Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

Eltűnik a kereskedelem labirintusában NAG >RÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1985. JÚLIUS 8., HÉTFŐ Egészségügyi átszervezés — bárom év után Senki ne szenvedjen hátrányt Egészségügyi integráció néven ismeretes immár három esztendeje az a program, amelynek során Nagykörösön a szétszórt, korszerűtlen kórházi osztályokat megszüntet­ték, s a fekvőbeteg-ellátást a ceglédi kórházra építették. A tapasztalatokról dr. Szabadfalvi Andrást, a ceglédi kórház igazgató főorvosát kérdeztük: — Először is fogalmazásbeli pontosításra van szükség. Az integráció — az egészségügy­ben — azt a folyamatot jelöli, amikor a járóbeteg-ellátást összehangoljuk a fekvőbeteg- ellátással. Nagykőrös esetében az átszervezés, korszerűsítés szavak fejezik ki a valóságnak megfelelően a lezajlott folya­matot. A tervidőszakban az egész­ségügyi minisztérium célja az ellátási szintkülönbségeknek a lehetőséghez mért megszünte­tése. Azaz, hogy senki se szen­vedjen hátrányt területi hova­tartozása miatt. A nagykőrösi kórház 1957-bem létesült, s csak az alapszakmáikkal ren­delkezett; az egy kivétel a fül- orr-gégészet. Négy telephelyen működött, s még a műtétes osztályok (szülészet, sebészet) sem voltak egy helyen. Ezért már 1976 táján felve­tődött, hogy csatolják a ceglé­di kórházhoz. A megyei veze- . fcés állásfoglalását megtárgyal­tuk, s rámutattunk, hogy ab­ban a formában az nem való­sítható meg, a járható utat az együttműködési megállapodás jelenti. Nos,' erre szükség is volt, hiszen az orvoshiány — s ez talán nem annyira közis­mert — igencsak sújtotta a nagykőrösi kórházat. Volt, hogy hónapokat szünetelt egy- agy osztály munkája, a sebé­szeten nem talált ügyeletes or­vost a mentő. A gyermekosztály elnéptele­nedett s lényegében szinte megoldhatatlan problémát je­lentett a szülészeti osztály za­vartalan működtetése is. Nem volt aneszteziológus s az inten­zív újszülöttosztály kialakítá­sára sem nyílt lehetőség hi­szen a gyermekgyógyászat-szü­lészet közötti két kilométeres távolság csak az eseti konzíliu­mot tette lehetővé. Meg kell hogy mondjam, az akkori fej­lesztési koncepció is ezt a szét­szórtságot erősítette. A vázolt körülmények kö­zött nem meglepő hogy az 1982-es átszervezést megelőző esztendőkben 1000—1500 nagy­kőrösi beteget fogadtunk. Ér­dekesség, hogy például az első pacemakert (szívritmusszabá­lyozó készülék) is nagykőrösi lakos kapta. S a betegek foga­dásában sem akkor sem most nem a lakhely számított ha­nem az, hogy beteg, s el kell látni. — A nagykőrösiek talán a legjobban azt fájlalják, hogy a gyermekeik születési helyéül Ceglédet írják be. Még az a javaslat is felvetődött, hogy a kórházban nyíljon kihelyezett körösi anyakönyvi hivatal, persze, a „nagykőrösi” bejegy­zés megtételére. — Nekünk semmiféle érde­künk nem fűződik ahhoz hogy ne így legyen de mikor komo­lyan megvizsgáltuk van-e erre valami lehetőség, nemzetközi megállapodások korlátaiba üt­köztök. Ha valaki például ha­jón születik, akkor a szélessé­gi-hosszúsági körök koordiná­táit jegyzik be születési hely­ként. s nem a kikötőt. Másik indokunk: az igazi lokálpatrió­tát nem a születési hely be­jegyzése minősíti. Jómagam például nem Cegléden, s nem is Nagykőrösön születtem, ugyanakkor mindkét várost szeretem, s éraem magam ió városszerető állampolgárnak, annál is inkább, mert abban senki sem kételkedhet, hogy magyar vagyok .. Márpedig kicsi ez az or­szág ... Néhány példát hadd soroljak még! A ceglédi kör­zet, köztük a város iratait a nagykőrösi levéltári osztályon őrzik. Óvónőinket a szomszéd­ban képezik. Szakmai terüle­ten pedig tudjuk, hogy a vá­rosban nagyon jó üzemorvosi ellátás van. Legutóbb egy moszkvai, WHO által szerve­zett egyéves továbbképző tan­folyam tagjai két hetet Ma­gyarországon töltöttek, ebből egy napot Cegléden. Délután Nagykőrösre vittem a csopor­tot ... — A nagykőrösi beteglátoga­tók véleménye legalábbis meg­oszlik a ceglédi látogatási le­hetőségről. A szabályok sze­rint két nap tehetik tiszteletü­ket, ugyanakkor lényegében bármely időszakban be iehet jutni a beteghez. Ez nem el­lentmondás? — A látogatók között külön­böztessük meg az érdemieket. A népvándorlásszerűt viszont le kellene építeni. Az érdemi látogatások. fontosak a beteg­nek is,, ezért az osztályvezető főorvosok gyakorolhatják az engedélyezés jogát. Papucs­ban, köpenyben, ésszerű idő­pontban beengedik a közeli családtagokat. Az ő jelenlétük sokszor szinte része a gyógyító folyamatnak. Szerintem a pro- tokoll-látogatásnak semmi haszna, csak terheli a beteget! — A nagykőrösi kórház III- as számú belgyógyászati osz­tályként működik. Sokan kifo­gásolják, hogy az úgynevezett elfekvő meg az akut betegek elkülönítés nélkül fekszenek egy kórteremben, s nyomasztó a gyakori halálozás. — Magyarország lakosságá­nak mintegy húsz százaléka hatvan éven felüli, s ez a kor­osztály háromszor annyit be­teg, mint a többi. Tehát tíz be­tegből hat eleve hatvan év fe­letti. Az úgynevezett elfekvő — krónikus — osztályon a hosszabb ápolási időt igénylő, hozzátartozó nélküli betegek fekszenek. Nincs is minden ágy betöltve. A lakosság vegyes életkorú, minden korosztály­ból vannak nálunk. Ha tehát csak az időseket zárnánk össze, szinte életkor alapján megvalósuló diszkri­minációt valósítanánk meg, ami, bárki beláthatja, amtihu- mánus. A fiatalabb beteg pusz­ta jelenlétével hónapokat ad idősebb társának azzal, hogy szól hozzá, segíti egy pohár Vízzel, vagy odaviszi neki az újságot. Másrészt benne is fej­lődik az együttérzés, az empá­tia. Hisz végül is, minden em­ber halandó. — Milyen terveik vannak ez­zel az osztállyal? — A jövőben az eddiginél speciálisabb profilt szeretnénk adni. Űj műszereket is besze­rezve, utókezelő, mozgásszervi rehabilitációs központtá is fej­lesztenénk. Ehhez gyógytorna, fizikoterápia is kellene. Szoro­san összefügg ezzel a szakem­berellátás biztosítása. Bizo­nyos rotációs rendszert sze­retnénk kialakítani, azzal, hogy Nagykőrösön elsősorban nagykőrösiek — orvosok, ápo­lók — dolgozzanak. — Milyenek a nagykőrösi betegek? — Rendesek, nagyon jó az együttműködési készségük. Nincsenek lehetetlen követelé­seik, fegyelmezettek; röviden: a legkevesebb gondot okozzák. A város vezetésével kifogás­talan a kapcsolatunk — hang­súlyozta végezetül dr. Szabad­falvi András, a ceglédi kórház igazgató főorvosa. Ballal Ottó Nem lehet nézőpont kérdése A két helyi termelőszövet­kezet irányítása alatt működő faipari ágazatban évente 6 ezer köbméter nyárfa alap­anyagot dolgoznak fel, amiből jórészt vegyesízes- és fórum­ládákat, egyutas raklapokat, leszorító kereteket gyártanak. Ha leszámítjuk az évi 100— 150 köbméter fűrészárut, amit a Trakis rendel időnként, a termékösszetétel láttán megál­lapíthatjuk, gyakorlatilag a konzervgyár jelenti az ágazat számára az egyedüli — s te­gyük mellé — biztos piacot Nos, e két jellemző feltéte­lezi egymást, ezáltal sajátos körülmény alakult ki, ugyanis a faipari termékek piaci ér­tékítélete így egyetlen vásár­lón keresztül tükröződik, va­lamelyest korlátok közé szo­rítva a fűrészüzem gazdálko­dását, magyarán kész ténye­ket, lehetőségeket kénytelen elfogadni. / Biztos piac Első pillantásra nehéz el­dönteni, hogy ez mennyiben előny, illetve hátrány, dehogy mégis e koránt sem kötelező utat járják, annak egyedüli oka, hogy a biztos felvevőte­rület megtartását mindennél fontosabbnak tartják, érde­mes, sőt olykor létkérdés vele kompromisszumot kötni. An­nál is inkább, mert a faipari termelés területén is éles ver­seny alakult ki. A konzervgyár is kapott már kedvezőbb árajánlatokat, alapos oka volt, hogy ne fo­gadja el, mivel a pontos telje­sítést illetően nem látott ga­ranciát, amit éppen a kon- kurrenciaharc minősített be­csületbeli ügyből napjainkban feltétlen követelménnyé. A fűrészüzem tehát jószeré­vel hitelének köszönheti, hogy megmaradt korábbi privilégi­umában, amit nem könnyű megtartani úgy, hogy mögötte nyereséges munka is legyen. Itt már persze nem szabad az említett kötöttségekre hivat­kozni. A faipari termelés ugyancsak sajátos problémái­ban kell keresnünk minden hátrány gyökerét. Ezek részint a külvilágba nyúlnak, tehát mondhatni, általánosak, de há­zon beiül is van mit felszá­molni. Kedvező a fűrészüzem hely­zete annyiban, hogy jórészt saját alapanyagból dolgoznak, de tekintélyes mennyiség pót­lására szorulnak. Magasak az árak. De ezeket a késztermék árába nem építhetik be. Je­lentős költségterhet okoz az is, hogy csak import fűrészla­pokhoz jutnak hozzá. A jóval olcsóbb belföldi áru, ami meg­felelő lenne, egyszerűen eltű­nik a kereskedelem labirintu­sában. Szöghöz csak bolti áron jut az üzem. Ez sem cse­kély kiadástöbblet. Ennyit a bajok aprajából, Cseri Sándor ágazatvezető egy jóval na­gyobbat említ, ami tulajdon­képpen idei elképzeléseiket is megtorpedózta. Egyéni felelősség — Az új levágókapacitást beépítettük terveinkbe, a ke­retfűrész üzembe állítása azonban késik. Csupán addig jutottunk, hogy a gépet beton­alapra ültettük. Hiányzik fölé a csarnok, hátravan az erő­átviteli rendszer megépítése. Mindezek — fűrész nélkül — 3,2 millió forintos költségve­tést jelentenek. Anyagi eszkö­zök híján egyelőre csak húzó­dik a beruházás, pedig nagy szükség lenne rá, mert ezzel a szűk keresztmetszetű szalag­fűrészelés problémája egy csa­pásra megoldódna. — Hang­súlyozta az ágazatvezető, hoz­zátéve, hogy a telepi gondokat ezzel még koránt sem merítet­tük ki. Merthogy szűk keresztmet­szettel küszködnek a szegezők is. Itt ugyancsak gépek segít­hetnének, de importfedezet hí­ján ez megint csak álom ma­rad. Azaz létszámbővítéssel éppen megoldható lenne a do­log, viszont az új munkaerő ritkán ajánlkozik. Igaz, a je­lenlegi 40-es létszám — kö­zöttük 10 asszony áll helyt a férfierőt is próbára tevő mun­kában — kitesz egy műszakot. Bár két váltás lenne az ideális, csakhogy az alacsony — 10 százalékos — délutáni pótlék láttán nem tolonganak a je­lentkezők. Olyan kérdések ezek, me­lyek az önálló érdekeltségi rendszer keretében sem meg­oldhatók. hozzá szövetkezeti szintű elhatározás szükséges. Akkor viszont felvethetjük, miben lelhető meg az önálló ágazati rendszer jelentősége, amikor mind a termelés tech­nikai, munkavédelmi, és még jó néhány elengedhetetlen fel­tételének a megteremtése to­vábbra is összgazdasági fel­adat maradt. Könnyű belátni, hogy ez nem is lehet másként. — Önállóságunk a gazdál­kodás bennünket közvetlenül érintő szűk keretei között ér­vényesülhet. Ez azt jelenti, hogy meghatározott nyereség- és bértömeggel kell sáfárkod­nunk. Elsősorban a nyers­anyag-megtakarítás jelenthe­ti nálunk a perspektívát A gépek, műszaki segédeszközök iránti egyéni felelősségrend­szer kialakítása is a gazdasá­gos munkát szolgálja. Ösztö­nöz, mert nullától 30 százalé­kig terjed a kiosztható nyere­ség a korábbi — jogosan igaz­ságtalannak ítélt — egységes 2—3 százalék részesedés he­lyett. Itt tehát teljes egészé­ben zsebre megy a dolog. A helyi sajátosságok jó vagy rossz kihasználásától függ a munkások személyes eredmé­nye. Feltétele A tapasztalatokat korai vol­na még összegezni, de a pozi­tív hatás megmutatkozik, s ez a megállapítás egyben arra sarkall, hogy színt valljunk, egyáltalán nem valamiféle hanyatlásról kívántunk példa­beszédet tartani. Ha akar­nánk, sem sikerülne. A szám­szerű eredmények egyértelmű­en megcáfolnának minden kí­sérletet. Tavaly 8,1 millió fo­rint nyereséggel zárult a fa­ipari tevékenység, idén 9 mil­lió forint eredményre számíta­nak. De a jelenlegi gondokat a jövőre is feltételezve pozitív eredményre számíthatunk. Így tekintve viszont eltörpül min­den nehézség. Csakhogy jó! tudjuk, soha nem lehet néző­pont kérdése, hogy meddig hú­zódhat el egy . problémasor, melynek megoldása feltétele az előbbre lépésnek. Miklay Jenő Piaci jelentés" Sok gyümölcsöt hoztak A hét végén sok árut hoz­tak piacra, s a forgalom is elég élénk volt. A baromfipia­Tábor, hozzáértő vezetőkkel Régóta visszatérő vendégek A munkán túl is tartják a kapcsolatot A tágas 8-as raktár csoma­golóvonalain szaporán sorakoz­nak a befőttesüvegek. A gép­sor elején a termetes gúlák ki­lós üvegekké aprózódnak, me­lyeket a csettegő masina egy- egy tetszetős címkével deko­rál. Aztán újra eltűnnek a sza­lagról, fürge kezek öblös kar­tonok mélyére süllyesztik va­lamennyit. Bennük a meggy, cseresznye tegnap még a fán mosolygott. Meglehet, hogy holnap már a boltok polcain látjuk viszont a nyár gyümöl­cseit. Megkedvelték A csomagolok — tucatnyi fiatal fiú, és lány — két napja még nem is sejtették, hogy a konzervgyárban ily módon ké­szítik fel útjára az árut. Most két hétig nekik is részük lesz e foglalatosságban. Mi tagadás, első alkalommal úgy hitték, hosszú lesz a tanulóidő, ám egykettőre beleilleszkedtek e szokatlan, izomfárasztó mun­kába. — Ök a második turnus, a Pest megyei számítógépes szaktábor, róluk tehát korai volna még jellemzést adnunk, de reméljük, búcsúzáskor a legelső két hét jó tapasztalatai­hoz hasonlóan summázhatunk — mondja Tóth Ferenc, a vál­lalat KISZ-bizottságának tit­kára, akivel éppen szokásos raktári körútja során futottunk össze. — Ez nem meglepő, a Bács- Kiskun megyeiekről tavaly is igen jó véleménnyel volt a gyár. — Valóban, az idei első tur­nus fiataljai Bajáról és kör­nyékéről érkeztek, sokan kö­zülük másod-, harmadjára is hozzánk jelentkeztek. A 146 lány és a 9 fiú nagyon lelkes, szorgalmas kollektívát alko­tott. 106 százalékra teljesítet­ték feladataikat, ami nagyon jó eredménynek* mondható, hi­szen cseppet sem könnyű az, amire vállalkoztak. Ezért tör­tént, hogy közülük a tervezett­nél is többen — 55 fő — része­sültek külön jutalomban. A gazdasági vezetők is igen po­zitív véleménnyel voltak ró­luk, a dolgozók úgyszintén, akik megkedvelték a gyerek*- két. Tapasztalatcsere — Idén hol foglalkoztatja őket a vállalat? — Elsősorban ahol legna­gyobb szükség van a kétkezi munkára. Főleg készáru cso­magolás és göngyölegtelepi üvegválogatás, mosás a dolguk. Az első tumusbeliek a kon­zervüzemben is jól megállták a helyüket. — Szabad idejükkel miként sáfárkodnak a táborozok? — Nos, e vonatkozásban nem szorulnak különösebb is- tápolásra, önálló programok­kal töltik ki pihenőidejüket. Természetesen mi is azon va­gyunk, hogy ne csak a mun­kában tartsuk a kapcsolatot. Kirándulásokat, mozilátogatá­sokat szervezünk, meg ami ép­pen kapóra jön. Ebben más munkahelyek KISZ-esei is se­gítségünkre vannak. A múlt­kor például Sziládi István MÁV-dolgozó mint amatőr hu­morista adott műsort nagy si­kerrel. — A kecskeméti Barnevál táborvezetőségével is felvettük a kapcsolatot, s ezt szeretnénk szélesíteni. Ez a közelség 'ndkét tábor számára hasz- js lesz, egyrészt változatos rendezvényekre számíthatunk és főleg nem mellékes az sem, hogy a szervezésben, irányí­tásban szerzett tapasztalatain­kat kicserélhessük Ahhoz, hogy a tíz hét alatt jól szervezett, zavartalan le­gyen a táborozok élete, első­sorban tapasztalt táborvezetői stábra van szükség. Évek óta először alaposan kicserélődött az öttagú gárda. Volt akit csa­ládi gondok szólítottak el, másnak új munkaköre nem te­szi lehetővé, hogy a fiatalok­kal lehessen. A KISZ-bizottság titkára mellett Cseh László képviseli a régebbieket, Máté József, Szabó Balázs és Sziládi Erzsé­bet első alkalommal kerültek e posztra, no és Lencsés Ist- vánnéról se feledkezzünk el, aki a napi adminisztrálást végzi. Mint hallom, cseppet sem okozott gondot a személyi változás. Rugalmasak — A töretlen táborvezetői munkát jobbára annak tulaj­donítjuk, hogy a fiatalokkal ér­kező vezetők többsége régóta visszatérő vendég. Ismerik a körülményeket, rugalmasak, s ez számunkra nagy előny. A raktárak műszakvezetőinek jó hozzáállása nélkül sem sokra jutnánk, ugyanez mondható el a csoportvezetők, a munkát közvetlen irányító dolgozókról is. — S ha már mindenkiről szót akarunk ejteni, a konyha dolgozóit sem hagyhatjuk ki, akik sokszor ráadást vállalnak a munkából, hogy táborozóink a nap minden szakában ízletes ételekkel jóllakottan végezhes­sék munkájukat. My. J. con legtöbb volt most is a csirke. Szaporodtak a nyári gyümölcsök. A termelők háztáji piacán már 6 forintért kínálták a mor­zsolt kukorica literjét. A bú­za 5—5,50, az árpa 6, a nap­raforgómag 12—15 forintért kell. A gyümölcs- és zöldségpia­con az őszibarack 30—35, a nyári alma 24—26, az arabics­ka körte 20, az oltottmeggv 24—25, a piszke 10, az újbur- gonya 5—7, az óburgonya 4— 5, a káposzta 25, a kel 34, a paradicsom 30—34, az uborka 14, a karfiol 30, a zöldborsó 20, a zöldbab 6, a tökkáposzta 6, a köleskása 40, a szárazbab 60, a vöröshagyma 20, a ve­gyes zöldség csomója 4—6, a hagyma 5, a fokhagyma da­rabja 4—-5, a zöldpaprika ki­lója 30, darabja 1—3. A baromfipiacon a tyúk párja 200—260, a vágócsirke 130—250, a kacsa 200, a japán­kacsa 210, a kéthetes csirke darabja 22, a csirke kilóra 50, a tyúktojás darabja 2,70—2,80 volt. A vágottbaromfi- standon a házi csirkét 72, a Barnevál-csirkét 55 forintért mérték. Mozi A NAGYTEREMBEN Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Színes, szink­ronizált amerikai bűnügyi filmvígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A STÜDIÓTEREMBEN Éjszakai utazók. Színes, szinkronizált olasz film. (16 éven felülieknek!) Fél 6-kor. ÍSSN 0123—mi :flr5sí Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom