Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

3 PEST MEGYEIHlRLAP 1985. JCNIUS 8., SZOMBAT S Z í N H ÁZI LEVÉL Megint lesz egy nyár S benne sok-sok sza­badtéri előadás. Az előzetes tervek leg­alábbis ezt ígérik. Szám szerint talán több is 'l'esz a produkció és az előadás az idén. mint korábban volt. Nem a játszási helyek szapo­rodnak — bár újdonság itt» is akad éppen —, hanem inkább az egyes helyszínek kínálnak több rendez­vényt, s ezekből is több előadást. Ez mintha arra utalna, hogy a nyárt színházi évadban is kezd ér­vényesülni a takarékosság, az ész­szerű gazdálkodás és a jövedelme­zőség szentháromsága. Azért mon­dom, hogy a nyári évadban - i s, mert a kőszínházi szezon, lassan a vége felé járva, ezt a szenthárom­ságot nagyon megtanulta tisztelni ■ — néha a szükséges mértéken túl Is. Az évadról a maga idején majd elmondom a véleményemet — en­nek nem akarok elébe vágni, Any- nyit azonban most is meg lehet je­gyezni, hogy bizony nem volt ritka az olyan bemutató, amelyről érzett: a színház tudatosan a pénztárkönyv­re kacsint vele, s bevételt tervének teljesítése vagy éppen túlteljesítése fontosabb szempont volt az adott esetben, mint az előadás művészi, értékei, rangja. A gazdasági körül­mények, a színházaik befagyasztott állami dotációja, a némely tételek­nél többszörösére emelkedett anyag­árak, s magának az üzemelésnek a puszta költségei is, olyan többletki-: adásokat jelentenek, amelyeket a színházaknak valahogyan ki kell gazdálkodniuk. Bizony nehéz így megtartóztatniuk magukat a művé­szileg olcsóbb, de jobb kasszasikert ígérő daraboktól, vagy attól az egy cigány — egy király műsórpolitiká- xól, amelyben az igényes, magvas, magas művészi szintű, de kisebb közönségvonzatú darabokat zenés bohóságokkal vagy krimikkel kom­penzálják. Most azonban elsősorban a nyá­ri kínálatról szeretnék beszélni. Kezdjük azzal, hogy ennek az el- anyagiasodásnak a jelei a nyári színházaknál is jelentkeznek. Nem arra gondolok,, hogy például: a. bu­dapesti Budai Parkszínpadon eleve csupa : biztos, slégerdarabot mutat­nak be a társulatok — azaz főleg a Rock Színház. Ez a színpad min­dig is sikerdarabokkal operált, a régi-régi West Side Story bemuta­tó óta a zenés színházi műfajban is, még a látványos revüszerű tánc- együtteseknél is. így aztán nem meglépő, ha idén a fő szám megint egy alapmű bemutatója. Augusztus 14-én kerül színre először — ma­gyarországi bemutatóként — Regni —Rado—McDermott musicalje, a Hair, a Rock Színház társulatának előadásában, Sándor Pál rendezésé­ben, a műfaj egyik legjobb koreog­ráfusának, az amerikai Diana Brill- nek a táncaival. A Hair tehát — s más előadá­sok is a Parkszínpadon — nem az elkorhmercializálódás révén lesz kasszasiker, hanem önmaga értékei predesztinálják erre. De hogy a Margitszigeten a Csárdáskirálynő műsorra tűzésében már némi üzle­ti szempont is közrejátszott, az va­lószínű. Ez az operett bárhol, bár­mikor kasszasiker, és nemcsak ná­lunk. Persze lehet (és kell is) na­gyon jól játszani, látványosan, ki­tűnő erőkkel, kifogástalan zenei szinten. Az idei szereposztásban vi­szont inkább csak a kitűnő erők látszanak biztosítottnak, a szerep­lőgárda zenei adottságai már kevés­bé meggyőzőek. Netán arról van sző, hogy a darab elég lenge libret­tóját dúsítják majd fel a kiváló prózai színészek alakításai? Majd meglátjuk. A Városmajori Színpad mintha laz egy ide — egy oda jegyében (szervezte volna műsorát. Bemutat­nák egy eléggé rémséges histórtájú, amolyan horror-musicalt. Ashman .—Menken Rémségek kicsiny boltja című darabját. S hogy a klasszikus vígjáték is megkapja a maga lehe- itőségét. egy nálunk színre még so­sem került angol drámaíró n ő, Aphra Behn A kalóz című darab­ját játsszák. Érdekessége: 1677-ben volt a premierje, s akkor sem az nem volt mindennapos, hogy egy nő színpadi szerző legyen, sem az, hogy darabírásból éljen — mint a kiváló.angol hölgy tette. A fővárosból kilépve, legelőször is Szentendrén kell megállnunk. A pa­tinás Szentendrei Teátrum az utób­bi években meg-megújuló válságok­kal és kísérletekkel küszlködött. Em­lékezhetünk rá: tavaly a miskolci társulat játszotta a hagyományos helyszínen Goldoni Két úr szolgája című vígjáitékát, jó előadásban. Most megint más társulat égisze alatt vonulnak fel a játszó szemé­lyek. A Nemzeti Színház, s annak igazgatója, Malonyai Dezső vette kezébe a Teátrum irányítását — úgy tűnik, nemcsak egyetlen évad­ra. Mindenesetre az idei bemutató egyszerre ígér megújulást és folyta­tást. Ugyanis a régi magyar drá­mai értékek felszínre hozását egy­kor célul kitűző Teátrum most a múlt századi, reformkori vígjáték- irodalom egyik gyöngyszemét, az 1843-ban épn a Nemzeti Színházban bemutatott Tisztújítást, Nagy Ignác darabját Viszi színre. A szereplők a Nemzeti fiatal színészei. De ját­szanak majd Szentendrén a városi tanács épületének udvarán Is — itt tavaly kezdték a bemutatókat a Színház- és Filmművészeti Főisko­la hallgatói —, s szombatonként és vasárnaponként — június végétől augusztus 20-ig — megrendezik a már hagyományos Templom téri so- kadalmakat is. Továbbra is megyénkben marad­va-; izgalmasnak ígérkezik a nyír­egyházi színház vendégszereplése Ratkó József nemesveretű, verses István király, drámájának, a Se­gítsd a királyt l-nak előadásával a visegrádi Palotaszínházban (a Má­tyás korabeli palota területén) s ugyanennek a drámának az előadá­sa a zsámbéki Romtemplom mellet, ti színpadon. Ahol egyébként igen ;szép program ígérkezik, hiszen a Pécsi Balett egy kiváló műsora, az Énekek éneke és a Férjgyilkosok (Danaidák) mellett, a veszprémi szín­ház Sötér István bibliai tárgyú drá­máját, a Júdást játssza, a debreceni Alföld Színpad pedig egy középko­ri moralitást ad elő, címe: Nimwé- gai Másika és egy Icaliördog histó­riája. A legpatinásabb nyári színház, a szegedi szabadtéri játékok sem nél­külözi a biztos sikerdarabot: a ta­valyi István, a király után most a Kacsóh—-Hettoi-féle János vitéz ro- ckosított változatát mutatják be, János, a vitéz címmel. De persze lesz más ígéretes bemutató is: elő­ször a Játékok történetében a Dóm elé kerül Mozart: A varázsfuvola című operája, s különlegességnek ígérkezik a Győri Balett és a Nép­hadsereg Művészegyüttese táncka­rának közös bemutatója, Markó Iván és Novak Ferenc koreográfiájával, A szarvassá változott fiák címmel. A másik régi és kedvelt nyá­ri színház, a közeli Gyulai Várszínház új magyar tör­ténelmi drámák bemutató­ját ígéri:. Szabó György Kun László szerelmei címmel az Árpád-házi ki­rályok uralkodásának végére veze­ti él a nézőt, Gosztonyi János pe­dig A festett király című darabjá­ban Zápolya Jánosról és koráról írt. Mi kap majd nagyobb hangsúlyt az idei nyáron: a jövedelmező szó­rakoztatás, a könnyebb műfaj, vagy az igényeit és színvonalát alább nem adó igazi színház? Nem tudni még. De a kettő nem mond ellent ■egymásnak; nem kell, hogy ellent- mondjon. Takács István Népzene és művelődéstörténet A hangszer nem múzeumi tárgy ... felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örök­ké énekel, nem hal meg soha! (Andersen). Egy meghívásnak eleget téve néz - tem meg Birinyi Józsefnek, a nép­művészet ifjú mesterének önálló előadását. Egy ízben láttam ezelőtt szerepelni; egy gyermekműsorban. Akkor,' a kicsinyekkel együtt, na­gyon élveztem a külön-külön meg- szóláió népi hangszereket, s cso­dáltam az előadó sokoldalúságát, zénei hozzáértését — meg azt, ahogy* megtalálta a közös hangot á? apróságokkal. Tortaszagú esték Birinyi József úgy szórakoztatta — tanítva — a felnőtteket is, hogy azok szűnni nem akaró tápssal ju­talmazták. Hogy mit tett? Bemutat­ta a népi hangszereinket, de nem­csak megszólaltatta valamennyit, nanem elmondta eredetüket, törté­netüket, s azt is, mire használták eleink. így pillanthattunk be a do­romb, a tárogató múltjába, s így tudtunk meg olyan érdekességet, mint hogy az ősi magyar hang­szernek hitt citerát csak másfélszáz éve ismerik a magyarok. • Népzene és művelődéstörténet együtt: ez ritka és értékes párosí­tás. Ki ez a fiatalember, aki úgy tűnik, az életet tette föl az effajta ismeretterjesztésre? Eddigi élete és hitvallása legalább olyan érdekes, mint az, amit csinál. Táborfalván született, élt s az ottani táj, a hely­beli emberek iránti tisztelete olyan erős, hogy ma, amikor már főváro­si lakos, még mindig tesz és tenni akar értük. A zene szeretetét édes­apjától tanulta, aki autodidakta prí­másként, lakodalmakban játszott s ugyancsak önmagától tanult meg oiterázni. Ö foglalkozott a min­den iránt érdeklődő kisfiúval; hegedülni tarútgatta,. ,.s. elvit-., té magával a tonaszayá lakpciaimt estekre, ahol annyit ehetett az ek­kor még ritka édességekből',, ar.ieny- nyi csak jólesett. Betiltott töröksíp Az alkalmi zenekar otthon tar­totta próbáit, s ezekre összegyűlt a Birinyi-ház szomszédsága is. Va­lóságos klubélet volt a falusi ott­honban, ahol bizonyára éppolyan jól érezték magukat az emberek, akár a lassan feledésbe merülő fo­nóban. Valamikor ebben az idő­ben kezdődött az a gyűjtöszenve- dély is, amelynek mai eredménye, csaknem száz hangszer. Mikor erről kérdezem, nyílt ar­cán mosoly ípt át: — Nem ez a lé­nyeg, hanem a cél, hogy a magyar népi hangszerek minden változata meglegyen. A zöme már a birto­komban van; még a környező or­szágokból is azok a darabok, ame­lyek valami kapcsolatban vannak, lehetnek a mai hangszereinkkel. Ehhez tartozik az is, hogy megke­resem a még élő idős népművésze­ket és tanulom tőlük a hangszer­készítést, a dalokat, a népi játéko­kat. A citeragyűjteményem a leg­teljesebb: minden típusból eredeti példányaim vannak. A legtöbb ré­gi hangszerem használható, kevés az, ami mindössze muzeális értékű. Játszom valamennyin. A legtöbb­ször azonban a citerát, a nádisípot, a dorombot, a dudát és a tekerő­lantot használom. Azokkal bánok a legjobban, s róluk tudok a legtöb­bet. Sok érdekességet fedeztem föl. A töröksíp ról például nem tudjuk, mit játszottak rajta, csak sejteni lehet a leírásokból, a hangfekvésé­ből. Ezek alapján világos, hogy ka­tonajeleket adtak vele. A Rákóczi induló alaptémáját is katonazenész állította össze, harci jelekből. S itt keresendő az ismeretlenség oka is: a szabadságharc bukása után tiltott hangszer volt. Mitől eredeti ? A hangszerkészítésre ezermester édesapja vezette rá. Tulajdonkép­pen mindig a dolgok miértje érde­kelte. Nem járt zeneiskolába, tehát az izgatta, miért ott a C, ahol van. Talán a hangszer kialakulása, tör­téntének ismerete hiányzott. Hiszen akkor még nem tudott hangsorok­ról, hangközökről. Ma, mint az egyre népszerűbb táborfalvi citera- zenekar vezetője és betanítója, ér­ire a . valamikori, érdeklődésre em­lékezve foglalkozik a gyerekekkel és oktatja őket még a fizikai Össze­függésekre is. —: A népzenei mozgalomban sar­kalatos kérdés az eredetiség értel­mezése — magyarázza, s látszik, olyan ponthoz érkeztünk, amely már több ízben késztette vitatko­zásra. A hosszú zenészujjak idege­sen kapcsolódnak egymásba, majd válnak szét hirtelen, ahogy a hév elragadja tulajdonosukat. — Az idős embertől való puszta népdalgyűjtés még nem eredeti, hiszen nem a le- utánzott előadási formától válik azzá. Ennek a természettudós ala­posságával kell utánajárni. S a nép­dal éppen attól vált népivé, hogy akik énekelték, játszották, mindig hozzátettek valamit önmagukból. Ezt a folyamatot nem szabad meg­állítani, hiszen akkor már nem népdal lesz; megmerevedik. Most fellendülőben van a népzene, a tör- - még a hangszerek nevét sem isme- . téneti zene szeretete, ám sokan rik. Ezért kell a gyerekeket tuda­tosan ilyen irányba nevelni, beépí­teni az oktatásba, táborokat, szak­köröket , szervezni számukra. Birinyi József már öt esztendeje vezeti a KÖTA népzenei hangsze­res tagozatát, ám ez az intézmény nem mondhat sok pénzt a magáé­nak, mert társadalmi szervezet. A Népművelési Intézetnek is van ugyan tánc- és zenei osztálya, de ott a szakemberek zöme koreográ­fus, s a népzenét csak a tánckísé­ret szintjéig veszik figyelembe. Igazi gazdájuk tehát nincs. A fia­tal népművész jelenleg az intézet közművelődési információs központ­jában dolgozik, ahol a populáris zenei terület menedzselése és a mű­sorszolgálat a feladata. A szülőfalu vonzása Ügy tűnik, hosszú évek kísérle­tezgetései után rátalált önmagára.. Az iskolában sok mindenben lát­szott tehetségesnek. írt verseket, amik megjelentek, kisplasztikáival kiállításokon szerepeit, díjat kapott egy moszkvai gyermekrajz-kiállítá- son, tanulmányi és sakkversenye­ket nyert. Kiváló eredménnyel vég­zett el három évet a Műszaki Egye­tem vegyészmérnöki karán, majd ugyanennyit és ugyanígy a Közgaz­dasági Egyetem ipartervezési sza­kán. Ám minderre talán csak a ter­mészettudományos szemlélet miatt volt szüksége. A lelke mélyén min­dig bölcsész szeretett volna lenni, ősztől az ELTE egyéni levelezője lesz, a néprajzszakon. így majd szakemberként folytathatja meg­kezdett népdalgyűjtő munkáját. Az elmúlt esztendők alatt is foglal­kozott a zenével. Budapesten, az egyetemen, iszonyú honvággyal küszködött. Azon' törte a fejét, mit adhatná„ falujának; az ott élő embereknek önmagából. Tábori dívát nemigen jegyzik. A gyerekkori emlékek, a kis közösség azonban kötelezte. A gyökerek húzták és fölemelték. A népzene egy olyan kapocs, amelyet otthon is elismernek. Megalakította hát a ma már többszörös nívódí­jas citerazenekart, hogy a község­beli gyerekek közelebb kerülhesse­nek a zenéhez. — A népművész saját környeze­tének alakítója. Meg szeretném mu­tatni a helyünket a világban. Erre jók a külföldi szerepléseim is. Föl kell tárni a népi kultúra igazi ar­cát, az én saját szűrömön keresz­tül, visszaadva a népzene stílusát, ám nem külsőségekkel, hanem bel­ső tartalommal. Körmendi Zsuzsa lüR A DIÓFIGYELŐ A Rock Színház a Budai parkszínpadon Várkonyl—Béres A Bábjátékos című is eljátssza az évad egyik slkerdarabját, „poperett”-jét. (Jelenet az előadásból). FELVÉTELRŐL. Ezúttal, rendha­gyó módon nem egy elhangzott mű­sorról, hanem egy készülő program­ról számolunk be rovatunkban. Az ünnepi könyvhét és könyvtári napok keretében Szentendrén a megyei művelődési központban vették föl azt a műsort, amellyel az idén a 75 éves Kossuth-díjas költőt, Vas Ist­vánt köszönti majd a rádió. Mi jellemezhetne jobban egy al - kötőt, mint művei? Többet árulnak el a versek a legmélyebb elemzésnél, minden visszaemlékezésnél, magyará­zó szónál. A műsorban nem is hang­zik el más — Szokolai Ottó rövid születésnapi köszöntőjén kívül —, mint részletek a poéta életművéből. Mindent megtudunk belőlük, hisz a sorok egy életről vallanak, a vi­lágról, amelyben a lírikus megéli életét. Találkozásokról, szerelmek­ről. szenvedésekről és örömökről. A szavakból kicsendül mindaz, amit a lexikon szárazán így fogalmaz: költészetét humanista szándék ha­totta át. S érezzük azt is, miként a kor ellentmondásos világát kívánja a klasszikusok ösztönözte harmóniá­ba rendezni. Prózában írt lírai visszaemléke­zést hallunk arról a réges-régi szent­endrei kirándulásról, arról a bizo­nyos Péter-Pál napjáról, amikor "élőször találkozott a majdani társ­sal, hitvessel: Szántó Piroskával. S ahogy most ott ülnek egymás mel­lett, látszik, az egykori emlék ma is frissen él bennük. Emlékeznek még minden szóra, mosolyra, pillan­tásra. i Lehet, hogy éppen e találkozás tette számára oly kedves hellyé Szentendrét, amely később jelentet­te a menedéket is, s ihletett egy se­reg költeményt. S itt él ma is az esztendő nagyobb részében. Nem véletlen, hogy a műsor szerkesztői éppen e várost választották a felvé­tel helyszínéül. Ha az adás közben nem is csattanhat majd taps, érez­ni, hogy barátok, kedves ismerősök, tisztelők ülnek a teremben. Ez va­lahogy benne van a levegőben. Gazdag nagy ívű költői út Vas Istváné. Kassák körének avantgar- dizmusától indulva jut el az új köl­tői klasszicizmusig. Verseire — mondta köszöntőjében Szokolai Ot­tó — jellemző a bonyolult világun­kat és az ember természetét feltér­képező konok realizmus. A MŰSORBAN megszólalt ő is. Líráját azzal a furcsa, csak a saját költeményeit olvasó körtőre jel­lemző hangsúllyal mondja. A barát- nak, a költőtársnak, Radnóti Mik­lósnak üzen. Negyven esztendővel a végső búcsú után. A semmibe utá­na kiáltott kérdésre maga adja meg a választ. Megérte, mondd? Tudom, neked megérte a költészetért ke­resztre feszülni és feltámadni ver­sekkel rakottan. Végül egy epilógusnak beillő köl­temény a 75. év küszöbén Vallomás az életről, költészetről. Egy életmű lírai összefoglalása, de még koránt­sem lezárás*. ■1NL N. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom