Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-27 / 149. szám

1985. JÚNIUS 27.. CSÜTÖRTÖK " 3 Az ügyes ember csemegézett belőle c/ Igénytelen takarmánynövény? Infarktus, rák, baleset májzsugor Ami az életünkbe kerülhet Tanulságos felütni a Statisztikai -zsebkönyvét a 35. oldalon. Meg­tudhatjuk a görbékből, hogy 1965 óta 3l-ről 39-re nőtf'a 10 ezer lakos közül szívbetegség miatt életét vesztő emberek száma, 19-ről 27-re a daganat, 1-röl 7-rc a balesetek és 1-ről 1-re az idült májbetegség és májzsugor miatt elhalálozóké. Nem megnyugtató tendenciák. És érvé­nyesek Pest megyére is, ahol 2 éve a 13 ezer 201 életét vesztő közül T ezer 6 keringési kór, 2 ezer 446 pedig rák miatt hunyt el. Hőt mér Az Idén 1200, a hő mennyisé­gét mérő műszert gyártanak a vecsési Fcrroelcktrika Ipari Szövetkezetben. A 24 millió forint értékű merőket a sok hőenergiát fogyasztó üzemek­nél, vállalatoknál alkalmaz­zák a távfűtőművek. Barcza Zsolt felvétele Mérhető hatás Fövény esi Ervin, a 'Pestvl- déki Gépgyár vezérigazgatója: — Túlzás nélkül állíthatóm: a művezető kulcsember az Irányításban! Ennek megfele­li óén kell megteremteni anya­gi . és erkölcsi elismerését is.. Az utóbbi években azonban a legtöbb vállalatnál a sze­rény béremelési lehetőségeket elsősorban a fizikai munkások keresetének növelésére hasz­nálták „ fel — érthetően, fgy azonban a művezetőle óhatat­lanul a háttérbe szorultak, ezért mi két esztendeje úgy döntöttünk, hogy mindaddig kiemelten kezeljük anyagi helyzetük javítását, amíg meg nem teremtődik az a különb­ség, amely elfogadható a be­osztottak és a termelésirányí­tók fizetése között. Ez véle­ményem szerint tíz százalék lesz. — Mit szólnak ehhez a munkások? — A szakszervezeti bizott­ság nemrég foglalkozott e ré­teg helyzetével, előtte széles körű közvélemény-kutatást végzett. Az emberek egyetér­tenek azzal, hogy a műveze­tők keressenek többet, mint beosztottaik. Ezzel azt is el­érhetjük, hogy erre a posztra valóban o legjobb munkások közül választhassunk. Emel­lett az elmúlt időszakban olyan fórumokat is szervez­tünk, ahol a művezetőkkel kötetlen beszélgetés kereté­ben megtárgyalhattuk gond­jaikat. Sok érdekes javaslatot kaptunk. Kérték például, hogy a mozgóbérből kapjanak egy kisebb összeget, amelyet ki­emelkedő teljesítmény esetén azonnal kifizethetnének be- osztottaiknak. Elmondták azt is. hogy gondot okoz a bér­emelések alsó határának meg­állapítása. Szerintük legyen arra lehetőség, hogy a rosz- szul dolgozó, fegyelmezetlen ember ne kapjon egy fillért sem. — Van-e hatása az intéz­kedéseknek? — Bár még csak az elején járunk, azt tapasztaljuk: van. Az Idén például jelentősen javult több üzemrészben az A növényfajták újrafelfede­zésének lehetünk tanúi. Egy­re gyakrabban jelennek meg az új növényfajták és hibri­dek mellett olyan kultúrák, amelyeket korábban figyelem­re sem méltattak, vagy nem is soroltak a kultúrfajták. kö­zé. A csicsóka ugyan mindig kultúrnövénynek számított, de elvadulva, emberi beavatko­zás nélkül tengődött időtlen idők óta a házikertek végén. Gumójának ízét csak a falun nőtt emberek ismerik, akik gyermekkorukban — ha ügye­sek voltak — néhány darabot csemegéztek belőle, mielőtt még a sertések kiturkálták a földből. Ez a szívós növény, ahol egyszer megtelepedett, szinte ki sem lehetett irtani, de eddig inkább megtűrt volt, mint termesztett. Gumójában az érték Néhány éve felfigyeltek rá: kiderült, hogy a gumója érté­kes gyümölcscukrot tartalmaz, nagyobb mennyiségben. Ezért kapott — néhány évvel ezelőtt — állami megbízást a NÖMl ütemesség. A művezetők kö­rében nagyobb az igyekezet a folyamatos munka feltéte­leinek megteremtésére. Látva ezt, az idén a művezetők pré­miumkeretét 250 ezer forint­ról évi 1 millióra emeltük fel. Erélyesebb kiállást Sólyom István, a vasasszak­szervezet Pest megyéi szerve­zője: — Az utóbbi időben mint­ha egy kicsit kevesebb szó es­ne a sajtóban a 1 művezetők­ről, pedig most is időszerű a foglalkozás velük. Mert mi a helyzet jelenleg? A megyében azt tapasztaljuk, hogy az ága­zathoz tartozó vállalatoknál megtették az első lépéseket, de a haladás nagyon lassú. A vasasszakszervezet közpon­ti vezetőségének tavaly őszi állásfoglalása után az elmúlt hónapokban valamennyi he­lyi szb napirendre tűzte a kérdést. A tapasztalatok ösz- szegzése után a titkárság je­lentést készít. Ez is jelzi, hogy mindaddig napirenden akar­juk tartani a témát, ameddig nem rendeződik megnyugta­tóan a művezetők helyzete. — ön szerint mi okozza a legnagyobb gondot? — Az anyagi eszközök hiá­nya! A nincsböl ugyanis nem lehet adni. Emellett azonban érvényt kellene szerezni ta vállalatok szervezeti-műkjö- dósi szabályzatában rögzített jog- és hatásköröknek is. Ta­pasztalatunk az is, hogy egy­két helyen több művezető van, mint amennyi kellene. Tudok olyan gyárról, ahol egy ember két csoportvezetővel 12 munkást irányít! — Van egy gond, amelynek rendezéséhez nem kellene pénz: az érdekeltségről van' szó. Több helyen is azt hal­lottuk, hogy nem.az adott te­rület teljesítményétől függ a művezető bére. A szakszerve­zet nem léphetne fel ebben a kérdésben erélyesebben? — De igen, ezzel teljesen egyetértek. Mindenképpen rá kell szorítani a gazdasági ve­zetőket arra, hogy rendezzék az érdekeltséget. Ennek fon­tosságára egyébként felhívtuk a szakszervezeti bizottságok Agrobotanikai Intézete Tápió- szelén, hogy nagyüzemi kí­sérletre alkalmas fpjtaváltoza-. tokát keressen. Ma ott tartanak, hogy több nagyüzemben is helytálló csi­csóka változat van szántóföl­di kipróbálás alatt és több szaklap is foglalkozott már vele, igen előnyös színben fel­tüntetve termesztési feltételeit és tulajdonságait. Somogy megyében a Bárdi- bükki Állami Gazdaságban már nagyobb mennyiségben termesztik — vetőgumóját is ott állítják elő — és a meg­termelt árucsicsókát a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kom­binát gyümölcsfeldolgozó üze­mébe szállítják, ahol értékes fruktóz tartalmú kivonatokat, szörpöket készítenek belőle, ami elsősorban a cukorbete­geknek felbecsülhetetlen érté­kű. Ezen kívül több fórumon említették, mint a jövő egyik — silány homoktalajon is bő­ven termő — takarmánynövé­nyét, s mert megyénkben bő­ven található ilyen talaj, ezért utánanéztünk, valóban olyan figyelmét is. Annál inkább, mert a bizalmiak évenként véleményezik a művezetők munkáját, s csak úgy lehet reális képet kapni, ha való­ban minden feltétel megvan arra, hogy ezek a termelés­irányítók a legjobb képessé- ségeik szerint dolgozzanak. Csak helyzetrajz LőrinCz Imre, a Cement- és Mészművek váci gyárának villanyszerelője: — Amit a cikkekben meg­szólalók elmondtak, azok ér­vényesek ránk is. Nálunk sem fizetik meg a művezető­ket. Egyszer engem is ki akar­tak nevezni, de éppen az ala­csony kereset miatt nem vál­laltam. Mostanában valamit javult a helyzet, de ez a fo­lyamat lassú. Szakszervezeti bizalmi vagyok, s bizony ta­pasztalom, hogy a béreme­lések megvitatásánál sokszor nagy harcot kell folytatni né­hány -kollégával, hogy elfo­gadtassuk: a közvetlen terme­lésirányítók kapjanak kiemelt emelést! — Ezek szerint a gyáriak ellenzik az átlagot meghaladó keresetnövelést? — Egy kis része igen. A többség azonban megérti, hogy a nagyobb terhet, a na­gyobb felelősséget jobban meg kell fizetni. A‘z utóbbi években nálunk is elszaladtak a bérek — a munkások javá­ra. Most viszont a művezető­kön a sor. Persze, az embe­rek azt is megkérdezik: miért ígv alakítottuk helyi bérpoli­tikánkat? Ennyi a három vélemény. Szóba kerültek a gmk-k is, s mindhárom beszélgető partne­rünk úgy foglalt állást: nem helyesli, hogy a művezetők tagjai e csoportoknak. Ez nemcsak fizikailag megterhe­lő, hanem helyenként elvte­len megalkuvásra is kénysze­ríti őket. Nem adminisztratív lépésre van szükség ebben a kérdésben, hanem arra, hogy e réteg jövedelme a gazdasá­gi munkaközösségben való te­vékenység nélkül is legyen olyan magas, amely elegendő a nyugodt megélhetéshez. Helyzetrajz — írtuk a be­vezetőben. Nos, való igaz: er­re, s nem többre vállalkoz­tunk. A továbblépés a műve­zetők anyagi és erkölcsi meg­becsülésében, közérzetük javí­tásában már a vállalatok ve­zetőinek, politikai és tömeg­szervezeteinek, s nem utolsó­sorban a kollektíváknak a dol­ga. Furucz Zoltán jó takarmánynövény-e, mint például az Emerald vagy a Tyfon. Egy rókáról két bőrt Unk János igazgatónak tet­tük fel először a kérdést, a tápiószelei intézetben. — Egy rókáról nem lehet két bőrt lehúzni, vagy gumót ad bőven vagy zöldtümeget, de inkább Szűcs Árpádot fag­gassa felőle, ő foglalkozott ve­le, többet fog mondani róla — tanácsolja az igazgató. Szűcs Árpád főosztályvezető aztán, már ebéd közben kény­telen a csicsókatermesztés tu­dományába beavatni. Megtu­dom tőle, hogy több mint százhúsz ökotípusból válogat­tak húsz fajtát, amelyből vé­gül négyet használtak fel anyatőnek. A vizsgálatok va­lóban kedvező eredményt hoz­tak, de a munka korántsem tekinthető befejezettnek, mert például a piros héjú fajták gépi betakaríthatósága jobb, mint a többié, viszont kisebb a terméshozamuk. Ilyen vagy hasonló kifogást lehet mon­dani mindegyik kipróbált faj­tára. Tehát tovább kell fej­leszteni. Ennek ellenére nagyüzemi termesztés-technológiája lé­nyegében megoldott, mert minden művelet elvégezhető a burgonyatermesztésben bevált munkagépekkel. Viszont nem igaz, hogy igénytelen növény. A burgonyáéval szinte azonos minőségű talajt, szerves- és műtrágya mennyiséget igényel. Szükség is van rá, hiszen egészségügyi értékei vitatha­tatlanok. — És takarmánynövényként mi várható tőle? — térek most már rá jövetelem tény­leges okára. Újra hallom az egy rókáról két bőrt közmon­dást. Rendben van, akkor ve­gyünk csak egy bőrt, a zöld­tömeget. Negyven-ötven má­zsa zöldtermés hektáronként, nem lehet közömbös egyetlen tejtermelő gazdaság számára sem. A tárolás kérdőjelei — Persze — mondja Szűcs Árpád —, most már ezek a vizsgálatok következnek. A Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskolai Kar állítólag folytat ilyen takarmánykísérleteket. Ám most még óvatosan kell fogalmazni, ha termesztésre ajánljuk valahová, mert a gu­mó prizmában könnyen rom­lik, tehát még nem biztonsá­gos a tárolása, különösen erő­sebb fagyok idején. Zöldtöme- ge pedig meglehetősen durva rosté takarmányt ad, és csak akkor számíthatunk érdemes mennyiségre, ha jobb talajra tesszük és műtrágyázzuk is. Azon pedig esetleg jobb ta­karmánynövény is megterem. Ezeket a gyakorlat tisztázza majd a közeljövőben. Mindenesetre Pest megyé­ben nem figyeltek még föl rá. Ezért írtunk róla. S. T. E. A halálozást döntően befo­lyásoló betegségcsoportok elle­ni küzdelemről tavaly jelent meg az Egészségügyi Minisz­térium tájékoztató füzete, mely túl az elemzésen javas­latok sorát tartalmazza; mit tegyen az egészségügy a szív­es érrendszeri betegségek, a daganatok, a balesetek, az al­koholizmus ellen. — Lett-e az írott szónak gyakorlati következménye? — kérdeztük dr. Sárkány Annát, a Pest megyei Tanács egész­ségügyi osztálya gyógyító­megelőző csoportjának vezető­jét Középtávú terv — Igen. Ez év áprilisában, a szakfőorvosi értekezleten megvitattuk a témát, s ott, azonnal megalakult a prog­rambizottság, mely az egész­ségügyi intézmények vezetőit, az alapellátást felügyelő és a szűkebb szakterületek szerint illetékes főorvosokat, vala­mint a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a TIT szak­embereit, vezetőit tömöríti. — Programbizottágot emlí­tett. Van program is? — Természetesen, most, jú­niusban, már van. Valameny- nyi érintett orvosi szakma ve­zetői — a traumatológiáról, a belgyógyászatról, kardioló­giáról, az onkológiáról és a pszichiátriáról van szó — el- készítétték a megye 1986-ra, s középtávra szóló tervét, mely tartalmazza a változtatá­sokhoz szükséges feltételeket, tennivalókat. A lényeg az, hogy összehangoltan, s a ku­rativ szemlélet helyett a meg­előzésre helyezve a hangsúlyt kell felvennünk a küzdelmet a már említett gyakori halál­okok ellen. Gondozóhálózat — Milyen körülmények kö­zött látnak munkához? — Röviden: lehetnének job­bak a feltételek. Pest megyé­ben sajnos jellemző, hogy az egészségügynek éppen ama te­rületein tapasztalható elma­radás, ahol ez a legveszélye­sebb. Foghíjas például a rák­gondozói hálózat, nincsenek gondozóintézetek, csak meg­bízott onkológusok (jórészt tü­dőgyógyászok, nőgyógyászok) látják el a teendőket a szak­orvosi rendelőintézetekben. Mostanában kezd kiteljesedni a pszichiátriai gondozás háló­zata is, mely néhol személyi és épületgondokkal küszködik. A szűrővizsgálatok szerepe a daganatok megelőzésében len­ne a legfontosabb talán, ám a szűrés csak azoknál történik meg bizonyosan, akik kórház­ba kerülnek. Jobb a helyzet a szív- és érrendszeri beteg­ségek ügyében, hiszen a ko­rábban csak tüdőszűréseket kiterjesztették célzott, a rizi­kófaktorokat (így a magas vérnyomást, elhízást is) kere­ső vizsgálatokká. S aki fenn­akad a rostán, azt automati­kusan tovább küldik kórházi kardiológiai kivizsgálásra, vagy az illetékes szakorvosi rendelő gondozójához. Meg­nyugtató, hogy a kórházakban fejlődött a műszerezettség, kardiológiai őrzök létesültek, intenzív ellátást is nyújtanak több helyütt. Egészségnevelés — Am úgy tudom, a bal­eseti sebészet ügyében rósz-, szabb a helyzet... — Valóban, a traumatológia tekintetében a legnagyobb az elmaradás. Kevés a műtő4 csak elvétve akad monitoros, képerősítös műtéti figyelési le­hetőség. De a lakosság ezt a gondot nem észleli, ugyanis példásan segít a fővárosi egészségügy, s az Országos Traumatológiai Intézet. Ettől függetlenül, feltétlenül indo­kolt a megyében egy kézsebé­szeti osztály kialakítása. Egyébként az egészségnevelés­re vár nagy feladat, ugyanis nemcsak a közúti, hanem a háztartási balesetek száma is nő, az utóbbiak aránya negy­venszázalékos. — Van tehát tennivaló, vál- toztanivalá bőven. Mi a sor­rend? — Kezdjük hátulról, a le­hetőségek felől. Ugyanis csak azt valósíthatjuk meg, amire futja a pénzből. Innen néz­vést első helyen áll a megelő­zés, az egészségnevelés, a szű­rés, s ezeknél számítunk a gyó­gyítókon kívül a TIT-előadásai- ra, a vöröskerésztesekre, s a mozgósításnál a Hazafias Nép­front aktivistáira, A második, hogy’ ütőképesebbé, hatéko­nyabbá tegyük az elő- és szű­rővizsgálatokat, s ehhez nél­külözhetetlen az egészségügyi dolgozók felkészítése, tovább­képzése. Részben pénzkérdés, de inkább szervezési: növelni kell az onkológiai sejttani elemzések számát, ami szintén megkívánja a szakemberek át­képzését. Harmadikként pedig tervszerűen folytatni kell a kórházi osztályok korszerűbb műszerekkel való ellátását, például echokardiográfok, őr­zőberendezések szükségesek, noha áruk borsos. S folytatni kell a gondozói hálózat bőví­tését. Most épül egy-egy Tö­kölön, illetőleg Dunakeszin. — Mindez: az első-második vonal. Am a beteg ellátásához rendszerint nagy háttér kell. Megvan? — Jórészt igen, de akadnak több szakmát érintő feladatok is a program kapcsán. Ilyen például a plazmaferezises vér­adás gyakoribbá tétele. A la­boratóriumi infarktusdiagnosz­tikai módszerek szélesebb kö­rű bevezetése is kívánatos, valamint a sejt- és szövettani vizsgálatok lehetőségének gya­rapítása. S itt említem a szer­vezést is:- a bizottság évente egvszer értékeli majd a ter­vek tejesítését, az eredménye­ket, számbaveszi a gondokat, a további tennivalókat. A kor követelménye — Milyen eredmény remél­hető a programtól? — Ettől önmagától legfel­jebb annyi, hogy célt ad, fel­adatokat szab. Ugyanis a ki­emelt halálokok szinte minde­gyike összefügg a káros szen­vedélyekkel, a helytelen élet­móddal. rossz életvitellel. Ezek megváltoztatásához pedig ke­vés, ha az egészségügy fejlő­dik. s alkalmazkodik a kor követelményeihez. Az emberi szemléletnek Is változnia kell. Éppen ezért került a közép­pontba programunkban a pre­venció. Erre pedig a KÖJÁL egészségnevelési osztálya már márciusban elkészített egy részletes programot. Vaavári G. Pál Ecserről Líbiába. A napokban elkészül az utolsó klimatizáló beren­dezés moterháza is a Rá- kosmezeje Termelőszövetkezet ecseri üzemében. Ezeket az al­katrészeket Líbiába szállítják. A képen: Szén László a klimati­záló berendezések motorházát fúrja. BarcM a»olt felvitel« Még egyszer a művezetőkről Pénz nélkül is lehet lépni Kötött beszélgetést folytattak a gondokról A néhány nappal ezelőtt a művezetők helyzetével foglalkozó so­rozatunk viszonylag nagy visszhangot váltott ki olvasóink körében. Nem csoda: e réteg közérzete sok helyen ma is rossz, s ennek elsősor­ban az az oka, hogy a behatárolt lehetőségek miatt a vállalatok több­ségénél háttérbe szorult az anyagi elismerésük. Manapság pedig a ne­hezebbé váló körülmények nemcsak a gazdálkodókat, hanem a csalá­dok pénztárcáját is jellemzik, s így az emberek nagy része minden lehetőséget megragad, hogy cyarapítsa az otthoni kassza tartalmát. A művezetőkről szóló helyzetrajzunk azonban egy sor olyan gondot Is felszínre hozott, amelyek megoldása nem pénz kérdése. Lénni .ken lehet is — ha megvan a szándék. Kogy miként, arra hadd idézzünk három véleményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom