Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-06 / 131. szám

4

mast «

MftJ ‘Etl

1985. JÜNIUS 6„ CStTÖRTÖK

Pilis vörös váron nem ritkaság y

Tanórák a gyermekkönyvtárban

Olvasásóra a negyedikben. A téma: Gagarin, az első űrhajós. A gyerekek Ági néni —- Oláh Istvánná — felszólítására felváltva olvasnak. Meglepően szépen, folyékonyan, a nehezebb szavaknál sem akadnak el. De ez az óra most nem emiatt érdekes. A tanulók nem padokban ülnek, hanem a pi- lisvörösvári gyermekkönyvtárban. Oláh Istvánné bemutató tanításán ott vannak a környező településekről érkezett könyvtárosok, pedagógusok.

pilisvörösváron a könyvtárban megtartott tanítási óra nem Számít rendkívüli dolog nak, ebben megerősít. Halicska Sándorné, a könyvtár vezetője is.

— Szívesen hozzák el osztályaikat a pedagógusok, ha nem is mindenki egyforma rendszerességgel. Az alsósokkal osztályfőnöki, olvasás és környezetismeret órát szoktak itt tartani, a felsősökkel elsősorban magyart, németet, és éneket a fonotékában. S természetesen a könyvtárismereti órákat. Nagy eredménynek tartom, hogy eljutottunk odáig: maguk a pedagógusok kérik, hogy jöhessenek. Igaz, viszont nem szívesen vállalkoznak az órák megtartására, ezt inkább ránk hagyják. Szívesen vállaljuk is, de nem ismerjük any- nyira az anyagot és a gyerekeket. Ez sokkal inkább az ő feladatuk lenne.

Ki volt Gagarin?

Ági néni közben fölteszi a kérdést: honnan tudhatnánk meg valamivel többet Jurij Gagarinról? Lexikonok kerülnek elő a polcokról, hamáro-' san halljuk az életrajzi adatokat. Az olvasmányban idegen szóra is bukkannak a gyerekek. Sebaj, pillanatok alatt utána lehet nézni az idegen szavak szótárában. Máris idéz' valaki, mit is jelent pontosan a gigászi kifejezés.

A pilisvorösvári könyvtár szerencsés helyzetben van A gyermekkönyvtár nagysága lehetővé teszi, hogy egy nem túlságosan népes osztály leüljön az asztalokhoz, s a polcok között is tudnak mozogni Nem kis dolog ez! Sok helyütt] éppen a könyvtár alkalmatlansága miatt szorulnak háttérbe a könyvtári foglalkozások. Az iskolai gyűjtemények pedig még kevésbé felelnek meg ennek a célnak. Itt, Vörösváron is van ugyan iskolai könyvtár, de tanítani kénytelenek benne, s egyébként sem tudja azt nyújtani, amit a községi gyermekbibliotéka.

A könyvtárosok nem véletlenül szorgalmazzák az ilven kihelyezett órákat, naponta tapasztalják ennek használ.

— Ezek a gyerekek rendszeresen járnak a könyvtárba — mondja Halicska Sándorné —, gyakran kapnak olyan házi feladatot, amit csak it* tudnak megoldani, a könyvek segítségével. Ügyesen tájéka zódnak a polcokon, ismerik a katalógusokat.

Ezt bizonyítják a negyedik» sek is. Könyveket kell keresniük az űrhajózásról. Az egyik kislány határozottan indul a megfelelő polc felé, ketten a katalógusban böngésznek, gyorsan megtalálják a köteteket. Abban még kicsit bizonytalanok. hogy milyen számokat. jelzéseket kell leolvasni a cédulákról, de hát negyedikben ez még érthető.

Legyen munkaeszköz

A bemutató tanításnak van egy eddig nem említett vendége is: Könyves-Tóth Lilla, a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense, a könyvtári foglalkozások. órák elismert szakértője. A téma iránt érdeklődő könyvtárosok és pedagógusok évtizedek óta az 6 könyvei, tanulmányai alánján dolgoznak. Kézenfekvő a kérd és:

— Mennyire épült be a könyv- és könyvtárhasználat az oktatási folyamatba?

— Rendkívül lényeges eredménynek tartom, hogy az 1978- as tanterv előírja a könyvtár- használati és könyvtári órákat. Ezzel a könyv és a könyvtár munkaeszközként jelenik meg az oktatási folyamatban. Enél- kül az iskola már nem is láthatja el a feladatát.

— Ilyen szép ez a gyakorlatban is?

Hétköznapokon is

— Korántsem. A pedagógusok többsége nem ismeri el, hogy ez az ő kötelessége. A feladat súlya a könyvtárost nyomja, és azt a néhány tanárt, aki vállalja a nehezebb munkát. Mert mindenképpen nehezebb. A könyvhasználat, az olvasás ugyanis erősen individuális tevékenység, ezért differenciáltabb foglalkozást kíván meg a pedagógustól. így tehát nem megoldás, hogy minden ilyen órát a könyvtáros tartson meg. De fizikailag is lehetetlen.

— A pedagógusok idegenkedésének oka az lehet, hogy nem készítik föl őket erre a feladatra.

— Valóban, nem készítik föl. De ha valaki ma pedagógus, értelmiségi, akkor birtokában kell lennie az alapvető könyvtárhasználati ismereteknek.

Az óra lassan a végéhez közeledik, kötetlenebb beszélgetéssé alakul. Most derül ki igazán, hogy a gyerekek nem ritkán látott vendégek a könyvtárban. A fiúk egymással versengve sorolják az űrhajózással kapcsolatos Ismeretterjesztő könyveket. S meglepően sokat tudnak magáról a témá • ról is. Bár azt hiszem, ez csak nekem furcsa; ma már egyre inkább természetes.

A képzeletbeli kicsöngetés után, immár a felnőttek ülik körül az asztalokat, hiszen azért Is jöttek el ide, hogy a látottak alapján megvitassák a könyvtári tanórák fontosságát, a bennük rejlő lehetőségeket. Az értékelést, a hasznosítható tanácsokat Könyves- Tóth Lillától várják. De vajon azok-e, akiknek leginkább szükségük lenne erre? A jelenlévők többsége ugyanis könyvtáros. Ez mintegy igazolni látszik az eddig elmondottakat.

A beszélgetés során a témáPcldS. Néhány évtizeddel ezelőtt még a Rákos-patak környéki települések — nevezetesen: Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákosliget. Rákoshegy — lakói sem sejtették, hogy egyszer majd fővárosi polgárok lesznek. És miit hozott a történelem? 1950. január első napjától kezdve ezek a községek is Budapest részeivé váltak, és az ott élők nagy hirtelen pest-budai polgárokká léptek elő.

Látva az ország első számú településének rohamos fejlődésiét, nyilván sokan tippelnek arra is. hogy a Duna- parti metropolis jelenlegi határai sem véglegesek; ahogyan azt számos külföldi — egyebek között a gyakran emlegetett japán — példa mutatja, előbb-utóbb maid itt is folytatódik a környék bekebelezése.

így lesz, vagy nem lesz így? Az agglomeráció benépesítő! mindenesetre számításba vehették már ezt az átminősítést, s ha közülük többen-ke- vesebben így gondolkodnak, akkor bizonyára nem kerülte el figyelmüket az a dokumentumfilm. amely éppen az említett Rákosok fővárosiasodásának folyamatát mutatta be kedden délután.

Más idők voltak persze az 1950-es . évek, így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy a törvénybe iktatott átlényegüval kapcsolatban számos lé nyeges kérdés merül föl. A tanterv hiányosságai például, vagy a tankönyvek, feladatlapok következetlenségei. S az is természetesen, hogy mi várható el a gyerekektől egy adott életkorban. Különösen fpntos: a könyvtári óráknak csak akkor van értelmük, ha az ott tanultak naponta jelen vannak az oktatásban, ha a gyerekek ténylegesen és folyamatosan használják a könyveket, s ha az így szerzett ismereteket számon is kérik tőlük. Űjabt> érvek ezek amellett, hogy a könyvtárhasználatra való nevelés igenis a pedagógus feladata — természetesen a könyvtárosok segítségévei,

A könyv ünnepéhez idén először kapcsoltak könyvtári napokat is. A pilisvorösvári szakmai programhoz hasonló rendezvények azt szolgálják, hogy az olvasás, a könyvtár- használat ne csak Ilyen ünneD* alkalmakhoz kötődjön, hanem legyen a mindennapok szerves része. Az évenkénti könyvhét így válhat a könyvszerető emberek igazi ünnepévé.

M. Nagy Péter

lést a lakosság eleinte nem érezte meg. Ki-ki tovább élte megszokott életét, és csak lassacskán derült ki, hogy mind Csaba és Keresztár, ez a két Árpád-kori település, mind pedig a későbbi eredetű Rákoshegy és Rákosliget immár a XVII. kerületet alkotja.

Hanem amikor Budapest mind több jelét mutatta annak, hogy ezt a Jászberényi úthoz kapcsolódó házrengeteget is a magáénak vallja, nos. akkor mind erőteljesebben kezdett megmutatkozni a legjobb érteleimben vett lokálpatriotizmus. Az őslakosság például nem keresett másutt otthont; a munkaképes nők és férfiak tíz- és tízezrei vállalták a bejárás fáradalmait (A keresők 80 százaléka még mindig naponta autóbuszo- zik.)

S ha már oly sokan ragaszkodtak az ősi házhoz, igyekeztek ezeket minél lakályosabbá termi. Igaz, húsz hosszú év alatt, de elkészült a minden utcában végigfutó vízvezeték, és még sok más olyan építmény is tető alá került, amely a helyben maradást segíti.

A Rákosok iskolái például jól felszerelt, fővárosi rangú oktatási intézmények. Sőt — hallhattuk nam kis érdeklődéssel — a bennük tanuló diáksereg tisztelettudóbb, igyekvőbb, mint a belvárosi nebulók izgágább raja. EzeHanglemezen

Händel: Atalanta

A Hungaroton hanglemezheteken jelenik meg Händel Atalanta című operája: a világon először a Hungaroton magyar hanglemezgyártó vállalat rögzítette a nagy zeneszerzőnek ezt a kevéssé ismert művét.

Georg Friedrich Händel a walesi herceg esküvőjére írta ezt az operát, amelyet az ünnepi alkalomból 1736-ban mutattak be a londoni Covent Gardenben. A mitológiai keretbe helyezett barokk pásztortörténet Valeriani szövegkönyve nyomán készült. A mű zenéje — mint Händel csaknem 40 operájáé — rendkívüli drámai erőről tanúskodik.

Az Atalanta-album a zeneszerző születésének 300. évfordulójának alkalmából jelenik meg. Atalantát Farkas Katalin énekli, partnerei Bárt- fai-Barta Eva, Lax Éva, Bándi János, Gregor József, Polgár László. A felvételnél közreműködött a szombathelyi ének- együttes, a Capella Savaria (korhű hangszerekkel). Az olasz nyelven hallható operát Nicholas Mcgegan fiatal angol karmester vezényli. Mcgegan specialistája a régi zenének, sokat foglalkozik barokk opera előadásával.

két a jó tulajdonságokat a lehető legjobb néven veszik és tudatosan ápolják a tanítók, tanárok.

S ugyanígy az óvás, az ápolás jellemzi a közismerten számjegyekkel jelzett utcák házait, kertjeit. Dacára annak, hogy már arrafelé is megjelentek a toronyépületek tömbjei, azért a XVII. kerület még mindig kertvárosnak mutatja magát. És az is akar maradni! Hogy ez a szándék érvényesüljön, egyebek között meghirdették a masuk min- takert-mozgalmát — ebben több százan vesznek részt évente —. és a kisállattenyésztők számára is rendszeresen rendeznek kiállításokat,

MindCZt tudomásul véve és- a sajnos időközben elpiszkolódott, halat, teknőst rég nem látott Rákos-patak mentét látva a néző csak arra a következtetésre juthatott, hogy lám. így kell — és lehet — megőrizni azt a bizonyos egyéni arculatot a nagyobb egységhez való kapcsolódás után is. Ez a recept a jó javallat arra vonatkozóan, ha egy kisebb- nagyotob falut, községet egy terjedelmesebb településhez kaocsolnak, s az az egyesítés után is szeretne megmaradni önmagának. Van tehát honnan lessen majd el példát — ha egyszer odajut — a fővároshoz egészen szorosan hozzá kapcsolódó agglomeráció.

Akácz László

Abonyiak útra készen

I'ih

;

'

' idxSx Ca

* V-Oi V í > \ v'WÍVWa SmSSk* % i' j

Az abonyi úttörőzenekar és a zenekarhoz tartozó majorettek június közepén a lengyelországi Katowicében megrendezésre kerülő nemzetközi úttörőzenekari találkozón vesznek részt. Az ifjú zenészek és táncosok az utazásuk előtti egyik nyilvános bemutatójukat Szolnokon a Széchenyi lakótelepen tartották meg

Tv-FI GYE LŐ'

— Heti filmtegyzet

Katapult

Jelenet a Katapult című csehszlovák filmből

Bonyolult haditechnikai magyarázkodások helyett legyen elég annyi, hogy a katapult valamiféle kilövő- vagy indítószerkezet. Ha ezt tudjuk, már nem rejtély az új csehszlovák film címe. A Vladimir Párái elbeszéléséből Jaromil Jirek rendezte film ugyanis valóban egy jelképes katapultálásról szól: főhőse, a harminchárom éves, nős, egy kislány atyja mérnök, Jacek lövi ki magát a hétköznapok megszokott unalmából, szürkeségéből.

Méghozzá igen találékony módon. Mivel komputerekkel foglalkozó szakember, az az ötlete támad, hogy házassági hirdetést ad fel, s a beérkező női válaszokat komputerral dolgozza fel. Amiből nem azt a következtetést kell levonni, hogy ma már egy közepesen fejlett bigámista vagy házasságszédelgő sem boldogulhat egy személyi számítógép nélkül, s a legintimebb szférákba is betör a technika —, hanem azt, hogy Jacek kitörési kísérletét nemcsak hogy elősegíti a csodamasina, hanem, ha Jacek mondjuk halőr lenne valahol az isten háta mögött, aligha kerülhetne sor az egész kísér- ;• leire; {legalábbis -üjcfB -technikai infrastruktúrával biztosan nem...)

De hát kísérletről van-e szó valójában? Vagy valami többről? A film azt igyekszik bizonygatni, hogy itt nem csak az történik, hogy a komputer kiválasztotta öt különböző nővel Jacek szép sorban összejön, s úgy intézi Vidéki kiszállásait, hogy a különböző típusú nők mindegyike azt hiheti, csak neki létezik ez a különben vonzó, értelmes férfi. A szervezés és az elhitetés bravúrjain túl. Párái és Jirek azt véli fontosnak, hogy ez a Jacek amolyan fausti alkat, aki az örök elérhetetlent keresi, s akiben nem is annyira az olt- hatatlan szexuális vágy hozza létre ezt az — Aduval szólva — „nő-kergető, fényes hazug- ság’’-ot, hanem egy másfajta vágy: a Nő, így nagy betűvel, az elérhetetlen és egyetlen személyben a teljességet megadni sosem képes Nő megtalálásának vágya. Ez az öt nő természetesen az örök nőiség öt ismert típusa: az egyik magas pozícióbein levő és befolyásos, ám korosodó, a másik az idilli vidéki életet kínálja, a harmadik a tüchtig kis feleség típusa lehetne, a negyedik szabados szexuális életű fiatal lány, akit semmi nem érdekel azon kívül, s az ötödik egy hidegen számító pincérnő, aki valószínűleg a legjobb nő mindük közt, de számára Jacek is — mint minden férfi — csak eszköz a pénz, a jólét megszerzéséhez. No és persze ott van közben a hites kis feleség, akinek meg a kissé bamba szomszéd teszi a szépet.

Jacek. ez a mai Casanova ■— mert inkább az, mint Faust — persze egyáltalán nem óhajt elválni. Az egész ügy inkább csak kísérlet, egy másik én ki- bontatkoztatásának a kísérlete. A minden férfiban ott rejlő poligámság szabadjára engedése, az örök keserűség kifejezésének egy változata — hogy ti miért nem lehet a miénk minden nő? (Hogy a nők erről hogyan vélekednek, az más kérdés ...) Csakhogy a film nem ■meri végigmondani ezt a gondolatot. A végén kiderül; hagy Jacek komputerizált poligá- miája csak álom volt; a monoton hajnali ébresztők félálmá- ban lejátszódott vágyálom, ha pontosabban akarunk fogalmazni. Tehát hősünk, nemcsak hogy nem fausti vagy Casanovái alkat, nemcsak hogy nem a férfiemancipáció és az örök keresés bajnoka —. hanem maga a szürke középszer, a jólnevelt, beidomított kispolgár, aki legfeljebb álmában mer félrelépni — akkor viszont egyszerre öt különböző nővel, akiknél mind derekasan helyt is áll, mint férfi is. Tehát itt a dolog lényegét tekintve egy tipikus túlkompenzálásrál van szó. Ez pedig nem nagy újdonság. S végképp nem újdonság, sőt, inkább nagyonis visszaköszönő befejezés, miszerint Jacek marad hű kis felesége mellett — aki azért talán nem is annyira hű ...

Öt láda aranyrög

Francia kalandfilm, a „nesze semmi, fogd meg jól” kategóriájából. Ezen az sem változtat. hogy kanadai közreműködéssel készült, s roppant fontos szerepet játszik benne a kanadai táj, közelebbről Brit Kolumbia, s a Yukon folyó völgye.

A történet úgy kezdődik, mint egy némafilm korabeli aranyásó história, s úgy fejeződik be, mint egy indiánfilm. Azaz: Aldo, az idősödő aranyásó, aki valaha autóversenyző volt, meglép az aranybányából öt láda nyers aranyröggel és két fiatal indiánnal — majd a film végén e két kijátszott fiatal indián a távolból fenyegetően figyeli, amint Aldo és társai fantasztikus technikai apparátussal előhalásszák az arannyal teli ládákat egy vízesés mélyéről. Semmi sincs tehát eldöntve és befejezve; jöhet a folytatás, hiszen az efféle filmek jól kelendők.

Ami a kezdet és a vég között van: jópofáskodó kalandosság, nem kevés érzelgősség és egy kis romantika keverése, némi rafinált szex hozzáadásával. Mintha egy Piedone-, égy Belmondo- és egy

Paul Newman-íümet vagdaltak volna darabokra, s raktak volna újra össze. Hiába játsz- sza Aldo szerepét hősies fic- kóssággal és hibátlan fittségét mindenáron elhitetni akaró erőfeszítéssel Lino Ventura, s hiába szép ma is, közelebb az ötvebhez, mint a negyvenhét, Claudia Cardinale. Aldo partnere, a Hajdani énekesnőből kikötői kocsmatulajdonossá gazdagodott „bárónő” —,. ez egy színészileg fáradt film. S ezen csak időnként enyhít a másik női főszereplő, a szép, szőke, karcsú, szexis kanadai Beatrix Van Til üde jelenléte.

Jó szívvel még a fényképezés sem dicsérhető, noha itt aztán minden be van dobva: A valóban fantasztikus szépségű és „ vadságú kanadai tájak, a zord, veszedelmes folyók és vízesések, a nagyvárosi fények, a kikötői kocsmák enteriőrjei, az autós vándorlások mozgékonysága sem elegendők azonban hogy az idegenforgalmi prospektusok szintjénél érdekesebb és hitelesebb háttér teremtődjék ehhez a bágyadt és túlméretezett filmhez.

Takács István