Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

I*nnr « 3 1983. JÚLIUS 3., SZERDA Balogh László, a Pest megyei Tanács elnöke: Erősítjük a lakosság részvételét a közügyekben M egalakultak az új helyi tanácsok. Régi és új tanácstagjaink elnyerték a választók bizalmát, de számtalan igényt is megfogalmazott velük szemben a lakosság. A tanácstagi és országgyűlési képviselőválasztásokon Pest megyében csaknem 700 ezer választópolgár élt azokkal a kibővített demokratikus jogokkal, melyeket az új választójogi törvény biztosit számára, és adta le szavazatát a jelöltekre. A választó- polgárok szavazatukkal nemcsak általános érvénnyel nyilvánítottak politikánkról véleményt, hanem konkrét állampolgári tapasztalataik alapján minősítették is az e politika megvalósításában jelentős szereppel bíró tanácsok munkáját, ami nem egy esetben konkrét bírálatot is tartalmazott. Most, amikor a munka kezdődik, érdemes tehát alaposan átgondolni a tennivalókat. I Első gondolatom az, hogy a tanácstag tu­------- datos és elismert közéleti ember. Vá llalta a kongresszus társadalmi-politikai célkitűzéseit, a népfront választási program­ját. Talán túlságosan általános kérdés, még­sem árt abból kiindulni, hogy a tanácstag egész közéleti tevékenységének a tartalma elszakíthatatlan kül- és belpolitikánk főbb kérdéseitől. A mi dolgunk is a gazdasági cél­kitűzések megvalósítása. A legkülönbözőbb munkahelyeken helyt kell állnunk a szocia­lista társadalmi rendszer lehetőségeinek a ki­bontakoztatásában. Fel kell lépnünk az esz­méinkkel és céljainkkal összeegyeztethetetlen megnyilvánulásokkal szemben. Példát kell mutatnunk a fiatalok nevelésében, segítésé­ben stb. Számot kell vetnünk azzal is, hogy a most 35 éves fennállásukat ünneplő tanácsok tevé­kenysége rendkívül sok változáson megy át napjainkban. A korszerűsítés célja, hogy a tanácsi munka tartson lépést a szocialista társadalom építésének igényeivel, követelmé­nyeivel. Nagy jelentőségű volt a járások meg­szüntetése, a helyi tanácsok önállóságának a növelése. Elindultunk a népképviseleti és ön- kormányzati funkciók erősítését segítő két­szintű igazgatás megvalósításának irányába. Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt év októberében határozatot hozott a tanácsi munka továbbfejlesztéséről. Ezt követően az országgyűlés is napirendjére tűzte a tanács- törvény végrehajtásának tapasztalatait. Az MSZMP XIII. kongresszusának dokumentu­maiban jelentős helyet foglalt el a tanácsok tevékenységének értékelése. A kongresszuson megfogalmazott feladatok közül a legáltalá­nosabb érvényű és egyben legfontosabb meg­állapítás szerint: tovább kell növelni a taná­csok felelősségét, önállóságát, és a gazdálko­dásban való érdekeltségét, erősíteni a lakos­ság részvételét a közügyek intézésében. Az elhangzott értékelések, a maghatározott feladatok egyértelműen jelzik a jelentős változásokat a tanácsi munkában. Ezek meg­valósítása megkezdődött, de következetes ér­vényesítésük az elkövetkező időszak legfonto­sabb feladatának tekinthető. Megyénkben több mint négyezren nyerték el á választók bizalmát és lettek tanácstagok, s az elkövetkezendő öt évben úgy kell tevé­kenykedniük, hogy a legközelebbi választáso­kon a most megszerzett bizalmat meg is tud­ják tartani. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit jelent ez a feladat most, mely területeken kell a korábbi gyakorlatot továbbfejleszteni, és hol szükséges a tanácstagi tevékenységet ú;i alapokra helyezni? | Pontos és részletes választ a felmerülő I-----------kérdésekre nem lehet adni és ál­talános recept sem írható elő. Néhány gon­dolat erejéig kívánok hozzájárulni a közös útkereséshez. A tanácstagok elsődleges feladata válasz­tóik érdekeinek képviselete. E munka minő­ségét alapvetően befolyásolja a választók és megválasztottak mindennapi együttműködé­se. A tanácstag pontosan kell hogy ismerje az általa képviselt területet, a választópolgárok elképzeléseit, gondjait. Egy adott kérdésben ugyanis csak a naprakész információk birto­kában lehet állást foglalni a megbízók érde­kében. A kapcsolattartás eddig jól bevált módszerei, mint a tanácstagi beszámolók, fo­gadóórák, választói gyűlések, a jövőben még fontosabbak lesznek. Ugyanakkor keresni kell az új formákat, megoldásokat is, arra töre­kedve. hogy nyílt, közvetlen kapcsolatok ala­kuljanak ki a merev, formai keretek béklyói né1 kül. A hatáskörök növekedésével egyre több olyan ügyben van döntő szavuk a tanácsta­goknak, ame'yek a település fejlesztése, fej­lődése szempontjából meghatározó jelentősé­gűek. E hatásköröket azonban nemcsak for­mailag kell gyakorolni, hanem tudni kell megfelelően élni is ve’ük. Nagy segítséget je­lent, hogy az elmúlt időszakban az állampol­gárok sokaságát sikerült mozgósítani a tele­pülésfejlesztési, lakosságellátási, gyermekin- tízményi és más tanácsi feladatok megoldásá­ra. E munkában jó szervezéssel, hatékony mozgósítással továbbra is példamutató, kez­deményező szerepet kell játszaniuk tanács­tagjainknak. Biztosítottak a törvényes keretek ahhoz, hogy a tanácstagok beleszólást kaphassanak egyre több olyan ügy eldöntésébe is, mely közvetlenül érinti a választókerületben élő állampolgárokat. A tanácsok szervezeti és mű­ködési szabályzatukban rögzítik, melyek azok az ügyek, amelyekben a tanácstag előzetes véleményének meghallgatásával leéli a dön­tést meghozni. Az újonnan megválasztott ta­nácsok rövidesen felülvizsgálják a szervezeti és működési szabályzataikat. Éppen ezért ér­demes újra végiggondolni, nem szükséges-e ezen ügyek körét bővíteni, különös figyelem­mel arra, hogy a választók bizalmát élvező tanácstag a legjobb ismerője a választókerü­letében lakó ügyfél körülményeinek. A szer­vezeti és működési szabályzatokban eddig ide sorolt leggyakoribb ügyek a szociális segélye­zés, az állami gondozásba vétel stb. Ez a kör számcs más témával bővíthető, mint pl. az üzletek nyitva tartásának megállapítása, a gyermekintézmények üzemelési ideje, a kis­korúak segélyezése, a lakástámogatási kérel­mek elbírálása stb. | A közelmúltban egy országos intéz­---------------------- kedés végrehajtásá­nak keretében tanácsaink felmérték a terü­letükön levő idős korúak szociális helyzetét. Kiderült, hogy számos kevéssé ismert idős ember él településeinken, akik havi jövedel­mük, szociális körülményeik alapján rendsze­res gondoskodásra, támogatásra szorulnak. Ezek a megállapítások bizonyos mértékig a tanácstagi munka fogyatékosságait is jelzik, hiszen a tanácstagoknak az is feladatuk, hogy hasonló problémákról jelzést adjanak a ta­nácsoknak. Hívják fel a figyelmet a szükséges intézkedésekre és szorgalmazzák azok vég­rehajtását. Ez azonban csak akkor lehetsé­ges, ha jól ismerik a választókerületükben élő embereket, életkörülményeiket, szociális helyzetüket. Másik p éldaként említhető, hogy az üzle­tek, hivatalok, szolgáltató egységek nyitva tartási idejével kapcsolatos igények aszerint változnak, hogy az adott területen élők hely­ben és milyen munkarend szerint dolgoz­nak, vagy éppen zömük eljáró dolgozó-e. Ezt a kérdést úgyszintén a közöttük élő ta­nácstagnak kell ismernie a legjobban. A nyit­va tartási rend megállapításánál nyilvánít­son olyan véleményt, mely leginkább megfelel választói érdekeinek. Hasonlóan kell tudniuk eljárni a közérdekű bejelentések, javaslatok és a panaszok elbírálásánál is. A tanácstagok tevékenységének másik fon­tos területe a testületi munka. Már ma is meghatározó a tanácsok szerepe a települések fejlődésében, a művelődési, az oktatási, az egészségügyi és kereskedelmi ellátás megszer­vezésében. A jövőben a helyi tanácsok saját pénzeszközeik nagy része felett szabadon ren­delkezhetnek. Tehát tovább nő a tanácstagok felelőssége, hiszen döntéseik közvetlenül be­folyásolják és meghatározzák a lakosság élet- körülményeinek alakulását. Ezért fontos, hogy minél jobban ismerjék választóik érdekeit, s ezen érdekek megvalósulását képviseljék tes­tületi munkájuk során. A testületi, a képviseleti demokratizmus azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, Hogy minden megfogalmazott igény és elkép­zelés jogos, sőt jogossága esetén sem biztos, hogy egybeesik a nagyobb közösség érdekei­vel, vagy az, hogy azonnal megvalósítható. A tanácstagnak a testületi munkában a saját választókerülete érdekeit bele kell ágyaznia az egész település érdekrendszerébe. Ezzel úgy tűnik, mintha a tanácstag választóke­rületi és a tanácstestületben végzett munká­ja között ellentmondás lenne. Nem erről van szó. hanem arról, hogy a testületi döntések meghozatalánál a választókerületi szinten megfogalmazott érdekek egyeztetésére, össz­hangba hozatalára van szükség. Ez természe­tesen gyakran csak kompromisszumok útján érhető el. I Az igaz, hogy a tanácstagoknak a taná­----------- esi testületben kifejtett érdek­képvis eleti tevékenységének alapja a válasz­tók véleményének, a választókerület gond­jainak közvetítése, és e gondok megoldása, amit egy-egy napirend tárgyalása során, a döntés meghozatalát megelőzően kötelessé­gük közvetíteni a tanácsnak. Ugyanakkor meg kell tanulniuk gondolkodni a település egészében is. Éppen ezért széles körű lehe­tőséget kell teremteni ahhoz, hogy mindenki kifejthesse véleményét, a tanácsülések a de­mokratikus viták nyílt színterei legyenek, ahol az érvek és ellenérvek felsorakoztatása után a tanácstagok a legésszerűbb, az egész település lakosságának érdekeit leginkább szolgáló döntés mellett voksoljanak. Tanács­tagjainknak meg kell tanulniuk azt a hatá­rozatot is tudomásul venni és képviselni, amely nem mindenben tükrözi választókerü­letük szűkebb érdekeit. Fontos feladatuk egy­ben az is, hogy ezeket a döntéseket képvisel­ve mindezt a lakossággal is megértessék és elfogadtassák. A nyílt, demokratikus viták kibontakozásá­nak egyik igen fontos feltétele, hogy az érde­kelt lakossági csoportokat a döntések előké­szítésébe, kialakításába bevonják, vélemé­nyük már előzetesen ismert legyen. Célszerű arra törekedni, hogy egyes, az állampolgárok életkörülményeit alapvetően befolyásoló kér­dések már az előkészítés időszakában társa­dalmi vitára kerüljenek. Ha a vita során az eltérő érdekek felszínre kerülnek, akkor eze­ket bátran meg lehet alternatívákként fogal­mazni. Amikor már előzetesen több érdek •és nézet is megfogalmazódik .és alátámasztá­sukra az érveket éts élIehérveKét is felsora­koztatják, akkor a tanácstestület olyan hely­zetbe kerül, hogy egy egészséges vita ered­ményeként a különböző változatok közül a legjobbat választhatja ki. A döntéshozatal­ban való lakossági részvétel — még ha ez köz­vetett is, mert a tanácstagon keresztül való­sul meg — felébreszti a felelősséget a végre­hajtásban való közreműködésért és aktív cselekvésre sarkall. A nagy jelentőségű tervek, fejlesztési prog­ramok, pénzügyi javaslatok elfogadása előtt szorgalmazni kell az ún. kétfordulós tárgya­lási mód bevezetését. Ez azt jelenti, hogy az első ülésen a tanács csak a munka fő irányát, az elképzeléseket, a koncepciót fogalmazza meg, és ennek alapján készül el a részlete­ket is magában foglaló döntéstervezet. Ter­mészetesen az előbb említett módszerek al­kalmazása feltételezi a tervszerűséget. Az is magától értetődő, hogy nem lehet minden, ki­sebb jelentőségű témában lakossági konzul­tációt szervezni. Ha a tanácstag kapcsolata választóival élő és mindennapos, erre nincs is szükség. | JÖVŐre január 1-től a tanácsi gazdaság­-------— irányítási rendszer változásával tov ább növekszik a helyi tanácsok gazdasági önállósága, döntési lehetősége és felelőssége. Feladatukká válik az intézmények, az infra­struktúrák fejlesztése, működtetése és fenn­tartása. Ez is mindinkább aláhúzza a lakos­sági párbeszédek fontosságát. Szintén a jövő évtől kerül bevezetésre a településfejlesztési hozzájárulás, mely tovább bővíti a tanács­tagi munka egyébként is széles körét. A te­lepülésfejlesztési hozzájárulás fő célja, hogy a tanács pénzeszközeit kiegészítve a lakosság igényei és anyagi hozzájárulása alapján ön­állóan gondoskodhasson a település intézmé­nyeiről, a lakosság életkörülményeinek a fej­lesztéséről. Mértékét a tanács rendeletben ál­lapítja meg, ehhez azonban előzetesen meg kell szerezni a lakosság többségének egy$t- értését. Az ily módon befolyt pénzeszközök­ből megvalósítandó célokat is a település la­kóinak véleménye alapján kell kialakítani. A tanács évente köteles az állampolgárokat a felhasználás mikéntjéről tájékoztatni. A vá­zolt feladatokból egyértelműen kitűnik, hogy a településfejlesztési hozzájárulással kapcso­latos eljárásban a tanácstagok részvétele nél­külözhetetlen, felelősségük nagy, mind a la­kossági állásfoglalások megismerése, egyetr értésének megszerzése, mind pedig a pénz­eszközök felhasználása ellenőrzésének terü­letén. Speciális feladattal bővült a közös ta­nácsok társközségeiben működő tanácstagok tevékenysége azzal, hogy alakuló üléseiken létrejöttek a községi képviselet új formáját megvalósító elöljáróságok. Fő feladatuk ■ társközségek képviseletén túl a közélet szer­vezése, a helyi erőforrások feltárása és hasz­nosítása. Az elöljáróság tehát minden tekin­tetben felelős vezetője a településnek, ezért fontos, hogy tagjai mielőbb megismerjék és megértsék feladataikat, jogaikat és köteles­ségeiket. Alakítsanak ki közvetlen kapcsola­tot a lakossággal, a területükön működő tár­sadalmi és állami szervekkel, munkálkodja­nak közösen a település fejlesztése érdekében. | Ha CSlipán a tanácstagi munka e elkk­--------------- ben felvillantott kérdéseit nézzük, akkor is egyértelmű a megállapítás, hogy a tanácstagok feladata és felelőssége nem csekély. Tevékenységük akkor jó, külde­tésüknek akkor felelnek meg, ha a lakosság érzi, hogy a tanácstagi munkán keresztül maga is alakítója, aktív részese a közösség életének, az életkörülmények alakításának, a tanácsi döntéseknek. Ennek érdekében sok­oldalúvá kell tenni a tanácsi döntési folya­matok módszereit, növelni kell a közéleti ak­tivitást. Érdekünk, hogy a lakosság éljen a jogaival. A kongresszuson többször elhang­zott. hogy a szocialista demokrácia igényes és felelős dolog, nem elkényelmesít, hanem növeli a társadalom tettrekészségét. Sokadmagammal állok a dunavarsányi Petőfi Tsz. gépparkjában. Nyu­galomban lévő, hatal­mas, aratásra felkészített gépek, most még mozdu­latlan karéja. Azon tű­nődöm, mitől olyan ün- repi a hangulat, mint egy ősi pogány szertartá­son. Most éppen egy nyugdíjas vezetőt üdvö­zölnek zajos örömmel, aki lám, még a szombat­ját sem sajnálja rááldoz­ni a szemlére. Kérdéseire megnyugtató válaszokat hallhat. Ugyanis a hetedik kom­bájn — egy NDK gyárt­mányú 516-os — lemaradt a szemléről, mert a mo­torját cserélik Baján. De néhány nap múlva itt lesz' újra, felújítva. Teljesítménybér Szólok Szerletics Antal főmérnöknek: találkozni szeretnék Leéb József traktorossal, aki az idén a Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta. Közben fontos részéhez ér a szemle: Száger Gyula gépüzemvezető ismerteti a kombájnosok teljesít­ménybérének feltételeit. Föl jegyzem: nem árt, ha tudja a kenyér vásárlója, fogyasztója, hogy meny­nyi manapság egy kom- bájnos munkabére. Mert ahhoz, hogy az egyébként 3500 forint körüli alap­fizetés felmenjen 6-7 ezer forintos átlagig, 13-14 Traktoros magas kitüntetéssel Munkában méretik az ember órát kell dolgozni telje­sítménybérben, a kam­pányidőszakok alatt. A kalászos gabonák be­takarításának alapbére nyolc forint negyven fil­lér tonnánként. Ezenkí­vül minőségi prémium fizethető a szemveszteség felső határa alatti meg­takarítás után. Egy szá­zalék veszteségcsökkenté­sért egy forint húsz fil­lér jár, ugyancsak ton­nánként. A szemveszte­ség felső határa viszont kombájntípusonként el­térő: így a CLASS 105- ös és 106-os dominátorok- nál, mindössze 1,6 száza­lék lehet, míg az E 516- os kombáinok esetében 2.1 százalék a megenge­dett. Ha ezt a határt túl­lépik, 7 forintra csökken a tonnánként fizethető alapbér összege. Nullára leírták Miközben géptől gépig halad a szemle, bemutat­kozunk egymásnak Leéb Józseffel. Hármasban né­zegetjük a katonásan so­rakozó gépeket. Megakad a szemem három darab Fiat-1880-as traktoron, amelyek mögött éppen IH-ekét láthatok. A jövő gépeinek korai előfutárai ezek. Leírni sem győzném a — zajtól és portól tö­kéletesen szigetelt tetszés szerint légkondicionál­ható — csupa üveg ve­zetőfülke komfort beren­dezéseit. Luxus személy- gépkocsiban is irigylésre méltó sztereó magnós rá­diót és a munka menetét folyamatosan ellenőrző monitort, amely a legki­sebb hibát is azonnal — egyidejű fény- és hang­jelzéssel — tudtára adja irányítójának. Eszembe jutnak a harminc évvel ezelőtti kormos traktoro­kon rázódók. akik között nők is voltak. Gondolataimból dübör­gő motorok riasztanak fel, motor- és fékpróbák következnek, mi pedig tovább megyünk a trak­torok során. — Ez az én. gépem — mutat Leéb József, egy Zetor 12045-re, amely mögött most egy K—453 bálázógép van. — Üljön be — ajánlja — kényel­mesebben tudunk beszél­getni. Dunaharasztiban élek születésem óta. Ala­pító tartja vagyok a szövetkezetnek. Hetven­nyolcban volt az egyesí­tés, addig a hat kerület ugyanannyi tsz volt. Az­tán összevonták a duna­varsányi, a taksonyi, a majosházai, a dunaha- raszti és a soroksári téeszek egyikét, az Aranykalászt, fgy lett ezekből dunavarsányi Pe­tőfi termelőszövetkezet. Mindig traktoros voltam, mert már 1961-ben — közvetlenül belépésem után — elvégeztem a mezőgazdasági gépészkép­zőt. Ezt a kilencéves gé­pet, amióta megvettük, én hajtom. Régen nullára írták már. de még min­dig legalább 90 százalé­kos a műszaki állapota. Jó a légkör — ö sem akar még nyugdíjba menni, akár­csak a gazdája. Mert jö­vőre mehetnék, de szere­tem a munkám, egészsé­ges vagyok, miért hagy- i nám abba. Remélem, szükség lesz még rám. meg aztán össze is szok­tunk a kollégákkal. Tud­ja, itt mindig jó volt a légkör. Fúrás, piszkáló- dás? Ugyan, ki érne rá arra? Dolgozni kell! Nyá­ron pedig még szombaton és vasárnap is napi 14 órákat. Itt mindenkinek igaza lehet, még a veze­tőkkel szemben is, mert ha csak úgy, alap nélkül hőbörög. azt a munka ha­mar megmutatja és a zsebe is megbánja. Én éppen nem vagyok olyan, aki lenyeli, amit ki kel­lene mondania, s lám, van kiváló dolgozói, meg mi­niszteri kitüntetésem, az idén meg Munkaérdem­rendet kaptam, bronz fo­kozatot. — Mit mondjak a csa­ládomról? A feleségem is itt dolgozik a présüzem­ben — most már csak nyugdíjasként — havi száz munkaórát. Felnőt­tek már a gyerekeim, (fiam is, lányom is háza­sok. Van két fiú unokám — 15 meg 11 évesek — mind a kettő kitűnő ta­nuló. Hogy mivel foglal­kozom a szabadidőmben? llát, van egy kis sző­lőm, azzal szinte mindig van munka. Évente egy­szer két hetet nyaralunk a szövetkezet hajdúszo- boszlói üdülőjében a feleségemmel. Máshova nemigen megyünk. Az újságokat is olvasom, a tévében inkább csak a híradót nézem, meg az ismeretterjesztő filmeket, de krimit, azt nem. Nem szeretem, ha bolonddá tartanak. Hanem közben vége lett a szemlének, menjünk ám, mert nem szeretnék elmaradni a többiektől. S. T. E, l

Next

/
Oldalképek
Tartalom