Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

^xiilao 1985. MÁJUS 18., SZOMBAT FLITTER. FÉNY ÉS ATTRAKCIÓ Egy évezrede még Rómában a nép kenyeret és cirkuszt követelt, tékozlóan gazdag, véres játékokat. Puritán mai korunk — talán, mert kenyérben nem szenved hiányt — szolidabb szórakozással is beéri. A technika vívmányai közvetítette programok közül a legvérfagyasztób­bak a valóság töredékei. A cirkusz porondja is a rafinált, mértéktartó hátborzongatás helyszínévé szelídült, s már-már hihetnénk, racionális világunkban e harsány színfolt, mesterkélt illúzió így is mind kevésbé kap helyet. , . Budakeszi lankás mellékutcái közt nem egy olyan akad, amelyben nenTTCMmt! anakronizmusnak, ha ott véglgkolompolna a birkanyáj. A tornácos, kis házak közti rét csak néhány évtizednyire kéne visszate­kintsen a múltba, hogy ölébe álmodja az egykori nyikorgó szekéren érkező vándorcirkúszosokat. Am idén tavasszal a cirkuszsátor a lakó­telepen, modern házak között kapott helyet. Az állatokkal, lakókocsik­kal tábort ütő kompánia a szürke betonfalakkal nézett farkasszemet. Magyarország csendes fájnak számít Hol várhatók földrengések? í'shéz kenyér Juszt sem oda tekeredem, alhova te akarod iskolából hazaérkezett a Az első előadás délutánján azonban , kiderült, hogy a kö­zönség hozzáállása, várakozá­sa az évszázadok során alig változott. A falut széliében, hosszában végigharsogó rek­lámkocsi viháncoló gyerekek­től kísérve visszaérkezett, s az előadás kezdetéig hátralevő előkészületeket lelkiismerete­sen figyelemmel kísérte a gyermeksereg. Ádám Lajos, a cirkusz igaz­gatója, egyben családfő is a régi artistadinasztiában. Ma­ga majd negyven éve járja cirkuszkocsival az országot, nyolcéves korában kezdte do­bálni a késeket, majd a levegő­számokkal szórakoztatta a kö­zönséget, volt bohóc, s most . esténkint illuzionistaként lép porondra. — Nehéz kenyér a miénk. Nemcsak azért, mert egy ar­tista fellépése soha nem ve­szélytelen, hanem azért is, mert a megélhetés csak úgy biztos, ha nem fogadunk al­kalmazottakat, mindent ma­gunk csinálunk. Mi vagyunk a sofőrök, az állatetetők és ido­márok, mi építjük és bontjuk a sátrat — 600 személyes, nem könnyű feladat —, de mi va­gyunk saját magunk mene­dzserei, az üzletkötők is, mi­közben mindenki igyekszik produkcióját nemcsak szinten tartani, hanem új ötletekkel fejleszteni, színesíteni. A mi foglalkozásunk nem szakma, hanem olyan életforma, amely állandó készenlétet követel. A kört formázó lakókocsik között jönnek-mennek a po­rond művészei. Mindenki pon­tosan tudja, mi a dolga, ki az óriáskígyókat eteti, ki a hang­falakat, magnót készíti elő. A függöny mögött felsorakoztat­ják a szükséges kellékeket, egy fiatalember, az Ádám csa­lád ifjabb nemzedékéből, ép­pen gyakorol. Háromesztendős gyermekét, a kicsi Olivért ké­sekkel dobálja körül. A szőke fiúcska a legnagyobb lelki nyugalommal támaszkodik a deszkának, szeme se rebben Hiszen apuka minden este ezt játssza anyukával is. Pergő műsor — Készül már neki a kosz­tüm, nyáron ő is fellép velünk. — teszi le az elégedett atya a késeket. Ádám Rudolf vezetésével az leg­ifjabb nemzedék. Rudi már hetedikes, s ha leteszi az is­kolatáskát, zsabós ingébe, flit- teres nadrágjába bújik, a tár­sulat egyik legügyesebb zsong­lőré. Kiterjedt levelezést foly­tat, az ország legkülönbözőbb vidékeiről írnak neki. — Hat hónapot járunk ott­hon iskolába. Tavasszal útnak indulunk, s attól kezdve min­dig a fellépésünk helyén fogad minket az iskola. Budakeszi előtt Százhalombattán, Török­bálinton, Budaörsön tanultunk, s természetesen mindenütt akadnak barátok, akik este el­jönnek, és kíváncsian várják a produkciónkat. Amikor felharsan a zene, megnyílnak a lakótelepi abla­kok. Lassan szivárog a nép a rét közepén virító sátor felé, elsők, persze, a már izgatottan várakozó gyerekek. A produkciók közül megle­pően újnak, különlegesnek egyik sem mondható, ősi mo­tívumokból, mutatványokból áll össze a szerkezet. A hangu­lat mégis érezhetően felforró­sodik. az első padsor előtt, a friss fűben térdepel már a porond korlátjára dőlve az egész általános iskolás nemze­dék. Krisztina, a 10 esztendős ifjú akrobata büszke, boldog mosolyt küld alkalmi osztály­társai felé, amikor lábai kö­zött könnyedén kikönyököl. Az óriáskígyóval már nem lesz akkora sikere, gondter­helten igyekszik a nyakára te­kerni a tiltakozó, idegesen gyűrűző állatot. Az erőművész produkciója izgatott suttogásra, szörnyül­ködésre, s persze viharos taps­ra ad okot. Karnyújtásnyira, jól látható mellén, hátán a szöges ágy szúrta számtalan apró nyom, s hatásos mutat­vány, amikor szekrénnyi mell­kasán hatalmas kalapáccsal próbálják apróra tömi a má­zsás Sziklatömböt. Edzésmód­járól később szerényen azt mondja, hogy bárki eljuthat erre a fokra, ha esténkint százhúsz darab másfél méte­res cöveket kellene sátorépi- téskor a kiszáradt talajba ver­nie néhány esztendőn keresz­tül. A színes tollbokrétákkal ékesített, egykedvűen kocogó lovacskák némi fegyelmezet­lenségre csábítják az ifjú cir­kuszrajongókat. Egyre többen kapaszkodnak a jól ápolt pacik felé. A testközelben pergő attrak _ ciók, a nézők között botorkáló kisminkelt bohóc, a sörissza medvék — szakmai titok, hogy az üvegben vízzel oldott méz lötyög — osztatlan elragadta­tást váltanak ki mindenkiből. Mire Ádám Lajos száma kö­vetkezik, már puhára főtt a közönség, teljes az illúzió. Hiá­ba, ezt jelenti a sok évtizedes tapasztalat, a gondosan felépí­tett szerkezet. Nfintíig tovább Amikor elhal a taps, kial­szik végre a rivaldafény, hangtalan, villámgyors munka következik. Ládákba kerül a felszerelés, szekrénybe akaszt­ják a kosztümöket. — Holnap ilyenkor nem térhetünk pihenni, nem lesz idő, hogy megbeszéljük, érté­keljük az előadást — mondja homlokát törölgetve Ádám Lajos. — Neki kell állnunk lebon­tani a sátrat., mindent becso­magolni, ez legalább 5—6 órás munka, még előadás után. Hiába, ilyen a vándorélet, in­dulnunk kell tovább. Márvány! Agnes Tomi bohóc szórakoztat, mint év­századok óta elődei A legutóbbi évtizedek geofizikai kutatásai kiderítet­ték, hogy földünk felszíne hat nagy, s legalább húsz— harminc kisebb kőzetlemezre bontható, amelyek egy­máshoz képest mozgásban vannak. Évi elmozdulásuk csupán néhány ceníimétcrnyi, de már ez is elegendő ahhoz, hogy a szilárd kéregben hatalmas feszültségek halmozódjanak fel — elsősorban az egyes lemezek hatá­rai mentén —, s ezek hirtelen felszabadulása kelti, az úgynevezett tektonikus (szerkezeti) rengéseket. A tűzhányók működését gyakran megelőzik, kísérik, vagy követik a gyengébb-erő- sebb földrengések. Bizonyos esetekben kimutatható, hogy egy-egy kitörést éppen egy földrengés indít el, vagy meg­fordítva: a kitörés hoz létre olyan instabil állapotot a föld­kéregben, hogy az kedvező a földrengések kialakulásához. Az egyes kontinensek eseté­ben meglehetős pontosan meg­állapítható, hogy mi okozza a nagyobb földrengéseket és tűz­hányókitöréseket. Emlékeze­tes oéldáui a St. Helens nevű észak-amerikai vulkán rend­kívül heves kitörése 1980-ban. Ezt a tűzhányót olyan kőzet- olvadék táplálja, amely a csendes-óceáni kőzetlemez Észaik-Amerika alá történő be­nyomulása során képződik. A St. Helenstől délre pedig egy 432 kilométer hosszú törésvo­nal húzódik, amely végigvonul az cceánparti sávban. Ezt a törést Szent András-vonalnalc nevezzük. Ennek mentén pat­tant ki 1906-ban az a nagy­erejű földrengés, amely óriási pusztítást okozott San Francis­cóban. Ez a törésvonal ma is élő, s az amerikai geofizikusok véleménye szerint néhány éven — évtizeden — belül Los Angeles közelében az 1906. évihez hasonló erejű földren­gés lesz. Általában a Csendes-óceán egész peremvidéke veszélyez­tetett övezet, mind a földren­gések és tengerrengések. mind pedig a vulkánikitörések szem­pontjából. Különösen sok ilyen földtani esemény' zajlik le a Kamcsatka—Japán—Marian a- szigetek ívében, valamint Üj- Guineában, a Csendes-óceán délnyugati szigetvilágában, és Űj-Zéland északi szigetén. Az óceán másik oldalán főként Chile és Peru partvonala, to­vábbá Közép-Amerika terüle­te volt (és lesz is) a színtere nagy földrengéseknek és heves vulkánkitöréseknek. Ázsia déli övezetében, főként a Himalája vonalával párhu­zamosan. ismeretes egy erős földrenigéses zóna. A Pamirtó! délre önállósult egy kőzettö­meg, amely ma 200—250 kilo­méter mélységben helyezke­dik el. Ebből számos földren­gés pattant ki a legutóbbi év­században. Indonéziában és Japánban különösképpen gya­koriak az igen heves földren­gések, és a rendkívüli méretű vulkánkitörések, ugyanis ott találkozik egymással az eurázsiai és a csendes-óceáni földrengésövezet. A Csendes­óceán területén Hawaii a föld­rengésektől és vulkánoktól leginkább veszélyeztetett te­rületek egyike, a másik pedig a Galapagos-szigetcsoport. Afrikában elsősorban a dél­keleti részen, a nagy tavakat magukba foglaló árkos törések Az Észalt-Amerilta nyugati part­jai mentén húzódó Szent András- vonal egy nagy magasságból ké- ' szított légifelvctelen. övezete a leginkább veszélyez­tetett terület. Itt vannak a kontinens nagy tűzhányói is. Afrika egyébként — a geofi­zikusok megállapítása szerint — kettészakadóban van: a tö- réses övezettől keletre levő vi­dék lassan elválik a nyugati területtől. A mi kontinensünkön első­sorban a déli és délkeleti te­rületek jönnek számításba, mint erősebb-gyengébb föld­rengések színiterei. így Olasz­ország. Jugoszlávia, Albánia, valamint Görögország, Bulgá­ria és Románia. Ez utóbbiról szólva meg kell említeni, hogy amikor a Kárpátok hatalmas láncolata felgyűrődött. az ív délkeleti részén sajátságos je­lenség játszódott le: a kőzet­lemez egy darabja — a mai Vrancea-hegység környékén — önállósult, és süllyedni kez­dett. Ez a kőzettömb olyan alakú, mint egy roppant pira­mis. melynek a csúcsa lefelé, az alaplapja pedig fölfelé te­kint. Még ma is mozgásban van a környezetéhez képest. Lassú süllyedése miatt feszült­ségek keletkeznek benne, s ezeknek feloldása kelti azokat a földrengéseket, amelyet Ro­mániában már nemegyszer sú­lyos károkat okoztak. Magyarországon hosszú év­milliók óta nem működnek már tűzhányók, és szerencsére a földrengések is igen ritkák. A XVIII. század elejétől 10 je­lentős földrengés volt hazánk­ban. ezekből 4 Komáromban. I az eddigi legerősebbet 1763- ban észlelték. K. G. G*?ünife!é Teirabik-csornsgölásban Az Óceánnal kezdődött Zöldségtermelő környezetben épült fel meg a század elején a mai Gyümölcs- és Főzeiékkonzcrvgyár Dunakeszin. Közelről beszerezhető a nyersanyag, s mint az elmúlt évi 500 millió fo­rintos árbevétel, a 23 millió forintos nyereség is bizonyítja, keresettek az itt készülő dzsemek, uborka-, zöld- és pirospa- radicsoni-készítményck. az úgynevezett gyümölcsvelők, a pa­lackozott gyümölcslevek. Az üveges befőtteket, konzervéket teljes körben, diabetikus változatban is előállítják. Ugyanígy kerülnek forgalomba a háziasszonyok körében népszerű tész­takészítmények is, mint viszonylag nem régi termékei az üzemnek. Rudi és Krisztina, a kilenc Adóm unoka közül kettő. Nekik mén já­ték, kikapcsolódás és csak legutolsó sorban produkció az, ami szüleik­nek kenyérkereset Veress Jenő felvételei Ka keresik, érdemes Ha keresik az árut, érdemes gyártani. Ha a jövő is biztos­nak ígérkezik, érdemes, sőt kell fejleszteni, beruházni. Karácsony Dezső főmérnök a gyári rekonstrukció jelenlegi állásáról úgy tájékoztat, hogy a történeti előzményekről is beszél, mert a dolog ezzel min­denképpen összefügg. A helybeliek közül ma még emlékeznek néhányan arra, hogy a 10-es években alakult üzem már akkor is konzervet gyártott és sok embernek adott munkát. A harmincas években a híres osztrák Meinl cég tulajdonába került, s Óceán konzervgyár néven fő­leg pácolt halat készítettek itt, valamint csirkehúskonzerve­ket. A felszabadulás Után, 1953-ban került a magyar ál­lam tulajdonába az üzem, s ettől kezdve alakult ki a mai­hoz hasonló profilja. Időköz­ben megért néhány egyesülést, voltak gyáregységei Budapes­ten és vidéken, mígnem azok ismét önállósultak, s a duna­keszi gyár önálló vállalatként foglalkozhatott legfontosabb ügyeivel. Ahogy múlt az idő, a két termelőcsarnok tönkrement, élelmiszeripari feldolgozásra alkalmatlanná vált. A lenni, vagy nem lenni kérdéseként 1982-ben a gyár sorsa került terítékre, s végül a 200 millió forintos rekonstrukció mellett döntöttek. Állami támogatás­ból újítják fel az épületeket, alakítják át a raktárakat. A rekonstrukciót a profil bővítésére is felhasználják. Korszerű termékeket szándé­koznak a jövőben forgalomba hozni. Ezek egyike lesz az úgynevezett aszeptikus gyü­mölcslevek készítése. A fo­lyadékot 20 tonna űrtartalmú tartályokban tartják hidegen, s mivel így hosszú ideig tárol­ható csíramentes körülmények között, ebből készülnek az üdítő italok. Dunakeszin beve­zetik a 2’eírabik-csomagolást, amely hasonló a tartós tej do­bozához, s augusztusban egye­lőre egyliteres, később ne­gyedliteres csomagolásban így hozzák forgalomba az üdítő italt. Eldobó csomagolásnak ne­vezik szakmai nyelven a bol­tokban kapható, mini dobo­zokban árusított dzsemeket, melyek készítéséhez az NSZK- ból érkeznek a gépek. Mint azt a gyár főmérnöke elmondta, a tavaly bevezetett hámozott, magozott sárga- és őszibarack- befőttek iránt olyan nagy volt a külföldi piac érdeklődése, hogy az egyik partner még az exportra általuk alkalmatlan­nak minősített készletet is fel­vásárolta. Osztrák partnerek­kel alakul jól a kapcsolat, öt bérelt francia felezőgép ér­kezik. s még ebben a szezon­ban üzemelni kezd, hogy a ta­valyi 70 tonna 'termelést az idén 300 tonnára növelje az üzem kollektívája. Hazai üzemben először A beruházás, illetve a re­konstrukció befejezését jövő év közepére tervezi a duna­keszi üzem vezetősége. Jelen­leg az épületeken dolgozó kő­művesek uralják a terepet, ér­keznek a modern technológia gépei, melyeknek szállítói a munkások betanítását is vál­lalták. Az aszeptikus gyümölcsfel­dolgozás és tartósítás beren­dezéseit magyar vállalat, a KÖVAC szállítja. Először ha­zai üzembe. Eddig a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába és Bulgáriába exportálták beren­dezéseiket. K. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom