Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. Április *., csütörtök PEST MEGYEI HÍRLAP 11 A döntés, végrehajtás felelőssége írta: Balogh László, a Pest megyei Tanács elnöke A szocializmus építésének külfinbBzö szakaszaiban a szo­cialista demokrácia gyakorlásának módja, az állami élet tartalma és formája más és más volt. A bekövetkezett vál­tozások összességükben olyan objektív fejlődési tenden­ciát mutatnak, amely törvényszerűen vezetett el azokhoz a kérdésekhez, amik ma az államélet demokratizmusával foglalkozó elméleti és gyakorlati szakembereket és nem utolsósorban az állampolgárok széles tömegeit foglalkoz­tatják. Az állam szerepe, az állami szervek és köztük a tanácsok munkája iránti felfokozott figyelem nem átme­neti jelenség. Ezért Is került az elmúlt Időszakban társa­dalmunk életének középpontjába a szocialista demokrácia intézményrendszerének továbbfejlesztése és az állami te­vékenység ' korszerűsítésének kérdése, melynek ideológiai, politikai irányvonalát a párt XIII. kongresszusa is meg- erösitette. Felszabadulásunk 40. évfordulója jó alkalom a számvetésre, arra, hogy újból átgondoljuk az állami élet­ben fontos szerepet játszó népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási funkciót betöltő tanácsi szervek felada­tait. A Pest megyei Tanács a közel­múltban tárgyalta a járási hivatalok megszüntetése, valamint a helyi ta­nácsok irányításának, felügyeletének tapasztalatait, a tanácsi munka to­vábbfejlesztésének lehetőségeit. Megállapította, hogy a múlt évben végrehajtott közigazgatási átszerve­zés döntően hozzájárult a tanácsok szerepének erősödéséhez. Növeke­dett önállóságuk, közvetlenebbé vált kapcsolatuk a lakossággal, többségük igazi gazdája területének. Erősödött a testületi és a tanácstagi munka tartalma, hatékonyabb és szakszerűbb az állampolgárok ügyei­nek intézése. Továbbra is megfele­lően jut kifejezésre a megyei tanácsi testületek meghatározó és a közpon­ti akaratot érvényesítő szerepe, szo­rosabbra fűződött a megye és a he­lyi tanácsok együttműködése. A szervezeti változások óta eltelt rövid időszak tapasztalatai túlságo­san mély általánosításokra, messze­menő következtetésekre nem adnak lehetőséget, de megfelelő alapul szolgálhatnak az elkövetkezendő időszak teendőinek meghatározásá­hoz. A fejlődés iránya A tennivalók szempontját® egyik kiindulópontnak az országgyűlésen megfogalmazott azon megállapítást tekintjük, mely szerint a tanácsok népképviseleti és önkormányzati te­vékenységének fejlődése elmaradt azoktól a lehetőségektől, amelyeket a jelenlegi alkotmányos keretek is biztosítanak, és szándékaink szerint szerettünk volna elérni. Különösen a gazdálkodás területén volt lassúbb az előrehaladás, de a demokratikus fórumok, a testületek működése sem válthat ki teljes elégedettséget. így például nem bontakozott ki kellően a tanácsi bizottságok munkája és nem kapott megfelelő támogatást a tanácstagok kezdeményező szerepe sem. Másik kiindulópontnak azt kell te­kinteni, hogy társadalmi fejlődésünk általános iránya a szocialista demok­rácia elmélyülése és kiteljesedése. A szocialista demokrácia fejlesztése te­rén kiemelkedő feladat a tanácsok társadalmi, politikai funkciójának az eddigieknél hatékonyabb ellátása; az érdekek feltárása, egyeztetése és a közérdek képviselete a nemzeti egy­ség további erősítésével; a tanácsi önállóság, döntési képesség és fele­lősség növelése, valamint; a lakosság még tevékenyebb részvétele a dön­tések meghozatalában és azok végre­hajtásában. A feladat bonyolultsá­ga miatt érdemes újra és újra át­gondolni, megvitatni, értelmezni en­nek a demokráciának a tartalmát. A szocialista demokrácia lényege szerintem az, hogy minél több ál­lampolgár, a társadalom egyre szé­lesebb rétegei vegyenek részt a köz­életben, vállalják a közös ügyünket és azért a felelősséget. Fontos kérdés természetesen a szocialista demokrá­ciában történő részvétel formai, ga­ranciális oldala is. A részvétel lehe­tőségét szükséges megteremteni és a tevékeny bekapcsolódást elő kell se­gíteni. Az ezzel kapcsolatos felada­tok ugyanakkor nem homályosíthat- ják el a lényeget, azt, hogy a dönté­sek és a végrehajtás felelősségének a vállalásáról van szó. Ez az a vá­lasztóvonal, amely a szocialista de­mokráciát megkülönbözteti a polgári demokratikus formától. A tanácsi munka korszerűsítésé­nek kérdését Pest megyében is va­lamennyi pártszervezet és tanácsi fórum megtárgyalta. Ez a téma kel­lő súllyal szerepelt az MSZMP XIII. kongresszusát előkészítő helyi párt­értekezletek és a megyei küldöttér­tekezlet napirendjén, és a megyei tanács testületét megelőzően tár­gyalták a megyében működő tanácsi szervek is. Megállapítást nyert, hogy a tanácsi tevékenység meghatározó eleme a testületi munka. A képvise­leti testületek szerepe érvényesül mind a helyi, mind a megyei tanács­nál. A tanácsok a legátfogóbb, a koncepcionális, illetve az adott tele­pülés, terület legfontosabb kérdései­vel foglalkoznak. Igaz ez a megálla­pítás akkor is, ha előfordul, hogy a helyi tanácsok esetenként elvesznek a napi feladatok, problémák között és nem tudják, nem képesek arra, vagy éppen a feltételek hiányoznak ahhoz, hogy a napi gondokból ki­emelkedve koncepcionális kérdése­ket tárgyaljanak meg, átfogó elkép­zeléseket alakítsanak ki. Van arra is példa, hogy végrehajtó bizottságok döntenek átruházott hatáskörben a tanácsi testületek elé tartozó ügyek­ben. Ez nem kívánatos. Ezeknek a kérdéseknek tanácsi hatáskörben kell maradniuk. Amennyiben a gya­korlat nem ezt az elvet követi, ak­ikor azt a rossz gyakorlatot felül kell vizsgálni és ki kell igazítani. A tanácsok, mint testületek haté­kony működésének egyik alapfelté­tele, hogy az apparátus által kidol­gozott előterjesztések lehetőséget nyújtsanak érdemi vitára és döntés­re. Az. előterjesztések nagy többsé­gének színvonala jó és szakmailag megfelelő alapot biztosít a döntések­hez. Ugyanakkor általános követel­ményként fogalmazható meg, hogy a jelentősebb, a terület egészét átfogó vagy a lakossági életkörülményekre alapvetően kiható előterjesztések esetében a tanácsi bizottságok, a ta­nácstagok vagy akár a lakosság köz­vetlenül érintett csoportjai is abban az időszakban kapjanak beleszólási lehetőséget, amikor a szakapparátus még csak formálja a szándékot, és ne csak akkor, amikor már „kőbe vésett’’ álláspontokat kell feladni vagy megvédeni. Általános követelmények Célunk a lakosság tevékeny rész­vételének fokozása, elképzeléseik és igényeik felszínre hozása, ez azon­ban csak a folyamatos és alapos la­kossági tájékoztatók alapján valósít­ható meg. Életének, környezetének alakításába csak az szólhat bele, aki ismeri, hogy a helyi és a megyei ta­nácsnál mit csinálnak, miért és mi­lyen célok megvalósításáért dolgoz­nak, és melyek a megvalósítás útjá­ra vonatkozó elképzelések. A lakos­sági párbeszédek hagyományos for­mái — a falugyűlések, rétegtalálko­zók — kialakultak és beváltak. Nyi- tottabbnak kell lenni azonban az új formákkal szemben is. Ilyen sikeres új formának tekinthető az a társa­dalmi vita, ami az elmúlt időszak­ban a településfejlesztéssel, az agg­lomeráció jövőjével kapcsolatban bontakozott ki. Ezzel a lehetőséggel a jövőben bátrabban kell élni. kulcskérdése az, hogy miként sikerül a helyi tanácsoknál az ügyintézés minőségét, szakszerűségét javítani. Fontos politikai szándék, hogy a la­kossági ügyek intézése során a szak­embereink ne csupán a jogszabályi előírásokat vegyék figyelembe, ha­nem lássák az emberi sorsokat is, jó- indulatúlag és a megoldás szándéká­val közelítsék a problémákat. íj választói magatartás A jogi önállóság mellett fontos megteremteni a helyi tanácsok gaz­dálkodási önállóságát, melynek ér­dekében 1986-tól jelentős előbbrelé- pés várható. Bízunk abban, hogy a szabályozás változása új alkotó ener­giákat hoz mozgásba, hogy még tovább erősödik az összefogás, nő a társadalmi munka a települések fej­lesztéséért. Pest megyében számos közös ta­nácsú község van, ezért az elöljáró­ságok szerepe jelentős. A közös ta­nácsú községek kialakításakor a cél az államigazgatási munka színvona­lának emelése, eredményességének növelése és a költségek csökkentése volt. Nem számoltunk azonban az­zal, hogy a népképviseleti fórumok kivóniilása ezekről a t-Sepülésekrőh visszaveti a társközségek társadalmi, közösségi életét. Az elöljáróságok létrehozása kellően hozzájárul ezek­nek a kedvezőtlen társadalmi folya­matoknak a megállításához. Mindezek a feladatok a választá­sokat követően kerülnek ismét na­pirendre. Választási rendszerünk továbbfejlesztése az eddigieknél még fokozottabban társadalmunk figyel­mének központjába állítja a válasz­tásokat, s ez befolyásolja teendőin­ket is. Várható, hogy a politikai mechanizmusunkban érvényesülő érdekkifejezés és érdekegyeztetés rendszere a korábbiaknál markán­sabban jut érvényre. Ez az új vonás már a jelöltek kiválasztása, a jelölő gyűlések időszakában erőteljesen megnyilvánulhat. Kívánatos, hogy mindez együtt járjon a választók fe­lelősségének bővülésével, az alkal­mas személyek kiválasztásában, vé­gül is ezen múlik, hogy ütőképes, a település gondjait magukénak valló testületek jöjjenek létre. Az 1985. évi választások a koráb­ban beidegződött szemlélet kiigazí­tását, új magatartást és a korábbi­nál aktívabb részvételt követelnek a választópolgároktól, a jelöltektől és a választások lebonyolításában részt vevő politikai, társadalmi és állami szervektől egyaránt. Szükséges ez azért is, mert a vérehajtás alapjául szolgáló jogi szabályozásban rejlő újszerűséget politikai, társadalmi, gazdasági életünkben bekövetkezett változásokhoz való igazodás „kény­szere” hozta magával. E követelmé­nyek teszik indokolttá azt, hogy bő­vüljön az állampolgári jogok gya­korlásának lehetősége, erősödjön a népképviseleti szervek társadalmi, politikai súlya, szélesedjen a szocia­lista demokrácia. Ennek érdekében az országgyűlési képviselők és a ta­nácstagok választásáról alkotott 1983. évi III. tv. — fenntartva ko- "rábbi választási rendszerünk jól be­vált alkotmányos elveit és szabályait — számos olyan új rendelkezést tar­talmaz, melynek tudatosulása nélkül az új szabályozás szelleme, célja, jö­vőbeni törekvéseink nem valósítha­tók meg. Csak azokkal a jogokkal él­hetünk, melyekkel tisztában va­gyunk, és csak az ismert kötelezett­ségeknek lehet eleget tenni. Több ezer jelölt Választási rendszerünk egyik je-' lentős fóruma, az országgyűlési kép­viselők és tanácstagok kiválasztásá­nak jogát is gyakorló jelölő gyűlések szerepe a kötelező többes jelöléssel, illetve legalább két jelölt állításá­nak követelményével tovább növe­kedett. A sok vitát kiváltó kötelező többes jelölés a demokratizmus to­vábbfejlesztésére való törekvés fon­tos állomása, melyre azért van szük­ség, mert a korábbi kettős jelölés lehetőségével a választók a gyakor­latban egyre ritkábban éltek, így a tényleges választás alig valósulha­tott meg. A jelölésnek ez a módja növeli a választás politikai jelentő­ségét és egyben a választópolgárokat felelősségteljesebb közreműködésre serkenti, hiszen az ő szavazatuk dönti majd el, hogy az adott válasz­tókerületben ki lesz a képviselő, il­letve a tanácstag. Ezért is fontos, hogy az elkövetkezendő hetekben az állampolgárok megismerhessék a választásokban való tevőleges rész­vételükhöz szükséges jogi szabályo­kat, hogy azokkal megfelelően élhes­senek, hiszen döntésükkel meghatá­rozó szerepet játszanak abban, hogy a jövőben a terület problémáit jól látó, megalapozott döntések ho­zatalára és végrehajtására alkalmas munkatestületek jöjjenek létre. A megyében az országgyűlési és tanácstagi jelölő gyűléseken több ezer, a képviselői, illetve tanácstagi munkára, a közéleti tevékenységre A tanácsi munka fejlesztésében új elem^ a kétfordulós testületi tárgya­lás. Ennek a lényege, hogy jelentős, koncepcionális jellegű kérdésekben a tanácsi testületek érdemi vitában először a koncepciót tárgyalják meg, majd az esetleges társadalmi vita és a szakmai munka alapján kerül sor a végleges anyag elfogadására. Ez­zel nemcsak a testületi szervek mun­kája lesz érdemibb, hanem hatéko­nyabbá válik a lakosság bevonása a döntés meghozatalában és ezáltal annak végrehajtásában is. A helyi tanácsok önállósága, felelőssége so­kat erősödött, különösen a közigaz­gatás átszervezése óta eltelt egy év alatt. A hatáskörök decentralizálása a 70-es évek elejétől kezdve folya­matosan megtörtént és napjainkra gyakorlatilag be is fejeződött. Ez azt jelenti, hogy a lakossági ügyek 95 százalékát ma már helyben, a helyi tanácsok intézik. A továbbfejlődés Tavaszi szántás .V: . -3 4F $ Í j ’ •.' •, 'ü* 1 .... -i-#'- • ‘ : Tv C; : . > . : , í alkalmas jelöltet kell állítani és ez fokozott felelősséget ró mindazokra, akik élhetnek ezzel a joggal, vagyis a HNF szerveire, a politikai, társa­dalmi, érdekképviseleti szervekre, munkahelyek képviselőire és végül, de nem utolsósorban magukra a vá­lasztópolgárokra. A többes jelölés nagyobb aktivi­tást, felelősségteljes döntést kíván a választópolgároktól, hiszen akit je­löltként elfogadnak, azt ismerni kell személyiségében és elképzeléseiben is. tudni kell, milyen elgondolásai vannak lakóterülete és tágabb kör­nyezete számára, magáénak érzi-e a HNF választási programjában meg­fogalmazott elveket és célokat. Egy* szóval mérlegelni kell, alkalmasnak tartjuk-e érdekeink képviseletére az elkövetkezendő öt évben. És alkal­masnak tarthatjuk mind a két je­löltet. sőt a két jelölt elfogadása mellett élhet az állampolgár továb­bi javaslattal a jelölő gyűlésen annál is inkább, mert választási rendsze­rünkben a választókerületekben az országgyűlési képviselők és tanács­tagok jelölésének jogát a választó- polgárok jelölő gyűlései gyakorolják. De a többes jelölés új helyzet elé állítja magát a jelöltet is, mivel nyilvánvaló, hogy minden választó- kerületben csak egy jelölt válhat -képviselővé, illetve tanácstaggá. A két vagy több jelölt közötti tényleges választás elősegítése ér­dekében valamennyi jelölt számára egyenlő feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy a választók megismer­hessék elképzeléseiket, terveiket, céljaikat. Ugyanakkor fontos meg­értetni, hogy az azonos feltételek nem teremtenek egyenlő esélyeket. A kötelező kettős, illetve többes jelölés bevezetésével szinte kínálko­zott a lehetőség a választójogi tör­vény által megteremtett pótképvise­lői és póttanácstagí intézményre. Azok a jelöltek, akik választókerüle­tükben megkapják a leadott összes szavazatok egynegyedét, pótképvise­lővé, illetve póttanácstaggá válnak. Élvezik tehát a választók nagy ré­szének bizalmát, a róluk alkotott vé­lemény alapján alkalmasak a köz­életben való aktív részvételre. Sze­repet vállalhatnak a választókerület munkájában, aktív tagjai lehetnek egy-egy tanácsi bizottságnak, meg­határozó szerepet játszhatnak a la­kosság társadalmi munkára, vagy egyéb feladat megoldására történő mozgósításában, de számos egyéb le­hetőség is kínálkozik tapasztalataik; elképzeléseik kamatoztatására a köz érdekében. ^ Egyenlő feltételekkel Hincz Gyula rajza Figyelemmel kísérhetik települé­sük fejlődését, a tanácsi munkát, s ennék eredményeként felkészülten, már közéleti tapasztalatokkal vehet­nek részt a következő választásokon, ahol a tények és a tettek is egymás mellé kerülnek és a bizalmat, majd a mandátumot biztosan az kapja, aki bizonyította, hogy méltó a lakos-, ság bizalmára. A pótképviselői és póttanácstagi intézmény életre hívásának nagy előnye abban is rejlik, hogy hozzá­járul a választási rendszer egyszerű­sítéséhez. Jelentősen csökkentheti az időközi választások számát, hiszen ha a képviselő vagy tanácstag meg­bízatása r ''"’szűnik, a megüresedő helyet au*> • latikusan átveszi és a népképviseleti szerv teljes jogú tag­jaként végezheti tovább munkáját. Az MSZMP XIII. kongresszusa meghatározta társadalmi, gazdasági és politikai életünk továbbfejleszté­sének irányát. Ebben az összetett és mindenre kiterjedő építőmunkában meghatározó szerep hárul a népkép. viseleti szervekre. Az országgyűlés és a tanácsok az állami életben betöltött szerepüknek akkor tudnak eleget tenni, ha az előttünk álló választásokon megha­tározott célok elérése érdekében ten­ni tudó és akaró, a felelősséget át- érző testületek kapnak bizalmat vá­lasztóiktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom