Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

resr

MEGYE;

1985. JŰL1US 13., SZOMBAT

képzési rendszer

Mennyit tanulhat egy új titkár?

Gáti Tamás, a KISZ Pest megyei Bizottsága sződligeti politikai képzési központjának vezetője, mindjárt egy viccel kezdi, amikor a közelmúltban lezajlott átszervezésről kérdezem. Űj igazgató került egy gyár élére, s elődje három lezárt borítékot hagy rá örökségül. Az elsőben ezt az utasítást találja: reformáld meg a céget! Megteszi, s eleinte megy is minden, mint a karikacsapás, ám néhány év múlva mégis csőd fenyeget. Ekkor felbontja a második levelet, amelyben ez áll: csinálj vissza mindent ! Megfogadja a tanácsot és a gyár kikecmereg a kátyúból. A fellendülés azonban nem tart sokáig, hát elolvassa az utolsó üzenetet is, amely így szól: mondj le és tegyél három lezárt borítékot a fiókba! Gáti Tamás esztendeje vezeti a KISZ-iskolát, s ahogy tréfásan mondja: jelenleg az első borítéknál tart. Az átszervezést — meiyet a megyei bizottságtól feladatul kapott — végrehajtotta, beleszőve saját elképzeléseit, érvényesítve munkatársai javaslatait.

— Miért volt szükség a politikai képzés átszervezésére, s mi a lényege az új formának?

— Tizenhat közvetlenül irányított KISZ-szervezetet kell összefogni. Miután nincs megyeszékhely, nem alakulhatott ki napi kapcsolat, nem volt olyan központ, amely képes egyszerre megfelelni a területi és a rétegsajátosságoknak. Ezért gondoltunk arra, hogy nagyobb önállóságot adunk a helyi testületeknek. Négy alközpontot hoztunk létre, mindegyik ellát általános, de speciális feladatokat is. Budaörsre került a különböző intézmények tagságának, közöttük a pedagógusoknak a politikai képzése, a Csepel Autógyárban a munkásfiatalokat oktatjuk és ott tartjuk a különleges tanfolyamokat is, míg Cegléden a mezőgazdasági, Vácott a középiskolás réteggel foglalkozunk. Tévedés ne essék, nem a decentralizálás a célunk, és nem is az, hogy dsözbeiktas- sunk még egy. csatornát. Sokkal inkább az, hogy meggyorsuljon az ... információáramlás, s hogy aj sajátosságokat figyelembe Véve emberköze- libben politizálhassunk.

Akciók közösen

— Az alközpontok vezetésére 30-35 év körüli tapasztalt, jó képességű aktivistákat nyertünk meg. Havonta 1500 forint tiszteletdíjat kapnak, s ezért minőségi munkát várunk. Ebből is látható, hogy a megyebizottság és a KISZ- iskola mélyen nyúlt a pénztárcájába. Közösen fedezzük az összes fenntartási költséget, és technikai eszközeink egy részét is átadtuk. Mindenütt elkészültek a munkatervek, elkezdődött a képzés. Ennek öt hónapja, és most még nem lehet véleményt mondani az új formáról. Mindenesetre akadnak jó kezdeményezések, mint például Vácott. Sikeresen megtartottak egy propagandistakonferenciát, és felvették a kapcsolatot a gödöllői fiatalokkal is. Megismerték egymás munkáját, s nem kizárt, hogy a nagyobb akciókat közösen fogják megrendezni. Erre egyébként is bátorítjuk a szervezeteket.

— Mi lesz a dolga a sződligeti KISZ-iskolának azután, hogy létrehozta az alközpontokat?

— Attól nem kell tartani, hogy nincs, vagy nem lesz elég munkánk. Velem együtt négy politikai munkatárs dolgozik, akik egy-egy alközpontot segítenek, felügyelnek. Az új módszerek kidolgozása és a különböző tanfolyamok szervezése. lebonyolítása is bőven ad feladatot. Januártól decemberig megállás nélkül váltják egymást a csoportok, még más megyékből is jönnek a regionális képzésekre. A tanfolyamokat igyekszünk észszerűen megrendezni. Tavaly négy, az idén már csak két kurzuson fogadtuk az újonnan

megválasztott titkárokat, mért rájöttünk, hogy 15-20 embert nem érdemes összehívni. Inkább koncentráljuk az anyagiakat, nevesebb előadókat szerződtetünk, jobban ügyelünk a színvonalra. A nyári táboroknál is ez az elv érvényesül.

Bejáró hallgatók

— Űjítás, hogy nemcsak bentlakásos, hanem bejárásos tanfolyamokat is szervezünk, amelyekre azok is el tudnak jönni, akikhez családi vagy egyéb kötelezettségeik miatt eddig nem tudtunk szólni. Legutóbb a Csepel Autógyárban volt ilyen képzés, s a tapasztalatokat érdemes másutt felhasználni.

— Mit tanulhat meg két hét alatt egy újonnan megválasztott KlSZ-titkár?

— Attól nem lesz jó vezető valaki, mert elvégezte a tanfolyamot, de növekednek az esélyei, hogy azzá legyen. A tematika arra épül, hogy beszélgetéseken, vitákon keresztül letisztuljon a fiatalok világképe. Küljsoliíilíti, 'gazdaságpolitika. a Tnagyár 'tárta- dalom fejlődésének, változásainak izgalmas kérdései kerülnek terítékre. Az előadók felkészültsége, a sok technikai eszköz — egyebek között a videoberendezés — lehetőséget ad arra, hogy minél színesebben és hasznosabban teljen el a néhány hét. Ha sikerül felkelteni az érdeklődésüket, akkor rajtuk és persze a környezetükön múlik, hogy milyen titkárokká válnak. Bárhogyan is alakul később a sorsuk, az bizonyos, hogy mindenki gazdagabban távozik. Ezt lemérhetem a saját példámon is, hiszen egykor hallgatója voltam az iskolának.

— A KISZ-iskolának nemcsak politikailag, de gazdaságilag is nyereségesnek kell lennie. Hogyan fér meg egymás mellett ez a két szempont?

— Évente 4 millió forintos költségvetésből gazdálkodunk, amelyből több mint 2 milliót a megyei KISZ-bizottság bocsát rendelkezésre. Ez úgy, ahogy van, elmegy a fenntartásra, se a bért, se a képzés költségeit, se a fejlesztést nem fedezi. Ezért a hiányzó összeget magunknak kell előteremteni.

Nem vagyunk drágák

— A legfőbb bevételi forrást a szobák bérbeadása jelenti, a különböző tanfolya mok, táborok résztvevőinek. Egynapi szállás étkezéssel 186 forintba kerül a kőépületben. A faházban 20 forinttal kevesebb, a sátrakban még olcsóbb. Ugyanakkor a saját hallgatóink csupán 30 forintot fizetnek ugyanazért a szolgáltatásért, a diákok pe dig annak is csak a felét. Tehát nem vagyunk drágák, még az idegeneknek sem. A gazdasági kényszer arra is rászorít, hogy teniszpályákat, lovasiskolát, szaunát létesítsünk, amelyek használatáért pénzhez jutunk. Nyilvánvaló, hogy mindez nem zavarhatja meg saját rendezvényeinkét, az iskola normális életét. Eddig egyszer — és mondha tóm, hogy utoljára — fordult elő, hogy keresztbe szervez tünk, de akkor is gyorsan intézkedtünk. Ám ez nem a módszer vagy a gazdasági érdekeltség rovására írandó: csupán a kivitelezésbe csúszott hiba.

Kövess László

Amikor Cserni Mónikával, Fábián Zoltánnal, Madarast

Zsuzsával, Szemléz Tamással, az érdi Vörösmarty Gimnázium diákjaival és Varga Ibolya KISZ-tanácsadó tanárral beszélgettünk, akkor még hátra volt néhány nap a tanévből. Azóta már mindannyian élvezik a vakációt, a megérdemelt pihenést. Mert nagyon megérdemelték: a középiskolások kitűnően szerepeltek a megyei, majd az országos diáknapok rendezvényein és elnyerték a KISZ KB vörös vándorzászlaját is.

Diáktól] *85

Femzli nélkül meszelünk

Jeles írók és költők Is meghatódva szoktak emlékezni a pillanatra, amikor nevüket először látják kinyomtatva egy újság vagy fo- iyóirat hasábjain. En sem felejtem azt a büszkeséget, amivel az első olyan iskolaújságot vittem haza, amelyben az egyik cikk — bevallom, már fogalmam sincs, miről szólt — alatt saját nevem állt. Mindenki igy lehet ezzel, aki tollat ragad, hogy gondolatait másokkal is közölje. Az első megjelenő írás okozta önfeledt örömtől hosz- szú út vezet odáig, amíg az ember rájön: mekkora felelősség minden leírt szó, s hogy a kinyomtatott név nemcsak büszkeségre ad okot, de,, sokmindenre kötelez is.

Diákújság a középiskolák többségében ma is készül. A KISZ megyei bizottsága pedig évek ó-ta szervez hosszabb-rövidebb továbbképzéseket, foglalkozásokat azoknak a tanulóknak, akik Írásra, lapszerkesztésre adják fejüket. Idén nyáron negyven diákújságíró gyűlt össze Sződligeten egyhetes táborozásra. Az együtt töltött napok, a programok számtalan lehetőséget kínáltak az oroszlánkörmök kipróbálására. Több tucat írás született. Volt köztük iskolai dolgozat szintű és jellegű, volt néhány egészen kiváló is. Az Írásművek közül választottunk egyet ízelítőül. Témája, hangvétele, a megírás módja kiváló példa arra, milyen cikkekre várnak a diáklapok szerkesztői.

— Na nem! Azt nem.

— De miért nem? Legalább lesz benne valami érdekes.

— Nem fognak habókosnak nézni? Ha meghallják, hogy mit akarunk, kilöknek a kocsiból

— Ugyan, kilökni biztos nem fognak. Sőt!

— Körkérdés?

— Aha. Három elég lesz?

— Igen. Miért vesz fel stopposokat? Csinálta-e ő is? Nem néz-e minket egy kicsit lökött- nek?

— O. K. De te stoppolsz!

Fehér Lada. Fiatal, jóképű

fiú:

— Sokat autózom egyedül, hiányzik a társaság. Általában mindenkit felveszek, ha lehetőségem van rá. Mikor katona voltam, sokat stoppoltam: sikerrel. Az egyenruhának nagy hatása van. Csacsi vagy, dehogy lepődtem meg, más kérdésre is válaszoltam volna.

Megérkeztünk Gödre. Megköszönjük, elbúcsúzunk. Hát- 'a arc! Hoppá, előbb át a túloldalra! Zsiguli fékez, 35—40 éves férfi a volánnál.

— Miért vettelek fel benneteket? Mert peches vagyok. Egyszer állok meg, akkor is rögtön kérdezgetni kezdtek. Amúgy a szimpátia alapján döntök. Katonakoromban egyszer egy autós egészen hazáig vitt, segített megkeresni a feleségemet, szóval 15—20 kilométert rám áldozott. Azóta valahogy adósnak érzem magam. Halász Zoltánnak hívnak, ha fontos.

Vissza. Világoskék Trabant. Most máf nem elsőre, ősz hajú, szakállas, kék szemű, középkorú bácsi.

— Nem szoktam felvenni stopposokat, csak fényes nappal, mert néha az az érzésem, hogy így segíthetek bajbajutott embereken. Maquknak azért álltam meg, mert fogalmam sem volt. hogy cikket akarnak írni, Ártalmatlannak néztem magukat. Egyébként szeretek kapcsolatot teremteni emberekkel. Számomra nem

Remekmű születik a sződligeti diákújságirő-táborban.

Veress Jenő felvétele

idegenek a f iatalok, tanár vagyok, bár már nem gyakorolom a szakmát. Sokszor, ha lekésem a buszt, vagy nagyon sietek, magam is szoktam stoppolni. Nem nagy sikerrel.

Megint Sződligetre. Ismét piros Lada. S ismét egy jóvágásű vezető, bár nem túl fiatal.

— Emberi jószántamból veszem föl a meszelőket, de nem mindenkit. A fiúknak is megállók, kivéve a szakadt külsejűeket. Egyébként hivatásos gépkocsivezető vagyok. Egymillió kilométert vezettem baleset nélkül. Életemben csak egyszer stoppoltam, akkor sem vettek fel. Mire gondoltam, mikor megkérdeztek? Hát nem a szexre... De azért küldjétek nekem egy újságot, megadom a címem.

Göd felé. A vezető: nő. Fehér Dacia. Csodálkozunk, hogy nő létére is megálL

— Miért ne? Nagyon szere tek beszélgetni, s ha vezetek, unatkozom. Fiúkat? Nem. esetleg, ha egyedül van... En soha nem szoktam stoppolni. A kérdéseken nem lepődtem meg, én is ilyen voltam, esi náltam hasonlókat fiatal koromban.

Már fázunk. Mikor áll meg végre valaki? Na, itt az újabb áldozat. Helyes, fiatal srác. Beülünk a sárga Volkswagenbe

— Fiúkat nem veszek fel. Inkább lányokat, de csak akkor, ha ilyen szépek, mint ti. Gyakran stoppolok. Nekem nincs is kocsim, ez az anyukámé. Kicsit meglepődtem, de miért ne válaszoltam volna?

Végállomás, visszaérkeztünk Sződligetre.

Telek Ágnes — Reményi Edina

Radnóti Miklós Gimnázium Dunakeszi

Mozgalmas esztendő után

Csoda három napon túl

Átlagon leiül

Az élmények még annyira elevenek, hogy kérdés nélkül is ömlik a szó. Az öröm, a lelkesedés azt mutatja: ez a csoda nem három napig tart. Meríthetnek belőle később, a tanulóévek után is.

— Beküldtük a pályázatot és nagyon izgultunk, hogy megkapjuk-e az elismerést — mondja Madarasi Zsuzsa KlSZ-titkár. — Az újabb fejlemény az volt, hogy idelátogattak a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársai, hogy a helyszínen tájékozódjanak a munkánkról. Aprólékosan megvizsgáltak minden részterületet, majd távoztak. Ekkor izgultunk csak igazán! Néhány hét múlva értesültünk az eredményről. Én bontottam fel a levelet, és rohanvást szétkür- töltem: elnyertük a zászlót. Bár a hivatalos átadási ceremónia április 1-én volt, mégsem hitte senki, hogy tréfáról van szó.

Az ifjúsági mozgalomban azt tartják, hogy a KISZ akkor teszi a legtöbbet a középiskolákban, ha segíti, ösztönzi a szí-: nes, izgalmas diákélet kibontakozását. Ha ez sikerül — mert nem mindenhol van így —, akkor betöltötte a feladatát Az érdiek ennél többet nyújtottak. Olyan vállalásokat teljesítettek, amelyek kiemelik őket az átlagból.

— Nemcsak a többi iskolával. saját magunkkal is versenyzőnk — mondja Cserni Mónika. — Havonta értékeljük az osztályok, illetve az alapszervezetek tanulmányi munkáját, figyelembe vesszük az igazolatlan hiányzásokat is. A gyengébb tanulókat korrepetáljuk, segítünk behozni a lemaradást. Meghirdettük a bukásmentes osztály akciót. Az országos tanulmányi versenyeken évek óta a legjobb tíz között szerepelnek diákjaink, s az idén egyik társunk bejutott a televízió Ki miben tudós vetélkedőjének magyar döntőjébe.

— A diáknapokon állandóan learatja a díjakat az irodalmi színpadunk — teszi hozzá Fábián Zoltán. — Pedig nincs is idő a rendszeres gyakorlásra, inkább csak a vetélkedőkre, az ünnepségekre készülnek.

— Ehhez hozzájárul az is, hogy a tanáraink ösztönöznek arra, hogy a háziversenyekre színvonalas műsorokat állítsunk össze — mondja Cserni Mónika. — Tavaly Babits, az idén Radnóti műveit, munkásságát dolgoztuk fel, s majdnem mindegyik osztály benevezett.

tot,t nap, amikor a feje tetejére áll az iskolai hierarchia. Az idén majdnem elmaradt, hiszen az előre kitűzött időpontban. április 1-én kaptuk meg a kitüntetést. Közkívánatra később mégis megrendeztük.

— A sportról, a versenyekről se feledkezzünk el — mondja Szemlér Tamás, akivel mostanában mindenki szívesen cserélne, hiszen kiváló előmenetele, magatartása alapján helyet kapott a moszkvai VIT-re utazó megyei delegációban. — Házi, városi bajnokságokon, tömegsportakciókban veszünk részt. A lyukas órákat is a tornateremben töltjük.

Maguk döntenek

Tegyük mindehhez hozzá azt is, ami hirtelenjében nem jutott eszükbe. Főként azt, hogy maguk választják ki a politikai képzés, a vitakörök témáit, hogy az alapszervezetek önálló akciókat indítanak, s hogy ; társadalmi munkára is jut idegük. Kísérleti,’ szemléltető eszközöket készítenek, rendben tartják a természettudományi laboratói’iumot, dolgozták az iskola felújításán, a sport- és a teniszpálya építésén, segítettek a város_ faállományának összeírásában^ köztük van a művelődési ház szépítéséhez, a földrajzi gyűjtemény létrejöttéhez.

Arról viszont nagyon sok szó esett, miként segítik az elsősök beilleszkedését az iskolába, a mozgalomba. A maguk példájából tudják, hogy milyen nehéz áthidalni az általános iskola és a gimnázium, illetve az úttörő- és a KISZ-élet közötti szakadékot.

— Még nincs is alapszer- vezetük, amikor meghívjuk őket a politikai vitakörökre és különböző közös foglalkozásokat tartunk — mondja Mada- rasi Zsuzsa. — Vetélkedők, előadások, klubdélutánok adnak alkalmat arra, hogy beszélgessünk a KISZ történetéről, felépítéséről, a mozgalmat érintő legfontosabb határozatokról. A patronálás azt is magában foglalja, hogy matematikából és kémiából korrepetáljuk az elsősöket.

Megalapozták

VIT-re utazik

— A nagyobb rendezvények szervezése elképzelhetetlen a KISZ nélkül — veszi vissza a szót Fábián Zoltán. — Minden év elején ismerkedési estet tartunk, majd megünnepeljük a karácsonyt, aztán már nyakunkon a szalagavató, a ballagás.- Mind között az iskolánk névadójának tisztelgő Vörösmarty-nap a legrangosabb. Ilyenkor vendégeket is hívunk a délelőtti szavalóversenyre, a délutáni természettudományi vetélkedőre. A legvidámabb viszont a fordíVarga Ibolya — mint pedagógus és KISZ-tanácsadó tanár — kétszeresen sajnálja, hogy megint elmúlt egy év, meg kell válnia a negyedikesektől. Szívéhez nőttek a gyerekek, akiket így jellemez: gondolkodó társaság.

— Mindegyik korosztályban akadnak passzívak és aktívak. Szerencsére az utóbbiak vannak többen — mondja. — Már tavaly is éreztem, hogy jó a közösség, amely azonban évente törvényszerűen felbomlik. Most megint olyan gyerekek hagyják el az iskolát, akik méltók voltak a törődésre, a bizalomra. Természetesen a kitüntetéssel nem egy év munkáját ismerték el, hanem egy folyamat eredményét Ez azt is jelenti, hogy továbbra is megvan az alap, amire építhetünk.

K. L.