Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
1985. JÚLIUS 1.. HÉTFŐ MILYEN ÜZLET? Mármint, milyen üzlet a biztosítás? — ezt firtatta Tárnái Gizella ösz- szeállitása. Ügy is lehet kérdezni: kinek üzlet? A műsorvezető meg is tette, s az Állami Biztosító szakemberei megadták a választ. Tavaly 16 milliárd forint bevételt könyvelhettek el, míg a kiadás csak 9 milliárdra rúgott. A fennmaradó összegből fedezték a saját költségeiket, tartalékot képeztek, a többi pedig az államkasszába került. Tehát a biztosítónak, az államnak jó üzlet, s hogy menynyire az a lakosságnak, az ügyfeleknek, arról megoszlanak a vélemények. Egy hangbejátszás jól példázta ezt. Egy lakásban felrobbant, kigyulladt a színes tévé, a falak fe- ketéllettek a koromtól. A biztosító azonban csők az avultad?: mértékében fizeti meg a kárt. A saját logikája szerint igaza van, de az ügyfél hogyan tud a megítélt 20 ezer forintból új tévét venni, festetni? A körúti butikos viszont pénzénél van, hiszen tavaly 6 ezer forintot fizetett a biztosítónak, ám a sorozatos kirakatbetörések után 50 ezer kártérítést kapott. Hajlandó volna arra, hogy riasztóberendezést vásároljon, ha azt a biztosító megtérítené, de nem teszi, pedig fehéren-feketén kiderült, hogy jobban járna. Az esetek és a riporter jól irányzott kérdéseire adott válaszok arról győzték meg a hallgatót, amiről, mint ügyfél, maga is meggyőződhetett: merev, bürokratikus a szervezet Ahogyan az összeállításban megszólaló taxisofőr mondta: az Állami Biztosító monopolhelyzetben van, a szabályokat, a feltételeket saját érdekei szerint állapítja meg. A műsorból kiderült, hogy az illetékesek is hasonlóan látják, mert hamarosan állami intézkedések várhatók a monopólium korlátozására. SZÁMÍTÓGÉPPEL. Isaac Asimov fantasztikusnak nem nevezhető teóriája jutott eszembe, a Történelem a számítógépben című adást hallgatva. A világhírű amerikai író Alapítvány-trilógiájában Seldon, a pszichohistorikus a statisztikai matematika alapján próbál következtetni a jövő eseményeire. Bármilyen meglepő, a Központi Statisztikai Hivatalban is folytatnak hasonló kísérleteket. Lukácsi Béla műsorának témája nem a jövőkutatás volt, hanem a legalább olyan izgalmakat rejtő múlt faggatása. Méghozzá számítógéppel. Évekkel ezelőtt történt, hogy az első világháborút megelőző időszakból tőzsdei jelentéseket, újságcikkeket, egyéb információkat tápláltak a számítógépbe, hogy megtudják, várható volt-e ennek alapján a háború kitörése? A gép válasza: nem. Hogy ez a kísérlet hamis eredményre jutott, abból nem az következik, hogy a számítógépek alkalmatlanok a történeti kutatásra. Az adatok, jelenségek pontosítása új elemekkel gazdagíthatja történelemképünket. Hazánkban is segítségül hívják a számítógépet a történészek és a levéltárosok. Az Országos Levéltár igazgató- helyettese elmondta, hogy annak a szakembernek, aki a bakonyi erdőségeket kutatja, át kellene tanulmányoznia 300 ezer iratot ahhoz, hogy eredményre jusson. Most a számítógépek alkalmazásával percek alatt megkaphatja a kért adatokat. A történész arról számolt be, hogy így olyan források is hozzáférhetővé válnak, amelyekhez korábban — lenyűgöző tömegük miatt — hozzá sem nyúltak a kutatók. Egyikük, aki a XVII. századi Ruszt, a Fertő-tó melletti egykori mezőváros jobbágy parasztjainak életét térképezi fel, a számítógép segítségévei olyan következtetésre jutott, hogy jobb életszínvonalon élt a magyarországi parasztság, mint ahogy azt a szakmai közvélemény feltételezte. MA MÚG gyermekcipőben jár a számítógépes történelem- kutatás, de létezik. Jó, hogy a rádió ráirányította a figyelmet Kövess László Nagyüzem Sződligeten is Diákújságírók és képzőművészek g Tábor van építő-, olvasó-, ^önismereti, filmes és fotós, ^néprajzi és zenei. Tábor ^ van kicsiknek, nagyoknak, g általános- és középiskolá- soknak. Egy hét. vagy tíz nap a ? nyári vakációból, amikor ^ nem keil tétlenül az utcán ^ csatangolni, a téren iildö- ^ gélni, amikor a szülők nyu- godtak lehetnek, hogy cse- í metéjük felügyelet alatt, í biztos helyen van. Az idei választék megyénkben iga- í zán bőséges. A művelődési ^ központok, a KISZ, az is- J kólák a legkülönbözőbb ér- deklődésl körű gyerekek- j nek szervezik a táborozások egész sorát, í Nagyüzem van Sződlige- ? ten Is, a KISZ megyei to- ^ vábbképző központjában. ^ Minden szoba, minden ágy ^foglalt, megteltek a fahá- >s. A csak bérlőként y itt tartózkodó csoportok < mellett három hazai tábor j nyitotta meg kapuit a múlt 'j héten: dlákújságírók, olva- ^ sótáborozó szakmunkást»- ^ nulók és amatőr képzőművészek gyűltek össze, majd í százhúszan. Utat találni egymáshoz Az első napok feszéJyezett- séga lassan oldódik. Egyre több arc tűnik ismerősnek, a csoportvezetők is kezdik a nevüköp szólítani a gyerekeket. A valóban változatos programok mindenkit magukkal ragadnak; a késő estig együtt maradó beszélgető-csoportokat alig-alig lehet némi alvásra bírni. Szemmel látható a változás: az egymásnak ismeretlen gyerekek egyik napról a másikra melegednek össze, találják meg a hangot hasonló érdeklődésű társaikkal. Alighanem ez a legnagyobb érdemük ezeknek a táboroknak, s céljuk is egyben. Mert korántsem arról van szó; hogy puszta időtöltés, vagy gyermekmegőrzés miatt táboroznak a résztvevők. Az érdeklőPolitikai könyvek Szocialista együttműködés Napjainkban sokat beszélünk a szocialista országok gazdasági együttműködéséről. Érthető ez, hiszen mindenkit izgat, hogy miként alakul a jövőben országunk gazdasági helyzete, fejlődése. A napokban ülésezett Varsóban a KGST. amelynek a negyvenedik ülésén éppen a szocialista országok együttműködésének bővítéséről tanácskoztak az érdekeltek. A cél a gazdasági integráció kibontakoztatása, a tudományos és műszaki program intenzivebb kidolgozása, az együttműködés fejlesztése. Mindennek a megértését segíti elő Izikné Herdi Gabriella legújabb könyve, amely A szocialista együttműködés távlatai címmel jelent meg a Kossuth Kiadónál. Nagyon időszerű ez a kötet, hiszen a szocialista közösség napjainkban a minőségi változás korát éli. Lényegében valamennyi európai tagország éttért a fejlődés intenzív szakaszára, s ez új követelményeket állít az együttműködés elé. Mindehhez vegyük, hogy a világgazdasági válság és a nemzetközi feszültségek kiéleződése folytán kedvezőtlenebbül alakultak a kapcsolatok a tőkésországokkal. A szerző ebből következtetve igyekszik újszerűén megközelíteni a dolgot, feltárni a dolgok mélyén levő lehetőségeket, az együttműködésben rejlő sokrétű törvényszerűségeket. A könyv mindjárt a2 elején leszögezi, hogy egyetlen szocialista ország sem függetlenítheti magát a világtól, amelyben él, ugyanakkor jobban kell ügyelnie a másik szocialista ország sajátosságaira, az együttműködés lehetőségeire. Izikné eflsősorban azt vizsgálja, hogy melyek napjaink kihívásai. Ez legjobban a fegyverkezési versenyben, a szocialista országok és a kapitalista világ kapcsolataiban, a globális problémák kihívásaiban mutatkoznak meg. A gazdasági kihívásra válaszolnunk kell — hangoztatja a szerző. Egyben elemzi, hogy milyen a nemzeti és a nemzetközi érdek dialektikája. Szól a szocializmusbeli ellentmondásokról, a nemzeti és a nemzetközi érdekekről valamint az érdekegyeztetés fejlődéséről. Hangoztatja: a nemzeti érdek történelmi kategória, objektív jellegű, felismerésük és érvényesítésük szükségszerű. Hiba volna nem számolni ezzel akkor, amikór az együttműködés lehetőségeit kutatjuk és keressük. Egyben van nemzetközi érdek is, mégpedig a szocialista közösség együttes érdeke. Mindez megmutatkozik a béke biztosításában, a gazdasági fejlődés segítésében, a környezetvédelemben, a szocialista közösség erejének, védelmi képességének fokozásában. Ezután az intenzív fejlődési sziakasz kérdéseivel foglalkozik. Leszögezi, hogy ez egy folyamat, amelyet nem szabad lebecsülni. Ugyanis a különböző adottságú tagországok intenzív szakaszra való átállásában eltérések mutatkoznak. Az átállás különböző módszerekkel történik, sokféle fórmában megy végbe, mindezzel számolni kell. A tagországok gazdaságpolitikájában, intézményrendszerében, gazdaság- irányítási mechanizmusában a különbségek még hosszú ideig fennmaradnak, külgazdasági vonatkozásaik viszont közelednek egymáshoz. Hosszasan tárgyalja a kompromisszumok lehetőségeit a nemzetközi kapcsolatokban és a szocialista közösségekben. Kifejti nézetét a fogalom értelmezéséről, a féltételekről, valamint az eltérő társadalmi berendezkedésű országok közötti kompromisszumokról, a társadalmi értékrendről, az egység és a sokféleség értelmezéséről, majd a KGST- együttműködés néhány kulcskérdését vizsgálja. Könyve második részében a békeépítést, a szocialista integráció elmélyítését vizsgálja. Hangoztatja, hogy a hidegháború nem térhet visz- sza. Mindezt arra alapozza, hogy a kedvezőtlenebb helyzetben sem volt mód a kelet— nyugati kapcsolatok befagyasztására, hiszen túlságosan is nagy a veszély: másrészt a szocialista országok erőpotenciálja, békés törekvése is a kapcsolatok fenntartása mellett szól. Vé^Ül az érdekegyeztetés új módszereit ismerteti. Hangsúlyozza, hogy a KGST-nek nem a hatósági szerveit kell szaporítani, hanem a meglevőknek a hatékonyságát fokozni és a napi információcserét bővíteni. A tagországoknak tudatos és összehangolt politikai akciókban megmutatkozó egységre van szükségük, amely egyben nem gátolja a tagországok szuverenitását. A szocialista közösség — mondja a szerző — nem ahhoz a zenekarhoz hasonlít, amelyben minden tag azonos hangszeren, ugyanazt játssza, sokkal inkább egy olyan együtteshez, amelynek koncertjében végül is a jövő összhangja fog felcsendülni. Gall Sándor Teleki Agnei ül modellt a képzőművésze:! tábor lakóinak. Barcza Zsolt felvétele dési körök szerinti foglalkozá-' sok remek keretül szolgálnak emberi kapcsolatok kialakításához. Az olvasótábort pedig egyenesen ezért szervezi meg a KISZ megyei bizottsága és az SZMT immár harmadik esztendeje a szakmunkástanulóknak. Fekete Katalin, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár könyvtárosa évről évre velük tölt el tíz napot. — Célunk az, hogy a fiatalok megtanuljanak szűkebb és tágabb környezetükre figyelni, egymással kapcsolatot létesíteni. Fejleszteni szeretnénk kommunikációs készségüket. A kiscsoportos foglalkozások, a beszélgetések mind azt a célt szolgálják, hogy megismerjék önmagukat, az őket körülvevő világot, s ezáltal utat találjanak egymáshoz is. Ennek a célnak a jegyében áll össze a tábor egész programja: a legkülönbözőbb előadások — csillagászatról, szexuális életről, pszichológiáról —, vetítések, játékok és kirándulások. A modell szemszögéből A tábort, a foglalkozásokat jegyzetfüzettel és ceruzával járó kis csapat hamar ismertté válik. Ök a diákújságírók. Minden és mindenki iránt érdeklődnek. Cikkeikhez gyűjtenek anyagot, amelyekből a táborzárásra újságot szerkesztenek. Emellett természetesen a számukra még csak kedvtelést jelentő hivatás alapjaival ismerkednek. Gárdái Zsófia, a ceglédi mezőgazdasági szakközépiskola tanulója, éppen a képzőmű- vésztábor egyik előadására készül. Napjaink köztéri szobrászatéról szóló előadás szerepei a programban. Jegyzetfüzetében már ott sorakoznak a kérdések, amelyeket az előadónak szeretne majd feltenni. Leendő szakmája — az állategészségügy — és az újságírás, meglehetősen távol állnak egymástól. — Lehet, hogy ez furcsa, de nagyon szeretem az irodalmat és a művészeteket, a pszichológia pedig különösen érdekel. Diákújságunk szerkesztésébe nemrég kapcsolódtam be, ezért is jelentkeztem ebbe a táborba. Az amatőr képzőművészeket könnyű megtalálni. Hatalmas rajztáblákat cipelve itt is, ott is feltűnnek. Most éppen egy fekete, hosszú hajú lányt rajzolnak. A modell — Telek Agnes, a dunakeszi gimnázium tanulója — nem azért ül itt órákon keresztül, mert nem akad más elfoglaltsága. — Az újságíró-csoporttal jöttem a táborba. A képzőművészek munkájáról szeretnék cikket írni. Azért vállaltam ezt a szerepet, hogy egy sajátos nézőpontból, a modell szemszögéből láthassam, hogyan dolgoznak. Bizalommal, Nyaralás? Munka? Szórakozás? Ezek — s a hasonló — táborok mindezt egyszerre nyújtják a gyerekeknek. S a velük foglalkozó pedagógusok, KISZ-vezetők, népművelők, könyvtárosok, újságírók és művészek számára nincs nagyobb öröm, mint látni, hogy nem hiába töltik itt idejüket: szavukra figyelnek, bizalmukkal, érdeklődésükkel megtisztelik őket a gondjaikra bízott fiatalok. Fekete Katalin saját csoportjáról beszél, de a többi táborra is igaz, amit mond. — Ha a gyerekek érzik, hogy érdeklődünk irántuk, hamar eloszlik kezdeti bizalmatlanságuk, megnyílnak. S hi szék abban, hogy valami maradandó nyomot hagynak bennük az itt szerzett élmények. Nekünk az a legfontosabb feladatunk, hogy követésre méltó modellt adjunk nekik saját viselkedésünkkel. Ez az alapfeltétele a legcsekélyebb sikernek is, e nélkül hamis lenne az egész, amit csinálunk. M. Nagy Péter Múzeumok újdonságai Akasztott bábu Több értékes műalkotással, muzeológiai és kulturális, történeti ritkasággal gazdagodtak múzeumaink az elmúlt hetekben-hónapokban. A Szépművészeti Múzeum gyűjteménye több mint 30 új műtárggyal gyarapodott, ezeknek mintegy fele XX. századi alkotás: a legjelentősebb közülük. a nemrég elhunyt Amerigo Tot ülő nőket ábrázoló, 1982-ben készült grafikája. A Magyar Nemzeti Galéria mai magyar osztálya Komiss Dezső 1945-ös Szentendre-sár- kányos című olajképét, Anna Margit 1955-ben alkotott Akasztott bábu című kompozícióját, Vilt Tibor két bronz kisplasztikáját, valamint Ve- szelszky Béla egy nagy méretű, 1962-ben készült olajtájképét vásárolták meg. A Petőfi Irodaimé Múzeum kéziratgyűjteménye József Attila Ki-be ugrál című versének, a szerző javításait is tartalmazó gépiratát, Jókai Mór a Papírrongyok című cikkének kézírásos példányát és Móricz Zsigmond egy 1939- ben kelt levelét vásárolta meg. Üj szerzemény Kós Károly Régi Kalotaszeg című kézírásos albuma is, amely 19 saját kezű grafikát tartalmaz. Az elmúlt hónapokban érkezett meg a Mezőgazdasági Múzeumba az a Windischgrätz- hagyaték, amely 272 darabos afrikai, indiai és magyar trófeagyűjteményt tartalmaz. A szükséges állagvédelmi munkák elvégzése után a hagyatékot a keszthelyi Festetics-kas- télymúzeumban állítják majd ki. Mindenki megtalálta a szórakozását V Templom téri sokadalom A hét végén benépesítették a kirándulók Szentendrét. Telt ház volt a vendéglőkben, sokan nézelődtek a presszók teraszain, a parkolókban déltájban már nem lehetett üres helyet találni. A kellemes nyári időben megélénkült a Templom tér környéke is. A messzire hallatszó zene a város távolabbi pontjairól is odacsalogatta a kíváncsiskodókat a vásározók sátraihoz. Nézni könnyebb, mint csinálni A Szentendrei nyár immár hagyományos és közkedvelt Templom téri programjának látogatói az idén harminc forintért vegyülhetnek el a sokadalomban, nem úgy, mint tavaly, amikor csak délutánonkint szedtek belépődíjai; Kérdés, hogy vajon többet kapunk-e a pénzünkért, emelkcdett-c a színvonal azóta? A válasz egyértelműen: igen! Az ország minden tájáról kaptak meghívót az ipar, a képző- és népművészek, s a műanyag reklámszatyrok kivételével ezúttal nem kínáltak bóvlikat az árusok. A szűcsök, a bőrösök, az ötvösök és a többi mesterség képviselői csupa ízléses, szép holmikat hoztak magukkal. A színvonalat garantálta, hogy csak zsűrizett portékák kerülhettek a sátrakba. A szentendrei művelődési ház munkatársai napközben is gondoskodtak arról, hogy még véletlenül se bukkanlanak fel silány termékek. Jó ötlet volt programokkal fűszerezni a kirakodó\’ásárt. A színpadon kora délelőttől késő délutánig váltották egymást az együttesek, a zenekarok. Élvezetes műsort adott a Tápiómentc együttes, szépen muzsikált a szentendrei Ig- ric amatőr zenekar, felléoett egyebek között a Bluefolk és a megújult Stúdió K. színjátszócsoport. Nem bánták met, akik családostól rándultak föl a templomdombra. mert a gyerekek is jól szórakoztak. A megannyi látnivalón kívül még homokozó is várta az apróságokat. És végre-valahá- ra eljutottunk odáig, hogy nem kellett a tűző napon sorba állni a büfé előtt, mert több kis pavilon, sátor kínálta egyszerre az enni- és innivalókat. A hét végén minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a templomdombon jóí érezze ma "át a látogató. Nem nehéz megjósolni, hogy a Templom téri sokadalom lesz a Szentendrei nyár legfőbb vonzereje. Feltéve, ha a szervezők végig tartani tudják ezt a színvonalat, K. L. jgh, Vegyem» ne vegyem? Erdusi Ágnes felvételei [R~ádiófigyelö~
