Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1085. JÚLIUS 13., SZOMBAT .S.ZÍ N HÁZILE VÉL Régiek, újak „Az Isten Fia üdvös- séges megtestesülésének immár ezerhárom- száznegyvennyolcadik esztendejét írták, midőn jeles Firenze városában, mely szépségével felülmúlja mind a többi itáliai városokat, kiütött a halálos pestis." Hogy a szörnyű vész elől meneküljenek. sokan elhagyták a várost. Erre szánta magát az a hét fiatal és szép firenzei hölgy is — a legidősebb sem volt több huszonnyolc, s a legfiatalabb sem kevesebb tizennyolc esztendősnél —, aki egy keddi nap reggelén összegyülekezett a dominikánusok új, hatalmas bazilikája, a Santa Maria Novella egyik szögletében. Pampinea, Fiammetta, Filoména, Emilia, Lauretta, Neifilé és Elise — így hívták a hölgyeket — Firenze környéki birtokaik valamelyikére kívánt elhúzódni a vész elől. De a hét szép hölgy társakra és védelmezőkre is vágyott. Szerencsére épp benéztek a székesegyházba azok a derék firenzei ifjak — a legfiatalabbjuk éop huszonöt éves múlt —. akik rokoni és szerelmesi kapcsolatban voltak a hölgyekkel. Így aztán szerdán reggel már a három fiatalember — Pamfilo. Filostra- to és Dioneo — is csatlakozott a hölgyekhez, amikor azok nekivágtak a firenzei falakon kívül elterülő domboknak, hogy az ott épült nyári lakok egyikében megkezdjék önkéntes száműzetésüket. S mivel nem kívánták semmittevéssel tölteni az időt. kitalálták, hogy mindennap mindegyikük elmesél egy történetet a többiek szórakoztatására és épülésére. Ez a kerettörténet mindannyiunknak ismerős. És ismerős a száz novellát egybefűző mű címe is: Deca- merone — magyarosan Dekameron. Szerzőjét is jól ismerjük: Giovanni Boccaccio mester a világirodalom -egyik legfontosabb személyisége. S- hogy mí:.rt fontos? Mert a Deka merőn ban olyan összegzését adja az itáliai — s benne a firenzei — trecento, az 1300-as évek világának és világképének, műveltségének, társadalmi es erkölcsi viszonylatainak, mint előtte senki, kivéve a csodált es példaként követett Mestert, Dante Alighierit. Csakhogy a Divina Commedia egészen más fogantatása mű, s egyetemesebb igényű is. Mikor a sok kalandon átesett, nyughatatlan természetű, az életet hab- - zsoló Boccaccio a Decameronét írja, Dante már majd’ harminc éve halott. Ez az időbeli távolság is sokat jeleni; 1348 Firenzéje már nem ugyanaz, mint amelyik elűzte Alighierit. S még nagyabb a távolság Dante mélységes efkölcsi komolyságé és felelősségű műve, meg a könnyed, néhol frivol, néhol pajzán, néhol — ahogy ma mondanánk — szexis — Decamerone között. Boccaccio novellafüzére már a kora reneszánsz ember életörömének, a földi élet gyönyöreit habzsoló, egyénisége, személyisége korlátáit lerontó uj típusú ember íelszárnya- lásanak a kepe. Ezekből az emDe- rekből nő majd ki Firenzében a (luattrocento, az 1400-as évek csodálatos nagy művészete. E régi szerző ízes, élvezetes, bár manapság már kicsit terjengősnek ható novelláinak előbb-utóbb el kellett jutni a Kazimir-féle népművelő színház; azaz a Körszínház színpadára. A világirodalom nagy műveinek sorozatában most el is érkezett a Liget fái alá Boccaccio és tíz hőse. Természetesen csupán egy válogatás erejéig. Tíz novella áll össze laza történetfüzérré, úgy, hogy a mesélő személyekből az egyes novellák szereplői lesznek. Azaz a keret újabb kerettel bővül. No és újabb lehetőségeket kapnak a színészek, akik nemcsak az alapfigurákat játsszák, hanem még néhány más figurát is. A válogatás sokféle szempontok szerint dönthetett volna, hogy melyik tíz novellát választja. Kazimir és segítői, Hegedűs Géza és dr. Rózsa Zoltán tíz pajzán novellát szemeltek ki. Talán abból kiindulva, hogy a köztudatbam a Dekameron úffyis úgy él. mint sikamlós szerelmi történetek füzére. Mindenesetre itt most ez a rétege jelenik meg a novelláknak, s ez is Boccaccio — bár nem csak ez. A novellák világa ennél tágabb és változatosabb. A játék azonban derűs és ízléses, noha egy kissé megszelídített és jólfésült. ildomosabb és kevéssé vaskos, mint az eredeti novellák légköre, hangulata. Kellemes bő két óra időtől tűs, jóízű szórakozás ez, szemrevaló szép lányokkal, deli fiúkkal Nevethetünk a szerelmi fondorlatok sok-sok alaphelyzetén, alapsémáján, alapfiguráján. S mivel a Körszínház fedett, még az esőtől sem kell tartanunk. Nem így a régi nyári vállalkozz sokhoz felsorakozó új képződmény, a Hajószínház előadásain. A Madách Színház művészei, a Magyar Média és a Pest megyei Kishajózási Vállalat fogtak össze, hogy egy nálunk szokatlan színtéren, az Árpád komphajó fedélzetén vigyék színre az íróként már bemutatkozott, de drámaíróként most debütáló Polgár Ernő darabját, melynek címe: Túl az Egyenlítőn. Ez a hajószínház egyébként — legalábbis számomra — ismerős ötlet. Vagy tíz éve. az Adria gyöngyszemének. Dubrovniknak ,n nyári játékain láttam Miroslav Krleza fiatalkori drámájának, a Kolumbusnak az előadását azon a hajón, mely a dubrovniki régi kikötő előtt horgonyzott. s a híres Santa Maria formáit idézte. Itt most ugyanarról van szó: egy hajón előadnak egy színdarabot, amely arról szól, hogy mi történik egy hajón. A vállalkozás érdekes, a helyszín Is — bár egy kicsit szellős és hideg. Az Árpád a pesti rakparton a Szent István parknál horgonyoz, aztán elindul felfelé a Dunán, majd kiköt a hajógyári sziget Május 9. parkjánál. és ott zajlik le az előadás. Utána a hajó viszatér a Szent István parkhoz. A nézők (és egyben utasok) kirándulnak és műélveznek. És dideregnek. De ebben osztoznak a színészekkel, akiknek csak annyi előnyük van, hogy ők legalább mozognak, méghozzá elég sokat, fel és alá a hajó lépcsőin. A darab egyébként arról szól, hogy a Magellán nevű óceánjáró kereskedelmi hajón a kapitány .és az egyik tiszt kíméletlen, a legénységet terrorizáló magatartása; 'rni'átt meghal ”égy gsplsz, s ezzefki- robbannak, felszínre törnek azok a feszültségek, amelyek egy ilyen zárt közösségben szinte elkerülhetetlenül létrejönnek. Ismert dramaturgiai fogas ez; az összezárt emberek között kialakuló konfliktusokat, a fokozatos kitárulkozást, lelepleződést, az egyes emberi sorsok drámai kibontakozását különösen a krimik használják fel nagy ügyességgel. Polgár Ernő, az új szerző, fiatal ember, de jósonsa már annyi élménnyel ajándékozta meg, oly sokfelé utazhatott a világban (főleg hajón), hogy tapasztalata sokkal több van (lehet), mint a hozzá hasonló korúak többségének. Ezt használja fel drámája megírásához is. Egyelőre még inkább az látszik a művön, hogy megvan hozzá a szerző élményfedezete, s kevésbé látszik, hogy a nyersanyagbó! igazán mély, feszültségekkel teli drámát tud írni. De ez olyan hiányosság, amit a gyakorlat segít maid leküzdeni. Végül is csak akkor derülhet ki valakiről, mennyire jó drámaíró, ha a műveit elő is adják. A legfőbb próbát a színpadon kell kiállni — legyen bár ez a színpad a Körszínházban, vagy az Árpád hajón. TAKÁCS ISTVÁN Nyári szabadiskola Zebegényben Lehet-e ennél ideálisabb műterem? A nyári napfény szétárad a csillogó víz fölött, különleges varázst kölcsönözve a tájnak, a színeknek és formáknak. Kívánhat-e ideálisabb műtermet a zebegényi természet szépségeinél egy festőművész? Kívánhat-e csodálatosabb helyszínt mester és tanítvány magának? Immáron tizennyolcadik alkalommal hirdették meg a Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskolát Zebegényben. Az ország valamennyi tájáról — mi több, a határokon túlról is — érkeztek a tanulni vágyók. Azzal a nem titkolt vággyal jöttek, hogy alkotó módon kóstolhassanak bele a képzőművészet valamelyik ágába. A kezdő megismerkedhessen a legalapvetőbb fogásokkal, a haladó pedig mélyíthesse képességeit. — Programunk jelszava évek óta, hogy bárki jöhet hozzánk, hogy kipróbálhassa képességeit — magyarázza Dániel Kornél festőművész, a szabadiskola szervezési igazgatója. — Biztos, hogy sokakban ott szuny- nyad az alkotókészség. Ennek felismerése, kibontakoztatása lenne a feladatunk. S úgy gondolom, hogy ez már önmagában sem kevés. Húsz esztendeje kísérem nyomon a Sző- nyi-múzeumban kibontakozó tevékenységet. Évről évre gyarapodunk. — A két hét, de még egy hónap sem elegendő ahhoz, hogy minden kort. stílusirányzatot átfogó ismereteket nyújtsunk — kapcsolódik a beszélgetéshez Golovics Lajos művészeti főelőadó. — Egyfajta művészet- történeti szemléletmódot sugallunk és súlypontozunk. Sokféle szemléltető eszközt hoztunk. — Ideköltöztettük a szentendrei múzeum fél restaurátorműhelyét — mutat körül birodalmában Franta Dezső, a másik kísérleti szekció vezetője. Sokféle eszközre van szükségünk, amelyeket a tanulás idején sem lehet nélkülözni. Azt hiszem, a résztvevők számára élmény lesz, hogy kézbe vehetnek mondjuk egy római korabeli edényt. — Turkevéről jöttünk — mondja Juhász István és Szebenszki Ildikó, miközben várják, hogy átnedvesedjenek az előkészített cserépdarabok. — Konkrét feladatokkal érkeztünk. Reggelente a kerámiaműhelyben szeretnénk dolgozni. Napközben pedig elsajátítjuk a cserépedény-resA koronsozóműhely Barcza Zsolt felvételei taurálás fortélyait, amelyeket a munkánk során is szeretnénk hasznosítani. A kísérleti részlegek mellett már tevékenykednek a szobrász-, a sokszorosítógrafika-, a kerámiaosztályok is. A kerámiarészlegben Ötvös Tünde vezeti a munkát. Sok a kezdő fiatal. Megpróbáljuk úgy irányítani a foglalkozásokat, hogy a haladók se unatkozzanak. — Az a célunk, hogy bemutassuk a kerámia történetét — fejtegeti Ötvös Tünde. Szeretnénk elérni, hogy ízlést formáljunk. Ha az itt megfordulók megtanulnák, miként lehet együtt élni a mindennapi használati tárgyakkal. A plain air festőosztály örül a napsütésnek. Ezer színben pompázik a kert. Korponay Margó keveri is a színeket. Már gyakorlott, hiszen évek óta visszatér ide. A fiatalabbak között van, aki most érkezett először. Csörgő Attila, Varga Sándor, , Farkas Jjaxta, Mészáros Ágnes alapoznak. Többségük képzőművészeti pályára készül. Azzal a jelszóval jöttek, hogy itt kipróbálhatják önmagukat. A képzőművészeti szabadiskola tavalyi növendékeinek munkáiból nyílt kiállítás Vácott a Madách Imre Művelődési Központban. A tárlatnyitón, melyen részt vett dr. Olajos Mihály, az MSZMP városi bizottságának első titkára és Weisz György tanácselnök, Balázs Gézá- né, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitó beszédében emlékezett a közel két évtizedes múltra. ESDÖSI KATALIN HsH J K.A] D] [ O ] p] [ GT n El LO Csarnai Zsuzsa fii. és Nagy Gábor a Dekameron című színpadi játékban VILAUOiiVCióLiv. Éppen az elmúlt belekben volt módom megnézni a Másnap című filmet. Az amerikai filmektől megszokott színvonalon készült produkció hátborzongató víziót fest arról, ami egy nukleáris háború esetén vár ránk. S hogy ez a veszély mennyire reális, és fenyegető, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a probléma korántsem csak a filmeseket foglalkoztatja. A Budapesten megrendezett nemzetközi orvoskongresszusra is azért gyűlt össze negyven ország nyolcszáz orvosa, hogy a nukleáris katasztrófa megelőzésének lehetőségeiről tanácskozzon. Az „Immunitás” a nukleáris háború ellen? című műsorban Sárkány Vera mikrofonja előtt vallottak a kongresszus résztvevői közül néhányan. A tudósok vázolta kép sokkai rémisztőbb annál, mint amit a látványos film képes festeni. Atomtámadás esetén. az orvosok szinte teljesen tehetetlenek lennének, jószerivel még megkönnyíteni sem tudnák.az áldozatok halálát. S hogy ez a veszély minél közelebb és fenyegetőbb legyen, az emberiség másodpercenként 25 ezer dollárt kőit fegyverkezésre. Ugyanakkor gyermekek milliói pusztulnak el éhezéstől járványoktól. Néhány rakéta, bomba, repülőgép árából pádig komoly eredményeket lehetne elérni a járványok, fertőzések megelőzésében, csökkenteni lehetne az éhezők számát. A kongresszus résztvevői éppen ezeket a lehetőségeket keresték, a tennivalókat vették számba. S azon munkálkodnak, hogy létrehozhassák a viliágorvosok szervezetét, amely az emberiséget egységes egésznek fölfogva tenne erőfeszítéseket a fertőzések, járványok ellen. Amennyire rémisztő a tudósok által festett kép, annyira biztató, hogy nem kis számban vannak olyanok, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberiség „ne kerüljön egyre közelebb saját triagának az elpusztításához. FÉLPÉNZEN. A nyári vakáció a nagy diákcsavargások ideje. Lehet kirándulni, táborozni, az országot bejárni. Utazni remek dolog. De sajnos költséges is, különösen a fiataloknak. A tavalyi hosszú-hosszú vita után a vasúton ötven százalékos kedvezményt kapnak az iskolai tanulók a nyári szünidő idején is. Az Ötödik sebesség című műsorban újabb jó hírről értesülhettünk: a Volán 20. számú Vállalat Pest megye területén ugyancsak ötven százalékos kedvezményt ad mindenkinek, aki igazolni tudja, hogy nappali tagozatos tanuló valamilyen oktatási intézményben. A kedvezmény a vakáció idejére vonatkozik, tehát a fiatalok nyári utazásait kívánja olcsóbbá tenni. S hdgy miért ? A Volán illetékese nemes egyszerűséggel válaszolt: vállalatunk hírneve megér ennyit. De úgy látszik, nem minden vállalaté. A Volán 20-ásnak vannak ugyanis olyan járatai, amelyek kilépnek Pest. megyéből, a kedvezmény ezekre nem vonatkozik, mert a társvállalatokkal nagyon bonyolultnak ^ bizonyult a megegyezés ebben a kérdésben. No, de a Pest megyei diákoknak és az idelátogatóknak nincs miért búsulniuk: találni megyénkben számos kiránduló és üdülőhelyet, amit érdemes fölkeresni. Félpénzen, amíg még tart a vakáció. M. N. P.
