Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-09 / 159. szám
Kivssefeb voll a konmísta műszak Ők döntik el, hegy mire költik A város és a környező települések üzemeiben elsősorban a hosszú tél és az energiakorlátozás miatt adódó termeléskiesés pótlására szerveztek kommunista műszakokat. Önkéntes társadalmi munkát 10 ezer 334 dolgozó végzett, több mint 30 ezer 600 munkaórát teljesítve. Az összegző jelentés megál- lanítja, hogy a kommunista műszakok szervezése napjainkban nem könnyű feladat. Rendkívül megnehezítette ezt az új szabályozórendszer bevezetése. Csak a központi és a keresetnövekmény-elszámolási rendszerben gazdálkodó vállalatoknál lehet a kommunista műszakokban keresett bért elkülöníteni, úgy, hogy az a gyári kollektívát ne sújtsa. Viszont a mezőgazdasági üzemeikben és a keresetszint- szabályozás esetiben nincs különbség az elférő bérfajták között, és ez a közösségeknek komoly tehertételt jelent. Ez vonatkozik a KlSZ-műszako- kat teljesítő fiatalokra is. Ezért a többletmunkával járó és anyagi hátrányt is okozó kommunista műszakokat a vállalatok többsége nem szervezi. Ezt tükrözi a tavaszi eredmény is. Amíg az elmúlt esztendő hasonló időszakában az önkéntes munkát teljesítők aránya a foglalkoztatottak több mint hetvennégy százalékát tette ki, addig az év első felében a városi üzemekben ez hatvannégy, a községekben pedig negyvenhét százalékra csökkent. A termelési érték a tavalyi 25.5 millió forinttal Adidas és Puma melegítők IIaránk egyik legidősebb kötőipari vállalata, a Váci Kötöttáru- gyár Adidas és Puma melegítőket konfekcionál. A tőkés export növelése érdekében a gyár tovább korszerűsíti gépállományát A Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet a fóti telephelyére azonnal felvesz szakmai képesítést és gyakorlatot szerzett belső ellenőrt, Robotron kezelésében jártas gépkönyveit, számítógépes szervezőt, magas- és ofszetnyomásban jártas gyártás-előkészítőket, magas- és ofszetnyomó gépmestereket, raktárost, valamint képesítés nélküli, érettségizett adatrögzítőt kisszámítógéphez és nyomdai berakónőt Elsősorban Foton, Dunakeszin, Mogyoródon, Újpesten, Zuglóban, Rákospalotán vagy Újpalotán lakók jelentkezését várja a szövetkezet. .Tó kereseti lehetőség. Munkába és hazaszállítás. Kedvezményes üzemi étkezés. Üdülés a Balatonnál, a szövetkezet saját üdülő4 -''"n Jelentkezni lehet az elnöki irodában, hétfőtől péntekig, 7 és « óra között, cím: Budapest VII., Dohány u. 57., vagy a munkaügyi osztályon, hétfőtől csütörtökig, 7 és 14 óra között, pénteken 7 és 12 óra között (a szombat munkaszüneti nap), cím: Főt, Keleti Márton u. 7. (Györffy István u. 35.). szemben az idén csak 22,9 miliő forint volt. Ebben az esztzndőben nemcsak a teljesítés, hanem a magiéi melt érték felhasználása körül is voltak problémák. A városi üzemek a korábban vállalt hetvenszázalékos átutalási kötelezettségnek — városi tanács számiójara — nem mindenütt tettek eleget. Több gazdasági egységben döntöttek úgy a munkaversany-bízottsá- gofc, mint a Magyar Hajó- és Darugyárban, hogy a társadalmi munka bérét az alacsony nyűg-díjú dolgozóik segélyezésére fordítják. Hasonlóan járnak el a községek üzemeinek vezetői is. A kommunista műszakok bérét asaben a helyi tanácsok fejlesztési alapjára fizették be, vagy iskolákat, óvodákat, művelődési házaikat, sportegyesü- le léket segítenek belőle, A jövőt illetően is nehéz helyzetbe kerülnek a területen üzemelő gyáregységeik. Ugyanis a SZOT irányelvei alapján mind a vállalati kollektívák döntik el a megtermelt érték felhasználási módját. Azonban a központban hozott döntések nem mindig egyeznek meg a elyi érdekekkel. A vállalatok fejlesztési alapjainak beszűkülése is olyan irányban hat, hogy elsősorban a saját problémáik megoldására szerveznek kommunista műszakokat. Surányi János vto vtiriq A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1985 JÚLIUS 9., KEDD Szedik a marosi gurulóst Biztos piacra szállítanak az idén Itt az új termés. Gazdag és szép. Munkában a hűtőház osztályozól. — Nádas László jöjjön a titkárságra ! A meóvezető lesz kalauzunk íz nem olyan ház A kereskedő sem válogatós KERESKEDÖHÄZAKAT alapítanak Magyarországon? Két esztendeje jogos a kérdés, hiszen akkoriban nyilatkozta először a Transelektrö vezér- igazgatója, hogy szándékukban áll a vállalatot kéreskedőház- zá átalakítani. A magyar külkereskedelmi cég azóta elkészítette a tervezetet is, s az ma már a hivatalokat járja. A 'legutóbbi ' TnförmSciöK' säerinT az esztendő végére talán már meg is lesz az első magyar kereskedőház. Mielőtt hosszabban tárgyalnánk e merőben új vállalati forma jövőjét, érdemes kicsit visszatekinteni a kereskedőház múltjába. Mitsui, Mitsubishi, Sumimo- to... Világszerte ismerősen csengő nevek, pedig éppúgy kimondhatatlanok az amerikai földrészen, mint Európában, s azon belül is Magyarországon. Az első japán kereskedőházak még a múlt század végén alakultak, s ma a japán iparnak nyolc nagy kereskedőháza hálózza be a világot. Mindenütt ott vannak, s a konkurrensek szerint mindent learatnak. A legbüszkébbek éppen a kommunikációs hálózatukra, hiszen azokat telex, valamint bérelt műholdak segítségével számítógép köti ösz- sze. S ez nem csekélység, hiszen például a Sumimotónak 140 külföldi irodája van. Számunkra persze jóval érdekesebb, hogy mivel is foglalkozik a kereskedőház. Márpedig a nevével ellentétben nemcsak kereskedik. Jelentős tőkével bír, s rendszerint egy bankérdekeltség is áll mögötte, így hitelezni képes a termeléshez szükséges nyers- és alapanyagok beszerzését, sőt közös beruházásra is hajlandó. S támogatja a kutatást, fejlesztést is, érdekeltséget szerez a szállításban. Amikor nem elad, hanem vásárol, akkor is előnyös helyzetben van, hiszen, ha nincs szüksége az árura saját áruházi láncában, továbbadja azt a világ másik tájára. A japán exportsikereket a szakemberek többsége éppen a kereskedőházak of- fenzívájának, rugalmasságának tulajdonítja. A lecke tehát fel van adva, egy sikeres külföldi vállalati rendszert kell lemásolni, helyesebben: a magyar gazdasághoz igazítani. A Transelektrö ugyanis gyökeresen változtatni kíván a mostani magyar külkereskedelmi gyakorlaton, persze nem egészen japán módon. Az ottani kereskedőházak ugyanis a hazai piacot is meghatározzák, vagyis Japánban legalább any- nyi érdekeltségük van, mint külföldön. A Transelektrö viszont csak külföldön szeretne boldogulni. Ugyancsak elképzelhetetlen, hogy a magyar kereskedőház mögött egy bank álljon, de nélkülözhetetlen, hogy nagyobb tőkével bírjon, ami lehetőséget ad a vállalkozásra. Egyelőre éppen a tőke összegyűjtése a legnagyobb gond, hiszen ehhez pénzügyminisztériumi segítségre van szükség, adókedvezmény vagy más formában. A magyar külkereskedelmi vállalatok manapság többnyire megbízásos alapon dolgoznak. Kiközvetítik a magyar árut külföldre. Ha az keresettnek, korszerűnek bizonyul, akkor eladják. Ha a terméknek nincs piaca, értesítik a termelőt és más árat kérnek. Ám ösztönözni, szervezni nem képesek a színvonalas termékek gyártását. A Transelektrö tervei szerint tőkével és szakemberekkel részt vennének a termelésben, s már a tervezés idején bekapcsolódnának. Nem úgy képzelik a szervezést, hogy ha hallottak egy jó ötletet, akkor ahhoz gyártót keresnek, majd kereskedőt és legvégül, piacot. Éppen fordítva. Először körülnéznek, hogy mi a kelendő a piacon, vagy legalábbis mit keresnének, s azt fogják kifejleszteni. Természetesen a Transelekt- rónak annyiban feltétlenül követnie kell a japán kereske dőházakat, hogy nem eléged hét meg a hagyományos termékeivel. Eddig ugyanis a magyar külkereskedelmi szakosodás szerint jobbára erőműveket és villamos berendezéseket szállítottak külföldre. Igaz, az utóbbi években már lazultak a kötelékek, s van olyan külkereskedelmi cégünk, amely mindenféle termékkel foglalkozik, s a többiek is igyekeznek bővíteni a listát. A kereskedőháznak viszont szinte mindenesnek kell lennie. A TRANSELEKTRÖ ezt az utat követve, az engedélyeztetéshez olyan listát adott be, amelyen azokat a termékeket sorolta fel, amelyekkel nem kíván foglalkozni. Egy kereskedőház ugyanis akkor életképes. ha az üzletkötője nemcsak az általa kínált ára eladásával foglalkozik, hanem felfedezve a piaci igényt, azonnal vagy legalábbis rövid időn belül képes a másik, ka- pósabb terméket is ajánlani. A Transelektrö már eddig sem volt válogatós, hiszen tavaly a fagyasztott sertésfejet is eladták, mert éppen azt kérték tőlük. Ugyanezt kell majd nagyban csinálniuk. D. L. a Dunakeszi Hűtőház területén, ahová már a szezon első három napján csaknem 10 vagon pirosló málnaszállítmány érkezett. Várunk a titkárságon. A folyosón fehérköpenyes emberek, intézkedő termelésirányítók. — Látta valaki Nádast? — Az előbb láttam, egy darab kolbász volt a kezében — közli az irodába belépő fiatalember. Gyorsul a tempó Nádas László elnézést kér a késésért. Közben' intézkednie kellett, s idevezető útja alatt reggelizett. Pedig má'd délelőtt 10 óra van. Ilyenkor viszont nem nagyon nézik az órát, s a műszakok között is elmosódnak a határok. Akik régbben kerültek ide, megszokták már, hogy a szezonban felgyorsul a tempó, sűrűsödnek az intézni valók. Érkeznek a Dunakanyar áfé- szeítől és a termelőszövetkezeteitől a rekeszek, de jönnek szállítmányok Nógrád megye közeli községeiből is, főleg az Ipoly mellékéről. A hűtőházban kétezer tonna málna feldolgozását tervezik az idei termésből. Az exportra induló szállítmányokra már biztos vevők várnak. A zamatos ízű gyümölcs nem sokáig marad kint a rámpán lerakott rekeszekben. Hamarosan motoros targoncákon utazik a hűvös válogatóba, onnan pedig a csikorgó telet idéző fagyasztóba, ahonnét ámulatunkra ki-be járnak az embereik télből a nyárba, elviselve a pillanatonként változó klímát. Dimitrov Sárídorné osztályozza a minőséget. Megtudhatjuk tőle miért sorolják magasabb osztályba az eredeti gurulós marosit például a kicsit csúcsos végűnél, amit az átvevők Fin- dtis-nak neveznek. Megkóstoltuk. Az előbbi jobb ízű is, jobban viseli a szállítást, a megmunkálást, míg a másikon hamarosan fehér bevonat keletkezik és sokkal törtebben érkezik. kányi Beáta három hétig akar itt dolgozni. Malomsoki Ildikó. még a nyáron szét akar nézni az NDK-ban, s a költségeihez jól jön az itteni kereset. A hátországból áz első vonal felé indultunk. Málnaország fővárosa előtt, Nagymaros határában találkoztunk a híres marosi gurulós termelői ver is. Ki tudja, mennyi tapasztalatot gyűjtött már az élete során a 82 éves Nyalka József, aki még ma is hat-hétszáz tőről szedi le a termést, de valaha ezerkétszáz négyszögölet munkált meg. Valentin Fe- rencné gyermekkora óta metszi, kapálja minden évben a málnát. — özvegy maradtam, kicsi a nyugdíjam, szükség van a kiegészítésre — mondja, s hetvenkét éltesen is 400 négyszögölnyi területről takarítja be a termést. Piros ribizli Az Erdei Termék Vállalat átvevője 24 forintot fizet kilónként a hordós lémálnáért, 20-ot a rekeszesért, 10 forintot a piros ribizliért. A rekeszek átlagsúlyát 1 kiló nyolcvan dekának számítják, szemben például a váci átvevők egy kiló harmincával, mert itt vastagabb deszkából készültek. A ribizliért Vácott is 10 forintot fizetnek, az első osztályú málna kilója 30, a másodosztályúé 27 forint. Letkésen a szobi Afész átvevői 25 forintot adtak a termés kilójáért. A termelők főleg a piros ribizli árát keveslik. Kovács T. IstvánFürge ujjak A termekben fürge ujjak kézimunkázzák a piros szemeket. Jól jött a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium 25 diákjának a jelentkezése. Az ügyes, szorgalmas fiatalok a 25 forintos órabért is megkereshetik Heinrich László csoportvezető irányításával, aki szerint természetes, hogy néha előfordul egy kis móka, játék, de azért a munka is megy. PárNyalka József, útban az átvevő felé. Erdőst Agnes felvételei ISSN 0133—2759 (Váci HMap>
