Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-04 / 129. szám

li.'iyftfrii*» 13*5: JÚNIUS 4.. KEDD A legrégebbi közgyűjtemény Visszatekintés két évszázadra A Pest Megyei Levéltár, a megye legrégebbi közgyűjte­ménye, ebben az esztendőben ünnepli intézményi fennállá­sának kétszázadik évforduló­ját. A jubileum jó alkalom a visszatekintésre, valamint a feladatok felsorakoztatására. A levéltár tevékenységének »emutatásával fémjelzi jelen­tőségét. Az eseménysorozat nyitánya az elmúlt hét végén volt: tudományos ülést tartot­tak a váci fióklevéltárban. Az intézmény munkatársai rnegyetörténeti kutatásaikról adtak számot. A jubileum al­kalmából Egey Tiborral, a Pest Megyei Levéltár igazga­tójával beszélgettünk a múlt, a jelen és a jövő összefüggé­seiről, a gondokról és a lehe­tőségekről. Kulisszák mögött — A kerek évforduló jó al­kalom arra, hogy kilépve a kutatószobákból, bemutatkoz­hassunk a rokon szakmáknak. Mert a levéltári tevékenység meglehetősen aprólékos mun­ka és a kulisszák mögött zaj­lik. Szeretnénk, ha minél töb­ben bepillantanának a .mű­helymunkába, hogy tudatosul­jon: a levéltár feladata érték­mentő jelentőségű. — A jubileum alkalmával •óhatatlan a visszatekintés. A mült milyen tanulságokkal szolgál a jelen szakemberé­nek? <—• Nem túlzás, hogy a levél­tár Pest megye legrégibb köz- gyűjteménye. Középkori ma­gyar, latin, német, török és egyéb nyelvű forrásaival, a modern kor irataival, térké­peivel és a többi gyűjtemé­nyével a politikai, a gazdasá­gi és a kulturális élet érdek- védelmének szolgálatában áll. Története során mindig szoib- san hozzákapcsolódott a me­gyei hatósághoz. Érdemes nyo­mon követni a levéltári mun­ka kialakulását. A feudaliz­musban jogbiztosító szerep­körrel bírt, így meglehetősen szűk gyűjtőkör jellemezte. A polgári forradalmak után, az induló kapitalizmus idején váltak a levéltári iratok tör­ténelmi fontosságúakká. Ha­zánkban 1950-től terjed ki a gyűjtés az élet minden terü­letére. Ez a tény egyszer­smind a rendező munka fele­lősségét, a tudományos igé­nyességet növelte. Letétemé­nyesei vagyunk a történeti ku­tatások hitelességének. A régi és a mai dokumentumok őr­zése korántsem öncélú. Kallódó iratok — Pest megye életének egé­szét átfogó tevékenységüknek melyek a fogódzói? — Napi munkánkat a levél­tári törvény és az azt követő ügyviteli szabályzat meghatá­rozza. El kell látni bizonyos igazgatási feladatokat, fontos a jogbiztosító funkció is. A le­véltár munkatársai ugyanak­kor tudományos tevékenységet folytatnak. Ez feltételezi, hogy a közművelődési elképzelése­ket is nyomon kövessük. Pest megye területén a történeti értékek megmaradása érdeké­ben valamennyi iratot létreho­zó szerv iratkezelését, irattá­rozásét. selejtezését figyelem­mel kísérjük. A tizenöt évnél régebbi dokumentumokat a levéltárban tartjuk. Sajnos nem mindenhol tudatosul, hogy mindez miért olyan fon­tos. Gyakorta utólag értesü­lünk arról, miként kallódnak el ira,tok. Pedig a jelen törté­nelmét az utókor számára kell megmentenünk. S a forrásér­tékű dokumentumok ezért nél­külözhetetlenek. Fontos tehát a szakszerű rendezés, vala­mint az időszakos összefog­laló. — A levéltár miként része közművelődésünk egészének? Melyek azok a jellemzők, amelyek á különféle intézmé­nyekkel az együttműködést jelzik? — A megyetörténeti, hely­történeti kutatómunka nem választható el a többi intéz­Prokop Péter életművéről Jóakaratú emberség ménytől. Így például a hon­ismereti mozgalom szakmai irányításakor szoros a kap­csolatunk a Hazafias Nép­fronttal, a művelődési házak­kal, az iskolákkal. Nem vélet­len, hogy egy-egy meghirde­tett krónikái«)-, üzemtörténet- író-pályázat előtt kiállítást rendezünk, módszertani füze­tet jelentetünk meg. A forrá­sok összegyűjtésével egyszer­smind a gyökereket kutatjuk. Tudatosítjuk, miként épülnek hagyományok egymásra. A helytörténeti tanulmányok egyúttal a közösségeket meg­tartó lehetőségeket is felmu­tatják. így válik a levéltári gyűjtőmunka mindennapi kul­túránk részévé. „Prokop nem közhelysze­rűen fest. Nem a Murillo-ké- pekhez szokott ember ízlésé­hez igazodik... Vállalja, hogy eleinte sok jámbor lélek meg- botránkozik számos képé lát­tán. de csak azok, akik nem otthonosak korunk kifejező formavilágában. Az élet az íz­lés terén sem ismer megállást: ami megszületett, halála felé indul, de közben készíti útját a megszületendőnek. Ez alóla művészi ízlés sem kivétel, de a divattól annyiban különbö­zik az igazi mű, hogy értéke holnapra is megmarad, sőt egyre emelkedik.” így ír Prokop Péterről, a Rómában élő magyar festő­művészről Szíj Rezső művé­szettörténész. A festő, aki még ötéves sem volt,, amikor édes apja műhelyében — saját val­lomása szerint — minden üres papírszeietet emberi arcokkal szeretett volna telerajzolni, egyházi személyből lett végül olyan képzőművésszé, akinek nevét Ismeri az egész világ. Pedig nem készült tudatosan annak. Amikor még káplán­ként a Biblia történeteit ma­gyarázta a gyerekeknek egy távoli kis falu iskolájában, il­lusztrációként rajzokat vetett a táblára, S — mint Nyisztor Zoltán írja — ezek a nebulók lassanként magyarázat helyeit csak rajzokat követeltek tőle. Így ébredt tudatára tehetsé­gének, s tanult előbb Buda­pesten, majd Rómában az akadémián. A történelem vihara sodor­ta az Örök Városba. Hazáját azonban nem hagyta el. Min­dig ennek a hazának alkotott, ezt bizonyítja számtalan mű­ve, amit hazaküldött, elsősor­ban szülővárosába, Kalocsára. A művészetét kedvelők azon­ban Vácott is találkozhatnak ajándékba adott mintegy száz­ötven képével. Prokop Pétert sokszínű, mély érzelemvilága ezer szállal kap. csolja össze az emberiséggel. A most hatvanhat éves festő huszonnyolc esztendő után elő­ször látogatott haza az élet­művét bemutató kalocsai ki­állításra. Ez alkalomból talál­kozott a Budapesti Művészet- barátok Egyesületének tagjai­val is. Köztük fejtette ki .gon­dolatait az emberről, a világ- ról, a békéről. — A művésznek adatott meg az a sajátos lehetőség — mondotta —, hogy a világon mindenütt megértsék, az esz­kimók. vagy az amerikaiak is. Sokat gondolkodtam, mi lehet, ami összeköthetné a világ né­peit, származásra, világnézet­re tekintet, nélkül? Ügy vé­lem, a jóakaratú emberség. Erre kellene törekednie min­denkinek, aki él e földön. B. I. Búvárkodó kopogtatók — Bár a levéltárba olyan gyakran senki sem jut el, mint a könyvtárakba, mégis nyitott a nagyközönség száma• ra. Kik és milyen kérésekkel kopogtatnak be önökhöz? — Esztendőnként mintegy kétszáz kutató keresi fel a le­véltárat, A kutatási esetek száma meghaladja az ezret. A kérések témája meglehető­sen sokszínű. A szolgálati idő, a tulajdonjog igazolása, kü­lönböző magánjogi kérdések a leggyakoribbak. Ilyenekkel kö­rülbelül hatszázan jelentkez­nek évente. Annak örülünk legjobban, amikor a település­történettel foglalkozók jönnek búvárkodni, kérnek szakmai tanácsokat. Számtalan kiadvány is jel­zi: miért jelentős a levéltári kutatás. Készül a szerzői kol­lektíva alkotása a Tanulmá- yygk Pest, megye jnúltjából címmel. Addig is a jubileumi tudományos ülések anyaga elemzi valamennyi területün­ket. A Pest Megyei Levéltár tudományos tevékenysége és a közművelődés, a községi igazgatás szervezete, az első vasútvonal, az ipari élet szer­vezése és sorolhatnánk a té­mákat, amelyek bár részterü­leteket fognak át, általános mondanivalót hordoznak. Ki mondva, kimondatlanul a le­véltári gyűjtés, kutatás fon­tosságét jelzik. Nem szeret nénk ünneprontók lenni, tí; abban a reményben hallgatjuk ezeket az előadásokat, hogy valaha a levéltári iratok is méltó otthont kapnak. Az ün­nepségsorozat ősszel Buáaves ten és Nagykőrösön folytató­dik. Erdőst Katalin Tanár és tanítvány közös sikere Fesztiváldíjas diákok Nem mindennapi sikersorozat záróakkordja volt, hogy a gödöllői Török Ignác Gimnázium lanulói kimagasló teljesítmény ükért elnyerték az idei Pest megyei diáknapok fesztiváldíját is: tíz arany-, három ezüst-, tíz bronzérem é& hét elismerő oklevél fémjelzi szereplésüket. A lelkesedés — Hogy lehet ez? — bukik ki belőlem a kérdés —, hi­szen mindenütt csak azt hal­lani, hogy a diákok túlter­heltek, a tanítás, edzés, kü­lönórák reggeltől estig be­táblázzák napjaikat. — Ez így is van, öoúnt egyetértőn Heltai Miklós igaz­gató, de tudja, egy d'áknak arra, amit kedvvel csinál, va­lahogy mindig van ideje. És a diáknapokra, mint az ered­mény is tanúsítja, szívesen és lelkesedéssel készültek. A rendezvények tönb hely­színen zajlottak: itt, Gödöl­lőn léptek fel az énekkarok, Érden a népzene és néptánc­csoportok. Dunakeszi adott otthont a vers- és prózamon­dó-versenynek. A váciak az irodalmi színpadosokat lát­ták vendégül. Énekkarosaink Bakonyi Ár­pád karnagy fáradhatatlan munkájának köszönhetően szépen szerepeltek, aranyok­levelet kaptak. Népdal-szóló­ének kategóriában nyolc ta­nítványunk indult, köztük a harmadikos Benedek Kriszti­na, akit ugyancsak a legkivá­lóbbaknak járó elismerésben részesítettek. így most már nemcsak sporteredményeire lehetünk büszkék gyalog­lásban országos versenyeken Is a legjobbak közé számít — hanem énekhangjára is. Sze­rencsére nem az a fajta, aki­nek könnyen a fejébe szál! a dicsőség. Ugyanaz a szerény kislány, aki eddig volt. Eb­ben a kategóriában a többiek is jeleskedtek: a végeredmény három arany-, két ezüst- és két. bronzoklevél. Néptánco­saink elismerő oklevelet kap­tak, Blaskó Csaba citerajá- tékét bronz fokozattal jutal­mazták. Paródia Vers- és prózamondóink egy arany és két bronz helye­zést hoztak el. Vácott, az egyéb kategóriá­ban indult a három fiúból álló Vakolat együttes. Még csak másodikosok, de komoly sikert arattak stílusparódiáik­kal. A kiemelt aranyoklevsl állítólag azt is jelenti, hogy ők a diáknapok felfedezettjei. Számos fellépési meghívás» kaptak: részt vettek a lajos- forrási összejövetelen. Kaposi László, a művelődé­si központ munkatársa remek komédiát — Csehov Leányké- rését — tanította be a műve­lődési ház művészeti köre tag­jainak, a gimnazistáknak és a szakközépiskolásoknak. Fer­geteges sikert arattak és ki­emelt aranyérmet kaptak. Az egyéb kategóriában indult egy csellista növendékünk és ket­ten, akik szintetizátoron ját­szottak. Mindannyian arany- oklevelet kaptak. Képzőművé­szeti kategóriában egy arany és egy bronz fokozatot hoz­tunk el. Jól szerepeltek klasz- szikus ének- és hangszer — fuvola, zongora — kategóriá­ban is. Irodalmi színpadunk tagjai Shakespeare Szentiván- éji álom című darabjából mu­tattak be egy részletet. A bronzéremmel jutalmazott já­tékot kémikus osztályfőnökük tanította be. Az öröm — Említette a fesztiváldíjat. Ezt milyen szempontok alap­ján ítélik oda? — Azok kapják, ahonnan a legtöbb diák vesz részt a rendezvényeken és kimagasló eredményeket érnek el. Tő­lünk több, mint kétszázan ne­veztek be. Ez egyben azi is jelenti, hogy számos kollé­gánk rengeteget dolgozott azért, hogy a gyerekeket így felkészítse. Nagyon örültünk a kitüntető címnek, amelyet ezúttal az érdi Vörösmarty gimnazistákkal és a Fóti Gyermekvárossal együtt nyer­tünk el, immár harmadik al­kalommal. N. E. Pest megye a második VIT-vágta döntő A fiatalok tízezreit mozgó­sító egyhónapos országos ve­télkedősorozat vasárnap tele­víziós döntővel zárult. Négy helyszínen, négy csapat ve-- téíkedett az elsőségért és a moszkvai utazásért. A termed döntőkből Békés, Heves, Pest és Zala megye válogatottja jutott be az utolsó fordulóba, ők mérték össze tudásukat a televízió nyilvánossága előtt. A negyven tagú zalai gárda a vetélkedés elején magához ragadta a vezetést, pozícióju­kat sikerült is megőrizniük, így ők lettek az elsők. Jutal­muk: mindannyian utazhat­nak a moszkvai VIT-re. Gra­tulálunk! Megyénk csapata a rajtnál sok értékes pontot veszített, s a szerencse sem mindig kedvezétt neki. A játék első két harrííádában a harmadik­negyedik helyre szorultak. Lelkesedésükből, erejükből fu­totta az erősítésre. A felada­tok szellemes, jó megoldásá­val a finisben a második helyre rukkoltak előre, s itt fejezték be a versenyt. Ezzel a csapat 25 tagja került be a VIT-re utazó csoportokba. Szép játékkal, felkészülten ér­ték el a rangos második he­lyet. Harmadikként Heves me­gye végzett, negyedikként pe­dig a békésiek, ők 15, illetve 10 tagot küldhetnek a világ­ifjúsági találkozóra. Nagy koncén a Kisstadionban * Mayall most is a régi Szombaton este nyolckor kezdett csöpögni a blues a budapesti Kisstadionban. A Hobo Blues Bandből kivált és a folkzen-ét művelő Kormo- ránnal szövetségre lépett Deák Bili Gyula őserőt sugárzó hangja töltötte be a katlant. Az István, a király sikere után szalonképessé vált énekes két vendég-muzsikussal, Dés Lász­lóval és Balázs Ferenccel erő­sítette meg csapatát, s a ha­tás nem is maradt el. Hogy mégis csak csöpögött a blues, az nem azért történhetett, mert nem nyújtották tudásuk legjavát, hanem azért, mert John Mayall és társai egy pil­lanat alatt feledtették az elő- zenekar produkcióját. A rock, a blues orkánszerűen söpört végig a hamar ocsúdó publi­kumon. ;R~Á DIÓFIGYELŐ ENERGIA A LÁTHATÁ­RON. Az utóbbi évtizedben világszerte egyre nagyobb fi­gyelmet fordítanak az új energiaforrások fölkutatására, illetve ezek gazdaságos hasz­nosítására. A lényeg éppen ez az utóbbi. A nap, a szél, ter­málvíz ugyanis évezredek óta ismert energiaforrás, problé­mát napjainkban gazdaságos kitermelésük jelent. Kemény László riportja ennek a kér­désnek eredt nyomába: hogy állunk ma Magyarországon az úgynevezett környezeti ener­giaforrások felhasználásával, s ezeknek milyen jövője van a szénnel, az olajjal szemben? Közös előnyük ezeknek az energiahordozóknak, hogy a természetben szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre állnak, illetve, hogy folyama­tosan újratermelődnek, s ez rendkívül olcsóvá tehetné al­kalmazásukat. Ugyanakkor hátrányuk is van: nem süt minden évszakban egyforma erővel a nap, a széljárás sem egyenletes. Költséges viszont még ezeknek az energiáknak az átalakítása és tárolása. En­nek ellenére például a napsu­gárzást már sikeresen tudjuk alkalmazni kiegészítő energia- forrásként. A szél hasznosítá­sával is próbálkoznak, első­sorban a mezőgazdaságban. Ismét olyan egyéniséget üd­vözölhettünk hazai, koncert- pódiumon, aki műfajában a világ legjobbjai közé tartozik. A blues élő klasszikusa évti­zedeken át rangos zenészek sokaságával játszott együtt, közülük nem egy a hatvanas évek brit szupercsapatából, a Mayall vezette Bluesbreakers- ből lépett a sztárok sorába. Magyarországi turnéjára szá­munkra ismeretlen, de ezzel együtt kiváló muzsikusokkal érkezett. Vibráló feszültséget, szün­telen lüktetést, érzelmi kitá­rulkozást hozott a maratoni, két és fél órás koncert. A szí-, nes köd, a petárda, a színpa­di maskara és a többi hangu­latkeltő fogás ezúttal hiány­zott a kelléktárból, s nem is volt rájuk szükség, hiszen je­len volt a mindent helyette­sítő zene. A biztos, elegáns hangszerelés, az improvizá­ciók gazdagsága, vagyis: a te­hetség és a tudás. A bluesala- pokon vágtázó ötösfogat tag­jai szinte marakodtak a szóló­kon. A három gitáros egymást múlta felül, s dobos is dere­kasan dolgozott. Amikor egy- egy zeneszám vége felé azt hittük, hogy lehetetlen tovább fokozni az izgalmakat, akkor újabb és újabb ötletekkel, ra­finált csavarásokkal, improvi­zációkkal rukkoltak elő. No és Mayall! Meggyőző énekhangja, virtuóz szájhar­monika-játéka lenyűgözte a kábulatban éljenző közönsé­gét. Ráadásul az orgonával,, a gitárral is mesterien bánt. Egy könnyűbúvár is megfigyelhet­né a tüdejét és azt a képessé­gét, ahogyan a levegőt beoszt­ja. Másodpercek alatt tud át­váltani az éneklésről a har- monikázásra és megfordítva, anélkül, hogy elcsuklana a hangja, falsot fújna a hang­szerébe,’vagy netán kiesne a ritmusból. Még csak nem . is pihegett, pedig nem mai fiú már! Erre azonban csupán de- resedő haja és az arcán sűrű­södő barázdák engednek kö­vetkeztetni. Mert egyébként John Mayall most — 52 éve­sen — is a régi, K. L. lásnak. S ez nemcsak nálunk igaz. a fejlettebb, a kutatások­ban előbbre járó országok sem terveznek többet. ELFELEJTETT KÖLTŐ. Vargha Gyula nevét és költé­szetét legfeljebb az irodalom­történettel behatóbban foglal­kozók ismerik. S nem azért, mert rossz vagy középszerű lírikus lett volna. Ellenkező­leg. Erről bárki meggyőződ­hetett az Elfelejtett költők — elfelejtett költemények című adásban elhangzó versekből. Hogy miért merült mégis feledésbe Vargha Gyula mun­kássága? Erre Hegedűs Gézá­tól kaptunk hiteles magyará­zatot, Az 1853 és 1929 között élt költő politikai, irodalom- tudományi felfogása erősen konzervatív volt, ezt a tartal­mat azonban modem költői formákban fogalmazta meg. Azok közé tartozott, akik leg­korábban fordultak a francia líra felé: műfordításai ékes bizonyítékai ennek. Vargha Gyula életműve — minden ellentmondása dacára — tartalmas értékeket, amint erről a műsor is meggyőzött bennünket, hasonlóan ahhoz a válogatott verseket tartalmazó kötethez, amely a közelmúlt­ban jelent meg. M. N. P. Ugyancsak jó hatásfokkal kecsegtetnek a mezőgazdasági melléktermékek. öt kilo­gramm szalma elégetésével annyi energiát nyerhetünk, mint egy kilogramm olajból. Ebből az anyagból nem keve­sebb, mint évi hárommillió tonna állna rendelkezésre ilyen célra. Hasonlóan bizta­tóak a biogázzal folytatott kísérletek. S amiben Igazán gazdagnak mondhatjuk magunkat, az a termálvíz, a geotermikus energia. Csongrád megyében már most ez teszi ki az összes energiafelhasználás nyolc szá­zalékát. A talajból nyert ter­málvízzel például egynegyedé­re lehet csökkenteni az üveg­házak fűtési költségeit. A széles körben, alaposan vizsgálódó riport végén joggal teszi föl a kérdést Kemény László: mit várhatunk a kö­zeljövőben a jelenlegi kutatá­soktól, kísérletektől, a környe­zeti energiaforrások használa­ta mennyire válhat mindenna­possá? Csodára semmiképpen nem számíthatunk. Az olaj, a szén, az elektromos áram nem tűnik el életünkből. Reálisan becsülve, e helyettesítő ener­giaforrások még az ezredfor­dulón is csak 3—4 százalékát tehetik ki az összes felhaszná-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom