Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

2 1985. JULIUS 1., HÉTFŐ Hét eleji világpolitikai kitekintés Mérlegen a fegyvercsökkentési tárgyalások — Bush körútja A 4QQ. ülés után Bécsbon — Reagan nkaraguzi felhatalmazása Az esztendő 27. hetének kezdetén változatlanul teljes sebességgel forog a diplomácia gépezete. A helyzetre talán a legjellemzőbb, hogy Ronald Reagan amerikai elnök a Washingtoné Fehér Házban maradt s nem kezdte meg at amerikai közéletben szokásos, a július 4-i nemzeti ünnepet megelőző szabadságát. Ez ösz- szefügg a Libanonban fogva tartott amerikai túszok prob­lémájának megoldatlanságá­val is. Mint emlékezetes, annak idején Carter elnököt rendkí­vül heves bírálatok érték amiatt, hogy az iráni túszsze­dés! akció kezdetén szabadsá­gát töltötte, s csak nehézkesen indult meg az a kudarcot val­lott akció, amely a foglyok ki­szabadítását célozta. A Fehér Ház mindenképpen demonstrálni óhajtja, hogy „mindent megtesz a TWA lé­gitársaság repülőgépén eltérí­tett és hosszú odisszea után libanoni rejtekhelyekre szét­szórt amerikai utasok kiszaba­dítására. Mint ismeretes a gép­rablóknak az a követelésük, hogy Tel Aviv cserébe enged­je szabadon azokat a síitákat akiket az izraeli csapatok dél- iibanoni kivonulásuk során magukkal hurcoltak. A Rea­gan-kormányzat egyszerre alkalmazott „erőt” (a Libanon menti vizekre vezényelte a 6. flotta egységét), és folyamadott a színfalak mögötti titkos dip­lomáciához. KÉNYES HELYZETBEN A GENFI TÁRGYALÁSOK. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára múlt héten el­hangzott dnyepropetrovszki beszédében lényegében kijelen­tette: Washingtonnak „tabula rasát” kellene teremtenie a genfi tárgyalások további sor­sa ügyében. Mint mondotta: ha az Egyesült Államok tár- gyalóküldöttsége folytatja ed­digi halogató taktikázását a megbeszéléseken s eközben teljes erővel folytatja azoknak a fegyverrendszereknek a ki- fejlesztését, amelyek a csök­kentés témái, a Szovjetunió számára nem marad más lehe­tőség, mint hogy alapvetően felülvizsgálja ezeknek a ta­nácskozásoknak a helyzetét. Ugyanakkor hozzáfűzte azt is, hogy szovjet részről a radiká­lis leszerelési intézkedések hí­vei, s készek mindent megten­ni azért, hogy a világon fel­halmozott tömegpusztító fegy- verazenál minél minimáli- sabbra, sőt végcélként nullá­ra csökkenjen. A nyugati sajtó egy része most hisztérikus hangnemben cikkezik e dnyepropetrovszki beszédről. A hidegháborús kö­rök nézeteinek hangot adó kommentátorok elhallgatják azt a helyzetismertetést, ame­lyet Mihail Gorbacsov adott a genfi tárgyalásokról, s termé­szetesen nem ejtenek szót ar­ról sem, hogy Moszkva mily radikális módon kész a fegy­verzetcsökkentésre. Ehelyett olyan képet próbálnak festeni, mintha a Szovjetunió a genfi tárgyalások egyoldalú megsza­kítását készítené elő. Holott teljesen logikus a moszkvai legmagasabb szintű figyelmez­tetés: nem lehet spanyolfal­nak használni a fegyverzet- csökkentési tárgyalásokat, <jr- ra, hogy eltereljék a figyelmet a fegyverkezési hajsza folya­matban levő újabb fokozásá­ról. Washingtonnak meg kell szívlelnie a komoly figyelmez­tetést, amelyet Mihail Gorba­csov intézett a Fehér Házhoz, s hozzá kell látnia Géniben az amerikai delegációnak a konstruktív tárgyalásokhoz. BUSH ÚTJÁNAK SOVÁNY EREDMÉNYEI. Az amerikai alelnök azért vállalkozott e nyugat-európai utazásra, mert a Reagan-kor- ményzat elégedetlen a NATO- szövetségesek magatartásával nem egy problémakörben. Nem véletlen, hogy erre az utazásra akkor került sor, akikor nyu- gat-európai együttműködési tervek egész sora látott nap­világot. S ezeknek az elgondo­lásoknak közös eleme, hogy ylfei ÍÉÍ^*f f ^ ­A nyugat-európai körúton tartózkodó George Bush amerikai alelnök Géniben találkozott az atom- é* ürfegyverek kérdéséről folytatott szovjet—amerikai "tárgyalások szovjet delegációjával. A képen balra a szovjet diplomaták, jobbról középen Bush, körülötte az amerikai tárgyalódelegáció tagjai. losokat vontak össze a stra­tégiailag fontos pontokon a főváros utcáin, a légvédelmi ágyuknál a tüzérek ott állnak szolgálatban. A népi milíciákat ezúttal még nem helyezték riadókészültségben, mint egy esztendeje, amikor a kontrák a CIA által kiképzett ellen- forradalmárok Honduras és Costa Rica felől behatoltak az országba. Az önvédelmi lépés valóban jogos, a veszélyérzet megala­pozott. Egyrészt Washington igyekszik incidenseket pro­vokálni Nicaragua határainál bogy így „Közép-Amerika biztonságára és békéjére ve­szélyesnek” kiálthassa ki a managuai népi rendszert. Másrészt megakadályozta, hogy az úgynevezett Contadora-fo- lyamat sikeres legyen. Mint emlékezetes Mexikó, Venezue­la, Kolumbia és Panama már több mint egy éve kísérletez­nek azzal, hogy létrehozzák a feszültség békés úton való csökkentését a térségben. A kidolgozott bákeotanányt ;-ífi- caragua elfogadta, de az Egye­sült Államok sugalmazásait követő közép-amerikai orszá­gok nem hajlandóak azt kü­lönböző ürügyek hangoztatása közepette aláírni. A helyzet most azért vált különösen ve­szélyessé, mert az amerikai képviselőház olyan határoza­tot fogadott el. amely megha­tározott körülmények között — ha az Egyesült Államokat vagy szövetségeseit ellenséges akció „egyértelmű és azonna­li veszélye” fenyegetné — le­hetővé teszi Reagan elnök számára, hogy a kongresszus megkérdezése nélkül harci egységeket irányítson Nicara­guába. Managuának tehát minden ok,a megvan arra, hogy magas szinten tartsa harci egységeinek éberségét... Arkus István Washington részvétele nélkül fogantak meg. Bush a megláto­gatott fővárosokban elsősor­ban arra törekedett hogy fo­kozza a NATO-szövetségesek kötődését az Egyesült Álla­mokhoz, s útját állja minden, még a legapróbb renitenske­désnek is. Bush továbbra is arra töre­kedett, hogy rávegye ezeket az országokat: folytassák a már megkezdett rakétatelepítési programot és gyorsan kapcso­lódjanak be az úgynevezett „hadászati védelmi kezdemé­nyezésbe” (SDI), azaz Reagan „csillagháborús” tervébe. Bush igyekezett rábírni a NATO- szövetségeseket, hogy „ne jár­janak ebben külön úton”, a nyugat-európai, Párizs által kidolgozott, úgynevezett Eure- ka-terv támogatásával. Amikor Útja befejeztével az amerikai alelnök jelentést tesz majd Reagan-nek, nem sok eredményről számolhat be az eddigi előjelek szerint. Busht mindenütt rendkívül tartózko­dó ivódon fogadták. A rakéta- telépítés ügyében a főtüzet láthatólag Hágára összponto­sította. De a holland kormány megmaradt korábbi álláspont­ja mellett: csak novemberben dönt arról, hogy engedélyezi-e a manőverező robotrepülőgé­pek országa területén való elhelyezését. Az SDI-ben sem születtek Bush útja nyomán nyugat-európai kötelezettség­vállalások, sőt sok NATO- kormány mind nagyobb érdek­lődést mutat az Eureka-terv iránt, illetve az egész elképze­lést megkérdőjelezi. NÉGYSZÁZ TERMÉKET­LEN ÜLÉS BÉCSBEN. A héten folytatódik a bécsi haderőcsökentési értekezlet, amely a napokban határkőhöz érkezett. _ Immár tizenkettedik esztendeje tart ez a tanácsko­zás.és a múlt héten 400. ülésé­re került sor. Mint Bulgária képviselője a Varsói Szerződés államai nevében tett nyilatko­zatában kijelentette: a szocia­lista országok joggal lehetnek elégedetlenek az értekezlet ed­digi munkájával. A négyszáz ülés _ csak arra volt jó, hogy megállapodjanak az ügyrend­ben, az időről időre megtartott szünetekben. A tanácskozás érdemi munkájában, azaz ab­ban^ hogy csökkentsék Közép- Európában a meghatározott övezetben a fegyverzetet és a haderőket, egyetlen megállapo­dás sem jött létre. A szocialista államok sok javaslattal próbálkoztak, de a válasz mindig elutasító' volt a NATO-országok részéről. Sőt különös dolog történt, amikor a kompromisszumra való tö­rekvés végett, a Varsói Szer­ződéshez tartozó tárgyalókül­döttségek, belefoglaltak saját javaslataikba egy-egy korábbi nyugati indítványt. A NATO- delegációk ekkor megtagadták saját korábbi tervezeteiket is. Úgyhogy, ha ebben a közép­európai övezetben lértejöhetett egyáltalán valamilyen csöken- tés, ez csak a Szovjetunió egy­oldalú lépéseinek volt köszön­hető. „ZÖLD FÉNY” NICARA­GUA! AKCIÓRA? Managuában immár több mint egy hete riadókészült­ségben van a hadsereg. Páncé­Dsmaszkuszba étkeztek a bejrúti túszok Asszad személyes garanciáié Átadták a Nemzetközi Vö­röskereszt képviselőinek, és út­nak indították Bejrutból Da­maszkusz felé azt a 39 ameri­kait, akiket a TWA légitársa­ság repülőgépének június 14-i elrablása óta túszként tartottak fogva. Nabih Berri libanoni siita vezető, aki az összes érintett féllel hosszas tárgyalásokat folytatott az ügy megoldása ér­dekében, vasárnap már kora délután közölte: úton van az autóbuszkonvoj a szíriai fővá­ros felé. A tényleges indulás mintegy két órát késett ugyan, mert a géprablók előbb sajtó- konferenciát rendeztek a bej­rúti repülőtéren, de végül va­lóban kigördült az autókaraván a dél-bejrúti Bordzs El-Ba- radzsnéból. A 39 amerikait — 36 utast és a repülőgép 3 főnyi személyzetét — a Vöröskereszt megbízottal mellett drúz mili- cisták, az A,mai siita szervezet emberei, valamint a szíriai ka­tonai hírszerzés tisztjei kísérik. A légi kalózok vasárnap dél­után úgy nyilatkoztak, hogy személyes garanciákat kaptak Hafez Asszad szíriai elnöktől, azt követően, hogy Reagan el­nök Libanonra nézve fenyege­tő nyilatkozatot tett. Izraelben eközben azt közöl­ték, hogy az Atlit börtönben fogva tartott több mint hét­száz libanonit „fokozatosan” engedik el. Az "amerikai rádió- és tele­vízióállomások vasárnap rend­kívüli adásokban számoltak be arról, hogy a több mint két héttel ezelőtt eltérített TWA repülőgép hátramaradt utasai és személyzete elindultak Bej­rutból Damaszkuszba. Reagan elnök jelezte, hogy várhatóan azután nyilatkozik, amikor a csoport már — a Damaszkusz- ban várakozó amerikai katonai szállítógépen — elhagyja Szíria légterét. A kiszabadult 39 amerikai túsz, vasárnap közép-európai idő szerint 20.30-kor Damasz­kuszba érkezett. Az amerikai személyeket egy szállodában helyezték el. Két órát pihennek, majd egy amerikai C—141-es katonai szállító repülőgépen utaznak tovább Frankfurtba. Le Duan moszkvai látogatása A Szergo Ordzsonikidzé szer­számgépgyárba látogatott szombaton a vietnami párt- és kormányküldöttség, amely Le Duannak, a VKP KB főtitká­rának vezetésével csütörtök óta tartózkodik hivatalos ba­ráti látogatáson a szovjet fő­városban. A gyár megtekintése után a vendégek részt vettek a gyá­ri kollektíva aktívaülésén, ahoi Le Duan mondott beszé­det." Milánéi csúcsértekezlet Súlyos viták, ellentétek A TASZSZ szovjet hírügy­nökség a milánói közös piaci csúcstalálkozó befejezéséről tudósítva elsősorban a megol­datlan nézeteltéréseket és a változatlan véleménykülönbsé­geket emelte ki, egyebek kö­zött a katonai-politikai integ­ráció,' á 'szervezeti reformok, valam int, á francia-—nyugat né­met j&vásiSttái' kapéSblátbaB. amelv EGK szerveinek nemze- tek-’ieíetti funkcióit hivatott erősíteni, a nemzetközi prob­lémák területén. A francia kommentátorok „félsikernek”, illetve „félku­darcnak” minősítik a közös piaci országok milánói csúcs- értekezletét. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a francia Eureka-tervet minden partner támogatta, de arra is rámu­tatnak, hogy csak félsikerrel járt Párizsnak és Bonn-nak a politikai unió irányában telt közös kezdeményezése. A ter­vét ugyanis égy további kon­ferencia elé utalták, s három tagállam, Anglia, Dánia és Görögország kifejezetten el­utasító álláspontra helyezke­dett. Bonnban csalódottan vették tudomásul, hogy a milánói csúcsértekezleten elmaradt a nyugatnémet—francia kezde­ményezés átütő sikere. Kohl kancellár kudarcaként értéke­lik azt a tényt, hogy még a közösség intézményi reform­jával foglalkozó kormánykon- ferenciát is csak három tagor­szág ellenzése mellett hívták össze. Vendégünk: Az egyiptomi külügyminiszter Dr. Ahmed Eszmat Abdel-Megid, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminisztere l$23-ban született Alexandriában. Felsőfokú tanul­mányait Alexandriában és Párizs­ban folytatta. Külügyi szolgálata 1950-ben kez­dődött, 195(^—54 között Egyiptom londoni nagykövetségének titká­ra. Majd a külügyminisztérium­ban dolgozott különböző beosztá­sokban. Diplomáciai szolgálatot teljesí­tett Egyiptom genii ENSZ-képvi- seletén, később 1963—67 között az EAK párizsi követe volt. A kül­ügyminisztérium kulturális és műszaki együttműködési osztályát vezette 1968—69 között, ezután a tájékoztatási hivatal élére került; 1970-ben Párizsban nagykövet, 1970 —1972 között a kabinetügyek ál­lamminisztere; 1972-től 83-ig orszá­ga ENSZ-fődelegátusa. Részt vett több nemzetköz! po­litikai és jogi konferencián. Ab- del-Megid vezette az egyiptomi tárgyalóküldöttséget a Camp Da* vid-i megállapodásokat előkészítő Menő House-i megbeszéléseken, és részt vett az egyiptomi—izraeli tárgyalásokon Iszmailában, ami­kor Begin először látogatott Egyip­tomba. Az 1984. július 17-én megalakított kormányban a külügyminiszteri tárcát kapta. November második felében Gorbacsov—Reagan találkozó Gsnfben? A The Washington Post cí­mű amerikai lap a hét végén azt az értesülését közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megálla­podás jött létre egy esetleges csúcstalálkozó helyéről és idő­pontjáról. Ezek szerint Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan talál­kozójára Genfben kerülhet sor, ez év novemberének má­sodik felében. Az amerikai külügyminisztérium az értesü­lést nem erősítette meg, da nem is cáfolta; csupán any- nyit közölt, hogy a témáról tárgyalások folytak a két fél képviselői között. Ismeretlen fegyveresek akciója Merénylet e bskm ekek eilen Ismeretlen fegyveresek me­rényletet követtek el vasárnap hajnalban a csendes-óceáni Belau Köztársaság elnöke el­len; Haruo Remeliik röviddel kórházba szállítása után meg­halt. A politikus éppen a lakása felé tartott, amikor a merény­lők többször rálőttek. Remein­ket tavaly novemberben vá­lasztották meg második alka­lommal köztársasági elnöknek. y A nelau Köztársaság (Falau- V szigetek) Guam szigetétől 1300 í kilométerre nyugatra fekszik. Z Lakosainak száma tizennégy- ^ ezer fő. 1399 és 1918 között né- 4 met gyarmat volt, 1945-ig japán gyámság, illetve uralom alatt állt. A II. világháború után az ENSZ — gyámsági területként — az Egyesült ÁlIamokneJt ad­ta át a területet, bogy a sziget­lakokat készítse fel a füg­getlenségre való átmenetre. Ehelyett Washington — emlé­keztet a TASZSZ — itt több fontos katonai támaszpontot épített, s az Egyesült Államok „szabadon társult területévé’» tette. A Belauban tartott népszava­záson a lakosság olyan alkot­mányt hagyott jóvá, amely megtiltja, liögy a szigeten atom­fegyvereket helyezzenek el. Washington szeretne egy nuk­leáris hadianyagraktárt éoítrnl a szigeteken, és azt akarja, hogy töröljék az alkotmány idevonatkozó rendelkezéseit. ATHÉN színpompás ünnep­ségsorozatra készült. Az Akro- poliszon élőképek beállítását gyakorolták, kórusok skandál­ták az antik görög drámákat. A főváros készült arra, hogy né­hány nap, és Európa kulturá­lis fővárosává nyilvánítják. Egy csoport fegyveres férfi — későbbi állításuk szerint az athéni légikikötő ellenőrző fo­lyosóján áthaladva — felszállt a Rómába induló TWA-repü- lőgépre. Éppen elérték a repü­lési magasságot, amikor a fegy­veresek helyükről felugrálva ordítani kezdtek: gépeltérí­tés! S ezzel megkezdődött az ártatlan utasok máig tartó odisszeája. Rajna—Majna légikikötő Frankfurtban. A kontinens leg­nagyobb tranzitállomásaként ismerik sokan hazánkból is. A nemzetközi várócsarnokban nem volt akkora tumultus dé­li tizenkettő után, hogy egy kasseli kiránduiócsoport ne fényképeztethetné magát. A felvételt készítő akkor még nem tudta, hogy nem társai látják meg először a képet, ha­nem az Interpol. S a rendőr­séget sem a vidáman integető turistacsoport érdekelte, ha­nem a kép sarkában ülő öt ember. Egy édesanya, nagy­mama, kétéves kislány és öt­éves kisfiú, s egy elmosódott arcú férfi szürke utazótáska­Repüíé-(pokel-}gépek val. A rendőrök máig sem tud­ják, hogy ki volt a férfi, saz Ausztráliában családját váró édesapa sem tudta, hogy ez az utolsó felvétel gyermekeiről, s feleségét és édesanyját az in­tenzív osztályon látja viszont. Egy azonban bizonyos. A szürke utazótáskában pokolgép volt, detonációja egy méter mély tölcsért vágott a csar­nok betonjába, a helikopterrel érkező mentőalakulatok majd ötven súlyos sebesültet szállí­tottak el, s három halottja volt a merényletnek, köztük a két ausztrál gyerek. Montreal — Kanada. 329-en szállnak fe! az Air India légi- társaság gépére. A stewardes- sek különös gonddá! helyezik el a gyerekeket — nyolcvan- hatan vannak. Ma már iav kell írnunk — voltak. Felte­hetően a csomagtérben lapult, az a poggyász, melyben a po- kolgép volt. Az ír partok kö­zeiébe érve a repülőgép fél- 'órás késésben volt. A robba­nószerkezet órája pontosan működött. A holttestek azo­nosítása az írországi Corkban volt. Az összeroncsolt tetemek között szülők keresték gyer­mekeiket és gyermekek szülei­ket. Korántsem teljes a felsoro­lás. Az elmúlt két hét iszonvú „fekete krónikája” újra a fi­gyelem fókuszába helyezi a terrorizmust, s ismét hangzik a hogyan? és a miért? nehe­zen megválaszolható kérdése. Felelet ugyan van, de ebben sem egységes a világ És ezért nem tud közösen fellépni ko­runk rákfenéje ellen. A hivatalos nyugati válasz — egészen a legutóbbi időkig — arról beszélt, hogy létezik egy vagy több terrorista világ­központ, ahol átgondolt ra­cionális módszerekkel hangol­ják össze az akciókat. A szocialista országoknak, a Szovjetuniónak viszont az a nézete, hogy minden terrorcse­lekmény értelmetlen, irracio­nális — értelemellenes. S jog­gal kelt mély megdöbbenéssel párosult felháborodást a be­csületes emberekben. A hivatalos Washington is, a felháborodás hangján tette meg nyilatkozatait, De — mint kommentátorok rámutat­tak — az esztelen terrorizmus­sal szemben irracionális esz­közöket vetnek be. „Giganto- mániás értelmetlenség” — így tárgyalja a nyugati polgári sajtó egy része az amerikai flotta összevonást Libanon partjainál. A géprablók zsa­rolnak, a robbantok is ezt te­szik. Az elrabolt és valóban ártatlan emberek védelmében oz Egyesült Államok azonban ugyancsak zsarol, blokáddal fenyegetve Libanont, gazdasá­gi szankciókkal és katonai be­avatkozással egy egész orszá­got, A terroristákkal való al­kudozás, igaz, kockázatos do­log, mert feljebb srófolják kö­veteléseiket és vérszemet kap­nak újabb merényletekre, gyil­kosságokra, a megfélemlítés véres eszközeinek tömeges be­vetésére. De az igazság másik oldala, hogy az Egyesült Álla­mok. amely oly felháborodot­tan ítéli el az állampolgárai el­len is irányuló terrorizmust, politikájával nemegyszer szeg­te meg a nemzetközi jogi nor­mákat. sértette meg az embe­ri jogokat, amelyeket most számon kér. így történt ez például Grenadától a Közel- Keletig, s legutóbb a Nicara­gua ellen a szomszéd orszá­gokból szabotázs- és diver- zánsakciókat végrehajtó, n CIA által kiképzett kontráknak adott segély megszavazásával. AZ AZ ORSZÁG tehát, amely a terrorizmust állami politi­ka rangjára emelte, most te­hetetlen a terrorizmussal szem­ben. Ruttkay Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom