Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
1985. ÁPRILIS 30., KEDD PEST MEGYEI HÍRLAP 11 A verseny teljes embert kíván A starttól a célig Sokan CS sokszor megkondítottuk a vészharangot, egy adott pillanatban tévedhetetlenül érezve, a tények birtokában állítva: a munkaverseny korábban oly töretlen lendülete, a szocialista brigádok tenniakarása valahol félre- siklott. Vakvágányra futott. Az adott pillanatban, helyzetben, amikor a munkaverseny-felelős a korábbi eredményeket ismételgette, a brigádvezető is bizonytalanul sorolta, mi mindent csináltak egy évvel korábban, s akarnak, szándékoznak majd — akkor, abban a pillanatban, ott s abban a helyzetben igazuk volt. Közhely, ám még mindig igaz: ahol a gazdasági vezetés adós maradt az értelmes célok, feladatok' megjelölésével, felsorokaztatásával, ott elbizonytalanodik a brigádmozgalom. Mert a brigádtagok éppúgy nem biztosak abban, mint vezetőjük, hogy abból a sok-sok tennivalóból, mely egy vállalat, egy üzemrész, égy műhely előtt tornyoso- dik, melyik a legfontosabb s melyik a legcélravezetőbb. Hosszú az út a starttól a célig. Am hogy mégis képesek vagyunk a célba beérni, azt a vállalatoknál, termelőszövetkezetekben dolgozó szocialista brigádok teljesítményénél, az általuk elért kiváló címnél semmi sem bizonyítja jobban. Ez még akkor is igaz, ha azon a vállalati ünnepségen, amelyen a kollektíva munkája alapján elnyerte az ágazati minisztérium, a szakszervezeti központi vezetőség által odaítélhető kiváló címet, oklevelet, a brigádoknak csak úgynevezett házi kitüntetés jutott, jut. A vállalat kiváló brigádja címmel kell beérniük. Azért tévedés lenne azt hinni, hogy a vállalat kiváló brigádja cím nem lenne fontos, megbecsült elismerés. Elég, ha figyelmesen nézi az ember a brigádvezetők arcát. Például legutóbb a Pest megyei Műanyagipari Vállalat ünnepségén, ahol tizenkét brigád vezető- je-képviselője vette át a kitüntetést. Mert a jók között a legjobbakhoz tartozni, a jók között a legjobbak egyikének lenni, az nagyszerű dolog. Most, amikor a munkát köszöntjük, az elért eredmények előtt tisztelgünk, bebizonyosodik, mily szerencse, hogy a vészharangot csak emlegetjük, de nem húzzuk meg. S az is szerencse, hogy azokra a jelekre, melyek a megtorpanásra, az elbizonytalanodásra irányítják figyelmünket, oly' érzékenyen reagálunk. Elég körülnézni Pest megye vállalatainak portáján, az eredményeket számba venni, s máris kiderül, mit adott, mire képes a szocialista munkaverseny-mozgalom. Mennyi mindennel gyarapodtunk, gazdagodtunk általa, s hányszon segített a nehéz órákon, meleg helyzeteken át bennünket az az erő, amit a szocialista brigádok jelentenek, amire egyesegyedül ők képesek. Változó gazdasági körülmények közepette, a szabályozók szorításában, nehezen szokva, hogy velük együtt kell megtanulnunk élni — lám, mégis csak legalább huszonhatan yehették s veszik majd át május végéig a kiváló munkát tanúsító okleveleket. Elsősorban ott, ahol a gazdasági vezetés a feladatok megoldásakor a szocialista brigádokra támaszkodott, rájuk alapozott, épített. S j hogy nem homokra építettek, hanem szilárd alapra, az mint már annyiszor, most is bebizonyosodott. S bebizonyosodik az év hátralevő részében, a majd ránk köszöntő hetekben, hónapokban. A Csepel Autógyárban éppúgy, mint a Váci Kötöttben vagy a bélésse- lyem-szövőben, a budaörsi költségvetési üzemben, a százhalombattai DKV-ban. S lehetne a felsorolást folytatni. Mert a lista tekintélyes. S valahogy gyarapodik — bár már nem számottevően —, mert pgész váratlanul kiderül, hogy még az utolsó pillanatokban, az alapos mérTegelés feljuttatott újabb kollektívát a kiválók listájára, az arra érdemesek csapatába. Iparról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a mezőgazdaságról sem. Pest megye mezőgazdasági üzemei között is nem egy akad, amely birtokosa lesz rövi-s desen a kiváló címnek. Kiváló munkáért, a hozamok növekedő-' séért, az alaptevékenység átgondolt tervezéséért, egy olyan év után, amikor másodjára sújtotta a gazdaságokat az aszály. Van itt erő, alkotókedv, megújulási készség. A mezőgazdaságban tevékenykedő szocialista brigádok tenniakarása, az általuk elért eredmény húzódik meg a négy kiváló termelőszövetkezeti cím, három elismerő oklevél s az ugyancsak három miniszteri dicséret mögött. Mert munkáért adták-kapták... Éppúgy, ahogy az ágazat kiváló brigádja címet a kerepestar- csaicknak s a gyáliaknak. Nem vették még át, ám a jó hír gyors lábon jár, így bejelentették a TESZÖV küldöttgyűlésén. S hogy ne torpanjon meg a brigádok tettvágya, áldozatvállalása, a feladatok teljesítése, ebben segített a TESZÖV által tavaly első ízben meghirdetett — a gazdaságokban dolgozó brigádoknak szóló — o TESZÖV kiváló brigádja címért indított verseny. S verseny volt ez a javából, ezt a benevezők népes tábora is igazolta-bizonyítot- ta. S az eredményhirdetés: az abonyi Ságvári Endre (Bánki Donét), a ceglédberceli Egyetértés (Lakatos), a vácszentlászlói Zöldmező (Arany János, a solymári Rozmaring (Dobó Katica), a budaörsi Sasad (Üttörő), a sziget- szentmiklósi Szigetfő (Universal), dunavarsányi Petőfi (Március 21.), a tahitótfalui Kék Duna (II. Rákóczi Ferenc) brigádjai egyértelműen bizonyították, a szabályzók, ha nagyon nehéz helyzet elé is állították az ágazatot — mert nehéz helyzet elé állították! —, s ha csökkent is a melléküzemág bevétele, az ott foglalkoztatottak száma, azért a közös gazdaságok még ilyen körülmények között is példásan helytálltak. A rögös Úton a brigádok a soksok buktató ellenére is képesek a verseny tempóját felvenni, a diktált „menetsebességet” tartani, sőt, ha a szükség úgy kívánja — s a belső szükségszerűség, a ten- niakarás úgy kívánta! — átvenni a vezetést. S most újra startolni, hogy egy év múlva újra felsorakozzanak abban a népes táborban, amelynek tagjai á munkát köszönteni egy rövid időre összegyűlnek. VARGA EDIT lassan világosodik az égbolt kékje Biztos kezű szerelők műszakja Kavics MiháJy autószerelő alvázvizsgálat közben A kiemelt motort szállítja targoncán Budavári Endre Hancsovszki János {elvételei latban: garázsmester). Minden oké, mert int. s fellendül, a sorompóféle, feldübörög a motor. Ismét egy katonás jelentés, s egymás után, rendben futnak ki az autóbuszok a járatindításhoz. A mindennapos pontos szolgálati menetrendben egy meglepő intermezzo. Az előtérben összefutunk Tóth Gábor nyugdíjas kertésszel. Hallotta a tv-ben, hajnalra fagypont körüli hőmérséklet várható. Felkelt kettőkor és bejött, hogy fóliával takarja be a kőedényekbe kiültetett bimbózó muskátlijait. És micsoda parkot gondoz kerítésen kívül és belül!? Hozzáértő kezekkel nyírott pázsit, csemetefasor, fenyőfák és díszcserjék zöldellnek üdén az épület szakban általában harminc kocsi megy át a kezük alatt. Á hajnali órákban a legerősebb a munkatempó. A tömegközlekedés az agglomerációban alkalmazkodik a fővárosi üzemek reggeli munkakezdéséhez. Legkésőbb öt óráig valamennyi busznak el kell indulnia. Az érdi volánosok hetven autóbusza tizennyolc vonalon naponta ezerháromszáz járatot teljesít, a fővárosba (és vissza, a körzetben és a helyi vonalakon több tíz ezer embert szállít. Biztonságukért mindenekelőtt itt kell nagyon megdolgozni. Csak ezzel a biztosítással tehetik meg azután a magukét a gépkocsivezetők is. Stabil a gárda Stabil a gárda évek óta. Biztos ke. zű, megbízható szerelők kellenek ide. Az állandó éjszakai műszak embert nyűvő munkáját csak a különösen teherbírók vállalhatják. Közöttük dolgozik a fiatal, nyírott szakállas Kovács Mihály szerelő, aki az immár tizenegy éves gyakorlatával pályakezdőnek számít — ahogy tréfásan bemutatják. Az érdi szakmunkásképzőben végzett annak idején, s ez az első munkahelye. Két kisgyermek apja, házat épít a Gyula utcában, kell a pénz. Egyébként a felesége is az üzemigazgatóság dolozója. Ami az éjszakázást illeti, megszokni nem lehet, legfeljebb beletörődni — mondja, amikor néhány percre előbújik a szerelőaknából. Aki itt helytáll éjszaka, azt meg kell fizetni — vallja az igazgató. Tavaly emelték tíz százalékkal az éjszakai pótlékot, így most már 50 százalékot fizetnek. A munka folyamatos, hétvégeken ügyeletet tartanak, fél létszámmal. Ezután a hétfő érthetően a legnehezebb. Bizony, elkel a segítség is az éjszakásoknak. Gyakrán megy a kocsi mindenkiért, aki mozgósítható. A hétfőknél irdatlanabb tempót csak a kemény, hideg téli nápók'diktáltak — így emlékeznek vissza. S miközben a műszáki telepen- az utolsó kocsikat mossák, vizsgálják, az utcákon, a megállókban egyre több az ember. Pontos indítás Lassan világosodik az égbolt kékje. Ezen a hajnalon is tizenhétezer embert kell eljuttatni Érdről, túlnyomó többségében a fővárosba, munka- helyk'özslbe, rövid két-három óra alatt. Ilyenkor a parkvárosi Bem tér a legforróbb pontja a városnak. Stoppoljuk az időt, a központ felől ötpercenként — hol zsúfoltan, hol félig üresein — érkeznek a térre az autóbuszok. Minden kocsira több tucat ember vár. A térről induló mentesítő időközönként kiüríti a megállót. Fél hat után ritkul a tömeg, de csak rövid időre, majd kezdődik minden elölről... A buszvonal városközponti végén, az Érd-felsői forduló indítófülkéjében Tóth Sándorné pontos indításokról ad számot. Egyetlen járat sem marad ki. Tóthné Pusztazámorról, a 3.20-as első járattal érkezik ide, vagy megy tovább a Kosztolányi térre minden hajnalban. 'Nehéz élet ez, de határozottan küe- léntij semmi pénzért be nem ülne egy számára unalmas irodába. A központi pályaudvaron találkozunk ismét a hajnali szolgálati busz ősz hajú sofőrjével. Takács Lászlóval, aki 1963 óta vezeti a Harc a békéért gépkocsivezető szocialista brigádot, a vállalat kiváló brigádját. Most kapták meg harmadszor ezt a kitüntető címet. A tizenöt tagú csapat a tétényi és a helyi vonalakon dolgozik. A brigádvezető mai első találkozásunk óta már többször végigjár, ta Tétény—Érd között az utat. ' KÁDÁR EDIT Még alszik a nap is. A csillagfényes sötétkék ég alatt pihen a város. Kihaltak Érd utcái. Két fénynyaláb pásztáz a kanyarban, a helyi Volán üzemigazgatóság hajnali szolgálati autóbusza rója szokásos körútját. Takács László ül a vezetőfülkében, az érdi volánosok egyik rangidős pilótája. Utasai az első járatok gépkocsi- vezetői. A sofőr néhány baráti szót vált a hajnali ellenőrzésre érkezett igazgatóval, Klement Andrással, s már indul is tovább. Néptelen a központi autóbusz-pályaudvar. Két-három álmos utas écsorog az indítóállások kivilágított táblái alatt. A forgalmi szolgálat üvegfalú helyiségében még egyedül ül Szabó József, forgalmi szolgálatpatai László garázssofőr viszi át a buszokat az automata mosón Damu Gábor szerelő a próbapadnál tevő. Jelenti, hogy minden rendben, már kifutott a legelső járat Puszta- zámor felé, perceken belül elindul a kocsi Diósdon át Budapestre, utána a másik, a Bem téren át az M 7-esan, szintén a fővárosba. Katonás jelentés Megelevenedik a pályaudvar környéke, egymás után érkeznek a sárga kocsik az indításhoz. Fél négy múlt... Míg kifelé tartunk az üzem- igazgatóság Szajkó utcai műszaki telepére, újabb négy-öt üres csuklós suhan el mellettünk, a végállomásra igyekeznek. A másfél éve átadott korszerű telep! kapujában a kifelé tartó busz lépcsőjén állva ellenőrzi a ' kocsiokmányofcat Szalisznyo Sándor garázs-művezető (belső hasznáelőtt. Díszére válna a város központjának is. Az épület mögött parkoló autóbuszok sora. Szemben a nagy szerelőcsarnokból motortúráztatás zaja hallatszik. Bozsér József éjszakai szerelő csoportvezető járkál a szervizaknák fölé állított bqszok között, utasításokat osztva a rend kedvéért. Mert hiszen itt mindenki tudja a dolgát. Éjszakánként tizenöt ember dolgozik a szerelőben, az a feladatuk, hogy forgalombiztonsági szempontból ellenőrizzék az alvázakat; a fékrendszert, a futóműkötéseket, a gumikat, a kormányszerkezetet, a világító- és jelzőberendezéseket, az olajszinteket, s közben rendbehozzák, ami hibás. Bozsér József és csapata évek óta éjszakázik a szerelőben. Egy-egy mű
