Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
PKST « 1985. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Pillantás — előre Hétfőn kerül sor az Egyetemi rektorok kinevezésére. E napon adják át a kiváló orvos kitüntetéseket. Hazánkba érkezik az egyiptomi külügyminiszter. Kedden, a Magyar Vörös- kereszt székházában átadják a Kovács István alapítványokat. A fővárosban megnyitják az átépített Béke- és Erzsébet szállodákat. E napon tesz látogatást Szentendrén az egyiptomi külügyminiszter. Szerdán, a budapesti pártbizottság tart ülést. Csütörtökön ülést tart a Minisztertanács. Az egyiptomi külügyminiszter befejezve programját, elutazik hazánkból. Pénteken tartja alakuló ülését a fővárosi tanács. A Körszínházban és a Városmajori Színpadon nyári bemutatókra kerül sor. Szombaton, a fővárosban nem várhatók események, Zalaegerszegen viszont ünnepélyesen megnyitják a szövetkezeti napot. Vasárnap nemzetközi barátságtábor nyílik meg Salgótarjánban, Szombathelyen pedig a nemzetközi Bartók-szeminárium. Folytatódott az orvoskongresszus Budapesten A nukleáris háború ellen Szombaton plenáris üléssel folytatódott a budapesti Hil- ton-szállóban a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom ötödik kongresszusa. Az ülésen dr. Holtán Zsuzsa, a kongresszus elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Ligyija Novak, a szovjet Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke olvasta fel több, hazánkban tanácskozó egészségügy! szakszervezet képviselőjének üdvözletét. Köszöntötte a kongresszust dr. Eeva Kuus- koski-Vikatmaa, Finnország szociális és egészségügyi minisztere. Ezután a nukleáris konfrontáció költségeiről, valamint az együttműködésre vonatkozó javaslatokról tanácskoztak a konferencia résztvevői. Délután a Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi termében kezdődött meg a kongresszus fő témájának megvitatása az Atomfegyverek és atomháború: orvosi áttekintés címmel. Az ülésen nemzetközi szaktekintélyek adtak tájékoztatást a fegyverkezési verseny orvosi vonatkozásairól. s beszámoltak arról, milyen szerepet játszhatnak a világ orvosai a nukleáris háború megelőzéséért folytatott küzdelemben. Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a kongresszus munkája. A szakemberek véleményt cseréltek az atomháború és a polgári védelem kérdéseiről, s foglalkoztak a nemzetközi orvosi együttműködés további lehetőségeivel. A konferencia Atomfegyverek és atomháború: orvosi áttekintés című fő témájának megvitatása ugyancsak folytatódott vasárnap. A referátumokban szó esett a mai atomfegyverek tulajdonságairól; azokról a válságokról, amelyek nukleáris konfliktushoz vezethetnek: s szóba kerültek a fegyverkezési hajszának a közvéleményre gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdések. A kongresszus ma az eszmecserék eredményeit összegző jelentések előterjesztésével, s dokumentumok elfogadásával fejezi be munkáját.----------/— A fogatbemutató látványossága a ma már ritkaságszámba menő négyökrös szekér volt ján termett 15-féle bor közül Reis József, albertirsai pedagógus furmintja nyerte. A sátrak körül összegyűlt sokadal- mat a színpadon hagyomány- őrző népművészeti csoportok bemutatója, a tízen túliak erő- és ügyességi vetélkedője és éjszakába nyúló filmvetítés, meg videó-diszkó szórakoztatta. A vasárnap eseményeinek nagy attrakciója az MHSZ budapesti, VII. kerületi szervezetének parádés műsora volt, amelyben a Ganz-MÁVAG ejtőernyősei, a BKV repülő- és hajómodellezői — közöttük Masznyik Gábor többszörös Európa és magyar bajnok — szerepeltek, de volt kispuskalövészet és hőlégballon-bemutató is. A közreműködők között hol itt, hol ott tűnt fel a Szabadság Tsz kulturális bizottságának elnöke, Kovács Károlyné és leánya, a népművelő Kati. Hol Csordás Istvánnal, az MHSZ VII. kerületi titkárával, hol Fazekas Lászlóval, a nagyközségi tanács fiatal elnökével tárgyalták a tennivalókat. Mindezekből azonban semmit sem látott a rendezvények helyszínei között ide-oda pendliző tömeg. Tapsolt a színpad előtt, gyönyörködött a galamb- röptetésben, a kutyabemutatéban és kóstolgatta az ízes falatokat. Kádár Edit Helycsaták a Volán 20-as visegrádi járatán Békesség a Ráckevei-Duna-ágban A visegrádi várjátékok az idei nyár egyik újabb színfoltját jelentik a Dunakanyarban. Még akkor is, ha egyik-másik néző a cselekményt kissé vontatottnak minősíti, s azt mondja, az események lehetnének pergőbbek. Ennek ellenére a megszokottnál több embert vonz Viscgrád. Sokan kapaszkodnak fel a Volán 20-as vállalatának járataira. Persze csak akkor, ha akad számukra még talpalatnyi hely. Ha nem kell hoppon maradt utasként a tikkasztó napon aszalódni a szentendrei autóbusz-megállóban, s a távolodó csuklós csúfosan integető, kacsingató stoplámpái után nézve azzal vigasztalódni: egy óra múlva majd csak jön a másik, hátha arra felférek. Ne vágjunk azonban az események közepébe, vegyünk mindent sorba. Szolgáltatók vagy önfenntartók? Június 29. szombat, reggel 8 óra Budapest, Engels tér. A Volán 20-as busza a kijelölt kocsiálláson. Előtte szép sor, pedig harminc perc. van még az indulásig. A vezető 8 óra 11-kor felengedi az utasokat, árusítani kezdi a jegyeket. 8 óra 20: minden hely foglalt, tizenöten már állnak, öt perccel később kilenc utas nyoma- kodik fél a buszra, s előre megváltott helyjegyét felmutatva elkezdik az utasok egy részét felállítani. Jogosan! Csak az a baj, hogy sem a Volán, sem a busz vezetője nem közölte, hogy erre számítson, ki járatára felszáll. Vita, veszekedés, nyomdafestéket nem tűrő sértések, lökdösik, taszi- gálják egymást az emberek. A jelenlevők egy része közönyös, a gyerekek pedig sápadtan, pityeregve, meghökkenve figyelik, mi történik. így indulunk fél 9-kor. A gazdaságosság jegyében gombostűt ugyan még le lehet ejteni, de csomagot nehéz lenne elhelyezni... Szentendréig, a HÉV-végál- lomásig a hét megállóban a helyzet csak tovább romlik. A szentendrei buszpályaudvaron a felszállni akarók újabb rohama. Harmincan-negyvenen lemaradnak, pedig már az ülések között is állnak emberek. Csak — a divattal ellentétben — egymás ölébe nem ülnek még. Szitkozódás, veszekedés, minden hiába, éppúgy nem indítanak innen mentesítő járatot, ahogy Budapestről sem. Hasztalan több az utas — első a gazdaságosság. Ez a hivatkozási alap. Az utasok pedig a felemelt helyárat, a kulturált. közlekedést, az idegen- forgalmat, a hétvégi kulturálódási lehetőségeket emlegetik. Kesernyésen, ékelődve leteszik a nagyesküt: a következő hétvégéket otthon, a tv előtt töltik. Én meg azóta is töprengek: kinek, mire jó ez, hogyan minősítsem a közlekedés gazdáit? Szolgáltatóknak, vagy önfenntartóknak? Az utóbbira szavazok! Mert a szolgáltató egy ilyen helyzetben elejét veszi a tömeget feleslegesen bosszan'tó, a hangulatot borzoló helyzet kialakításának. Például pótjárat beállításával. Az idegenforgalmi szezonban — még akkor is, ha kora délután szinte üres buszon furikázhattam nyolcadmagammal Budapestre. Vágtatás vissza fagylaltért Vasárnap délelőtt kocsi , ko- csif ér, "s az aufósor csak akkor lassít a ötvenegyes úton, amikor kerékpárosokat, motorosokat kerül. Az úticél a telek, a nyaraló, a Ráckevei- Duna-ág. Ráckevén, a dunai strandon még napozó is alig akad délelőtt fél tízkor. Annál többen pecáznak, merészkednek ki laHétfő van Indiánsátor az árnyas fák alatt Erdősi Agnes felvételei Ai elefánt állva pihen 3 6, hogy van televízió. Nélküle kevesen láthattak volna közülünk valóságos élőhelyén tigrist, oroszlánt, gepárdot, majmot, gnút, zebrát. A tenger mélyébe se sokan ereszkedhetnek. A televízió révén oda is követhetjük azt a néhány bátrat, s feltárul a csönd titokzatos, . mozgalmas világa. A nálunk honos állatok meghitt óráit ugyancsak a tévé nyomán figyelhetjük meg. A párzást, a születést, a kölykök első óráinak, napjainak eseményeit, a szoktatás, nevelés, az önfeledt játék, hancúrozás bizonyára nekik is felejthetetlen perceit. Ha tehetem, megnézem a televízió állatfilmjeit, szóljanak azok a távoli Afrika, Ázsia élőlényeiről vagy a hazai, illetőleg a környező területek vadjairól. Ilyenkor gyakran eszembe jut egykori munkatársam, akivel sokat ábrándoztunk a végtelen természetről, erdőkről, mezőkről, s irigyeltük a semmiben sem korlátozott állatokat, amelyek naphosz- szat szabadon kóborolhatnak. Gondtalanul élik életüket a fajukra jellemző törvények szerint. Különösen nyári éjszakákon vett erői rajtunk a vágyakozás. Gyakran jártunk délutános műszakba. Mire elkezdődött a munkaidő, úgy három, négy óra felé, minden meleg a betonfalak közé szorult. Elegyedve a gépek termelte hővel, alkonyaira kibírhatatlanná fokozódott. A gőz, a füst, a pára, a por és a korom nehézzé tette a lélegezést. A mennyezet nyitott ablakain bevágódó napsugarak alig tudtak áthatolni a tömény masszán. A kábító hőségben, szokásunktól eltérően, még énekelni sem volt kedvünk és erőnk. Álltunk a gép mellett és szenvedtünk. Amikor a nap lement, besötétedett, még melegebb lett. A műhelyben nincs szél, ami a mezőn a legtöbbször megmozgatja a levegőt. A műhelyben mozdulatlan hőség van. A gépek olajgőze gomolyog a mennyezet felé, hogy a betonfalnak ütközve, visszafelé nyomulva tovább sűrítse az elegyet. Amikor éjjel fél tizenegykor kiléptünk a vasajtón, mámorító volt a hús, friss levegő. Ekkor szökött feltámadni bennünk a zöld illatos mezők, az erdők, a patakok, folyók iránti vágy. A szabadon kószáló vadakkal szembeni irigység. Ha volt munkatársam nézi ezeket a filmeket, föltehetően az ő fejében is megfordult már a gondolat, nincs ezeknek az életében semmi irigylendő. Még az általunk kiválasztott oroszlánéban, elefántéban sem. Azért választottuk azokat, mert úgy hittük, nekik nem kell félniük, hiszen egyetlen más állat sem képes legyőzni őket. Micsoda kemény élet az övék is. Nemrég két elefántos filmet láttam. Az első még csak hagyján, abban a napfényesebb részét mutatták az életüknek. Bár, ha belegondolok, hogy naponta tizenkét, tizenhat órát csak esznek, esznek, a déli. rekkenő hőségben árnyat alig adó fák mellé húzódnak, hogy több tonnányi tömegüket valamivel elviselhetőbben tarthassa lábuk, akkor átfut hátamon a meleg borzongás. A másik filmben tragédiájukat is láthattuk. A száraz évszakban fölperzselődő füvet, a kiapadó folyókat. Az elefántok pedig csak mentek, mentek, fogyó erővel, mind lassabban, abban a reményben, hogy közelebb érnek vízhez, zöldhöz. Lassuló lépteikkel a véghez közeledtek. tégiscsak jobb embernek lenni, igaz, régi barátom?! Ki tudja, mondaná ő, hogy az elefánt állva pihen, mi pedig fekhetünk. Hiszem, hogy több a mi reményünk. Minden tőlünk függ. Az ember sorsa, s az is, hogy az elefántok folytat- hatják-e kóborlásukat. Ha mi nem tudjuk meggátolni az állatfajok kipusztulását, saját életlehetőségeink további romlását, akkor senki más. Kör Pál Mé dikkal, motorcsónakkal, kajakkal a vízre. A régi vámház épületében fagylaltot kínálnak az út mentén. S hogy az üzlet nem mehet rosszul, arra bizonyíték: a kanyar után egyre több autó áll le, s utasai közül az apróbbak fagylaltért vágtatnak vissza. Csodálatos környezetben húzódik meg a PVCSV ráckevei strandja. Csak kissé elbújik a HÉV-végállomással átellenben a kíváncsi tekintetek elől, kiesik az útirányból. Mondja is az idős, ősz hajú jegyszedő — míg a strand vezetőjére várunk —: ha írnak Ráckevéról, vagy bemutatják a tv-ben, rólunk sohasem esik szó. Nem is tudják, hogy vagyunk. Erre a végszóra érkezik Rékasi Jár zsef, a strand vezetője. Félfüllel meghallgatva, miért kellett a reggelizést megszakítani kész a válasszal: nem nyilatkozom, csak a központ engedélyével. S emelné fel a telefont, de ezt nem várom meg- Legfeljebb azon gondolkozom, mi rejtegetnivalója lehet ennek a strandnak, miért nem lehet megmondani, hány vendégre számíthatnak hétvégeken, s hány fokos a víz? A Kvarc kempingen kívüli élet A Keve szálló portája német anyanyelvű römizők, kanasz- tázók bemondásaitól hangos. Úgy látszik, ezzel ütik agyon a délelőttöt. Pedig a portán felirat hirdeti a napi program- ajánlatot, lovaglásra, városnézésre, csónakázásra, filmvetítésre, szervezett bárlátogatásra invitálva. Hogy emögött mi húzódik meg, mi benne a ráció, nem értem. Áporka határában, az 51-es út mentén levő hétvégi telkeken szedté a gyümölcsöt, irtotta a gazt; a gyomot a családok aprája-nágyja. A délegyházi tórendszer kavicsosztályozó- jánál levő tónál — amit nudisták, s fürdőruhások egyaránt használnak — lakókocsi lakókocsit, sátor sátort ér. Telt ház volt. Dunaharasztiban a Kvarc kempingben főleg a teniszpálya tájékán gyülekeztek a kemping lakói, drukkolva az amatőr versenyzőknek. A kempinghez bevezető út mentén potyázó külföldi rendszámú lakókocsi ontotta magából az apróságokat. A papa a víz partján féllábszárig érű gumicsizmában igyekezett horgászbottal megszerezni a négy apróságnak az ebédreva- lót. A nap hol elbújt, hol elő-r bukkant, olykor kövér esőcseppek hulltak, ám nyugodt, csendes, békés volt ez a hétvége a Ráckevei-Duna-ágban. A buszok utasokkal, de nem tömötten, helycsaták nélkül futották a megszokott kilométereket. Varga Edit Közgazdászok Vándorgy ülés Nyíregyházán, a Krúdy filmszínházban plenáris üléssel fejezte be munkáját a 24. közgazdász vándorgyűlés. A Magyar Közgazdasági Társaság, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Szervezési és Vezetési Tudományos Társasága, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgazdasági választmánya, valamint Szabólcs- Szatmár. megyei szervezeteik rendezte eseményen több mini nyolcszáz elméleti és gyakorlati szakember vett részt. A növekedés és feltételei a hetedik ötéves terv időszakában témakört megtárgyaló vándor- gyűlés öt szekcióülésén mintegy negyven hoizászóló fejtette ki véleményét. A háromnapos tanácskozás tapasztalatait Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke foglalta ösz- sze. Az időjárás kedvezett a jimiálisnak L Hét végi vigasság Albertirsán j. — Csak tessék, csak tessék! ^ Folyvást, folyvást! Szálltak, í röpültek a körhinták, alattuk í nagy volt a jövés-menés. 4 z hangosítókból gépzene harso- J gott. közben gumirádlls stráf- '/ kocsin megérkezett falut fel- f verő, ébresztő körútjáról a Ha- í nák sramlizcnekar, pattogó í ritmusú dallamot fújva. Az er- / dő övezte vásártérén a sátrak- ^ ban sokféle vásáríia kellette ^ magát, kereskedők dicsérték ^ portékájukat. A tömeg a szom- í szédos sportpálya felé hullám- y zott, ahol utolsó köreiket rót- z ták a motocrossozók. A pálya Z végében raá:: gyülekeztek a 7 tápiószentmártoni Aranyszarvas ^ Tsz lovasai, meg a helybeliek í á díjugratáshoz, a lovas- és fo- í gatbemútatóhoz. A másik pá- z lyán a Jtmiális Kupáért rúg- z ták a labdát a csapatok. Vasárnap délelőtt második napja tartott. a juniális Al- bertirsáii, az igazi, jó hangulatú népi vígasság. Már tavaly is az volt, amikor a hagyomány felelevenítésére, folytatására vállalkoztak a juniális megrendezésével a helyi politikai és társadalmi szervek. A nagyközség határában talált gyógyvíz hasznosítása, strand építése, környékének üdülőközponttá fejlesztése költségeihez szánták hozzájárulásként a vidám rendezvény tiszta bevételét. A múlt évi juniális százezret hozott e célra. — Nem csináltunk országra szóló hírverést. Azért jöttek a konyákról is. Elsősorba-a az al- bertirsai embereknek kívántunk alkalmat adni a kikapcsolódásra — mondta Nagy Gábor, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Nagyon sok ember munkája sűrűsödik ösz- sze egy ilyen mulatság zavartalan megrendezésében. Sok volt a gyerek. Hát persze — mesélte Kőhalmi Mihály, a HNF nagyközségi titkára —, elsősorban számukra élmény ez a nyári mulatság, sok-sok látnivalóval. Volt itt már szombaton divatbemutató, Cserháti Zsuzsával és társaival, meg borverseny is. Az aranyérmet a felsorakoztatott, e határ homok-