Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1935. MÁJUS 18., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP Egy mondat a határozatból Fontos szerepet töltenek be Az új lakásban azonnal mesterek jelennek meg Már maga az furcsa volt, hogy hirdetés jelent meg az üzemi lapban, ám még szokatlanabbul hatott a szö­veg. A hirdetés feladója, a kereskedelmi igazgató a gyár vevőszolgálati kirendeltségére, szervizmunkára keresett jelentkezőket, mint olvasható volt, „kötéiideg- zetűek előnyben”. A hirdetés előzménye, tömören: egy esztendő alatt háromszor cserélődött ki a kirendeltség teljes létszáma, s ha nem találnak gyors megoldást, be kell zárniuk az amúgy — meglehetősen drágán beren­dezett — vonzó helyet. Többért hevesebbet Lényeges igények megfo­galmazója a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XIII. kong­resszusának határozata, ami­kor kimondja: „Növekedjen a lakosság fogyasztása, javulja­nak az élet- és munkakörül­mények, bővüljön az áruellá­tás, a szolgáliaiások jobban elégítsék ki az igényeket". A közvélekedés ismeretében né­mi baj adódik magával a fo­galommal, értelmezésével, mert bizony szolgáltatás az oktatás, az egészségügyi ellá­tás is, amint a tömegközleke­dés, a közüzemi vízvezeték stb. úgyszintén az. Amit az­után a közvélemény szolgál­tatásnak tart, az valójában a fogyasztási — és azon belül az ún. személyi —, szolgálta­tásoknak a köre. Ezek tény­legesen az összes szolgáltatá­soknak csupán az egyötödét adják, ám jellegüknél fogva rendkívül fontos szerepet töl­tenek be a lakosság minden­napjainak alakításában. Ezt a szerepet az is érzé­kelteti, hogy amint pénzdgyt- ""Si^yés' árucikkek rendszeres cseréje •— például személygépkocsi, televízió stb. —* úgy válik ér­zékelhetővé a fokozódó javí­tási igény, azaz a már meg­lévő javak élettartamának — szolgálati idejének —, a meg­hosszabbítása. Az igények, il­letve kielégítésük erősödő dif­ferenciáltságára utal, hogy bár 1978. és 1984. között — szabadáras tevékenységekről van szó —, a megye szolgál­tató hálózatában az árak a másfélszeresükre nőttek, ezen belül az egyes szakmák te­repen nagyon is eltérő volt az áremelkedés. Így például, amíg a híradástechnikai ké­szülékek karbantartásának díjai négy év alatt csupán 6,7 százalékkal tornászták fel­jebb magukat, addig a cipő- javításnál 61,5 .százalékos volt az emelkedés, mégis, ez utób­bi a változatlanul hiányzó szolgáltatások közé tartozik. Ezt követően viszont egyet­len esztendőben a híradás- technikai eszközök javításá­nak árszínvonala — 1983-ban volt ez — 15,2 százalékot ug­rott, mintha pótolni kívánta volna a korábbi lassú mene­tet, ám ugyanakkor, amikor emelkedett az ár, a munka minősége — említhetjük a fo­gyasztói tapasztalatok, pana­szok mellett a népi ellenőrzés vizsgálatait — romlott, az alkatrész-utánpótlás a koráb­biaknál is rosszabbá vált... a fogyasztó kapkodja a fejét, hiszen többet fizet és keve­sebbet kap, ráadásul mind­ezt a szervezetfejlesztés, a szocialista és a magánszektor közötti megrendelésén ver­sengés stb. szószával leöntve. Meglehetősen ellentmondá­sos terepen mozgunk tehát, hiszen seregnyi tényt, hatást kellene összehangolni a kí­vánt változások érdekében. Kosárnyi kövecske a tény- hegyből. Szembeszökően nö­vekszik a megyében az ún. illegális szolgáltatók súlya, szerepe, keresettsége, A ma­gasabb jövedelem és a szol­gáltatások igénybevételének emelkedése között szoros ösz- szefüggés mutatható ki, de egy sor, ilyen természetű új szolgáltatásra nincsen vállal­kozó. Továbbá: fel kell fi­gyelni rá, hogy az ún. házila­gosan is elvégezhető szolgál­tatások iránt — például mo­sás, festés, tisztítás, méretes varrás — mérséklődött a ke­reslet az emelkedő árak nyo­mán. A javíttatása igény ugyanakkor szinte automati­kusan, növekszik azáltal, hogy bizonyos javak állománya — kerti kisgépek, személy- és tehergépkocsik stb. — foko­zatosan elöregszik, de lecse­rélése, kellő kínálat híján rendkívül lassú, nehéz, oly­kor — mert nincsen hasonló — lehetetlen. A hírközlő esz­közökhöz érkező lakossági szolgáltatási panaszok jelen­tős része furcsa helyzetre vi­lágít rá: van fizetőképes ke­reslet, ha kényszerűen is, a megrendelő még a magasabb árat is elfogadja, ám ezt a keresletet nagyon lassan, gyatra minőségben elégíti ki a szolgáltatók hálózata; a legutóbbi években az emel­kedő árakkal folyamatosan romló kiszolgálási színvonal áll szemben, már nemcsak a szocialista szektor cégei dik­tálják a megrendelőnek a fel­tételeket — tartózkodjon egész nap otthon, szerezzen be ilyen és ilyen alkatrésze­iket'’átS1.,'ennyi és'éfcnyl "az ár —, hanem egyre inkább ezt teszik a magániparosok is. Árnyékos oldalak Tényeket és feladatokat egy­szerre rögzít az MSZMP Pest Megyei Bizottságának a me­gyei pártértekezlet — 1985. március 2—3., Gödöllő — elé beterjesztett jelentése, ami­kor kimondja: „A szolgaita­tások fejlődtek, de még na­gyok az egyes településtípu­sok és tevékenységi formák közötti különbségek". S ezt a helyzetet még inkább sajná­latossá teszi, hogy a tapasz­talatok szerint a kisvállalko­zások — holott ez volt a re­mény, s ez a fő követelmé­nyek egyike — lényegtelen szerepet játszanak a lakossá­gi fogyasztási, s még inkább a személyi szolgáltatások tel­jesítésében és nem is óhajta­nak fontosabb szerephez jut­ni... Ma már a megyében a la­kosságnak nyújtott fogyasz­tási szolgáltatások egy évi ér­téke felette van a kétmilliárd forintnak; hatalmas összeg elköltésének hogyanja tehát a tét, hiszen a lakosság ilyen kiadásainak összege megha­ladja azt a forintmennyisé­get, amelyet a tanácsok egy esztendő alatt fejlesztési alap­jukból valamennyi beruházási célra elkölthetnek...! Ennek az előbb említett hogyannak ma még sok az árnyékos ol­dala. Jelentős befolyásolója például a szolgáltatási szín­vonalnak egyebek között az alkatrészhiány. Egy. a Belke­reskedelmi Kutatóintézetben készült tanulmány szerint a kiválasztott esztendőben — 1981 volt ez a találomra meg­jelölt esztendő — 193 millió forint többletkiadást okozott a lakosságnak csupán a gép­kocsijavításnál a kellő alkat­részek hiánya, aminek követ­keztében a kisebb darab he­lyett teljes részegységet cse­réltek a szervizekben. Tovább haladva az árnyékos oldalon. Szerepet játszanak szokásvál­tozások is a szolgáltatások összetételének módosulásá­ban. A családok egyre kevés­bé festetnek át ruhákat, nem­csak a műszálak egy része új­bóli színezésének lehetetlen­sége miatt, hanem azért is mert a gyászviselet a lakos­ság mind szűkebb körében tartja már csak magát. Az ilyen és hasonló keresleti át rendeződéshez viszont alig igazodik a szolgáltatói szer vezet; lassú, nehézkes, nem érdekeli. Az igazodásra, az érdekeltség hiányára fényt vet egyetlen tény is: a megye egyébként okkal híres, rangot szerzett ipari szövetkezetei az értékben számolt lakossági fo­gyasztási szolgáltatásoknak a hat, igen, csupán a hat száza lékát mondhatják a maguk teljesítményének... S ha va­lamennyi szövetkezetét — az ipariak mellett a mezőgazda- ságiakat, az Áfészeket stb — is figyelembe vesszük, a lakosságnak nyújtott szolgál­tatásokból akkor sem több ennek a területnek a részese­dése tizenegy százaléknál. Va lamikor — évtizede —, még húsz százalék volt. Véljük úgy, ez a fejlődés...?! Hosszú időn át hozzájárult a szolgáltatói szervezet me­revségéhez, ügyfélt szinte el­utasító magatartásához a túl­zott centralizáltság. Némely nagy szolgáltató vállalatnál a megszüntetés, a kisvállalatok­ká történő szétdarabolás előtt egy fizikai foglalkozásúra ugyancsak egy alkalmazót jutott, ami képtelen arány, s gyaníthatóan a világrekordok közé tartozik. S akkor még nem szóltunk arról, hogy a minőséget érintő hibák szin­tén fokozzák a szolgáltatási igényeket, hiszen a teljesen új lakásban is azonnal mes­terségek művelőinek sora Iái-» hat munkához, sőt, kel-I, hogy munkához lásson, mert csakis úgy lesz lakhatóvá az új la­kás .... Ezer felett van a megyében az állami vállalatok és a szö­vetkezetek szolgáltatóhelyei- nek száma, amivel a megyék élmezőnyéhez tartozunk. Hi­hetnénk, a teljesítményérték is ehhez igazodik, de nem. azaz nem okvetlenül az ilyen mennyiségi fejlesztés kínálja a haladást, sőt, könnyen megtörténhet, az újabb szol­gáltatóhelyek — kellő szer­vezettség és háttér híján — csupán a ráfizetést növelik. A szocialista szektor mellé per­sze felsorakozik a megye 14 ezer kisiparosa, ám jelentős részük a nyugdíj, illetve munkaviszony mellett űzi mestersége fogásait, mégis, meghökkentő, de így van, a teljes szolgáltatási teljesít­ménynek majdnem a nyolc­van százaléka az ő munkájuk eredménye 1 Legyen láthatóvá A kép teljességéhez tarto­zik, hogy különböző felméré­sek, becslések és számítások azonos végeredménye szerint a fogyasztási szolgáltatások­nak csupán a fele jelenik meg a hivatalos összesítések­ben, abban a korábban emlí­tett évi kétmilliárd forintnál nagyobb összegben. A másik felét az illegális szolgáltatók — kontárok, fusizók — telje­sítik, illetve a lakosság — la­kásfestés, tapétázás stb. — nem okvetlenül örömmel, de maga végzi el. A többet, a jobbat, a mást igénylése te­hát a szolgáltatásokban együtt kell, hogy járjon a tisztább helyzetkép kialakításával, hi­szen fejleszteni nem általá­ban, hanem nagyon is egy- egy területhez kötötten kell, kellene, utat adva a diffe­renciálásnak, a teljesítmé­nyek, a minőség, az ár stb alapján végbemenő differen­ciálódásnak. Így kell, kellene fejleszteni, írtuk az előbbiek­ben, ám ehhez először tiszta kép kellene. Amit nem köny- nyű megrajzolni sehol sem. ám most már. a szorító igé­nyek gyűrűjében, elkerülhe­tetlen. Mészáros Ottó Az Interparlamentáris Unió tagjai között Politikusok személyes kapcsolata Beszélgetés az IPU magyar csoportja elnökével Union Interpariammtaire — Interparla­mentáris Unió. Alakult 1889-ben. Olyan nem­zetközi szervezet, amely önkéntes alapon tö­möríti a tagállamok parlamenti képviselőit. Célja a béke és az együttműködés szellemé­ben , ápolni a kapcsolatokat a különböző or­szágok parlamenti képviselői között. Jelen­leg hetvenöt tagja van, köztük szocialista országok — hazánk is. Székhelye: Genf. Ve­zető szerve az évente legalább egyszer ülé­sező interparlamentáris konferencia, amely négy étre választja a végrehajtó bizottság tizenegy tagját, az Interparlamentáris Irodát és a főtitkárt. A konferenciák közötti idő­ben a legfelsőbb ügyintéző szerv az Inter­parlamentáris Tanács, melyben a tagorszá­gok két-két delegátussal képviseltetik ma­gukat. Ennyit közöl a Politikai Kisszótár erről a nemzetkö­zi szervezetről. Ennél azon­ban lényegesen többet illene tudni róla. Fölkerestük tehát Barcs Sándort, a magyar cso­port elnökét s arról beszél­gettünk, mi mindennel fog­lalkozik az Interparlamentá­ris Unió, milyen szerepet töl­tenek be munkájában a Ma­gyar Népköztársaság ország­gyűlésének képviselői. — Ez a szervezet — pon­tosabban ennek őse — lénye­gében a parlamentarizmus jo- gi funkcióit összehasonlítandó alakult. Alapító tagjai — né­hány nyugat-európai ország . úgy képzelték, hogy a né­pelmek a mai ENSZ-hez ha­sonló szervezetét fogják létre­hozni, s 1891-ben újjáalakult az IPU, ezzel a céllal. Ekkor már a magyar parlament is tagja volt. Apponyi Albert képviselte a végrehajtó bi­zottságba is megválasztották. Amint altkor, ma is alapelv: nem a kormányok, hanem a képviselők, egyénileg tagjai a szervezetnek. Ezért történik meg napjainkben is nemegy­szer, hogy azonos ország par­lamenti csoportjából másként szavaznak egyes képviselők, magánvéleményüket érvénye­sítve. A finneknél például a kommunista képviselők rend­re a szocialista országok ál­lásfoglalása mellett adják le voksukat. Tapasztaltuk ezt már az olasz, a spanyol kép­viselők részéről is, © Nem okoz ez a gya­korlat zavart, anarchiát a döntések születése körül? — Véletlenül sem. .Az vi­szont bebizonyosodott az unió működése alatt, hogy a nemzeteknek ilyenfajta szö­vetségében, amelyben nem a kormányok hivatalos állás­pontja, hanem a tagok meg­alapozott, saját tapasztalatok­ra épülő egyéni véleménye jut kifejezésre, sokkal reáli­sabb határozatokat lehet hoz­ni. Lényegében a parlamen­tek fölött álló testületre volt szükség, ezt így látták már a múlt század végén. Az itt kimondott döntések nem kö­telező érvényűek a kormá­nyokra nézve. Annak idején nem így képzelték, de közben megalakult a Népszövetség, majd az Egyesült Nemzetek Szervezete. S ma már látha­tó, hogy egyes kormányok még ez utóbbinak határoza­tait sem tartják a maguk szá­mára kötelezőnek — ami a végrehajtást illeti. ® Milyen szerepe lehet akkor az Interparlamentá­ris Uniónak? Lehet-e egyáltalán? — Feltétlenül. E szervezet politikai jelentőségét elsősor­ban abban kell keresnünk, hogy nemzetközi témákban, a legsúlyosabbakban is, kifejt­hetjük álláspontunkat, tár­gyalási felületet teremtve. A konszenzusok (megállapodá­sok) elkeseredett politikai vi­tákban jönnek létre a leg­több esetben. A plénumon egynémelyiket még ilyen kö­rülmények után sem fogadják el — egyes részleteit illetőén. Lényeges szerepe van az IPU-nak abban is, hogy a világ vezető politikusai nem csupán a kormányok közötti tárgyalások alkalmával cse­rélhetnek — hivatalos — vé­leményt, hanem személyes ta­lálkozásokon, közös progra­mok során kendőzetlen, nyílt beszélgetéseket folytathatnak. Ezek jobb lehetőséget terem­tenek egymás megértésére, az álláspontok közelítésére — mellőzve minden sallangot. A magyar csoport tagjai min­dig is éltek — s élnek — ez­zel, Károlyi Mihály, majd Molnár Erik nyomdokain. Ma­gam is több politikussal tar­tom a kapcsolatot, személy,er sen; is. Nemegyszer >volt ven­dégségben a magyar csoport­nál például Andreotti, vagy Rainer Berzel (míg a Bun­destag elnökeként dolgozott). Szívesen ülnek le velünk dél­amerikai, kanadai, ausztrá­liai, vagy Japánból érkező po­litikusok, akikkel gazdasági kérdésekről is. tárgyalunk. S ha a képviselőtársak vélet­lenül üzletemberek, gazdasági vezetők, máris gyümölcsözőb­bek ezek az eszmecserék. © Nemrég az afrikai To- góban tartotta idei konfe­renciáját az Interparla­mentáris Unió. Milyen kér­dések voltak napirenden? — Togo fővárosában, Lo­méban volt az IPU 73. kon­ferenciája, március 25—30. kö­zött. Nyolcvanöt ország kép­viseltette magát, számos nem­zetközi szervezet küldött meg­figyelőket: az ENSZ, a Nem­zetközi Valuta Alap, a Nem­zetközi Vöröskereszt, az Eu­rópa Parlament, az Arab IPU és így tovább. A napi­rend? Elsősorban a parlamen­tek szerepe a leszerelés elő­mozdításában — különös te­kintettel. a nukleáris, a ké­miai és bakteriológiai fegy­verek kiküszöbölésére —, a szegénység mérséklésében, a nemzetközi adósságterhek könnyítése által, majd pedig szó volt az éhség és az élsi­vatagosodás, a szárazság afri­kai problémáiról. Az érintett afrikai országok képviselői megrendítő példákat hoztak, hasonlóan azokhoz, akik egyes azsiai, latin-amerikai álla­mokból jöttek. Gondoljuk meg, a világban 700 miliő em­ber éhezik. Évente 30 mil­lióan halnak éhen. A demog­ráfiai robbanást megállítani nem vagyunk képesek. Eze­ken a földeken a kezdetleges mezőgazdaság nem tudja olyan mértékben emelni pro­duktumát, hogy megadja a napi betevő falatot minden­kinek. © Az ezredfordulóra, becslések szerint, 6 mil- liárdra tehető a föld la­kossága. Ennek nyolcvan százaléka a szóban forgó fejlődő országokban fog él­ni akkor is. Mit tehetünk a szegénység, az éhezés el­len? " Vsrdégfeüépés Pest negyében I délszláv kultúra jegyében Május 25-én Budapesten a KISZ VII. kerületi bizottságá­nak 'székházában tartják a szerb, horvát és szlovén nem­zetiségű általános iskolai ta­nulók sáavalóversenyének or­szágos döntőjét. A szerb, hor­vát nyelvet oktató, a szerb, horvát tanítási nyelvű, vala­mint a szlovén nyelvoktató ál­talános iskolák tanulói közül negyvenen szerepelnek majd a verseny végső szakaszában a szakmai zsűri és a közönség előtt. A szavalóverseny iskolai sza­kaszában, valamint megyei és területi elődöntőin több mint 200 nemzetiségi általános is­kolai tanuló vett részt. A kópházi hordát népi együt­tes pedig most a hét végén Pest megyében a délszlávok által is lakott településeken szerepel. A béke és barátság hónapjában a nyugat-magyar­országi horvátok sajátos nép­táncait és dalait mutatják be. — Lome tele van kolduló gyerekekkel. Nem egyenként, hanem rajokban rohanják meg a fehér embert, ha elér­hető közeibe kerül. Tudniva­ló, hogy a többnejiíség eltűrt dolog, ezért egy-egy család­ban '"80—35 gyerek is él. Amint a saját lábán tud jár­ni, útjára bocsátják, keresse meg magának a kicsi, amit tud. A mi fejünkkel gondol­kodva nem megyünk semmi­re — és nemcsak a demográ­fia ügyében. Ezek az embe­rek évszázadokig abból él­tek, ami ingyen termett ne­kik a fákon, a földeken. Nem tanultak meg dolgozni, ter­melni. Egyszer Kenyattával folytattam igen érdekes be­szélgetést. Elmondta, hogy né­pe meggyilkolásával érne föl, ha kiosztaná a földeket, el­véve az ültetvényesektől. Ak­kor ugyanis még annyi élel­miszer se volna, amennyi a telepesek keze alatt megte­rem. S ez sajnos, ma is így van. Még nem jutottak el a fejlődő országok népei, nagy többségükben, a föld tudatos műveléséig. Mi — és más szocialista országok is — szel­lemi exporttal segítünk első­sorban rajtuk. Számos szak­embert képeztünk már fiaik közül hazai iskoláinkban. Ám nagy probléma, hogy amint hazaérnek, otthon nem talál­ják meg azt a közeget még, amelyben kamatoztatni tud­nák ismereteiket. Talán ké­sőbb. Ahogy egyre több lesz a világnak azon a táján is a kiművelt emberfő ... ® Milyen programja vár­ható legközelebb az Inter­--------------------------------f------------ -­pa rlamentáris Uniónak? — Augusztus végén Otta­wában ül össze a konferen­cia. Témája: az ifjúság hely­zete a világban. A várható té­makörök igen változatosak: az ifjúság tanuláshoz, szakmai képzéshez, munkához, társa­dalmi biztonsághoz való jo­gai és azoknak gyakorlása, jogi és más eszközök alkal­mazása az ifjúság védelmére, az illegális nemzetközi kábí­tószer-kereskedelem ellen, és így tovább. A magyar cso­portnak kevés kivétellel szin­te az egész — jelenlegi — országgyűlés tagja. A konfe­renciára történő felkészülés­ben igyekszünk rendszeres kapcsolatot tartani képviselő- társainkkal, hogy állásfogla­lásunk kialakításában széles körű tapasztalatokkal rendel­kezzünk. Bálint Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom