Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

4 mrnsr « JUKV VEI 1985. MÁJUS IS.. HÉTTTU Ifjúsági nap, VIT-vágta Szünet nélkül pergő programok Háromszázötven éves az ELTE A tudomány fellegvára (folytatás az 1. oldalról.) mészetesen, nemcsak a felada­tok jellegét ismerték a ver­senyzők. A játék érdekessé­gét az adta, hogy nem hason­lított egy hagyományos ve­télkedőhöz: mindennek az alapja egy időjáték volt. Kez­déskor gondolatban 1945-ig kellett visszaforgatni a nap­tár lapjait, s minden tíz perc­ben egy évet haladt előre az idő. Ez az időkeret sok érde­kes, az adott kor eseményei­hez kapcsolódó feladat kita­lálását tette lehetővé. A játé­kosokat 32 helyszínen várták a legkülönbözőbb kérdések. Volt ahol irodalmi, filmmű­vészeti és politikai ismeretek­re volt szükség, másutt az ügyesség nyomott legtöbbet a latban, de nem hiányozhattak a csapatokból a jó sportolók sem. Egyik feladat megoldá- V sa sem volt kötelező, minden­ki annyit vállalt,, amennyire a csapat -erejéből futotta. Fél tízkor megindult a vándorlás a sátrak között, itt is. ott is elimélyülten dolgozó fiatalok, idősebbek csoportja, A játékosok az egyik hely­színről a másikra sietnek, mindenki szeretné a lehető- legtöbb feladványt megolda­ni. Bent a könyvtárban szü­net nélkül dolgoznak a Com­modore 64-es számítógépek, hogy az előtérben mindig a verseny pillanatnyi állását le­hessen látni. S közben szól a zene, híre­ket hallunk, természetesen mindig az éppen aktuális év­ből valót. Ez is a játék ré­sze, számos kérdés kapcsoló­dik az elhangzottakhoz. Órák NYITRAI FERENCNfi leg­újabb könyvével hatalmas ívű gazdasági fejlődést tekint át, mégpedig a második világhá­ború előtti időszaktól nap­jainkig. A magyar gazdaság­nak azokat az alapjait vizs­gálja, amelyekre a gazdaság szocialista fejlődése épült, s egyben elemzi a gazdasági fejlődés meghatározó ténye­zőit á különböző időszakok­ban, Külön fejezet elemzi az ipar. az építőipar, a mezőgaz­daság és az infrastruktúra fejlődését. Egyben — mint a kötet címe is mutatja — a magyar gazdaság negyven esztendejét fogja át. így nyo­mon követhetjük gazdasági életünket. A szerző statiszti­kával dolgozik, mégsem érez­zük könyvét száraznak, unal­masnak, mert annyira átéli egy-egy korszak eseményeit, értékeli az eredményeket, hogy nem tűnik fel a sok szám­adat. dokumentum. A kötetet a Kossuth Kiadó jelentette meg, hogy ezzel is hozzájáruljon hazánk felszabadulása negy­venedik évfordulójának méltó megemlékezéséhez. Honnan indult el a magyar gazdaság a felszabaduláskor? Nagyon mélyről. Magyaror­szág az 1930-as években Eu­rópa egyik legszegényebb, leg­fejletlenebb országa volt. Az egy főre jutó nemzeti jövede­lem nem érte el a 120 dollárt. Külkerekeskedelmében nem volt meghatározó az ipar. pél­dául az élelmiszeripar terme­lésének mindössze hat száza­lékát exportálta. A mezőgaz­daság is fejletlen volt, techni­kailag elmaradott, egyolda­lúan külterjes és igen ala­óta figyelem már a versenyt, mire kezdem kiismerni ma­gam. A komoly technikai ap­parátust igénylő játék bizony nem tűnik egyszerűnek, min­den bizonnyal alapos felké­szül,tséget igényed. A nagykőrösi lakóterületi KISZ-adapszervezet csapatát jobbára harminc év körüliek alkotják. — Bizony n,em könnyűek a kérdések — mondja Hegedűs József —, sokkal inkább a mi korosztályunknak való, mint a fiatalabbaknak. A dunakeszi gimnazisták kapitánya, Alacsony Tibor: — Nem érezzük nehéznek a feladatokat, bár meglepőd­ve láttuk, hogy sok a fel­nőtt korú KlSZ-taig, ők sok kérdésnél előnyben vannak velünk szemben. Igaz, más­fajta feladványokban vi­szont mi vagyunk a jobbak. Nagyobb baj az, hogy néha azt sem tudjuk, mihez kap­junk, valóban egy vágtához hasonlít az egész. Vlahovics Katalin, a VIT- vágta központból' érkezett Szentendrére. Feladata töb­bek között a verseny tiszta­ságára ügyelni, s gondoskod­ni arról, hogy minden gördü­lékenyen menjen. Kora dél­után, a félidőn jócskán túl kér­deztük véleményét. — Az apróbb technikai ba­kiktól eltekintve, nem volt fennakadás. Magát a vetélke­dőit nagyon jónak tartom és igazán jól előkészítettnek, a helyi szervezők is mindent megtettek a sikerért. A kér­dések tényleg nem könnyűek, csony jövedelmű. Mindezt még tetézte, hogy a második világháborúban hatalmas veszteségek következtek be. A gyáripar a háború előtti ka­pacitásának egynegyedét el­veszítette, romokban hevert a mezőgazdaság is. A ország népességén belül az agrár- és az ipari proletariátus 43 szá­zalékot képviselt, s a létmi­nimum alatt élt. Ilyen viszonyokat talált a felszabadulás. Ezt az idősza­kot Nyitnád Ferencné nagyon alaposan, körültekintően elemzi. Foglalkozik a gazda­sági stabilizációval, az álla­mosításokkal, azok kihatásai­val a gazdasági emelkedésre. Hangsúlyozza, hogy ezekben az években alapoztuk meg a későbbi fejlődést. Az államo­sítás nemcsak technikailag ta­karította el az akadályokat a fejlődés útjából, hanem új ká­derek megjelenését is jelen­tette, egyben sok munkaalkal­mat is teremtett. A gazdasági kibontakozás másik meg­határozó tényezője volt a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, bár az a kezdeti időszakban sok buktatóval járt, végül is eredményesnek bizonyult. A SZERZŐ ezután a gazda­ság alakulásának főbb tenden­ciáit veszi szemügyre, megha­tározza az általános jellemző­ket, a nemzeti jövedelem ter­az igazság az, mi inkább az idősebb korosztály részvételé­re számítottunk. Tegnap az ország összes megyéjében ugyanezeket a feladatokat oldották meg a versenyzők. S mindenhonnan az első tíz csapatból meg­szervezendő negyvenfős válo­gatott képviseli majd megyé­jét a területi döntőkön má­jus 18-án. inelését, a munkaerőhelyzetet, a beruházásokat, az állóesz­köz-gyarapítást vizsgálja, majd a technikai színvonalat. A továbbiakban pedig külön elemzi az ipar egészének fej­lődését, az egyes ágazatokat, majd az építőipart veszi bonc­kés alá, s hossszasan elidőz a mezőgazdaságnál. Nagyon érdekes, amit a nemzetközi összehasonlításban elmond. Csak egyetlen adat: a magyar mezőgazdasági termelés egy főre jutó termelésgyarapodása a világ átlagánál 14 százalék­kal volt nagyobb a hetvenes években. S legutóbb még jobb­nak mutatkozik az egy lakosra jutó nagysága, 1981-ben 30 százalékkal meghaladta a vi­lágátlagot. A következő fejezetben Nyitrainé gazdasági struktú­ránk átalakulását vizsgálja, mégpedig annak társadalmi vonatkozásait. így például az életkörülmények változásait, a foglalkoztatottságot, a mun­kakörülményeket, a lakosság jövedelmének alakulását, a jövedelmek felhasználását, a fogyasztást. Az élelmiszer­fogyasztás csökkent, mint min­den gazdaságilag fejlődő or­szágban. Ugyanakkor nőtt a lakásra, a háztartásra, annak felszerelésére fordított pénz­kiadás, növekedett az egész­ségre, testápolásra, kultúrára, sportra és üdülésre fordított összeg. Hűtőgép, mosógép, porszívó, személygépkocsi, rá. Háromszázötven éves Bu­dapest tudományegyeteme, a mai Eötvös Loránd Tudomány- egyetem. A legnagyobb magyar felső- oktatási intézményt Pázmány Péter alapította 1635-ben — Nagyszombaton. Pázmány — akinek nevét az egyetem 1921 és 1949 között viselte — száz­ezer forinttal (ábban az idő­ben óriási összeggel!) vetette meg az alapokat. Először böl­csészeti és hittudományi kar létesült, 1667-ben jött létre a jogi fakultás, 1769-ben kezdő­dött meg az orvostudomány oktatása. Az egyetemet kezdetben a jezsuita rend irányította, s a kor- viszonyainak megfelelően rendkívül magas színvonalú képzés jellemezte. Könyvtára — a ma mintegy egymillió kötetet, közte tizenegy Corvi­nát, számos ősnyomtatványt és nyelvemléket őrző Egyetemi Könyvtár elődje — már a XVI. században működött, mint a nagyszombati jezsuita kollégium bibliotékája. Az egyetem országos jellegét Mária Terézia kodifikálta hí­res tanügyi rendeletében, a Ratio educationis-ban, 1777- ben, s ugyanebben az eszten­dőben az egyetem Budára, dió, televízió soha nem látott mértékben szaporodott el. A háztartások mindegyikében van egy vagy több rádió, leg­alább egy televízió, de nagyon sok háztartásban van több te­levíziós vevőberendezés is. Ezer lakosra ma már 258 te­levíziókészülék. 95 személygép­kocsi jut. A TÁRSADALOMBAN ha­talmas fejlődés, változás ment végbe a negyven esztendő alatt. Napjainkban a stabili­zálódás jegyeit ismerhetjük fel, vagyis könnyebben meg­állapíthatjuk, hogy mely ré­tegek nyitottabbak, melyek zártabbak. Társadalmunk szerkezete mára a gazda­sági fejlettségünk tükörképe. Olyan hatalmasat fejlődött — nincs jobb szó rá —, mint so­ha a magyar történelemben, hiszen viszonylag egy rövid időszak alatt változott meg a magyar gazdaság, s került Magyarország az elmaradott országok közül a fejlettek kö­zé, lett világviszonylatban is elismert állam. S mindennek megmutatá­sa a szerző érdeme, aki na­gyon érzékletesen tudta meg­mutatni a magyár gazdaság fejlődésének negyven eszten­dejét. Bizonyára a fiatalabb nemzedéknek is érdekes ol­vasmánya lesz a kötet, hiszen őszinte képet kaphat belőle hazánk gazdasági fejlődéséről. GaJi Sándor majd 1784-ben Pestre költö­zött. A XIX. század első évtize­deiben az oktatók és hallgatók egyaránt ápolták a felvilágo­sodás akkor már üldözött esz­méit, harcoltak a magyar nyelvű oktatás és a magyar közművelődés megteremté­séért. Ekkoriban működtek az egyetemen a reáltudományok oly kiváló művelői, mint Ki- taibel Pál és Lenhossék Mi­hály. A reformkorban virág­zott az egyetem, s az oktatás korszerűsítésének eredményeit részben sikerült az önkény- uralom nehéz időszakára is átmenteni. Századunk első éveiben a polgári radikalizmus világné­zete hódít a hallgatók között, ekkor alakul meg a szocialista diákok csoportja, amelyből ké­sőbb a Galilei-kor fejlődik ki. 1945-tel kezdődik a budapes­ti tudományegyetem legújabb korszaka, a nagyszabású re­form megvalósításában — töb­bek között — Bolgár Elek, Lu­kács György és Vadász Elemér vállal szerepet. A hittudomá­nyi kar az állam és az egyház közötti megállapodás értelmé­ben 1949-ben válik ki az egye­temről, 1951-ben pedig az or­vosi kar önállósul, s orvostu­dományi egyetemként műkö­dik tovább. Ma az egyetem bölcsészettu­dományi, jogtudományi és ter­mészettudományi karán 145 tanszék (18 tanszékcsoport és 7 intézet), valamint 12 főisko­lai tanszéki csoport működik; az oktatói létszám 1300, köz­tük 181 egyetemi és 6 főis­kolai tanár. Az oktatók fölké­szültségét mi sem minősíti jobban, mint az, hogy soraik­ban 122 akadémiai doktor, 332 kandidátus, 17 Kossuth-, il­letve Állami-díjas tudós mű­LakétCiep. a franciák testes és jókedélyfl komikusa, a film­jeit mérnöki pontossággal ma­ga rendező Jacques Tati fe­dezte fel a mozinézők számára azt a szép, új világot, amely­nek keretét, hátterét, gyakor­latias eszközeinek ezernyi da­rabját a szögletes élet- és munkaterületek szolgáltatják. Ezekben a laboratóriumi egy­szerűségű és a praktikum je­gyében készült miliőkben cset- lett-botlott az ő legendás Hu- lot ura, aki — lévén amúgy a legtermészetesebb indulatú és gondolkodású állampolgár — sehogyan sem tudott kibékülni a köréje kerített ketrec­rendszerekkel, és minden el­képzelhető módon lázadt elle­nük. Aki hajdan jókat kaca­gott ezeken a Hulot-filmeken, annak aligha kell magyarázni, mily tömegű humorforrás rej­tezik a modern kor tárgyi vi­lágában. Itt vannak például a lakó­telepek toronyházai! Nos, ezek benépesítői a szó legszorosabb értelmében véve a maguk bő­rén tapasztalhatják, hogy mi­lyen izgalmakat kelt, ha a fel­jebb lakók fürdőszobája egy emelettel alább permetez, vagy ha éppen a közös folyosóról gyullad a hálószoba villany­lámpája. Sokan vetették már papírra ezeket a hói csak humoros, hol viszont egészen elkeserítő élet­helyzeteket, és ugyancsak szá­mos filmrendező vélte úgy, hogy az egymás mellé és fölé rendelt lakók gondjaival, ba­jaival szórakoztasson. Ezek sorába lépett most be a Lakó­telepi mítoszok című tévéjáték írója és dirigense, Békés Pál, valamint Felvidéki Judit. Nyilvánvaló szándékuk az volt, hogy a hagyományos víg­játéki helyzetek helyett — ezeket már unásig ismerheti az előfizető — valami mást, valami átírtabbat, emelkedet- tebbet kerekítsenek ki. Legyen e história hangvétele — így a döntés — a lírai groteszk. Ha ugyanis ennek jegyében folyik a játék, akkor lehet képet tor­zítani. időket és tereket össze­keverni — egyszóval kedv sze­rint átgyurmázni mindazt, amit a sztori főhőse, ez az ködik. Az 1984/85-ős tanévbe* a nappali tagozatos egyetemi és főiskolai hallgatók létszá­ma 5087, közülük 1054 a „gó­lya”, a tavaly beiratkozott el­sőéves. Az esti, a levelező és a kiegészítő szakos hallgatók létszáma csaknem három es fél ezer. A háromszázötven éves egyetem ma is rendkívül dina­mikus fejlődési korszakát éli. Az oktatásügy fejlessztésére ho­zott legutóbbi határozatok éreztetik hatásukat az egyetem működésében, de korántsem mondható el, hogy ne lennének nehézségek. Elsősorban az év­tizedek óta megoldatlan elhe­lyezési gondok nehezítik az oktató-nevelő munkát. Morvay István Egyetemi—főiskolai Felvételizők A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az idén 39 355-en jelentkeztek a felső- oktatási intézmények nappali tagozatára; ezeken — az el­múlt évihez képest mintegy ezerrel több diáknak — 16 és fél ezer hallgatónak jut hely. Az 1985/86-os tanévben csaknem két és fél ezerrel többen kívánnak továbbtanul­ni, mint az előzőben. A koráb­bihoz hasonló — az átlagosnál alacsonyabb — a pályázók, aránya a műszaki egyeteme­ken és — néhány kivétellel — a főiskolákon. Megnőtt vi­szont az érdeklődés a. tanár­képző főiskolák iránt: ezeken a tavalyihoz képest 18 száza­lékkal. a tanítóképző főisko­lákon pedig 10 százalékkal ma­gasabb a jelentkezők száma, mint az előző évben. ügyefogyott széplélek fordító, neve szerint Major Félix va­donatúj bérleményében és ódon bútorai között átélni kényszerül. Más azonban a szándék, és megint más a megvalósítás. A Lakótelepi mitoszok ugyanás emitt-amott jelezgette csak, hogy rögzítői eredetileg miben törhették a fejüket. Bizony jó hosszan kellett várakozni ah­hoz, hogy végre egy fotogra- fálási lelemény tűnjön fel, vagy egyáltalán olyasmi, ami a leghagyományosabb helyzet- komikumot valamennyire is meghaladja. így aztán a2 olyan egészen kifordított szi­tuációk, mint az a bizonyos panel-alvilági eszmecsere, vagy szegény öze Lajos kép­metszői működése igencsak ki­lógtak a sorból, lévén megje­lenésük kevéssé előkészítve. A szereposztás megintcsak a hagyományos komédiázást fo­kozta. Mikó István eme tengő­lengő Félixként ugyanis sok­kal inkább bohóckodott, arcá­nak formáit igazgatta, sem­hogy Hulot úr valamely távoli unokaöccsének mutatkozott volna. Ezt a szerepet egysze­rűen nem neki találták ki! És partnernőjének, Kiss Marinak sem, akinek lénye annyira ter­mészetesen eleven, hogy az a hol valós, hol meg álombéli lény éppen csak felsejlett az ő alakításában. Az a körülmény pedig, hogy az új otthon belakása meg az ehhez kötődő mindenféle hercehurca másfél hosszú órán át kért helyet a képernyőn, csak tovább lohaszthatta a né­zők amúgy sem nagyon izzó lelkesedését. Bőven talált vol­na munkát e jelenetsorban előbb a dramaturgi ceruza, majd pedig a vágó kezében rendszeresített olló. Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk: Komlós Juci lépcsőházi mono­lógja például oly irdatlanul terjedelmes volt. hogy előadása közben minden különösebb veszteség nélkül átkapcsolhat­tunk Abody Béla rögeszméi­nek (bunyó, opera) esedékes fejtegetéseire, amelyek a ket­tes csatornán zúdultak alá valamivel érdekesebben .. Akácz László Kövess László M. Nagy Péter Bz remek dobás volt! Ügyességet próbáló Játékok & Lajos-forrásnál. Cím fölött balra: a VIT-vágta feladatai között szerepelt egy tréfás vi­deofelvétel. Cím fölött jobra: munkában a Csepel Autógyár csapata Veress Jenő felvételei Politikai könyvek A magyar gazdaság negyven éve ■Tv-figyelów

Next

/
Oldalképek
Tartalom