Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-14 / 111. szám

A , 1985. MÁJUS 14.. KEDD Tolsztoj és az esztergályos Jobb munkás a művelt munkás? Nem valószínű, hogy ha egy esztergá­lyos elolvassa a Háború és békét, akkor kevesebb selejtet ad ki a kezéből. Ennek ellenére, ha bárkinek föltennénk a kérdést, van-e szerepe a műveltségnek a munkája színvonalában, igennel válaszolna. A köl­csönhatás természetesen korántsem ilyen direkt, éppen ezért nehezen érhető tetten. Olyannyira, hogy hajlamosak is vagyunk megfeledkezni erről. A minap hallottam egy, a szakmunkásképzésről szóló rádiómű­sorban: sok tanuló marad ki az iskolából, mert a közismereti tárgyakból nem felel meg az elégséges követelményeinek, pedig manuális képességei alapján kiváló szak­munkás lehetne. Valamilyen szakmunkás minden bizonnyal válnék belőle, de kiváló — aligha. Hiánya érzékelhető Nem mindenütt gondolkod­nak már így. Például a toki ter­melőszövetkezetben tisztában vannak azzal, mennyit ér, ha a dolgozók művelődnek, szé­lesítik látókörüket, érdeklőd­nek kulturális és szakmai kér­dések iránt. Nagy Mihály el­nök tavaly, az országos köz­művelődési konferencián is el­mondta, hogy ők termelési be­ruházásnak tekintik a kultu­rális célokra költött nem is csekély összeget. Tudván tud­va, hogy ennek haszna sok­kal később jelentkezik, mint­ha ezen a pénzen korszerű gé­peket vásárolnának. Bár ez sem egészen biztos. Gazsó Ferenc művelődési miniszter- helyettes egy mondata ragadta meg a figyelmemet: üzemeink­ben a legkorszerűbb import technikát is csak 70—80 szá­zalékos hatásfokkal tudjuk működtetni a szakmunkások hiányos felkészültsége és mun­kakultúránk színvonala miatt. Az eddigiekből is világossá válik, hogy a műveltséget tá­gan kell értelmeznünk, ha a termelésre gyakorolt hatását kívánjuk vizsgálni. Az irodal­mi s általában a humán ér­deklődésen kívül beletartozik a gazdasági és társadalmi kér­dések iránti fogékonyság, a környezetkultúra és az élet­mód is. Mindez együtt formál­hatja az ember szemléletét, s akkor már óhatatlanul — igaz, többnyire észrevétlenül —s befolyásolja a mindennapi munkát is. Bár számokban — forintok­ban, tonnákban — ez szinte kifejezhetetlen, mégis számol­ni kell vele. Mert a művelt­ség megléte ugyan nehezen mérhető a termelési eredmé­nyekben, hiánya azonban előbb vagy utóbb érzékelhető­vé válik. Ezért kerestük a vá­laszt, ki mennyire érzi fon­tosnak a műveltséget, s ennek mekkora szerepe lehet például a Kiváló vállalat cím elnyeré­sében. Nehéz tetten érni Az évek óta kiváló Pest Megyei Műanyagipari Vállala­tot, s annak is zsámbéki gyá­rát nem véletlenül választot­tam. Ez a gyár a vállalaton belül az egyik legdinamiku­sabban fejlődő gazdasági egy­ség. Viszonylag rövid idő alatt kellett az elavult technológiá­ról a legmodernebbre váltani. Emellett Princz Ferenc igaz­gatónak híre van a közműve­lődés berkeiben is. Bármiről beszélgetünk a falu népműve­lőivel, mindig szóba kerül, mennyit segített a zsámbéki gyár igazgatója és kollektívá­ja. Nélkülük a művelődési ház felújítása sem valósult volna meg, de a Zsámbéki szomba­tok sem lenne országos hírű rendezvénysorozat. Princz Ferenc műszaki em­ber létére fontosnak tartja a művelődés ügyét. — Valóban nehéz tetten érni, miként hat egymásra kultúra és gazdaság- Az emberek ne­hezen értik meg, hogy a kettő között kapcsolat van. Pedig a két dolog időben és térben ta­lálkozik valahol. Azt persze én sem merném kijelenteni, hogy azért értünk el kiváló gazdasági eredményeket, mert már mindent megtettünk a munkások művelődéséért. Bát­ran állíthatom viszont: ko­molyan vesszük a szakmun­kásképzést, és a brigádmozga­lom vállalásai konkrétan kapcsolódnak a falu közmű­velődési életéhez. S ha már valaki elmegy dolgozni a mű­velődési házba vagy színpadot építeni a templomhoz, akkor esetleg nézőként is elmegy, de legalább a gyerekét elviszi cgy-egy programra. S ezzel az ő gondolkodása, szemlélete is változik. Ez abban jelentkezik ITTAS ÁLLAPOTBAN. A fiatalember felháborodva me­séli hétfőn reggel a metró megállójában a vasárnap hal­lottakat. Barátnője méltatlan­kodva rázza a fejét, többször elismételgeti: ez nem is igaz! A többiek érdeklődésén lát­szik, ők is hallották a rádió­ban a felháborító esetet. Nem szólnak, csak bólogatnak, ami­kor a fiú kifejti, hogy az a gazember — mármint a riport főszereplője — többet is érde­melt volna. Nem kell ahhoz különösebb közvéleményfkutatás, hogy a rádióriportok hatását lemér­hessük. Amikor mindannyiun­kat érintő eseményekről van szó, hamar kialakul az állás- foglalás. Mindenképpen az a sajnálatos, hogy egyre több olyan történetről adhatunk hírt, amikor egészen kifica- rnult erkölcsi magatartásnak lehetünk szemtanúi. A legsaj­nálatosabb, .hogy az elkövető védekezéséből kitűnik: helyes­nek tartja cselekedeteit. Va­sárnap délután, a Mit üzen a rádió műsorvezetői — Heré­nyi Mária és dr. Szegő Tamás — feltették a kérdést: vajon miért verte meg a szülői érte­kezleten egy férfi fia tanítónő­jét? A riportalanyok vallo­másából sok minden kiderült. Éppen ezért jó, hogy a műsor vézetői a hallgatókra bízták: ítélkezzenek. Mi történt való­jában? Az apa — a gyerek pa­naszára, hogy a tanítónő meg­húzta a haját — először a kocsma felé vette az irányt, majd az ital adta bátorsággal berobbant a szülői értekezlet­re és nekiesett a pedagógus­nak. A gyerekek, a tanárok vallomásából -kitűnt, hogy az egyik legjobb tanárnő volt az áldozat. Félesége természete­sen a férjét védte, bár az ön- bíráskodással ő sem értett egyet. A végeredmény: három­ezer forint büntetést róttak ki a rendbontó apára. Ez az, amin a metróban beszélgetők felháborodtak. Mondván, a pénzbüntetéssel megúszta a férfi az esetet. Csak azt nem tudjuk, hogyan védekezhetünk ehhez hasonló támadások el­len 168 ÖRA. Mester Ákos a legaktuálisabb kérdéseiket so­rolta egymás mellé a szomba­ti műsorban. Az egyik legin­kább meditációra alkalmas gond a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitvatartása volt. A napi sajtóból hamar szárny­ra kelt a hír: ott, ahol indo­kolt, jó lenne a* élelmiszer­üzleteket vasárnap is nyitva tartani. A megfelelő díjazás biztosítaná, hogy legyen ele­gendő jelentkező. Mindenkép­pen kérdés, hogy mikor és hol érdemes a pihenőnapon ki­nyitni az üzletet. A műsor azt sugallta, hogy a helyi döntés a legfontosabb. yERSEK. „... én a lant idegébe kapok”: Petőfi Sán­dor: Levél Arany Jánosihoz cí­mű művéből kölcsönözte mű­sorához a címet Sinkó László, amikor legkedvesebb verseiből válogatott. Nem könnyű fel­adatra vállalkozott a színész. Hiszen a röpke fél órában olyan alkotásokat keresett, amelyek a hallgatónak is ked­vencei lehetnek. Csokonai Vi­téz Mihály, Petőfi Sándor, Jó­zsef Attila versei közül a leg­ismertebbeket szavalta el. olyan szuggesztíven, hogy a költemények más színben je­lentek meg számunkra, mint amikor elolvassuk. Az össze­állítás erénye volt, hogy az ismert és kevéssé ismert mű­veket színesen válogatta egy­más mellé. Sinkó László vers- tolmácsolásánál az árnyalt hangszín a mondanivaló szol­gálatába szegődött. Er. K. például, hogy kezdik megérte­ni gazdasági céljainkat, hogy csak a megtermelt értékek alapján tudunk fizetni, hogy ez az alapja egyéni boldogu­lásuknak. De ide tartozik a környezet kultúrája is. Ma már minden dolgozónknak ter­mészetes, hogy az üzemek előtt virág és fű nő, hogy az étkezőben növények vannak. Ezt illik felelni Ha egy igazgató így gondol­kodik, az már fél siker. De átérzik-e a dolgozók — akár azok is, akik részt vesznek különböző programokon, eljár­nak színházi előadásokra — a művelődés jelentőségét? A zsámbéki gyár dolgozóitól kapott válaszok igenlőek, de nem teljesen meggyőzőek. Az hamar kiderül, hogy a műve­lődés elsődleges kerete a bri- gádmozgalom, s az sem kétsé­ges, hogy a vállalások nem formálisak. A brigádok járnak a Zsámbéki szombatok előadá­saira; ez a rendezvénysorozat ügy lett a faluban. Látogatják a budapesti színházakat, ki­rándulásokat szerveznek és szép forgalmat bonyolít a szakszervezeti könyvtár. S hogy mindezt mennyire érzik fontosnak, a munkában hasz- nosíthatónak? — Biztos, hogy változtat az embereken, valami megmarad mindenkiben a hallottakból, olvasottakból. Mert szeretni szeretik a művelődést; legfel­jebb az idő szorít, meg a meg­élhetési követelmények. — Nyilván fontos a kultúra. Már a kikapcsolódás miatt is- Sokat lát-hall az ember, a ta­pasztalatokat aztán megoszt­juk egymással. — Ha pkarja az ember, időt is lehet rá szakítani. Ügy kell megszervezni az ott­honi munkát. Lehetőleg olyan programokat választunk, ami az egész családot érdekli. A válaszokból úgy éreztem, ezek az emberek tudják, hogy erre a kérdésre mit illik fe­lelni. Nem derült Ki, így is érzik-e valójában? Baj ez egyáltalán? Nem elegendő, hogy színházba járnak, hogy olvasnak, hogy a televízióban a komolyabb műsorokat is megnézik? Dr. Maróti Andor, a mun­kások művelődésének szakér­tője írja egy helyütt: „... a kulturális programokon való A bábjátszás zsenialitása abban rejlik, hogy a gye­rekeket egyetlen játszó csoport­ban fogja össze, s bölcs barát­ként elvezeti őket egy olyan világba, amely éppen csodái révén ismerős számukra. A kis emberkék ilyen csodák között élik mindennapjaikat. Az őket körülvevő világ/ minden tár­gyát élőnek tudják, hiszen nem ismerik az elidegenedés álla­potát. Á gyermeki érzésvilág megmentése és fejlesztése vi­lágszerte nagy gond. Miután napjainkban a szülőknek nincs idejük rendszeresen mesét mondani, énekeim nekik, part­nerként a legkisebbeknél csak az óvónőkre lehet számítani. Űk még játszanak a kicsikkel, bábut készítenek, énekelnek, mesélnek. Az általános iskolá­ban aztán erre már nem futja az időből, pedig a kisdiákok is szeretik, igényelnék ezt a fajta tevékenységet. A megye szíriéiben Szilágyi Dezsőnek, a Báb­színház igazgatójának egy in­terjúban elmondott gondola­tait talán kicsit jó irányban cáfolja a hét végén, Érden, a művelődési központban még­rendezett megyei bábjátékos­találkozó, amelyen kisdobosok és úttörők vettek részt. Buda­örs, Cegléd, Érd, Isaszeg, Ma­nor, Örkény, Tápiószele és Vác diákjai bizonyultak szűkeb b pátriánk legjobbjainak a terü­leti vetélkedőkön. Közülük ke­rült ki végül az a két csapat, amely az országos bábfesztivá­lon Pest megye színeiben in­dul majd. A verseny szakértő közönség előtt zajlott. Nem bizonyult igazán jó választásnak az érdi művelődési központ színház- terme, mert hiányzott a jüg- göny. Hideg Ilona megyei út- törótitkár mozgalmi vezetőhöz méltó, jó ötlettel hidalta át a kényszerszüneteket. Fölment a színpadra és a gyerekek ked­ves dalait kezdte énekelni. A spontán produkcióhoz alkalmi segítőtársa is akadt, egy, a né­zők között ülő*gitáros szemé­lyében. Jó választás Az öttagú zsűri, amelynek vezetője Imre István, a Nem­zetközi Bábszövetség elnökségi tagja volt, értékelésében a ceg­lédi Táncsics Mihály Általános Iskola Dobó Katica úttörőcsa­patának szereplését emelte fciy űk lettek az elsők. A kisdo­bosegyüttes vezetője, Farkás Pálné jól választott, amikor a. gyermekek életkorának meg­jelelő, Ivanuska című zenés játékot adatta elő. A zsűri a Gödöllő képviseletében induló isaszegi iskola úttörőit — akik a Télapó kesztyűje című pro­dukcióval mutatkoztak be —, másodikként javasolta az or­szágos fesztiválon való'részvé­telre. Az Ivanuska szereplői megköszö­nik a tapsot (a cim fölött). Ivanus­ka megszemélyesítője: a tízéves Gergye Zoltán (balra fent). A vá­ciak síkbábui keltették életre Gö­rög Ilona balladáját (balra). Mono- ri kisdobosok a paraván mögött (lent). Nagy az izgalom a nézőté­ren (alsó kép). Hancsovszki János felvételei 350. évforduló Jubileumi közgyűlés Mint tegnapi lapszámunk­ban megemlékeztünk róla, ala­pításának 350. évfordulóját köszönti az ELTE, hazánk, s egyben Közép- és Kelet-Euró­pa egyik legnagyobb hagyomá­nyú egyeteme. Az ország leg­régibb, megszakítás nélkül működő felsőoktatási intézmé­nyének alapítólevelét 1635. május 12-én írta alá Nagy­szombatban Pázmány Péter bí­boros, esztergomi érsek. A ju­bileum alkalmából számos ünnepi rendezvényre: megem­lékezésekre, avatási ünnepsé­gekre, tudományos konferen­ciákra és más kulturális ese­ményre kerül sor ebben az esztendőben. A jubileumi rendezvényso­rozat nyitányaként hétfőn; ün­nepi közgyűlést' tartóttak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületében. Fülöp József akadémikus, az ELTE rektora köszöntötte a meghívottakat: politikai és tu­dományos életünk képviselőit, közöttük Grósz Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tágját, a budapesti párt- bizottság első titkárát és Ra­dies Katalint, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezető­jét. Az ünnepségen Németh G. Béla akadémikus, az egyetemi könyvtár főigazgatója méltat­ta az évforduló jelentőségét, felvázolta az egyetem három és fél évszázados történetet. (Az évfordulóról béíyegki- bocsátással emlékezik meg a Magyar Posta, erről lapunk 8. oldalán számolunk be.) részvétel még nem művelődés, ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy mássá válni, a kultúrá­ban fejlődni csak bizonyos belső aktivitással lehet. Azzal a viszonyulással, amely új egységet alkot a kívülről érke­ző információ és élmény, va­lamint a már meglevő tudá­sunk, szemléletünk összekap­csolásával.” Ezért nem lesz kevesebb a selejt, ha az esztergályos el­olvassa a Háború és békét. M. Nagy Péter Szakértő közönség előtt Győztek a ceglédi bábosok ADIOFIGYELO

Next

/
Oldalképek
Tartalom