Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Közösen építkeznek Három társközség Szépen fejlődik Szigetszent- márton, Szigetcsép és Sziget- újfalu, a három társközség. A csaknem hatezer lelket szám­láló települések lakói tavaly együttesen egy és negyedmil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Fölszámol­ták az illegális szeméttelepe­ket, járdákat építettek, közte­rületeket, utakat, árkokat tisztítottak. A fejlődést jól példázza, hogy az iskolai tantermekkel legrosszabban ellátott Sziget­csép fejlesztésére helyezték az elmúlt néhány évben a hang­súlyt. Először egy napközis konyhát alakítottak át a köz­ségben, majd négy tantermes új iskolát építettek. Az át­adást megelőzően elavult, régi épületekben, öt helyen is ok­tattak. Az új épület azonban csak részben oldotta meg a szigetcsépiek problémáját, ezért a jövőben szeretnének még egy négy tantermes isko­lát kialakítani. Tápiószentmárton Szép faluközpoist Alaposan megváltozott Tá­piószentmárton központja az elmúlt hónapokban. Azelőtt centruma nem is volt. Tavaly kezdtek a munkához, a tár­sasházak környékén több el­avult gazdasági épületet bon­tottak le, a szintbeli egyenet­lenségeket lépcsőkkel oldot­ták meg. Elkészült egy kellemes park, egyik szegletében a régi em­lékművel, másik oldalon a ta­nácsházával, amelyet ugyan­csak rendbehoztak. A teret betonlapokkal fedték. A kerí­tés kőlábazatára pedig rács helyett esztétikus térplasztika kerül. Ahogy az időjárás en­gedte, hozzáfogtak a park ki­zöldítéséhez. Füvesítenek, tu- jákat, cserjéket ültetnek, ki­helyezik a padokat. Minden jó, ha a vége jó Pont került a vízvita végére Szerszámok keményfémből Éppen tíz esztendő kellett ahhoz, hogy a kisoroszi em­berek beköthessek a vízvezetéket házaikba. E problémá­val lapunk hasábjain is többször foglalkoztunk, most csak felvillantjuk az 1975 óla vajúdó Úgy vázlatos tör­ténetét. Ügyes jegyzőkönyv A Fővárosi Vízművek tehát tíz éve fúrta az első kutakat a község határában. Antalics József, aki már akkor is a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának tagja volt, idézi a jegyzőkönyv idevonatkozó so­rait. Amennyiben a kutak a községből elszívják a vizet, a vízmű köteles a faluba beve­zetni azt. Csakhogy, folytatja most mintegy megokosodva a vb-tag, az ügyesen nem szere­pel a szövegben, hogy a laká­sok is kapnak az életet adó fo­lyadékból. Mert a Fővárosi Vízművek az utcákba valóban bekötötte a vizet, de a gondosan megépí­tett fürdőszobák csapjai ez ideig üresek maradtak. A kis­oroszi lakosság tudja, hogy a határukból látják el a főváros egy részét, a helyi ásott kutak­ból pedig eltűnik a víz, ezért csökken a háztájikban az álla­tok száma, nem tudják locsolni a kiskerteket. Cserébe pedig nem kapnak semmit. A köz­ségiek érvelésére kész a vá­lasz a vízművek részéről. A kutak vízhozamának csökkené­sét nem ők okozták, az már ré­gen is jelenség volt, ha a bekö­téseket megengednék, a meg­növekedett fogyasztással egye­nes arányban több szennyvíz keletkezne, amely veszélyez­tetné a főváros egészséges víz­zel való ellátását. E vitáról azonban a felsőbb szerveknek is megvan a ma­guk véleménye, amelyeket a 27/1975. X. 30-i minisztertaná­csi rendelet összegez. Ennek lényege, hogy a vízmű a la­A kísérlet bevált, folytatják A katonaélet előtt Tavaly próbálták ki először Pest megyében tábori körülmények kö­zött a sorköteles fiatalok általános honvédelmi oktatását. A sikeres kí­sérletért az elismerés mindenekelőtt Molnár Ilonát, a Magyar Honvé­delmi Szövetség gödöllői városi titkárát illeti, bár az is kétségtelen, hogy sokan segítették igyekezetében. A tapasztalatok összegezése nemcsak azért indokolt, mert az Idén már Budaörsön, Dabason, ílrdcn s Szentendrén is követik a gödöllői példát, hanem azért is, mert —. mint minden új kezdeményezésnek — ennek is akadnak ellenzői. Nem tudtak írni Jó tudni, hogy azoknak a fiatalembereknek, akik a 8 általános osztály elvégzése után nem tanulnak tovább, vagy 17 éves korukig nem végzik el az általános iskola 8 osztályát, a néphadseregbe való bevonulásuk előtt 80 órás általános honvédelmi ok­tatásban kell részt venniük. Tavaly a gödöllői vonzáskör­zetben tábori körülmények között oktatott 148 fiatalem­ber közül például hárman a nevüket sem tudták leírni. Nyilvánvaló tehát, hogy az oktatók, akik politikai, polgá­ri védelmi, lőelméleti és sza­bályzati ismereteket akarnak tanítani, nincsenek könnyű helyzetben. Kötelező fegyelem Kpza Imréné, a gödöllői ta­nács munkatársa a vonzáskör­zethez tartozó tanácsokkal együtt elérte, hogy a számítás­ba vett fiatalok megjelentek a 9 napos oktatáson. Az aszódi honvédlaktanya futballpályá- ján — Sztán István őrnagy, parancsnokhelyettes jóvoltából — sátortábor várta őket. A laktanyában honvédségi gya­korlóruhát öltöttek, s azontúl úgy kellett élniük, mint a ka­tonáknak. Négy szakaszt al­kottak — ezekből egv a bu­daörsi legényeké volt —, s fegyelmezetten vonultak egyik oktatótól a másikhoz, a tanrend szerint. Az előadók társadal­mi munkában vállalták a kü­lönleges feladatot. A 9 napon — két hétvégen és 5 munka­napon — együtt éltek tanítvá­nyaikkal. Dicséretükre legyen mond­va: a három analfabétát ne­vük leírására is megtanítot­ták. Bikádi István, a péceli mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet honvédelmi klubjának titkára, Czeczulics Gábor, a Ganz Árammérőgyár tartalékosai honvédelmi klub­jának titkára, Gere Sándor veresegyházi, Jánosi József isaszegi klubtitkárok, Köles Ferenc, az ikladi Ipari Mű­szergyár honvédelmi klubjá­nak titkára és Nagyaltai Gá­bor törzsőrmester, az aszódi honvédelmi klub titkára már csak azért is megérdemlik az elismerést, mert az idén is vállalták ezt a társadalmi munkát. Miként vélekedtek erről a próbálkozásról a fiatalok? Az első két nap >.i nehezen tűr­ték a katonás fegyelmet. Ké­sőbb túlnyomó többségük azt mondta, jobb ez így. mintha hússzor kellene hétvégeken eljárni az oktatókhoz. Megtérülő befektetés A Gödöllő vonzáskörzetéhez tartozó tanácsok megértették ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét. Az aszódi hon­védalakulat számára termé­szetesen többletmunkát jelent az idén is a fiatalok táborá­nak fenntartása, oktatásuk tárgyi feltételeinek megterem­tése: a parancsnokok szerint azonban ez a befektetés meg­térül, amikor az alapismeretek birtokában a most beiskolá- zandók megkezdik majd a ka­tonaéletet. Cs. S. kosság bekötési kérelmét csak egészségügyi vagy műszaki okok miatt utasíthatja el. Ezt a rendelkezést természe­tesen Kisorosziban is ismerik, sorra épültek a zártrendszerű szennyvíztárolók, a lakosság és a PVCSV megkötötte a szer­ződéseket a szennyvízszállítás- ról. Hogy műszaki probléma nincs, azt a tanács vezetői ép­pen a vízművek több nyilatko­zatából tudják. Újabb megállapodás A Kisorosziban kialakult le­hetetlen helyzet megoldására erőfeszítéseket tett a Pest me­gyei Tanács illetékes osztálya is. Tavaly október 1-én már olyan tartalmú levelet kaptak a község vezetői, amelyben a megye közölte: megegyezés született a Fővárosi Vízművek­kel arról, hogy azok a kisoroszi lakosok, akik a szennyvíz zártrendszerű elhelyezéséről gondoskodtak, beköthetik a vezetéket a lakásaikba. Az örömhír futótűzként terjedt el a faluban, a tanácstagi beszá­molók elmaradhatatlan témája lett. Szétosztottak vagy 40 ké­relemnyomtatványt, ennek kö­rülbelül felét a lakosok be- küldték a Fővárosi Vízművek­hez. A többit azért nem, mert a válasz lehűtötte a készülődő- ket. Mészáros Lajosné vb-tit- kár mutatja az enyhén szólva érthetetlen sorokat. Idézzük: Tekintettel arra, hogy a vízbe­kötések előfeltételeinek megte­remtése tanácsi feladat, a ké­relmeket illetékességből meg­küldjük. Aláírás: Frommer Miklós, műszaki igazgatóhe­lyettes. Elképzelhető, hogy milyen hangulat alakult ki Kisoroszi­ban. Az emberek hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az orruknál fogva vezetik őket. Természetes, hogy a Pest me­gyei Tanács sem nyugodhatott bele a fejlemények ilyen ala­kulásába. Ezért újabb megbe­szélést hívtak össze, amelyen részt vett Rigmórz Pál, a Fővá­rosi Tanács közmű és mélyépí­tési főigazgatóságának veze­tője, s megszületett a megálla­podás. Eszerint azok a kisoro­szi lakosok, akik elkészítették és a tanács szakigazgatási szer­vének vezetőjével ellenőriz­tették a zártrendszerű szenny­víztárolókat, megkapják az en­gedélyt a bekötésre. Bágyi István tanácstag sze­rint ez a döntés életfontosságú problémákat old meg a köz­ségben. A politikai hatásán túlmenően megfordítja a lé- lekszám negatív alakulását, számottevően javítja az egyes családok életkörülményeit, s vonzóvá teszi a települést a turisták számára is. Közműve­sítésben Kisoroszi utoléri a sziget többi községét. Tíz év után A tanácstag szavaihoz mi hozzátehetjük, hogy talán meg is előzi azokat. Tudniillik már elkezdték a falu csatornaháló­zata tervének előkészítését. Befejezésül idézhetjük az is­mert szállóigét, mely szerint minden jó, ha a vége jó. A té­nyeket tekintve nem vitatható a közmondás igazságtartama, mégis keserűen kérdezzük: miért kellett tíz éven át kál­váriát járniuk a Kisorosziban élőknek ahhoz, hogy a saját vizüket élvezhessék? Vicsotka Mihály Az ISG szerszám és porkohászati gyárában az új üzemcsarnok- ben az idén mintegy kétmillió darab készül. A képen: Urban számoltat gyártanak. A forgácsoló szerszámokból az új üzem­ben az idén mintegy kétmillió darab készült. A képen: Urbán Gyuláné a keményfém húzószerszámoltat ellenőrzi Boltból boltba Tápiószelén és környékén Több az áru, jobb a kiszolgálás A kisebb fogyasztási szövetkezetek közé tartozik a me­gyében a Tápiószcle és Vidéke Afész. Gazdasági eredmé­nyei az utóbbi időben figyelemre méltók. Ennek bizonyí­tására sorolhatnánk a számokat, amelyek tulajdonkép­pen nem mondanak sokat az olvasónak. Ezért inkább arról faggattuk Kiss Sándor kereskedelmi főosztályveze­tőt: mi a titka annak, hogy a szövetkezet ellátási körze­tében jó és színvonalas az áruellátás? Kevesebb adminisztrátor — Még sok mindenen lehet­ne javítani — mondja Kiss Sándor —, az azonban tény, hogy az utóbbi két évben ru­galmasabb lett kereskedelem­politikánk, javult árubeszerzői munkánk... És itt álljunk meg egy pil­lanatra. Iiét-három évvel ez­előtt bizony sötét felhő borí­totta az Áfész egét. Nehéz mun­kával verekedte ki magát a hullámvölgyből Király Antal elnök és csapata. A Fogyasztá­si Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége által kidolgozott intézkedési terv végrehajtása meghozta a gazdálkodás várt javulását. Mindenekelőtt alap- tevékenységük (kereskedelem, vendéglátás, felvásárlás) vált hatékonyabbá, gazdaságosab­bá, de az ipar és szolgáltatás mind jövedelmezőbb lett. Si­került korszerűsíteniük a gaz­daságirányítási munkát, csök­kentették az adminisztratív létszámot. Az elmúlt években az egyik legjelentősebb szövetkezeti be­ruházás volt a megyében a Tápiószelén levő komplex fel- vásárlási telep építése. Ennek jó kihasználására nagykeres­kedelmi tevékenységbe fogtak. A cél a több csatornás árube­szerzés és az áruválaszték bő­vítése volt. Visszalő a nagykereskedő Az új vállalkozás keretében elsősorban bor, üdítő és ver­mut forgalmazásával foglal­koztak. A szállításokra há­rom termelővállalattal kötöt­tek szerződést, s e megállapo­dások keretében forgalmazott áru mennyisége csaknem 3 millió forint értékű volt. Ám ez az összeg jóval elmarad Amíg (talán) beköltözhetnek az új la- kásba. Mennyi energia mozgósítható addig, hány éjszaka munkája, mennyi vállalás előzi meg a pillanatot, amíg együtt az összeg; az utolsó, lefizetendő részlet összege? Megkapják-e a bankhitelt, a köl­csönt, lehet-e még a szülőkhöz fordulni — és nem sokallják majd az ilyen jellegű „fordulást"? És nem ismernek akadályt, tele vannak tervvel, roppant bizakodással. Megfogy­nak, belesápadnak, otthontalanok. Utóbbi állítás helyreigazításra szorul. A fiú mun­katársa mindig jó haver volt, mondhat­nánk barátnak is. Azonos korosztály, más­felé múlt: igen jómódú ősök ügyes kezű élelmes fia, nős már másodszor, kisebb- nagyobb sérülésekkel kilábalva egy válás­ból. Lassan hatodik éve építik otthonukat, gyönyörű helyen, egy Pest megyei kisköz­ségben, a domboldalon. Az út fölfelé ugyan alig járható, nyaktörően göröngyös, és meredek. Tulajdonképpen csak félig kész az az otthon, de a hátralevők már igazán olyan munkák, amelyekhez elég az ügyes kéz — kezek —, szaktudás ugyan kell, de azt könyvből, jótanácsból, innen- onnan lehet meríteni. Ami nagyon hiány­zik, az az energia, az idő, no és hát kis pénzmag is. Ezt viszont, amennyire lehet, össze kell kuporgatni, arra tartalékolni, ami óhatatlanul megveendő. Például pad- lőszőnyegre. Nomármost. épülqet. csinoso- dik az a ház. mintha nagy is volna kettő­jüknek, remélhetőleg majd benépesül. Addig is: az ügyes kezű barát maguk­hoz invitálja a kora nyárig otthontalano­kat. — Persze, hogy van hely a számotok­ra. mi sem természetesebb. Érre már ko­rábban is volt példa. Az igazán kezdetek És addig hová? kezdetén, mikor éppen hogy álltak a fa­lak, villany ugyan égett, víz csak éppen csurrant, már lakott náluk egy átmenetileg rászoruló. Igaz, az egyedülálló volt, de vé­gül nagyon jól érezte magát. Az ajánlat, a meghívás olyan magától értetődően hangzott, annyi természetes­séggel, hogy az idősebb nemzedék kese- redettebb tagja nyomban kétségbe vonta a realitását. — Nem gondolhatták komo­lyan! — mondta, és óva intette a fiatalo­kat az életben rájuk várakozó csúf csa­lódásoktól, ecsetelte a döntő különbséget szavak és tettek, álom és valóság között. Tán még irodalmi példákat is felsorakoz­tatott, holmi merengésről, ábrándozásról, kancsal tekintetekről, amelyek festett egekbe néznek. K iderült aztán, hogy szó sem igaz az egészből. Nem abból, hogy az ifjú építkezők nem gondolták komolyan azt, hogy fél évre megosszák egy másik fiatal párral a még alig belakott otthont, de bizony az tévedés, hogy a meghívás tar­talmatlan, nem komolyan értendő, üres formalitás. Kis motyőjukat ügyesen el-el­osztva a szükségest bcköltöztetve mar együtt laknak négyen — egyelőre nagy békében. S mivel a befnnadók haliam sem akarnak semmiféle lakbérről, pénzről, a beköltözők igyekeznek: vacsorára b-riek a háziakat, apró figyelmességeket tr'h’1”n!c ki. s mindez könnyedén menu, fejtörés nélkül — csak magától értetődően ... Herman Éva azoknak az áruknak a mennyi­ségi értékétől, amelyeket köz­vetlenül a termelőktől szerez­tek be. Ha Újszilváson, Farmoson, Tápiógyörgyén vagy a szövet­kezet székhelyén betérünk az élelmiszerboltba, láthatjuk a gazdag élelmiszer-kínálatot. Hogy ez-így van, abba» köz­rejátszik; sok árut közvetle­nül a termelőktől szereznek be, azaz kiiktatják a nagyke­reskedelmi raktárt. Ezzel gyor­sabban, frissebben kerül a portéka a fogyasztóhoz. Más kérdés, hogy ennek nem örülnek a nagykereske­delmi vállalatok, és bizony arra is volt példa — sajnos, nem is kevés —, hogy bizonyos tételekből azért nem szállítot­tak a kisebb szövetkezeteknek, mert nem minden árut tőlük vásároltak... Az élelmiszerek választéka — Fontosnak tartom meg­említeni — magyarázta Kiss Sándor —. hogy az Áfész köz­vetlenül a termelőkkel kötött szerződés alapján vásárolta fel a sertéseket már 10S3-ban is. Akkor csaknem 5 millió fo­rint értékben. Tavaly e téren előreléptünk, mert hasított félsertésekből több mint ti millió forint értékben forgal­maztunk. Az is javította az el­látást tőkehúsból és töltelék­áruból, hogy kapcsolatainkat bővítettük a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz-szel. vala­mint a Ceglédi Állami Gazda­sággal. A termelőkkel, háztáji gazdaságokkal kötött szerző­désen kívül kedvezően alakult az áru útjának rövidítése más termékekből is, mint a tojás, a baromfi, de még a hal is. A nagykereskedelmen kívüli élelmiszer-forgalmunk egy esztendő alatt 114 százalékkal növekedett; tavaly megközelí­tette a 16 millió forintot. Közös ellenőrzések Az Afész nemcsak azzal tö­rődik, hogy legyen áru a bol­tokban. hanem a fogyasztók érdekvédelmével is. azt bizo­nyítja az ellenőrzés színvona­lának és hatékonyságának nö­velése. Tavaly 558 esetben tar­tottak ellenőrzést közösen a helyi tanácsokkal. A hiányos­ságok feltárásában a tápiósze- leiek segítséget kaptak a Nagykőrösi Afésztől is. Ez a szövetkezeti együttműködés je­lentősen segítette a megelő­zést, és mint tudjuk: a bajt bizony legjobb megelőzni.., Kovái Iván

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom