Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
2 1985. JULIUS 1., HÉTFŐ Hét eleji világpolitikai kitekintés Mérlegen a fegyvercsökkentési tárgyalások — Bush körútja A 4QQ. ülés után Bécsbon — Reagan nkaraguzi felhatalmazása Az esztendő 27. hetének kezdetén változatlanul teljes sebességgel forog a diplomácia gépezete. A helyzetre talán a legjellemzőbb, hogy Ronald Reagan amerikai elnök a Washingtoné Fehér Házban maradt s nem kezdte meg at amerikai közéletben szokásos, a július 4-i nemzeti ünnepet megelőző szabadságát. Ez ösz- szefügg a Libanonban fogva tartott amerikai túszok problémájának megoldatlanságával is. Mint emlékezetes, annak idején Carter elnököt rendkívül heves bírálatok érték amiatt, hogy az iráni túszszedés! akció kezdetén szabadságát töltötte, s csak nehézkesen indult meg az a kudarcot vallott akció, amely a foglyok kiszabadítását célozta. A Fehér Ház mindenképpen demonstrálni óhajtja, hogy „mindent megtesz a TWA légitársaság repülőgépén eltérített és hosszú odisszea után libanoni rejtekhelyekre szétszórt amerikai utasok kiszabadítására. Mint ismeretes a géprablóknak az a követelésük, hogy Tel Aviv cserébe engedje szabadon azokat a síitákat akiket az izraeli csapatok dél- iibanoni kivonulásuk során magukkal hurcoltak. A Reagan-kormányzat egyszerre alkalmazott „erőt” (a Libanon menti vizekre vezényelte a 6. flotta egységét), és folyamadott a színfalak mögötti titkos diplomáciához. KÉNYES HELYZETBEN A GENFI TÁRGYALÁSOK. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára múlt héten elhangzott dnyepropetrovszki beszédében lényegében kijelentette: Washingtonnak „tabula rasát” kellene teremtenie a genfi tárgyalások további sorsa ügyében. Mint mondotta: ha az Egyesült Államok tár- gyalóküldöttsége folytatja eddigi halogató taktikázását a megbeszéléseken s eközben teljes erővel folytatja azoknak a fegyverrendszereknek a ki- fejlesztését, amelyek a csökkentés témái, a Szovjetunió számára nem marad más lehetőség, mint hogy alapvetően felülvizsgálja ezeknek a tanácskozásoknak a helyzetét. Ugyanakkor hozzáfűzte azt is, hogy szovjet részről a radikális leszerelési intézkedések hívei, s készek mindent megtenni azért, hogy a világon felhalmozott tömegpusztító fegy- verazenál minél minimáli- sabbra, sőt végcélként nullára csökkenjen. A nyugati sajtó egy része most hisztérikus hangnemben cikkezik e dnyepropetrovszki beszédről. A hidegháborús körök nézeteinek hangot adó kommentátorok elhallgatják azt a helyzetismertetést, amelyet Mihail Gorbacsov adott a genfi tárgyalásokról, s természetesen nem ejtenek szót arról sem, hogy Moszkva mily radikális módon kész a fegyverzetcsökkentésre. Ehelyett olyan képet próbálnak festeni, mintha a Szovjetunió a genfi tárgyalások egyoldalú megszakítását készítené elő. Holott teljesen logikus a moszkvai legmagasabb szintű figyelmeztetés: nem lehet spanyolfalnak használni a fegyverzet- csökkentési tárgyalásokat, <jr- ra, hogy eltereljék a figyelmet a fegyverkezési hajsza folyamatban levő újabb fokozásáról. Washingtonnak meg kell szívlelnie a komoly figyelmeztetést, amelyet Mihail Gorbacsov intézett a Fehér Házhoz, s hozzá kell látnia Géniben az amerikai delegációnak a konstruktív tárgyalásokhoz. BUSH ÚTJÁNAK SOVÁNY EREDMÉNYEI. Az amerikai alelnök azért vállalkozott e nyugat-európai utazásra, mert a Reagan-kor- ményzat elégedetlen a NATO- szövetségesek magatartásával nem egy problémakörben. Nem véletlen, hogy erre az utazásra akkor került sor, akikor nyu- gat-európai együttműködési tervek egész sora látott napvilágot. S ezeknek az elgondolásoknak közös eleme, hogy ylfei ÍÉÍ^*f f ^ A nyugat-európai körúton tartózkodó George Bush amerikai alelnök Géniben találkozott az atom- é* ürfegyverek kérdéséről folytatott szovjet—amerikai "tárgyalások szovjet delegációjával. A képen balra a szovjet diplomaták, jobbról középen Bush, körülötte az amerikai tárgyalódelegáció tagjai. losokat vontak össze a stratégiailag fontos pontokon a főváros utcáin, a légvédelmi ágyuknál a tüzérek ott állnak szolgálatban. A népi milíciákat ezúttal még nem helyezték riadókészültségben, mint egy esztendeje, amikor a kontrák a CIA által kiképzett ellen- forradalmárok Honduras és Costa Rica felől behatoltak az országba. Az önvédelmi lépés valóban jogos, a veszélyérzet megalapozott. Egyrészt Washington igyekszik incidenseket provokálni Nicaragua határainál bogy így „Közép-Amerika biztonságára és békéjére veszélyesnek” kiálthassa ki a managuai népi rendszert. Másrészt megakadályozta, hogy az úgynevezett Contadora-fo- lyamat sikeres legyen. Mint emlékezetes Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama már több mint egy éve kísérleteznek azzal, hogy létrehozzák a feszültség békés úton való csökkentését a térségben. A kidolgozott bákeotanányt ;-ífi- caragua elfogadta, de az Egyesült Államok sugalmazásait követő közép-amerikai országok nem hajlandóak azt különböző ürügyek hangoztatása közepette aláírni. A helyzet most azért vált különösen veszélyessé, mert az amerikai képviselőház olyan határozatot fogadott el. amely meghatározott körülmények között — ha az Egyesült Államokat vagy szövetségeseit ellenséges akció „egyértelmű és azonnali veszélye” fenyegetné — lehetővé teszi Reagan elnök számára, hogy a kongresszus megkérdezése nélkül harci egységeket irányítson Nicaraguába. Managuának tehát minden ok,a megvan arra, hogy magas szinten tartsa harci egységeinek éberségét... Arkus István Washington részvétele nélkül fogantak meg. Bush a meglátogatott fővárosokban elsősorban arra törekedett hogy fokozza a NATO-szövetségesek kötődését az Egyesült Államokhoz, s útját állja minden, még a legapróbb renitenskedésnek is. Bush továbbra is arra törekedett, hogy rávegye ezeket az országokat: folytassák a már megkezdett rakétatelepítési programot és gyorsan kapcsolódjanak be az úgynevezett „hadászati védelmi kezdeményezésbe” (SDI), azaz Reagan „csillagháborús” tervébe. Bush igyekezett rábírni a NATO- szövetségeseket, hogy „ne járjanak ebben külön úton”, a nyugat-európai, Párizs által kidolgozott, úgynevezett Eure- ka-terv támogatásával. Amikor Útja befejeztével az amerikai alelnök jelentést tesz majd Reagan-nek, nem sok eredményről számolhat be az eddigi előjelek szerint. Busht mindenütt rendkívül tartózkodó ivódon fogadták. A rakéta- telépítés ügyében a főtüzet láthatólag Hágára összpontosította. De a holland kormány megmaradt korábbi álláspontja mellett: csak novemberben dönt arról, hogy engedélyezi-e a manőverező robotrepülőgépek országa területén való elhelyezését. Az SDI-ben sem születtek Bush útja nyomán nyugat-európai kötelezettségvállalások, sőt sok NATO- kormány mind nagyobb érdeklődést mutat az Eureka-terv iránt, illetve az egész elképzelést megkérdőjelezi. NÉGYSZÁZ TERMÉKETLEN ÜLÉS BÉCSBEN. A héten folytatódik a bécsi haderőcsökentési értekezlet, amely a napokban határkőhöz érkezett. _ Immár tizenkettedik esztendeje tart ez a tanácskozás.és a múlt héten 400. ülésére került sor. Mint Bulgária képviselője a Varsói Szerződés államai nevében tett nyilatkozatában kijelentette: a szocialista országok joggal lehetnek elégedetlenek az értekezlet eddigi munkájával. A négyszáz ülés _ csak arra volt jó, hogy megállapodjanak az ügyrendben, az időről időre megtartott szünetekben. A tanácskozás érdemi munkájában, azaz abban^ hogy csökkentsék Közép- Európában a meghatározott övezetben a fegyverzetet és a haderőket, egyetlen megállapodás sem jött létre. A szocialista államok sok javaslattal próbálkoztak, de a válasz mindig elutasító' volt a NATO-országok részéről. Sőt különös dolog történt, amikor a kompromisszumra való törekvés végett, a Varsói Szerződéshez tartozó tárgyalóküldöttségek, belefoglaltak saját javaslataikba egy-egy korábbi nyugati indítványt. A NATO- delegációk ekkor megtagadták saját korábbi tervezeteiket is. Úgyhogy, ha ebben a középeurópai övezetben lértejöhetett egyáltalán valamilyen csöken- tés, ez csak a Szovjetunió egyoldalú lépéseinek volt köszönhető. „ZÖLD FÉNY” NICARAGUA! AKCIÓRA? Managuában immár több mint egy hete riadókészültségben van a hadsereg. PáncéDsmaszkuszba étkeztek a bejrúti túszok Asszad személyes garanciáié Átadták a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, és útnak indították Bejrutból Damaszkusz felé azt a 39 amerikait, akiket a TWA légitársaság repülőgépének június 14-i elrablása óta túszként tartottak fogva. Nabih Berri libanoni siita vezető, aki az összes érintett féllel hosszas tárgyalásokat folytatott az ügy megoldása érdekében, vasárnap már kora délután közölte: úton van az autóbuszkonvoj a szíriai főváros felé. A tényleges indulás mintegy két órát késett ugyan, mert a géprablók előbb sajtó- konferenciát rendeztek a bejrúti repülőtéren, de végül valóban kigördült az autókaraván a dél-bejrúti Bordzs El-Ba- radzsnéból. A 39 amerikait — 36 utast és a repülőgép 3 főnyi személyzetét — a Vöröskereszt megbízottal mellett drúz mili- cisták, az A,mai siita szervezet emberei, valamint a szíriai katonai hírszerzés tisztjei kísérik. A légi kalózok vasárnap délután úgy nyilatkoztak, hogy személyes garanciákat kaptak Hafez Asszad szíriai elnöktől, azt követően, hogy Reagan elnök Libanonra nézve fenyegető nyilatkozatot tett. Izraelben eközben azt közölték, hogy az Atlit börtönben fogva tartott több mint hétszáz libanonit „fokozatosan” engedik el. Az "amerikai rádió- és televízióállomások vasárnap rendkívüli adásokban számoltak be arról, hogy a több mint két héttel ezelőtt eltérített TWA repülőgép hátramaradt utasai és személyzete elindultak Bejrutból Damaszkuszba. Reagan elnök jelezte, hogy várhatóan azután nyilatkozik, amikor a csoport már — a Damaszkusz- ban várakozó amerikai katonai szállítógépen — elhagyja Szíria légterét. A kiszabadult 39 amerikai túsz, vasárnap közép-európai idő szerint 20.30-kor Damaszkuszba érkezett. Az amerikai személyeket egy szállodában helyezték el. Két órát pihennek, majd egy amerikai C—141-es katonai szállító repülőgépen utaznak tovább Frankfurtba. Le Duan moszkvai látogatása A Szergo Ordzsonikidzé szerszámgépgyárba látogatott szombaton a vietnami párt- és kormányküldöttség, amely Le Duannak, a VKP KB főtitkárának vezetésével csütörtök óta tartózkodik hivatalos baráti látogatáson a szovjet fővárosban. A gyár megtekintése után a vendégek részt vettek a gyári kollektíva aktívaülésén, ahoi Le Duan mondott beszédet." Milánéi csúcsértekezlet Súlyos viták, ellentétek A TASZSZ szovjet hírügynökség a milánói közös piaci csúcstalálkozó befejezéséről tudósítva elsősorban a megoldatlan nézeteltéréseket és a változatlan véleménykülönbségeket emelte ki, egyebek között a katonai-politikai integráció,' á 'szervezeti reformok, valam int, á francia-—nyugat német j&vásiSttái' kapéSblátbaB. amelv EGK szerveinek nemze- tek-’ieíetti funkcióit hivatott erősíteni, a nemzetközi problémák területén. A francia kommentátorok „félsikernek”, illetve „félkudarcnak” minősítik a közös piaci országok milánói csúcs- értekezletét. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a francia Eureka-tervet minden partner támogatta, de arra is rámutatnak, hogy csak félsikerrel járt Párizsnak és Bonn-nak a politikai unió irányában telt közös kezdeményezése. A tervét ugyanis égy további konferencia elé utalták, s három tagállam, Anglia, Dánia és Görögország kifejezetten elutasító álláspontra helyezkedett. Bonnban csalódottan vették tudomásul, hogy a milánói csúcsértekezleten elmaradt a nyugatnémet—francia kezdeményezés átütő sikere. Kohl kancellár kudarcaként értékelik azt a tényt, hogy még a közösség intézményi reformjával foglalkozó kormánykon- ferenciát is csak három tagország ellenzése mellett hívták össze. Vendégünk: Az egyiptomi külügyminiszter Dr. Ahmed Eszmat Abdel-Megid, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminisztere l$23-ban született Alexandriában. Felsőfokú tanulmányait Alexandriában és Párizsban folytatta. Külügyi szolgálata 1950-ben kezdődött, 195(^—54 között Egyiptom londoni nagykövetségének titkára. Majd a külügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban. Diplomáciai szolgálatot teljesített Egyiptom genii ENSZ-képvi- seletén, később 1963—67 között az EAK párizsi követe volt. A külügyminisztérium kulturális és műszaki együttműködési osztályát vezette 1968—69 között, ezután a tájékoztatási hivatal élére került; 1970-ben Párizsban nagykövet, 1970 —1972 között a kabinetügyek államminisztere; 1972-től 83-ig országa ENSZ-fődelegátusa. Részt vett több nemzetköz! politikai és jogi konferencián. Ab- del-Megid vezette az egyiptomi tárgyalóküldöttséget a Camp Da* vid-i megállapodásokat előkészítő Menő House-i megbeszéléseken, és részt vett az egyiptomi—izraeli tárgyalásokon Iszmailában, amikor Begin először látogatott Egyiptomba. Az 1984. július 17-én megalakított kormányban a külügyminiszteri tárcát kapta. November második felében Gorbacsov—Reagan találkozó Gsnfben? A The Washington Post című amerikai lap a hét végén azt az értesülését közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megállapodás jött létre egy esetleges csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról. Ezek szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójára Genfben kerülhet sor, ez év novemberének második felében. Az amerikai külügyminisztérium az értesülést nem erősítette meg, da nem is cáfolta; csupán any- nyit közölt, hogy a témáról tárgyalások folytak a két fél képviselői között. Ismeretlen fegyveresek akciója Merénylet e bskm ekek eilen Ismeretlen fegyveresek merényletet követtek el vasárnap hajnalban a csendes-óceáni Belau Köztársaság elnöke ellen; Haruo Remeliik röviddel kórházba szállítása után meghalt. A politikus éppen a lakása felé tartott, amikor a merénylők többször rálőttek. Remeinket tavaly novemberben választották meg második alkalommal köztársasági elnöknek. y A nelau Köztársaság (Falau- V szigetek) Guam szigetétől 1300 í kilométerre nyugatra fekszik. Z Lakosainak száma tizennégy- ^ ezer fő. 1399 és 1918 között né- 4 met gyarmat volt, 1945-ig japán gyámság, illetve uralom alatt állt. A II. világháború után az ENSZ — gyámsági területként — az Egyesült ÁlIamokneJt adta át a területet, bogy a szigetlakokat készítse fel a függetlenségre való átmenetre. Ehelyett Washington — emlékeztet a TASZSZ — itt több fontos katonai támaszpontot épített, s az Egyesült Államok „szabadon társult területévé’» tette. A Belauban tartott népszavazáson a lakosság olyan alkotmányt hagyott jóvá, amely megtiltja, liögy a szigeten atomfegyvereket helyezzenek el. Washington szeretne egy nukleáris hadianyagraktárt éoítrnl a szigeteken, és azt akarja, hogy töröljék az alkotmány idevonatkozó rendelkezéseit. ATHÉN színpompás ünnepségsorozatra készült. Az Akro- poliszon élőképek beállítását gyakorolták, kórusok skandálták az antik görög drámákat. A főváros készült arra, hogy néhány nap, és Európa kulturális fővárosává nyilvánítják. Egy csoport fegyveres férfi — későbbi állításuk szerint az athéni légikikötő ellenőrző folyosóján áthaladva — felszállt a Rómába induló TWA-repü- lőgépre. Éppen elérték a repülési magasságot, amikor a fegyveresek helyükről felugrálva ordítani kezdtek: gépeltérítés! S ezzel megkezdődött az ártatlan utasok máig tartó odisszeája. Rajna—Majna légikikötő Frankfurtban. A kontinens legnagyobb tranzitállomásaként ismerik sokan hazánkból is. A nemzetközi várócsarnokban nem volt akkora tumultus déli tizenkettő után, hogy egy kasseli kiránduiócsoport ne fényképeztethetné magát. A felvételt készítő akkor még nem tudta, hogy nem társai látják meg először a képet, hanem az Interpol. S a rendőrséget sem a vidáman integető turistacsoport érdekelte, hanem a kép sarkában ülő öt ember. Egy édesanya, nagymama, kétéves kislány és ötéves kisfiú, s egy elmosódott arcú férfi szürke utazótáskaRepüíé-(pokel-}gépek val. A rendőrök máig sem tudják, hogy ki volt a férfi, saz Ausztráliában családját váró édesapa sem tudta, hogy ez az utolsó felvétel gyermekeiről, s feleségét és édesanyját az intenzív osztályon látja viszont. Egy azonban bizonyos. A szürke utazótáskában pokolgép volt, detonációja egy méter mély tölcsért vágott a csarnok betonjába, a helikopterrel érkező mentőalakulatok majd ötven súlyos sebesültet szállítottak el, s három halottja volt a merényletnek, köztük a két ausztrál gyerek. Montreal — Kanada. 329-en szállnak fe! az Air India légi- társaság gépére. A stewardes- sek különös gonddá! helyezik el a gyerekeket — nyolcvan- hatan vannak. Ma már iav kell írnunk — voltak. Feltehetően a csomagtérben lapult, az a poggyász, melyben a po- kolgép volt. Az ír partok közeiébe érve a repülőgép fél- 'órás késésben volt. A robbanószerkezet órája pontosan működött. A holttestek azonosítása az írországi Corkban volt. Az összeroncsolt tetemek között szülők keresték gyermekeiket és gyermekek szüleiket. Korántsem teljes a felsorolás. Az elmúlt két hét iszonvú „fekete krónikája” újra a figyelem fókuszába helyezi a terrorizmust, s ismét hangzik a hogyan? és a miért? nehezen megválaszolható kérdése. Felelet ugyan van, de ebben sem egységes a világ És ezért nem tud közösen fellépni korunk rákfenéje ellen. A hivatalos nyugati válasz — egészen a legutóbbi időkig — arról beszélt, hogy létezik egy vagy több terrorista világközpont, ahol átgondolt racionális módszerekkel hangolják össze az akciókat. A szocialista országoknak, a Szovjetuniónak viszont az a nézete, hogy minden terrorcselekmény értelmetlen, irracionális — értelemellenes. S joggal kelt mély megdöbbenéssel párosult felháborodást a becsületes emberekben. A hivatalos Washington is, a felháborodás hangján tette meg nyilatkozatait, De — mint kommentátorok rámutattak — az esztelen terrorizmussal szemben irracionális eszközöket vetnek be. „Giganto- mániás értelmetlenség” — így tárgyalja a nyugati polgári sajtó egy része az amerikai flotta összevonást Libanon partjainál. A géprablók zsarolnak, a robbantok is ezt teszik. Az elrabolt és valóban ártatlan emberek védelmében oz Egyesült Államok azonban ugyancsak zsarol, blokáddal fenyegetve Libanont, gazdasági szankciókkal és katonai beavatkozással egy egész országot, A terroristákkal való alkudozás, igaz, kockázatos dolog, mert feljebb srófolják követeléseiket és vérszemet kapnak újabb merényletekre, gyilkosságokra, a megfélemlítés véres eszközeinek tömeges bevetésére. De az igazság másik oldala, hogy az Egyesült Államok. amely oly felháborodottan ítéli el az állampolgárai ellen is irányuló terrorizmust, politikájával nemegyszer szegte meg a nemzetközi jogi normákat. sértette meg az emberi jogokat, amelyeket most számon kér. így történt ez például Grenadától a Közel- Keletig, s legutóbb a Nicaragua ellen a szomszéd országokból szabotázs- és diver- zánsakciókat végrehajtó, n CIA által kiképzett kontráknak adott segély megszavazásával. AZ AZ ORSZÁG tehát, amely a terrorizmust állami politika rangjára emelte, most tehetetlen a terrorizmussal szemben. Ruttkay Levente
