Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

1985. JlDNIUS 8., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Szűcs Mariann: Várnak rád, kisfiam? fii asszony amikor kinyitotta a kaput, a sötétben szuszogást hal­lott. Kutya? Ember-állat? Ki ez? Aztán az agyán összekuszálódott az esti hírlapok bűnügyi krónikáinak mindenféle halálneme. Miközben agyán a gondolatok ide-oda cikáz­tak, szíve vadul verni kezdett, ér­zelmei vérét megsokszorozták, a félelem nem tudta tágítani gyönge érrendszerét. Végre sikerült megkapaszkodnia a villanykapcsolóban. A fényre erő­södni kezdett a szuszogás. Igen, a kukák felől jött a hang. Semmi kétség, fordult az asszony a sava­nyú ládák felé. — Hát te? — nézett a hét év kö­rüli kisfiúra az asszony. A gyerek sűrűn pislogott a hirte­len támadt fénytől, de nem felelt. — Mit keresel itt ilyen későn a kapu alatt? — suttogta az asszony. — Tessék engemet hazaengedni! — szólalt meg végre a gyerek, ás egy ugrással a kapukulcsba ka­paszkodott. — Hol laksz? — kérdezte az asz- szony, s hangját még hallkabbra fogta. — Az utca másik végén. Mind­járt a sarkon. Tessék engemet ki­engedni ebből a házból! — könyörö­gött a gyerek, és tétova mozdula­tokkal elkezdte ráncigálni a kilin­cset. — Hát, tudod, kisfiam, éjjel egy­kor, eszem ágában sincs egy ilyen idős kisgyereket kiengedni a világ­ba. Mit képzelsz, a szüleid már nagyon aggódhatnak érted! Esetleg már a rendőrségen is bejelentették az eltűnésedet, nem gondolod? — El kell mennem ..., mert... — és lehajtott fejjel maga elé motyo­gott a kisfiú, miközben aprókat, rö­vid sóhajtásokkal, szipogott. — Gyere, ne ráncigáid a kilin­cset, haza viszlek! —( mondta békí- tőíeg az asszony. — Áztat nem! — dörrent rá a gyerek, és a kukák mögé húzódott. Az asszony megragadta a gyerek apró kezét, és maga után vonszol­ta a lifthez. — Ne tessék most engemet haza­vinni! — motyogta a gyerek, és teste valószínűtlenül lebegett az asszony kezében. Az a test, ami az előbb még az óriás-kaput is képes lett volna kifordítani a sarkaiból. Közben a uft nyögve, szuszogva megállt. Az asszony egy pillanatra megbillent, ahogy a kisfiú ki akar­ta tépni magát az ízületes, göcsör- tös felnőtt kéz szorításából. — Jól van, no, ne félj! Lefekszel nálam, kipihened magadat, és reg­gel haza viszlek. Rendben? A gyerek nem szólt semmit. Szi­pogva, testében lassan elernyedve a dacos izmok, hallgatagon és meg- adóan követte az asszonyt. — Hogy hívnak? — kérdezte az asszony a liftben. — Gyuri. — Én Sári néni vagyok. Na gye­re, menjünk a konyhába! Gondo­lom éhes lehetsz! Félszegen bólintott a kisfiú, és megállt a mosogató előtt. Jó hely Talán még az ő teremtő lelke is megtisztulhat! Elmélyülten bambul- ta a cipője orrát. — Ülj ide, Gyurikám! Mindjárt készítek egy kis vacsorát! Persze ilyen késői vendégre igazán nem számíthattam, ezt te is megérted’! — Igen — mondta halkan, de kristálytisztán érthető hangon a gyerek. A gyerek áhítattal nézte, ahogy az asszony megkeni a kenyerét. Csodálattal nézte az asszony sürgö- lődését, ahogy megkeni és elébe te­szi a kenyeret, de mit kenyeret! — a biztonságot, az élethez való jo­got, magát az életet. Az asszony leült a kisfiúval szembe, és figyelte, ahogy az ételt habzsolja. — Csináljak kakaót? — kérdezte ugrásra készen. — Kakaót? — nézett csodálkoz­va az asszonyra Gyuri, miközben egy tétova morzsa leájult a szájá­ból. — Szereted? Átkozott világ! Minden finomat szeretek, ha ideadják nekem! Gyu­ri a kérdésre megvonta a vállát, és szégyenlősen elmosolyodott. — Szeretem. A gyfifsk evett, az asszony jólla­kott a nézésétől. Aztán a kíváncsi­sága tovább hajszolta. — Tulajdonképpen miért nem akartál hazamenni? Csak nem szök­tél meg otthonról? — Anyu küldött el ma este, hogy keressem meg Béla bácsit, és nél­küle haza ne merjek menni. Az asszony örült, hogy a gyerek feszültsége végre oldódik. Tulaj­donképpen mindegy, hogy miért nyugszik meg az ember, de a leg­jobb az, amikor a másikban oldó­dik a feszültség, és ebben vissza­találhat ön mágáfa is. ..... — Tétszik túdni — kezdte a * kis­fiú —, a Béla bácsi anyu ismerő­se. Nekem mindig csokit szók’ hoz­ni. Bármi legyen is, mindég el szoktak küldeni otthonról, hogy menjek a térre játszani. Ott meg a langaléták fociznak, és rajtam rö­högnek. Azért, mert teljesen béna vagyok. — Aha — mondta az asszony, bár semmit nem értett a gyerek szavaiból, újra megkérdezte —, ho­gyan is állunk ezzel a Béla bá­csiddal ? — Hát anyunak egy ismerőse. Nekem mindig csodi jó dolgot hoz. Aztán meg, amikor kiörvendezem magam az ajándékokba, azt mond­ja Béla bá, hogy menjek le a térre. Ott jó, mert van egy-két havero- vics, meg a Juiika, aki még min­dig imád homokvárat építeni, mi­közben rajtunk röhög az egész park. Mindegy. Este hazamegyek, és Béla bá, meg anyu mindég össze vannak veszve. — Összevesztek, nem? — szól közbe az asszony, aki még a gye­rekek megaláztatásainál is jobban utálja a szenvedő igealak germán változatát. — Úgy, ahogy tetszett mondani. De Béla bácsi még többet iszik, mint az anyu. És olyankor durva. Egyszer meg is vert. — Ugyan miért? — Akkor az volt a baj, hogy be­zárt a sarki közért, és nem tudtam hozni bort. Áztat mondta nekem Béla bácsi, hogy lusta vagyok, és hazudok néki, hogy a közért nincs nyitva. — Most merre akartad keresni ezt a Béla bácsit? — Hát. először a pipás vendég­lőben, ha nincs ott, a kávésnéni megmondja, hogy merre mehetett, szóval majdcsak ... — Értelek — bólintott szomo­rúan az asszony, és átment a szo­bába megágyazni. A fiú feszülten figyelte az asz- szony neszezését, aztán figyelme lankadni kezdett. A lepedő surro- gása, a párna puffogása elkábítot­ta, régi nyugalmakat idézett ben­ne. Apja erős mozdulatát, ahogy kivarázsolta az összecsukható ágyat! Az udvar csöndjét, ahogy nekive­selkedhetett, és belepisseghette a sok gyomrába lötyölt üdítőt. Aztán jött a csend, és észrevétlenül takar­ta be a kisfiút. Amikor a konyhába visszament az asszony, a gyerek ráborulva a konyha asztalára, mélyen aludt. RcggSl az asszony becsöngetett a gyerek által megadott címre. A ki­lincsbe kapaszkodva bávatagon né­zett rájuk egy nő, majd tekintete lassan lebillent a remegő gyerekre. — Cgy! Szóval mél tózta tott ha­zajönni a grófúr?! Már megint hol az anyád kínjában kujtorogtál, mi?! — és az asszony kezéből kitépve a gyereket, lazán bepofozta a füstös előszoba végébe. Ezután a hajába túrt, majd akadozva,-reszel ős, ko­pott hangon folytatta: — Na, mit akar még? Most mit áll“ itt, mint' egy piarista ellenálló? Hé?! Ez a kölök az enyém, érti? Ennek a há­látlannak ez a szokása. Mindég meglóg! És hazudik. Mer, hogy en lököm el a háztul, es — de hát mi az ist’ bámul rám?! — és az asz- szony orra előtt bevágta az ajtót. Csorba Győző: Népdal-variáció Kalapom szememre vágom, múlik, hervad ifjúságom, ne is lássam. Megszakad a szép szú bennem, alig fordul dalra nyelvem, — hol hibáztam? — Addsza pajtás, a vasvesszőt, hadd verem meg a temetőt, nyíljon már ki, fogadjon be mindörökre! — 0, ne bántsd te ott azokat a mohosult sírhalmokat. várj sorodra! Nem nyugvás a sir nyugalma, az a romlás birodalma. Vége-hossza nincsen ott a pusztulásnak. S úgyis elér a gyalázat majd, ha innét rendre egyszer odafekszel. — Keress addig nyugtot másban: ilyen-olyan földi lázban, szerelemben. Több az élet, mint az ének. ők a bölcsek, akik élnek, ne feledd el. Szíved verd meg vasvesszővel, ne kezdjen a temetővel, inkább az éneket vessze, azt eressze! Vándor Sétálunk Oláh János: Amikor elereszt utad ölelése s eperfák állnak eléd. megpihensz alattuk, fölhúzott térdedben remeg a fáradtság. Valentin Agnes : Sétálunk, sétálunk Hallgatunk hallgatunk Egyre gondolunk Hogy egymásnak Hogy egymásnak Régóta hazudunk Régóta hazudunk. Szakítani kéne Szakítani kéne De hogyan? De hogyan? Egy autó előttünk Csikorogva fékez » Péntek Imre:, Laza keret Cetlik, címek, telefonszámok, lejárt jegyek, határidők, a mássá válás jegyzőfüzetében sietős rögtönzések. Vézna kalászok közé telepszik a füst, hamu alá a parázs, nem ismered föl, pedig arcodba sül. az ég tekintetét. Egy pillanaton múlott Az élet, az élet. Magadhoz ölelsz Csókolod arcomat Az autó tovább rohant. Nézzük egymást Mint valamikor régen Mint valamikor régen Sétálunk tovább Egymás kezét Szorosan fogva Hallgatva Hallgatva. Kinek ennyi a tartozása, az követeléssel törleszt; panel-világ ablakhierarchiája tízemeletes burleszk. Öregek szobája Újváry Lajos ola/temperája S zegedi A,ntalné 75 éves ön- nyugdíjas gyógyszertári taka­rítónő — aki még 70 eszten­dős korában is aktívan törölgette a porceláncsészéket és mosta a pati­ka fekete-fehér metlachi kockáit, de hirtelen elfáradt, és bele kellett törődnie, hogy ezentúl 2200 forint nyugdíjból fogja eltartani magát — a konyha sarkában ült, háttal a szépen tisztított ablaknak, hogy az újság lapjaira essen a fény, és ap­róhirdetéseket - olvasott. Otthoni, teendőit korához képest frissen ké­pes volt még ellátni, és érdeklődé­se is élénk maradt a világ dolgai iránt. Egyedül élt, lánya a szom­szédba ment férjhez, s a szomszéd telken építették fel az új házat, így hát az unokák is közel voltak, és Szegedi Antalné áldásnak érez­te, hogy így van, mert jól érezte magát egyedül, de jó volt az a tu­dat is, hogy a magány egyáltalán nem fenyegeti. Olvasta az apróhir­detéseket, azok között akadt meg a szeme egyen, ami tulajdonképpen nem volt szokatlan, de eddig in­kább kutyákkal voltak, kapcsolato­sak az ilyesmik. A hirdetés így szólt: „Elveszett Kiss Sándor fajtájú, zöld színű papagájom. Kérem, aki megtalálja, jutalom ellenében ju­tassa vissza”. És a név — egy fér­fi neve — meg a cím. Szegedi Antalné kinézett az ab­lakon, és gondolkozott. Mindenfele dolog eszébe jutott. Legelőször az, hogy mennyi lehet vajon a jutalom összege? Ha kutyát keresnek, elő­fordul, hogy 3—4 ezer forintokat is megjelölnek, mint a becsületes megtalálónak járó összeget. Meny­nyit érhet egy papagáj? Ha péidául ó most kimenne a kertbe, es az aranyeső1?okron ott ülne a zöld színű. Kiss Sándor fajtájú ma­dár ... Hogyan lehet vajon meg­fogni ? A kölest, ázt szeretik a madarak, az ilyen díszmadarak. Meg a néger­magot. Az unokáinak is volt kát zebrapintyé. Márti, a 12 éves nagy­lány nyerte az egyiket, amikor az Koblencz Zsuzsa:' Madarak osztállyal a madárkiállításon vol­tak. Egy papírzsacskóban hazahoz­ta, betették a műanyagból font pa­pírkosár alá, aztán Márti vissza­ment a kiállításra, és vett százhúsz forintért egy kalitkát meg egy má­sik madarat is. Hogy legyen párja, és hogy Katinak, a kisebbik lány­kának is legyen madara. A zebrapintyek szórták a kölest szanaszét — emlékezett Szegedi An­talné. A lánya meg a veje minden­nap egy emberként ígérték, hogy vízbe fojtják a dögöket, mert a sző­nyegen állandóan köles csikorgóit, s mert a lányok minden este kien­gedték röpködni a madarakat, a lámpabura is folyton tele volt pi-. szókkal. Amikor azok a nagy hi­degek voltak, és Márti akkor nyi­tott ablakot, amikor a pintyek ép­pen a szobában szálldostak, micso­da keveredés lett! Az egész család az utcán kutatta a kis tökéletlen lánypintyet, amelyik kirepült a fagyba. Nem is lett meg. A másik madár meg ész nélkül kezdett röp­ködni, nekirontott a falnak is, le­zuhant, és attól kezdve szédült: a feje folyton hátranyaklott. A gye­rekek siratták, es várták, mikor pusztul el. Szegedi Antalné gondolatait az szakította' félbe, hogy megérezte az égő zsír szagát. Kis vizet öntött' a gáztűzhelyen rotyogó papriká»- krumpli alá, megkavargatta, de a madaraktól nem tudott szabadulni. Most arra gondolt, hogy a szédült zebrapintyet neki kellett végül ki­csempésznie a lányáéktól, amikor a gyerekek nem voltak otthon. Nem volt szíve elpusztítani, és nem volt a lányának sem. Vigye már magá­val, mama — mondta a lánya, ami­kor ő épp a temetőbe készülődött —, engedje el valahol, itt a kert­ben a kislányok esetleg rátalál­nának ... Hát el is vitte, s egy kripta mel­lett, ahol télen is zöld volt a bo­rostyán, becsúsztatta a szédült jó­szágot a levelek közé. Még akkor is hallotta ijedt csipogását, amikor az ura távoli sirjára tette le a fe­nyőgallyakat. Szegedi Antalné délben, tizenkét órakor megebédelt, elmosta a tá­nyért, a villái, lesöpörte az asztal­ról a kenyérmorzsákat, és bement a szobába, ahol minden délután al­szik egy órát. Lefeküdt, szinte rög­tön el is aludt. Azt álmondta, hogy kint járt a temetőben, s a borostyánok között ott ül a zöld papagáj. Levette a kendőjét, óvatosan ráborította, érez­te a tenyerében a kis csomag lük­tetését, melegét. A temetőkapuban ott állt a lányáék kis zöld Fiat ko­csija. Üres volt. Szegediné beült, s holott életében nem vezetett még autót, elindította, s elindult az új­ságban megadott címre. Egy desz­kakerítései ház előtt fékezett. A ka­puban már várta egy ősz . hajú, szemüveges férfi. A konyhába hív­ta, ahol kibontották a kendőből a madarat, és amíg beszélgettek, a zöld papagáj ott ugrált a lábuk kö­rül, a konyha kövén. A férfi elővette a pénztárcáját, s egy fém húszforintost akart átnyújtani Szegedinének, de ő nem fogadta el, s a pénz na­gyot koppant a földön. Lenézett, hová gurulhatott, s akkor látta, hogy egy kövér, szürke macska tart­ja szájában a papagáj fejét. A ma­dár úgy csüngött a macska pofájá­ból, mint egy zöld rongycsomó. Meg se mozdult, pedig élt még. Szege­diné a szemüveges férfira nézett, hiszen annak tudnia kéne, mit kell ilyenkor csinálni, de a férfi nem mozdult, csak a szemüvege alól csorogtak á könnyek, végig az ar­cán. Szegediné arra ébredt, hogy zsib­bad a lába. Felült, nyomkodni kezdte, aztán odanyúlt az arcához. Az arca csupa könny volt. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom