Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-14 / 111. szám

1985. MÁJUS 14., KEDD Helsinki könyvbsmuíató Kádár János beszédes és írásai A Helsinki Magyar Tudo­mányos és Kulturális Köz­pontban rendezett hétfői saj­tóértekezletén Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság finnországi nagykövete a po­litikai élet és a sajtó képvi­selőinek bemutatta azt a kö­tetet, amely Kádár János vá­logatott beszédeit, írásait és nyilatkozatait tartalmazza. A „Szocializmus és demokrácia Magyarországon” című angol nyelvű válogatás segítségével a finn olvaáók megismerked­hetnek az MSZMP főtitkárá­nak munkásságával, legújabb kori történelmünk kiemelke­dő jelentőségű politikai és társadalmi eseményeivel. 1 Több mint ezer kilowattot fogyasztanak a Gödöllő és Vidéke Áfész veresegyházi lakatosüzemében készülő fűtőberendezések, melyeket nagy teljesítményű elektromos kályhákba építenek be. A második negyedév végéig négy ilyen fűtőegységet állítanak össze a helybeli szakemberek. A képen: Pádár Sándor hegesztés közben Barcza Zsolt felvétele A Volán 20-as és az utasok (1.) A gazdaságosság kérdőjelei Megsekaílt panaszok — A személyesen, a telefo­non, az írásban hozzánk eljutó panasz valóban segíti mun­kánkat — állítja Mentényi Zoltán személyszállítási főosz­tályvezető.. — Segít észreven­ni olyan nemkívánatos jelen­ségeket, amelyeket a szákmai vakság elrejtene előlünk. Ügy látszik azonban, a jó­ból is megárt a sok. E beszél­getésnek ugyanis éppen az az apropója, hogy a közönség- szolgálat vállalati szakemberei kicsit megsokallták az utóbbi időben megjelent kisebb-na- gyobb bíráló megjegyzéseket, panaszokat. Nem azért, mint­ha vitatnák bárkinek is a jo­gát, hogy ily módon keressen sérelmeire elégtételt. Abban sem kételkednek, ha valaki tollat ragad, azt általában ok­kal teszi. Csakhogy így az összkép — állítják — indoko lattanul fordul kedvezőtlenre, s az egy-egy konkrét ügyre adott rövid, válaszban nincs mód a jelenség valós okait is megmagyarázni­A kérdés lényege — s ebben kölcsönösen egyetértünk — összességében javúltak-e a Volán 20-as szolgáltatásai? Konkrétabban szólva: kényel­mesebben, gyakoribb járato­kon, jobb autóbuszokon utaz­hatunk-e Pest megyében? Ha csupán a statisztikák, a szigo­rú számok alapján születne a válasz, egyértelmű nemet kel­lene leírnunk. Mert a gépko­csik mintegy negyven százalé­ka elöregedett, nullára leírt jármű. Ezekkel természetesen egyre nehezebb fenntartani a forgalmat. Gyakrabban szo­rulnak javításra, jőbban ráz­nak, konstrukciójuk sem felel meg igazán a mai igényeknek. A megoldás természetesen az, hogy az elavult járművek he­lyett újakat vásárolnak, sőt, ne csak a matuzsálemek pót­lásáról gondoskodjanak, ha­nem több buszt állítsanak a forgalomba. Óhaj és követelmény Csakhogy egy önfenntartó vállalatnak ilyen felesztésekre nincs pénze, sőt a korábbi — mintegy 120 százalékos ' — jegyáremelés csak rontott helyzetükön. Megszűnt az ál­lami támogatás, a forgalom csökkent, így a fejlesztésre for­dítható összegek is megcsap­pantak. S nem jártak sokkal jobban a helyi közlekedési ta­rifák mostani drágulásával sem, hiszen, bár emelkedtek a bevételek, megszűnt az állami támogatás. Imázs. Ez az idegen eredetű kifejezés mindinkább polgárjogot nyer a magyar nyelvben, mert amit jelent, terjed a vállalati munka gya­korlatában is. Jelentése: kép, képmás, a vállalatról vallott vélemények, elképzelések összessége. Kénytelen-kelletlen azért kényszerül befogadni a nyelv, mert igazi magyar megfelelője nincs — bár szerencsére a ma­gatartásforma ismérveit egyre jobban megtanuljuk. így van ez a Vo­lán 20-asnál, az ország legnagyobb autóbusz-közlekedési vállalatánál, mely a nemzetközi távolsági forgalom mellett egyben a Pest megyei utasszállításnak is gazdája. Tapasztalhatjuk: az elmúlt évek során egy­ségessé vált a buszpark, a kocsikon színes emblémák jelentek meg. Kü­lönleges figyelemmel foglalkoznak a panaszokkal, s magunk is tapasz táljuk, ha a lapunk levelezési rovatában valamilyen bíráló megjegy­zés lát napvilágot, azonnal reagálnak, nem burkolóznak sértődötten hall gatásba, mint ahogyan sokan mások. Már az eddigiekből is kitű­nik, hogy a Volán 20-as, min a hozzá hasonló közlekedési vállalatok, felemás helyzetben van. Egyrészt kötelessége a szolgáltatás, másrészt vállalati gazdálkodást folytat. El kell tartania magát, fejlesztési ala­pot képezni, nyereségre töre­kedni. S ezek a követelmények gyakran ellentmondanak az utazók érdekeinek. Miért?. A gazdaságosságra törekvés törvénye diktálta, hogy jó néhány kevésbé ki­használt járatot megszüntet­tek. S annak, hogy a forgal más útvonalakon csúcsidősza­kokban nagy a zsúfoltság, ugyancsak hasonló az oka: nincs több busz, s ha lenne is, azok üzembe állításával a vál lalat hatékonysága, az úgyne­vezett helykihasználási mutató romlana. Kár lenne tovább’részletez­ni az összefüggéseket, ezekből is értheti mindenki, hogy a rentábilis működés követel­ménye nincs összhangban a közlekedési szolgáltatás javí­tásának óhajával. Kompromisssuwk Mégis igazságtalanok len nénk a Volán 20-assal, ha azt állítanánk, munkájuk mozga­tórugója csupán a körülmé­nyeink között helytelenül használt szó, a profitra törek­vés. Ez több okból sem igaz. Először is azért, mert lehető­ségeikhez képest, emberileg is a közlekedés mind jobb meg­szervezésére törekednek. Más­részt azért, mert a társadalmi ellenálláson és a felügyeleti szervek (a Közlekedési Mi­nisztérium, a megyei tanács közlekedési osztálya) ellenőr­zésén megbukna minden olyan döntés, ami az utazási feltéte­lek lényeges romlását ered­ményezné­összhangot kell tehát ke­resni, megtalálni azokat az egészséges kompromisszumo­kat, amelyek csökkentik ugyan a költségeket, lehetővé teszik, hogy a vállalat eltartsa önma­gát, s legalább az elkerülhe­tetlen mértékben képezhessen fejlesztési alapot, de azért oldja meg Pest megye lakóinak szállítását is oly módon, hogy ,ne érezzük azt: visszafejlődik a közlekedés, romlik a szol­gáltatás színvonala. A hátteret figyelembe véve joggal állíthatjuk, ügyesen bűvészkednek a Volán 20-as- nál. Ember legyen a meg­mondhatója, melyik az új, s melyik a sokszorosan felújí­tott kocsi, hiszen valamennyi tiszta, egységesen festett, tet­szetős. A jó karbantartásnak. köszönhető, hogy az öreg autók is a joggal támasztható biztonsági követelményeknek eleget téve vesznek részt a forgalomban, s csak nagyon ritkán hagyják cserben az uta­sokat. Ilyen körülmények között a valóságosnál is nagyobb súly- lyal esnek latba az utaskiszol­gálásnak olyan — talán mellé­kesnek látszó — kiegészítői, mint a tájékoztatás, a kénye­lem, a hőmérséklet, vagy a menetrendek pontos betartása. A következőkben ezekről a nem ritka típuspanászokról lesz szó. Csulák András (Folytatjuk.) Felmentés, kinevezés A művelődési miniszter dr. Ficsor Mihályt, a Szerzői Jog­védő Hivatal főigazgatóját — más fontos naegbízatása miatt — felmentette munkaköréiből. A miniszter dr. Boytha Györgyöt nevezte ki a hivatal élére. Dr. Boytha György 1961. tői dolgozik a Szerzői Jogvédő Hivatalban, 1975-től az irodal­mi és zenei ügynökség veze­tője, 1977-től pedig az ENSZ szellemi tulajdon világszerve­zetének osztályvezetője, majd igazgatója volt. A vállalati gmk-k működésének tapasztalatai Az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának végrehajtó bizottsága áttekintette a vállalati gazdasági munkaközösségek munkáját, működé­sük helyzetét. A tájékozódás a korábbiaknál szélesebb körű volt, min­den termelőegységben, ahol működik vgmk, a pártszervezetek megvizs­gálták, értékelték a helyi tapasztalatokat. Célunk az volt, hogy két év tapasztalatainak birtokában, azokat összesítve, segítsük a tisztánlátást a vállalati munkaközösségek megítélésében, amelyek a közhangulat elő­terében vannak és működésükről gyakran megbízható információ nél­kül alkotnak véleményt. A ddgozck kezdeményezték Térségünkben az 1982. évi előkészületek, a rendeletekkel való megismerkedés után 1983-ban * kezdődött meg vgmk-k nagyobb méretű el­térj edése. Számuk 1983 vé­gén elérte a 21-et 230 fővel, tavaly év végén az 58-a,t 648 fővel. Ebből a dunakeszi üze­mekben működik 53, Foton három és Gödön kettő. A munkaközösségekben dolgo zók aránya a vizsgált üzemek összdolgozóihoz képest 9,7 százalék, a körzet összes dol­gozóihoz arányítva (szövetke­zetek nélkül) 7,1. A vállalati gazdasági mun­kaközösségek létrehozását eleinte főleg a dolgozók kez­deményezték — az új kere setnövelés lehetőségétől mo­tiválva —, majd a vállalatok vezetői is egyre inkább felis­merték azok kapacitásbővítő, eszközállományt kihasználó és létsizámmegtakarító hatását. A városi pártbizottság ösztönöz­te az üzemeket a kisvállalko­zásokban rejlő lehetőségek kihasználására, támogatta azoknak a vállalkozásoknak a létjogosultságát, amelyek: szolgáltatási hiányokat elé­gítenek ki és kapacitástarta­lékokat hasznosítanak beru­házások nélkül; legalizálják a „kontár vagy fusimunka” jellegű szabad­idős tevékenységeket; a legálisan hasznosuló ener­giát ellenőrizhetővé teszik és bevételnövekményt biztosi­nak a költségvetésnek; a több és jobb munkát vég­zők a teljesítményükkel ará­nyosan javíthatják az életkö­rülményeiket. A vgmk-k általában az anyavállalatnak dolgoznak, kevésbé jellemző az eredeti­leg elképzelt cél, a lakossági szolgáltatás. Ide legfeljebb az Alagi Állami Tangazdaság szennyvízszippantó munkakö­zössége tartozik. Tevékenységi körük általában — egy ko­rábbi NEB-vizsgálat tapaszta­lataival megegyezően — há­rom fő Csoportba sorolható: Az egyik főcsoportba tar­tozók létrehozásának célja, létszám- és eszközhiányból, a túlóra és a bérszínvonal kor­látáiból stb. eredő szűk ke­resztmetszetek megszüntetése vagy1 csökkentése. Ide sorol­ható a konzervgyár üvegmo­só, az Üt-, Vasútépítő Válla­lat aszfaltkészítő, a Mechani­kai Laboratórium forgácsoló munkát végző, vagy a Jármű­javító Üzem karbantartó és vasúti személykocsi javító mun kaközöss égéi. Második jellemző csoport a kooperációs hiány, illetve az ezzel összefüggő határidő és költségproblémák megoldásá­ra jött létre. Pl. a konzerv­gyár beruházó-felújító mun­kaközössége, a házgyári vas­szerelvényeket készítő, a Jár­műjavító Üzem elektronikus berendezéséket gyártó és fel­újító vgmk-ja. A harmadik csoportba azok a munkaközösségek tartóz­nák, amelyek külső megren­delőknek dolgoznak, szolgál­tatnak. Ezek száma viszony­lag kicsi. Ide tartozik pl. az említett lakossági szolgálta tás, a hűtöház takarító mun kaközössége és a Járműjavító Üzem járműszerkesztő vgmk' ja, amely a Ganz-MÁVAG exportmunkáihoz nyújt segít séget. A működésükkel kapcsola tos általánosítható tapasztalat az, hogy a munkaközösségek hasznos munkát végeznek vállalatoknak. Elősegítik a vállalati ter­vek teljesítését, a kapacitá sok jobb kihasználását, időn­ként költségcsökkentést tesz­nek lehetővé, illetve olyan üzleti lehetőségekre adnak módot, amelyekről a vállalat kapacitás hiányában kényte­len lenne lemondani. Jelent­kezik a munkaközösségek munkaerő-megtartó ereje is különösen a kvalifikáltabb munkaerő körében. A munka- közösségek határidőben, szer vezettségben, minőségben és árban jóval versenyképeseb­bek, mint a korábbi kooperá­ciós partnerek. Minőségi követelmények Ez azzal magyarázható, hogy a kisvállalkozásokban — így a vállalati gazdasági munkaközösségekben is méretüknél és közvetlenebb érdekeltségüknél fogva job­ban érvényesül a közösség ön­szervező, vállalkozó és sze­lektáló készsége. Munkájú kát jól megszervezik, ehhez a vállalatok viszonylag ideá­lis feltételeket biztosítanak. EZT A KIFEJEZÉST, hogy aszály sújtotta, gyakran olvashattuk az elmúlt két évben. A mezőgazdaságot az időjárás nem kényeztette el. S jól tudjuk egy-egy ilyen időszak meny­nyire megtizedeli a betakarítható termény­mennyiséget. A tavalyi súlyos aszály szerencsére leg­fontosabb' növényünket, a kenyérgabonát megkímélte, mert az esőínség csak az aratás utáni időszakban kezdődött. A kukorica azon­ban sajnos erősen megsínylette a csapadék- hiányt, különösen a nem kötött talajú, homo­kos vidékeken. Megyénk, mint tudjuk sohasem tartozott a kifejezetten kukoricatermelő vidékek közé. Ideális időjárási viszonyok között is más me­gyékből szállították ide a tengerit, úgyneve­zett-belső importtal tudtuk csak biztosítani e takarmánynövény-szüségletünket. Av megter­melt országos készletet a Gabonatröszt oszt­ja szét megyékre, s mivel hazánkszerte ke­vés volt tavaly a csapadék, a kisebb termés­ből kevesebbet lehetett szétosztani. Így tör­ténhet meg, amint egyik ceglédi olvasónk ír­ja: hiába keresik a kukoricát a terménybolt- ban, igencsak ritkán akadnak nyomára. Jobbára inkább csak a piacon találkozhat vele a vásárló, ott viszont csillagászati áron; 800 forintot kérnek mázsájáért a kiskereske­dők. Pedig a hivatalos nagykereskedelmi ár 440 forint. Hogy miért ez a nagy árdifferen­cia? Nos, megszokhattuk már, ha valamiből ©gy évheti kisebb az országos termelés, az a piaci árakon is mindjárt érezteti hatását. Az őstermelő segít kielégíteni a keresletet, a jó üzlet reményében piacra dobja akár még a sajátját is. Drágább, de legalább van — mondhatnánk erre. Hogy valóban csak őstermelők árusítanak-e, s nem viszonteladók utcájába sétál be a gya­nútlan vevő? Nos, ennek kiderítése már a kereskedelmi felügyelet feladata, s nyilván teszik is a maguk dolgát. Ennek ellenére mindannyian tudunk esetekről, amikor az ál­lítólagos őstermelőről ellenőrzéskor kiderült, hogy egy zsebkendönyi földet sem mondhat a magáénak. De ez nagy rizikó, ezzel keve­sen próbálkoznak. A többség, aki árul. hivatásos kiskereskedő. Hogy ők honnan veszik a kukoricát? Hát vá­sárolják a tsz-ektől. Hogy miért nem vásárol a Gabonaforgalmi Vállalat is a tsz-ektől? Vá sárol, de nem annyit, amennyit szeretne, hi­szen tsz majd bolond lesz 360 forint körüli áron eladni (ennyiért adhatja!), amikor saját bolthálózattal rendelkezik és ott 440-et kérhet érte. JOGGAL KÉRDEZHETI az olvasó, hogyan lehet megakadályozni, hogy ennyire felverjék az • árakat a piacon ?., Nos, a Gabonaforgalmi Vállalat hivatott tartani a limitet, úgy mint a zöldségféléknél a Zöldért. De ezt a felada­tot szűkös termelésnél elég nehéz ellátni. Időnként ugyan kiszállítanak a piacokra egy- egy teherautónyi kukoricát, amit 440 forin­tért dobnak piacra, de ezzel az akcióval csak néhány percre sikerül letörniük ' az árakat. Aztán, amint továbbállnak, ismét érvénye­sülnek a kereslet-kínálat törvényei. Mit lehet akkor tenni? Mivel kevés a ku­korica és drága, nagy pazarlás lenne, pusz­tán' kukoricával etetni az állatokat. A keve­réktápok alapanyaga is kukorica. S a Gabo­naforgalmi Vállalat terményboltjaiban teljes választék áll a vásárlók rendelkezésére. Min­den állatfajta minden korcsoportjának meg­várnia megfelelő tápja, amelyet nagyobb tétel vásárlásánál még haza is szállítanak. Az állatok takarmányozási szokásainál egyébként sem ártana már egy kis szemlé­letváltozás — mégha a kényszerű hiány szüli is az újat. Antal Piroska A munkaközösségek tevé­kenysége a főmunkaidőben végzett munkától általában megfelelően elkülöníthető, de ennek ellenőrzése nehézkes, aprólékos munkát igényel, sokszor csupán a munkahe­lyi kollektíva társadalmi kontrolljára hagyatkozik. Ne­hezíti az ellenőrzést, hogy bi­zonyos előkészítő munkák legtöbb esetben csak a fő- munkaidőben végezhetők el. Ezen tevékenységek kezelése, megítélése még kiforratlan. A vállalatok szigorú minőségi követelményt támasztanak a vgmk-ik munkájával szem­ben. Mivel az egyes tagok kere­sete ismeretlen a közvéle­mény előtt, a valóságtól elté­rő jövedelmek gyakran szó­beszéd tárgyát képezik. A pártszervezetek értékelései azt mutatják, hogy a vgmk-k nettósított jövedelme általá­ban megfelelő ellenértéke a teljesítményeknek. Átlagosan két-háromszorosát (60—100 ft/órá) tudják elérni a fő- munkaidőben elért egy órára jutó keresetnek. A vgmk-k munkaerő-meg­tartó, eszközkihasználást nö­velő, kapacitást bővítő hasz­nát ritkán számszerűsítik és a számszerűsíthető költség­megtakarítások sem kapnak megfelelő nyilvánosságolL Ta­valy a konzervgyár rekonst­rukcióján dolgozó magas jö­vedelmű kollektívája^ mint­egy 3,4 millió Ft nyereséget hozott a vállalatnak, az Ala­gi. Állami Tangazdaság mun­kaközösségei 833 ezer forint­tal növelték a gazdaság nye­reségét. A Járműjavító Üzem­ben a vgmk-k munkája nyo­mán fölöslegessé vált, túl­óráknak megfelelő bért fel­használhatták a dolgozók bér­fejlesztésénél. Hasznos és szükségszerű összesítve a pártszerveze­tek értékeléseit, egyrészt meg­állapítható, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények kö­zött hasznos., szükségszerű a vállalati gazdasági munkakö­zösségek munkája. Ahol a vállalati vezetés jól gazdálko­dik a rendelkezésre álló erő­forrásokkal, ott azok költség­csökkentő, hatékonyságnöve­lő tényezővé válnak. Várha­tóan a gazdasági munkakö­zösségek egy része a gazdasá­gi irányítási rendszer korsze­rűsödésével feleslegessé vá­lik. Másrészt éles viták is-ki­alakulták a vgmk-k megítélé­sében. Akik elismerték szük­ségszerűségüket, azok egy ré­sze is úgy ítélte meg, hogy jobb lenne, ha gazdasági fel­adatainkat a főmunkaidőben tudnánk megoldani. Mákok szerint: ha nem is a vgmk-k oldiák meg hosszabb távon a problémáinkat, mégis szük­ség van rájuk, dinamizálják a’ gazdaságot, nem a vállalko­zások elterjedéséből, sokkal inkább hiányukból erednek gondjaink. Vannak — külö­nösen a régebbi párttagjaink között —, akik nehezen tud­ják a szocializmusról alkotóit kénükben. elhelyezni a kis­vállalkozásokat. A testület úgy foglalt ál­lást,' hogy a féltő szándékú észrevételek mindegyike sok igazságot tartalmaz, de a fel­vetett góndok nem a munka- közösségek létéből erednek, azok csupán felszínre hozták, felerősítették meglévő, esetleg szu n nya dó ellen t m on dásai n­kat. A városi párt-végrehaj tó­bizottság egyetértett a gazda­sági céljainkat segítő! szabá­lyosan működő vgmk-k tá­mogatásával. A szabálytalan­ságokat, a munkával nem arányos jövedelmek keletke­zését, az indokolatlan jöve­delem kiáramlását azonban meg kell szüntetni. A törvé­nyességnek az ellenőrzés minden eszközével érvényt, kell szerezni, és meg kell szüntetni a vgmk-k összeté­telében jelentkező összeférhe­tetlenségeket. Vonczem István, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságának politikai munkatársa Hőgyár Veresegyházról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom