Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
ItlT-VAGTA 1985. JÜNTTTS 1.. SÍOMBAT- ■■ A 1 má&*: 77 Csak szerveztek szervez iek... Moszkva minket is va r Mi, mai fiatalok, sosem voltunk olyan érzékenyek a háború és béke kérdéseire, mint napjainkban. Korábban, baráti beszélgetéseken könyvekről, filmekről, futballmeccsekről és — valljuk be — a lányokról csevegtünk, de mostanában mindig oda lyukadunk ki: mi lesz, ha ... ? Újságokat olvasunk, hallgatjuk a rádiót, nézzük a tévét, és megriadunk a hírektől. Békében akarunk élni, és azt szeretnénk, ha gyermekeink, unokáink se ismernék meg a háború borzalmait, mint ahogy mi sem ismerjük. Hisszük, hogy mindenütt így gondolkodnak a fiatalok. Jó lesz erről beszélni Moszkvában. Mert, hogy erről szólni fogunk, az teljesen bizonyos. Nem is lehet másként, hiszen éppen azért jön össze, találkozik időnként a világ ifjúsága, hogy a maga módján megtárgyalja a világ dolgait, a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseket. És lehet-e fontosabb a békénél? A VIT-ek résztvevői mindig megadták erre a választ, a béke és barátság gondolata évtizedek óta él. Így volt Prágában, Budapesten, Berlinben, Bukarestben, Varsóban, Moszkvában, Becsben, Helsinkiben, Szófiában, majd újra Berlinben es legutóbb Havannában. Jelképesnek is tekinthetjük, hogy az idén nyáron megint Moszkva a helyszín. Negyven esztendővel a má_ sodik világháború befejeződése után,' a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulóján, az ENSZ nemzetközi if júsági évében egy olyan ország fővárosa várja a fiatalokat, amelynek mindhárom dátumhoz fűződő eseményhez sok köze van. És nemcsak ahhoz, ami a múltban történt, hanem ahhoz is, ami majd ezután következik. Hisszük, hogy ez a béke időszaka lesz, és tudjuk, hogy ez nem a mostani vendéglátónkon múlik. A fesztiválok mindig tükrözték az adott világhelyzetet, kinyilvánították a haladó ifjúság törekvéseit. Mozgósítottak a háború utáni újjáépítésre, elítélték a hidegháborút, szolidaritást vállaltak .a szabadságukért küzdő népekkel, üdvözölték az enyhülést. Az idei találkozó az antiim- perialista szolidaritás, a béke, a barátsáp jegyében kerül megrendezésre. Moszkva politikai, ideológiai megkülönböztetés nélkül, párbeszédre hívja a fiatalokat, hiszen az a fontos, ami összeköt, és nem az, ami elválaszt bennünket. Ott lesznek a szovjet fővárosban a magyar ifjúság képviselői is, azok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a munkában, a tanulásban, a mozgalomban. És ott lesznek közöttük mai vetélkedőnk nyertesei is. Mi Játszottunk, mások dolgoztak. Azért dolgoztak, hogy játszhassunk. Eddig mindannyian teljesítettük, amit vállaltunk: döntősek vagyunk. De ehhez olyan szervezők kellettek, mint Solymosi Sándor, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, és Bárdos István gödöllői úttörőelnök, aki kezében tartotta a szálakat. — Hogyan kezdődött? — A KISZ KB munkatársai már legalább egy esztendeje foglalkoztak a játék gondolatával, de hogy az végül is milyen lesz, azt senki sem tudta — mondja Bárdos István. Csupán annyi derült ki, hogy korhatár nélkül, minél szélesebb tömegeket kell majd mozgósítanunk. Ez volt az egyetlen támpont. — Ahogy közzétették a játék időpontját, ébresztőt kiáltottunk a helyi titkároknak — teszi hozzá Solymosi Sándor — Nem mintha addig szunyókáltak volna, éppen ellenkezőleg, nagyon összesűrűsödtek a feladatok, amelyek sorába be kellett illeszteni a VIT-vágtát is. A világifjúsági találkozóra amúgyis rengeteg helyi rendezvénnyel készültünk, s túl vagyunk a megyei pályáeaton is. Ezt a Pest megyei Hírlappal közösen írtuk ki, és az első helyezett, a gödöllői városi tanács csapata már megváltatta a vonatjegyét Moszkvába. Az országos vetélkedő szervezése azonban egészen más módszereket kívánt, erre kellett felhívni a figyelmet. Volt foganatja, mert a játék napján sokan telepedtek a rádiókészülékek mellé, a feladatokat várva. — Mindegyik KISZ-bizottságon kijelöltünk egy VIT-vágta felelőst, aki a helyi1 szervezést vállalta — folytatja Bárdos István. — Körülbelül ezerötszáz ember indult a játékon, ebből 930-an, vagyis 93 tíz fős csapat jutott a megyei döntőbe. A megye széttagoltsága ellenére is jól sikerült a mozgósítás, hiszen csupán a Szolnok megyeiek előztek meg bennünket. — A KISZ-bizottságokon ügyeletet tartottunk, mert másként nem tudtuk volna összeszedni a pályázatokat — mondja Solymosi Sándor. — Az utolsó gyűjtőautó este fél tizenegykor ért be a sződligeti KISZ- iskolára. Ott 25-en láttunk hozzá az értékeléshez, és hajnali fél ötig dolgoztunk egyhuzamban. Pihentünk néhány órát, majd újra nekiveselkedtünk, s délre végeztünk. — Aztán jött Szentendre, a megyei döntő. Mi volt a feladatotok? — Az, hogy mind a 33 játékhelyen fennakadás nélkül menjenek a a dolgok — mondja Bárdos István. — Ehhez természetszerűen ugyanannyi játékvezetőre volt szükség, és még 150 technikai segítőre. A szentendrei KISZ-esekre nem lehetett panasz, pedig aznap, néhány kilométerrel odébb, a Lajos-forrásnál rendezték meg a Pest megyei ifjúsági napot. Mégis minden stimmelt. — Üjabb állomás: a tatai területi döntő. Hogyan készültetek? — Rutint szereztünk, olajozottan működött a gépezet — veszi át a szót Solymosi Sándor. — Mire értesítettek bennünket, hogy hol lesz a szállásunk, addigra már foglaltunk helyet. így aztán másutt laktunk, mint a többiek, s ennek voltak előnyei. Egy nappal előbb lementünk, rendezgettük a negwen év—negyven tárgy kiállítást, sokat beszélgettünk, s ezalatt összemelegedett a csapat. Szükség is volt rá, hiszen tíz társaságból verbuválódott össze. A ráhangolásnak meg volt az eredménye: Pest megye a döntőbe került. — Siker kapujában a csapat, helytálltak a szervezők. Hogyan tovább? — A szállás, az utaztatás, rendben van, s már azt is tudjuk, hogy mi lesz a menü — mondja Bárdos István. — Gödöllőn kiváló partnerekre találtunk, sokat segítettek a művelődési ház munkatársai és a KíSZ-esek. Annak ellenére vállalták a rendezést, hogy szombaton juniálist tartanak. Erre mi is hivatalosak vagyunk, hiszen már csak babonából is megtartjuk azt a bevált szokásunkat, hogy mindenhová egy nappal korábban érkezünk. Óriási az érdeklődés, sokan kíváncsiak rá, hogy mire képes a csapat az országos döntőben. Biztatásban nem lesz hiány, teli házat várunk. Akik nem férnek be a művelődési házba, azok a televízió képernyője előtt szorítanak a minél jobb helyezésért. A csapat kaphat olyan feladatokat is. amelyek megoldásához szükség lehet a lakosság segítségére, ezért a helyi KISZ-bizottságok munkatársai ügyeletet tartanak a pártbizottságokon. A következő telefonszámokon közvetlenül is lehet hívni a gödöllői művelődési központot; (28) 20-977, 20-775, 20-416, 20-248. — Bármi lesz a végeredmény, nem hagyjuk abba, amit elkezdtünk — folytatja Bárdos István. — Vétek volna parlagon hagyni azt a sok élményt, ismeretet, dokumentumot, amit a játék felszínre hozott. Pályázatot hirdetünk és a legjobb munkákat sportfelszerelésekkel, nyári táborozásokkal jutalmazzuk. És mi is tanultunk: a szervezési, rendezési tapasztalatokat később hasznosíthatjuk. VideMtzanza és wnatt 9 A feladat: videozanza. Operatőrünk már egy hete tanulja a maísina kezelését, itt az idő, hogy elsőfilmes legyen... Ki mondta, hogy nincs szilva? Ha megformáztuk gyurmából, leukoplaszttal meg bevonjuk, ezt követően temperával festjük, s újságpapírból készült zacskóba tesszük — ki mondta, hogy nincs. ■ ■ ? Borotvának jó lesz a vállfa, zöldségesstandnak a 40 év 40 tárgy kiállítás egy része, jelmezhez meg vetkőzzenek a lányok ... Üjra felfedezzük a szinkront, a szereplő tátog, a hangja a mikrofonba beszél. Ragyogó, ragyogó! Vágónk csak az egész vetélkedő vezetésére volt, így a „ki tudja, hagy kell. ezt kezelni” kényszeredett nevetgélése mellett mégis valamit összehoztunk ... @ A közismerten csendes, halkszavú, magába forduló csapattagunk, Török László, az ebédszünetben leül sakkozni. A játszma vége felé a partner kénytelen megszólalni: — Matt — suttogja, vagy inkább leheli. Csapattársunk magából kikelve, az asztalt felborítva tajtékzik: — Fecsegőkkel nem játszom... ! A. stábtag Réz András mondja: Jött * telefon: „Nézz már be a stábhoz!** Benéztem. Közölték; „Te leszel Voznyeszenszkij!’* Semmi Napóleon? S emmi XIV* Éajé s# - alabb ha Julius Cézár!” Megmyu«- tattak. hogy a dolog teljesen veszélytelen. Kényszerzubbonyról szó sincs. Majd bemutottak további három Voznyeszenszki.jnek. Mi. Voz- nyeiszenszkijek összejöttünk, kedélyesen megosztva egymás között hasadt tudatunkat, mikoris kiderült, mi lesz a feladatunk. Megtetszett. Én voltam-e a legjobb Voz- nyeszenszkij? Nem tudom. A „kollégák” velem együtt kerültek be ebbe a négyesfogatba, mert Voznyeszenszkij I, — Barát József, Voznyeszenszkij XI. — Kerekes András és Voznyeszenszkij Ilii. — Péter Ferenc jól beszélnek oroszul, s fel kellett készülnünk arra az eshetőségre is. hogy valamelyik csapat a finisben oroszul teszi fel a kérdést, hogy ily módon másokat esetleg kirekeszt- hessen az információból* yJfffff»? [CENT: A SZOVJET FŐVÁROS I.ATKÍÍPE A KALINYTN SUGÁRÚTTAL. PANORÁMA A KREML SZPASZKIJ TORNYÁBÓL. (A CÍM FÖLÖTT) Mákukk tojás nyuszika halával Szeidl Erika a csanat legifjabb tagja — mindössze 15 esztendős. A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója, s különös tulajdonsága, hogy mindig kettesben mutatkozik — egy nyuszival... — Jó kabala? — Ó, hát persze ... — És segít? — Az a tudat, hogy itt van velem ... Ha az utcán találkozunk Kiss Lászlóval, alanyi költőnek vélnénk, ki legújabb művén vívódik. Pedig nem: a DKV kutatási főosztály laboránsa, ám annyiban nem csalatkozunk, hogy az irodalom tényleg hobbija, meg a film, meg a művészetek... Honnan? — Jó gimnáziumba jártam — áruija el —, a kőszegi Jurisics olyan iskola, ahol, ha akar valaki, ráragadhat a minden iránti érdeklődés mellett a megismerés vágya is. S kell ennél több? — Mi volt az eddigi legnehezebb feladata? — A képazonosítás című megyei játék kakukktojásainak kiválasztása fantasztikusan nehéz volt. De az irodalmi hősök is olyan új. izgalmas játékot jelentett, amiben részt venni külön öröm volt. Ián irigykedtek, de csak addig, míg nem kellett készülni. Még osztályfőnökömnek is volt ötlete, s most természetesen a gimi együtt drukkol ... Szűcs Mihály főhadnagy minden Igyekezetével azon van, hogy a katonákról minél kedvezőbb kép alakuljon ki. Személyét illetően sikerrel, több vetélkedő győztese... SZEISL ERIKA — Ténylegesen? . — Amikor a megyei csapatba kerültem, osztálytársaim egy kicsit taKiSS LÁSZLÓ
