Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

NAGYKŐRÖSI El HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1885. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK Körösi tavasz 1935 Hagyománytisztelet, korszerűség A pedagógiai pályázat eredményei Az ünnepi rendezvénysoro­zat az elmúlt héten újabb eseményéhez érkezett: iskola­történeti kiállítást nyitottak meg, majd sor került a szinte már hagyományos pedagógiai pályázat eredményhirdetésére. Bencsik Rozália művelődési osztályvezető-helyettes meg­nyitó beszédében a pedagógia­közélet utóbbi években tapasz­talt erőteljes megélénküléséről szólt. Mint hangsúlyozta, a jö­vő iskolájáról még sok min­dent nem tudunk nem is tudhatunk —, de eddigi isme­reteink máris körvonalaznak valamit az új iskolai eszmény­ből. Abból az eszményből, amelynek megvalósításáért minden kutatónak, pedagógus­nak érdemes dolgoznia. Ám azt is jól kell tudni, hogy akár napjaink, akár jö­vőbeni feladataink eredmé­nyes kivitelezéséhez elenged­hetetlen az oktatásügy múltjá­nak ismerete, ébrentartása, s mindemellett tisztelete. A pe­dagógia nem fordíthat hátat hagyományainak, ha néha változó intenzitással tennie kellett is ezt. Számsor Az iskolatörténeti kiállításé teljes képet nem adhat min-a den számba jöhető s váró«« sunkban fellelhető iskolatípus­ról, azonban célja volt az is, hogy. az összegyűjtött anyag tudatosabb feltáró és megőrző tevékenységre ösztönözzön. Éhhez valósággal a huszon­negyedik órábart járunk — az országban is mindössze húsz iskolatörténeti gyűjtemény ta­lálható. S mint ahogy a meg­nyitóban Bencsik Rozália, mi senr ' említünk . apróságokat. Ehelyett egyetlen sokatmondó számsort másoltunk ide, jel­lemezni napjaink városi ok-, tatásügyét. Arany János Gim­názium 517 tanuló, 44 tanár. Toldi 867 (87); Szakmunkás- képző 286 (25); Arany János Általános Iskola 805 (52); Kos­suth 803 (43); Petőfi 1067 (59); Rákóczi 623 (35); Zeneiskola 360 (19); Kisegítő iskola 152 (22). I. óvoda 270 (19); II. szá­mú 288 (23); III. számú 225 (17); IV. számú 223 (15); kon­zervgyári 142 (7). A városkörzeti pedagógiai pályázat eredményhirdetésére ezt követően került sor. Helyezettek Szehczi Árpád, a művelődé­si osztály tanulmányi felügye­lője elébb minden résztvevőt szólított, hogy vegye át az ok­levelet, majd a meghirdető szervek képviselői nyújtották át a nyerteseknek az elisme­réseket. Jutalomban részesült Szabó Lászlóné (Kossuth iskola) a Korszerű nevelési-oktatási tar­talom hatékony közvetítésének új formái, módszerei matema­tikaórán az alsó tagozatban, illetve Técsi Endre (Arany) Tantárgypedagógiai kérdések a technika tantárgy tanításá­ban című dolgozatáért, vala­mint Karsay Istvánná (Toldi) A szakközépiskola környezete, szakmai kapcsolatai című ta­nulmányáért. Az I. témakörben (A fel- szabadulástól napjainkig) III. díjat Csernai Nagy Erika (KI-' Segítő iskola) a Nagykőrösi Kisegítő Iskola története. Ugyanebben a témakörben még egy harmadik díjat adtak ki, Bakó Kálmánná Varga Magdolna: A 923. számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat táborozásának története című munkájáért. A II. témakör (A korszerű nevelési-oktatási tartalom ha­tékony közvetítésének új for­mái, módszerei) harmadik he­lyezett tanulmányírója dr. Bárdos Józsefné (Arany) A bevezető beszélgetések szere­pe az idegen nyelvek tanításá­ban és Kakuk Jánosné (II. óvoda) A verbális kommuni­káció fejlesztésének módjai az iskolaelőkészítés szempont­jából című dolgozatával. II. helyezést Kiss Jánosné (Arany) Az egységes termé­szettudományos szemlélet fej­lesztésének módja a fakultá­ciós vagy a szakköri foglal­kozások keretében címmel írt tanulmányával ért el. Első' lett ebben a témakör­ben Mráz Lénárdné (Petőfi) Az audiovizuális információ- hordozók az orosz nyelv taní­tásában, illetve Varga Tibor- né (II. óvoda) Az óvodás korú gyerekek testi nevelése, mint a gyógyítás, a megelőzés eszköze című munkájával. A III. témakörben Kis Imre (Toldi) A baráti kapcsolatok fejlődése a Suhl megyei Hein­rich Rau Kommunale-val dol­gozata lett a harmadik. Petes Imréné (II. óvoda) a Család és az óvoda együttműködő tevé­kenysége a nagycsoportos gyermekek közlekedési sza­bálytudatának rögzítésében tanulmánya második díjat ér­demelt. Jászberényi vendégek A díjkiosztás után a felolva­só ülés közönsége részleteket hallhatott a második és első helyezést elértek pályaművé­ből. A pedagógiai napok prog­ramja április kilencedikén a Vendégünk a ■Jászberényi Ta­nítóképző Főiskola című, há­rom előadásból álló rendez­vénnyel folytatódott. B. O. Ül SiíMIFÜ A ceglédi Kossuth Művelő­dési Házban délután 2 órakor és fél 5-kor, a Budapesti Gyermekszínház előadásában: Scapin furfangjai. A Kecskeméti Katona József .Színházban este 7 órakor: A kaméliás hölgy. Bérletszünet. A Szolnoki Szigligeti Szín­házban délután 3-kop és este 7 órakor: Sötét galamb. A Szobaszínházban fél 8- kor: IV. Henrik, Nem hagyhatták bitangba... Szigetként húzódnak meg Nyársapát körül a dűlőkben a tanyák, egymástól néhol látó- távolságon túl. Errefelé bi­zony sokat gyalogolhat az em- ben anélkül, hogy emberrel találkozna, vagy akár kutya­ugatást sodorna feléje a szél. Nyársapát központjától több mint egy kilométerre, a Nagy­kőrösi út mentén jószerivel csak az aszfaltan suhanó autók mutatnak életjelt a környé­ken, bár közel s távol kisebb házcsoportok látszanak. S ha nagyon figyel az ember, ta­vaszt jelző madárcsicsergést hall időnként, ám a kis éneke­seket nem látni sehol, elrej­tőztek a fák, a bokrok csupasz ágai közt. Aztán valami mégis meg­mozdul ... Egy elhagyottnak látszó kerékpáron pici, három­szögletű zászló, piros mezejé­ben nagy U-val. A járgányon vasvilla, gallyfűrész és^ ahhoz sokméteres hosszabbító nyél, annak rendje s módja szerint, hogy a magasabban levő ága­kat is el lehessen érni. Aztán újabb mozgást vehet észre, a figyelő ember, amikor egy távolabbi fa mögül elő­bukkan szemleútja közben a felszerelés gazdája.. — Nagygombai Sándor va­gyok, úz útkaparó! A KM ceglédi igazgatóságához tar­tozom! — vágja ki keményen az ötvenes évei legvégén járó ember, majd egyre barátságo­sabban válaszolgat kérdéseim­re. — Április 6-án megyek nyugdíjba, 19 évi útkaparóság után. Azelőtt a Nagykőrösi Konzervgyárban dolgoztam 8 évet, de csak hatot igazolnak, mert a többi az idénymunka volt. Nem jövök vissza nyug­díj után dolgozni, mert össze­szedtem némi nyavalyát az utakon az elmúlt tizenkilenc évben. A hat fiam már felnőtt, három meg is nősült, unoka is van, szóval, a gyerekek meg­élnek a maguk lábán. w — Két fiam villanyszerelő, kettő kőműves, kettő meg földesztergályos, vagyis me­zőgazdasági munkás. Fiaim — a legidősebb 33, a legfiatalabb 19 éves — a közeli tanyákon laknak, csak kettő van velem, de egyikük Nagykőrösön a tej­üzemben, a másik az Arany János Tsz-ben dolgozik, én meg itt a nagykőrösiről elfor­duló csemői úton, ami öt és fél kilométer. — Még három kilométeren van gallyazni valóm. Ahogy haladok, a javát kiszedem magamnak, tüzelőnek, a rosz- szát meg elégetem mindjárt az út mentén. De nemcsak' ezt csinálom, elég változatos a munkám. A nyáron benn vol­tam a betonkeverő telepün­kön, ami itt van az ötös kilo­méterkőnél, egyébként ott la­kik két fiam — mesél magá­ról Nagygombai Sándor, amíg beérünk a nem messze levő Csemő dűlői tanyájára. A hallgatag csendet két lán­cos kutya veszett csaholása borítja fel egy pillanat alatt. A feleség elébünk siet. Látni, a tanya jóval idősebb a gazdái­nál. Bizony, az idő nemcsak az emberek fölött múlt el. Mielőtt benyitunk a házba, elmegyünk az üres platójú lo­vas kocsi mellett, a szépen ösz- szerakott, méretes lécek, hul- ladékfahalmok dolgos kezek­ről vallanak. — Hát nem volt könnyű az életünk, de nem panaszkodom. Nem is azért mondom, de amikor fölvettek útkaparónak, 2 ezer 500 forint volt a fizeté­sem, s azt nyolc felé kellett el­osztani, hát nem sok jutott egyre. 1951-ben nősültem meg, akkor elköltöztem a családi Ahcl a madár sem száll Távoli földek tarka csodái A csóka előre köszön Csemő külterületén járunk. Gépkocsink lekanyarodik az Irsai útról, s máris ott va­gyunk azon a tanyán, ahol a fáma szerint egy híres mada­rász él feleségével kettesben, s csodálatos szépségű, énekes torkú szárnyasai társaságában. Mondják róla, hogy nagy köz- tiszteletben áll mint madarász is, mert ha két szakmabeli valamin összevitatkozik, hozzá fordulnak tanácsért. Közel s távol ő a madarászok békebí­rója. Fehér József szívesen látott vendég mindenütt, de ő maga is vendégszerető és -becsülő. Sőt, még szelídített csókája is elénk szállt az útra, a tanya bejáratában, mintha köszönte­né az érkezőket, majd vissza- repült a portára, jelezve, hogy jött valaki. vanba, Békéscsabára, Buda­pestre, más madarászokhoz, vadászni új meg új fajtákra, s közben jó barátokra lelt pél­dául a Szív utcában lakó Ko­vács Antal személyében, aki­nek nevét egész Európában jól ismerik a madarászok. A tanyaudvaron elhaladunk a tulajdonos személy- és te­hergépkocsija mellett, amikor elébünk ér az asszony, s meg­kapó kedvességgel invitál be­felé a házba, s szólítja férjét; Fehér Józsefet egy apró he­lyiségben találjuk, olyan káp rázatos és mégis szívet melen­gető hangzavarban, ami — bár szokatlan — nem kelle­metlen a fülnek. — Hát ez az én kis állatál­lományom. Immár 14 éve fog­lalkozom egzotikus madarak tenyésztésével. Korábban vol­tak vadmadaraim, vércséim, stiglinceim, de amióta azok tar­tását tiltja a törvény, a ma dárritkaságokra tértem át — mondja a házigazda, szeretet­teljes pillantásokat vetve ma­dárkáira. Némelyik olyan pi rinyó, hogy egy tenyérben 3— 4 is elférne, hangjukat pedig szinte lehetetlen leírni. A tizen,valahány fajta ma­dár között mutatott japán si- rálykapintyet, zebrapintyet, gulmandinát, ékfarkú aman- dénát, gyémánt és rizspin­tyet, gyémántgalambot, kaná­rit, kínai fülemülét, amit még kiállításokon is alig lehet lát­ni, nimfa- és vérébpapagájt, s tigrispihtyet'. összesen más­félszáz kedves kis jószág rep- desett, csipogott a kalitkák­ban, 22—23 fokos jó melegben, amit az olajkályha adott, hogy meg ne hűljenek a kényes, tró­pusi madarak. A sok állatka, mintha a távoli földek üzene­tét hozná, vidáman dalolt, csi- vitelt, rr’t sem törődve a ven­dégekké.. © S közben kiderült, hogy nemcsak gyönyörködni jók ezek a kedves madaracskák, hanem nagy barátságok is szö­vődnek általuk, hiszen Fehér József is tagja az Országos Díszmadár Egyesületnek. Gyakran utazik Szegedre, Hat­háztól előbb Örkénybe, majd Nagykőrösre, s onnan kerül­tünk ide 62-ben, s azóta úgy éldegélünk itt, mint a többi ta­nyasi ember. — Van három marhánk, két lovunk, 800 négyszögöl háztá­jink, tanyaterület, amin kony­hakerti terményt, krumplit, kukoricát termelünk, de nem eleget, mert külön is kell vá­sárolni takarmányt a jószág­nak. A lovakkal meg szántani szoktam, amikor van szabad időm, de fuvarozást nem vál­lalok. — Sok lenne az már — me­sél tovább életükről a házi­gazda, s közben felkerekedünk, megnézzük az állatokat az ólakban. Elmondja Nagygom­bai Sándor, hogy Juci, a kanca ötéves, Géza, a deres nyolc, s kiderül, hogy a tehenek kö­zül kettő fejős, egy meg ha­sas. Sajnos, nem nagy a tejho­zamuk, 15—20 liter, de azért van mit vinni a csarnokba, s végül is ebből van jövedelme az asszonynak. m w Aztán az elmúlt két aszá­lyos évről is szó esik, majd még régebbi időkről, amikor gyenge volt a koszt, fegyve­rek ropogtak a tanyavilágban is, harckocsik vonultak oda- vissza a csemői úton. El is haj­tották őket a tanyáról, ahogy közeledett a front, de éjszaka visszajöttek. Nem hagyhatták bitangba a tanyát!... Ma sem hagyják... Aszódi László Antal © Persze, ezeket a kis tarka tollcsomókat nem elég szeret­ni, gondozni, etetni is kell. A csumizt maga a gazda terme­li. de a muharmagot, a sárga és fehér kölest, fénymagot, zabot, napraforgót úgy vásárol­ja. A darált tojáshéj, a vitami­nok, a premixek, a zeolit nél­külözhetetlen az egészséges ál­lomány megtartásához. De a hobbiról óhatatlanul a megélhetésre terelődött a szó. S elmondta (s mutatta is) Fe­hér József, hogy más jószága is van: három tejelő tehenet, hízókat tartanak. A tejet le­adják. De van még tulipán­kertészetük is 25 ezer tővel, meg 7—8 ezer kardvirág. Hát így, s ebből élnek ők ketten a tanyán, férj és fele­ség. A. L. A. Erdei séta Pálfája. Az út szélén MULTI SUPER OIL, arrébb AGIP F 1 kiürült flakonjai. A napközis tábor bejára­tával szemben, az ösvény túloldalán, mindenféle gyógyszeres fiolák. A Basafa (melyről tud­juk, hogy nem az igazi, mivel az évtizedekkel ez­előtt elpusztult, s azóta ezt nevezzük annak), kontár fanyíró kezenyomát őrzi. Az elszáradt, tőből levá­gandó gallyak valahol kö­zépütt elfűrészelve, szem­mel láthatóan rendszer nélkül. Vajon nem lehetne ezt rendesen „megmetsze­ni”, kérdezhetjük avatatla­nul. Az erdei körút északi ka­nyarodójában ócskavaste­lep. Kivénhedt tűzhely, más kacattal. Az aréna nyugati Olda­lán, a tisztáson, egy szélső fán bicikligumit himbál a szél. Jó a papírzsebkendőnek. Egy-két eső, s beleolvad a környezetbe. Melyet védünk, óvunk, tisztántartunk. Valóban?-6 Szemétszállítási rend A Városgazdálkodási Válla­lat FR 75-60 forgalmi rendszá­mú IFA szemétszállító gépko­csija kedden és pénteken a következő helyekről viszi el a szemetet: A Zrínyi, a Balia G., a Be- niczki, az Ilosvai, a Vasvári P., a Szabó I., a Derkovits, a Helmeczi, a Csillag, a Kasza, a Kölcsey, az Árpád, a Tóth J., a Balassa, a Jósika, a Gyimes, a Kassai, a Váncsodi, a Ti­hany, a Tátra, a Varga J., a Sziget, a Losonczy, a Szomo-. gyi I., a Zsolt, a Kustár, a Bolygó, a Tündér, a Bajza, a Dévai, a Bakos és a Vörös­marty utcákból, valamint a Hősök teréről, a Hangácsi ut­ca 10. számtól, az Ady Endre utca páros oldaláról és a Kál­vin térről. Sporthírek Tekézés NB lll-ban Tekézőink kétszer is ide­genben mérkőztek a csapat- bajnoki pontokért. Az NB lll-ban: Szegedi Postás—Nk. Mészáros Tsz SK C>:2 (2392—2295 fa). Nagykő­rösiek: Szabó B. 425 (1), Nagy 383 (1), Kovács 383, Lóczy 373, Tóth F. 372, Farkas J. 359. A listavezető, remek faeredményt ért el otthonában. Az összevont megyei baj­nokságban, DUTEP (Kecske­mét) B—Nk. Mészáros Tsz SK B 6:0 (1551—1423); a 2. helye­zett nagy különbséggel nyert. Legjobb dobó: Farkas J. (367). Nk. Mészáros Tsz SK ifi—DU- TÉP ifi 3:1 (719—r708); a kö­rösi ifik folytatták jó szerep­lésüket. Egyéni pontszerző: Nagy (374). Tornasikerek Az 1984/85-ös tanévi közép- iskolás tornászbajnokság egyik területi döntőjét két nap Ma­kón rendezték. A körösiek kö­zül az erős mezőnyökben a fiúk szerepeltek jobban, s kö­zülük ketten bejutottak az or­szágos döntőbe, megérdemel­ten. Fiú, B-kategória, egyéni ösz- szetettben (9 induló közül): 2. Sinkó Zoltán (Nk. Szakmun­kásképző) 105,7; 2. Kasza Ta­más 104,45; 5. Bállá László 101,3; 7. Bognár Ferenc 96,6 ponttal (utóbbi három gimna­zista). Lányok, C-kategóriás csa­patversenyben: 7. Nk. Gimná­zium (Szabó, Szekeres, Varga, Gorócz, Kollár, Huszár) 167,1 ponttaL Villám torna A felszabadulás 40. évfordu­lója tiszteletére a gimnáziumi pályán 4 helyi és 2 vidéki csa­pat részvételével középiskolás kispályás labdarúgó villámtor­nát rendeztek. Kiegyensúlyo­zott mezőnyben némi megle­petésre, de megérdemelten a Nk. Gimnázium B-csapata Soós Mihály, Bállá László, Nemes György, Kiszel Csaba, Kasza Tamás, Eszes Ernő, Sze­keres Ferenc) nyerte az Árany Kupát, a döntőben a monori gimnazistákat győzték le 2:1- re. Harmadik a Nk. Toldi lett, míg az 5—6. helyen a Nk. Szakmunkásképző és a Nk. Gimnázium A-csapata oszto­zott. Asztalitenisz Mindkét körösi férfi aszta­litenisz gárda idegenben küz­dött legutóbb a csapatbajnoki pontokért. Az NB lll-ban: Nk. Kgy. Kinizsi—Szolnoki Volán 9-7. Nagykőrösiek: Varga (4), Er- dey (3), Szakács (1), Szily (1). A körösiek rutinos játékosai­nak jó teljesítményével Sike­rült győzni az ellenfél ottho­nában. A megyei bajnokságban: Nk. Kgy. Kinizsi II.—Ceglédi VSE III. 9-7. Jó mérkőzésen megérdemelten győzték le a körösi tartalékok az NB I-es szakosztály jó képességű fia­taljait. Pörge Gy. 4, Pörge Z. 2, Perlaki 2 és S. Tóth 1 győ­zelemmel járult hozzá a siker­hez. Jól tájékozódtak A Pilis hegységben rendez­ték a megyei tájékozódási ver­seny 2. fordulóját, amelyen jól szerepeltek a Nk. Elektromos SK természetjárói. S. Z. Csütörtöki sportműsor Atlétika. Kinizsi-sporttelep, 15 óra: városi KISZ-ea felsza­badulási váltóverseny. Tekézés. Temetőhegyi teke­csarnok, 16 óra: Nk. Mészá-- ros Tsz SK—Kecskeméti TE, NB III-as csapatbajnoki mér­kőzés. Mozi A nagyteremben Picdone Egyiptomban. Szí­nes, szinkronizált olasz film­vígjáték. Előadás csak 6 óra­kor. Forróvérű kísértet. Színes, Szinkronizált olasz filmvígjá­ték. Előadás csak 6 órakor. A stúdióteremben Hazánk. Színes magyar do­kumentumfilm, fél 6-kor. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak a kedves ismerősök­nek, jő szomszédoknak, akik fáj­dalmunkba n osztoztak, férjemét, édesapánkat, nagyapánkat. Kádár Andrást utolsó útjára kísérték és sírjára a megemlékezés koszorúit helyezték, özv. Kádár Andrásné és családja. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom