Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Máté Istvánná, Ilon néni, a bagialt nótafája Műteni® örökösök Tóth Szilvia olyan gyermekjáték szemeit forgatja, amelyet szintén a hagyomány őrzött meg. , A szerző felvételei Soha nem hittem volna, hogy szülőfalum, Bag lakói ilyen csodaszép népdalokat őriznek. A rádióból kellett meghallanom Máté Istvánná éneklésében a költeménynek illő sorokat. Enbelőlem sej-haj nem jó csillag lett volna, / mert az égen nem jól ragyogtam volna. / Éjféltájban ottan hagynám az eget, / fölkeresném sej-haj a régi szeretőmet. Soha nem hittem volna, hogy ezen a tájon, a Galga mentén is születhetnek olyan táncosok, mint Skúczi László és Ambrus Attila, mígnem egyszer színpadon láttam őket. Kishitűségemet végleg elűzte a Muharay Elemér népi együttes gálaműsora, melyet abból az alkalomból rendez tek, hogy fennállásuk története már harmincöt évet ölel. Három és fél évtized egy ember életében is nagy idő és aligha mentes gondterhelt szakaszoktól. Változó sorsa volt a bagi hagyományőrző csoportnak is. Válságos éveiben úgy tűnt, hogy a múltba vész ez az érték. Szerencsére idejében kezdődött meg az idősekben még élő hagyó mány visszatanulása és igazolják az együttes tagjai Kodály Zoltán mon dalait: kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. BALÁZS GUSZTÁV A kisiskolások Is bemutatkoztak Nincs — és mégis van Kire számíthat a népművelő? A közművelődésben is jelszóvá vált a demokratizmus kiszélesítése. Szükségességét sokan hangoztatják, de konkrét tartalmáról már kevesebb szó esik. Azt gondolná például az ember, hogy eljött a művelődési intézmények mellett működő társadalmi vezetőségek reneszánsza. Hiszen kell-e annál jobb eszköz, hogy egy-egy település lakói véleményeikkel, ötleteikkel, feladatvállalásaikkal a maguk igényei szerint formálják a művelődési ház munkáját? Ha valami demokratikus forma, akkor ez az, a szó igazi értelmében. A társadalmi vezetőségek iránti igény 1950-től kezdve jelen van a művelődésügy irányítását szabályozó dokumentumokban. Legutóbb egy 1979-ben született rendelet határozta meg részletesen a társadalmi vezetőségek működését, feladatait. Manapság azonban kevés szó esik róluk. A népművelők többsége szívesen elkerüli ezt a témát Csak papíron — Nem funkcionálnak kellően a társadalmi vezetőségek — mondja Végh Károly, a megyei tanács művelődési osztályának főmunkatársa. — Pest megyében az intézmények egy- harmadában egyáltalán nincs, egy- harmadában formális, a többiben jól működik. Ezt támasztják alá a szakfelügyeleti vizsgálatok is. Szentendre körzetében például a művelődési házak felében nem alakult meg, vagy ha igen, akkor nem működik. Mindösz- szte három helyen végeznek rendszeres munkát. A ceglédi körzet kilenc intézményéből háromban egyáltalán nincs társadalmi vezetőség, a többi helyen pedig formálisan létezik. Érdekes módön éppen a kis települések egyszemélyes művelődési házai nem támaszkodnak a társadalmi vezetőség segítségére. Az akkora intézmények, mint a váci, a gödöllői, a ceglédi, sokkal inkább élnék ezzel a lehetőséggel. Holott a józan ész azt diktálná: a kis falvak egy szem népművelőjének van a legnagyobb szüksége az ott élők támogatására. — Én bevallom, hogy nincs társadalmi vezetőségem — mondja Bankó László galgahévizi népművelő. — Tudom, melyik korosztályból kivel kell tartanom a kapcsolatot. Velük beszélem meg a tennivalókat. — Nincs és mégis van — állítja Mátyás Irén Zsámbékon. — Formálisan nincs. A műemlékbarát körünk azonban ezt a funkciót is betölti. Ók alkotják azt a bázist, amin a ház munkájának, eredményeinek a zöme alapul. De hasonló szerepe van az ifjúsági klubunknak is. Más példa: a Pemü itteni gyárának igazgatója anélkül is megtesz mindent a falu közművelődéséért, hogy egy társadalmi vezetőség tagja lenne. Az egésznek az a lényege, hogy a népművelő elfogadtassa magát a faluval. Ez a legnehezebb. Ezt nekem kell elérni! Ha egyszer már mellém álltak, akkor számíthatok rájuk. a település különböző csoportjainak kívánságait, hogy impulzusokat adjon a népművelőnek. A leányfalui művelődési ház egyike annak a háromnak a szentendrei körzetben, ahol jól működik a társadalmi vezetőség. Bedő Szilvia ennek ellenére így kezdi: — Én nem akarom fölülbírálni a rendeletet, de nem sok értelme van ennek a hivatalos formának. Csak az értekezletek számát szaporítjuk vele. A vezetőség tagjainak többségével — például a klubvezetőkkel, vagy a könyvtárossal — amúgy is napi munkakapcsolatban vagyok. Mindezek ellenére nálunk valóban nem formálisak az ülések. Évente három-négy alkalommal találkozunk. Mindenki komolyan vészi a megbízatást: ötleteik, javaslataik vannak és vitatkozni is szoktunk. — S ami rendkívül fontos — szól közbe Szinna Ferencné könyvtáros —, hogy jó kapcsolataik vannak, s ezeket fel is használják a művelődési ház érdekében, ök azok, akik segítik a propagandát és a programokon való részvétellel példát is mutatnak. — Engem a vezetőség bizonyos dolgokban megerősít — veszi vissza a szót Bedő Szilvia —, eloszlatja esetleges kétségeimet. Számítok a véleményükre és örülök a kritikájuknak. Vitatkozunk A lényegében egybehangzó vélemények azt sugallják: a népművelők nem vitatják a szélesebb társadalmi bázis szükségességét. Nem utasítják el a segítséget és nem zárkóznak el a vélemények elől. Pontosan tudják, enélkül nem jutnának egyről a kettőre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az itt említett művelődési házak valamilyen szempontból a jól működők közé tartoznak. Érdemes erőltetni Idegenkednek viszont a népművelők a merev, a korábbi rossz gyakorlat által formálissá tett módszerektől. Kérdés ezután, érdemes-e erőltetni ezt a formát? Nem ez szüli-e a sok helyütt tapasztalható közömbösséget? — A közömbösségben én nem hiszek — mondja Végh Károly. — Mindenhol vannak mozgatható emberek. Ha egy népművelő tényleg a valós igényeket akarja kielégíteni, akkor talál partnert. A megvalósítást illetően szerintem sem a forma a döntő, dehát van egy rendelet, ami •kötelező. Ugyanakkor, ha ezt valamilyen más fórum pótolja, senki nem kéri számon, hogy működik-e a társadalmi vezetőség. M. NAGY PÉTER Megyetörténeti lexikon Történeti topográfia — A szakmában fölerősödött egy olyan tendencia, ami a centralizált vezetés merevségeit igyekszik föloldani — “mondja Végh Károly. — Mindinkább a helyi igények kielégítése a cél. Ezért (lenne) fontos a társadalmi vezetőség. Hogy tükrözze Horváth Mihály a tánc bűvöletében A viselet is a nép művészetéről tanúskodik Péter Lászlónén Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? Feneketlennek, még akkor is — és tálán éppen akkor —, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek múltjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a maga természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya s akinek titka érthető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és ómegája. Thomas Mann aa emberi megismerés vágyának- végtelenségét vetíti elénk. Azt, hogy éppen akkora energiával búvárkodunk a régmúlt emlékei között, mint ahogyan a jövő titkait fürkésszük. Hogyan éltek elődeink? A megmaradt emlékek nyomán, a történelemkönyvek lapjain tárul fel előttünk. Az egymás után napvilágot látó megyetörténeti lexikonok egy-egy tájegység tudástárai. Dr. Kovacsics József professzor, az ELTE jogtudományi karának tanszékvezetője idestova négy évtizede foglalkozik e témakörrel. Munkálkodása nyomán alapművek láttak napvilágot. — A Központi Statisztikai Hivatal helységnévtári csoportját vezettem 1945 után. Ekkor ismerkedtem meg közelebbről a településekkel, a községek életével. Ekkor döbbentem rá arra is, hogy milyen keveset tudunk a környezetünkről, ahol lakunk. Az évszázadok során — különösen a török idők után — falvak keletkeztek és tűntek el. A közösségi emlékezet dűlők, határnevek, földrajzi nevek formájában valamiképpen őrzi e változásokat. Félő volt, hogy legújabb történelmünkben éppen ez az átmentő képesség vész el valamiképpen. Így a legfontosabb indíték az, hogy írásban rögzítsék a kutatók, az utókor és nem utolsósorban az ott élők számára múltjukat. — Több tudományág foglalkozik a települések történeti vizsgálatával. A helytörténeti lexikonokat milyen elképzelésekkel indította útnak? — Négy évtizeddel ezelőtt az Országos Községi Törzskönyv Bizottság azzal a céllal jött létre, hogy a párhuzamosság elkerülése végett — nyelvészek, régészek, levéltárosok, geodéziai szakemberek, statisztikusok és a helyi tanácsok képviselői együtt térképezzék fel a településeket. Koránt sincs arról szó, hogy a topográfiákkal pótolhatnánk mondjuk a régészek munkáját. Mindössze fel akartuk hívni a figyelmet bizonyos jelenségekre. így például arra, hogy a földrajzi név mennyire hagyományőrző! Csak éppen kevesen tudják; a határban eligazodást nyújtó dűlő, domb, táj elnevezése lehet, hogy egy valamikor elpusztult helység nevét fedi. — Az adatgyűjtéskor a statisztikai pontosságon kívül ezek szerint különbőz megfigyelésekre volt alkalom. Mit kínál a kutató számára a szárazának hitt statisztika? — A megyetörténeti lexikonokat elsősorban történeti topográfiáknak szántuk. Itt természetesen alapvető követelmény a tényszerűség. Amikor nyomon követjük például, hogyan alakult a népesség, miként változott egy település arculata, a számok mögött az okokat is felderítjük. Elsősorban a honismereti tevékenységet szolgáljuk, amikor bibliográfiakiegészítőket készítünk. Amikor csak lehet, térképekkel gazdagítjuk az anyagot. Veszprém és Borsod megyével kezdtük, majd következett Zala és Vas megye. Most készül Fejér megye településeinek feldolgozása. Mindig izgatott, hogy az adott települést érő igazgatási, gazdasági intézkedések miként formálják át az ott élőket. Mindezek továbbgondolása során •— módszertani céllal — íródott a mintegy három évtizede megjelent város és község statisztikai feldolgozás. — Ezt követően a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg A közigazgatás statisztikája és ornametríája című műve. Majd az oly nagy port felvert Bevezetés az államigazgatási informatikába című alkotása. — Az előző kötette! azt kívántam illusztrálni, hogy milyen bonyolult társadalmi összefüggések vannak, az iqaznatási szerveknek milyen nagy a felelősségük. Az utóbbiban a folyamatokat vizsgáltam. Azt, ahogyan egy ügy elintéződik. Mindenkinek van egv-egy jó története, miként tologatták akár két évig az aktákat, pedig tíz perc alatt el lehetett volna ;ntézni a kérdést. A folyamatábrákkal fel szerettem volna hívni a figyelmet a bonyolult ügyintézés hátramozdító szerepére. Meggyőződésem, hogy a számítógépek korában ki lehetne alakítani egy pontosan, jól funkcionáló rendszert. Csak ezt mindannyiunknak egyformán kell akarni! — Mikor jutnak el Pest megye feltérképezéséhez? — Nem rajtunk múlik, mikon kezdjük el. Ez ideig a menyei tanácsok voltak a kezdeményezők. Segítségünkre elsősorban a helyi levéltárak voltak, öt—hat év legalább eltelik, míg egy lexikon elkészül. Kísérletképpen a részterületek feldolgozása után kíilön-külön megjelentetnénk a kutatások eredményeit. Ahhoz, hogy a jelen tanulságához is szolgáljanak ezek a kiadványok, minél hamarabb napvilágra kellene kerülniük. ERDÖSI KATALIN
