztetés eredményeit tartalmazó jegyzőkönyv aláírására a Parlamentben került sor. Az aláírásnál jelen volt Marjai József hazánk, Wolfgang Rauchfuss, az NDK miniszterelnök-helyettese, a magyar— NDK gazdasági és műszakitudományos együttműködési bizottság társelnökei.

(Folytatás az 1. oldalról.)

vegyesbolt szerződéses üzemeltetője, György István mármar végleg elkeseredett, komolyan foglalkozik a gondolattal, bezárja a kis üzletet.

— Ügy érzem, nincs értelme. Hogy megfelelő legyen a kínálatom, annyit kellene furikáznom az áruért, ami már nem éri meg. Az áruellátás csapnivaló. Az esztergomi Füszérttől 20 tételből jó, ha ötöt megkapok.

Elkéstünk. A leányfalui, ABC vvajtajár* -mór - fejtették» zárva táblát. A szomszédos strand mosolygós kabinosa, Balogh Imréné dicséri az üzlet árukészletét. Egyébként a strandnak öt éve alkalmazottja. Ilyenkor szezonban másodnaponként és 12 órát dolgozik, akárcsak a munkatársai. A fedett kabinsor legalább szeilős, de Vass L ászióné nyugdíjas a pénztárablak mögött ventillátorral hűsíti magát.

— A harmadik pénztárat is kinyitjuk, ha hosszú a sor.

— Egyelőre nincs telt házunk — tájékoztatott Leidin- ger Gábor strandvezető, aki készséges kalauzunk volt a kellemes környezetű, rendezett és tiszta épületegyüttesben meg a parkban. Ám a parkolásnál már nem voltak ilyen jó tapasztalataink. Ügy tűnt, a hőség az emberi fegyelemnek sem használ.

Pedig a volán mögött erre van a legnagyobb szükség. A buszokban ilyenkor kibírhatatlan a meleg. A szentendrei buszvégállomáson Sütő László- né forgalmi szolgálattevő 5.30- tól volt szolgálatban, öt helyközi és hét helyi vonalon dirigálta a járatokat.

— A reggeli órákban összesen hét mentesítőt kellett indítanom a körzetbe. Délutánra 17 pluszjáratot terveztem, de nem biztos, hogy elég lesz a sok kiránduló hazaszállításához.

Tóth István gépkocsivezetőt indította a váci révhez. Fehér Istvánnak elmagyarázta, mi lesz a teendője a lepencei mentesítő kocsival. S amikor megjegyeztem, hogy nem irigylem, a gépkocsivezető visszaszólt: — Hát fázni most nem lehet a volán mögött.

Déltájt az Omszki tó partján azt a bizonyos gombostűi sem lehetett leejteni. Nem is a gombostűk hullottak, hanem a hölgyek csinosabbjáról a derékon felül hordott apró ruhadarabok.

A vasárnapi élelmiszerellátás gondjaiból nemcsak az emberektől zsúfolt Dunakanyarban szereztünk ízelítőt. Túl a Dunán és a fővároson, Gödöllőn és körzetében sem voltak kedvezőbbek a tapasztalatok. Kerestük a mindennapit, s így jutottunk el a Gödöllő étterembe. ahol a vezető, Nagy Lászlóné sajnálkozva mondta:

— Ma korán elfogyott minden, mert frissek voltak a szállítók. •

Fóton pedig, a Márkus-féle tiszta kis élelmiszerboltban 10 óra előtt pár perccel lehettünk tanúi az utolsó kilós vekni gazdára találásának. Mogyoródon, a Gödöllői Áfész 74. sz. bisztrójában azt hallottuk, már szombaton reggel 9 óra után elfogyott a kenyér a községből. Vasárnap meg nem szállítanak.

— Pedig több ezres település vagyunk, s ilyenkor sok a hétvégi telkes nyaraló is — sorolta Poolicsány László és a beszélgetésbe bekapcsolódott a bisztró többi vendége is. Mit mondjunk? Nem dicsérték az ellátást!

De a napfény, a strandok hűs vize. a Duna csillogása cs a kiskertek árnya ugyanolyan kellemes és szép volt, mini más hétvégeken.

Kádár Edit

flÜTFfi MflW

A meggyfák már teremnek

A

z idén rengeteg meggy termett. A szomszéd napok óta szedi az utcai fákról. Köszönöm, a mienk is roskadozik a szemektől, válaszolom kérdésére, nem vinnék-e néhány kosárral. Szép a kert különben is. Bab, paprika, paradicsom erőtől duzzad. A füvet sűrűbben kéne kaszálni, a sok esőtől hajt, mint a bolond. A hűvös sarokban álló fa szilvái megrepedtek az ismétlődő esőtől.

Gazdálkodunk. Ápolgatjuk kertjeinket. Kapálunk, metszünk, kacsolunk, permetezünk, gondozzuk virágainkat. Lessük az eget. Reggelente az időjárásjelentésre vagyunk a leginkább kíváncsiak. Hogy tudjuk, mit vegyünk magunkra, de főleg a kert miatt. Kapnak-e. féltett növényeink elegendő esőt, fényt, meleget. Ki munkába menet előtt, ki utána, vagy ekkor is, akkor is siet a kertbe. Dolgozni, gyönyörködni. Megunhatatlan látvány, különösen, ha nagyjából kedvező az idő, hajt, gyarapodik a növény, nem kókadozik a perzselő naptól.

Nem így gondoltuk ám! Ha hirtelen elénk lépne a korábbi másunk, nyugodtan a szemünkbe nevethetne. Na, mi lett belőletek? Ugyanolyanok vagytok, mint szüléitek, nagyszüleitek. Kinevettétek őket. Folyton az eget lesik, mindig a munka, a föld, a kert, az állatok. Mindent másképp fogtok csinálni. Nem lesztek a föld rabjai. Elvégzitek a dolgotokat a munkahelyen, utána jöhet a művelődés, a szórakozás. Hogy van ez — kérdezhetné az öcskös. Feladtátok?

Ne olyan hetykén, kölyök. Mindjárt megmagyarázzuk, hogyán is van ez. A- magyarázást nem felejtettük el. Feladtuk? Feladtuk. Mit is adtunk fel?

Föladtuk az álomvilágot. Nem mi találtuk ki. Készen kaptuk tanítóinktól, a jövő ismerőitől. Akikről kiderült, nem ismerik a jövőt. Annál inkább a múltat. Abból

eredeztették a kényelmesebb jövőt. Ami a múltban rossz volt, fárasztó, kizsigerelő, azt kiiktatták, helyébe képzelték a szerintük egyedül emberhez méltót. így kapták meg a távlatokat. Nekünk tetszett. Örültünk, hogy csak elbeszélésből ismerhetjük a derékszaggató végtelen kapálásokat, az aratás, cséplés izmot, ideget felőrlő megpróbáltatásait. Gépekkel fogunk dolgozni. Vegyszerekkel irtjuk a gazt, serkentjük növényeinket gyorsabb növekedésre, bővebb termésre.

Elég lesz, ha ki-ki a maga helyén látja el feladatát. A gyárban, a hivatalban, a termelőszövetkezetben. Az érte kapott pénzből megveheti mindazt, mi élete fenntartásához, kulturált szórakozásához elegendő. A huszonnégy órát mi fogjuk igazán úgy felosztani, ahogyan eleink szerették volna, amiért oly nehéz küzdelmeket vívtak.

Kirepültünk a fészekből. A nagybetűs élet terein szétnézve fölfigyeltünk egy vitára, hogy mit tegyen a szocialista típusú ember, ha befejezte gyári, hivatali, gazdasági munkáját. Egy biztos, éljen a közösségnek. Hogy ez konkrétan mit jelent, arra már nem emlékszem. Abban bizonyos vagyok, hogy nem a kertben, a hétvégi telken való fáradozást szorgalmazták. A hétvégi telken annál kevésbé, hiszen ilyen még nem is volt.

A vita dokumentumai a könyvtárak raktáraiban pihennek. Mi műveljük kertjeinket. Amihez biztatást kapunk. Közösségi tett ez. Minden megtermett gyümölcs c közösséget gyarapítja.

N

:künk öröm. Teremnek a magunk ültette meggyfák. Szedjük a termést, szívjuk a viszonylag jó levegőt, hallgatjuk a madarakat. Munka közben még filozofálgatunk is. Szedjük a meggyet, s eltűnődünk az élet rejtelmein.

Kör Pál