Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-04 / 129. szám
I 1985. JÚNIUS 4., KEDD Választási nagygyűlés Miskolcon Népünk a politika alkotó részese A néhány nap múlva sorra kerülő országgyűlési és tanácsi választások szervesen illeszkednek abba a nagy fontosságú belpolitikai eseménysorozatba, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt ez év márciusában megtartott XIII. kongresszusával vette kezdetét, hazánk felszabadulásának 40. évfordulójának megünneplésével, a május 1-i tömegdemonstrációkkal és a Hazafias Népfront választási felhívását követő jelölő gyűlésekkel folytatódott — hangsúlyózta elöljáróban, majd így folytatta: A jelölő gyűlések mindig figyelmet keltő, fontos aktusai a választási előkészületeknek, A kormány munkájáról szólva elmondhatom — folytatta —-. mi is arra törekedtünk, azt tartottuk a legfőbb kötelességünknek, hogy a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb feltételek között is érvényt szerezzünk a XII, kongresszus iránymutatásainak, eleget tegyünk legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervünk, az országgyűlés által támasztott követelményeknek. Arról adhatok számot, hogy az elmúlt években továbbléptünk az államaiét demokratizmusának növelése terén, intézkedéseink nyomán fejlődött a központi és a helyi igazgatás, némileg gyorsult és egyszerűbbé vált az ügyintézés. Bár a gazdasági feladatok sok energiát vettek igénybe, növekvő figyelmet fordítottunk a tudomány, a kultúra, a közoktatás, a közművelődés fejlődésének előmozdítására,- az olyan nagy fontosságú társadalompolitikai kérdésekre, mint a népesedési helyzet javítása, az oktatás fejlesztése, a szociálpolitika formálása, a településfejlesztés új alapokra helyezése. Az utóbbi évek nehezebbé vált körülményei között is sikerült megőriznünk vívmányainkat, minden gond és nehézség ellenére előbbre jutottunk a szocialista építés útján. Az elmúlt évek kiemelkedően fontos eredménye, hogy sikerült megállítani a külföldi adósság növekedését. A külkereskedelmi mérleg 1982 óta évről évre elért kiviteli többlettel zárult. Megkezdtük az adósság csökkentését. Ez nem csekélység, ha meggondoljuk, hogy ezekben az években tovább romlott a nemzetközi politikai légkör, számunkra előnytelenül alakultak a világpiaci árak, erősödött a gazdasági protekcionizmus, s a világ félszáz országa került olyan helyzetbe, hogy kénytelen volt kérni adósságainak átütemezését. Fizetőképességünk megőrzésében, az egyensúly javítására tett saját erőfeszítéseink mellett ezekben az években is pótolhatatlan szerepe volt a Szovjetunióval folytatott gyümölcsöző együttműködésnek, a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció előrehaladásából származó előnyöknek, A vártnál nehezebb feltételek miatt az egyensúlyi követelmények betartása csak úgy volt lehetséges, hogy az előirányzottnál erőteljesebben mérsékelni kellett a belföldi felhasználást. Az életszínvonal -védelme érdekében elsősorban a beruházásokat korlátoztuk, s így valamelyest növelhető volt a lakosság fogyasztása, és az életkörülményeket is sikerült némileg javítani. Az elért életszínvonalat azonban így-sem tudtuk maradéktalanul megőrizni. A reálbérek a tervezettnél nagyobb áremelések miatt csökkentek. A családok jelentős részének nehezebbé vált az élete. Mégis mindent egybevetve és az adott Programunk igényes és szilárd alapokra támaszkodik van, mert amint erről a kormány és a SZOT képviselőinek közelmúltban tartott találkozóján is szó esett, az első négy hónap adatai azt mutatják, hogy a tiszteletre méltó erőfeszítések dacára ez ideig nem sikerült pótolni azokat a kieséseket és elmaradásokat, amelyeket a szigorú tél és a kényszerű energiakorlátozás okozott a termelésben. Nagy szükség van arra, hogy ha kell, akár többletmunka árán is meggyorsuljon a veszteségek pótlása, sor kerüljön a gazdaságosan értékesíthető exportárualapok növelésére, a hatékonyság javítására, az energia- és az anyagtakarékosság fokozására elhatározott intézkedések végrehajtásának meggyorsítására. A Magyar Népköztársaságot világszerte úgy ismerik, mint a béke, a társadalmi haladás ügyének elkötelezett hívét. Külpolitikai tevékenységünkben a jövőben is az a cél vezet bennünket, hogy lehetőségeinkhez képest hozzájáruljunk a nemzetek közötti jó viszony és bizalom légkörének megteremtéséhez, a béke megőrzéséhez. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy megvalósíthassuk, sikerre vigyük országépítő céljainkat. Külpolitikai tevékenységünket a jövőben is meghatározza, hogy hazánk a szocialista országok közösségének megbízható tagja. Közös elveink, alapvető érdekeink és céljaink azonossága jegyében, nemzeti érdekeinkkel összhangban arra törekszünk, hogy még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat felszabadítónkkal és nagy barátunkkal, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Céljaink világosak, van mire építenünk — mondotta végezetül Lázár György. — Most az a feladat áll előttünk, hogy a társadalmi élet minden területén még következetesebb munkával feltárjuk a szocialista rendszerben levő hatalmas erőforrásokat. A választási nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Segítség idősnek, fiatalnak Feladatuk rengeteget változott Vcröskeresztesck Abonyban A felszabadulás 40. évfordulójára tiszteletre méltó vállalkozásba fogott Pető István- né, a Vöröskereszt abonyi csúcsvezetőségének titkára: negyedszáz oldalas tanulmányt készített a humanitárius szervezet helyi történetéről, négy évtized históriájáról. Így ír egy helyütt: A béke első napjaiban sok volt az elgyötört, segítséget váró ember, s akadtak aktív vöröskeresztesek, akik erőn felül is próbálták bizonyítani segíteni- akarásukat. Jelesre vizsgáztak emberségből. — Akkoriban hogyan? — Például úgy — mondja Pető Istvánná —, hogy menedéket teremtettek az árván maradt gyerekeknek, s konyhát nyitottak azoknak, akik rászorultak (mert nem volt otthonuk vagy mert magukra maradtak), hogy mindennap főzzenek rájuk. A háború után a személyi tisztaság is nagyon fontos volt, az egészséget védő életmód terjesztése nélkül aligha lehetett volna eredményt elérni a tbc leküzdésében. Ebben az időben az egyetlen abonyi vöröskeresztes alapszervezetnek az újjáépítés adta a legtöbb feladatot, s ezen túl az idősek, a gyerekek élelemmel, ruhával való ellátása, a gyűjtés. Hargitai Lajos egykori aktivista visszaemlékezéséből tudjuk, hogy esztendőkig tartott, mire megszűnt a rendkívül káros szokás, hogy az egyedül hagyott csöppségeket zsebkendőbe kötött mákhéjjal „vigasztalták”, s bár nem sírtak, idővel az ártalom sem maradt el, hiszen a kicsik így értelmi károsodást okozó anyagot szopogattak. — S napjainkra meddig jutottak a fejlődésben? — Ha szervezeti szempontból nézzük, igen messzire. Már 1972-bej),. ;haf„ypit,.a?; ,jáfe vosi körzetekre épülő alapszervezetek száma, s ahogyan szaporodtak itt Abonyban az üzemek, sorra alakultak a munkahelyi alapszervezetek is, négy éve már tíz volt belőlük. A taglétszámuk pedig meghaladja az 1 ezer 400-at. Három esztendeje lett önálló a Mechanikai Művek helyi alapszervezete (ez akkor 250 tagú volt), s négy kisebbre vált szét, saját csúcsvezetőség derült az élére. — Ma kik igénylik a Vörös* kereszttől a legtöbb támogatást? — Nálunk feltétlenül az idősek. Néhány esztendeje 2 ezer 247 hatvan esztendőn túlinak mértük fel a helyzetét, életkörülményeit, s ebben részt vett a tanács, a Hazafias Népfront is. Azóta minden évben meglátogatjuk a kilencvenedik esztendejüket már betöltött időseket, a magányosokat, akiknek a tanácsi segélyen, a ház körüli teendőkön, a gyógyszeren, az orvosi ellátáson kívül a jó szóra is a legnagyobb szüksége van. Évente 14—15 embert részesítünk házi szociális gondozásban, s szeretnénk ezt kiterjeszteni a tanyán élőkre is. Munkát ad az aktivistáknak a veszélyeztetett családok, gyerekek patronálása. Sajnos az alkoholizmus következményei itt is érződnek. De ha kell, nemcsak a helybeli gyermekekre gondolnak az abo- nyiak. Amikor két esztendeje a kambodzsai és mozambiki gyerekek megsegítésére ruhagyűjtési akciót hirdetett a Vöröskereszt, a nagyközségben 230 zsáknyi gyűlt össze. Azután itt az egészségnevelés. Könnyebb megelőzni a bajt, mint kúrálni, ezért a körzeti orvosok évente 40 előadáson ezernyi érdeklődő előtt beszélnek az egészséges életmód tudnivalóiról, az idős kor problémáiról, a káros szenvedélyek elleni küzdelemről, vagy segítenek felkészíteni a fiatalokat a családi életre. — Az imént a gyerekeket említette. Átadják-e nekik a felnőttek tapasztalataikat s életszemléletüket, melyben oly lényeges az embertársaikon való segítés szándéka? — Azt hiszem, nincs gond az utánpótlással. Már az 1948- ban alakuló úttörőcsapatban is voltak vöröskeresztes pajtások, s a maiak is rendre jeleskednek az elsősegélynyújtó, csecsemőápolási és más egészségügyi témájú vetélkedőkön, versenyeken, rajzpályázatokon. Két éve az elsősegély- nyújtó úttörőink a megyei döntőből továbbjutottak az országosba is, melyet Zánkán, az úttörővárosban tartottak ... V. G. P. Az 1983. évi III. törvényről Általános és egyenlő Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választását az országgyűlés a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a választási rendszer demokratizmusának szélesítése, a népképviseleti testületek tevékenységének hatékonyabbá tétele, a választások előkészítésének, lebonyolításának egyszerűsítése érdekében — az alkotmányos alapelveknek megfelelően — az 1983, évi 111. törvényben szabályozta. A törvény születése után az első választásra szombaton kerül sor, végrehajtását tehát most tanuljuk. S kik azok. akik e tanulás során leckéket vesznek? A választópolgárok. Vagyis: a lakosságnak az a túlnyomó többsége, aki választójoggal rendelkezik. A szóban forgó törvény értelmében a választójog a Magyar Népköztársaság minden nagykorú állampolgárát megilleti. Mint mindenütt, akadnak nálunk is kivételek, akiknek egyáltalán, vagy átmenetileg nem adatik meg ez a jog. Nem rendelkezhet választójoggal — érthető okból — az. aki elmebeteg. A társadalom igazságérzetének megfelelően kizárja a törvény a választójog gyakorlásából azt az állampolgárt, akit a bíróság eltiltott a közügyektől, aki szabadságvesztés büntetését tölti, s azt, aki szigorított őrizetben van. A válaszójog egyenlőségének elve szerint minden állampolgár szavazata egyenlő értékű. Ez számunkra most teljesen egyértelmű, ám nem; volt mindig így. Tudunk olyan törvénytervezetről a század- forduló tájáról, amely szerint minden tíz analfabéta választhatott volna egy szavazópolgárt, minden — huszonnegyedik életévét betöltött — írástudó férfi rendelkezett volna egy szavazattal, a harminckét év feletti, érettségizett, katonaviselt, legalább 20 korona egyenesadót fizető férfi kettővel, a több mint 100 korona egyenesadót fizető érettségizett férfiaknak pedig három szavazatuk lett volna. Nagy-Britanniában a háború előtt minden diplomás két szavazattal rendelkezett. Számunkra tehát egyértelmű, hogy minden választópolgárnak egy szavazata van, s minden szavazat egyenlő — amint ezt a törvény második paragrafusának negyedik bekezdése kimondja. Ez is alkotmányos elveinkből következik. Az alkotmány ugyanis — nyolcadik fejezetében, a negyvenkilencedik paragrafusban — leszögezi: A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A választójog általánosságáért a magyar munkásmozgalom hosszú évtizedeken át harcolt. Nem tűrhették a dolgozó — az egész társadalmat eltartó — osztályok, hogy különböző vagyoni s egyéb kifogás ürügyén kirekesszék a lakosság nagyobb hányadát a közügyek gyakorlásának szinte legfontosabb teréről. Értek el e harcok kisebb-nagyobb sikereket. Am ma már tudjuk, hogy a felszabadulás előtti Magyarországon az akkor leghaladóbbnak számító választójogi törvény is megfosztotta a nép jelentős tömegeit a szavazás lehetőségétől. Demokratikus, szocialista választójogi törvényünk alapvető rendelkezése, hogy akinek szavazati joga van. az választható is. Az 1983. évi III. törvény így fogalmaz: „Országgyűlési képviselővé, vagy tanácstaggá mindenki megválasztható, akinek választójoga van.” A hajdani törvények nagyon vigyáztak arra, hogy a képviseleti testületek tagjaivá csak az uralom gyakorlása szempontjából legmegbízhatóbbnak tűnő személyek válhassanak. Erre most is nagyon vigyázunk. Csak egészen más módon. Az uralom gyakorlása ma népképviseleti alapon történik. S azt. hogy kik kerüljenek be a hatalom testületéibe, ez a nép dönti el. A jelölés, majd az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján. van. Más szóval népgazdaságunk teljesítményét még nem sikerült arra a szintre emelni, amivel ellensúlyozni lehet a nemzetközi piacon elszenvedett árveszteségeket. Ebbe nem törődhetünk bele. Mindent meg kell tennünk, hogy a , tartalékok feltárásával, a jobb és hatékonyabb munkával megjavítsuk a gazdaság jövedelemtermelő képességét. Ez a feltétele annak, hogy a nemzetközi kötelezettségek teljesítése mellett — ha szerény mértékben is — de növelni tudjuk a belföldi felhasználásra jutó nemzeti jövedelmet. Amikor június 8-án az urnák elé járulunk, hogy megválasszuk a képviselőket és a tanácstagokat, egyben igent mondunk a Hazafias Népfront programjára is. E program, amely a szocialista célokkal azonosuló, a hazájukat szerető emberek közös akaratát fejezi ki, szilárd alapokra támaszkodik, mozgósító, de egyben igényes is. A program szilárd alapokra támaszkodik, mert építhet a gyakorlatban kipróbált politika folytatására, a 40 év alatt felhalmozott szellemi és anyagi erőforrásokra, népünk tehetségére, és szorgalmára, a szocialista barátainkkal folytatott sokoldalú együttműködésre. Számolhat vele, hogy hazánk olyan szövetségi rendszer — a Varsói Szerződés tagja —, amely garanciát nyújt a legfontosabb nemzetközi feltétel biztosítására: a béke megőrzésére. A program mozgósító, mert azt a célt tűzi ki, hogy az elmúlt évek egyensúlyteremtő erőfeszítései után a gazdaság teljesítőképességének növelésével teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy többet fordíthassunk a termelés korszerűsítését szolgáló műszaki haladás meggyorsítására, a tudomány, a kultúra fejlesztésére, az életkörülmények javítására, az életszínvonal növelésére. most még inkább azok. A jelölő gyűlések, amelyeken több mint másfél millióan vettek részt és közel 150 ezren hallatták 'szavukat, valódi közéleti fórumokká váltak. Újból bebizonyosodott, hogy hazánkban a politika formálása nem a kevesek kiváltsága, annak alakításában az egész nép, a társadalom minden rétege, a szocialista célokat magáénak valló minden törvény- tisztelő állampolgár — világnézetre, nemzetiségre való tekintet nélkül — aktív részt vállalhat, s mint arról ismét meggyőződhettünk, részt is vállal. Intézkedéseink nyomán fejlődött a központi és a lieívi igazgatás- viszonyokat figyelembe veve jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a legutóbbi választás óta eltelt öt esztendő mérlege ösz- szességében pozitív. Ami a jelent és a jövőt illeti, itt éppen úgy megtalálhatók a kedvező, az előremutató, a követésre méltó példák és kezdeményezések, mint azok a másutt is meglevő problémák, amelyek fékezik a magasabb igényekhez, a változó követelményekhez való gyorsabb alkalmazkodást. Erre — az ismétlem általános jelenségre — azért kell újra és újra ráirányítani a figyelmet, mert egyensúlyi gondjaink keletkezésében, abban, hogy le kellett fékezni a fejlődés ütemét,, hogy fizetőképességünk megőrzése miatt. csökkentenünk kellett a belföldi felhasználásra jutó nemzeti jövedelmet, a rajtunk kívül álló okok mellett saját munkánk fogyatékosságainak is szerepe az a teljesítmény és ezzel 1 együtt az a kereset, ami a megélhetés biztosításán túl lehetőséget ad a társadalmilag elismerhető, növekvő igények kielégítésére is. Nemzeti jövedelmünknek jelenleg több mint egynegyedét a társadalmi juttatásokra fordítjuk, ez az arány előre láthatóan a jövőben is fennmarad. A szociálpolitika alaprendeltetése a munkateljesítményektől független társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének elősegítése. Az e célt szolgáló juttatásokból jelenleg olyan rétegek is azonos arányban részesülnek, amelyek anyagi helyzete ezt nem indokolja, az átlagosnál magasabb, esetleg kiugró jövedelemmel rendelkeznek. Ezt a gyakorlatot sem folytathatjuk tovább. Anélkül, hogy az állampolgári jogon járó alapellátásban visszalépnénk, a szociálpolitikában az eddiginél nagyobb mértékben figyelembe kell venni a tényleges rászorultságot. Más szóval: azt a többletet, amit szociálpolitikára fordíthatunk, jelenleg és a belátható jövőben elsősorban a több gyermeket nevelő családok és az idős emberek, a pályakezdő fiatalok helyzetének javítására, azok gondjainak csökkentésére kell felhasználni, akik nem számíthatnak a családi háttér által biztosított támogatásra. E kérdésekről szólva úgy gondolom, elérkezett annak az ideje, hogy többet apelláljunk a szülők felelősségére és a szülők iránti kötelezettségekre is. Jövő terveink formálása, a VII. ötéves terv folyamatban levő kidolgozása mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk az évi tervünk végrehajtására. Erre annál inkább szükség A program igényes, mert teljesítése nem egyszerűen több, hanem jobb munkát kíván. Más szóval: termelékenyebben, kisebb energia- és anyagráfordítással jobb minőségű és kelendőbb árut kell előállítanunk. Ez a feltétele annak, hogy a szocialista és a tőkés országok piacán versenyképesek legyünk és nyereséggel értékesíthessük áruinkat. Biztonságos előrehaladásunkhoz, céljaink eléréséhez az igényes, a jó minőségű munka rangjának emelése mellett még valami másra, annak a régi igazságnak a tiszteletben tartására is szükség van, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. Ezt a törvényt a múltban sajnos nem egyszer megsértettük. Oda már eljutottunk, hogy megkezdhettük az adósság csökkentését. A törlesztés és a kamatok azonban még jó ideig komoly terhet jelentenek, ezért a biztonságos egyensúly elérése és megszilárdítása érdekében a jövőben is beosztó életet kell folytatnunk. Más szóval, gondosan számba kell venni, hogy mire futja, s hogy amivel rendelkezünk, azt mire fordítjuk. Gazdálkodási és bérezési gyakorlatunkat olyan irányba kell továbbfejleszteni, hogy a vállalatok és az egyének elsősorban a törvényes munkaidő hatékony kihasználásában legyenek érdekeltek. Ez természetesen nem zárja ki az olyan kiegészítő foglalkoztatási formák ésszerű keretek között való fenntartását, mint például a többségükben ma is hasznos tevékenységet folytató gazdasági munkaközösségek. El kell azonban jutnunk oda, hogy a törvényes munkaidő alatt is elérhető legyen Választási nagygyűlést rendeztek hétfőn Miskolcon, a Városi Sport- csarnokban. A mintegy négyezer résztvevő között ott voltak Borsod megye és Miskolc politikai és társadalmi életének vezetői, üzemek, intézmények küldöttei, valamint a megye országgyűlési képviselőjelöltjei és számosán a tanácstagjeiöltek közül. A Himnusz elhangzása után Ződi Imre, a megyei népfrontbizottság titkára köszöntötte a jelenlevőket és nyitotta meg a nagygyűlést. Ezt követően Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet.
