Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. JÚNIUS 15., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Egy monda! a határozatból Ez a legfőbb érzelmi közösség Államunk cs társadalmunk jobban támogassa Riasztó statisztikai adatok, nemes indítékú meg hamisan csengő jajszavak komor regimentjét masíroztatják elénk a hazai meg a kül­földi szociológusok, írók, társadalomtudósok, filmesek, demográfusok, színházművészeti emberek a család válságáról. Amit annyian mon­danak, az bizonyára igaz. Ezek szerint tényleg válságban lenne a család intézményrendszere? Vagy inkább — és sokkal inkább — a családot alapító, alkotó, felbontó — felbomlasztó, újraalakító — em­ber válságáról, válságairól kellene — lenne jogos — írnunk, be­szelnünk? Ezerféle érdek, vélt és valódi jog, szunnyadó és szenvedélyesen kitö­rő érzelmek terepe: család. Szív­közösség, észközösség. Szövetség szépre, jóra, kiteljesedő életre vagy éppen hadüzenetek, keserves csa­ták színtere. Meghatározó szerepe van a gyermek nevelésében, a róla való — erkölcsi, anyagi — gondos­kodásban. E kicsiny, néhány tagú embercsoportnak kell — kellene — megadnia azt az építőanyagot, amelyből a gyermek, az ifjú közös­ségi magatartása, más embercso­portokon belüli viselkedése kiala­kul, megszilárdul, képessé válik a folyamatos igazodásra, az új körül­mények közé való beilleszkedésre. Aminek súlyát, fontosságát akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, a megye lakosságának harminc száza­léka még nem töltötte be élete hú­szadik esztendejét! A népességnek ez az a része — csecsemőtől a bak- fislányig, surmó legénykéig —, amelynek szellemi, fizikai köldök- zsinórja a családtól származó táp­anyagot kellene, hogy szállítsa, mint ^legfontosabbat a felnőtté váláshoz. pódik le itt, avagy éppen arról van szó, a környezeti káros, hátrányos hatásokat a családnak kellene — fokozott jelenlétével — ellensúlyoz­ni? Egyéni, szűkebb és tágabb értel­mű közös érdekek egyaránt sűrű­södnek tehát abban a bonyolult és sokféle teendőt magába foglaló fel­adatban, amelyet így rögzítettek a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozatá­ban : „Társadalmunk harmonikus fejlődése szükségessé teszi, hogy ál­lamunk és társadalmunk jobban támogassa és védje a család intéz­ményét". Meghatározó szerep Ne tévesszünk utat, mint gyak­ran megtörténik ez a közgondolko­dásban ! A családnak nemcsak a gyermekkel, hanem a felnőttek egy­más közötti viszonyával is törődnie kell — kellene —, mert ez a vi­szony semmivel sem egyszerűbb, mint szülő és gyermek, gyermek és szülő — felnőtt gyermek és idős szülő, nagyszülő és unoka — érzel­mi, értelmi kapcsolatrendszere. Mint a legtragikusabb véglet, a megyé­ben évi négyszázötven, ötszáz ön- gyilkosság figyelmeztet rá — nem kizárólag, de annak is —, a család­nak, ennek a legfőbb érzelmi, ér­telmi megtartó közösségnek súlyos kudarcai lehetnek, vannak. Mert, ha erős a családi háttér, ha jó az ott­honi légkör, ha nemzedékek kere­sik és meglelik a közös nyelvet, akaratot, elképzelhető-e, hogy vala­ki az élet helyett a végső semmit választja?! Folytathatjuk: tapasztalatok, szá­mítások szerint a megyében húsz­és harmincezer fő között van az alkoholisták táborának létszáma; ma a megyében nagyobb összegéri vásárolnak italt, mint amennyiért ruházati cikkeket...! Vajon ehhez semmilyen módon nem kapcsolódik a — tágabban vett, a közvetlen le- származókat és felmenőket magába foglaló — család?! Évente most már a megyében három, három és fél ezer ember — döntő részben fiatal — kerül kapcsolatba valami­lyen kábítószerrel, kábítószerpótlék­kal. Mire remélnek ők ilyen téyes, ön- és közveszélyes módon feleletet, gyógyírt? Még egy, a megyében egyre érzékelhetőbben súlyos gon­dokat okozó — és főként az agglo­merációs övezet gyermekintézmé­nyeiben, oktatási hálózatában ész­lelhető — tényt említünk, mint nyomatékosan figyelmeztető mozza­natot. Az ún. veszélyeztetett —sze­mélyiségfejlődésében erős környeze­ti károkkal sújtott — gyermekek aránya korosztályaikon belül emel­kedő irányzatú, a szakemberek sze­rint ma már 4,5—5 százalék között van, de már lelni településeket, korosztályokat, ahol jóval megha­ladja ezt az értéket. Vajon kizáró­lag _ tagadhatatlanul meglévő — objektív okokkal lehet erre magya­rázatot, mentséget adni? Hihetjük, csupán az átmeneti jegyeket muta­tó társadalmi fejlődésnek a tör­vényszerű kedvezőtlen hatasa csa­Érdekek ötvözése Rengeteg felhalmozódott ross2 tapasztalat birtokában a társada­lomnak — jogszabályai, intézmé­nyei, közerkölcsei stb. útján — a2 előbbiekkel együtt azt is ki kell mondania: a szülő — igenis, a szü­lő — felelős a gyermekneveléshez, elengedhetetlen jó családi légkör megteremtéséért, azoknak az erköl­csi értékeknek a képviseletéért, amelyeket a gyermeknek tovább kell vinnie magával ahhoz, hogy a társadalomnak kiegyensúlyozott tag­ja, beilleszkedési zavaroktól men­tes, azokon gyorsan túljutó alkotó eleme legyen. A megyében kétszáz­ezer felett van azoknak a családok­nak a száma, ahol húsz éven aluli gyermeket nevelnek. A tapasztala­tok azt mutatják — és erre eddig a szükségesnél kevesebb figyelem jutott, holott nagy fontosságú a fel­ismerés —, a családok döntő része valójában törekszik az általa jónak vélt légkör megteremtésére. A gya­korlatban azonban ez úgy néz ki, kapjon meg „mindent” a gyerek, s megkapja, sokszor a család erején felül is megkapja mindazokat az anyagiakat, amelyeket ő és szülei — az adott környezetben —, fon­tosnak vélnek, a presztízs elenged­hetetlen tartozékának ítélnek. Ezért nem meglepő — és visszatérő téma a megyében a pedagógiai tanácsko­zásokon —, hogy gyorsan növekszik a jó anyagi körülmények között élő, mégis magányos, veszélyezte­tetté válható gyermekek csoportja. A szülői felelősség kimondása a társadalom gyakorlatában kétségte­lenül új látószöget nyit. Korábban ugyanis mindenki és minden felelős volt a gyermekért — a társadalom, az oktatási rendszer, a pedagógus, az ifjúsági szövetség és így tovább, —, csak éppen azt fedte csend, mit tett, mit mulasztott a család/ A munkahelyén mindenkit nevelő, ki­oktató, szigorúan számonkérő, de gyermekével a minimális neveltsé- gig sem eljutó szülő, a riasztó pél­dák sokaságát a gyermekek elé táró felnőtt, a mindent és minden­kit kárhoztató erkölcsőr, aki a ma­ga családjában a legalapvetőbb er­kölcsi normákat sem tartja, tartatja be, nos mindezek nem ismeretlen figurák és magatartások minden­napjainkban. És akkor éppen csak megemlítjük az ún. kettős nevelést, a pályaválasztásnál a gyerekre erő­szakolt, általa az első pillanattól utált holnapot, a család színe előtt zajló szerepjátszásokat, botrányo­kat, a három gyermeket nevelő szü­lő feletti sajnálkozást — „ó te sze­gény” — a munkatársak, az isme­rősök részéről, a családi üdülési be • utalók számának, elosztásának ko­rántsem megnyugtató gyakorlatát, az állami hozzájárulások ellentmon­dásos rendszerét, az elavult szo­ciálpolitikai módszertárat, érzékel­tetésül arra, mennyi mindenben le­hetséges és szükséges a haladás. Ennek a haladásnak egy, rendkívü­li fontosságú részterületére vet fényt az a megállapítás is, amelyei a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé — 1985. március 2—3-a, Gödöllő — beterjesztett je­lentésében olvashatunk. így hang­zik: „Gondot jelent, hogy a szük­ségesnél lényegesen kevesebb taná­csi bérlakás építésére volt lehető­ségünk. Ez a kis jövedelműek és a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit erő­sen korlátozza". Napjainkban háromszázezer kö­rül van a családok száma a megyé­ben, s a pongyolán ható körül meg­fogalmazás azért került a papírra, mert folytonosan mozog, változik a szám, bár valójában ez a szám nem döntő, ugyanis félrevezethet. Sza­porodik ugyanis az összesítésekben családként megjelenő, a valóságban ún. töredékcsaládként élők tábora. Becslések szerint a megyében öt­hat ezer egyedül álló apa, illetve 26 —28 ezer anya él gyermekével, gyermekeivel. Sajnos, számuk nö­vekszik, ugyanis válás következté­ben most már évente 2,6—2,7 ezer házasság szűnik meg a megyében. Ami jelzi a sorsok összekötésének nem kellő felelősségű gyakorlatát, hiszen a válások egyharmada ese­tében négy évnél rövidebb ideig éltek együtt a házastársak ... A tettek értéke Van gond a szavakkal is, mert olykor már a szavak bántanak, sér­tenék, sajnáltainak, lekicsinyelnek egy társadalmi intézményt — az alapintézményt, a családot —, bár jobbat még senki nem lelt, nem ajánlott, mondott helyette. Mégis, a nagyobb gond a tettekkel, azok értékével van, mert a szavak még- még élesztgetik a jogos reményeket, a tettek viszont gyakran e remé­nyek rombolói. Senki sincsen, aki azt mondhatná, nem tucl tenni a családokért. Valamit mindenki ké­pes tenni. Azt a valamit azonban néki ikell megtanmie. Ma mégis so­kan másokra mutogatnak, másokra várnak és ők maguk — bár meg­lehet, sopánkodnak a család hol­napján — tétlenek. Az /egyéni tét­lenségek sokadalmáért azután a családok fizetik meg az árat, s a családok okán az egész társadalom. Mészáros Ottó Mire kisujjjukban lesz a szakma” A srácban csak-csak akad hajlandóság arra, hogy közelebbről szemügyre vegye a mindössze két éve vásárolt rádiót. Lekapja a nyomtatott áramköröket rejtő,'borító fedőlemezt, piszkálgatja, szá­momra követhetetlen módon a rádió eszét-lelkét jelentő belső részt, míg némi cincogást csal ki az eddig konokul hallgató készülékből. S mondja, mi a baj, mit kell pótolni. Van is nekik. A Mester azonban közbelép. Fölényes kézlegyintés kíséretében adja tudtomra, ilyen öreg jószágokra az ember nem költi a pénzt — főleg itt náluk nem javítják! — Ajánlja a modern típusokat, például a japánokat, vagy esetleg a tizenhatezer forintos magyar is megteszi. Bár — oktat a Mester — akkor volt az a tizenhatezer forintos modern, korszerű, amikor még nem is álmodtak a gyárban arról, hogy náluk egyszer ilyen kerülhet le a szalagról. Szavamba vág, amikor meg akarom értetni: nekem két-három- száz forintot is megérne az általa lenézett, megvetett jószág javí­tása. Cinkosan hallgatok arról, hogy a srác, a Mester ipari tanuló­ja megmondta, az alkatrész csak egy ötvenesbe jön. A Mester már csomagolja, süllyeszti vissza dobozába a masinám, s terelget a be­járati ajtó felé. Látom, a srác zavartan toporog. Tesz-vesz balról jobbra, jobb­ról balra, csak ne kelljen fel- és szembenézni velem. Látom, ő is akkor könnyebbül majd meg, ha egy sarokkal már messzebb já­rok. Mert akkor már bizonyos, hogy nem adom ki a Mesternek. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mire a kisujjában lesz a szakma, nemcsak a fogásokat tanulja meg, hanem valami mást is. S ebben hallgatásommal ludas vagyok én is... Mindhárom Világoskék köpenyen felirat: tanuló. A jövő keres­kedői állnak a pult mögött. Ahogy csak tizenéves korában tud az ember sületlenségeken vihogni, akként nevetgélnek ők is. Hátuk mögött az iroda ajtaja nyitva, piros köpenyesek csapata üldögél, ci­garettázik, kávézgat. Ök az eladók, a hivatásos kereskedők. Nem zavarja egyiküket sem, hogy az önkiszolgáló tömve vevővel. Idős néni a felső polcról piros edények egyikét kéri. A tanulók szétreb­bennek, szolgálatkészen ugranak, keresik a létrát, hogy elérjék a kinézett lábast. Beszólnak az irodába: hol a létra? Ötödszöri kérdés után érkezik egy unott válasz: minek az? Magyarázzák. A válasz katonás: létra nincs, piros lábas sincs, míg a kék el nem fogy. Az kéznél van. A vihar pillanatok alatt kitör az eladó és a vevők kö­zött. * A tanulók restelkednek. De vajon mire a kisujjukban lesz a kereskedelmi szakma minden csínja-bínja, nem éppen ugyanígy akarják majd megszabni, hogy a pénzemért mikor, milyen színű lábast vegyek? Fehér, keményre vasalt pincérkabát mindkettő, a nadrág éle, mint a borotváé. Kirí környezetéből, kollegái közül ruházatával mindkét fiú. Készségesek, udvariasak. Tanulók. Adnak még magukra, hisz­nek abban, hogy aki hozzájuk betér — az Őfelsége, a Vendég. A nagyteremben szinte csak minden második asztalnál ülnek. Kevés dolguk akad a pincéreknek. Talán éppen ezért oly lassú a tempó­juk, ráérősen veszik fel a rendelést, negyed óra élteit'évfel "újra' tisz­tázzák a vendéggel, mit is kért. Mélyhűtőből varázsolják elő a sört, a kólát, s közben a mélyhűtő tetejét úgy istenigazában lecsapják. Ügy, hogy a közelben ülő család minden egyes tagja összerezzen, még a távolabbi asztaloknál ülők is felkapják fejüket. A mélyhűtő szomszédságában ülők, amint bekapták az ebédet, fizetni akarnak. Szólnak először, negyedszer. A kissé molett, sző­ke pincérnő még válaszra se méltatja őket. Türelmét veszti a ven­dég. A tanulókat hívja segítségül. Azok — vesztükre — szólnak a fizetőpincérnek. A vendégek füle hallatára gorombítja le őket. Le­forrázva, vörös arccal szedegetik össze az üres tányérokat. Ám a vendégnek is kijut: — Hova siet, mozijegye van? Netán lóverseny­re üget? Hát ez itt nem lóversenypálya! A tanulók egyre hangosabban csörömpölnek a tányérokkal, igye­keznek elnyomni a sipító hangot. De meddig? Mire kisujjukban lesz a szakma ... Njár vatl. a szabadságok ideje. A szakmunkástanulók nyári gyakorlaton ismerkednek az idegenforgalmi, a vendéglátó szakmá­val. Gyakorlaton készülnek fel a hétköznapok sorára választott szakmájukból. Ezernél többen dolgoznak majd Pest megyében is diákok, szakmunkások a nyári hónapokban. Hogy milyenek lesz­nek, miként tisztelik a munkát, választott szakmájuk iránti elhiva­tottságuk miként nyilvánul meg, az nem csak rajtuk múlik. Rajtunk is. Amit ma látnak, megfigyelnek — azt kapjuk vissza tőlük három, öt vagy tizenöt év múlva. Mire mindegyiküknek a kisujjában lesz a szakma. Varga Edit Alföldi táj ifrfP>v"urnimKsmtgiin^ttn «58 Ugocsai Antal, olajfestménye I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom