Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

1385, Április 30„ kedd PEST MEGYEI HÍRLAP 13 Felsőbabád megújult A többség híven tette a dolgát Néhány évvel ezelőtt még senki sem hitte volna, hogy nemcsak múlt­ja, hanem jövője is lesz a Felsőba­bád* Állami Gazdaságnak. Bartos Sándort, az 1932-ben kinevezett új igazgatót, hivatalba lépésekor senki sem irigyelte. Magyarázni persze nem volt nehéz a bizonyítványt, hi­szen mindenki tudta,, mi vezetett a laO millió forintos veszteség felhal­mozásához. Az embereknek azonban nem magyarázatra, hanem bizonyí­tásra volt szükségük. Voltak druk­kerek és ellendrukkerek, sokan *a- lán még annak is örültek volna, ha az újonnan beiktatott igazgató bics­kája is beietörik a vállalkozásba. Sokan elmentek — Tudtuk, hogy nagy bajban va­gyunk, s a felsőbb szervek segítségét kértük — mondja Bartos Sándor. — Mi sem vártuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. A szanálás után az aszáiy okozta károk ellenére, 1983-ban már két és fél millió forint volt a nyereség, tavaly pedig csak­nem elérte a 20 milliót. Ez 735,1 százalékos növekedést jelentett 1983- hoz képest. A termelési értéket is 17,1 százalékkal növeltük két év alatt. Pedig a tavaszi fagykár, majd az aszály a szántóföldi kultúránál 7 millió forint eredménykiesést je­lentett, ez igencsak nyomott bennün­ket. A szabályozók további 3 mil­lió 600 ezer forintot vettek ki a kasz- szánkból. A kibontakozás jelei — Miként vélekedtek a dolgozók? Ki így, ki úgy — válaszol az tgázgátö."'Szerfencsét'é :á többség kitartott, tette a dolgát, de mintegy kétszázan, akik nem bíztak a gazda­ság jövőjében, megváltak tőlünk. Az optimistáknak lett igazuk, mert akik maradtak, többet dolgoztak, de a nagyobb teljesítményt anyagilag is elismertük. Emelkedtek a bérek és az idén már a 65 ezer forintot is megközelíti az egy főre jutó átlagos évi jövedelem. Az aszály ugyan nem múlt el nyomtalanul Felsőbabádon, mégis egyre inkább erősödtek a kibonta­kozás jelei. Az új vezetőség és a dol­gozók szorgalmának köszönhetően a mezőgazdasági nagyüzem elmozdult a mélypontról. Nőtt a nyereség, ami a fejlesztésnek s a tagság munkaked­vének is egyik alapja. — Az elemi csapások ellenére is voltak olyan ágazataink, amelyek még merész elképzeléseinket is túl­szárnyalták — magyarázza Szabó Zoltán közgazdasági igazgatóhelyet­tes. — Az ezer hektáron termelt bú­za tavaly 5,3 tonnát adott hektáron­ként,- ami rekordot jelent a gazda­ság történetében. Mintegy 25 száza­lékkal volt jobb az eddigi legma­gasabb terméstől. A kukoricára sem panaszkodhatunk, 20 százalékkal adott többet, mint korábban bármi­kor. Ezer tonna sertéshúst állítot­tunk elő, és erre sem fizettünk rá. Elmaradt a tervezettől a napraforgó, a szőlő-, a szarvasmarha-ágazat. A kiesést a kiegészítő tevékenységből, elsősorban a raktározásból, a vas­iparból, s nem utolsósorban a borá­szatból pótoltuk. Kész tervekkel — Hogyan tovább? — A jövőre nézve is kész terveink vannak —; veszi vissza a szót az igazgató. — Tavaly kezdtük az 540 kocaférőhelyes zártrendszerű sertés­telep rekonstrukcióját, atmi a háztá­jit is ellátja majd hízóalapanyaggal. A munkát még az idén befejezzük. Nem állunk meg a telep felújításá­nál, a takarmányozáson is változtat­ni szeretnénk. A pankotai rendszer­be bekapcsolódva, a Budafoki Ba­romfiipari Vállalattal közösen fej­lesztettük ki a húspépetetési tech­nológiát. Ezzel jóval olcsóbbá, yálik a takarmányozás, ezáltal jövedelme­zőbbé a sertéságázat. A szinte nap­ról napra emelkedő termelési költ­ségeket meg kell fogni, más hasonló eljárások bevezetésén is törjük a fejünket. Például a húspépetetési el­járásunkkal szeretnénk bekapcsolód­ni az energiaracionalizálási prog­ramba, és ennek keretében megolda­ni a kukorica nedves tárolását is. — Rendszeresen értékeljük a ter­melés hatékonyságát — toldja meg a fejtegetéseket Incze Gábor terme­lési igazgatóhelyettes. — Az idén csaknem 21 millió forint nyereséget szeretnénk elérni. Ez a múlt évhez képest 8 százalékos növekedést je­lent. E cél érdekében tovább egysze­rűsítettük a vetésszerkezetet, most több pénzes növényt, egyebek között napraforgót, búzát termelünk. De tartjuk a kukorica vetésterületét is. Bérbe vett szőlőskert A fagyzugos területekről — mintegy 120 hektáron — kivágtuk a szőlőül­tetvényeket. Helyette a nőtincsi tsz- től 100 hektár fiatal ültetvényt vet­tünk bérbe, 25 esztendőre. Nem volt más járható út, a telepítés óriási összegekbe kerülne, nekünk errp most nincs pénzünk. A bérlemény­nyel és a Monor Szárazhegy térségé­ben termőre forduló szőlőskerfünk- kel lékötjük borászati üzemünk ka­pacitásának egy részét. A többit a Pest megyei Pincegazdasággal együtt­működve vásároljuk fel más üze­mektől, hiszen hatmillió palack bor­ipari terméket állítunk elő évente, aminek 60 százalékát exportáljuk. Mindenki partner A megváltozott szemlélet, a gon­dos, körültekintő munka eredménye­ket hozott Felsőbabádon. Javult a munkafegyelem, állandósult a lét­szám. Megszűnt az ideges kapkodás, kiegyensúlyozottá vált a gazdálko­dás. Természetesen a mélypont utá­ni évek alatt sok minden megválto­zott — és most már elmondható, hogy jó irányban — az állami gaz­daságban. Az elsők között megala­kult a vállalati tariács. Az igazgat^ személyét illetően szavazásba került sor. Egyöntetűen ismét Bartos Sán­dort erősítették meg a mezőgazda- sági nagyüzem első számú vezetői tisztében. Ez bizonyítja, hogy az em­berek továbbra is bíznak igazgató­juk talpraesettségében, döntéseiben, fejlesztési elképzeléseiben. Ehhez mindenki partner, és ez az a több­let, ami segíti a korábban mindig hátul kullogó állami gazdaság szeke­rének előrelendítését. BÖNÄ ZOLTÁN — ” ........................ ■■ A gátőrnél a porta is ragyog Nem kerülgeti az unalom AMIKOR TALÁLKOZTUNK, ünneplőben, a viz- ügyisek mutatós kék egyenruhájában volt Somogyi László gátőr. A hétköznapokon pedig nem ez a jel­lemző. aminthogy munkája is csak alkalmanként szó­lítja ide, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság ráckevei szakaszmérnökségének irodaházába, hisz Tö­kölön vigyázza a gátat. Somogyi László tizennyolc évesen szegődött a víz­ügy szolgálatába, s azóta is hűséges szerelméhez, a vízhez, s a vállalathoz, amelynél kezdett. Munkáját nem akárhogyan végzi, ékesen bizonyítja ezt kitünte­tései között a legrangosabb a Munka Érdemrend bronz fokozata. Mivel? Hogyan érdemelte ki? —'faggatom otthonában, a gátőrházban, ahol hamar lekerül az ün­nepi ruha. mert sok tennivaló várja, és gyorsan itt a nap vége. Egyelőre azonban a tágas, modern konyhá­ban ülünk, felesége társaságában, aiki csendben figyeli beszélgetésünket. — A feleségemnek bizony nagy érdeme van abban, hogy munkámat Így elismerik. Mert a gátőrnek nem csupán a töltést, a szertárat kell szigorú rendben tar­tani. hanem a portának is ragyognia kell. Ez pedig gondos asszony nélkül nem megy . Tökölön tizenhárom éve teljesít szolgálatot Somogyi László, Napjai nyáridőben hajnali négykor kezdődnek, télen — csippent a szemével — lustálkodhat egv ki­csit, ilyenkor csak fél ötkor szokott felkelni. Tenniva­lót nemcsak a gát ad. hanem az istállóban, ólban gya­rapodó állatok is. Most két lovat és egy kiscsikót. te­heneket és disznókat gondoz, a hízott bikák nemrég kerültek ki, és persze a pró jószágot is tartanak'. Csak a szépségükért két pávát is dédelget a család. Egy szóval: gátőrünket nem kerülgeti az unalom, sötétedésig talál dolgot magának. Most — gondolva a nvugdíiasnapok- ra — házépítésbe is belefogott. De nem is tudna más­képpen élni. — Munkásembernek születtem, semmilyen feladatot én még vissza nem utasítottam. Szeretek sokat és jól dolgozni. A jószágokkal se csak a haszonért bíbelődöm, kedvelem őket. A gát pedig — hát anélkül el se tudom képzelni az életemet. Egy telet dolgoztam még legény koromban az autógyárban, de tavaszt még úgy nem vártam, mint akkor. A területem különben kilenc és fél kilométer hosszú, ezt kell kaszálni, karbantartani, felügyelni. Nagy mérgemre mostanában egyre gyako­ribb, hogy egyesek szemétlerakó helynek tekintik a gátat. Mit tehetek? Elhordom az ócskaságokat, de na­gyon bánt ez a magatartás. Az idei tél emlékezetes marad Somogyi László szá­mára. Félelmetesen viselkedett a Duna is — amely mellesleg a stmaragdszín töltésig csak nagy árvíz ese­tén jön el —, volt egy időszak, amikor kétóránként kellett figyelni a torlódó jeget. De igazi félelmet a ti­szai zajlás keltett. Itt, a tököli házban együtt volt a csomag — ha nagy a vész, Somogyi Lászlónak is men­tit kell. — Örülök én, hogy nem lett baj, de azért... Szóval, nem bántam volna, ha menni kell. Mert az az igazi. Szembeszállni a természettel és győzni. Mint ’70-ben, a Számos-közben, ott aztán leckét kaptunk abból, hogy micsoda borzalmas erejű a víz. Hat héten át éijeF-nap- pal küzdöttünk az árral, de mj kerekedtünk fölül. Hát igen, az kemény próba volt. Békésebb időkben is akad azért feladat, amely el­szólítja Somogyi Lászlót a tököli gátról. Van a vállala­tának egy — az országban egyedülálló — technológiája, amelyet ügy hívnak: tömlőgátas mederelzárás. Több ízben kiállították a BNV-n, s az a Május 1. brigád sze­relte össze a berendezést, amelynek a tököli gátőr a vezetője már nyolc éve. „Vendégszerepeitek” a tömlős megoldással élesben is, Túrkevén, ahol gázvezeték­építés miatt kellett elzárni a csatornát. S MOST PAR SZÓT a Május 1. hevet viselő szocia­lista közösségről, amelynek különös ismertetőjele. hogy ahány a tagja, annyifelé teljesít szolgálatot. Ennek el­lenére á gátőrök csapata — 1938 óta — sokszoros aranykoszorús, háromszor, sőt ez alkalommal negyed­szer nyerték el a Vállalat kiváló brigádja címet. SZIGETI TERÉZ ...HÉTKÖZNAPOKBÓL A Rákosmezeje Tsz szántóföldjén Az OMÜV-nél, Törökbálinton A szobi szörpfizemben S,(«*.,«*■* &- elvi-:«« A Sas ad Tsz műhelyében A DK.V krakfeüzemében Erdősi Ágnes—Háncs óvsz ki János felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom