Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

1985. MÄJT7S IS., HTfiTFÖ ilnt a diófái régen Gyorsan épül a tornacsarnok Mint ahogy régen diófát ül­tettek az öregek utódaiknak, ügy építjük mi ezt a jövőt, mondja komótosan Szűcs 1st ván. A tápiószelei Áfész nyug­díjasa elpakolja az ennivalót. Kora reggel kezdtek dolgozni, s a becsülettel végzett, nem könnyű fizikai munka étvá­gyat csinál. A többiek, akik szintén a sportcsarnok építke­zésénél segédkeznek a szom­szédos lángossütőnél várnak még sorukra. Míg visszajönnek Szűcs István őrzi a terepet. Felnőtteknek, gyerekeknek — Tavalyelőtt ősszel tettük az első kapavágást — mesél az előzményekről Molnár János tanácselnök, nem kis megelé­gedéssel nézegetve a jókorára nőtt falakat. — Hiányzott már nagyon ez a csarnok, hiszen községünkben csak úgy mint régen, most is élénk a sport­élet. Megnőttek az igények is, ma már a fiatalasszonyok szí­vesen eljárnak tornászni — ha van hová —, a gyerekek egész­séges fejlődéséhez pedig nélkii lözhetetíen a testedzés. így született az ötlet: építsünk tor nacsarnokot. Egy nap szabadság Az ötletből hamarosan terv lett, majd gyorsan haladó épít­kezés. Igaz, megmozdult a köz­ség apraja-nagyja. tudván: sa­ját erőjükből kell tető alá hoz­ni a csarnokot. A községben működő üzemek — a Kohásza­ti Gyárépítő Vállalat tápiósze­lei gyáregysége és az Állami Pénzverő Vállalat jelvényüze­me — ugyan jelentős anyagi támogatást nyújtottak, ám 14 millió forintos költségvetés­ből így is csaknem nyolcmillió­nyit a lakosságnak kellett elő­teremtenie. Ennek egyetlen jár­ható útja a társadalmi munka vállalása volt. — A mostani gyerekek már megszokták a jót, nem úgy van mint régen, hogy no, sza­ladj a malac után — elmélke­dik a világ változásán Szűcs István, hat unokájára gondol­Alkotó szakmunkás Kevés már a könyvespolc Munka. Van, akinek napi ro­botra megélhetéshez nélkülöz­hetetlen. terhes kötelesség. So. kak számára azonban szenve­dély. meg-megújuló siker- és örömforrás. Közülük való Kiss Antal, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ráckevei ssákmérnökségének gépszere lője'. Mesterszakmunkás, és nem csupán ezért, mert meg­szerezte az oklevelet. Valódi tudora szakmájának, olyan ember, aki folyvást a szak­könyveket bújja, új és új meg­oldásokon töri a fejét. Kiss-Antal -három évi vál­tott munkahelyet, korábban az Aranykalász Termelőszövetke. zetben a kombájnokat, trak­torokat ápolta. Most egészen más masinák várnak értő gon­dozására. például rocsók. ha­jók. Ám az igazi területe a hidraulikus kotrógépek javítá­sa, karbantartása. A nyolc óra leteltével sem kapcsolódik ki a műszaki világiból, ha éppen nem az irodalomban búvárko­dik, akkor ideiének jó részét az otthoni műhelyben tölti. Régi típusú, sokat szolgált jó­szágok kelnek életre keze nyo­mán; RS 09, K 25-ös és MTZ- traktorokat visznek hozzá a gazdák, s ha újra egészséges hangot, hallatnak az öreg gé­pek. hát ugyancsak jó érzés tölti el Kiss Antalt. A masa kedvére, szükségletére kis traktorok kerültek ki a házi szereidéből, segítve a kerti munkát Mostanában ugyan a szokottnál kevesebb idő jutott a gépekre, szerkezetekre, a házépítés kötötte le az ener­giát. Kiss Antal kétkezi munkás, nem szándékozik egyetemre menni. ám önképzéssel olyan fokra fejlesztette elméleti tu­dását. hgy egyszer azzal gya­núsították — mérnök. Jó pár éve már. hogy a Mezőgazda- sági Technika című folyóirat állandó levelezője. Ami az ő esetében azt jelenti, hoey a Hol a hiba és a Jó azt tudni rovat rendszeres megfejtője. 1978—79—80-ban. Kiss Antal küldte be a legtöbb helyes megfejtést és tőle jelent meg a legtöbb írás. Ennek nyomán a lap terjedelmes cikket közölt róla. Tagja a Műszaki Könyv­klubnak — egyre szaporodó könyveinek és tudásának egyik forrása éppen ez. No igen. a szakirodaiom. Amely már-már kiszorítja a családi könyves­polcról a szépirodalmat — ahogy gyakran hallja a rekla­mációt. Azért a gépek embe­rétől sem idegen a líra; sze­reti forgatni a verseskötete­ket is. ha nem is olyan gvak- ran. mint mondja: katonako- rában. amikor még maga is faragott rímekét. Ha szóltunk a tekintélyes könvvtáráról. feltétlenül szól­nunk kell Kiss Antal kiter­jedt levelezéséről is. Írásos kapcsolatban van többek között a gödöllői egyetemmel, de a Rába Vagon- és Gépgyáron keresztül az IKR-reJ is. A ne­ves bábolnai gazdasági társu­lás felkérte, hogy karbantar­tóinak tartson előadást, ossza meg velük bőséges gyakorlati tapasztalatit. Ez pedig nagy tisztesség, felér egy oklevéllel — jelenti ki mély meggyőző­déssel a ráckevei gépszerelő, akire bízvást mondhatjuk: al­kotó szakmunkás. Szigetül Teréz va. Az ő munkája és nyugdí­jastársad — Szalóki Sándor. Tér ék János, Bakos Ferenc Ivanics Sándor és Parth György — serénysége híján bi­zony nem tartana ilyen előre az építkezés. — Nélkülük nehezen jutót' tunk volna előre — folytatja szinte önkéntelenül a gondo­latsort Zahalka Béla, a helyi tanács vb-titkára. Közben lassan körénk gyűl­nek a reggelizésből megtértek. Antal István és Szőllősi Jó zsef Budapestre járnak dolgoz­ni, mára szabadságot vettek ki a társadalmi munka miatt. Parth Sándor kőműves kisipa­ros sem első napja dolgozik a csarnok építkezésén. Állnak a falak — Tápiószele focicsapata hetvenéves múltra tekint visz- sza, valamikor még Skóciából is jöttek hozzánk vendégjá­tékra. Most sem rossz a sport­élet, de azért mi jobbat sze­retnénk — magyarázza Terék János, aki nyugdíjasként is részt vesz a Hazafias Népfront munkájában. — Ebben az épü­letben mi már bizony inkább csak nézők leszünk, de hát így van ez rendjén. Lassan átad­juk a stafétabotot a fiatalok­nak, nemcsak a munkában, hanem a szórakozásban is. A tápiószelei sportcsarnok avatását november 7-re terve­zik. S bár állnak a falak, kész a tetőszerkezet, nem kevés munka vár még a község lakói­ra. A 20x40 méteres, nemzet­közi előírásoknak megfelelő létesítmény szigetelése, vako­lása. üvegezése, az aljazatbeto- nozás és a parkettázás még csak ezután következik. Horváth Judit Szeretstet adni - hivatásból Egy délelőtt a napköziben — Ma délelőtt együtt néz­zük a tévét! — mondja Kiss Lászlóné, a tököli öregek nap­közt otthonának vezetője. — Minden napra van progra­munk — fordul felém. — Hét­főn például sajtókor, olvasó­kör; csütörtökön varrás, vi­rágápolás. kerti munkálkodás — magyarázza. Hogy Szilágyi Gergelyné is itt van közöttük, nem megle­pő, hiszen a tanács szociálpo­litikai előadója mindennapos vendég itt. — 1977-ben nyitottuk meg az otthont, amelyet nagy társa­dalmi összefogással alakítot­tunk ki a régi iskolaépületből — emlékszik vissza Szilágyi­né. — Amikor indultunk — ve­szi át a szót Kissné —. az át­lag életkor hetvennégy év volt. Mostanra öt évet öregedtünk■ — Hát a Pipáját hol hagyta? — Faggatják Korán Timótot. — Timi bácsi a legrégebbi tagunk, és a kilencvennegye- dik esztendejében iár — mu­tatja be a vezetőnő. — Első naptól ide járok! — emeli fel mutatóujját. — Van saját házam — mondja, s ki­csit halkabban folytatja: — De a télen nem jártam haza... Mái- kérdezném a vezetőnőt, de megelőz a válasszal: — Igen. negyven személyes napközi otthonnak indultunk, de egyszer csak oáran elkezd­ték mondogatni: behoznák párnájukat, s itt alszanak, hi­szen van külön férfi, női pi­henő. Így történt meg. hogy hú­szán bentlakók lettek. Közü­lük vannak, kiket hét végére hazavárnak Akad. ki tesz- vesz kicsit háza körül, s más­nap visszajön S olyan is. ki el sem akar menni. Vágyaikról faggatózom. — És egy működő bojlert a a másik mellé — vág közibe Katica néni. Papp József né, a hetvenkét esztendős nyugdíjas pedagógus. — Az egyikben ugyanis hónapok óta rossz a hőkioldó; Szeretnénk, ha meg­írná azt a segítést és a szívből való, mindenikünk felé egy­formán sugárzó érdeklődést. szeretetet, amit a vezetőnőtől — nekünk csak Ildikó — kapunk. Még ha neheztel is, jogo6, értünk teszi. V. A. 3tthon vagy a fővárosban? Áruellátás Az egyik dunakeszi tanács­tagi jelölő gyűlésen hangzott el az a felszólalás, mely sze­rint: volt idő, amikor a tele­pülés lakói egyetlen helyen, a budapesti Nyugati pályaudvar régi üzletében tudtak bevásá­rolni. A múlt emlékeit fokoza­tosan feledteti az új üzletháló­zat fejlődése. A közelmúltban a Pest me­gyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat vezetői adtak tájékoz­tatást a város tanácsának ar­ról, hogyan alakult a ruházati ellátás, melyet a vállalat két üzlete, a Garas utcai vegyes­ruházati kisáruház és a szer­ződésbe adott Tanácsköztársa­ság úti vegyes ruházati bolt se­gít elő. Az 1981-ben megnyílt kis­áruház, melyben női, férfi és gyermekruhákat és cipőt egy­aránt árusítanak, széles körű választékával népszerű lett Dunakeszin és a körzetben. Egy világváros közvetlen kö­zelében viszont nem könnyű kereskedni. A vásárlóerő elő­zetes felméréseikor évi 40 mil­lió forintos forgalomra számí­tottak a vállalat vezetői, de az első három évben csak 20— 22 milliós bevételt sikerült el­érni. Ügy látszik, az emberek egy része megtartotta régi szo­kásait, s Budapesten vásárolt magának cipőt, felsőruhát. Az okokat vizsgálva részben erre a következtetésre jutottak a kereskedelem vezetői, másrészt azt tapasztalták, hogy a keres­let főleg azokra a cikkekre irányul, melyeket máshol nem lehet beszerezni. Az üzlet vezetője és munka­társai nagy erőfeszítéseket tet­tek a forgalom növelésére, s újabbnál újabb beszerzési for­rásokat kutattak fel, import­cikkekkel is növelve a válasz­tékot. A budapesti Habselyem és a Váci Kötöttárugyár fehér­nemű-féleségei, a tréning- és a szabadidőruhák éppúgy meg­találhatók az üzletben, mint a különféle vidéki szövetkezetek elismert spörtruhái, vagy a Simontomyai Bőrgyár cikkei. Időszakos téli-nyári vásárok, fehér hetek. nyugdíjasakciók tarkítják azt az tfzleti progra­mot, melynek haszonélvezője a lakosság. Az akciók eredmé­nyeként az áruház pozíciója is megjavult, s a korábbi veszte­ségek helyett 1984-ben már 662 ezer forint nyereséget könyvelhettek el. K. T. 1. Közhírré tétetik Fai vainkban nem is olyan régen a kisbíró dobolta ki a forgalmasabb köztereken, mi mindenféle fontos ese­mény leered a közeljövőben. A dobot később felváltot­ták a hangszórók, amelyek azt közvetítették, amit a tanácsházán a mikrofonba mondott a tanácstitkár, vagy más illetékes tisztségviselő. És azután? Jöttek a plakátok, szórólapok. Ez utóbbiak rendszerint olyan előregyártott nyomtatványok, amelyekbe adott alka­lommal akár általános iskolai nebulók — őrsi foglal­kozáson — beleírhatják, mi, hol, mikor, miért fog tör­ténni a településen, mire várják szeretettel — esetleg kötelező jelleggel — a népet. Nos, az idei általános választások előkészületeinek során is ilyen plakátokon, szórólapokon értesítették a lakosságot a megye legtöbb településén arról, mikor és hol lesz a jelölő gyui.es, amire mindenkit feltétlenül el­várnak. Mint .olvasóink írják, nem mindenütt járt ez a fajta hírelés igazi sikerrel. A plakátokat vagy elmosta az eső — vagy nem is tűztek ki eleget az arra illetéke­sek. Vagy kevés szórólap született, vagy ha elegendő volt is, nem jutott ei — esetleg szervezési hibából — oda, ahová szánták. A megye néhány településének egy- egy választókerületében — summa suromárum — az állampolgárok késve tudták meg e gyűlés helyét, ide­jét. Netán utólag szereztek tudomást róla. Ezért, ha akartak volna, akkor se jelenhetnek meg az esemé­nyen. Levélíróink ezt nehezményezik — joggal. Néhány községben előfordult, hogy a jelölő gyűlések színhelyét nem a legmegfelelőbben határozták meg a szervezők. így azokat, akik a közélet jelenleg legfonto­sabb eseményeivel foglalkoztak, időről időre megza­varták például kívül hangoskodik, kiváltképp olyan helyen, ahol a kisvendéglő különtermében rendezték meg a jelölő gyűlést — más, alkalmasabb helyiség nem lévén Olyan is volt — mint levélíróinktól tudjuk —, hogy a meghívottaknak csak elenyészően kis hányada jelent meg a gyűlésen, bár a szervezők minden tőlük telhetőt megtettek a siker érdekében. Lehet, hogy itt korábban csalódtak valamiben az emberek, azért ma­radtak most közömbösek. Megtörtént — éppen a munka ünnepén —, hogy an­nak a neve még véletlenül sem hangzott el a hangszó­róban a felvonuláson, aki már tíz esztendeje képvise­lője a választókerületnek, bár jelenlétével megtisztelte az ünneplő dolgozókat. Üdvözölték azonban ugyanan­nak a választókerületnek új képviselőjelöltjét. Hol itt az esélyegyenlőség? — kérdezi az állampolgár. A vá­lasz, azt hiszem, adott. Kirívó esetekről tudósítottak bennünket olvasóink. Olyanokról, amelyek lényegében nem feltételeznek törvénytelenséget, csupán a választópolgárok érzékeny­ségét sértik. Akik írtak nekünk, a jobbítás szándéká­val tették, bizonyítandó újfent, hogy komolyan veszik mindazt, amire most készülünk. Közhírré tétetik hát ezúton is: az új választójogi tör­vény is biztosítja mindenki számára a demokratikus állampolgári jogok gyakorlását. Ha valahol ennek — látszólagos — akadályai voltak, az észrevételek nyo­mán ezután még ilyenek sem lesznek. Mert nálunk ha­gyomány, hogy a jószándékú — a közöm van hozzá elv alapján születő — javaslatokat, megjegyzéseket fonto­lóra veszik az arra illetékesek, majd munkájukban kö­szönettel hasznosítják. 8. L Gombó Pál: oCeveiezéói rovatom M | iután elvállaltam a Hazai Közön­ségszolgálat című orgánum leve­lezési rovatának vezetését, újult erővel és józan ész sugallta szakérte­lemmel kezdtem hozzá közérdekű mun­kámhoz. Az első levélben, amelyet felbontot­tam, ez állt: — Tiszteit Szerkesztőség! Én és tizenhat társnőm — mind nők, ez egy elnőiesedett szakma — eleddig a Csorna eszpresszóban dolgoztunk köz- megelégedésre. Két műszakunk reggel 6 órától este 9 óráig mérte a feketét, rövid italt, felszolgáltuk a sört és a me­leg szendvicset, kialakult a törzsközön­ségünk, mellyel tegezödtünk, és egyál­talán, nem zúgolódtunk, ha hajnalban keltünk, szombaton, vasárnap dolgoz­tunk. Ez kérem egy életforma volt. a Marci Hevesen jobban élt. de mi is csak megvoltunk. Hanem. Hanem egyszerre csak, múlt héten jött a vállalattól az értesítés, hogy üz­letpolitikai elhatározásból kifolyólag július elsejével a Csorna önálló egység­ként átadásra kérül, minden jogot meg­kap, aki az üzletet megkapja, ott vá­sárol, ahol akar, azt amit akar, úgy szá­mol, ahogy lehet, csupa öröm, amelyre elsőként mi vagyunk jogosultak, de ha nem élünk elővételi jogunkkal, és nem óhajtunk szerződést kötni, aminek fe­jében megkapjuk az ingó vagyont hasz­nálatra a bennefogla.lt havi összeg lefi­zetése ellenében, úgy versenytárgyaláson meglesz, amire a döntés kötelez. Namármost; kitört a pánik. Hogyan, miért, mi lesz? Átvenni a boltot nem tudjuk. Üzletvezetőnőnk lenne csak ve­zetésre jogosult, de őneki magas rokon­sága van, így biztos jövője másutt, tő­lünk elhatárolta magát, mint Rettegett, Iván a cárevicsiőL Nekünk van egy „mehetünk” kiút: vagy éjfélig működő kocsmákba, vagy mosogatni. Én negy­venhét éves vagyok, harminchét éve a szakmában, mit tegyek? Részegekkel huzakodjak, mosogatónővé degradáljam magam, vállalati érdekből? Volna eset­leg üzletvezető, aki jönne, de ő tudja, mondja: ehhez tőke' kell. Tőke nélkül nem megy. De honnan vegyünk tőkét? Egyikünknek van ugyan egy Rotschdld nevű rokona, Amerikában, de az specie! guberálásból él, és csőben lakik. Honnan szerezzek, szerezzünk tőkét? Tüstént megfogalmaztam, kapásból, a választ! Kedves Címzett! A tőkeszerzés legcélszerűbb módja: szőlőt ültetni. Ha van valamelyikünk­nek akárcsak egy földje, ott sok tőke megteremhet! De ha ez nem menne, hi­szen maguk tősgyökeres városlakók, sőt eszpresszólakók — akkor is van segítség. Egy szünnapon menjenek ki valamely közeli erdőbe. Ott találnak kivágott rönköket. Ha nincs a láthatáron erdőőr, egyet emeljenek bakra, gyorsan fűré­szeljenek le belőle egy lapos hengert. Ez is tőke! Gyújtsd a tőkét, ne sirán­kozz, ne kapkodj minden kis szilánkhoz, csak nagyobb kerek darabokhoz! A következő levél mélyen bonyolult helyzetet rögzített. így szólt! — Nagyon Szeretett Üjság. Ha vala­ki, hát Önök talán tudnak rajtam se­gíteni, a lapban van az utolsó bizadai- maim. Én ugyanis Töröktamáson lakom, az alulírott címen. Sajnos! Mert kicsiny kertem, házam szomszédos egy új bir­tokoséval, aki megvette az elhunyt Czoba István ingatlanát és ingóságait, és azóta egy pokol az életem. Eleinte csak építkezett, mondván, hogy addig is az én kertemben rakja le a homo­kot, meszet. vödröket. Azt hittem, hogy jó szomszédság török áldás, és bele­egyeztem. Aztán kiderült, hogy háza fele az én telkemen emelkedik. Til­takoztam. Körülnézett, látja-e valaki, és mert nem, felpofozott. Azóta napon­ta — ő úgy mondja: preventive — ta­núk nélkül felpofoz. Néha hátul meg­rúg. Az én kertemre építette az ólját, mert a sertéstenyésztés közhasznú ház­táji dolog. És az én házam az ő háza táján van. Mit tehetek? Voltam a tanácsnál, azt mondták, hogy ad egy, ez egy bonyolult jogi probléma. Ad kettő: mindent telek- könyvileg és szakértő kiszállásával fel kell mérni. Megkezdődött egy herce­hurca. Ehhez, kérem, nekem nincsenek idegeim! Gondoltam, ügyvédet fogadok, tessék mondani, jó lesz az? Addig is a sertések már a házamban járnak, fel­eszik az ebédemet ha főzök, a ruháid mat, ha nem főzök. A kutyáját láncon tartja, de a lánc a házam ajtajáig en­gedi. Széken slisszolhatok csak be. de így is kapkod a szoknyámhoz. Ismétlem, minden reményem, a Hazai Közönségszolgálatban van. Hűséges előfizetőjük. Azonnal válaszoltam. — Asszonyom, hadd vegyem sorra a kulcskérdéseket. Ügyvédet ne fogad­jon, mert szomszédja nyilván drágább ügyvédet tud fogadni, és úgy jár majd, mint akinek légpuskája van, de a má­siknak géppisztolya. A tanúk szerzése járhatóbb út, de ha tegyük fel, ön el­bújtat a padlásán két tanút, lehet, hogy szomszédja egyszerűen megfizet három hamis tanút, akik szerint az adott idő­pontban Vecsésen együtt káposztát sa­vanyítottak. Az ideg — az más. Azt fri ja, önnek nincsenek. Készítsen! Több­nyire és igen tartós kivitelben juhbélbői állítják elő, szárítás, áztatás, sodrás út­ján. Ám ha nincs kellő kézügyessége, vásárolhat hangszerboltban lantidege­ket. Van tehát megoldás! Miután még vagy harminc panaszos levelet elolvastam és megválaszoltam, úgy éreztem, általános üzenetem is van olvasóink okulására. Ezért ezt írtam: ■öbbeknek. A mai élet gondjai kö­zepette igen ajánlható a sztoikus filozófia elsajátítása. Különösen a teljes lelki nyugalom sorscsapások, szenvedés, bajok esetén, állhatatos be­letörődés a megértés alapján, vagy leg­alábbis arra törekedve Olvassanak Ze­nont. Senecát (aki boldogan vágta fel ereit) és Marcus Aureliust, akiről szo­bor is látható, melyen a sztoicizmus paripáján lovagol. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom