Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. ÁPRILIS 30., KEDD Gitáron vett telek Lábra kapott az ötlet Téglában, cserépben számoltunk Számíthatnak rám mellett segéd munkálkodtam. Hol a tetőfedő, hol az ács, hol a lakatos keze ügyében. Miért vállalom? — néz rám értetlenül a kérdés hallatán. — Amiért más. Mindenkiért, meg a három gyermekemért Berkes Árpád minden reggel hajnalban kel, hogy pontosan beérjen munkahelyére, a budapesti Vetőmagtermeltető Vállalathoz. Nyolc éve dolgozik a cégnél, ma már árukiadói beosztásban. Esteledik, mire hazaér. Számára mégis ismeretlen az utazással töltött időre való hivatkozás, ha a nagyközség közös ügyeiről van szó. A MI ÉRDEKÜNK és a falué egybeesik — magyarázza. — Sokan már nefh is annyira magunknak, inkább a gyermekeinknek építjük, szépítjük Tápiósze- lét. Ezért is szeretném, ha lenne egy új művelődési házunk. A régit bezárták, mert életveszélyessé vált. Igaz, a Kohászati Gyár építő Vállalat helyi üzeme a nagy. közös programok lebonyolításához ad számunkra helyet, gyakran hívnak híres művészeket is fellépni, akkor is ott vagyunk. De egy saját, közös művelődési ház mégis csak más^Oda bármikor beszaladhatnának — főként persze napközben — a gyerekek játszani, s nekünk felnőtteknek sem kellene Nagykátára mennünk, ha szórakozni akarunk. Mondtam már, számíthatnak rám, ha megszületik a nagyközségi művelődési ház építéséről az elhatározás. Berkes Árpádra és sok más társára biztosan számíthatnak Tá- piószelén. ók sfzok, akik nemcsak a jelennek, hanem gyermekeik- *8ék, a jövőnek iáSbpitik községeket. $***? ' HORVÁTH JUDIT Um itt lombos (a ’» Krdősl Ague* (elvitelei SOK SZERELEM kezdődik úgy, mint Berkes Árpádéké. Az alig tizenhét éves fiatalember és jövendőbelije együtt utaztak vonaton. Mivel mindketten Pestre jártak dolgozni, a találkozások egyre gyakoribbá váltak, bár ekkor már egyáltalán nem véletlenszerűen történtek. Hamarosan sor került az esküvőre. így került szülőfalujából, ~Jászkisérről felesége szűkebb pátriájába, Tá- plöszeiére Berkes Árpád. Tizenegy év telt el a közös utazgatások óta, s ma Berkes Árpád a nagyközség megbecsült és köz- tiszteletben álló polgára. — Először csak megszoktam, aztán megszerettem Tápiószelét — meséli a harmincéves fiatalember. — Igaz, gyorsan befogadtak, s az önálló otthon megteremtéséhez is sok segítséget nyújtottak. Szinte észrevétlenül repültek az évek, ma már három gyerekünk van. így, mint nagycsalád, a tanács támogatásával kaptunk házat ,és egy szép nagy kertet A segítségre Berkes Árpád segítséggel válaszolt. Kevés olyan társadalmi munka zajlott le Tá- piószelén az elmúlt években, amelyen ne lehetett volna látni a magas termetű fiatalembert, amint kubikol, vagy éppen téglát cipel. — Két évvel ezelőtt nagy járdaépítési akciót szerveztünk. A tanács adta az anyagot, az utca lakosai pedig összefogva, elvégezték a munkálatokat. Most a sportcsarnok építésénél, segédkezünk. Még emlékszem, amikor megszületett a sportlétesítmény ötlete. Jómagam a helyi futballcsapatban játszom, de nagyon soka „passzív’!. sportrajongó is.a ■í.lakiba«. Bgysae^Sak"'lábra kapott • közöttük az ötlet: csináljunk saját csarnokot. Én is szákiparosok egy kétszintes házat, a következő évben befejezték, miközben a ésalád négytagúra gyarapodott. Körülpillantva a lakásban, úgy tűnik, hogy a bebútorozás nagy gondjának java is mögöttük van. S mindezt a .szülők anyagi támogatása nélkül, gyakran mindössze egy keresetből. — Hogyan csináltuk? — kérdez vissza Molnár István, mintha időt akarna nyerni gondolatainak rendezéséhez. Hiszen érdemes-e a sok lemondásról beszélni, amikor ma már a készben ül az ember? — Dolgoztunk — mondja végül. — Hajtottam a műhelyben és utána itthon. Ha az ember látja a célját, érzi az értelmét, többre képes. Ha teáidban, gerendában, cserépben számoltunk, akkor könnyebb volt. Persze, ma már tudjuk, hogy ide, ahol szinte mindig fúj a szél, elsőosztályú ablakok és jobb hőszigetelés kellett volna, de többre nem futotta. Most kiszuszogjuk magunkat, mert nemcsak ez a ház van a világon. Jó lenne többet foglalkozni a gyerekekkel, élni, értelmesen élni egy kicsit. — Gondolom, még nyaralni sem voltak a nászútjuk óta? — De bizony hogy voltunk — mond ellent a fiatalasszony. Kiderül, amikor beköltöztek, mindössze háromezer forintjuk maradt. Ez már semmire sem volt elég, sem vakolásra, sem burkolásra. A fiatalok viszont erejük végén jártak. Legjobbkor jött a felkínált vállalati üdülés, elmentek két hétre a Balatonra. Nagyon keményen dolgozni kell Amikor arról faggatom őket, hogy mit szeretnének elérni a családi öt- meglepő vá„Jaszokak .kapok.-,,.Az ülőgarnitúra, amely még" hiányzik, a2. idei költségvetésben szerepel, de nagyobb célokról nem beszélnek. Csupán utazásról, vasárnapi munka helyett családi kirándulásokról. — Pista a gazdaság gmk-jának a tagja lett — így a fiatalasszony. — Nagyon sokat dolgozott az utóbbi egy évben. Láttam, hogy este, amikor hazatért, már szinte beszélni is fáradt volt. A pénz, amit hozott, nagyon jól jött, hiszen abból lett a padló, a bútor és sok minden más. De, ha visszamegyek a gyesről, akkor nem engedem, hogy ennyire hajtson. Persze, be kell keríteni a házat és van még mire költeni a falakon belül is, de nem vágyunk kocsira. vagy más drága dologra. Elvezni szeretnénk, amit elértünk, együtt a fiúkkal. — A városiak azt hiszik, hogy nekünk, falun élőknek ajándékként teJó egy kicsit pihenni rém a fű között a krumpli meg a zöldség — mutat a kertre a fiatal- asszony. — Pedig azért nagyon keményen meg kell, dolgozni, ősszel Is, tavasszal is két-két kosár követ szedtünk ki a földből. A szomszéd „vigasztalt”, hogy az ő telkéről egy teherautónyit vittek el. Azt hiszem, hogy zöldségért mi is a boltba járunk majd. — Mire legközelebb erre jár — jegyzi meg halkan a fiatalember —, mondjuk, mire a családi ötéves terés lomljof fa. is. ,~ MÖZA KATALIN A szél rázza az ablakokat, pedig nincs rossz, idő, vakítóan süt a nap. Piliscsaba új telepén azonban szabadon nyargalhat a szél, a frissen parcellázott telkeken egyetlen nagyobb fát sem látni, az épülő házak között semmi sem állja útját. A fiatal pár, akiknél látogatóban vagyunk, szívesen emlékszik vissza a közelmúlt eseményeire. Május elsején hajnalban kezdték — Nyolc éve ismerkedtünk meg és elég gyorsan elhatároztuk, hogy ősz-' szeházasodunk — kezdi Molnár Istvánná. — Akkor még úgy képzeltük, hogy veszünk egy házat. Igaz, hogy mindössze húszezer forintunk volt és szüléinktől sem számíthattunk anyagi segítségre, de ezek azok a dolgok, amikkel nem törődik az ember, ha fiatal és szerelmes. Ügy beszél, mintha már idős volna, pedig egyetlen nappal sem látszik többnek mint amennyi; huszonöt éves. — Azért változtattuk meg az elhatározást, mert kiderült, hogy olcsó telkeket parcelláz a piliscsabai tanács. Molnár István fájó szívvel pénzzé tette hobbijának tárgyát, a gitárt és az erősítőt, ezeknek árából vásárolták 8 telket. Az indulásnál annyi anyagi segítséget kapott az ifjú pár, hogy egy esztendeig a fiatalember szüleinél laktak, szinte egész fizetésüket takarékba tehették. Ennek ellenére, ahhoz, hogy az OTP-kölcsönt megkaphassák, személyi hitelt kellett felvenniük. — Három éve, május elsején hajnalban kezdtük a falakat húzni és október elsején beköltöztünk — folytatja a férj. — Se^inek nem kívánom azt a nyarat/ Se jnegérté. Szerencsére, segítettek a szakember-rokonok és jöttek a barátok is. Szinte minden időnket itt töltöttük, amíg az orrunknál tovább láttunk, dolgoztunk. Persze októberben a ház még csak nagy jó indulattal volt lakhatónak nevezhető, de amikor már bent lehettünk, sokkal több időnk volt a befejezésre. \ család közben négytagúra gyarapodott A saját otthonba már ■hárman költöztek, 1980-ban megszületett Gábor. Másfél éve pedig Tamás. Gyors leltárt készítünk. Molnár István huszonhat esztendős, a Pilishegyi Állami Gazdaság lakatosa, a * fiatalasz- szonv a gyes előtt Piliscsabán a Posta Csekkszámláló Hivatalában dolgozott. Fél esztendő alatt felépítettek Oldalszalonna volt a valuta Embert formáló erő A dohányzóasztad mellé telepszem nem háborítom meg a házi műhedy rendjét. Az asztal lapján fekvő kemény borítású könyvet is a házigaz. da ínta. Egyelőre kéziratban vár a valamikori nyomtatásra, A környékbeli szövetkezeti mozgalom, a szobi Áfész története olvasható benne. Itt, az íróasztalnál kell feldolgozni a Meteorológiai Intézetnek a kertben elhelyezett műszereiről leolvasott adatokat is. Erre naponta négyszer húsz percet fordít a tanár úr, méghozzá pontosan meghatározott időben. Aztán a napi értékeket a megfelelő számjelekkel megtáviratozza Budapestre. Ezt 1949 óta csinálja. A szövetkezeti mozgalomhoz ennél is régebben van köze, s erről Szobon azt mondta: — Embert formáló erő. Történelem az is — Ezt hogy érti’ — kérdeztem volna, ha az események forgatagában akkor el nem kerüljük egymást. A vámosmikolai otthonban térünk visz- sza több elhangzott gondolatra. A történelemben ugyanis nem általában vesz részt az ember, s a 79 éves Szatmáry István sok tapasztalatot gyűjthetett. Történelem az is. ahogy az Áfész helyi intéző bizottságának elnöke lett. Negyven évig tanított a faluban. A felszabadulás előtti lehetőségek szerint kántortanítóként. De már ekkor is megszervezte a parasztemberek helyi biztosító társaságát, s ha valakinek elhullott az állata, megtérítették egymás kárát. „A múltat tiszteld a jelenben, ./ $ tartsd meg a jövőnek!’” — hangzik a Vörösmarty-idézet. 1945-re emléke, zünk, amikor a Földmíves Szövetkezet megalakítására került sor, nehéz körülmények között. Só, cukor, petróleum kellett a falunak, s a legnagyobb valuta az oldalszalonna volt. Gál Árpád budapesti gyári munkás, kommunista s a helybeli Szabó István voltak az alapítók, Sinkó Péter volt az elnök, Szatmáry István a pénztáros. Legtöbbször pénz nélkül. Néha a tagok vállaltak felelősséget az áru kifizetéséért, a’ vezetőségiek pedig élelemmel telerakott batyukkal indultak a városokba árukért. Ilyen 'kemény munkával formálták a’szövetkezeti mozgalmat, miközben maguk is formálódtak. Aki a vámosmikolai ABC-áruház polcai között válogat, a műszaki boltban vásárol, s más helyi kereskedelmi intézményt keres fel, ennek a munkának élvez: az eredményeit. Szatmáry István tanító volt, de 1953-ban tanári diplomát szerzett az ELTE-n. Az Áfész helyi intézőbizottsági elnökének két éve választották meg. 1945-től mindig munkája mellett áldozott időt a mozgalom ügyeire. A tanári pálya utolsó két évét igazgatóként, töltötte Bernecs- barátiban. Mindig újra kezdeni Mindig izgat a kérdés: — Mi a titka annak, hogy ez a generáció sohasem kedvetlenedlk el, mindig tud ' lelkesedni, újra kezdeni? — Tűzben edződik a vas — hangzik az ismert közmondás. Az esőkabát ismét lekerül a fogasról. Kell az már ebben a korban, ha szél járja át a kertet.... ' KOVÁCS T. ISTVÁN Gyorsan futó patak hídján kell átmennem, s hosszú utat teszek a vámosmikolai Dózsa György utcán. Azt mondták, kérdezzem, hol lakik a tanár úr, bárki biztosan megmutatja a házat. Kertjében foglalatoskodó, esőkabátos ember integetett felém, amint meglátott, ahogy érdeklődöm. Menjek csak be az udvarra — mutatott a kapu felé, mindjárt jön ő is. Két kutya megkötve csaholt felém, a fekete a bódéjában fekve mondta a magáét. — Arra is lusta, hogy felkeljen, pedig még fiatal — jegyezte meg elém- iövet a házigazda, aki előtt az ilyen tulajdonság még akkor is ellenszenves, ha kutyáról van szó. A tágas udvart tollasodó csibék, néma japán kacsák, s más háziállatok népesítették be. Mögöttünk a kert, távolban a nagybörzsönyi torony, fölötte a hosszan ölnyúló,.kék hegyláncolattal. Eszményien szép vidék — mondtam ki ösztönösen a ház felé tartiva. Egyelőre kéziratban Szatmáry István szülőföldjének tartja ezt-a tájat, mert 12 éves kora óta itt él" Az emberek lelkes lokál- patriótának tekintik. , Ezerkétszáz négyszögölnyi a kert. Zöldség, gyümölcs terem benne és búza az aprójószágnak. Jócskán maga műveli. Talán ez a napi, rendszeres fizikai munka a megtaríc'tja bőséggel áradó jókedvének, annak az élénkségnek, amivel a közügyek, s azon belül főleg a szövetkezeti mozgalom, kérdései iránt érdeklődik. Tvardovszkijt idézte a szobi Áfész ■ idei küldöttközgyűlésén, s most is verssorokkal válaszol derűsen, amikor az eredeti szülőhelye felől érdeklődöm. — Talán magyar szakos volt? — Nem. Matematika. De az Irodalmat is nagyon szeretem. Főleg a klasszikusokat. A költők közül Petőfit, Aranyt. De talán üljön oda — mutat a székre a zöld posztóval borított íróasztal mellett —, ott köny- nyebben jegyzetelhet.
