Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-13 / 110. szám
1985. MÄJÜS 13., HÉTFŐ Más az elmélet, más a gyakorlat Mentős erőpróba Királyréten r Több mentőegyesület összevonásával 1948. május 10-én alakult meg az Országos Mentőszolgálat. Nyolc esztendeje a Veszprémi Bertók József mentőtiszt kezdeményezésére országos természetbarát-találkozóval ünnepük meg az évfordulót a mentősök. Idén a Pest megyei szervezet volt a házigazda, a találkozóra a hét végén Királyréten került sor. Már pénteken déltől egymás után érkeztek a négy-négy tagú csapatok, s a vendégek az ország minden részéből; az esti megnyitóig is megtekinthették a Kresz Géza Mentéstörténeti Múzeum anyagából nyílt kiállítást. A rendezvénysorozat résztvevőit dr. Bencze Béla, az OMSZ főigazgatója köszöntötte, tréfára fogva a szót: ritkaság, hogy szabadnapos mentősök ily sokan jöjjenek össze egy hétvégére... Tény — ahogyan az egyik rendezőtől, Zoltay Mihály váci mentőtiszttől megtudtuk—, hogy, jó néhányan 24 órás szolgálatból jöttek, s a résztvevőket — másfél száz embert — a találkozó idejére kollégáik helyettesítették. Míg a csapatok dr. Olajos Mihálynak, az MSZMP Vác városi Bizottsága első titkárának szavaiból, s egy filmből újabb ismereteket szerezhettek Pest megyéről és Vácról, S míg Tóth István, a Börzsöny baráti kör vezetője e tájról beszélt, Lakati Zoltán, a szervezőbizottság vezetője arról tájékoztatott: huszonötén már január óta munkálkodtak a találkozó előkészítésén. Nos, nem sikertelenül: este lézerműsort láthattak, majd táncversennyel fűszerezett vigasságon érezhették jól magukat a résztvevők, akikre szombaton reggel már nagy erőpróba várt: a hegygerincen lefutni hat kilométert, s közben a vetélkedő, melynek öt állomásán számot adhattak arról, mennyire felkészült szakemberei az újraélesztésnek (ezt egy, a beavatkozás sikerességének mérésére is alkalmas ambu-baba segítségével bizonyíthatták), ismerik-e a Dunakanyar földrajzát, történelmét, növény- és állatvilágát, művészeti és sportéletét (erre három teszt szolgált), s hogy alaposan tájékozottak egészségügyi és autóműszaki kérdésekben. Az utóbbi állomáson beszélgettünk Gyuricza József váci mentőgépkocsi-vezetővel és Zebegnyei Károly gödöllői mentőtiszttel. Egybehangzóan állították: a kérdésekre nem könnyű felelni, hiszen itt az elméletet kérik számon, s más, a számukra természetesebb a gyakorlatban — látva a balesetet, a beteget, vagy észlelve a gépkocsi hibáját — jól vizsgázni. A versenyben — hagyomány, hogy a rendezők nem állnak rajthoz — első lett, vándorserleget, kupát, érmet nyert Vas megye csapata, a második a zalai, a harmadik pedig a szabolcsi csapat. A leggyorsabbnak felajánlott Vác városi kü- löndíjat — hollóházi porcelán vázát — a szabolcsiak kapták. A győztes szombathelyi csapat nevében Lendvai Rezső A Borsod megyei csapat az első állomáson, az ambu-babával, újraélesztés közben. A cím fölött: A Győr-Sopron megyeiek, harcban az idővel. Veress Jenő felvételei mentőtiszt ezt mondta: egy állomáson dolgozunk, s három esztendeje versenyzünk együtt. Mindig az élbolyban végeztünk, voltunk már elsők is. Most hónapok óta készültünk a szakirodalomból, s edzettünk. V. G. P. Pillantás - előre Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége — megfelelő szakosztályai keretében — az élelmiszergazdaságról tanácskozik, Győrött. Nemcsak általában az élelmiszergazdaságról, hanem ezen belül a gabonaprogramról is szó lesz majd. Pénteken pedig Gyöngyösön lesz egy fontos tanácskozás. A magyar kertbarátok képviselői gyűlnek össze, hogy az egész városra kiterjedő virágkertészeti bemutató keretében a tájba illő fásítás tervezéséről, s a növényeknek a környezeti kultúrában elfoglalt szerepéről, annak tervezéséről vitatkozzanak. Egyúttal meghirdetik az országos virágkertészeti akciót is. Visszakanyarodva az időben: ma még egy fontos rendezvény van. Igaz, nem a termeléssel függ össze, hanem a művelődéssel. Ilyenkor, a tanév vége felé temérdek az oktatási rendezvény. Ez azonban kiemelkedik közülük, Magyarország példás nemzetiségi politikájának jegyében Esztergomban kezdődtek meg a nemzetiségi óvodás napok. A ma is tartó és holnap befejeződő sokoldalú, négynyelvű oktatási program tovább erősíti Magyarország nemzetközileg figyelemre méltó nemzetiségi politikáját. Méghozzá éppen az anyanyelv megőrzése dolgában. A legfontosabb óvodáskorú népesség szempontjából vitatják meg a nemzetiségi nyelvek oktatását. Sííí;onck támogatással A lakók ízlése szerint Szombat délután ünnepélyes keretek között adták át Budakalászon a kettes számú építőközösség által emelt utolsó tizennégy lakást. Ez az építkezés azért érdemel figyelmet, mert az utóbbi esztendőikben már 28, a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál kenyeret kereső dolgozó jutott viszonylag olcsó áron otthonhoz. A nagyüzem biztosította a telkeket, adott szállítójárműveket, elektromos energiát. Hunyadi Zoltánná, a lakásszövetkezet elnöke elmondta, hogy a 116 négyzetméteres, Ízléses kivitelezésű házak eddig 790 ezer forintba kerültek a tulajdonosoknak. A használatbavételi engedélyeket megkapták, a belső munkákat mindenki saját ízlése szerint végzi el. v:i Az építők házilagos kivitek lezésben dolgoztak, családonként mintegy 5200 munkaórát töltöttek otthonteremtéssel, A hátralévő napokban mindenki a lakása befejezésével lesz elfoglalva. Szabó Zoltá- nék már két hét múlva költözni szeretnének, mert születik a kisbabájuk. Mások ráérősebbek. Az azonban biztos, hogy a karácsonyt mindnyájan a Ciklámen utcában épült új otthonaikban töltik. Az idő rácáfol! az előrejelzésre (Folytatás az I. oldalról.) kel, a leányfalui strandot választották. — Tizenegy óráig még 500 jegyet sem adtunk el — mondta Mirkné Hajnal Erika fürdővezető. — Strandunk befogadóképessége 5500, tehát most mindenkinek tízszer annyi víz- és zöldfelület juthat, mint amikor ki kell tennünk a megtelt táblát. A park képére, a medencék tisztaságára és a vendégek kényelmére egy műszakban 20 ember ügyel. Egy négytagú család két gyermekkel 70 forintért egész vasárnap élvezheti a kellemes termálvizet, a gondozott parkot. Ám a vendégek többsége sokallja a beA RASZOKTATÁS ÁRA N agyobbik unokaöcsémmel ritkán találkozom. Annál inkább megcsap a ruhájából, az egész emberből áradó bagószag. Abba a korba ért, amikor minden ifjú, most már nemre való tekintet nélkül, olthatatlan vágyat érez a cigaretta iránt. Elkezdődnek az ilyenkor szokványos összetűzések, attól függően, milyen a családok felfogása, tűrőképessége, nevelési elve, gyakorlata. Az egyik helyen tiltják tőle a gyereket, a másikon igyekeznek az eszére, szívére hatni, a harmadikon riogatják, betegséggel, rákkal, korai halállal. Gyakorlati tapasztalatainkból tudjuk, valamennyi meglehetősen hatástalan. A leginkább a betegséggel, halállal való riasztás. Ebben a korban, tizenöt és húsz között az ilyesmi annyira megfoghatatlan, távoli, úgyszólván elképzelhetetlen. Mindezt tudva, szomorú beletörődéssel figyelem ezeket a kamaszkori tévelygéseket, kapkodásokat, őrlődéseket. Igen, sokan őrlődnek ilyenkor. Vagy azért, mert nem kívánja gyomruk, vagy van hozzá annyi eszük, hogy tartózkodjanak tőle, ám a környezet, a barátok elképesztően rámenősek. Kis hősnek kell lennie annak, aki megállja a maga választotta helyet, nem szívja a cigarettát olyan környezetben, ahol ez sikk, ahol mindenki ezt teszi. Nem is nagyon foglalkozom a dohányzás és az ivás- sal kapcsolatos ténykedésekkel. Hiába hívnak, nem megyek az antialkoholisták, a dohányzásellenesek klubjaiba, összejöveteleire. A Vöröskereszt-szervezetek kampányait, az évente egy-két alkalommal meghirdetett dohányzás elleni napokat pedig olyannak tartom, mint ha szitával akarnak vizet merni. Amiért szóba hozom, az egy program, amelynek megvalósításába egyre nagyobb erőket vetnek be, lassan-lassan az egész országra kiterjesztik. Szociológusok, orvosok, kiváló specialisták más tudományágakból szövetkeztek arra, hogy tesznek valamit a népesség egészségügyi állapotának javítására, különös tekintettel a szívós keringési betegségek megelőzésére. Tudjuk, ezek egyre nagyobb számban szedik áldozataikat, s 'mind többet a derékhadból, a negyven és ötven közöttiekből. A minap kértek meg. vinnék el valakinek egy kötetet, az autó mégis könnyebben elbírja a súlyra is tekintélyes könyvet. Ez éppen a helyes táplálkozás fontosságát, az arra való nevelés módozatait taglalja. De van több társa is. Az egyik éppenséggel a dohányzás ártalmait, illetve az arról való leszokás lehetőségeit tárgyalja. Van szerencsém ismerni a programban részt vevők némelyikét, s így tudom, mennyi gond közepette dolgoznak. Többek között az anyagiak szűkös volta miatt. Százezrekbe, milliókba kerül ez a kiterjedt hálózattal folyó munka, de megéri, vallják a szakemberek, hiszen százezrek, milliók egészségéről van szó. Százezrek, milliók — füstre. Ha belegondolunk, mennyi mindennek vagyunk kiszolgáltatva. Betegségeknek, amelyeknek hatalmas kutatóapparátusok sem leltek eddig az előidéző okaira, természeti csapásoknak, tájfunnak, árvíznek, földrengésnek. A föld nagyobb részének lakosságát hetek alatt ledöntő vírusoknak, akkor mit higgyünk az értelmünkről, felvilágosultsá- gunkról? Jönnek az újabb és újabb nemzedékek, viszonylag ép, tiszta tüdővel, szívvel, érrendszerrel, s amint elérik a ka- maszkort, nekiesnek szervezetük roncsolásának, mintha az lenne a legfontosabb dolguk a világon. U nokaöcsémnek természetesen én sem mondom, ne dohányozzon. Úgyis csak mosolyogna nem létező bajsza alatt. Majd felette is elszállnak az évek, s amikor már sokat köhög, krákog, szédeleg, az akkori tudományos program keretében a szakemberek megpróbálják leszoktatni. Társaival együtt. Milliókért. K5r Pál lépőjegyek árát — ami egyébként egységes a Dunakanyar meleg vizű strandjain — de szó nélkül kifizetik a belépőjegy árának dupláját két üveg sörért, üdítőért vagy néhány palacsintáért. Hasonló a helyzet a festői környezetben levő lepencei strandon is. Mint Kállai Géza vezetőtől megtudjuk, délig itt is alig 350 jegyet adtak el, igaz, hogy még ekkor is folyamatosan érkeztek a vendégek. — örülünk, hogy fürdőnk zöldterülete csaknem a kétszeresére nőtt, de sajnos amíg a fű nem erősödik meg, nem léphetnek rá a vendégek — mondja a vezető. A 2500 fürdőzőre méretezett strandon most paradicsomi a helyzet, 10 méterenként látni egy-egy leterített takarót, a gyermekmedencében mindösz- sze két-három apróság fröcsköli a vizet. A hegy oldalába épített félkör alakú termálmedencében azonban most is sok az ember és minden intelem ellenére itt lubickolnak az úszni nem tudó nebulók is. Most nincs sorállás a tavaly átadott négy élelmiszer-pavilonnál sem, ám bizonyosan lesz még idő, mikor tíz munkáskéz is kevés lenne a lángo- sosnál vagy a halsütőnél, hiszen az elmúlt esztendőben több mint 200 ezren keresték fel az ország talán legszebb strandját Lepencén. Nagy volt a forgalom tegnap a visegrádi kompnál is, ez valóságos autókaravánokat vitt a túlpartra. A kirándulók úticélja a visegrádi vár megtekintése után általában Zebegény volt. Vác utcáin autózva, olyan kihaltnak tűnt a város, hogy joggal gondolhattuk: kicsik és nagyok a strandon keresnek felüdülést. Ám legnagyobb meglepetésünkre itt alig 100 jegyet adtak el. — Családi strand ez —- mondja Havasi László fürdővezető, aki ezen a napon maga is vendég volt. — Kiesünk az idegenforgalmi vérkeringésből, csupán a város lakói, elsősorban az ifjúság látogatja medencéinket, az utóbbi 7 évben talán háromszor kellett kitenni a megtelt táblát a 3 ezer vendéget befogadó fürdőben. Csillogóan tiszta a viz, a forgató berendezés megteszi a magáét, és ápolt a pázsit is. — Sajnos a szép környezet nem mindig serkenti a vendégeket arra, hogy azt meg is óvják. Záráskor szeméthalmok mutatják egy-egy család táborhelyét és nem egyszer okozott már balesetet az asztalokon hagyott és levert üveg vagy korsó. Ahogy suhanunk a 2-es úton, a Duna-parton mindenfelé ki- sebb-nagyobb napozó csoportokat látni. Sződliget és Göd között egy Trabant védelmében négytagú család napozik. A gyermekek bugyiban, az apuka alsónadrágban, ök is hittek az előrejelzésnek... M. K. Most legalább nem IBkdősnek el a nagyok. A lepencei gyerekmedencében c ak néhány lurkó lubickolt. ______ Erdősi Agnes felvételét
