Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
1985. Április 30.. Kedd ' PEST MEGYEI HÍRLAP Dr. Németh József: Es elindultak a baloldal felé Az értelmiség megnyeréséért folytatott harcban mindig kettős feladat hárult a baloldali erőkre. Egyrészt a maguk oldalára kellett állítani az értelmiséget, másrészt ki kellett nevelniük saját értelmiségüket. Közvetlenül a felszabadulás után hazánkban az értelmiség három csoportját lehetett megtalálni: a Hor- thy-korszakot kiszolgáló, vele eszmeileg is azonosuló vezető értelmiséget. a politikailag indiíferensek vagy ingadozók csoportját, a demokratikus értelmiség aktív elemeit. Fontos feladata lett a baloldali* erőknek, hogy megerősítsék a demokratikus értelmiség aktív elemeit. „Meg kell tanulnunk — írta Lukács György —, hogy a marxizmust ne mint dogmát propagáljuk, hanem mint eleven feleletet, aktuális, eleven fájó kérdéseinkre.” Egyrészt növelni kellett a kommunista értelmiség létszámát, másrészt helyes szövetségi politikával meg kellett nyerni mindazokat az értelmiségieket, akik együtt akartak és tudtak haladni a párttal az új társadalmi rend megteremtéséért t indított küzdelemben. Rendezni a sorokat Hogyan lehetett megnyerni az ér- . telmiséget ? A baloldali erők bátran szembeszálltak azokkal, akik az egész értelmiséget akarták felelősségre vonni az ország második világháborús szerepéért. A háború idején egyre többen döbbentek rá arra, hogy valahol utat vesztettünk — ezeket segíteni, támogatni kellett az útkeresésben. A fasizmusból, a háborúból kiábrándult értelmiség nagy része passzív szemlélője volt a fel- szabadulás utáni kibontakozásnak. Sokan féltek a 'számunkra még ismeretlen jövőtől, nem látták világosan a baloldali erők tevékenységér, 'nek hajtóerejét. »*-* 1 • *;! .« Az MKP mindent megtett annak' érdekében, hogy rendezze az értelmiség sorait, annak minél nagyobb részét bevonja az ország újjáépítésébe. 1945. február 4-én a pesti Magyar Színházban az MKP értelmiségi nagygyűlésén a felszabadult Pest szellemi életének majd minden munkása megjelent. Itt Orbán László az MKP nevében arról beszélt, hogy a 25 éves ellenforradalmi rendszer terrorja után a felszabadulás adta lehetőségek között mi a feladata az értelmiségnek: „Az MKP nemcsak a munkásosztály harcát vezeti, de élen akar járni mindenütt abban a küzdelemben, mely az ország kulturális életének fejlődéséért, szabadságáért folyik.” Azok az értelmiségeink, akik elindultak a baloldal felé. múltjukon keresztül felismerték rétegük múltbeli ellentmondásos szerepét, és megtették az első pozitív lépéseket, a baloldali erők segítőkész, együttműködni akaró és tudó politikájával találkozhattak. „A magyar értelmiség többségében megvan minden szellemi és erkölcsi képesség arra, hogy a világgal együtt siessen, hogy felépítse a szabad és boldog Magyarországot” — írta Lukács György. Az értelmiség különböző csoportjai más és más társadalmi és politikai tudattal rendelkeztek. A baloldali erők tenni akaró és tudó politikája alakította a mérnökök, az orvosok, a pedagógusok tudatát. Természetesen hangsúlyozni kell, hogy itt nem egységes vonal, csak fejlődési tendencia rajzolható fel. Voltak megtorpanások, visszalépések, útkeresők és cél- tévesztők, de az értelmiség többsége egyre inkább tudta és értette feladatát és felelősségét. Hazánkban — mint ismeretes — a társadalmi politikai küzdelmek 1948 fordulójára megteremtették a proletárdiktatúrát. A Kommunista Párt — együttműködve más progresszív erőkkel — reális, a magyar valóságot elemző és a tömegeket mozgósítani tudó politikája eredményes volt. Különös ellentétpár A politika értette és alkalmazta Lenin tanítását a szövetségi politikában is. Ennek következtében az értelmiség tudatváltozása együttjárt tudatformáló szerepének módosulásával. A népi demokratikus forradalom győzelme után megkezdődött hazánkban a szocializmus építése, amelynek megoldandó feladatait a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) programnyilatkozata jelölte ki. E fontos pártdokumentum hangsúlyozta, hogy az értelmiség zöme egyre inkább rátért a munkássággal és a parasztsággal való együttműködés útjára. Az 50-es évek értelmiségi politikáját egy különös ellentétpár jellemezte. Egyik oldalon a kimutatható kétségtelen eredmények (a szociális összetétel pozitív irányban vaió megváltozása, új ösztöndíj- és kollégiumi rendszer bevezetése, falvak kulturális színvonalának emelése), másik oldalon viszont a kapkodás, a volpntarista elképzelések. Az éredrriényeket sorolnám- inkább. nem, a hibákat.' Miért? Ügy vélem, az utóbbi időben mintha er-. ről megfeledkeznénk, s ezzel nem kis kárt okozunk tegnapunk reális megismertetésében. Történelmi fejlődésünk torzóját adjuk, s ez nem marad hatástalan egész nemzedékek tudatában, Az 1950-es évek nem tartottak addig, amennyi ideje egyesek vitatkoznak róla. E viták sokszor apolo- getíkusok, ellentétes folyamatok elindítói. Felelősségünk éppen abban van: úgy mutassuk be ennek az időszaknak mozgásait — eredményeit és torzulásait —, hogy a tanult történelemből a ma ifjúsága reálisan ismerje meg az «apák történetét. Visszatérve az értelmiségi politika történetéhez — az MDP látva a hibákat, 1956 nyarán határozatot hozott az értelmiségi politikáról. Ebben megfogalmazták az értelmiségi politika gondjait, s a kibontakozás lehetőségeit. Kifejezésre jutott az a jogos igény is, hogy a gazdasági tervek kidolgozásánál meg kell hallgatni az értelmiség véleményét, támaszkodni kell szakértelmére. A határozat megjelenése után intézetekben, üzemekben az értelmiség különböző csoportjainak élénk vitái jelezték a határozat szükségességét és fontosságát. 1958 és 1957 elején megkezdődött a párbeszéd az értelmiség különböző csoportjaival. A párt abból a helyes elvből inüult ki, hogy az értelmiséggel a felszabadulás után kialakult jó szövetségi politikát kell az 1950-es évek megtorpanásai után tovább folytatni. Legfontosabb kérdés volt e területen az értelmiség eszmei-politikai megnyerése. Az értelmiségi politika szempontjából, de egész népünk művelődését illetően is jelentős esemény volt az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek megjelenése 1958 júliusában. Az irányelvekben több lényeges megállapítás mellett hagy hangsúlyt kapott az is, hogy: ^Értelmiségi poli- tiicánk rendkívül fontos feladataként külön is ki kell emelni a nem marxista értelmiség ideológiai átformálásának kérdését. Ezt a munkát az eddiginél magasabb színvonalon kell tovább folytatni, figyelembe véve az egyes értelmiségi rétegek sajátos helyzetét, fejlettségi fokát.” Az értelmiség társadalmi, politikai helyét és szerepét vizsgálva nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy egyetlen osztálynak vagy réteg nek a helyzete sem független a tár- sadalömban végbement változásoktól. Az adott időszak gazdasági és politikai feladatai megfogalmazzák a teendők rendjét, ám az eredményesség, a jól végzett munka örömének megtalálása és megvalósítása nem mindig a műszaki értelmiségen mű lik. Egyértelmű válaszok Mi a magyar értelmiség társadalmi, politikai funkciója jelenleg? Milyen feladatai vannak a jelen és a jövő-formálásában? Sajátos értelmiségi feladatnak mondhatjuk ma gazdálkodásunkban a minőségi igény felkeltését. Termelési struktúránkból, a külkereskedelemben realizálódó .nemzeti jövedelmünk nagy hányadából következik, hogy-a külföldi piac értékelésére igen érzékeny a magyar gazdaság. Nem elméleti tétel, hanem a gyakorlat figyelmeztet szinte napról napra arra, hogy csak akkor tudjuk elkerülni a nagyobb Visszaeséseket, ha- fokozzuk a versenyképességet, s ha a minőség tekintetében egyre nagyobb hitelé lesz a magyar termékeknek. Azt kell elérnünk, hogy egész társadalmunk számára ne csak gazdasági, hanem erkölcsi kategória is legyen a jó minőség, a lelkiismeretes és pontos munka. Ebben — a jobbnak és az újnak az állandó keresésével — az értelmiségnek kell az élen járnia, amihez viszont elvárhatja a jó munkafeltételek megteremtését. Az értelmiség tevékeny, cselekvő része joggal várhatja azt, hogy tényleges társadalmi súlya és szerepe alapján fokozódjon megbecsülése. Az MSZMP szándékai világosak e területen is. A gondot elsősorban az okozza, hogy évtizedek lemaradását kérjük számon — néha türelmetlenül. Arra is ügyelni kell, hogy 'a gazdasági bajok ne legyenek a tudati gondok melegágyai, amelyek ideológiai zavart, kaotikusságot eredményeznek. Erősíteni kell a vitázó marxizmust, amelyhez szükségesek a politika egyértelmű válaszai. Hámori Anna: Paraszti sorsfordulók A felszabadulás előtti Magyarország megoldatlan problémáinak egyik hordozója a feudális eredetű nagybirtokrendszer, s ezzel összefüggésben a mezőgazdaság túlnépesedése, az agrárnépesség kedvezőtlen struktúrája. 1938-ban az ország lakosságának 50 százaléka élt a mező- gazdaságból. Az 1945-ös demokratikus agrárforradalom széfzúzta a feudális maradványokat, az agrártő- két, megnyirbálta a nagyparaszti birtokok befolyását. Földhöz 'juttatott 600 000 családot, ezzel megerősítette a forradalom továbbvitele szempontjából döntő fontosságú munkás-paraszt szövetséget. Kettős szorításban Magyarországon a munkás-paraszt szövetségnek történelmileg sajátos vonása a két társadalmi csoport nagymértékű összefonódása. Míg a felszabadulás előtt a különböző agrárproletár rétegek alkották a munkásosztály felét, a földosztással a parasztság száma és aránya a munkásosztályból, illetve az agrár- proletáriátusból növekedett meg. Ez az összefonódás tudati szempontból is sajátos helyzetet jelentett. A mezőgazdasági nincstelenekben is élt a föld utáni vágy, éppen ennek kielégítését várták az új rendtől. Ugyanakkor birtokos paraszttá válva is megőrizték az agrárproletár lét számos vonását. Az újgazdákban a földek birtokba vételének elemi, mindent elsöprő igénye mellett a gazdasági tartalékok, a termeléshez szükséges felszerelés és részben a tapasztalat hiányában aggodalom is megfogalmazódik. A földosztás során Pest megyében is elhangzó kérdések: „Mi lesz, ha az uraság nem méri a kommen- ciót?” „Az intézőre is szükség van, mert ő ismeri a legjobban a földet.” „Ki fogja fizetni az adót?”, illetve „Miből fogunk adót fizetni?” Az újgazdák nagy, része tudta, hogy a termelés megindításához segítségre van szükség. Éppen ennek ismeretében fordított különös gondot támogatásukra és . megnyerésükre a kommunista párt. De ez a kettős helyzet kifejeződik az egyes koalíciós pártok falusi bázisának alakulásában, a választási eredményekben és a későbbiek során a mezőgazdaság szocialista átszervezésének számos jellemző vonásában. Napjaink közgondolkodása látja az 1945-ös demokratikus agrárforradalom jelentőségét. Ugyanakkor az is elfogadott, hogy a föfdosztás minden eredménye mellett sem oldhatta meg önmagában az agrár-túlnépesedés problémáját és nem biztosíthatta a mezőgazdaság optimális fejlődését. Nagymértékű a gazdaságok elaprózódása: 37 százalék volt a három holdon aluli, önálló megélhetést nem nyújtó tulajdon aránya. Közgondolkodásunk éppen a kialakult agrárkultúra ismeretében tulajdonképpen nem reagált azokra az esetenként elhangzó felvetésekre, amelyek a magyar mezőgazdaság fejlődését farmertípusú gazdálkodással tartották volna a legkedvezőbbnek. Elmondhatjuk, hogy a józan, közmegítélés a földosztás utáni helyzet alapján irreálisnak tartja ezeket az utólagos megoldási javaslatokat. f r Alinak a cements'dók Felépült a gyáróriás Mikes István József festményei S szocialista fejlődésünkben alapvető jelentőségű, hogy az iparosítással lényegében egy fázisban sikerült a parasztság megnyerésével létrehozni a növekvő gazdasági feladatok ellátására képes mezőgazdasági nagyüzemet. Az MDP helyesen ismerte fel a szocialista átszervezés szükségességét és történelmi lehetőségét. Ugyanakkor háttérbe szorította a parasztság politikai, tudati megnyeréséiiek alap- követelményét. Így nem találta meg az átszervezés igénye és a gazdasági, politikai feltételei közötti összhangot, elvesztette a józan mérlegelés képességét. Mesterségesen, adminisztratív eszközök alkalmazásával gyorsította fel a kollektivizálás ütemét. S ezzel is tovább rontotta a mező- gazdaság termelési eredményeit, a lakosság élelmiszer-ellátását. A magyar parasztság különben is erős ragaszkodása a földhöz így összekapcsolódott a bizalmatlanság, a bizonytalanság, a jövőtől való félelem érzésével is. Mindezek alapján az MSZMP-nek, amikor újból napirendre tűzte a kollektivizálás kérdését, nemcsak az MDP által alkalmazott módszerekkel kellett gyökeresen szakítania, hanem az agrárpolitika tartalmát és a munkás-paraszt szövetséget is meg kellett újítania. Megérti és természetednek tartja közgondolkodásunk a parasztság mélyről jövő ragaszkodását a tulajdonhoz, alapjaiban mégis elfogadja, hogy a fejlődés követelménye volt a népi demokratikus és a szocialista átalakulás, az agrárkérdés egy folyamatban történő megoldása. A történelmi tudatban megvan az eredménye annak, hogy a politika sikeresen oldotta meg a szocialista agrárátalakulás irányításának feladatát, s hogy a jelentkező hibákat, torzulásokat és .masának a folyamatnak az ellentmondásait őszintén feltárta. A mezőgazdaságban a termelő- szövetkezetek uralkodóvá válásával másfél' millió kisüzem lett a múlté, helyébe 1961-ben mintegy 4000, majd az összevonásokkal még kevesebb számú szövetkezet lépett. A kialakult nagyüzemek lényegesen jobb feltételeket teremtettek a modern technika* a munkaszervezés, a szakosított termelés számára. Folyamatosan csökken a mezőgazdaságban lekötött munkaerő. A mező-- gazdasági népesség más ágazatokba áramlása jelentette nagyrészt az azok fejlődéséhez szükséees dolgozókat. Ez a mobilitás jelentősen át- alnkította a munkásosztály és az értelmiség összetételét is. A munkás- osztály és a parasztság összefonódásában új szakasz alakult ki, az elmúlt. 40 év második nagy átféte- geződése. A munkásosztály a parasztságból töltődött fel. Családi élményből A 40 év változásainak következtében ma már a kereső népességek csupán 13,8 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, s emellett a nagyüzemekben végzett munkának alig egyharmada a szorosan vett mezőgazdasági jellegű. - Ugyánakkor. 1,8 millió háztartás rendelkezik háztáji vagy mezőgazdasági kisegítő gazdasággal, s az ország lakosságában 58 százaléknak van a mezőgazdaságából jövedelme, az agrárkeresők jelentős Tésze vegyes családban él. Az ipari munkások jelentős ' része falun rendezkedett be. Megszűnt az a lakóhely szerinti elkülönülés, miszerint a munkásság városban. a parasztság községben él. Emellett a falu fejlődésével köze-, lebb került a két települési forma is egymáshoz. Ezen folyamatoknak is jelentős szerepe van a paraszti sorsfordulókhoz kötődő politikai-történelmi tudat alakulásában. Az emberek történelemről alkotott képét az oktatás és más kulturális tényezők mellett — sőt, azokat megelőzve — az egyén helyzete, személyes és családi élményei befolyásolják. A szociológiai értékvizsgálatok tanúsága »szerint az egyén a különböző közössé-, gl, formák közül a családdal vállal leginkább érdekközösséget, s a családon keresztül jut el a tágabb formákhoz. Magyarországon pedig a családok nagy többségét érintette a mezőgazdaság felszabadulást követő átalakulása-, s jelentős részüknek ma sem szakadt meg teliesen a mezőgazdasághoz való kötődése. Az oldal Írásai részletek a propagandisták napján elhangzott előadásokból.
