Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

Minden bizonnyal a legnagyobb feladatra azzal vállalkozunk, ha azt keressük, a VIT-vágta melyik része a legértékesebb. A csa­patokat kérdezve, a vállvonás nem a tanácstalanság, inkább a tű­nődés jele volt, s ki ezt, ki amazt említette. A tanácsok emberei mindenesetre május hatodikén kezeiket dörzsölve, elégedetten men­tek .végig a megye szinte minden településén. Itt eltűnt egy szemét­halom, amott fák magasodtak a tegnapi pusztaságból, másutt rend­be tettek egy parkot, s hinta került az árválkodó oszlopra. Parancs­szó nélkül, precíziós szeizmográf módjára, a VIT-vágta csapatai szinte a legégetőbb pontokhoz nyúltak, biztos kézzel, villámgyorsan segítve. Ügy avatkozva be a közéletbe, hogy jóleső elégedettséget, s talán egyfajta lelkidsmeret-furdalást is okoztak vezetőiknek — lám, mégis lehet számítani fiataljainkra, s vajon számítunk-e rájuk elég­szer Sokan azt tartják, minden ember született lokálpatrióta. Nos, a lokálpatriotizmushoz szükséges feltétel a múlt ismerete. Ahogy a házhoz az alap, úgy tartozik a mához a múlt, s erre építhető csakis a jövő. Negyven esztendőt, legfontosabb eseményeivel! — lepődtünk meg, a rádiót hallgatva, elsápadva, mennyit nem tudunk lakóhe­lyünkről. De a kerekek zakatoltak tovább, kit a múzeumba, kit is­merőséhez, kit szüleihez, kit a telefonhoz irányítva. Az autóban — melyen kézzel írt hatalmas plakát hirdette az akcióhoz való tarto­zást — a tábla előtti kényszerű várakozás pillanatai alatt széles mozdulatok, szinte szóváltás jelzett a járókelőknek, hogy menjenek közelebb. S mikor az utcákat kezdték volna magyarázni, meghök­kenéssel hallhatták, azon kapott kis híján hajba a szomszéd, a papa meg az ismerős gyerek, hogy 1953-ban mi történt. Mi is? — néztek az égre a járókelők, s pillanat alatt olyan csődület támadt, hogy a közelben posztoló rendőr is felfigyelt erre... Csak mosolygott az­tán, meghallva a problémát, s kímérten igazította útba a helytör­ténészhez a Trabantot. ' * 1 ■ 3 j * A VIT-vágta közösségeket is teremtett — a jövőnek. A szociog­ráfiával foglalkozók jól tudják, hogy olykor milyen kicsiny, máskor milyen nagy impulzus, esemény, ok, jelenség kell ahhoz, hogy he­terogén társaságból összetartó közösség váljon. S bár meglehet, hogy pedagógiai hőskölteményként hangzik, az érdi posta fiataljaira rá sem ismer vezetőjük. Vágtáztunk — mondták neki, s ő bölcsen csak bólintott, s nem kérdezősködött többet. Csak feladatot adott nekik, olyat, amilyet azelőtt két nappal még gondolni sem mert volna. Hogy örök életű lesz-e a fellángolás — ki tudja? Az azonban bizonyos: a VIT-mozgalom feljövő ágban van. Mint mindig. Prága után? Nem lesz több, jósolták. Bécs? Bojkottáljúk! Kuba? — de hisz ki megy oda? S az eredmények? Mindig több részt­vevő, mindig nagyobb politikai siker ... J úlius 27-én Moszkvában, a Lenin stadionban megnyitják a XII. Világ Ifjúsági és Diáktalálkozót. Oda készült mind a 128 Pest megyei VIT-vágta csapat, s oda készül a szentendrei játék után kialakult, s Tatán területi döntőt nyert válogatott is. Remélve, hogy holnapi szereplése erre alkalmat nyújt, s azt is, hogy mint eddig, számíthat a megyebeliek támogatására — a múltból a jövőbe veze­tő úton. j. i ______________________________________________________ 19 85. VI. hó 1. Készífeffe a Pest megyei VIT-VÁGTA-csapat Gondolt-e arra az újjáépítő, a vasúton krampácsoló, a fűtetlen tanteremben tanító, a földet osztó, 1945-ben, hogy amit csinál, az történelmi, s amit létrehoz, az érték? Bizonnyal nem, csak tette dol­gát... Valaki úgy fogalmazott, nem hősnek lenni nehéz, de észre­venni másban, azt. mi hőssé tette, tehette. Most — a VIT-vágta három fordulója után, a játék országos döntője előtt — hősök ezreivel vagyunk gazdagabbak. Nem, nem a játékosokra gondolunk, hanem az első nap múltidéző interjúi kap­csán felfedezettekre. Akik eddig is Velünk éltek, csak éppen sem ők nem tudták magukról, sem mi nem tudtuk róluk, hogy hősök... a nagyapáról, aki elsőnek osztott földet, a mamáról, ki féltette, de tit­kon mégis büszke volt ezért... Megszólaltak a zsurnalisztikái zsar­gon szerinti egyszerű emberek, szabadkozva, akadozó mondatokkal, elhessentve még az árnyékát is a dicsekvésnek — hisz ez volt a dol­gunk, szapora emlegetésével. S hogy felelősek vagyunk értük, mindannyian gondoljuk — ki szemlesütve, ki gondolva, ki vállalva is ezt, de napról napra na­gyobb tudatossággal. JÓ napot kívánok* Gödöllő vagyok! Gödöllő? Több ide­gen nyelven ki sem tudják mondani a ne­vét. Sem az oroszban, sem az olaszban nincs például ö betű. Így lett Gödöllőből Gödöllő, amikor a városi Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban az Olasz Kultu­rális Intézet vezetője megnyitotta a Felli- ni-rajzok kiállítását. Gödöllő? Számunk­ra viszont nagyon természetesnek hang­zik, és csodálatosan lehet ezzel az egyet­len szóval — Gödöl­lő! — buzdítani a vá­mosi sportkub kézi­labda- és röplabda- csapatait. Városunk nevét ti is ki tudjá­tok ejteni, de vajon mit tudtok erről a Budapest mellett el­törpülő kisvárosról? Gödöllő? A lakos­ság száma alapján hetvenedrésze a fő­városnak. Mi lenne, ha Budapest tenge­lyét egybefűződő parkok láncolata ad­ná? Gödöllőn ugyan­is ez a helyzet. Ha el­indulunk a nyugati városszéltől, akkor először az Erzsébet- parkon sétálunk át, majd a Felső-parkba érkezünk, ahhoz a város szívében csat­lakozik az Alsó­park. Csupán a vas­útállomás sínéi felett kell átsietnünk Város a városban. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemről ez elmondható egy gyalogos-felüljá­rón, s újabb — ma a legszebb, leggondo­zottabb — parkba lé­pünk. A térképen en­nek nincsen neve, csak a zöld szín árulkodik arról, hogy az Agrártudományi Egyetem városnegye­dében ha lehet, még több a fa, a cserje, a virág, mint másutt... Nem véletlenül ke­rült ide az országos településfejlesztési verseny első helye­zettjének kijáró elis­merés ... Az itt élője hely­ségszeretetét a város fekvése is táplálja. Múlt századi honis- ismertető leírásban olvashatjuk, hogy „Fekvése jellegzetes, különösen azért, mert a tenger színe felett a piaczon 662 láb lé­vén, oly szerű, hogy a Duna és Tisza fo­lyam vidéke közt vízválasztó magasla­tokat képez. A felet­te a szadai határral ütközésnél eredő Rá­kos-patak még köz­vetlen a Dunába ve­zeti le a magába ösz- szeszedett vizeket; el­lenben a keleti olda­lon, a vadasházon, ahol eredő forrás a besnyői és babathi völgyön át a Gályá­ba, azzal a Tiszába siet.” Félrevezető volna, ha Gödöllő múltjá­nak gazdagságát is úgy hasonlítanánk össze a fővároséval, mint a lakosság szá­mát. Az 1744/47-ben épült, száznál több szobás Grassalko- vich-kastély egyik legfontosabb világi barokk műemlékünk. S Gödöllő — bár­milyen furcsa — mindössze húsz éve város. Nagyüzemei a Ganz Árammérőgyár, a Gödöllői Gépgyár, s kutatóműhelyek, az Állattenyésztési és Takarmányozási Ku­tatóközpont, a Hu­mán Oltó... A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem a hazai agrárkultúra fellegvára! De nem­csak a magyar földe­ken dolgozókat irá­nyítják az itt végzett szakemberek, hanem a világ minden tájá­ra is eljutnak az ag­rármérnökök, gépé­szek, műszaki okta­tók ... S más isko­lák, ai Török Ignác Gimnázium és Óvó­nőképző, a Madách Imre Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakközépiskola jut eszünkbe. Zsúfoltak ezek az iskolák, bő­vítésre van szükség. Mindebből pedig az következik, hogy ren­geteg a fiatal a vá­rosban. Ezzel vissza­érkezünk kiinduló­pontunkhoz, a műve­lődési központhoz, melyben számos szakkör, rendezvény várja őket. A sportot az egyetemi atlétikai klub segíti. Ez a város, s annak művelődési háza az egyik helyszíne a VIT-vágta országos döntőjének. A. mmiibéS 1 a ßi&wShc M it jelent a múltunk? Vállaliuk-e? Vállalhatjuk-e? S a jövőt? Céljaink emberszabású földhözragadtsága vajon nem_ moso- lyogtató görcsösséget mutat majd — mondjuk, 2025-ből visz- szanézve? A PEST MEGYEI HÍRLAP 30-on innen, 10-en túl című rovatának különkiadása mag Szökőkút a város szívében. Az ősszel ültetett csemeték növekedését mindenki várja

Next

/
Oldalképek
Tartalom